Pest Megyi Hírlap, 1979. október (23. évfolyam, 230-255. szám)

1979-10-09 / 236. szám

Az idén: 1709 vagon szörp i Az erre az évre tervezett csaknem 1700 vagon szörpből eddig mintegy 1400 vagonnal készítettek el a szobi szörp­üzemben. A képen a töltőautomata látható. Barcza Zsolt felvételei Közösen, jó menetrendet! Javaslatokat várnak új járatokra A Pest megyei Tanács V. B. építési, közlekedési és vízügyi osztálya novemberben 'menet­rendegyeztető értekezletet hív össze a MÁV Vezérigazgatósá­ga és Budapesti Igazgatósága, a MÁVAUT, a Budapesti Közlekedési Vállalat, valamint a Pest megyei Kishajózási Vállalat képviselőinek részvé­telével, melyre a városi ta­nács műszaki osztályát is meg­hívták. A műszaki osztály Vác és környéke közlekedésének fejlesztésével kapcsolatos ész­revételeket és javaslatokat szeretné továbbítani a közle­kedésszervezőknek. Ennek ér­dekében minél több* javasla­tot várnak az utasoktól, a váci és környékbeli vállalatok, in­tézmények vezetőitől a város helyi és helyközi közlekedé­sével kapcsolatban. Mire kiváncsiak a műszaki osztály munkatársai? Minde­nekelőtt arra, hogy megfele­lőek-e a MÁV és a MÁVAUT csatlakozásai, hogy az érvény­ben levő menetrendek alkal­mazkodnak-e az ingázók mun­kakezdéséhez, a munkaidő vé­géhez. Javaslatokat várnak esetleges új járatok indítására vagy meglevőik útvonalának módosítására, megváltoztatá­sára, sűrítésére, illetve új megállóhelyek létesítésére. A javaslatokat, észrevétele­ket november 15-ig lehet el­küldeni a városi tanács mű­szaki osztályára (Vác, Március 15. tér). D. II. A „CSEPELÉBEN OLVASTUK Kékesi János fofósSbufltii Üjabb dokumentummal gaz­dagodott a Csepel Művek Munkásmozgalmi és Gyártör­téneti Múzeuma. „Életemből 60 év” a címe Kékesi János váci nyugdíjas fotóalbumá­nak, amelyet nemrégiben ajándékozott a múzeumnak. A féltve őrzött képeket a tavaszi, április 27-i ünnepség­re hozta magával a gyárba. Ekkor avatták fel a 22-es csepeli vörös gyalogezred frontra indulásának 60. év­fordulója alkalmából készült domborművet, amely a CSM pártbizottságának falán emlé­kezteti az arra járókat az 1919-es csepeli harcosok tett- rekészségére, bátorságára, hő­siességére. Ők, a proletárfor­radalom egykori katonái ta­lálkoztak a gyár vezetőivel, és egymással azon a baráti beszélgetésen, amelyen kézről kézre jártak Kékesi János fo­tói. Ezeket gyűjtötte album­ba a Tanácsköztársaság volt katonája, a 22-es csepeli vö­rös gyalogezred egyik tagja. A csepeli munkások az el­sők között indultak a front­ra, a forradalom legodaadóbb harcosai, az orosz bolsevik ha­difoglyok, a bécsi önkénte­sek, Budapest, Nagyvárad, Debrecen munkásai, a Vihar­sarok agrárproletárjai között. Kékesi János a Tanácsköz­társaság bukása után is Cse­pelre került, aztán isimét fo­golytáborba hurcolták, majd megromlott egészségi állapota miatt kórházba vitték. Innen engedték szabadon, s legyen­gülve is első dolga volt, hogy kapcsolatot keressen a föld­alatti mozgalommal, röpcédu­lákat terjesszen, agitáljon. Számos, kitüntetésről ké­szült fotó- is látható az al­bumban. „A Magyar Népköz- társaság Elnöki Tanácsa Ké­kesi Jánosnak, a Tanácsköz­társaság .kikiáltásának 40. év­fordulója alkalmából a Ta­nácsköztársaság idején kifej­tett tevékenysége elismeréséül a Tanácsköztársasági Emlék­érmet adományozza” — ol­vashatjuk, vagy: „A Magyar Népköztársaság Elnöki Taná­csa Kékesi Jánosnak, a taná­csok 20 éves fennállása alatt végzett eredményes tanácsi munkájáért elismerését feje­zi ki." És még jó néhány oklevél, kitüntetés jelzi, hogy az 1919- ben frontra induló katonák mindvégig fáradhatatlanul küzdöttek, s a felszabadulásit követő újjáépítésből, a békés építőmunkából, a szqci'alizmus alapjainak megteremtéséből is az elsők között vették ki ré­szüket. Miftdeat így foglalta össze az értékes albumót a múzeumnak ajándékozó Ké­kesi János: „81 éves vagyok, éltem úgy, mint egy kommu­nista, emberként viselkedtem, és dolgoztam becsülettel.” Kocsis Gizella iellés^i Ferenc Hetvenkét éves korában, sú­lyos betegség után elhunyt Mellényt Ferenc, a Forte-gyár megbecsült nyugdíjasa, a váci munkásmozgalom köztisztelet­ben álló veteránja. A felszabadulás után a munkások bizalmából ő lett a gyár első szakszervezeti bi­zottságának az elnöke. Inflá­ció idején messze vidékre uta­zott, hogy élelmet szerezzen a dolgozóknak. Az emlékezetes vagontűznél ő is megsebesült. A munkaverseny hőskorá­ban a Forte első élmunkásai között találjuk a nevét. Ké­sőbb is sokat dolgozott párt­munkásként, példát mutatva a társadalmi munkában. Rak­tárosként ment nyugdíjba s ezt követően a középvárosi te­rületi pártalapszervezet tagja lett. Halála úgy a gyárban, mint a városban nagy részvétet keltett. Temetéséről elham­vasztása után intézkednek. Évnyitó értekezlet Csütörtökön a Pest megyei Tanács vb Váci Járási Hiva­talának nagytermében tartják évnyitó értekezletüket a járás pártpropagandistái. Krima János, a járási hivatal elnöke, a járási párt-végrehajtóbi­zottság tagja, a népgazdaság helyzetéről és fejlesztésének feladatairól; Princz Lenke, a járási pártbizottság művelő­désügyi osztályának vezetője az 1979—80-as oktatási év esz­mei, politikai és szervezési feladatairól tájékoztatja a propagandistákat. Műsorváltozás A váci Madách mozi (Lenin út 63.) a kiadott röplapoktól eltérően ma, október 9-én este fél 6 és fél 8 órakor vetíti — felemelt helyárakkal — a Csa­ládi összeesküvés cíirnű színes, amerikai bűnügyi filmet. Ren­dezte: Alfred Hitchcock, a főbb szerepéket Barbara Har­ris, Bruce Dem és Karen Black alakítjia. H íRLÁP KÜLŐNKI ADA^S« ES.VAC VAROS RESZERE XXIII. ÉVFOLYAM, 236. SZÁM 1979. OKTÓBER 9., KEDD Hogyan élnek a vidéki népművelők ? II. Hallatni szeretnék a szavukat — Az a probléma, hogy nincs probléma — foglalta össze véleményét Székely Ist­ván, a váci Madách Imre Mű­velődési Központ járási mód­szertani előadója. —• Vagy többnyire ez a látszat, mert nem hiszem, hogy a járásban tevékenykedő népművelők munkájában ne jelentkezné­nek gondok. S mi éppen azon fáradozunk, hogy szakmai is­mereteinket hasznosítva mód­szertani segítséget adjunk, el­sősorban a képesítés nélküli intézményvezetőiknek. Fontos a gyakorlat Érdemes visszapillantani, hogyan is alakult a váci mű­velődési központ módszertani munkája. Mart hiszen gyakor­latilag csak 1977-től indult be igazán a gépezet. Munkaier- vat készítettek, főállású elő­adót alkalmaztak, s rendsze­resen megjelentetik az úgyne­vezett járási módszertani le­veleket, amelyekben szakmai tanácsokat, útmutatásokat ad­nak vidéki kollégáiknak. —. Kétféle értelmezése van a módszertani munkának — mondja Végh Károly, a mű­velődési központ igazgatója. — Általában vagy leszűkítik, vagy nagyon kibővítik meg­határozását. Véleményem sze­rint a módszertani munka nem má.s, mint a ki kísérletezett, ki­tapasztalt módszerek átadása, közvetítése, illetve az. orszá-/ Márka üdítő ital négy járásnak Klar szállítják az újbört Október: a szűre teles hó­napja. Megelevenedik . a ha­tárnak» az a része, ahol a bő termést ígérő szőlőtőkék sorakoznak. Sok helyen gé­pek — járművek, préselek — segítik a nehéz munkát, a szüret romantikája, hangula­ta azonban évszázadok óta változatlan. A Pest megyei Pincegazda­Megalakult a városi szervezet A hét végén (mint lapunk­ban már hírül adtuk) Vácott megalakult a mozgássérültek városi szervezete. Az egyesü­let célja, hogy a legkülönbö­zőbb egészségügyi, kulturális programokkal segítse tagjai gyógyulását, s azt, hogy ismét hasznos munkát találjanak maguknak egykori vagy új munkahelyeken. (Alsó képün­kön a közgyűlés résztvevőinek egy csoportja.) Az egyesület elnökévé Vis nyi Istvánt, a városi pártöi zoíiság osztályvezetőjét vá lasztották. (Jobb oldali ké pünk.) , ság Dunakanyar üzemének váci pincézste jól felkészülten várta az idei szüret kezdetét. Igaz, hogy — mint Pálmai Miklós pincevezetőtől megtud­juk — még háromezer hekto­liter óbort tárolnak a két ut­cáig érő, hatalmas pincében, de a szállítás már elkezdő­dött, s a régi mellett 1 ezer 109 hektoliter újbort is talá­lunk. Még 5—600 hektót vári­nak a rádi termelőszövetke­zettől. Nemcsak Vácott, a Mártí­rok útjai központban tárol­nak, kezelnek borokat. Erdő­kertesen van az alpince; ott is tudnak fogaeyni 4 ezer hek­tolitert. Igaz, hogy a terüle­tük nagy: Nagykátától Döm- södig érkezik tárolás végett az utánpótlás. A Zrínyi Mik­lós nevét viselő, 21 főből álló szocialista brigád több éves összeforrottsággal végzi a mun­káját.. Két évvel ezelőtt el­érték az arany' fokozatot, s a jelenlegi munbaverseny érté­kelése után szeretnék újból elérni ezt az erkölcsi és anya­gi megbecsülést egyaránt je­lentő szintet. Meglepőién hangzik, de a pincegazdaság nagyban segí­ti az alkoholfogyasztás csök­kentését azzal, hogy a Duna­kanyarhoz tartozó négy já­rásba szállít Márka üdítő italt. Üvegek ezreit juttatják az üz­letekbe, vendéglátóipari egy­ségekbe. A váci pincészet helyén évtizedek óta őrzi a hatal­mas helyiség ősztől őszig a borfajták sokaságát. Nagy mérete ellenére ma már alig tudja betölteni feladatát. Már kijelölték ä Derecske dűlőben I az új pince helyét. Ott mód i lesz majd a korszerűbb szál- j lítas, fogadás-kiadós meg- I valósítására. Megépítésére j csak a következő ötéves terv- ! ben kerül majd sor. Addig a Köztársaság úti főbejárat­hoz gördülnek a tartályos gépkocsik, s a hoisszú csőve­zetéken , eljut a bor a pince kijelölt részébe. P. R. bizonyítja az idén Nagymaro­son megrendezett továbbkép­zés, amelyen a kiállítások rendezésével kapcsolatban hangzottak el hasznos taná­csok. A néhány hónappal ké­sőbb készült felmérések sze­rint a hallottakat több nép­művelő hasznosította is, mert a járásban megnővekedett a kiállítások száma, s nem egy helyi amatőr művész kapotv lehetőséget munkájának be­mutatására. Ehhez kapcsolódott szerve­sen, hogy a járási módszerta­ni levelek egyik száma az or­szágos, a megyei és a városi vá n d ork i áld ítások b eszerzésá- nek lehetőségeit sorolta fel. i Szobi alközpont A járásban kiemelkedően te­vékenykedik a szobi művelő­dési ház, amelyet az utóbbi időben módszertani alközpont- tá fejlesztettek. Az északi köz­ségekkel ők tartják a kapcso­latot, szakembereik felkészült­sége, az intézmény ellátottsá­ga olyan, hogy ennek a fel­adatnak meg is tudnak felel­ni. Olyannyira, hogy tavalyi munkájuk alapján már me­gyei elismerést is kaptak. A váci járásban évente több kiemelt rendezvény is van, mint például a Szobi napok, a Fóti ősz, vagy a Galgavöl- gye tavasz. Ezek rendezéséhez szintén kisebb-nagyobb segít­séget nyújt a művelődési köz­pont, nem egyszer propaganda­anyagok készítésével, fellépést vállaló együttesek szervezésé­vel. Mint Végh Károly elmond­ta, szeretnék szorosabbra fűz­ni kapcsolataikat a tanácsok­kal is. El akarják érni, hogy amikor a tanácsok a közmű­velődési intézmények anya­gi támogatásáról döntenek, elmondhassák véleményüket. Napjainkban már egyre több tanácsülésre kapnak meghí­vót, de még mindig elég ke­vés helyre ahhoz, hogy han­gosabban hallassák s szavukat. Szándékukat a járási hivatal művelődési osztálya is támo­gatja, hiszen a cél közös: az egyre magasabb színvonalú közművelődési munka a járás­ban. Furucz Zoltán (Folytatjuk.) gos, vagy a megyei rendsze­ren keresztül való továbbítása. E tevékenységnek mindenkép­pen a gyakorlatból kell ered­nie. Az eltelt csaknem két esz­tendő tapasztalatai azt mu­tatják, hogy a járásban dol­gozó népművelők igénye — már akinek van — nem is annyira szakmai, mint inkább szolgáltatás jellegű. A vidéki intézmények gyakran szűkös felszereltségét kölcsönzött be­rendezésekkel igyekeznek al­kalmanként kiegészíteni. Ez rendjén is volna, csakhogy a váci művelődési központ ere­detileg nem ezt kapta felada­tul. Ezen a helyzeten igyekeztek segíteni azzal, hogy az idén februárban részletes felmérést készítettek a községi művelő­dési házak helyzetéről, az anyagi ellátottságtól kezdve a termek számán keresztül a kiscsoportok működéséig min­dent számba vettek. Az ada­tok értékelése, összehasonlítá­sa sok érdekes tanulsággal szolgált. Egyrészt megmutat­kozott, hogy egy előadó egy­maga képtelen átfogni és ha­tékonyan segíteni a járási népművelőket. Ezért kialakítottak egy olyan szervezeti rendszert, amely most már nem hagy fehér fol­tot a módszertani munkában. E rendszer lényege, hogy a módszertani előadó mellett a v áei int á zmén y val amen n y i szakembere felelős a szakte­rületének megfelelő járási te­vékenységért, s ezankívülégy- egy szakember még néhány község közművelődéséért is számadással tartozik. Ily mó­don valamennyi vidéki intéz­ménybe havonta legalább egyszer eljutnak a váci műve­lődési központ munkatársai. Alapképzés Az elmúlt két esztendőben volt nem egy próbálkozás a járási intézményvezetők és előadók valamiféle fórumának a megteremtésére. Ezek egy hésze sajnos kudarcba ful­ladt. A tapasztalatok nyomán aztán ismét megszervezik — most már rendszeres időkö­zökben —' a népművelők to­vábbképzését, ahol szakmai al apismer eteket és egysze­rűbb gyakorlati fogásokat ta­nítanak meg. Hogy ez a módszer sikeres, OLVASÓINK ÍRJAK Corvin Mátyás? Korvin Ottó? Járom Vác városát, emlékez­ve a hatvan év előtti időkre, amikor még nem voltak ilyen szép utcái. A diákkor emlékei lassan fakulttá válnak. A je­lenkor fejlődése feledteti a ré­gieket. A Kőkapu felé haladva, egyik utcasarkon megállók. Nézem a táblát — ismerős név. De valami hiba van az írás­ban. Kinek az emlékének szól ez az utcatábla? CORVIN? Et a név Mátyás királyra emlé­keztet. A keresztnév OTTO, már egészen másra. Ki is volt tulajdonképpen Korvin Ottó, aki nevét nem ,,C”-vel,' hanem magyarosan „K”-val írta? Hadd emlékezzek rá. A Ta­nácsköztársaság vezetői között számos olyan egyéniség volt, aki méltán vívta ki magának a világközvélemény — sok­szor gyűlölettel vegyített — bámulatát. Közéjük tartozott Korvin Ottó. A Máramaros megyei Nagy- bocskán született 1894-ben, s már1 1917 kora őszén a forra­dalmi magyar értelmiség leg­jobbjait tömörítő Galilei Kör tagja. Nappal a hivatali mun­ka kötötte le, utána pedig a mozgalomnak szentelte min­den idejét. Antimilitarista cso­portja röpiratokban tiltakozik a háború és a társadalmi igaz­ságtalanságók ellen. „Igazi jo­gokhoz csak igazi küzdelem árán juthatunk”, így hangzik az 1918-ban kiadott egyik röp- irat kezdő mondata. Aláírása pedig ez; „Forradalmi szocia­listák”. A bátor hazafi, a haláláig hű forradalmár, a Magyar Kommunista Párt egyik alapí­tó tagja a nemzetközi és a ha­zai burzsoázia vérszomjas ter­rorjának esett áldozatul. Ha­lála előtt, életének utolsó per­ceiben így szólt hóhérjaihoz; „Én teljes nyugalommal né­zek az ítélet elé, mert tudom, hogy nem a mi egyéni létünk, vagy nemlétünk dönti el ezt a kérdést. Bennünket be lehet börtönözni, mi elpusztulha­tunk, de a Gondolat él!” Szeretném, ha e „Gondolat”, amely tovább él, megnyilvá­nulna abban is, hogy azt az utcatáblát, nevéhez hűen, Kor­vin Ottónak írnák. Ügy gondo­lom. hogy ez rövidesen meg­történhetik. Ugróczky Mihály Budapest

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom