Pest Megyi Hírlap, 1979. október (23. évfolyam, 230-255. szám)

1979-10-06 / 234. szám

VI. ÉVFOLYAM, 234. SZÁM 1979. OKTOBER 6., SZOMBAT Ülésezeit a városi tanács Tovább javult a közbiztonság Ülést tartott tegnap a gö­döllői városi tanács. A napi­renden fontos témák szerepel­tek: tájékoztató hangzott el az ügyészi általános felügye­leti tevékenység alapján a vá­ros törvényességi helyzetéről, a járásbíróság munkájáról. Beszámolót kaptak a tanács­tagok a város közrendjéről, közbiztonságáról, az önkéntes rendőrök tevékenységéről. A testület határozatot hozott az út és közműfejlesztési hozzá­járulás mértékéről, s rendele­tet alkottak a vásárokról, a piacokról, a helypénz szedésé­ről. Szilárd törvényesség Két évvel ezelőtt szerepelt utoljára a tanácsülés napi­rendjén a törvényességi hely­zetről szóló tájékoztató. Az eltelt időszak tapasztalatairól tegnap Gleichner Gézáné dr., városi-járási vezető ügyész informálta a testület tagjait. A törvényesség maradéktalan érvényre juttatása, az általá­nos jogbiztonság érdekében az ügyészség, a bűnüldöző te­vékenység mellett, a külön­böző hatóságok és a bíróságo­kon kívüli jogvitát elbíráló szervek intézkedései felett ál­talános törvényességi felügye­letet gyakorol. Minden állami, társadalmi szerv és szövetke­zet azonban elsősorban saját maga köteles a maga terüle­tén a törvényesség érdekét szolgáló intézkedésekre. E munka tapasztalatait is­merték meg a tanácstagok. Az ügyészi tájékoztatóból ki­derült, hogy a hatósági ügy­intézés törvényessége összes­ségében megfelelő, javuló ten­denciájú. A tanács szakigaz­gatási szerveinek munkáját vizsgálva megállapítható, hogy a korábbi hiányosságok fel­számolására hathatós intéz­kedéseket tettek, így például az igazgatási osztályon, ahol javult a gyámhatósági tevé­kenység, és a szabálysértések elbírálása is alaposabb lett. Fontos a megelőzés A városban működő más jogalkalmazó szerveket vizs­gálva az ügyészség ugyancsak kedvező benyomásokat szer­zett: a városi-járási rendőr- kapitányság szabálysértési te­vékenysége kiegyensúlyozott, jó színvonalú. A város válla­latainál, szövetkezeteinél a munkajogi jogalkalmazás, né­hány kivételtől eltekintve a szabályoknak megfelelő. Gödöllő közrendjéről, köz- biztonsági helyzetéről, az ön­kéntes rendőri munkáról, ugyancsak kétéves időszakot átfogva, Mihály István, a vá­rosi-járási rendőrkapitányság vezetője számolt be. Megálla­pította, hogy a rendőrség munkáját a város társadalma, a tanácsi szervek megfelelően támogatják, jó az együttmű­ködés az ügyészséggel, a bíró­sággal, a munkásőrséggel és a honvédséggel is. A város közbiztonsága alap­jában jó. Bűncselekmény csak ritkán fordul elő, s mindössze a tulajdon elleni jogellenes cselekmény száma növeke­dett, nem utolsósorban a ven­dégbűnözők jóvoltából, akik többnyire a fővárosból ruc­cannak ki a közeli városba. Örömmel állapítható meg, hogy szervezett galeribűnözés nincs, és csökkent a lakossá­got nyugtalanító parkbéli rendzavarások száma is. To­vábbra is feladatának tekinti azonban a rendőrség, hogy fokozott ellenőrzéssel, gyako­ribb járőrözéssel vegye elejét a hasonló bűncselekmények­nek. A közlekedés biztonságáról a beszámoló részletes elemzést adott: szerencsére a város te­rületén nincs kiemelkedő bal­eseti góc, de jó néhány he­lyen a Szokásosnál nagyobb elővigyázatosság szükséges. Ilyen a Szabadság téri cso­mópont, az Árammérőgyár bejárata, a Táncsics Mihály úti gyalogátkelő is. A statisz­tikából kitűnik, hogy elsősor­ban a sebesség helytelen meg­választása, • az elsőbbségi sza­bályok megszegése, az ittas vezetés és a gyalogosok fe­gyelmezetlensége okozza a legtöbb balesetet. A közlekedés biztonságának javítása érdekében a rendőr­ség rendszeres kapcsolatot tart az üzemekkel, az iskolák­kal, filmvetítésekkel, felvilá­gosító előadásokkal, KRE3Z- vetélkedőkkel igyekszik a he­lyes közlekedésre nevelni a lakosságot. Az önkéntes rendőri csopor­tok tevékenységéről a beszá­moló megállapította, hogy azok az állambiztonsági, bűn­üldözési, közrendvédelmi, köz­lekedésrendészeti és igazga­tásrendészeti feladatok ellátá­sában nélkülözhetetlenek, s hogy az önkéntes segítők odaadó és áldozatkész munkát végeznek. Bonyolult ügyek Dr. Varga Zoltán, a járás- bíróság elnöke tájékoztatójá­ban a bíróság büntető és pol­gári ügyszakának munkáját értékelte. A legutóbbi beszá­moló óta eltelt két év alatt a magasabb ügyszám és a sze­mélyi változások nehezítették a büntetőügyek kellő időben való lezárását, de ennek elle­nére, a bírók szorgalmas és hozzáértő munkája révén nincs komoly lemaradás, s megfele­lően érvényesülnek az ítélke­zési, törvényességi, jogpoliti­kai irányelvek. A polgári ügy­szakban kevesebb volt ugyan a per, de ez nem jelentett ke­vesebb munkát a bíróság dol­gozóinak. A tanácsülés hozzászólói a napirendi pontokhoz kapcso­lódva saját tapasztalataikról beszéltek, majd a testület tu­domásul vette a tájékoztató­kat és elfogadta a beszámo­lót. G. Z. Mint annyiszor, kétellyel kezdődött. A helytörténész tu­dása, ismeretei és tapasztala­tai alapján úgy érezte, a köz­kézen forgó könyvekben le­írtak némelyike aligha felel meg a valóságnak, kicsi a va­lószínűsége, hogy úgy történt, ahogyan rögzítették. A másik mozgatórugó a lokálpatrióta tudat, amely kevesellte a szű- kebb hazának szentelt soro­kat, mondatokat. No, nem a magamutogatás okából, ha­nem a tények ismeretében. A következő momentum már a tett, amely mögött első pilla­natban lehetett még majd én megmutatom indulat. A mun­ka előrehaladtával, a kutatás ízeinek, örömeinek meglelésé- vel azonban az a kicsi is el- párlott. Maradt a bejárás, a vidék át fésülése, a hajdani események nyomainak vizsgá­lata, az apróbb-nagyobb rész­letek, jelzések összerakása, az összefüggések kifürkészése. Egy szóval a munka. Amely, ha sikeres, újabb erőfeszíté­sekre s"rkall. A kíváncsiság felcsigázódik, csillapítani kell. Üjabb tudással, újabb isme­rettel. Hazafias nevelés Bank László eleinte nem szólt. Érdemeit a múzeum­igazgató, Asztalos István ecse­telte. Elmondta, az aszódi múzeumbarátok jeles tagjának első kötete Felszabadító har­cok a gödöllői járásban, 1944. november—december címet viseli. A Múzeumi füzetek 12. számaként jelent meg. Nyom­dában az újabb kötet, amely A szabadságharc után a tatárjárás A hazai történelem nyomában Hol volt a fejedelem tábora? az 1848—49-es szabadságharc­cal foglalkozik. S elkészült a következő is, ez a Rákóczi- szabadságharc Aszód környéki eseményeit dolgozza fel. Előkeresi a pauszpapírra vetett térképvázlatokat. Szét­teregeti, s folytatja: Bank László azóta a tatárjárást ku­tatja. Bank alezredes civilben ül az asztal túlsó végén. Közép­korú, erősen ősz, derék férfi. Amikor megszólal, megtudjuk az újabb indítékot. — Annyit beszélünk ma­napság a hazafias nevelésről, sajnos, javarészt elméleti sí­kon, holott a történelmi tet­tek, előzmények, az egykor itt éltek világának ismerete nél­kül nincs nemzeti érzés; nem ébredhet fel, nem erősödhet meg. Kötődni kell valamihez. A történelem itt, helyben, Aszódon, Kartalon, Domony- ban, lkladon, Versegen zajlott. Egyetlen példa: Kartal felsza­badításáért háromszáz szovjet katona esett el a község terü­letén, és jóllehet még 1945- ben exhumálták őket, elvit­ték Hatvanba, nem volna-e illő, hogy emléküknek ott is legyen valami nyoma, ahol elestek? — A táj változik, eltűnnek a nyomok. Addig kell cseleked­ni, amíg lehet. Ahhoz már elég távol vagyunk a második világháborús eseményektől, hogy a még élő szemtanúk tudatában összekeveredjenek a dolgok, de még elég közel, hogy bejárásaim során tár­gyakra is lelhettem. Sisakra, tyúkoknak szolgált itatóul, kardra, például. Módszeres stratégia — Veresegyházon a mai üdülőtelepen volt annak ide­jén Rákóczi tábora. Ki tud róla? Aszód környékén volt a magyarországi felszabadító harcok egyik legnagyobb erő- összpontosítása. Tud-e róla mindenki? Ilyen kérdéseket még sorolhatnánk. — Marx Károly írta: a ta­tárjárás 100—200 évvel vetet­te vissza Európa fejlődését, s milyen keveset tudunk azok­ról az időkről. Olvashatjuk a történelemkönyvekben, a Gal- ga mentét feldúlták. Ekkor okvetlenül tudniuk kellett, hogy ezt a vidékét érdemes feldúlni. Eddigi gyér adataink birtokában is úgy érzem, a tatár hadvezetés nagyon mód­szeresen dolgozott. Sok olyan elem fedezhető fel stratégiá­jukban és taktikájukban, amit máig alkalmaznak. Bő termést ígér a szüret Jó termést ígér az Idei szőlő a Rákosvölgye Termelőszövetkezet mogyoródi kerületében. Október végéig 30—40 vagon szőlőt dolgoznak fel borrá a tervek szerint. A képen: a zúzó, bogyózó­gépet töltik a szemekkel. Barcza Zsolt felvétele TÖLTIK A RAKTÁRÁT Üzlet a kísállattartéknak A Gödöllő és Vidéke Áfész kisállattenyésztő szakcsoport­jában eredményes munkát vé­gez Ifjú István kétszeres ki­váló kis tenyésztő. Gazdaságá­ban 3000 tyúkot tart és a napi tojáshozamot frissen szállítja Gödöllő, Veresegyház, Kerepes és Szilasliget Áfész-boltjaiba. A baromifitartás mellett az Asbóth utca 11. szám alatt termény- és takarmány kiég á- szítő szereket árusító boltot nyit, ahol tojó-, hízó-, csirke- és nyúltáp, szemes takarmány lesz kapható, sőt a nyúltartók szálas takarmányhoz is hozzá, juthatnak. Már folyik a raktár feltölté­se, s rövidesen nyit az üzlet. Az Áfész és Ifjú István jó szolgálatot tesznek az állattar­tóknak. Kiállítás Versegen Kiállítás nyílik ma, szomba­ton délután négy órakor, a múzeumi és műemléki hónap rendezvényeként Versegen, a művelődési házban. A Régé­szeti ásatások Versegen című tárlatot Kővári Klára régész nyitja meg, majd előadást tart A hatvani kultúra népének emlékei a községben címmel. PIACI KÖRKÉP Megjelent a szelídgesztenye Éjszakai, hajnali faggyal ijesztget az időjárás, néhol már károkat is okozott a dér. Ez pedig máris érezhető a zöldség- és gyümölcsárakon. Szerencsére a kínálat még jó. A Pest megyei Zöldért üzle­teiben a paprikát 14, a para­dicsomot 6 forintért adják. Szezonja van a karfiolnak, ol­csó: kilója 8 forint. Az ubor­ka 9 forint kilónként, a kara­lábé 5, 6,10-ért és 4,20-ért ad­ják a vörös, a kel- és a fejes káposztát. Változatlan a fok­hagyma ára, 28 forint, a vö­röshagyma 7,40, a lila cseme­gehagyma 9,60. Egy kiló sár­garépáért 5, a gyökérért 11 fo­rintot kémek. A zeller kilója 9, a színes burgonyáé 4,40. A Majd ismét vissza közeleb­bi dolgokra. Amelyek össze­függésben állanak a hazafias érzéssel, neveléssel, tudattal. Apróságnak tűnik, ám nem biztos, hogy az. Minden ma­gyar településen megtalálhat­juk Kossuth, Petőfi, Rákóczi utcáját. S nem ritkán okoz fejtörést, minek nevezzenek egy-egy újabb utat, utcát. Meg kellene kérdezni a helytörté­nészeket, akik tudják, kik tet­tek a közeli vagy távolabbi években valami olyat, telepü­lésükért, ami nevük megörökí­tésére érdemesíti őket. Ismer­tebb neveket mond Bank László, talán azért, hogy ne szégyenkezzünk tájékozatlan­ságunk miatt: Pöltenbergét és Kmettyét. Ez a környék mű­ködésük jelentős színhelye volt, de hol a tábla, hol a jef? A kincs a miénk Van-e, és ha igen, milyen a hatása ezeknek a füzetek­nek? A tudásanyag, melyet a helytörténészek egybegyűjte- nek, hosszú esztendők fárad­ságos, szorgos munkájával fel­tárnak, befészkeli-e magát az agyakba? Bank László elbi­zonytalanodik. Az ő szaknyel­vén kifejezve, ezt a terepet nem nagyon ismeri. Ámde úgy sejti, ahogy mi is, derű­látók aligha lehetünk. Ha így van, azért nem őt és társait tehetjük felelőssé. A feltárt tudás közkinccsé té­tele mások feladata. Sokaké. Befogadása pedig mindany- nyiunké. K. P. fűzni való piros cseresznyepap­rikát 20 forintért kínálják. A paradicsompaprika 14 forint. A 20-as élelmiszerüzlet zöld­ségboltjában láttunk már sze­lídgesztenyét is kilónként 34 forintért. Bőséges a gyümölcs- kínálat is; a szőlő kilója 18,60, a jonatán- és a starking alma 5,40-ért és 8 forintért talál gazdára. A téli körte kilója 10 forint, ugyanennyibe kerül a birsalma. Tojás nincs, kapha­tó viszont savanyú káposzta, kilónként 12 forintért. A piacon az előbbi csemege két forinttal drágább az egyne kiskereskedőnél. A standodon a felsoroltakon kívül láttunk még zöldborsót is, méghozzá szépet, kilónként 26 forintért. A vajbab és a hüvelyes zöld­bab 25, 26 forint. A spenót és a sóska 20 forintba kerül. A piacon a krumpli kilója 8 fo­rint, a padlizsáné 20. Egy fej saláta 5 forintot ér, egy kiló juliskabab 25 forintba kerül. A cékla kilója 5 forint, a friss piros hónapos retek csomója 4 forintot ér. A fejtett bab li­terje 20 forint, a zöld paradi­csom kilónként 7 forint. Még mindig van gyenge csemege- kukorica is. Meglepő, hogy málnát is lát­tunk, viszonylag olcsón, 40—50 forint kilója. A tojást, amely­ből itt van elég, 1,80-ért, 2 fo­rintért adják. Óriás bogyójú Pannónia szőlőt kínál a kiske­reskedő 20 forintért. A piaci almaárak: jonatán-, golden és a starking 12 forint. Alexan­der- és császárkörtét árulnak 20, illetve 18 forintért. Az Iza­bella szőlő 10 forintot ér, 20— 24 forint a muskotályos, a pi­ros szlanka pedig 12—14 fo­rint. Apró őszibarackot is kí­nált egy őstermelő 12 forintért. A virágpiacon ismét emel­kedtek az árak. A rövid szárú rózsa csokronként 20 forintba kerül, a szegfű szálja 2 forint. Egy szál kardvirágért 6, a nagy virágú, színes krizantémért 8 és 12 forintot kérnek. M. M. Állatorvosi ügyelet Gödöllőn és környékén: ok­tóber 7-én, vasárnap: dr. Bé­kési Béla, Pécel, Isaszegi út 24. Aszódon és környékén va­sárnap: dr. Varró Imre, Túra, Dózsa György u. 2. Szombati jegyzet Helynevek Az ember kíváncsi termé­szetű. Tudni szeretné múlt­ját, jövőjét. Kik, és miért éppen úgy nevezték el szü­lő- és lakóhelyét, községét, városát. Ki volt az, milyen tettek érdemesítették őt ar­ra, hogy az utca, iskola, közintézmény névadója le­gyen. Jelen évtizedeink a nagy változások korszaka. Átala­kul termelésünk, életmó­dunk. Másképp lakunk, öl­tözködünk, szórakozunk, mint akár közvetlen elődeink. Gyökeres át­alakulásról van szó, nem a divat mindig ható apróbb módosításairól. Különösen szembetűnő faluhelyen. Vi­dékünkön még nem szokat­lan a népi viselet, de látni­való, hogy csak idő kérdése, mikor szorítja ki végkép­pen a régi paraszti ruhada­rabokat a városi öltözet. Nagyanyáink, nagyapáink mindennapi és ünnepi ru­hadarabjai bekerültek a múzeumokba, tájházakba. A termelés átalakulásának ütemében használati és munkaeszközeikre is ez a sors vár. Már ma is megta­lálhatók a csendes múzeumi termekben a valaha legkö­zönségesebb szerszámok, a sarló, a csáp, a kasza, az eke, a borona, a házi tejfel­dolgozás eszközei. Ami többé nem használa­tos, annak előbb-utóbb ne­ve is kikopik az emlékezet­ből. A szerszámok, eszkö­zök esetében ettől kevésbé kell tartanunk, hiszen a múzeumok, tájházak gondos munkatársai feljegyzik őket, kis kartonlapokon odatűzik a tárgy mellé. Vannak azonban olyan dolgok, amelyek nem gyűjt­hetők be, nem örizhetők meg és nem állíthatók ki. A földrajzi helyekre és ne­vekre gondolunk. Cserme­lyek, patakok, dombolda­lak, kutak, erdörészek, me­zők, kaszálók, horhosok, völgyek, lapályok nevére. A nagy gazdaságok létre­jöttével eltűntek, megszűn­tek a dűlök, a dűlőutak, s az idősebbek, a nevüket an­nak idején mindennap hasz­nálók kihalásával az örök feledésbe merülnek. Szerencsére minden kor­ban, a legtöbb településen akadnak nemcsak kíván­csi, hanem fürkésző embe­rek is, akik túljutnak a kér­désfeltevésen: vajon hon­nan is eredhet falum ne­ve, mivel és hogyan dolgoz­tak a régiek. Kutatni kez­denek, s ha egy mód van rá, a végére járnak, kiderí­tik a titkokat. Megeshet persze, hogy valami szó, szokás, viselet olyannyira eltűnik, hogy minden erő­feszítés ellenére sem tárha. tó többé fel. Hogy az utá­nunk következők minél ke­vesebb megfejthetetlen rej­téllyel találják magukat szembe, azért mi sokat te­hetünk. Élt a múlt században egy jeles és hangyaszorgalmú történész, Pesty Frigyes. Temesváron született, Bu­dapesten halt meg, részt vett a szabadságharcban, emigrációba kényszerült, tagja lett az Akadémiának, jelentős érdemeket szerzett a Magyar Történelmi Tár­saság megszervezésében. Nos, Pesty az 1860-as évek elején nagy vállalkozásba fogott, össze akarta gyűj­teni az akkori Magyaror­szág földrajzi neveit, rend­szerezni és kiadni. Művét nem fejezhette be. kézirat­ban maradt ránk. Az aszódi múzeum igaz­gatója, a Múzeumi Füze­tek legújabb számában immár másodszor szemel- get ebből a kéziratos hely­ségnévtárból. Ezúttal járá­sunk nyugati területének, Veresegyháznak, Szádé­nak, Mogyoródnak, Gödöl­lőnek, Kerepesnek, Kis- és Nagytarcsának, Isaszegnek, Pécelnek, Vácszentlászlónak, Valkónak, Zsámboknak és Dánynak a földrajzi neveit teszi közzé. Bevezetőjében Asztalos István kifejezi óhaját: kívánatos lenne a megkezdett munka folyta­tása, a megye többi járá­saira vonatkozó kéziratos jelentések és gazdag hely­névanyag közreadása. Te­gyük hozzá: kívánatosak volnának az újabb gyűjté­sek is. Kör Pál

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom