Pest Megyi Hírlap, 1979. október (23. évfolyam, 230-255. szám)
1979-10-24 / 249. szám
W79. OKTÓBER 24., SZERDA •ucra jr sr/imav Heti jogi tanácsok • Ha a dolgozót a műszak befejezése utáni tisztálkodása, öltözködése közben éri a baleset, a vállalat köteles az ebből eredő kárt megtéríteni. A vállalat öltözője egy helyiségben van a zuhanyozóval. Munka befejezése után, egyszerre többen keresik fel a mosdóhelyiséget és ilyenkor rövid idő alatt, még az öltöző padozata is vizes lesz. A már megmosdott dolgozók, hogy ruházatuk ne legyen piszkos, felállnak a padra, és ügy öltözködnek. P. Z. olvasónk is így tette és miközben nadrágját húzta fel, a pádon állva megbillent, leesett és karját törte. A vállalat elutasította a dolgozó kártérítési igényét. A munkaügyi döntőbizottság is helyben hagyta a döntést. Azzal érveltek, hogy nem volt szüksége a dolgozónak, mert öltözködésre elkülönített helyiség állt a dolgozók rendelkezésére. Ez eddig rendben is lenne, az már azonban nem, hogy az öltöző olyan válaszfallal van elkülönítve, amely alatt, akadálytalanul hömpölyöghet át a víz, és ezáltal a helyiség síkossá válik. A dolgozókkal egyet lehet érteni, hogy óvják ruhájukat, és a padra felállva öltözködnek. Az ilyen körülmények között bekövetkezett balesetért a kárfelelősséget a vállalat nem háríthatja el magától. A baleset megtörténhetett volna akkor is, ha a dolgozó nem állt volna fel a padra. A Munka Törvénykönyve értelmében a vállalat köteles a dolgozó felmerült kárát — így többek között a fizetés és táppénz közötti különbözetet megfizetni. A dolgozó balesete és ennek folytán a bekövetkezett kár, vagyis a kárt előidéző ok és a vállalat tevékenysége között okozati összefüggés van. Megállapítható az elmondottakból az is, hogy a vállalat semmit sem tett annak érdekében, hogy elhárítsa azokat az okokat, amelyek folytán a dolgozói az öltözőben — ruházatuk megvédése céljából — öltözködés közben kénytelenek voltak a padra felállni. Ezért a vállalat nem hivatkozhat arra, hogy a dolgozó óvórendszabálysértő magatartást tanúsított. Azt tanácsoljuk, a munkaügyi döntőbizottság határozata ellen adjon be keresetlevelet a munkaügyi bírósághoz. Hivatkozzon arra, hogy balesetét munkaviszonya keretében. a vállalati tevékenységgel kapcsolatban, a vállalat működési körén belül szenvedte el, ezért a vállalat az Mt. 62. §-a alapján felelősséggel tartozik. • A gyermekelhelyezésről. Közel 5 évi házasság után, a házastársak egymás közti viszonya megromlott. A feleség megismerkedett* egy válófélben levő férfival, és élettársi kapcsolatot létesített vele. Mivel a házasságból két gyermek született, a férj szerette volna elkerülni a válást, ezért a két család összeült tanácskozásra. A feleség hajthatatlan maradt, a válófélben levő férfi pedig kijelentette, történjék bármi is, az asszony vele marad. Az [ anya a gyermekeket is el akarta vinni, ezt azonban a férj nem engedte. Ezt követően érdekes fordulat történt. Az elhagyott férjnek megtetszett az elhagyott asszony, kölcsönösen megkedvelték egymást és ők is életközösségre léptek. Ezután megindult a harc a gyermekekért. Először csak szócsata és levelezés útján, most már azonban a bíróság előtt van a prob- j lémájuk. Azt kérdezik most a szülők, kinek van esélye arra, hogv a gyerekeket a bíróság nála helyezi el. A bíróság körültekintően, megfelelő környezettanulmány és bizonyítási eljárás lefolytatása után fog az ügyben dönteni, és mindenképoen a gyermekek érdeke az első. A megszokott környezetükből csak rendkívüli esetben lehet őket kimozdítani, és vizsgálni kell természetesen, hogy a megváltozott körülmények folytán melyik szülő rendelkezik azokkal a tulajdonságokkal, körülményekkel, amelyek a gyermekek neveléséhez szükségesek. Tisztázandó lesz, hogy a gyermekekkel kapcsolatos kötelezettségeiket miként teljesítették az életközösség fennállása és azt követő időben a szülők. Milyen a jelenlegi elhelyezésük, gondozásuk, nevelésük. Szükség esetén még a bölcsőde, illetve az óvoda véleményét is kikérheti a bíróság, sőt pszichológus szakértő meghallgatására is sor kerülhet. Ezekből is látható, hogy gondos és alapos munkát igényel a bíróság részéről annak eldöntése, hogy hol a legmegfelelőbb a gyermekek elhelyezése, ha már a szülők nem tudnak egymással élni. • Milyen munkabérre jogosult a leszerelő katona. Egyik olvasónk a katonaságtól intézte hozzánk kérdését. A közeljövőben leszerel, érdeklődik, hogy munkabérét a vállalat mennyivel köteles emelni, megilleti-e őt segély, vagy előleg, amíg nem kap fizetést. Az érvényes rendelkezések szerint, a leszerelő katonának is meg kell adni azt az átlagos béremelést, amelyet egyrészt a központi bérintézkedések folytán, másrészt a helyi bérfejlesztések alapján kaptak az említett dolgozók. A további kérdésekre is kedvező választ adhatunk. Ha a leszerelő a sorkatonai szolgálatot követően 30 napon belül munkaviszonyba lép vagy a bevonulás előtti munkaviszonyát 14 napon belül folytatja, akkor a két hétre járó személyi alapbérét egy alkalommal kérésére előre ki kell fizetni. Ezt az összeget részletben kell visszatérítenie. Dr. M. J. Tíz nap rendeletéiből Az iparjogosítvány kiadásához szükséges közegészségügyi feltételek igazolásáról az 50 057/1979. Eü.M. sz. utasítás rendelkezik, az Egészségügyi Közlöny 19. számában. Az egészségügyi miniszter 30/1979. sz. utasítását az oktatási intézmények egészségügyi ellátásáról ugyanitt olvashatják az érdekeltek. A bírósági végrehajtásról szóló 1969. évi 18. tvr. végrehajtásáról a 14/1979. IM. számú rendelet a Magyar Közlöny 66. számában található meg. A mezőgazdasági termények, állatok, és állati termékek termelői áráról a 18/1979. MÉM— ÁH. számú rendelet intézkedik (Magyar Közlöny 69. száma). Az építési, műszaki-gazdasági normatívák korszerűsítéséről a Ten^azdasági Értesítő 7. számában jelent meg a 106/1979. OT—PM—ÉVM. számú együttes közlemény. A szakszervezeti jogsegély- szolgálatot ellátók továbbképzéséről a Kohó- és Gépipari Közlöny 30. számában jelent meg közlemény. A belkereskedelem területén a szakszervezeti jogsegélyszolgálat fejlesztéséről a KPVDSZ. és a Belkereskedelmi Minisztérium együttes irányelvét a Kereskedelmi Értesítő 26. számában találják meg az érdekeltek. >4 Legfelsőbb Bíróság döntése Milliós csalás Nagyszabású bűncselekményt lepleztek le egy mezőgazdasági termelőszövetkezetben. Kiderült, hogy egy megbízhatónak ismert idősebb tisztviselőnő, egy másik alkalmazottal együtt, különböző üzelmekkel: fiktív kifizetési jegyzék készítésével és a dolgozók aláírásának rá- hamisításával, hét év alatt 2 millió 260 ezer forint kárt okozott. Az asszonyt első fokon, tettestársként bűnszövetségben elkövetett, különösen nagy kárt okozó csalás miatt tíz évi szabadságvesztésre ítélték; ugyancsak súlyos büntetést kapott a társa is. A tsz által előterjesztett polgári jogi igény folytán, az ítélet az asszonyt 1 millió 130 ezer forint megtérítésére kötelezte. Mielőtt a bűnügy befejeződhetett volna, a tisztviselőnő meghalt Ilyen előzmények után a tsz az elhunyt asszony férje és két gyermeke ellen pert indított. A megyei - bíróság megállapította, hogy a házaspárnak háromszobás öröklakása volt. Később telket vásároltak és családi házat épi- tettek, ami a bűncselekmény elkövetése után épült fel, és egyik gyermeküknek ajándékozták. Néhány év múlva — szintén a csalások elkövetése idején — újabb telket vásároltak, de vevőként két gyermeküket tüntették fel. Nem sokkal ezután egyik gyermekük: a leányuk és annak férje, szövetkezeti lakás építésébe kezdett. A perben végső fokon döntő Legfelsőbb Bíróság rész- ítéletében kimondta: az okozott kárért a bepereltek mind az örökölt, mind az elhunyttól ajándékba kapott vagyontárgyak értéke erejéig felelősek. Nincs jelentősége annak, hogy a gyermekek tudtak-e anyjuk üzelmeiről. Annak sincs jelentősége, hogy az ajándékozás milyen céllal történt. Anyagi felelősségüket megállapítja, hogy az ajándékokat az elhunyttól a csalások elkövetése idején kapták. A vagyontárgy eredete közömbös, mert a bűncselekménnyel okozott kár megtérítéséért az elkövető nemcsak azzal az értékkel felel, amihez a csalásokkal jutott, hanem teljes vagyonával is. Az elhunyt tartozásáért (ebben az esetben kártérítési kötelezettségéért) az örökösök a hagyaték értékének erejéig Mi lesz a gyerekek sorsat A testvéreket csak kivételesen választják el egymástól ' ' Mi lesz a gyerek (ék) kel? — számos válságba jutott házasság kulcskérdése ez. Mindenkit megnyugtató döntés a válóperi tárgyalótermekben erről sokszor nem is születhet. Ha az anyának ítélik a gyereket, az apa kesereg, fordított esetben viszont az anya — ha pedig a szülők válását a gyerekek egymástól történő elválasztása követi, ez a testvéreknek okozhat súlyos megrázkódtatást. Lakásszerzés A* bíróságok hosszú esztendők tapasztalata alapján kidolgozták a talán legkevésbé fájdalmas s zükség.m egoldást arra az esetre, ha a szülők nem tudnak megegyezni a gyerek elhelyezésében. Legtöbbször a gyerek(ek)et — egy Pest megyei vizsgálat szerint az esetek 85 százalékában — az anyánál helyezik el. A hat éven aluliak csaknem kivétel nélkül — 92 százalékban — édesanyjukhoz kerülnek, míg az apáknak ítéltek általában 10 éven felüli fiúk. A törvény emberei arra törekednek, hogy a szülőpár elvesztése után a gyerekek legalább testvéreikkel együtt maradjanak. A gyerek nélkül maradt apák általában igazságosabbnak éreznék, ha az egyik gyerek hozzájuk 'kerülne, mégis a megye (s az ország) bíróságain csak ritkán adnak helyt efféle kérelemnek. Több mint 100 bontóperből mindössze 14 esetben választották el a testvéreket egymástól. A bírói gyakorlat tehát meglehetősen gyerek- és anyapárti, mégis a többnyire egy esélyes döntésig időnként elkeseredett harc folyik a kicsikért. E harcot nem mindig a ragaszkodás tiszta és fenkölt érzelme irányítja. A hosszú viták mögött gyakran prózaibb okok húzódnak meg. Sok perben az akié a gyerek, azé a lakás elve érvényesül — ez magyarázza elsősorban az utolsó hónapokat nemegyszer megkeserítő rágalmaikat, vádaskodásokat. Máskor, különösen a magasabb fix fizetésű apák, a tartásdíj terhétől igyekeznek szabadulni a gyerek megszerzésével. Utóbbi időben sajátos bontószerepe is lett a kicsiknek, többen a lakásszerzés érdekében ragaszkodtak foggal-körömmel a gyerekhez. Számos perben tapasztalták a bírák, hogy az a szülő, akinek új élettársa például két gyereket visz az új házasságba, mindent elkövet, hogy övéi közül is legalább egyet megszerezzen, mert három kiskorúval lakásgondjuk gyors megoldását remélik. Az igazi vesztesek A gyerekekért vívott családi háború igazi vesztese legtöbbször maga a gyerek. Az ő lelki egyensúlyuk a válás idején gyakran megbomlik, s ilyenkor nemegyszer erőszakos magatartással, vagy más, feltűnő módon igyekeznek az események központjába helyezni magukat. A negatív hatások egy másik — késleltetett — következménye: az elvált szülők gyerekeire a házasság felbomlása mintaként is hat. Évek múltán gyakran tulajdon életközösségüket is könnyebben adják fel, mint a kiegyensúlyozott családban felnövök, akik gyakran komoly erőfeszítéssel, de úrrá lesznek a konfliktusokon. (Ez a modellteremtás egyébként nemcsak a válásra igaz, hasonló hatás mutatható ki például az öngyilkosságoknál is.) Fiatalkorú bűnözők aktáiban mindig esik néhány szó a tettes családi hátteréről. E vádlottak többségénél a szülők vagy elváltak, vagy (általában az apa) alkoholista, garázda személyiség. A gyerek jövője szempontjából egy véglegesen megromlott házasság aligha okoz kisebb traumát, mint a válás. Nemegyszer történt meg: az alkoholista apa példáját követve a gyerek is iszákossá vált, s az ilyen perekben olykor szóba kerülnek a szenvedélyt átörökítő ősök, az italozó nagyapa, sőt a szesz rabjaként számon tartott dédapa is. Időnként a bírósági döntés után sem nyugszik meg az elutasított szülő. Ezek asz emberek olykor erővel, máskor fur- fanggal ellopják vagy egyszerűen elviszik volt házastársuktól a gyereket, s később a kialakult helyzetre hivatkozva igyekeznek kedvező döntést kicsikarni egy újabb perben. Újabb pereskedés A bontóperek után nemegyszer újabb bírósági eljárás indul a gyerek elhelyezésének megváltoztatásáért. Az ilyen kereseteket azonban a bíróságok többnyire (a Pest megyei vizsgálat szerint 60 százalékban) elutasítják, hiszen a gyerek életében súlyos megrázkódtatást okozhat egymással ellenséges környezetének ‘ vál- toztatgatása. A bírák többnyire csak súlyosan vétkes magatartás miatt (például, mert bűncselekményt követett el, vagy, mert gyerekét nem gondozta kielégítően) jelöli ki a másik házastársat nevelő szülőnek. B. E. felelősséggel tartoznak. Amennyiben a követelés érvényesítésekor a hagyaték nincs meg, annak ellenértékéért az örökös egész vagyonával felel. — Ami az özvegy férjet illeti — hangzik tovább az ítélet —, a túlélő házastárs tűrni tartozik, hogy a hagyatéki hitelezők kielégítést szerezhessenek. Tehát, mint örökösre, a hagyatéki tartozásokért, vagyis ezúttal a kártérítésért való felelősség szabályai reá is vonatkoznak. Ha a házassági életközösség alatt valamelyik házastárs vagyon elleni bűncselekmény folytán jelentős összegű anyagi javakhoz jut, fel kell tételezni, hogy ez a közös vagyont gyarapította. A nem adós há- za^társ az ilyen vagyontárgyakért még teljes jóhiszeműsége esetén is felel. Ilyenkor a házastársnak kell bizonyítania, hogy a bűncselekménynyel szerzett összeg nem vált közös vagyon részévé. Tehát az apa és két gyermeke, mint jogutódok, a teljes kárért egyetemleges felelősséggel tartoznak. Az első fokon eljárt megyei bíróság több részletkérdést nem tisztázott, ezért ítéletét hatályon kívül kellett helyezni és új eljárásra, valamint új határozat hozata- i Iára utasítani. Társadalmi összefogással Megelőzni a veszélyt Kriminológiai kutatások eredményei jelzik, hogy az úgynevezett veszélyeztetettsé- gi állapot gyakran a fiatalkori bűnözés első stádiuma. A bűnözést kiváltó okokból, környezeti ártalmakból viszonylag rövid az út a bűncselekményig. Sajnos, előfordul, hogy a hatásági intézkedés megkésik, és ezért a gyermekkorúból fiatalkorú bűnöző válik. Környezet Egyik esetben például a fiatalkorút 14 éves korára több rendbeli, bűnszövetségben elkövetett lopás miatt, javítóintézeti nevelésre ítélte a bíróság. A családból az egyik szülő és több testvére volt büntetve. Ö először 10 évfes korában lopott. Megtörtént, hogy a többszörösen büntetett bátyja kezdeményezésére vett részt bűncselekményben. Nem járt rendszeresen iskolába, többször osztályt ismételt, és a hatodikból túlkorosság miatt kimaradt. Kezdetben alkalmi munkát vállalt, majd rövid ideig dolgozott egy vállalatnál. Utána csavargásra adta a fejét, és további lopásokat követett el. Az sem ritka, amikor a megtévedt fiatal még felnőttkorban sem válik törvényt tisztelő állampolgárrá. Példa erre egy ugyancsak fiatalkorban elkövetett lopás miatt javítóintézeti nevelésre ítélt fiú esete is. Szabadulása után ismét — most már sorozatosan — követett el vagyon elleni bűncselekményeket, amiért egy évet meghaladó szabadságvesztéssel sújtotta a bíróság. Ennek letöltése után újból lopott és szabadságvesztésre ítélték. Amikor kiszabadult, most már mint nagykorú folytatta eddigi életmódját. Az, hogy a fiatalkori bűnözés mennyiben válik a felnőttkorú bűnözés tartalékává, az függ a megelőző intézkedésektől. A bűnügyek tapasztalatai pedig arra figyelmeztetnek, hogy a megelőzést már kora gyermekkorban el kell kezdeni. Egyrészt, mert a veszélyeztetettség leggyakrabban a családi környezetben alakul ki. Gyámhatóság Másfelől a gyermek- és fiatalkorú bűnözés között szoros összefüggés van. A fiatalkorú bűnelkövetők viszont hatással vannak a gyermekekre is, befolyásolják őket. A bűntettek elkövetésében gyakran vesznek részt gyermekek, fiatalkorúakkal együtt. A gyámhatóság egyik jelentős feladata a prevenció, az, hogy minél előbb beavatkozzék, minél korábbi stádiumban lépjen közbe, megakadályozva a súlyosabb helyzet kialakulását. Ennek érdekében szükséges a családon belül veszélyeztetett helyzetben levő gyermekek felkutatása és nyilvántartásba vétele. Ebben sokat segíthet a társadalom, a környezet is. A társadalmi összefogás szükségességére mutatott rá a Magyar Vöröskereszt Országos Vezetőségének ez év májusában a gyermek- és ifjúságvédelmi munkát értékelő tanácskozása. Ezen hangsúlyozták a komplexebb, szélesebb körű családvédelmi munka feltételeinek megteremtését, az együttműködést, a tennivalók: összehangolását az állami szervekkel, a megelőzés érdekében. Családgondozás Többfélék azok a lehetőségek, amelyek kapcsán a társadalom legszélesebb rétegei és szervezetei bevonhatók az ifjúkori bűnözés megelőzésébe. Hasznosnak bizonyult például az ankétok rendezése. Erre meghívhatok az állami és társadalmi szervek képviselői, valamint a fiatalkorúak problémáival foglalkozó szakemberek. A társadalmi ősszegyüttmű- ködés jó példájaként említhető az ócsai. Három évvel ezelőtt a gyermek- és ifjúság- védelem helyi állami, társadalmi és tömegszervezeti meg a gazdasági egységek képviselői részvételével arlkétot rendeztek, majd beszámoló anyaga alapján a községi tanács intézkedési tervet dolgozott ki. Ezt a község valamennyi gazdasági egységének, társadalmi szervének és intézményének elküldték. Tavaly ősszel az intézkedési terv végrehajtásáról kerekasztal-be- szélgetést rendeztek. Az eredmény — egyebek mellett —, hogy a gyámhatóságon a nyilvántartott veszélyeztetett kiskornak száma a korábbi negyvenkettőről két év alatt több mint a duplájára emelkedett. A második fórum további tettekre ösztönzött. Üjabb ajánlások születtek az intézkedési terv kiegészítésére. A közelmúltban került sor a községben az ifjúságvédelmi munka tapasztalatainak újbóli felmérésére. Az elmúlt nyolc hónapban a községben gyermek- és fiatalkorú nem követett el bűncselekményt. A gyámhatóság és az oktatási intézmények gyermekvédelmi felelősei, valamint a nevelési tanácsadó közti együttműködés tovább javult. Emelkedett az olyan veszélyeztetett kiskorúak száma, akikitek a sorsát rendszeresen figyelemmel kísérik. Az intézmény a jövőben fokozottabban kielégíti családgondozó szerepét. Az eredményes tevékenységhez azonban sok tapintat, türelem, és hozzáértés szükséges. Csak kitartó, szívós társadalmi méretű felelősségteljes munka hozhatja meg a legkisebb eredményt is. Dr. Orell Ferenc János gyermek- és ifjúságvédelmi ügyé**
