Pest Megyi Hírlap, 1979. október (23. évfolyam, 230-255. szám)

1979-10-06 / 234. szám

1979. OKTÓBER 6., SZOMBAT ORSZÁGOS MEGNYITÓ Műszaki könyvnapok ÁDÁM JENŐ ZENEI GYŰJTEMÉNY Szeretni, érteni a szépet Üj képes krónika Képek Pécs történetéből címmel elkészült a mecsek- aljai város elmúlt századai­nak képes krónikája. A vá­rostörténeti képsorozat a tö­rök hódoltság alóli felszaba­dulással kezdődik és mintegy százhatvan képet tartalmaz, köztük számos olyant, amely most először került a nyilvá­nosság elé. A régi Pécs érde­kes alakjait és eltűnt részle­teit az első kétszáz évről fest­mények és metszetek, az utób­bi száz évről fényképek idézik fel. A százoldalas történeti képeskönyv — összeállította Bezerédy Győző helytörténész — a Baranya megyei Levéltár gondozásában jelent meg. A műszaki könyvnapok, a műszaki irodalom októberi se­regszemléje évről évre visz- szatérő, jó alkalom arra, hogy a műszaki könyvek létrehozói és felhasználói kölcsönösem tájékoztassák egymást, tájé­kozódjanak egymás dolgairól — mondotta Polinszky Károly akadémikus, oktatási minisz­ter, a műszaki könyvnapok or­szágos megnyitóján, pénteken délelőtt a Budapesti Műszaki Egyetem aulájában. Ez év október 5. és 31. kö­zött 18. alkalommal rendezik meg a műszaki könyvek orszá­gos seregszemléjét. A tavalyi tapasztalatokat figyelembe vé­ve, az idén mintegy 20 száza­lékkal nagyobb példányszám­ban jelentek meg a könyvúj­donságok: az Akadémiai, a Gondolat, a Közgazdasági és Jogi, a Mezőgazdasági, a Mű­szaki és a Statisztikai könyv­kiadó 52 művet jelentetett meg több mint 530 ezer példány­ban. Ez alkalommal is a Mű­szaki Könyvkiadó jelentkezett a legtöbb újdonsággal, össze­sen 35 művel. A kiadó műhe­lyeiből kikerült 12 kötet alap­fokon, 13 középfokon, 10 pe­dig felső fokon dolgozta fel a legfrissebb műszaki eredmé­nyeket, ismereteket. A Budapesti Műszaki Egye­tem aulájában a megnyitóval egy időben a műszaki könyv­napok újdonságaiból, s mint­egy ezer magyar és orosz nyelvű könyvből, műszaki fo­lyóiratból kiállítás nyílt. Ugyancsak a BME ad otthont annak a háromnapos tudomá­nyos ülésszaknak, amelyet a könyvújdonságokhoz kapcso­lódva rendeznek. Az akció al­kalmából országszerte a válla­latok, az intézmények, a szö­vetkezetek műszaki könyvbe­mutatókat és szakkönyvvásá­rokat rendeznek, több helyütt a könyvvásárt szakelőadások és ankétok egészítik ki. A szovjet—magyar tudomá­nyos-műszaki együttműködés 30. évfordulója jegyében állí­tották össze a Szovjet Kultúra és Tudomány Házának októ­beri programját: a rendezvé­nyek nagy része a jubileum­hoz kapcsolódik. A szovjet tu­domány és technika napjai ke­retében — A szovjet orvosi- műszer-gyártás címmel elő­adást hallgathatnak meg az érdeklődők. A szovjet atom- energetikai kutatók és az energiagazdálkodási tudomá­nyos egyesület tagjai kerek- asztal-baszélgetésre jönnek össze. Az őszi hetekben folytatód­nak a hagyományos progra­mok. Így továbbra is rendsze­resen találkoznak a szocialista brigádok klubjainak tagjai, akik a testvéri ország életét bemutató dokumentumfilmek vetítésével összekötött előadá­sokon vesznek részt. Ugyan­csak megrendezi összejövete­lét az orosz és a szovjet zene kedvelőinek, a volt szovjet ösztöndíjasoknak és a szovjet és a magyar sport barátainak klubja. A Komszomol megalakulá­sának 61. évfordulója alkal­mából a kortárs ifjúsági ba­rátság klub ünnepi estet tart. Vasárnaponként várja láto­gatóit a Napocska gyermek­klub: rendezvényein doku­mentum- és rajzfilmekkel Október első hetében Egye­temi Szemle címmel megjelent a Marx Károly Közgazdaság- tudományi Egyetem új folyó­irata. Berend T. Iván akadé­mikus, egyetemi tanár Kö­szöntőjében arról ír, hogy év­tizedes törekvés megvalósulá­sát jelenti a 120 oldalas lap negyedévenkénti megjelenése. A Dimitrov téri felsőfokú tanintézet a felszabadulás utáni felsőoktatási reform új­szülötteként, három évtized­del ezelőtt kezdte meg a tevé­kenységét. Azóta a népgazda­ság tömeges közgazdászképzé­sének oktatási intézményévé vált. Ugyanakkor elsőként vállalkozott országos viszony­latban tudományos kutatási, szervező és irányító munkák elvégzésére. Megyénk vállala­tai, gyárai, szakközépiskolái számára sok szakembert biz­tosított. Dr. holtán Zoltán és mások megjelent könyveik­ben, tanulmányaikban szíve­sen választották Pest megyét kutatásuk területéül. Az egye­„Minden embernek ott kell dolgoznia, ahol nincs helyette­se, én a zenei népművelést választottam. Muzsikálni, éne­kelni tanítani az embereket, szeretni, érteni a szépet a zenében is — ez volt a cé­lom.” Ádám Jenő Kossuth- díjas érdemes művész a ki­váló zeneszerző és pedagógus hitvallását hirdeti a nagybe­tűs felirat a fehérre meszelt, zsalugáteres ház egyik szobá­jának falán. A megújult épü­let Szigetszentmiklós, Árpád út 29. szám alatt adott egykor otthont az Ádám családnak, s itt jött világra 1896. decem­ber 12-én a később híressé vált fiú, Jenő is. A házon péntek óta kis tábla jelzi: Ádám Jenő Zenei Gyűjte­mény. Az előzmények A nagyközség és nagy fia nemcsak most talált egymás­ra. Kölcsönös, régi és meghitt a kapcsolat. Mondják, hogy ez a ragaszkodás ihlette az is­mert népdalfeldolgozást: „Há- ros felől, csuhaj Háros felől kerekedik egy felhő” és zene­mű készült az Én falum cím­mel is. A szigetszentmiklósiak rádióból, újságból, televízió­ból hallhatták és láthatták, miként oktatja szolfézsra, dal­kedveskednek a kicsinyeknek a Semmelweis utcai intéz­mény munkatársai. Erdőben, erdőmunkások kö­zött majdnem egy egész esz­tendőt töltöttem el tizenhá­rom évvel ezelőtt. Fakiterme­léskor a szálfákat már akkor is Sti'hl -moto rí űrésszel dön­tötték ki, s az erdőszélről gé­pi erővel szállították a fate­lepekre. Az arcok, a meggon­dolt mozdulatok azonban ugyanazok voltak, mint lehe­tett ötven-száz évvel ezelőtt, ugyanolyan messzire kalando­zott a történet a déli, szalon­nasütéshez rakott tűz mellett, mint régen. Azoknak, akik gondozták — hiszen nemcsak irtották, hanem újra is telepí­tették, nevelték —, az erdő akkor sem titkokat, hanem otthont, csupa jól ismert rész­letet jelentett. Egy fejsze, egy fűrész Mit jelenthetett hát azok­nak a parasztembereknek, akik az elmúlt évszázadokban nemcsak a bérüket keresték tem nemrégen megalakult harmadik inézete, a Népgaz­dasági Tervezési Intézet igaz­gatója, dr. Stark Antal évek­kel ezelőtt a Pest megyei Ta­nács tervosztályának vezető munkatársa volt. A Szemle közös fórumot te­remt a tapasztalt és a kezdő kutatók; az egyetemi oktatók és a kutatásban elinduló egye­temi hallgatók számára. Csiz­madia Ernő, az új rektor írta az első cikket Gondolatok gaz­dasági fejlődésünk cím­mel. Megismerkedünk Rudas László-díjjal kitüntetett pálya­munkákkal. A Vita-rovatban Király István, az egyetem gyakornoka tesz kísérletet az infrastruktúra-fogalom meg­határozására. Neves közgazdász: dr. Re­ményi István egyetemi tanár a folyóirat szerkesztője. Külön öröm számunkra, hogy a tet­szetős előállítás, a modem lapforma a megyénkbeli Da- basi Nyomdát dicséri. P. R. ra, a muzsika szeretetére a milliókat, hogyan gazdagítja hivatott módon a népzene kincsestárát. Az országos el­ismeréshez — az Érdemes művészi címhez és a Kossuth- díjhoz — a szülőfalu közös tisztelgéshez csatlakozott, 1969-ben díszpolgárává vá­lasztotta Ádám Jenőt. A ha­zai zenei élet e sokoldalú egyénisége nemes gesztussal válaszolt. A nagyközségi ta­nácshoz intézett levelében ze­nei hagyatékát, mint írta: „Szabadon és térítéstől men­tesen” Szigetszentmiklósnak ajándékozza. Pest megye, a ráckevei já­rás és Miklós közösen gondos­kodott a gyűjtemény elhelye­zéséről, méltó környezetben. Visszavásárolták, felújították az Árpád úti szülőházat, lel­kes helyi aktivisták közremű­ködésével berendezték s ké­szültek a pénteki ünnepélyes megnyitóra. Az avatás Pénteken délután ünnepé­lyesen átadták rendeltetésé­nek az Ádám Jenő Zenei Gyűjteményt. Garai István, a nagyközségi tanács elnöke a résztvevők nevében meleg szeretettel köszöntötte a 83 esztendős derűs, meghatott művészt, s mindazokat, akik közösen bábáskodtak a párat­lan értékű zenei dokumen­tumanyag, rendkívül gazdag életút állomásait felelevenítő állandó kiállítás létrehozása felett. Az avatáson jelen vol­tak a járás és a nagyközség párt-, állami és társadalmi szerveinek vezetői, a profesz- szor tisztelői, régi barátai. Ott meg a hegyoldalak fenyvesei, tölgyei, gyertyánjai, az alföl­di akáctörzsek, évente új vesz- szőkat hajtó fűzek között, ha­nem mindennapi szükségleteik nagy részét is ott szerezték be? Hiszen a fa — s így az erdő — az anyaga a bölcső­nek, s a szekerce csapásai nyomán megformálja a kopja­fák ősi, évszázadok alatt alig változó alakját is. Kimeríthe­tetlenül sokoldalú ez a kap­csolat — a Néprajzi Múzeum­ban például 280 ezer olyan archív felvétel található, amely a többi között az em­ber és a fa, az ember és az erdő történeti viszonyát doku­mentálja. Ebből a hatalmas anyagból állította össze Az erdő nép­rajza című kiállítást dr. Hegyi Imre, az intézmény muzeoló­gusa, akinek A népi erdőkiélés történeti formái című köny­vét az elmúlt évben jelentette meg az Akadémiai Kiadó. A tegnap délután a Néprajzi Múzeumban megnyílt kiállí­tás látogatója azonban termé­szetesen csak a gyűjtemény töredékével, száz fényképpel s néhány eredeti tárggyal ta­lálkozhat a termekben. A hosszú előkészületi munkák során kiválogatott anyag vi­szont egy kamarakiállítás ke­retein belül is átfogó képet ad arról, hogy hogyan befolyásol­ta az erdő a parasztság élet­módját, életformáját. — Az erdő jelenléte a pa­rasztság életében legalább olyan fontos volt a múltban, mint a szántóföldeké — ma­gyarázza dr. Hegyi Imre a vá­logatás elveit. — Az egyik za­lai adatközlőm szerint összes bevételük 50—60 százalékát jelentette az erdő, s csak 40— 50 százalékát a szántóföldi termelés és az állattartás. Egy fejsze és egy fűrész elég volt ahhoz, hogy az erdő kisegítse az embert élelem, szerszám- és bútorszükséglet, de akár pénz dolgában is. Mesék, mesterségek A kiállításon szereplő kina­gyított fénykép ötven-hatvan évvel ezelőtt Nagytarcsa kör­nyékén készült. Az erdei tisztáson, a szelemenes, félig földbe vájt kunyhó előtt befe­voltak az úttörők és mind­azok, akik hívei a tiszta for­rásból csörgedező pataknak — a népdalnak. Kisfiúk és lányok^ a szerző feldolgozásaiból éne­keltek, virággal köszöntötték Ádám Jenőt és kérték, legyen az úttörőrajuk névadója. Ez­után Szokolay Sándor zene­szerző, Kossuth-díjas érdemes művész szólt az avatásra ösz- szegyűltekhez. Mint mondot­ta: Ádám Jenő neve szimbó­lum, és példakép, a lángoló­kedvű nevelő megtestesítője. Titka „csak” annyi: árad be­lőle a tettrekész erő, az élet, a féltő szeretés, a nép szere- tete. A látnivalók Vöő Imre helytörténész ka­lauzolásával végigjárjuk az 55 négyzetméter alapterületű három termet. A gyűjtemény még nem teljes, de már most is bőséges áttekintést ad a művész több mint hat évtize­des zenei munkásságának ese­ményeiből. A tablókon, a tár­lókban kották, kéziratok, rá­dió- és televízió-előadások szövege, számos családi irat, fénykép, kitüntetés, okmány. A termeket Ádám Jenő dol­gozószobájának bútoraival rendezték be, a szekrényekben személyes használati tárgyai sorakoznak. Itt van egyik zongorája is. Rengeteg még a feldolgozásra váró anyag. Hosszú volna felsorolni a ki­állított különleges zenetörté­neti értékű emlékeket. Ahogy mondani szokás: ezt látni kell. Ilyen szándékkal tárta a mű­vész és Szigetszentmiklós a nagyközönség elé a hagyaté­kot. Baumann László nekelt ujjú, díszes szűrben álldogál a kanász. Az erdei legeltetők és mellettük a be­tyárrá szakadt legények vilá­gát is láthatjuk, ahogyan ér­zékelhetjük azt is, hogy az erdő és az ember apáról fiúra hagyományozódó kapcsolata megteremtette a maga törté­neteit. Az erdei élet múltja és je­lene s még inkább jövője azonban egymástól elszakítha­tatlan. A kapcsolat jellege persze törvényszerűen válto­zik — ahogyan a kiállítást megnyitó dr. Madas László, a Pilisi Állami Parkerdőgazda­ság igazgatója mondotta. És — tegyük hozzá —, ha nem is a régi állapotot kíván­juk vissza, azt szeretnénk, ha a ma urbanizált társadalom­ban élő embere is erősebb szálakkal kötődne a növény- és állatvilág szépségeihez. Dr. Madas László, aki felidézte a régi népi foglalkozásokat, a halászatot, a vadászatot, a gyűjtögetést, erdei állattar­tást és fakitermeléssel össze­függő munkákat, éppen ezért tartotta örvendetesnek, hogy ma újra egyre inkább közked­velt lett a fából készült hasz­nálati tárgy. Embert őrző természet De hát lehet-e nem szeretni az erdőt? — kérdezhetjük a megnyitó beszédet hallgatva, a bemutatott fotókat és a fo­lyamatosan vetített színes, a Pilisi Parkerdőgazdaságban készült diákat nézegetve. S lehet-e nem szeretni a régi paraszti életformával együtt az új erdei életet is? Éppen ez a főváros környékén har­mincezer hektáron — három­száz négyzetkilométeren — el­terülő gazdaság, s az ideláto­gatók száma példázza, hogy a nagyüzemi gazdálkodással is összefér a környezetvédelem és a természetjárás. A (Nép­rajzi Múzeum új típusú kiál­lítása pedig — amelyet később remélhetőleg több helyen be­mutatnak majd — bizonyára egyre több embert meggyőz arról, hogy újra és újra rá kell találnunk az embert őr­ző természetre. P. Szabó Ernő-------------------------------A Él ményígéret E ltörött a porcelán taj­tékpipa és családi há­borúság lett. Volt, aki esztelenségnek vélte a dü­höngést. Pedig a hófehér pipa oldalát az erdélyi kis­város, Nagybánya címere díszítette, s alatta évszám: 1876, a túloldalán tizennégy név, az erdészeti felsőisko­la végzős növendékei; és közöttük kilencedik a déd- papáé. Kik voltak a hajda­ni főiskolások? Hogyan él­tek száz évvel ezelőtt? Ho­vá vitte őket a sorsuk? Mi lett az utódaikkal? A meg­fejtés akár egy regény té- . mája lehetett volna, de a dédpapa pipáját összetörte I az ükunoka. Mindenki tud különös tiszteletnek örven­dő kávéscsészéről, mert még a nagymamáé volt, s féltve őrzött fafed eles könyvről, amelyet mond­juk 1905-ben jegyajándék­ként szignált a papa. ösz­tönös őrzése ez a múltnak, a folyamatosság szimbólu­mának; önmagunk létének bizonyítékmorzsái. És az értékmegőrző szándék tár­sadalmi méretű mozaikkép­pé rakódik össze. A szépség, a múlt emlé­kei, az eszmei értékek gyűjtése egyidős az osztály- társadalommal, de csak az új kor emberének találmá­nya a múzeum. Bár e fo­galom a klasszikus görög művészetből származik, hi­szen a muszeion, a múzsák­nak szentelt ligetet jelen­tette. Az első rendszerezett gyűjtemény Mithridatész gemma-kincsei (drágakö­vekbe vésett alakok, jele­netek) csak egy ember gyö­nyörűségét szolgálták. S minden kiállítóhely őse a francia királyok magán- gyűjteménye: a Louvre, amelynek festményeket tartalmazó termeit 1750- ben hetente két napra megnyitották a nagyközön­ség előtt. Ezzel váltak a felhalmozott kincsek közér- tékké. Ekkoriban alig fél évszázados volt kultúránk elmaradása Európától, hi­szen 1802-ben megnyílt a Magyar Nemzeti Múzeum. Nálunk nehézkes léptek­kel haladt a szellemiség, hiszen 135 évvel később az országban is mindössze 46 közgyűjteményt tartottak számon; körülbelül annyit, mint ahány múzeum jelen­leg egyedül Pest megyében működik. S minden lakos­ra, a csecsemőtől az ag­gastyánig — hiába, ilyen a statisztika — évente négy múzeumlátogatás jut, és azt nem is tudjuk mérni, hogy hányán keresik fel Buda­pesten és az ország más tájain működő tárlatokat. Csupán ez a viszonylag lo­kális adat is bizonyítja a történelmi érdeklődés és a vizuális kultúra tömegbázi­sát. Hát még, ha hozzá- * vesszük, hogy múzeumaink nagyobb fele helyi összefo­gással született, a helytör­téneti, néprajzi gyűjtések­re alapozva. em légbőlkapott, nem a közönségre erősza­kolt hagyomány hát az országos múzeumi és műemléki hónap, amelyet az idén tizennyolcadik al­kalommal rendeznek meg. A körülbelül hatszáz ese­mény közül 53 zajlik Pest megyében, s ez a szám nem tartalmazza a múzeu­mokban rendezett iskolai történelemórákat, és a szer­vezett tárlatvezetéseket. Csak a 27 jelentősebb mú­zeum kiállítás-megnyitá­sait, művészeti, történelmi és néprajzi bemutatóit tar­talmazza a lényegében ma induló program. Egy kivé­tellel: a Kovács Margit- gyűjteményt — az átépítés és átrendezés után — való­színűleg nem tudják meg­nyitni októberben. Az elsején kezdődött mú­zeumi és műemlékvédelmi ’hónap alatt — éppen az országos helyzet indokán — nagyobb hangsúlyt a mű­emlékvédelem kap. A nem­zeti költségvetésből tekin­télyes összeget: megközelí­tően félmilliárd forintot fordítanak műmelékeink, műemlék jellegű épületeink állagmegőrzésére és restau­rálására. Ez a pénz csak önmagában és hazánk gaz­dasági lehetőségeihez mér­ten tűnik nagynak, de sok­kal kevesebb, mint »meny­nyit az évszázadok során megkopott épületekre, s már-már tragikus állapot­ban levő emlékekre fordí­tani kellene. Mindez persze nem je­lenti azt, hogy bárki is ki­sebbíteni akarná a festé­szet, a szobrászat vagy a képzőművészet egyéb ágai felé forduló érdeklődést. S kellő szerepet kapnak a hónap programjában a népművészeti és a történel­mi tárlatok is. Így Pest megyében a honismereti, helytörténeti szakkörök munkájának eredménye­ként sokan találkozhatnak valaha birtokukban volt tárgyakkal a múzeumi . tárlókban. S ezek az eszkö­zök a személyes kötődés varázsát is magukban rej­tik, kinek-kinek emberkö­zeli múltat, esetleg rég­múltat idéznek. A sorsunk­hoz kapcsolódó tárgyak összekötnek a múzeumok többi anyagával, és lassan tágítva a kört, az érzékeny, érdeklődő embert bekötik az egyetemes kultúrába. E folyamatot szoktuk már-már unásig emlegetett fogalommal közművelődés­nek nevezni. Való igaz, hogy a múzeumi barango­lások közben gyakran ju­tunk új információhoz, műveltségünk gyarapszik, látókörünk kiszélesedik — ezt sem mulasztjuk el sok­szor mondani. De az igazán nagy értékre egyetlen sza­vunk van: élmény —■ ami­kor az értelemmel befoga­dott látvány megmozgatja érzelmeinket, amikor (jobb szó híján): belső kontak­tusba kerülünk a világgal. Hát ebből a nehezen meg­fogalmazható dologból: az élményből ígér a szokásos­nál többet a múzeumi és műemléki hónap. Nevez­heti ezt bárki harmincna­pos kampánynak. D e ha ez idő alatt az épületek,' szobrok, ké­pek, használati tár­gyak, akár egy pipa, szem­lélése közben felfedezzük a dolgok logikáját, a tör­vényszerűségeket, .a szép­séget, s önmagunkat tud­juk ezek által viszonyítani a világhoz, akkor valós él­ményben lesz részünk. És ez az öröm új éhséget te­remt a folyamatossághoz. Kriszt György SZOVJET KULTÚRA HÁZA Változatos program KÉSZÜLT DABASON Megjelent az Egyetemi Szemle Az erdő élete, múltja, jövője KIÁLLÍTÁS NYÍLT TEGNAP A NÉPRAJZI MÚZEUMBAN I 1

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom