Pest Megyi Hírlap, 1979. október (23. évfolyam, 230-255. szám)

1979-10-23 / 248. szám

1979. OKTÓBER 23., KEDD Szerkesztőségünk vendégei voltak Korszerű, jól dolgozó üzemek iónás Zoltán és Raffay Béla a ráckevei járás életéről A ráckevei járás nagyságát tekintve Pest megye területé­nek tíz százalékát jelenti. Hat­vanháromezer hektáron száz­ezer ember él. Sajátosságait nézve nem elhanyagolható, hogy az 55 ezer munkavállaló­ból 35 ezer az iparban dolgo­zik. A munkások ilyen nagy száma, s az, hogy közülük 22 ezer Budapestre jár naponta dolgozni, meghatározza a köz­ségpolitikai fejlesztésekben va­ló részvételüket éppúgy, mint közéleti tevékenységüket. A járás sajátosságai közé sorol­ható az is, hogy a gazdaságpo­litikai feladatok a mezőgazda- sági üzemek fejlesztéséhez kap­csolódnak. Nemzetiségek lakta terület, ahol mintegy 9—10 ezer német, illetve délszláv anyanyelvű lakik. S azt sem hagyhatjuk ki a számításból, hogy a ráckevei járás üdülőte­rület. E tényezők lényegében egyértelműen meghatározzák a pártbizottság, a járási hivatal munkáját. Ezekről a kérdésekről, s az eddig elért eredményekről adott tájékoztatót a Pest me­gyei Hírlap munkatársainak, szerkesztőségünk vendégeként tegnap, hétfőn délután Jónás Zoltán a ráckevei járási párt- bizottság első titkára. A helyi községpolitikai tennivalókkal összefüggő kérdésekre pedig Raffay Béla a járási hivatal el­nöke adott választ. Erősödő ipar A nagy vállalatok, a kihe­lyezett gyáregységek az ága­zati munkamegosztásira is mó­dot kínálnak. S érdekes, fi­gyelemre méltó tény — ahogy tájékoztatójában Jónás Zol tás is rámutatott —, hogy a Bu­daipestről kijáró, a ráckevei járásban fhunkát- vállalók-szá­ma egyre hő. Jelenleg 4500-an ülnek nap mint nap a tömeg- közlekedési eszközök valame­lyikére, hogy a mezőgazdasági üzemekben dolgozzanak. Az életszínvonal magas. Ezt a megállapítást támasztja alá. hogy míg 1975-lben az OTP- betétállomány 292 millió fo­rint volt, az idén júliusban már az 570 millió forintot is meghaladta. A gazdaságpolitikai felada­tok valóra váltását jelzi: az ipari üzemek árbevétele egy- miiliárd 300 millió forint, míg a ti'szta nyereségük 150 mil­lió forint. A tervidőszak in­dulása óta az árbevétel 60, míg a tiszta nyereség 40 szá­zalékkal nőtt. Ebbe olyan té­nyezők is belejátszanak, hogy a Pestvidéki Gépgyár terme­lése másfél évre előre lekö­tött már például olajégő fej­ből. Az ésszerű termékváltás eredménye, hogy a járás négy ipari szövetkezete az 1975. évi 54 millió forintos termelési ér­ték helyett az idén már 153 milliót tud felmutatni. Kiugró eredmények A járás két állami gazdasá­ga és a tizenegy termelőszö­vetkezet 55 ezer hektáron gaz­dálkodik. A tsz-ek árbevétele az 1975. évi 3 milliárdról 1978-ra 4,5 milliárdra növeke­dett Az idén várhatóan meg­haladják az ötmilliárdot. A nyereség pedig az előzetes számítások szerint 600 millió forint lesz. Az eredmények­ben ugyancsak nyomon kö­vethető a termelés szerkeze­tének módosítása, valamint az eszközök ésszerű koncentrálá­sa. Ennek köszönhető, hogy az ország tizenegy legerősebb termelőszövetkezetei között négy ráckevei járásit is szá­mon tartanak. A járási pártbizottság át­gondolt koncepciója, s a so­ron levő termelési körzetek kialakítása, a bázisgazdaságok életre hívása további eredmé­nyek záloga lehet S tenniva­lójuk van is bőven a gazda­ságoknak. A megye, a főváros ellátása, s bekapcsolódás az országos árualapok képzésébe még átgondoltabb elemzését követeli meg a gazdasági munkának. S a járásban eh­hez a szellemi tőke 3jäott. la­ssen . a Pest megyében dolgo­zó agrárszakemberek har­minc százaléka a ráckevei já­rás gazdaságaiban tevékeny­kedik. Ráduplázva is kevés ! A Ráckevei- (Soroksári)- Du- na-ág nyaranta hétvégeken 70 —100 ezer embert vonz. Üdülő- terület ds a járás. A nyolc­ezernél több hétvégi ház, hor­gász- és halásztanya is ezt jelzi. A fejlesztési lehetőségek azonban szerények. Az üdülő­helyi bizottságok társadalmi munkával igyekeznek a terü­let szépítésében, a környezet- védelembe bekapcsolódni. A negyvenöt bizottság által lét­rehozott érték 263 millió fo­rint ma már. A társadalmi munka összege pedig 71,4 mil­lió forint. A tizenkilenc települést — mely a járást jelenti — ti­zenegy tanács fogja össze. Az ipari üzemek léte, a tanácsok­kal közös cselekvés egy sor szociális, kulturális gond megoldására módot ad. Á vál­lalatok, tsz-ek segítik a helyi tanácsokat az óvoda, a bölcső­de, vagy éppen a művelődési házak építésében, illetve fel­újításában. Az utóbbiak ese­tenként felbecsülhetetlen ér­tékű segítséget nyújtanak. A közoktatáshoz kapcsolódnak azonban a legnagyobb gondok. A negyedik ötéves tervben 8 ezerrel, az ötödikben pedig 13 ezerrel emelkedett az általá­nos iskolák tanulóinak száma. A tervezett 44 helyett 55 tan­tervet adtak át rendeltetésé­nek, s rövidesen megkezdik újabb 24 építését. Ügy számí­tották: ebben az ötéves terv­ben 350 óvodai helyet építe­nek. Ezzel szemben 675-öt ve­hettek birtokba a gyerekek, s újabb 200 építéséhez kezdenek hozzá. Ez azonban ráduplázva is kevés. Hogy mennyire? Du- naharasztiban 600 gyerek vár óvodára, pedig a járás gond­jainak megoldásához minden segítséget megadott a megyei tanács is. Feladatok sokasága Végül a helyi feladatokat összegezte Jónás Zoltán. Szólt a kongresszusra való készülő­désről, a beszélgetések ta­pasztalatairól. Arról, hogy a járás százhuszonkét alapszer­vezetében négyezernél több párttag munkájával, vélemé­nyével bizonyította: politikai, társadalmi tetteiben egy újabb, még pozitívabb válto­zás állt be. Ennek eredménye mérhető le például az oktatá­si intézmények, a tantermek építésében is. Lényegéjben a munkafegyelem javulásában, az átgondoltabb takarékosság­ban, a helyi feladatok valóra- váltásában, a társadalmi mun­kában, az üzemek, a lakosság összefogásában ez fejeződik ki! Varga Edit Áll a gép, mert... (5.) Használni, ha van mire Először essünk túl a sta­tisztikán: a Csepel Autógyár­ban több mint háromezer gép található. Ezek közül 254 az olyan korszerű, nagyértékű, nagyteljesítményű, berendezé­seknek a száma, melyeket ki­emelten kezelnek. A kihasználtságukról árul­kodó átlagos műszakszám ta­valy 1,31 volt, s bár az Autó­gyár komplex intézkedési ter­ve erre az esztendőre 20 százalé­kos javulást irányoz elő, s ezek szerint a gépeknek idén már 1,6-műszakban kellene üzemel­niük, a legfrissebb kimutatás is csak 1,35-ös értékről szá­mol be. Ez — háromműszakos munkarendi időalapot figye­lembe véve — 45 százalékos kihasználtságot jelent, vagyis, köznapian fogalmazva a ki­emelten kezelt gépek többet állnak, mint dolgoznak. Egyharmad műszók Minden statisztikai átlagnak, így ennek is vannak, bár ér­dekes, de kevéssé jellemző szélső értékei. Esetünkben ilyen a 4-es számú, szeghalmi gyár 5 gépének két műszak­nál is nagyobb kihasználtsága vagy ellenkező példának a dugattyúgyűrű-üzem 10 gépe, melyek még fél műszakot sem dolgoznak naponta. Az átlagot azonban döntő mértékben nem ők, hanem az 5-ös számú egy­ség, a motorgyár határozza meg: a kiemelt gépek csak­nem fele található ott —szám szerint 119 darab —, s üze­melési idejük alig több mint egy műszak naponta: 1,15. Ennyit sikerül, a termelési igazgatóságon elém tett szám­halmaz tanulmányozásából egyedül megállapítanom. A számok mögé nézni, az okok u'tán kutatni azonban már csak segítséggel tudok. Beszél­gető partnereim H. Kovács József termelési igazgatóhe­lyettes és* Czapek József prog- rámosztály-vézető. — A hatvanas években, a közúti jármüfejlesztési prog­ram keretében került sor ná­lunk a motorgyártás rekonst­rukciójára. Több száz millió fo­rintra rúgott a beruházás! összeg, s ezen sok nagyérté­kű, nagyteljesítményű beren­dezést vettünk a motorgyárba. Igazán kihasználni azonban soha sem tudtuk már őket. A gyártó sor még el sem érte az évi 24 600 darabos teljes se­bességét, amikor jött a dön­tés: ezzel a termékkel leál- lunk ... Azóta tartálékalkatré- szeket, pótláshoz, cseréhez Tizenéves vendéglátók Fórum a holnap felnőttéinek Eredményes számadás után Számadás az elmúlt három év munkájáról — fele­lősséggel, jó hangulatban, sok-sok dallal, játékkal. Tö­mören így jellemezhetnénk Pest megye úttörőinek az elmúlt hét végén Százhalombattán lezajlott parlament­jét. A korábban megrendezett csapatszintű, majd a járási és városi tanácskozásokat követően az olajvá­rosban kétszáz küldött képviselte társait: a megye csaknem 100 ezer úttörőjét, kisdobosát. Nyugodt lelkiismerettel ki­jelenthetjük: az úttörőparla­mentek a demokratizmus iga­zi fórumaivá váltak, ahol a kis hozzászólók okosan érvel­ve, tömören fejtették ki mon­dandóikat. Dicsérték a hasz­nos kezdeményezéseket, a megvalósításra érdemes ötle­teket — szerencsére tucatnyi akad ilyenekből a mozgalmon belül — s ugyanakkor bírál­ták az előrelépést ma még meglevő akadályozó tényezőt. Magasan a mikrofon Feltétlenül üdvözlendő, hogy a holnap felnőttéit idejeko­rán megtanítjuk élni a de­mokratikus fórumok adta le­hetőségekkel. Az a kisdobos — a solymári Tóth Andrásról van szó —, aki a százhalom­battai plenáris ülésen ma még csak egy sámlin állva érte fel a magas mikrofont, az elkö­vetkezendő időszakban — ti­zen-, majd huszonévesként — nem okoz bizonyára számára gondot, hogy más közéleti fó­rumokon is kifejtse vélemé­nyét. Az úttörőparlament szomba­ti eseményeiről beszámoltunk olvasóinknak. S mi történt vasárnap? A plenáris ülésen összegezték a hat munkacso­portban elhangzott észrevéte­leket. Értékes, hasznos gon­dolatok hagzottak el a vörös nyakkendősök a mozgalom társadalmi kapcsolatairól, a szocialista brigádokkal való együttműködésről, a vezető- képzésről, a próbázásról, a szemlékről, a sportról, vala­mint az úttörőélet igazi ro­mantikáját adó táborozásról. A nemzetközi gyermekév je­gyében pedig a szolidaritásról mondták el gondolataikat a küldöttek.' A munkacsoportok ülésein a felszólalásokból egy­értelműen kiderült: az elmúlt három esztendőben — tehát az 1976-ban Zalaegerszegen megrendezett VI. országos út­törőparlament óta — erősödött a mozgalom gyermekszerveze­ti jellege, s a csapatok döntő többségében a programokat nem a gyerekek nélkül, ha­nem velük együtt állítják ösz- sze. Kétségkívül jogosan je­gyezte meg vasárnapi felszóla­lásában Nagy Imre, a Rest megyei pántbizottság alosz­tályvezetője: a színes, tartal­mában gazdag úttörőélet je­lentős mértékben hozzájárul­hat ahhoz, hogy a mai gyere­kek a holnap felnőttéiként is megtalálják helyüket. Hetedikes idegenvezető Eredményes számadás volt A megyei úttörőparlamentre Százhalombattára érkező kül­döttek egy-egy olajvárosi haj­tásuknál laktak: a háromna­pos program során különösen az esti órákban jutott idő egy kis családi beszélgetésre, is­merkedésre. Való igaz: a ven­déglátók mindent megtettek annak érdekében, hogy a gye­rekek emlékezetes három na­pot töltsenek el a városban, s különösen arra ügyeltek, hogy a szabad idős progra­mok tartalmasak legyenek. A tizenkét esztendős Soko- rai István, a százhalombattai Damjanich úti általános isko­la hetedikese otthonában Hor­váth Jánost, az Örkényi álta­lános iskola pályaválasztás előtt álló diákját látta vendé­gül. Gyorsan kiderült: Pista a matematikát kedveli, János pedig biológusnak készül, ám mindez semmiféle gondot nem okozott, hiszen kitűnően meg­értették egymást. A programjukról így be­szélt Sokorai István: — Jancsinak bemutattam városunkat. Jártunk az olaj­finomítónál és a hőerőműnél, eldicsekedtem neki az új or­vosi rendelővel, a lakótelep­pel. Este pedig, amikor a sok járkálástól egy kicsit elfárad­tunk, leültünk sakkozni... Vasárnapi búcsú A partner, Horváth János is szívesen beszélt társának szű- kebb hazájáról. Örkényről. A dabasi járásbeli településen elmondása szerint épül az új iskola, s diáktársaival együtt nagyon várják már az átadás pillanatát. — Ügy éreztem magam ná­latok, mintha otthon lettem volna! — búcsúzott százha­lombattai társától a vasárnapi hazaindulás pillanataiban Horváth János. Sokorai István pedig a lelkére kötötte: írjon minél előbb! Igaz barátokként váltak el. Nem véglegesen: a legköze­lebbi viszontlátásig. F. G. szükséges motorokat állítunk csak elő, s elvétve készül né­hány darab új beépítésre. A gyártó sor persze megvan, csak éppen messze teljesítőképessé­ge alatt vesszük igénybe ... H. Kovács József most egy másift vaskos kötetet mutat: — Ha nem csak a ,kiemelt gépeket vizsgáljuk, de vala­mennyi termelő berendezést megnézzük a motorgyárban, még sokkal rosszabb ered­ményre jutunk. A hengerfej- műhely 13 gépe. például csak napi fél műszaknyi kihasznált­sággal dolgozik, a hajtókaro­kat gyártó 22 gépre napi egy­harmad műszak jut... Kényszerpályán Ilyenkor persze mindenki azt kérdezné: ha ennyire nem tudják’kihasználni ezeket a gépeket, miért nem adnak túl rajtuk, vagy ha már ott kell lenniük, hát miért nem csinál­nak rajtuk valami mást? — Túladni nem lehet rajtuk, már csak azért sem, mert szerte az országban, sőt az egész világon számtalan Cse­pel teherautó, vagy Csepel- motorral szerelt Ikarus autó­busz — például a farosok — fut még, s ezeknek pótalkat­részekre van szükségük. A pót- alkatrész-ellátás pedig a gyár­tó feladata. Itt van például a hengerfejek előállítására szol­gáló transzfer-sor. Ez annak idején 80 millió forintba ke­rült, s percenként jön le róla egy hengerfej. Akkor is, ha évi 180—200 ezer darabra van szükség & gyártáshoz, meg akkor is ha csak tízezer kell, pótlásra. A többi időben meg áll, de kidobni mégsem lehet, mert más gépen nem lehet hengerfejet csinálni. Ezen viszont meg csak azt lehet — s ez a válasz a kérdés másik felére. A motorgyár gé­peinek nagy része egy-egy spe­ciális feladatra rendelt célbe­rendezés, s ennek megfelelően másra nem alkalmazható. A bütyköstengely-megmunkáló- val ezen a műveleten kívül mást elvégeztetni nem lehet — de ugyanígy említhetném a for- gattyús tengely, a hengerper­sely, vagy bármely más egy­ség gépeit... A Csepel Autógyár motor­üzemének példája igencsak szemléletesen illusztrálja azt a megállapítást, miszerint minél korszerűbb, minél nagyobb tel­jesítményű egy gyártósor vagy berendezés, egyben annál ve­szélyesebb is: egy esetleges változás következtében szük­ségessé váló áttechnológizálás. konvertálás egyre nehezebb feladatot jelent — ha nem ép­pen megoldhatatlant. Mert hogy is van ez? Ha van otthon egy jó éles késünk, azzal ke­nyeret is tudunk vágni, meg burgonyatisztításnál is hasz­nát vehetjük. De ha veszünk egy kenyérszeletelőt, azzal igaz, hogy sokkal gyorsabban sok­kal szebb szelet kenyereket vághatunk, de a krumplipuco- lás már igencsak bajos lesz! Láttuk 'tehát, hogy a termék­szerkezet-váltás a sok egyéb gond mellett még a régi ter­mékekhez kapcsolódó beren­dezések rossz kihasználtságát is jelenti, ikszedik púpként a szigethalmiak hátán. De mi a helyzet az új termékek, a padlóváz, a sebességváltó .'ter­melőberendezéseivel ? Régi és új hullámzása — A padlóváz eszközigé- nyesságe jóval kisebb, mint a motoré, elsősorban daraboló, és hegesztő berendezéseket kell a gyártáshoz használni. Ezek lényegesen olcsóbbak, mint az előbb említett gyártósorok, így érthető, hogy a kiemelten ke­zelt gépeknek még tíz száza­léka sem található a . jármű­gyárban. Kihasználtságuk kö­zel hatvan százalékos, vagyis az Ikarus jelenlegi igényeinek kielégítése ennyire terheli le őket. Igaz viszont, hogy a két szerelősor közül az egyik ere­detileg teherautó-sornak épült, de most azon, is buszalváz ké­szül. A 2-es és 3-as gyárakban készülnek a sebességváltók — a régi típus is, meg az új, ZF- licencen alapuló is. A két gyár­ban összesen 91 nagyértékű be­rendezés 'található, s bár a jelenlegi átlagos műszakban (1,81 illetve 1,37) a motorgyá­rinál ugyan jobb, de példamu­tatónak éppenséggel nem ne­vezhető. — Ebben a két egységben határozott javulás várható. Idán még csak 2400 darab ZF- váltót gyártottunk, jövőre en­nek legalább a duplája készül el — a már meglevő beren­dezéseken. A dambszám felr futása tehát egyben a kihasz­náltság javulását is jelenti majd. Igaz viszont, hogy ami­kor a hagyományos típusú gyártását megszüntetjük, ak­kor megint romlani fog va­lamelyest a kihasználtsági mu­tató, mert akkor meg annak a berendezései lesznek csak pót* alkatrész-gyártásra kárhoztat* va. írott mafaszt Hajlamosak vagyunk gazda­sági kérdésekben is' a sommás ítéletekre: a termékszerkezet- váltás jó dolog, a gépek ki­használtságát pedig minden­képpen javítani kell! A való­ság azonban ismét bonyolul­tabb képet mutat: megismer­kedvén az előbbi mellékzön- géivel azt is tudomásul kell vennünk, ha az utóbbira sem tudtak határozott ígéretet ten­ni Szigethalmon: a motorgyár­ban jövőre ugyanis még keve­sebb termák készül, s még rosszabb lesz a gépek műszak­száma. Gazdálkodni kellene — ír­tuk sorozatunk első részének- főcímében. Ügy. tűnik azon­ban, hogy ennek néhány felté­tele ma nem áll a Csepel Autógyár rendelkezésére. Értei­kül pedig mindez csak jám­bor óhajtás marad ... Weyer Béla Következik: KISKAPUK ÉS FÉLMEGOLDÁSOK A hónap végéig: szüret A hónap végére befejezik a Pest megyei Pincegazdaság tápió- szelei, 225 hektáron termő szőlészetében a szüretet. Eddig mint­egy 108 hektárról csaknem 11 ezer mázsa termést szedtek az asszonyok. A hektáronkénti átlagtermés több mint 60 mázsa. Barcza Zsolt felvétele

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom