Pest Megyi Hírlap, 1979. október (23. évfolyam, 230-255. szám)

1979-10-07 / 235. szám

Jegyzet Meditáció a közönségről DIVATOS DOLOG lett ma­napság felméréseket készíteni, melyeket bonyolult számítógé­pek dolgoznak fel és értékel­nek. Hajlamosak vagyunk ar­ra, hogy megfeledkezzünk azokról az egyszerű hétközna­pi tapasztalatokról, amelyek sokszor felérnek e komputerek által napfényre hozott ered­ményekkel. Popper Péter írja a Színes pokol című könyvében: „Ha hosszabb ideig együtt élsz em­berekkel és egy teszt még újat tud mondani róluk számodra, — kubikusnak kell menned, nem pszichológusnak!’’ Lefordítva a közművelődés területére e gondolatot, úgy vélem az a közművelődési szakember, aki a mindennapi életből, a mindennapi munká­ból fakadóan nem képes ráéb­redni a fontosabb összefüggé­sekre, a lényegi jellemzőkre, azon már a legprecízebb szo­ciológiai felmérés sem segít­het. Mindezzel persze nem a felmérések létjogosultságát akarom megkérdőjelezni, ha­nem csak kizárólagosságukat vitatom. Ügy vélem, csak a lo­gikus, az összefüggésekre ér­zékeny gondolkodás segédesz­köze lehet, de nem helyettesít­heti azt. Mindez csak bevezető gon­dolata annak, hogy az elmúlt évek gyakorlati tapasztalatá­ból egyértelműen körvonala­zódik, hogy aligha van Vác vá­rosában és a járásban pedagó­gus közösség, amely oly rend­szeresen járna színházba, mint a zebegényi tanároké. Hang­súlyozom, megállapításom nem tudományos megalapozottságú, kizárólag személyes tapaszta­latokra épül. Mindennek alap­ján tudom azonban, hogy rend­szeresen 13—15-en (pedagógus és házastársaik) jönnek el, szinte egyetlen egy színházi előadást és pódiumestet sem szalasztva, a váci Művelődési Központba. Ha figyelembe vesszük, hogy a zebegényi ta­nári kar összlétszáma mind­össze 13, akkor ez nem min­dennapi kulturális igényről, közösségi szellemről ad tanú- bizonyságot. Az évek során kialakított ta­pasztalati kép eredményekép­pen szinte név szerint felso­rolható lenne az a néhány váci néző is, aki rendszeresen lá­togatja a váci, de minden bi­zonnyal nemcsak a váci szín­házi előadásokat. MINDENESETRE elgondol­koztató, mi lehet az a mozgató erő, az a plusz energia, ami rendszeres művelődésre kész­tet egy olyan közösséget, mint a zebegényi iskola tanári kara és azokat a váci nézőket, akik nélkül szinte nem kezdődhet előadás a művelődési köz­pontban ... És mi tartja vissza a többie­ket? Iglói Sarolta Új helyen a kisalagi posta SEGÉLYKÉRŐ TELEFONT SZERELTEK FEL Ha korábban Kisalagon va­lakinek a postán dolga akadt, előre fázott. Nem mintha a tisztviselő nem lett volna bár­mikor segítőkész, udvarias, ahogy ezt az emberi együtt­élés és a magyar posta régi hírneve megkívánja. Rossz­kedvének egészen más oka volt. Az ügyfélforgalom lebonyo­lítására nem is olyan régen egy alig 2—3 méter hosszú és másfél méter széles sötét he­lyiség szolgált. A bejárat hiva­tali idő alatt télen-nyáron nyitva volt, mert a szűk he­lyen az emberek egymásnak adták a kilincset. Ebben a pi­ciny térségben kellett az ügy­félnek a falra erősített polcra helyezve a hivatalos nyomtat­ványokat, csekkeket stb. ki­tölteni. Itt kellett még télen isgém- beredett ujjakkal egy-egy sür­gős levelet megírni, táviratot fogalmazni, hogy a távoliak is időben értesüljenek jóról- rosszról. Közben vigyázhatott, meg ne lökje írás közben a kezét egy másik ember, akit hasonló ügyek hoztak ebbe a zord környezetbe. Aztán ha az űrlap kitöltésével vagy a le­vélírással elkészült, az abla­kocskához közelítve, arra is ügyelhetett, fel ne bukjon a mázsamérlegen, az odahelye­zett dobozokon, mert a cso­magfeladás is ebben a lyuk­ban történt. Mikor az ügyfél végre a kisablakhoz jutott, láthatta, hogy a túloldalon ülő tisztvi­selő körülményei is csak any- nyiban jobbak, hogy a benti helyiség legalább fűthető. Szerencsére mindez már a múlté. A szomszédos telken, a Petőtfi-s.zobor mögött lassan ki­nő a földből egy kétszintes fehér épület. Az emeleten két tanácsi lakás van, a földszint­re viszont a posta költözött át. Az ideérkező tágas, több abla­kos, jól berendezett helyiség­be lép. A kinti napfény min­den sarokba behatol. A berendezés is szemet gyö­nyörködtető. A kőpadlón sző­nyeg, az ablakokon függöny. A posta dolgozóit az ügyfelek­től üvegfal választja el. Az üvegnek támasztva kínálkoz­nak megvételre a napi- és he­tilapok. Sajtótermékekkel a kisalagi posta eddig csak ,az előfizetőket látta el. Az üvegfallal szemben áll az új telefonfülke, könnyen lehet innen Budapestre vagy másho­va telefonálni. Egyetlen szép­séghibája: nem került még sor a beüvegezésre. pedig a tele­fonáló magánügye, ugyebár, nem tartozik a kint várako­zókra. De hogyan lehet sürgős eset­ben telefonálni, ha a posta 1 már bezárt? Kívül az épület falára szerelve sötét fémládát láthatunk. Abban van a se­gélykérő telefonkészülék. Baj esetén a mentőik, rendőrök, tűzoltók pillanatokon belül ér- tesíthetők. A készülék mellett a használati utasítás, a magya­ron kívül — elvégre egy világ­város határán vagyunk — né­met és szlovák nyelven is. A segélykérő telefonhoz bár­ki hozzáférhet. Életmentő fon­tosságát reméihetőlek azok is méltányolni fogják, akik indu­lataiknak szabad utat enged­ve, az utcai lámpák leverésé­vel vagy a fedett autóbusz- megállók üvegfalának a bezú- zásával szoktak életjelt adni magukról. Boronkay Péter Bélésszövőgyár TúSteljesstik a tervet A Magyar Selyemipar Vál­lalat Váci Bélésszövőgyára többször mutatott szép példát a munkaverseny mozgalomban. A falfelületet beborító élüzem- oklevelek és egyéb dicsérő ira­tok bizonyítják, hogy a Rádi úti textilüzem mindig példa­mutatóan bekapcsolódott és jelentős sikereket ért el egy- egy versenyszakaszban. Az MSZMP XII. kongresszu­sa, valamint hazánk felsza­badulásának 35. évfordulója tiszteletére kezdeményezett munkaverseny kapcsán Somo­gyi László gyárigazgató el­mondta, hogy 1979. második felében úgynevezett vetéstervüket három száza­lékkal akarják túlteljesí­teni ez hárommillió forint többlettermelési értéket jelent. Az első osztályú készáruk részarányát az első félévi 95,2 százalékról 95,5 százalékra nö­velik. A tüzelőolaj és a szén gaz­daságosabb felhasználásával az év végéig 300 ezer forint lesz a várható megtakarítás. Az első félévben sok volt a baleset, így most elsősor­ban arra törekszenek, hogy a versenyidőszakban csök­kenjen a számuk. Ezt megfelelő felvilágosítással, megelőzéssel és fokozott ellen­őrzéssel kell elérni. A pártkongresszus és a fel- szabadulási évforduló jegyé­ben a bélésszövőgyár szakszer­vezeti bizottsága megszervezi a szocialista brigádok vetélkedő­jét. A KISZ gyári szervezete a versenyidőszakban Könyv és ifjúság címmel rendez szelle­mi viadalt. P. R. Orvosi ügyelet Hétfőn dr. Afra Tamás, ked­den dr. Gulyás Zoltán, szerdán dr. Kiss Péter, csütörtökön dr. Kovács Pál, pénteken dr. Csö­mör Pál, szombaton és vasár­nap dr. Bea Mátyás tart ügye­letes orvosi szolgálatot Vácott a régi kórház épületében (Március 15. tér 9.). Az éjsza­kai és ünnepi ügyeletet telje­sítő orvosokat a 11-525-ös te­lefonszámon lehet hívni. A beosztás hét közben meg­változhat. A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA ét. W....•. ft. fV/v'.-ü. V • • ; Nt.iS i- " •**- > > • *>'»- » T*:-y *»._•; ' . ■ '■ • * • ,V "• » A VÁCI JÁRÁS ÉS VÁC VÁRÓS RÉSZÉRE XXIII. ÉVFOLYAM, 235. SZÁM 1979. OKTÓBER 7., VASÁRNAP Hogyan élnek a vidéki népművelők ? /. Nincsenek igénytelen emberek Barátom mondja: „Ha elme­gyek az orvoshoz, s megkérde­zi, mi a panaszom, csak any- nyii mondok: fáj a gyomrom és népművelő vagyok. Már ír­ja is az orvosságot neuraszté­nia ellen. Ez a betegség ebben a szakmában munkahelyi ár­talom.” Ha e megjegyzés jószerivel inkább tréfás, mint a valós helyzetet tükröző, de azért jól jelzi: népművelőnek lenni 1979-ben nem is olyan nagy dicsőség. No persze, nem min­denütt érvényes ez a megálla­pítás, mert a városi intézmé­nyekben dolgozó szakemberek összehasonlíthatatlanul jobb helyzetben vannak községek­ben tevékenykedő kollégáik­nál. Nem csupán fizetésük ma­gasabb, de munkakörülménye­ik is mások, s emiatt többnyi­re gondjaik is eltérnek a vi­déki népművelőkétől. De hát milyen is ma egy vidéki népművelő élete? Erre a kérdésre csak-akkor tudunk megnyugtatóan válaszolni, ha előbb megismerkedünk a váci járásban folyó közmű vélődési munkával. A járásban harminc intéz­mény kapta meg a művelődési otthon besorolást, s akad ezen kívül még nem egy, amely a feltételeknek nem felelt meg. Pedig a kikötések nem is oly nagyok, de így is nagyon sok épület állaga kritikán aluli. Ezeket a düledező, vagy meg­rokkant házakat úgynevezett telephelyként működtetik, így mentve át valamiképpen a közművelődés hasznára. Egyetemi előkészítő A tárgyi feltételeknél a sze­mélyi feltételek sem sokkal jobbalt. A váci járásban csak kevés szakképzett népművelő Dunai emlékek: Kérészéletű vfzijárművek Nagyon kevesen emlékezünk már a haijdami dunai táj egyik jeillegeztes látványára: a fo­lyami tutajra. Másképpen, talpra. Olyan vízi jármű ez, amely eltűnt a tájról. Mint a Váccal kapcsolatos emlékek gyűjtője, el is feledkeztem róla. A napokban egy ismerős­nél régi emlékkönyvben lapoz­gattam. Egy fényképet látok, itt fedeztem fed a folyami tu­tajt. Ez az utolsók közül lehe­tett. 1936-ban fényképezte le egy fotós egy vízimalom pad- láisszobájából. Mivel fentről készült a ‘kép, struktúrájában látható ez az egyszerű folyami szállítótest. A Vácra 'érkezett folyami tu­taj a kisváci Légrády utcánál levő folyamszafcasz partjánál kötött ki, aihol Klein és Bischitz fakereskedők már vár­ták az árut és innét mindjárt a felhasználó helyre is szállí­tották. Honnan és hogyan úszott le ez a folyami tutaj több száz kilométereken át Vácig, még azon túl, Mohácsig, sőt egyes «sétákban a Kazán-szorosig is? Az előbb említett Vág völgyé­ből! A fadöntők a ledöntött, gallyazott, fel nem darabolt, egészében meghagyott fatör­zsekből liajótestalapot készí­tettek faragott, de szerkezeti kötéssel. Erre helyezték el az építkezéseknél használt fűrész- ós faragott faárut. A folyamat a Magas- és Alacsony-Tá'trá- ból indul el. A Vág sebességé­vel megküzdve, állandó életve­szély között a Duna-medencé- be irányított faáru, mint fo­lyami tutaj, Komáromnál érte el az országot 1‘tt a szállító- és vontatóhajók között lavírozva haladtuk céljuk felé. Az utazó és egyben árut is jelentő úszó teát egy komplett, hosszabb utazásra is szerkesz­tett alkalmatosság volt A több ponton megerősített Lapátrend­szer segítségével kormányozni is lehetett. A felületére lécek­kel összeállított faházat is építettek, időszakos védelemre és pihenésre. Ladik is tarto­zott még a tutajhoz. Biztosíték arra, ha a viharzó folyó hullá­mai átcsapnának a tutajon és vízbe sodorná valamelyiküket, menteni tudjanak. Az ereszté­kek meglazulásától is kellett tartani. Ebben az esetben a tutaj a folyóvízben szétszóró­dott, csónak hiányában a ke­zelői esetleg a hullámsírban rekedhettek volna. Ez ritka eset volt, de egyszer-egyszer füzért megtörtént. A felvétel segítségével si­került a dunai tutajt emléke­zetünkbe idézni. Mint tárgyat, múzeumaink nem őrizhetik meg az utókornak, hiszen csak addig léteztek, amíg meg nem érkeztek rendeltetési he­lyükre. Peíővári Gyula tevékenykedik, többségük ké­pesítés nélkül dolgozik. A me­gyei tanács elnökének nemrég kiadott rendelete értelmében képzetlen embert népművelő-, nek csak meghatározott időre — általában két évre — szóló szerződéssel lehet felvenni, s a jelentkezőnek vállalnia kell, hogy ez alatt sikeres fel­vételi vizsgát tesz az egyete­men. Mint Péter Pál, a járás köz- művelődési felügyelője el­mondta, a szerződéses népmű­velők részére az idén harmad­szor rendeztek előkészítő tan­folyamot. A részvételt bár kö­telezővé tették, a tapasztala­tok azt mutatták, hogy egy-két kivételtől eltekintve a többség nem vette komolyan a felké­szülést, sőt akadt olyan képe­sítés nélküli intézményvezető, aki el sem ment a felvételire. Ezek után már nem is csodál­ható, hogy az idei tíz jelent­kező közül csak egyet vettek fel az egyetemre! Habár a megyei tanács el­nökének rendelete kétségtele­nül jó szándékú, hiszen azt a célt szolgálja, hogy előbb- utóbb valamennyi állást kép­zett népművelők töltsenek be, mégis egy súivos gondot vetett fel. A szerződések lejárta után ugyanis új embert kell felven­ni — ha akad jelentkező —, s velük úira kell kezdeni min­dent elölről. Az igazsághoz az is hozzá tartozik, hogy az évente kiirt pályázatokra érkezik néhány vál asz áz egyetemek - végzős hallgatóitól iis, csakhogy lete­lepedésüket a legtöbb község­ben nem tudják megoldani. Ezért szorgalmazza és minden lehetséges módon támogatja a járási hivatal aiz olyan kez­deményezéseket, mint a letké- si, ahol rí)őst épül egy szolgá­lati lakás népművelőnek. Egy­re több helyen szerepel a ta­nácsok napirendjén az intéz­ményvezetők lakásgondjain való segítés, do hát anyagiak híján csak lassú az előreha­ladás. Alapellátás mindenütt Az épületek állagáról már tettünk említést, még néhány szót kell, szólnunk a terem- kérdésTŐl is. A legtöbb intéz­mény nagyteremhiánnyal küzd, vagy ha van nagyter­mük, kevés a kisebb helyiség. Ilyen gondok hátráltatják a munkát például Püspökszilá­gyon, Foton és Gödön is. A kis­csoportos foglalkozások lebo­nyolítására még csak akad megoldás, hiszen a legtöbb he­lyen az iskolák szívesen ajánl­ják fel osztálytermeiket, de a nagyterem hiánya már nehe­zebben pótolható. Rossz példaként emlegetik a járásban a perőcsényi művelő­dési házat, ahol korszerűen felszerelt színházterem is ren­delkezésre áll, de azt sem használják ki megfelelően. A szakemberek szerint azonban egyértelműen megállapítható, hogy a teremgondok ellenére valamennyi helyen megoldha­tó a közművelődési alapellá­tás. A művelődésre költhető pénz mindig mindenütt ke­vés. A helyi tanácsok lehető­ségeikhez mérten minden esz­tendőben jelentős összegekkel támogatják az intézményeket. Ugyancsak számottevő a kö­zös fenntartás révén juttatott forint nagysága. A váci járás­ban elsőként Csornádon való­sult meg a közös fenntartás, amely azt jelenti, hogy a te­lepüléseken működő terme­lőszövetkezet, a kisebb-na- gyobb üzemek anyagilag tá­mogatják a művelődési há­zaikat. Különösen eredményes ez Szobon, Nagymaroson és Piis- pökhatvanban. A támogatás mértéke általában 5-itől 60 ezer forintig terjed. Emellett szin­tén sokat jelent az a társadal­mi segítség, amelyet a szocia­lista brigádok nyújtanak az intézményeknek. Hogy a községekben a köz- művelődés közös ügy, azt bi­zonyítja, hogy egyre tölsb he­lyen gyakorlati tartalommal töltik meg azt, amit a komp­lex irányítás fogalma takar. Valamennyi településen a ta­nácsok vb-titkárainak irányí­tásával úgynevezett közműve­lődési bizottságok koordinál­ják a munkát. Ezekben a bi­zottságokban a különböző szervezetek képviselőin kívül részt vesznek a . pedagógusok is, s ennek nem egyszer olyan jelentős sikerek köszönhetők, mint például Nagymaroson, ahol a gyermeket, már óvodás korban megismertetik a könyvtár használatával, s filmvetítésekkel, kisebb-na- gyobb előadásokkal igyekez­nek vonzóvá tenni a művelő­dési intézményt. Több kiscsoport S befejezésül érdemes né­hány szót ejteni arról, hogy milyen a községekben élő em­berek igénye? Azt nem egy népművelő vallja, hogy igény­telen ember nincsen, csak gyakran nehéz megtalálni azt, ami vonzza őket. Az sem elha­nyagolható, hogy a járás né­hány települése a főváros von­zásában él, s az ezekben lakó emberek többsége ingázó, leg­inkább csak aludni jár haza. Az ebbe a kategóriába tartozó Gödön most kísérletképpen a népművelési intézet irányí­tásával megvalósították az úgynevezett nyitott művelődé­si házat, amely azt jelenti, hogy sokrétű szolgáltatások­kal igyekeznek az emberek leghétköznapibb gondjain is segíteni. Napjainkban látványos vál­tozáson megy keresztül a falu­si emberek életmódja, s ehhez leginkább a kiscsoportos köz­művelődési forma képes iga­zodni. Ezért fellendülőben van­nak a különböző szakkörök, klubok, s a tapasztalatok sze­rint a régebbi nagyrendez- vány-centrikusság felől egyre jobban a kiscsoportos foglal­kozások felé tolódnak el az igények. Már csak azért is, mert amíg a Déryné Színház annak idején a legkorszerűtlenebb színpadon is vállalt fellépést, a Népszínház ezt nem teszi. Csakhogy ez teret enged a haknizásnak, a rossz értelem­ben vett haknizásnak... A helyzetet még tovább bonyo­lítja, hogy a megyei művelő­dési központ által nemrég ki­adott füzet, amely a megyé­ben tevékenykedő amatőr cso­portok jegyzékét és címét tar­talmazza, a két esztendővel ezelőtti képet adja, amely az­óta sajnos sokat változott! F. Z. (Folytatjuk.) — A Váci Kultúr Filmszín­házban október 8-töl 10-ig délután 4 órakor Az utolsó vérbosszú című szovjet filmet játsszák; este 6 és 8 órakor — csak 18 éven felülieknek — a Szandakan 8 című színes japán filmet vetítik. > 4

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom