Pest Megyi Hírlap, 1979. október (23. évfolyam, 230-255. szám)

1979-10-05 / 233. szám

1979. OKTOBER 5., PÉNTEK kM,fi ap Gépcsere-szerződés A műszaki berendezések jobb kihasználására a 31-es Állami Építőipari Vállalat kezdemé­nyezésére öt építőipari nagy- vállalat együttműködési meg­állapodást kötött'a gépek egy­más közötti kölcsönzésére. A gépcsere nyomán az eddigi ál­lásidők csökkenhetnek, s gyak­ran az építési időszak is le­rövidülhet. Eddig is volt már bizonyos fajta együttműködés néhány vállalat között a gépek cseré­jében, most azonban a 21-es, 22-es, a 23-as és a 31-es ÁÉV, valamint a Közmű- és Mély­építő Vállalat megállapodása nyomán szervezettebb, gördü­lékenyebb lehet a kölcsönzés. Első lépésként a vállalatok el­készítették géplistájukat, hogy ezt a többieknek közreadva áttekintő képet nyerjenek' a választékról. Zúzzák a szárakat Nyolcszáztizennyolc hektáron érik a kukorica az érdi Bentavölgye Termelőszövetkezetben. A földön maradt szárat is hasznosítják. Szárzúzó és bálázógép halad a kombájnok nyomában. Bozsán Péter felvétele Kis szövetkezet A jól szervezett munka haszna A Dunamenti Építőipari Szö­vetkezet Dunakeszi egyik gyorsan fejlődő városrészében található. Amikor kora dél­után az elnököt kerestem, azt mondták, ilyenkor valamelyik építkezésen van éppen. Mellém szegődött a szeren­cse. Rövid várakozás után ugyanis megérkezett Herde Károly. — Hiába — mentegetőzik rögtön —, az íróasztalt nem nekem találták ki! Munkájukat becsülik • A szövetkezetben mindössze százhuszonhatan dolgoznak. És ennyi emberrel több mint 40 milliós tervet teljesítenek az idén. Nemcsak Dunakeszin, hanem Pest megye más hely­ségeiben, sőt Komárom me­gyében és a fővárosban is dol­goznak. — Nemrégiben a MÁV an­gyalföldi pályaudvarán húsz emberünk hat hét alatt készí­tett el egy hatezer négyzetmé­teres . magasrakodót — mond­ja. 1600 köbméter betont hasz­náltak fel. Megtörtént, hogy egyetlen nap alatt 120 köbmé­ternyi anyag került a helyére, ami már igazán országos szak­mai rekordnak számít. —• Minden dolgozónk pon­tosan ismeri napi, heti felada­tát. Nálunk nem fordulhat elő, hogy valamiért leálljon a munka. Ott a gépkocsink, amely máris hpzza a hiányzó szerszámokat, a fogytán levő anyagokat. 1975-ben -a 117 szövetkezeti tag 24 milliót, az idén 126-an 42 milliót terme­lünk. A termelés felfutását te­hát nem létszámemelkedéssel, hanem a termelékenység nö­velésével értük el. — A jó eredményekhez nagymértékben hozzájárul az is, hogy kis szövetkezetünk rugalmasabban, gyorsabban képes alkalmazkodni a keres­lethez. Ezt a belső szervezett­ség is segíti. Egy-egy műveze­tőhöz nem brigádok, hanem területek tartoznak. így pon­tosan tudják, mennyi ember szükséges a feladat elvégzésé­hez. És ha kell, könnyen át­csoportosíthatjuk, más terü­letre irányíthatjuk őket. Gyors munkájuk nyomán nem jelent gondot a raktár­készlet sem: a forgási sebes­ség 27 nap. Itt említjük meg, hogy a megye építőipari szö­vetkezeted közüli náluk a leg­magasabb az egy főre jutó termelési érték. Háztól házig A szövetkezet sikeres te­vékenységéhez azonban né­hány apróság is hozzá tartó­zik. Például az,, hogy egyet­len dolgozójuk sem vonato­zik. A szövetkezet saját Bar­kas buszával szállítja háztól házig a munkásait. A kereset sam rossz. A dolgozók 70 szá­zaléka húsz és harminc év kö­zötti fiatal. Az otthonteremtés gondjai érthetően sokukat fog­lalkoztatják. A szövetkezet megtalálta a módját, hogyan segítsen rajtuk. Az építkezé­sekhez. kedvezményes áron kapnak munkagépeket és épí­A sertcsíaríók figyelmébe: ulitóSicr 13-től csökkennek n vágósertés-értékesítési súlyhatárok AZ ÁTVÉTELI ALAP- ÉS FELÁRAK VÁLTOZATLANOK Az új átvételi súlyhatárok a kistermelői hús- és húsjellegű sertések esetében a következők: 95—115 kg között kg-onként 27,50 Ft (alapár + felárak) 115 kg felett kg-onként 25,39 Ft (alapár + felárak) A zsír- és zsírjellegű, valamint a tenyésztésbe fogott vágósertések súlyhatárai és árai változatlanok. A mezőgazdasági nagyüzemek vágósertéseinek értékesítési súlyhatára: 73—93 kg közötti hasított súly. Kérjük a sertéstartókat, hogy értékesítési lehetőségeiket —a csökkentett súlykategóriákra való tekintettel — vegyek figyelembe és a sertések átadásának várható időpontját legalább 2 héttel korábban közöljék a helyi megbízottakkal vagy a húsipari vállalatok kirendeltségeivel. A felajánlóit vágósertéseket késedelem nélkül megvásároljuk Az alacsonyabb súlyú vágósertés .értékesítése előnyös, gazdaságos és abraktakarmányt takarít meg vele PEST-NÓGRÁD megyei állatforgalmi ÉS HŰSIPARI VÁLLALAT tőanyagot. Évente általában három családi ház kalákában készül el. És bizony ilyenkor a szövetkezet vezetői is meg­fogják a malteros kanalat. Ahogy Herde Károly fogalma­zott: „Két nap alatt megesz- szük a falakat”. Szolgáltatások Építeni könnyű — szolgál­tatni nehéz. Legjobban a bá­dogos és üveges; részleg megy. Ez nem véletlen, ugyanis a maszek üvegesnél négyzetmé­terenként 30 forinttal olcsób­ban dolgoznak. Nemrégiben a szolgáltatással kapcsolatban új rendelet jelent meg, amely le­szűkíti a szövetkezet lehetősé­geit A paragrafus sok olyan munkát amelyet pedig a la­kosság igényelne, nem minő­sít szóiig ál tat ásnak. így pél­dául a gépek kölcsönzését,, az építőanyag szállítását vagy azt, hogy komplex fürdőszo­bát nem építhetnek, és csak kisebb „vizes” munkákat vál­lalhatnak. A rendelet alkotói is észrevették: valami „nem stimmel”. Reméljük, a módo­sítás már egyértelműen hang­zik ... Akárcsak az a felhívás, amellyel az Ybl Miklós szo­cialista brigád fordult a töb­biekhez. Az MSZMP XII. kongresszusa tiszteletére vál­lalták: az év végéig kétnUllió- val túlteljesítik a szövetkezet tervét. És ezt a határidők előbbrehozatalával, valamint az ésszerű gazdálkodás lehe­tőségeinek jobb kihasználásá­val kívánják elérni. Keresztes Eszter Szellemi export Jelentős exportot tesz lehe­tővé külkereskedelmi vállala­taink számára a Budapesti Műszaki Egyetem. Mint Szabó Imre tudomá­nyos rektorhelyettes az MTI munkatársának elmondotta, az egyetem szerződéses megbízás alapján több irányú segítséget nyújt Algériában az oráni mű­szaki egyetem létesítéséhez. A már évek óta tartó, mindkét fél számára hasznos együttmű­ködés során elkészítették az új felsőfokú műszaki-oktatási in­tézmény tantervét. A gépész-, a villamos-, és az építőmérnöki fakultások tanítási anyagát ugyancsak összeállították, s ahhoz az oktatás megkönnyí­tésére jegyzeteket is készítet­tek. Ezt a tevékenységet foly­tatják az egyebem tervezett bő­vítése és további karok létesí­tése alkalmával is. A magyar mérnök-oktatók jó hírét bizo­nyítja, hogy eddig több mint húsz főt hívtak meg tanítani, és számos műegyetemi oktatót kértek fel részvételre a fejlődő országok oktatási rendszeré­nek kidolgozásában. — A műszaki egyetem szak­emberei nemcsak oktatásra kaptak megbízást, hanem ah­hoz szükséges laboratóriumok és kutatóhelyek terveinek a kidolgozására is. Ezenkívül korszerűsítettek számos, saját fejlesztésű műszert. E szellemi export külkereskedelmi válla­lataink számára is gyümölcsö­zőnek ígérkezik, mivel ennek alantén kaotak- — hatmillió dollár' értékben — megbízást az oráni egvetem berendezé­seinek a szállításához. Kinek az asztala? Az üzem egyik legjobb- nak. tartott esztergá­lyosa egymás után rontot­ta el a gépbe fogott mun­kadarabokat. A szomszé­dos gépek mellett dolgozók értetlenül bámultak rá, időnként egymásra néztek, megvonták a vállukat, az­zal ki-ki végezte a maga dolgát. A műszak végén a művezető ráförmedt az esz­tergályosra: „Megőrült, sza­ki! Máskor két hónap alatt nem csinál annyi selejtet, mint ma, egyetlen nap alatt!” Az esztergályos szé­gyenében úgy hebegett, mint a csínyen ért gyerek: „a feleségemet az éjszaka kórházba vitték, s még hajnalban is eszméletlen volt.. Szónoki a kérdés, mégis felteszem: az emberség, a figyelmesség, a bajba ju­tott ember kisegítése vajon kinek az asztala? Kinek az asztala, amikor egy kis közösség tudja, hogy a munkatársuk felesége hal­doklik, már nincs segítség , és a kolléga mégis ott ül nap mint nap az íróaszta­la mellett, vezet, irányít, törődik másokkal, csak ép­pen vele nem törődik sen­ki? Kinek az asztala, ami­kor hajnalban kisírt szem­mel áll a gépe mellé8 a munkásasszony, s egy vi­gasztaló szó helyett cini­kus összekacsintást kap a háta mögött: az éjszaka megint részegen ment haza a férje. És az kinek az asztala, amikor reggelen­ként hat-nyolc gép nem indul a gyárban, mert ke­zelőjük megbetegedett, pe­dig a gépek 'munkájára, a rajtuk készült 'termékekre nemcsak a gyárnak lenne szüksége, a kooperáló vál­lalatnak is; miért nem osz­tanak be mást az álló gé­pek mellé? Kinek az aszta­la, hogy odaszóljon a teli áruházban a pultot tá­masztva fecsegő eladók­nak: nem ezért kapják a fizetésüket! Kinek az asztala? Fogas kérdés. Emberségből, fele­lősségérzetből, kötelesség­tudásból a hétköznapokon gyakran kapunk elégtelen osztályzatot. Közömbösek vagyunk. Nem érdekel a más munkája, a más élete. Már ami a gondokat illeti. Az örömökre még csak- csak odafigyelünk. Példa rá a névnapok, születésna­pok s más hasonló alkal­mak hivatali-üzemi kollek­tív ünneplése. Mitől lettünk ennyire közömbösek? Miért szem­léljük kívülállóként mind­azt, ami nem a mi aszta­lunk? Lehet, hogy lassan már semmi sem az? Csak a magunk asztalát marko- lásszuk görcsösen, amíg tudjuk? Prukner Pál Több, korszerűbb aszfaltút A tárolótérben óriási kupa­cokban a különféle szemcse­nagyságú kő, a rakodógép fá­radhatatlanul rója útját a hal­moktól — az aszfaltkeverő elöadagolója között. Markol és önt, markol és önt, monoton mozgását nézni is fáradságos. Mérleg és teknő — Figyelje az anyag útját! — int Földi Lászlóba Pest me­gyei Üt- és Hídépítő Vállalat gépészeti osztályának vezető­je, aki a fővárosi központból néhány perce érkezett a nagy- kátai aszfaltgyárba. — A sza­lagról az első elevátoron át jut a szárítódobba a kő, amelyben kétszáz-kétszázhúsz fokra hevítik. A technológiai sor újabb állomása ismét ele­vátor, s onnan már az osztá- lyozóba jut az anyag* Alatta helyezkednek el a mérlegek, igen lényeges, hogy az előírt mennyiség juthasson csak to­vább. Ugyanis a következő lépcső már az alsó-keverő — szaknyelven keverőteknő. — Ide a megfelelő állatpotba elő­készített kövön kívül beada­golják a mészkőlisztet és az előmelegített bitument. Az üzem nem mondható öregnek. A vállalat 1975- ben létesítette, anyagi lehető­ségeihez mérten magyar be­rendezéseket vásároltak. Ez önmagában nem lenne baj, csakhogy már a néhány év alatt is korszerűtlenné vált, modem, automatikusan műkö­dő, nyugati országból impor­tált társaihoz képest. Így az­tán nehézen versenyezhetné­nek például a műszaki fejlett­ségben messze előttünk járó Aszfaltútépítő Vállalattal. Rengeteg buktató — Óránként 25 tonna asz­faltot gyártunk, tavaly 52 600 tonna készült — mondja a fő­Életük történelem Ü lj le közéjük, kérdezd őket. Szabódni fognak, zavart mo­sollyal eliijtik kérdésedet: miért is kellene róluk beszél­ni? Nem mesterkedés ez, sose volt kenyerük a szó, már ha magukra kellett volna paza­rolni. Cselezd hát ki Őket, fag­gasd fiatalságukról. Látod-e, a fiatalság mindig megtöri a hallgatást. — Nem tudom másképp mondani: olyan mozdító idők voltak. Háború után jártunk, egy új ország ígéretével, és ne­künk minden történés maga volt az élet. Ma már csodá­lom. honnan lehetett bennünk az a mindent elsöprő lendület. Irigylem is egykori önmagam: akkor fiatalok voltunk. Figyelj jól, érdekeset hall­hatsz. Hajnali ébredéseket, látás- tól-vakulásig munkát, legya­logolt kilométereket. Aztán pártharcokat. (— Mit? — Pártharcokat. Akkoriban sok párt volt. Még nálunk, Tápió- ságon is: ezerkétszázan, ha voltunk, de megalakult mind az öt párt. Aztán győzhette ki­ismerni magát az ember.) Kor- teskedás, választási harcok. Gondolod, olyan ez neked, mint a mese. Csakhogy nem mese. — Legényfejjel, ösztönösen lettem kommunista. Csakhogy az ösztönt saját sorsunk irá­nyította. A munka, amiért haj­nali háromkor kellett kelni. A biztatás, amit az új társada­lom lehetősége adott. Képzeld el őket fiatalon. A nagy darab, ősz hajú, mo­solygó szemű férfit veled szem­ben. Fiatalabbak voltak, mint te, pártot alapítottak. Ötven­egyben új közigazgatási szer­vezet építésén dolgoztak. Ak­kor születtél. — A községi elöljáróságon kezdtem a munkát. Akkor még így hívták: egy ideig megma­radt a régi közigazgatási szer­vezet, jegyző is volt talán. Az élet naponta alakult, de volt, amit nem lehetett egyik nap­ról a másikra megváltoztatni. Az ötvenes évek elején fog­tunk a tanácsok megalakításá­hoz. akkor kerültem oda, az indulásnál, ötvenháromban. Számolj csak, huszonhat év. Elég lehetett volna az elme- nésre, sok a maradásra. Volt, aki elment, volt, aki vissza­jött. Szerencse, hogy szület­tek fajtájukból valók is: a megmaradók. — Mehettem volna, s nem tagadom: volt, hogy mentem volna is. Huszonhat év sok ugyanazon helyen, még akkor is, ha az egy hely egy egész járás. Tápióságon kezdtem, Szentmártonkátán, aztán itt, Nagykátán folytattam. Itt is fejezem be immár. Néha el­gondolkodom: az igyekezetem az elszakadáshoz kevés volt. Meglehet, maradni akartam. Jó a szemed? Beléjük láthatsz. Kezük ide­ges mozdulatot rebbent, gyom­rukban összegyűlt a sav, for­golódnak az ágyban, és éjsza­kára kezeügyükbe készítik a gyógyszert. De a mosolyuk az töretlen. Tiszteld a mosolyu­kat. — Meglehet, szerencsés al­kat vagyok, de sose tudtam istenigazából nekikeseredni. Pedig lehetett volna miért! A legnehezebb az volt, amikor rájöttünk, hogy az, amit csi­náltunk — és hittel csináltuk —, nem volt jó. Ma már örü­lök ezeknek a fölismerések­nek, de akkoriban megtépá­zott Szerettem mindig az em­bereket, ez volt a mozgatóm, j Félni, sose féltem tőlük; igaz, úgy igyekeztem, hogy bármi­kor szembenézhessek velük. Volt is alkalom a szembesü­lésre. például a téeszszervezés- nél. Én akkor is hittem, hogy jót csinálunk. Az emberek ke­vésbé. Ma azt mondják: fe­lejtsük el. Jó életük van, segí­ti a felejtést. Ülj le közéjük, kérdezd őket. f Ti eszélni kell róluk: a pár- | tot alapítókról, a falura i lelkesedőkről, az első válasz- i tőkről, a téeszszervezőkről, öt­venhatban az utca két oldalán állókról, ötvenhétben hittel újrakezdőkről. A háború utáni fiatalokról: anyáinkról-apáink- ról. Kiss Tiborról, a nagy- kátai járási hivatal elnök- helyetteséről is. Életük történelem. M. A. építésvezető. — A számított igényekhez igazodva, idén megemeltük a termelési ter­vet: 70 ezer tonna előállítását számítottuk. Ezt légióként egy újítás tette lehetővé, nagymér­tékben sikerült növelni általa a berendezés teljesítőképessé­gét. A nagykátai keverőtelep ke­zelői nyújtott műszakban dol­goznak, jelenleg reggel három­tól délután ötig. Nem rajtuk múlik, hogy a gyár vezetői ki­csit gondterheltek, a vártnál némiképp rosszabbul alakult az év első háromnegyede. — Nem, számottevő a lema­radásunk, a tervezett 72 millió forint árbevételnél két-három millióval érünk el kevesebbet — kapcsolódik a beszélgetésbe Szabó László építésvezető. — Ez sem rajtunk múlott, inkább azon, hogy a beruházók soká bizonytalankodtak, gondolkod­tak, hónapokig azt sem tud­tuk. hol, mi lesz a dolgunk. Elmondja, hogy elsődleges feladatuk Pest megye útháló­zatának bővítése, korszerűsíté­se, fő megrendelőik a községi tanácsok. Huszonnyolc munkahely — Most éppen Jászberénybe kell sietnünk útátadásra, a hűtőgépgyár régi partnereink közé tartozik — pillant órájá­ra a főépítésvezető. — Idén is mintegy hárommillió forint ér. tékű munkát végzünk az üzem­ben. Általában úgy ütemezzük a feladatainkat, hogy a negye­dik negyedévre már kevesebb dolgunk maradjon. "Rövidülnek a napok, beköszönt a hideg idő ért bizony be kel kalku­lálnunk. Év végéig azonban még mintegy 28 munkahelyen kell felvonulnunk, csak druk­kolhatunk, hogy kedvező ma­radjon az időjárás. Mert ak­kor teljesítjük a tervünket. Nagykáta környéke szegény kőben. Ez is hozzájárult ah­hoz, hogy bővítsék termék- struktúrájukat az aszfaltgyá­riak. Pontosabban ez annyit jelent, hogy a közelmúltban megteremtették egy új tech­nológia bevezetésének a felté­teleit. Az aszfaltgyár szom­szédságában ugyanis egy be­tonkeverő telep is létesül. Ez­által a szórt alap helyett már korszerűbb, betonalapot ké­szíthetnek, s • arra terítik az aszfaltot. Mindezt Szabó László magyarázza el, miközben át- vesz-ellenőriz egy rakományt, éppen beérkező követ, és út­jára indít friss-forró terhével egy újabb teherautót. Dodó Györgyi f

Next

/
Oldalképek
Tartalom