Pest Megyi Hírlap, 1979. október (23. évfolyam, 230-255. szám)

1979-10-20 / 246. szám

nem 1979. OKTOBER 20., SZOMBAT* Eredményes I leletmentés i Pilismarót körzetében, a szobi révnél egy késő rézkori, ennek szomszédságában több késő bronz-, korai és késő vaskori településre bukkantak a régészek. Ugyanezen a terü­leten a XI. században épített, földibe mélyített lakóházak alapjai kerültek napvilágra. A római határvédelmi rend­szer, a limes Esztergom és Visegrád közötti szakaszán a már tavaly kiásott két őrto­rony után az idén egy harma­dikra is ráleltek. A szobi rév­nél pedig sikerült kibontani egy már korábban felfedezett, de a Duna partján, annak gát­ja alatt elterülő, és így egye­lőre hozzáférhetetlen őrtorony kerítőárkát. Az innen szárma­zó leletek nyomán a szakem­berek kiderítették, hogy a II. század közepén a markoman- nok — a Duna bal partján, a mai .Szlovákia területén élt germán nép — betörését kö­vető pusztítások maradványait földelték el az árokban. Nagy siker volt Főiskolai zenei estek Zsáinbékon Az Esztergomi Tanárképző Főiskola zsámbéki kihelyezett tagozata második éve rendez koncertsorozatot, Főiskolai ze­nei esték címmel. Legutóbb, immár harmadik alkalommal (a koppenhágai egyetem fér­fikara és Péczely Sarolta dal­estje után) Kiss-Domonkos Judit gordonkaművész, Zoí- nay Mária opera- és daléne­kes, Szabóky Márta zongora- művész (mindhárman az Ál­lami Operaház tagjai) adtak műsort. A jól átgondolt és már önmagában is sikert ígé­rő műsor két részből állt. 'Első részben a dal- és gordonka­irodalom népszerű, igazi „slá­ger darabjaiból hallottunk né­hányat, míg a második rész­ben három nagy lélegzetű operaária és Mendelssohn D-dúr, négytételes, gordonka­zongora szonátája hangzott el. A műsort Gerendás Agnes ta­nársegéd világos, a lényeget Drámaszemle T áttam rendezni Lju­•*-* bimovot, a moszkvai Taganka Színház művésze­ti vezetőjét. Pesten is, Szolnokon is méhkas-fel­bolydulást okoztak nyolc­tíz órás próbái, színészve­zetési módszerei, s az a fajta csapatmunka, hogy a színpadra! epés első pilla­natától a technikai stáb­nak ugyanúgy részt kel­lett venni az alkotási fo­lyamatban, mint a színé­szeknek, s a díszleteknek, kosztümöknek már a ren­delkező próbák első fázi­sában készen kellett lenni. Eltért ez a magyaros szo­kástól, ritmustól, pedig nem volt sohasem hallott új­donság, mégis több-keve­sebb változást hozott színházaink belső életében. S a vendégrendezések igazi haszna éppen ebben van: friss áramlatot hoz, a korábbitól eltérő látásmó­dot sugall. Persze a mun­kamódszer önmagában nem minősíti a végterméket, je­len esetben az előadást, de a friss szél mindig meg­érinti a nézőt is, és újfaj­ta kíváncsiságot, érdeklő­dést eredményez. A már említett rendező mellett, honfitársa Jefre- mov is bemutatkozott a magyar közönségnek eb­ben az évadban, a Víg­színházban állította szín­padra Vampilov: Vadka- csavadászat című drámá­ját. S a jövő év nyaráig további féltucat szovjet rendező — Efrosz, Szpektor, Riszkulov, Tabakov, Gri- gorjánoc és Bucsénia — dolgozik majd hazai társu­latokkal. Felidézve, hogy az elmúlt színházi idény­ben körülbelül ugyaneny- nyi magyar alkotó vendé­geskedett a Szovjetunióban, elmondhatjuk: hasznos szellemi árucsere-forgalom­nak vagyunk részesei. A magyar színházi kultúrá­nak már látványos sikert hozott az együttműködés a keleti szomszédainknál ta­valy megrendezett magyar drámai heteken. Különösebben hangos hírverés nélkül, idén szep­temberben megkezdődött a kölcsön törlesztése. Szolno­kon (az évad első hazai bemutatója) Trifonov A csere című drámájával; a Vadkacsavadászattal, s a Népszínház, Arbuzov: Egy szerelem történetével lé­pett a közönség elé. A szov­jet drámaszemle ezzel el­kezdődött, s végig kíséri az egész színházi idényt. A kö­zeli napokban megérkezik Budapestre a Moszkvai Szatíra Színház, amely Ma­jakovszkij: Poloska című társadalmi csipkelődésével mutatkozik be a Madách Színházban. Ez a novem­ber 2-i előadás lesz majd az eseménysorozat ünnepi megnyitója. E nevezetes előadás előtt nemcsak a már lezajlott bemutatókról lehet számot adni, hanem szovjet társulatok vendég­fellépéséről is, hiszen ezek­ben a napokban láthatta, láthatja a közönség (persze csak a szerencsésebbek) az Obrazcov vezette Moszkvai Központi Bábszínházát, s a kaposvári fesztiválon a Moszkvai Központi Gyer­mekszínházat. A magyar színházi évad várható összes bemutatói­nak megközelítően tizenöt százalékát teszik majd ki az orosz klasszikus és a szovjet alkotások. Közülük jónéhány valóságos cse­megének ígérkezik. A bu­dapesti Nemzeti Színházban Gogol: Háztűznézőjét ren­dezi Efrosz, Csehov: Pla­tonov című drámáját Hor- vai István állítja a Vígszín­ház színpadára, a vidéki bemutatók közül izgalmas­nak ígérkezik Lev Tolsztoj Élő holttest című alkotása Debrecenben és ugyancsak a nagy orosz mester Hábo­rú és békéjének Piszkátor által színpadra alkalmazott müve a győri Kisfaludy Színházban. A szovjet szerzők alko­tásai közül bizonnyal a legtöbb érdeklődőt vonzók közé fog tartozni a Thália Színház november 7-i be­mutatója: Bulgakov: A mester és Margarita című filozófiai regényének adap­tációját Kazimir Károly rendezi. Ugyancsak prózai mű adaptációjára vállalko­zott a Mikroszkóp Színpad. Csingiz Ajtmatov: Dzsami- la szerelme című kisregé­nyéből készült drámát Risz­kulov rendezésében mu­tatják be jövő év márciu­sában. Ezt az irodalmi al­kotást eddig harmincegy nyelvre fordították le, s L. Aragon francia költő­műfordító a huszadik szá­zad legszebb szerelmi tör­ténetének nevezete. A vi­déki szovjet bemutatók so­rából kiemelkedik a ha­zánkban gyors népszerűsé­get szerzett (Prémium) A. Gelman új darabja a Mi alulírottak, amely Szege­den kerül színre, Veszprém­ben mutatják be Álla Szo- kolová: Egy férfi ábránd­jai című művét Pétervári István rendezésében. S még egy: Kaposvárott Ba- barczy László vállalkozott Zorin: Varsói legendájának színrevitelére. A vendégrendezések és ** vendégjátékok isme­retadáson túli előnyeivel kezdődött ez a gondolatsor. Ezért is kívánkozik a vé­gére két esemény, s azért is, mert az őszi-tavaszi idény vég csúcsát jelenti két bemutatkozás. A Minszki Orosz Drámai Színház decemberben ér­kezik hazánkba, Budapes­ten és Szolnokon adják elő Madách Imre: Az em­ber tragédiája című drá­máját. A Rigai Állami Akadémiai Színház pedig Budapesten és az ország több városában mutatja be Gyurkó László: Szerelmem, Elektra című művét. Kriszt György tömören kifejező ismertető szövege fogta össze. A hangversenyt Scarlatti és kortánsa, Caldera egy-egy da­la nyitotta. A. Scarlatti, a ba­rokk zene egyik kiemelkedő képviselője számos dalt is komponált, köztük a Meddig tart e kínos élet kezdetű, szé­lesen ívelő, nemes pátosszal teli dalt, melyet Zolnay Má­ria, helyes stílusérzékkel, mértéktartó visszafogottsággal adott elő. A továbbiakban Beethoven, Schubert, Schu­mann, Grieg egy-egy dala csendült fel. Ezek közül is ki­emelkedett Grieg: Szeretlek című dalának előadása. A dalok hatásos kiegészítője volt a két gordonkamű, A hattyú és a Tűztánc. Kdss-Do- monkos Judit biztos techniká­val és szép, teltzengésű han­gon játszott. Saint-Saens köz­ismert művének, Az állatok farsangjának leghatásosabb tételét interpretálta. A közön­ség hálás volt a szép produk­cióért Az első részt a Tűztánc zárta. Szólistáinak, kísérői-' nek egyaránt bravúros feladat a ritmiikailag és technikailag is kényes De Falla darab megoldása. Az egész est fo­lyamán korrekten és biztosan játszó Szabóky Márta remek partnernek bizonyult, és a kezdeti ritmikai bizonytalan­kodás után, válóban tüzes ze­nét interpretáltak. Az est második felében fel­hangzó művek nemcsak tech­nikai felkészültségben, hanem a zenei megformálás terén is nagy igényt támasztottak a művészekkel számiban. Ez meg is mutatkozott Mendelssohn négytételes szonátájának kissé kiegyenlítetlen előadásmódjá­ban. Az első tétel egyébként is nagy lendületű és szinte állandóan ugyanazon a hőfo­kon izzó zenéje, néhol túlhaj­szolt volt. Ennek ellenére ezt a tételt éreztem a legéret­tebbnek. A második tétel le- heletfinomságú staccatói kissé nehézkesebbre sikerültek. A harmadik, lassú tételben ismét élvezhettük a cselló szép, telt hangjait, majd a negyedik tétel briliáns tempójú szá­guldását. A második rész, de az egész este legkiemelkedőbb produk­ciója a két operaária előadása volt, Bizet Carmenjából a ha­banera és Verdi Trubadúrjá­ból Azucena elbeszélése. Itt mutatkozott meg teljes gaz­dagságában Zolnay Mária ter­mészetes, minden erőlködéstől, mesterkedéstől mentes, mind a mély, mind a magas regisz­terekben egyaránt magától ér­tetődően áradó hangja. A közönség megérezte a va­rázsát, szűnni nem akaró tapssal köszönte meg a szép zenei élményt. S. Horváth Klára A közművelődés társadalmi érdek A KULTURÁLIS MINISZTER PARLAMENTI TÁJÉKOZTATÓJA Kulturális életünk időszerű kérdéseiről, a gazdálko­dás körülményeinek és a közművelődési feladatok vég­rehajtásának összefüggéseiről tartott tájékoztatót teg­nap a sajtó munkatársainak Pozsgay Imre kulturális mi­niszter. Áttekintette az utóbbi másfél esztendő jelentő­sebb kulturális eseményeit, intézkedéseit, majd kitért a jövőben előttünk álló legfontosabb közművelődési, mű­vészeti tennivalókra. A tájékoztatón részt vett Várkonyi Péter államtitkár, a Minisztertanács Tájékoztatási Hiva­talának elnöke is. Szükségletek és lehetőségek Kétségtelen, hogy az ismert követelmények hatására a gazdasági problémák megol­dására késztető hangok nap­jainkban erősebben hallatsza­nak — mondotta egyebek kö­zött Pozsgay Imre. Ám a gaz­dasági és kulturális élet el­lentmondásainak — jelenleg sokfelé hangoztatott, főként anyagi természetűnek ítélt —, feszültségeinek feloldására csak hosszabb távon, fokoza­tosan javuló gazdasági felté­telek megteremtésével, a kö­rültekintő fejlesztési politika elveinek érvényesítésével lesz módunk. Addig is meg kell vizsgálnunk bizonyos kérdé­seket. Ezek között elsőként említette a szükségletek, a tömegigény kielégítésének le­hetőségeit Téves úton jár az, aki úgy véli, hogy a szóban forgó tömegigény eleve érték- ellenes. Ugyanakkor figyel­met érdemel a valóban mond­vacsinált, hamis kívánságok és a szunnyadó, valóságos óhajok közötti feszültség, ne­vezetesen arra kell törekedni, hogy a közművelődésben az embert alkotó résztvevőnek tekintsük, s a kulturális intéz­mények működését is inkább az emberi kapcsolatok kiala­kulásának egyik módjaként, mintsem csupán olyan falak­ként nézzük, amelyek között valamiféle művelődési mun­ka folyik. Kitért a miniszter a kultu­rális gazdálkodásra is. Kije­lentette, hogy a kulturális élet intézményeinek, fórumainak működtetéséhez szükséges anyagi alapok még megvan­nak. Ám felelőtlenség lenne megvárni, míg a működés za­varai figyelmeztetnek ben­nünket: itt is érvényes az ész­szerű takarékosság elve.. Mit jelent a gyakorlatban ez az elv? Azt, hogy pazarlásnak kell tekintenünk a silány, a csak az időt rabló kulturális szolgáltatásokat, de azt is, ha komoly nemzeti vagyont je­lentő intézmények nem mű­ködnek. Ugyanakkor a takaré­kosság nem érintheti károsan az alapellátást a közművelő­désben sem. Az anyagi eszkö­zök kulturális életünkön be­lüli — például művelődési és oktatási intézmények közötti — elosztása nem szülhet vi­tát. Ellentmondás csak a kul­túra és a gazdaság között ke­letkezhet, ha megfeledkezné­nek arról, hogy a közművelő­dési program következetes megvalósítása változatlanul a legfontosabb társadalmi érde­keink egyike. A hatodik ötéves terv elő­készületeiről szólva is hang­súlyozta a miniszter, hogy a kulturális beruházásokon be­lül — éppen a fentiek figye­lembevételével — továbbra is elsődleges szempont néhány igen sürgetően jelentkező hi­ány pótlása. Utalt a könyvtár- hálózatra, a meglevő, de jó­részt elavult nagyobb művelő­dési intézményekkel kapcso­latos rekonstrukciós vállalko­zásokra: a színházak, a'mo­zik — s a filmgyártás —, a Magyar Állami Operaház fel­újítására, valamint arra, hogy az elképzelések szerint lehe­tőség lesz a Nemzeti Színház felépítésének megkezdésére is, valamint ugyancsak a fővá­rosban egy nagy befogadóké­pességű hangversenyterem kialakítására. A kulturális irá­nyítás a jövőben is tuu bizo­nyos támogatást nyújtani pél­dául a megyéknek is, de kér­dés, hogy tudnak-e élni vele, és hogyan? A jövőben is lesz­nek belső tartalékai a kultu­rális életnek, amelyeket vétek lenne figyelmen kívül hagyni. Kiemelte ezek között Pozsgay Imre — a már említett mi­nőségi kritériumokon kívül — a kultúrát közvetítő intézmé­nyek, a személyi feltételek szerepét, valamint azt, hogy ha félretesszük túlzott önbe­csülésünket, felhagyunk a for­mális, hamis tevékenységekkel — ide értve a szocialista bri­gádmozgalom kulturális vo­natkozású vállalásainak ma még tapasztalható visszássá­gait is — rövidesen belátjuk, hogy az ésszerű takarékosság­nak jótékony hatása is lehet: A VI. ötéves terv kezdete előtt azonban előttünk áll a jelenlegi tervciklusbam meg­fogalmazott tennivalók végre­hajtása. A XII. kongresszusra készülve megállapíthatjuk — mondotta a miniszter —, hogy a párt és a tömegek közti fel­tétlen bizalom és jó kapcsolat kedvezően hat a kulturális életre, a művészeti alkotó­munkára is. A kulturális po­litika eddig bevált alapelvei­nek még következetesebb al­kalmazása megfelelő feltétele­ket teremt a további együtt­működéshez, az egész nép ér­dekeit érvényesítő, szolgáló, híven kifejezni akaró kulturá­lis élet között. Országrészek — színház nélkül A miniszter szólt arról te­hát, hogy a VI. ötéves terv so­rán vállalkozhatunk sürgető rekonstrukciókra, például meglevő színházaink háza tá­ján. De megkérdeztük: van-e valamilyen konkrét elképzelés arra, hogy megfelelő színpa­dokat teremtsünk az ország­nak azon a vidékein, amelyek­re a jelenlegi körülmények kö­zött igazi színházi előadást vinni nem lehet, bár kívül re­kednek az egyes városok szín­házainak vonzáskörén. Ez Pest megye lakosságát különösen érinti. Pozsgay Imre válaszolva el­mondotta, hogy a Kulturális Minisztérium ismeri ezeket az úgynevezett fehér foltokat. Említette, hogy Lengyelország fővárosának több színháza van, mint amennyi hazánk­ban összesen. Nálunk 80 esz­tendő eltelte után most mond­hatjuk először, hogy új szín­házat építettünk, mégpedig Győrött. Ugyanakkor azt sem hallgathatjuk el, hogy a meg­MEGYEI KIÁLLÍTÓTERMEKBEN Négy művész — négy világ Markó Erzsébet kiállítása ok­tóber végéig tekinthető meg a váci Szőnyi Tibor Kórházban, Szabó Imre és Ziman Lajos szobrai november 8-ig láthatók a szobi Börzsöny Múzeumban. Markó Erzsébet törekvései Érzékeny festői alkat, telít­ve a megoldások finomsá­gaival. Erénye, hogy a tájak lelkűidéből születnek meg, ér­zelmi csatolások növelik a fák festett kontúrjait. Halk szen­vedély és az ízlés fegyelme terjeszkedik képein, telíti az átélt és művekké épített szép­séget, mely a világ és az em­ber. Nem külön, hanem együtt, s ez a találkozás Mar­kó Erzsébet művészete, mely éppen ezért okoz egyszerre felismerést és gyönyörködést, örömet és áhítatot. Tóth István világot járt fotói Életműve arra bizonyság, hogy Ceglédről is elérhető a világhír. Remek portréi Be­nedek Péterről, Barcsay Jenő­ről, id. Szabó Istvánról, Rem- sey Jenőről, névtelen magyar Tóth István: Barcsay Jenő parasztokról több kontinensen ismertek. Érték és kulturális híradás, ön törvény és szolgá­lat Tóth István művészete, melynek közege a fotó. Csak ha önálló kiállításait soroljuk, imponáló a városne­vek gyülekezése: Cegléd, Bu­dapest, Szentendre,' Wimpaa- sing, Buenos Aires, Rio de Janeiro, Linz, Hamburg, Szó­fia, Tallinn, Novoszibirszk, Helsinki. Ha egyszer valahol az or­szágban megépül az első ma­gyar fotómúzeum, akkor és abban külön terem illeti meg Tóth István művészetét. Nem is lehet más kívánságunk, mint az; épüljön meg miha­marabb, hiszen a műfaj száza­dunk teljesítménye, iránta az érdeklődés növekszik. S ha Cegléd vállalkozna rá? Ma még nyitva áll a város előtt a lehetőség. Előttük áll a pálya Szabó Imre Vácott mutat­kozott be szobraival. Ziman Lajos Budapesten, a vasutas képzőművészeti kiállításokon. Előttük a pálya. Szabó Imre gondolati elmélyültsége és Zi­man Lajos szobrászi ereje az az alap, mely kellő küzdelem, felvértezettség, tanulás, fejlő­dés nyomán elérheti távlatait, Csak rajtuk múlik, hogy az igényes kezdetet még méltóbb folytatás kövesse. Losonci Miklós levő harminc — színházi elő­adásra alkalmas — hely közül' tizenkettő érett meg arra, hogy sürgősen felújítsuk, több mil­liárdos költségigei, Ilyen körül­mények közepette kell tehát gondolnunk az említett gondok megszüntetésére. A közeljövő­ben nem tudjuk megoldani. Az ország keleti és nyugati terü­letein felkutattuk azokat a helyeket, amelyeken új szín­ház építése nélkül is lehető­ség adódik színvonalasnak te­kinthető színházi produkciók bemutatására. De bármilyen fájdalmas ez, az érintett la­kosság és a kulturális irányí­tás szemszögéből nézve egy­aránt, a fentieken kívüli fe­hér foltok egyelőre nem szűn­nek meg. B. I. , Matyóföld Vácott A múzeumi hónap egyik legrangosabb eseményére ke­rült sor tegnap délután Vá­cott: a városi kiállítóterem­ben (a főtéri görögkeleti templomban) nyitották meg a miskolci Herman Ottó Mú­zeum anyagából válogatott, a matyó népművészetet bemu­tató kiállítást. Ráduly Emil, a váci mú­zeum igazgatója köszöntötte a megjelenteket, majd pedig dr. Szögedi Márta, a miskolci múzeum osztályvezetője, nép­rajzkutató tartott rövid tár­latvezetést. Elmondta, hogy a matyóknak a Borsod megye déli részén fekvő Mezőkö­vesd, valamint a szomszédos Tárd és Szentistván lakóit ne­vezik. Népművészeti kultúrá­juk a XIX. századra nyúlik vissza, fejlődése a felszabadu­lásig jól nyomon követhető. A j motívumok változatossága, a " színek gazdagsága, a szegény paraszti sorban élő emberek gondolkodását tükrözik. A Vácott bemutatott szőtte­sek közül kiemelkednek a jó­részt kézzel hímzett ünnepi ruhák. Látványosak és szépek a mezöcsáti kerámiák, vala­mint a mezőkeresztesi és me­zőkövesdi fazekasműhelyekben i készült bütykösök. A matyók 1 ízlésvilágának sajátos tükrö­ződése a lakáskultúra is, ezt reprezentálja a kiállításon be­mutatott tisztaszoba is. A tárlat, amely a megnyitó­ra is sok érdeklődőt vonzott, jövő év májusáig lesz nyitva.’ F. Z.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom