Pest Megyi Hírlap, 1979. október (23. évfolyam, 230-255. szám)
1979-10-20 / 246. szám
1979. OKTOBER 20., SZOMBAT /pari bizottság ülése Vállalati szervező munka A két évvel ezelőtt született minisztertanácsi határozat tükrében vizsgálta a vállalati szervezőmunka eredményeit és hiányosságait pénteki ülésén az országgyűlés ipari bizottsága. A szám tás tec hnikai oktatási központban a képviselőket tájékoztatják a KGM, valamint a Központi Statisztikai Hivatal vállalat szervezési munkájának tapasztalatairól. A beszámolók kiemelték: a számítógépek alkalmazása, a számítástechnikai kultúra elterjedése révén jelentős mértékben javult a szervezettség. Alapvetően pozitív tendencia, hogy a berendezések, a szellemi kapacitás egyre inkább a termelést és a gazdálkodást közvetlenül szolgáló alkalmazási területeket, egyebek között a termelésirányítást és a készletgazdálkodást szolgálja. A számítógép-állomány 1970 és 1980 között értékében mintegy nyolc és félszeresére növekszik. A már meglevő berendezések tavaly másfél millió órát dolgoztak, hozzávetőlegesen 7,3 milliárd forint értékben. A hagyományos ügyviteli munkák egysíkú számítógépesítése helyett ma már sok vállalat integrált, a vezetési döntéseket közvetlenül alátámasztó tervezési, programozási, gazdálkodási kérdések megoldására és az ehhez kapcsolódó adatfeldolgozásra törekszik. Az V. ötéves tervidőszakban megkezdődtek a magasabb vezetési és döntési szint igényeit kielégítő számítógépes információrendszerek kiépítéséhez szükséges előkészületek. Az eredmények ösz- szegezése mellett ugyanakkor megállapították: a vállalatok nagy részének általános szervezési színvonala, objektív fogadóképessége ma még elmarad a számítástechnika által megkövetelt rendtől s előfeltételektől. Fehérjetakarékosság Ha csupán egy százalékkal jobb hatásokkal használnák fel az import fehérjét, ez évente 2 millió dollár megtakarítást jelentene. Csaknem hasonló értékű import fehérjét pótolna, ha a takarmány- keveréseknél egy százalékkal jobban hasznosítanák a búza és a kukorica fehérjetartalmát. A mezőgazdaság sok !más ágazatában rejlenek hasonló megtakarítási lehetőségek, ezekhez azonban nagyon pontosan ismerni kell a termelés és felhasználás minden paraméterét A termelési eszközök és eljárások gyors fejlődése mellett ilyen ismereteik csak korszerű laboratóriumi méréstechnika segítségével szerezhetők meg, így érthető az a nagy érdeklődés, amely a NIM esztergomi továbbképző intézetében pénteken megnyílt konferencia iránt megnyilvánult Hányszor keffl lehujoUnS? Szüreteiéi — egyetemistákkal Évekkel ezelőtt történt. A Gödöllői Agrártudományi Egyetem tangazdaságába nagyvárosi egyetemisták érkeztek néhány napos munkára: egy korábbi minisztertanácsi rendelet értelmében az őszi betakarításban számítottak volna segítségükre. Miért a feltételes mód? Azért, mert a fiatalok sajnos mindennel foglalkoztak, csak a leszedésre váró paradicsommal nem. A ládák sehogyan sem akartak megtelni, az üzem vezetője hiába beszélt nekik a nép- gazdasági érdekről, kérő, már- már könyörgő szavaira az egyik diák így válaszolt: — Mit töri annyira magát? Kiszámíottuk, háromezerszer kell lehajolnunk ahhoz, hogy leszedjük az öt mázsa paradicsomot. Ugyan mondja már meg, kinek jó ez? Teljesített szerződés Kétségkívül kínos epizód: még ma is elrettentő példaként említik Gödöllőn, szigorúan hozzátéve: a történtekért nem lehet, és nem is szabad kizárólag az érdekelt egyetemistákat felelőssé tenni. A tangazdaságban ugyanis hiába tettek meg mindent a munka jó megszervezése érdekében, hiába készültek fel lelkiismeretesen fogadásukra, a diákok kísérői sem tettek túl sokat azért, hogy a csoport becsülettel elvégezze feladatát. E kellemetlen eset minden ősszel beszédtéma Gödöllőn, az Agrártudományi Egyetemen: már csak tanulságképpen is. Nem hiába. Amikor ugyanis 'az elmúlt napokban Cegléden, az Állami Tangazdaságban jártunk, ahol a gépészmérnöki kar több mint kétszáz hallgatója vállalt részt a szüretből és az almaszedésből, mindenütt elismeréssel szóltak az egyetemisták munkájáról. Szemmel láthatóan örömmel nyugtázta az elhangzott véleményeket a gazdaságba látogató egyetemi vezérkar, akik között ott volt dr. Cselőtei László rektor, dr. Huszár László, a gépészmérnöki kar dékánja és dr. Bánházi János, a gépészmérnöki kar dékánhelye t'besa is. A gazdaság vezetőivel tárgyalóasztalhoz ültek, s a legapróbb részletkérdéseket is őszintén megbeszélve tisztázták: ki mit vár a másiktól? — A gazdasággal kötött keretszerződésünk pontjait mindkét fél maradéktalanul teljesítette — mondta dr. Ferenczi Endre egyetemi docens, aki a munka előkészítéséből , vállalt aktívan részt. — A tangazdaságban felkészülten fogadták diákjainkat, jói megszervezték a feladatok végrehajtását, rém jut idő a csellengésre diákjainknak. S ami a legfőbb: az elmondottak következtében valamennyien érzik, hogy szükség van munkájukra. Régen túl vagyunk már azon az időn, amikor magyaráznunk kellett, miért kell i ősszel fiataljainknak a földeken dolgozniuk... Elismerésre méltó átlagteljesítményekről számolhatott be Borsos Ferenc, a Ceglédi Állami Tangazdaság igazgatója : Sikeres almaexport — Legfrissebb adataink szerint a gödöllői egyetemisták 35 vagon szőlőt és 23 vagon almát szedtek le. Az eddig exportra küldött almából egyetlen darabot sem küldtek vissza a megrendelők. Ügy érezzük, ebben nagy szerepük van a gödöllői egyetemisták lelkiismeretes munlcájának. Köszönet érte, mert ilyentájt, ^ősszel szükségünk van minden szorgos kézre! A teljes képhez hozzá tartozik: a gödöllői egyetemisták sem járnak rosszul. Tisztességes munkájuk elismeréseként — a teljesítményeket figyelembe véve — pénzt kapnak. Lesz olyan diák, aki a végelszámolásnál ezer forintot vehet majd át. Azonban kétségkívül tény, hogy őszi munkájuk nem csupán ezért hasznos. Minderről így beszélt dr. Cselőtei László: — Véleményem szerint mindenekelőtt nevelési szempontból jelentős egyetemistáink őszi munkája. Diákjaink ugyanis néhány év múlva vezetők lesznek, éppen a mező- gazdasági nagyüzemekben, s ez a néhány nap is segít abban, hogy fokozatosan beléjük oltsuk a gazdálkodó szemléletet. Arról nem is beszélve, hogy a szőlőtőke mellett minden mellébeszélés nélkül kiderül: ki mennyit teljesített, s ennek megfelelő az anyagi elismerés is. örülünk annak, hogy a Ceglédi Állami Tangazdaság vezetői minden feltételt megteremtettek az eredményes munkáihoz! S a megbeszélésnek más gyakorlati haszna is volt: nevezetesen az, hogy a jövőben minden bizonnyal segítséget kap a tangazdaság a gödöllői egyetemtől szakembergondjaik enyhítésére. Együtt a társaság A gödöllői egyetemisták kétségkívül szorgalmasan dolgoztak. A gépészmérnöki kar hallgatóit kísérő Krisztinko- vics Ferenc tanársegéd elégedetten jegyezte meg: — A diákok megértették, hogy dolgozni és nem pedig napozni jöttünk Ceglédre. Nemcsak a gazdáság, hanem mi Is megtettük a megfelelő előkészületeket. A brigádokat meg-odahaza, Gödöllőn eleve úgy állítottuk össze, hogy mindenképpen a munkát szeretőit, a szívesen dolgozók kerüljenek többségbe. Így sikerült gyorsan hatástalanítanunk azokat, akikről jó okunk volt feltételezni, hogy esetleg kedvezőtlenül befolyásolják társaikat ... A jelek szerint ez teljes mértékben sikerült: mindezt megnyugodva konstatálta a helyszínen dr. Husti István, a KISZ Pest megyei Bizottságának első titkára is. A szüre- telők között találtuk az elsőéveseket is: egyik csoportjuk Horváth László brigádvezető irányításával dolgozott — pillanatnyi megállás nélkül. Arató József, Arany Ferenc. Nika Lajos, Megyeri Imre, Tamás József és a többiek egyaránt öregbítették a tangazdaságban a gödöllői egyetemisták jó hírét — Mi dolgozni érkeztünk Ceglédre, s erre minden lehetőségünk adott — mondta Horváth László. — Megszervezték a munkát, s nincs olyan kérésünk, amit a gazdaságban ne teljesítenének. S mivé! mi most kezdjük egyetemi tanulmányainkat, a szüretelés közben jól összerázódik a társaság ... A gazdaságban különösen nagy elismeréssel szóltak a negyedévesek egy rendkívül agilis csoportjáról, akik Kovács László brigádvezető irányításával tették a dolgukat. Volt olyan nap, amikor kilenc mázsa almát is konténerekbe gyűjtöttek. Vajon mi az oka lelkesedésüknek? — Ha már itt vagyunk, szeretnénk magunkat hasznossá tenni — hangzott a válasz. — Nagy szégyen lenne, ha cserbenhagynánk a ceglédieket. Szép az idei almatermésük. Nekünk pedig jól jön a zsebpénz ... Hétmilliós segítség A Ceglédi Állami Tangazdaságban az elmúlt hetekben diákok — általános és közép- iskolások, valamint egyetemisták — segédkeztek az őszi betakarításban. Almát és paradicsomot szedtek, szüreteltek. Nem véletlen, hogy Farkas László, a tangazdaság csomói kerületének igazgatója megjegyezte: — A srácok nélkül nehezen boldogulnánk... A gödöllői egyetemisták kétheti munkájának értéke megközelíti a hétmillió forintot. Falus Gábor » ÁSS €S III GfS 0 • • Jogos kérdés: mire számíthatnak? A veszteség több mint 70 millió forint. Ennyivel termelt eddig idén kevesebbet a tervezettnél az Egyesült Izzó váci fényforrásgyára. Bár a lemaradásból az év végéig valószínűleg sikerül valamennyit lefaragni s egy része a fejlesztési alap terhére írható — vallja Kerényi László igazgató —, az máris bizonyos, hogy jelentős veszteséggel zárják az évet. Erre a megállapításra fel kell kapnunk a fejünket; a váci Izzó fő terméke, a fénycső, korszerű, minden piacon gazdaságosan értékesíthető, s túlnyomórészt a gyártás módja, a technológia is megállja a helyét a nemzetközi összehasonlításban. — Vajon minek és kinek a számlájára írható e tetemes veszteség? Kerényi László: — Két egymástól eltérő okra vezethető vissza a lemaradás java. Kisebb részben annak, hogy az öt fénycsőgyártó sor a tervezett tíz műszak helyett (soronként napi két műszak, plusz az éjszakai karbantartás) 8 műszakban dolgozott — elsősorban produktív létszámhiány miatt. Ebből adódott 24 millió forint kiesés. A többit, mintegy 50 millió forintot, a Velló, az amerikai tervek alapján, jórészt szintén nyugati gépekből álló, világszínvonalú üveggyár hozta össze. Drágább a saját Haladjunk a fánycsőkészí- tés technológiai sorrendje szerint. A gyártmány egyik legfontosabb része az üvegbura. Tavaly — amíg nem készült el az új üveggyár, Budapestről és külföldről szerezték be a ballonokat. Ez természetesen magas költséggel (ár+szállí- tási veszteség) járt. De korántsem annyival, mint amennyivel egyelőre most a helybeli gyártás kerül többe. Az üzemcsarnokkal, a kemencével, a csőgyártó, daraboló- és csomagológépekkel egy időben nem készült el az alapanyaggyártó keverőház, az üveggyár és a fénycsőkészítő gépsorok üzemeltetéséhez egyaránt nélkülözhetetlen oxigéngyár. Jórészt ebből adódnak a 'veszteségek. Igaz, mindkét fontos objektumot tudják ideiglenes megoldással helyettesíteni — de milyen áron! Az ideiglenes keverőház (korábban a régi kis teljesítményű ólomüveg-üzemet szolgálta ki), nem képes elegendő alapanyagot készíteni, így természetesen kevesebb burát gyártanak. Elegendőt ugyan a fénycsőkászítő sorok kiszolgálásához, de a tervezett üvegcsőexport idén eddig teljesen elmaradt, s az év végéig is csak mintegy 15 százalék pótolható. Nincs kész az iparvágány sem, az alapanyagok nem vasúton, hanem teherautókon érkeznek a keverőhelyre, ahonnan viszont tarSzedik az almát goncával szállítják át a kemencéhez. Mondani sem kell, hogy ez jelentős létszámtöbblettel és költséggel jár. Ilyen és hasonló okok miatt a Velló a lehetséges termelésnek csak a felét adja, de az energiafogyasztás és az amortizáció ugyanannyi, mintha minden a legnagyobb rendiben lenne. Össze kell törni Az igazgató számításai szerint 50 százalékos a termeléskiesés, de majdnem ugyaneny- nyi a költségtöbblet is. S arról a felfordulásról, idegességről, amit ez az áldatlan állapot okoz, s amit forintban nehéz kifejezni, még nem is esett szó. Így például arról, hogy az Izzónak a kivitelezők késése vagy hiánya miatt a gyorsabb befejezés érdekében sok szakemberét kellett ezekre a munkákra irányítani, amit a többi üzemben dolgozó gépek karbantartása, állapota sínylett meg. i Vajon kizárólag csak külső okok magyarázzák a nagyarányú veszteséget? — Szerintem 80—20 százalék az arány, tehát ml csak kis részben vagyunk ludasak a történtekért. Lehet, hogy más szempontból, más szemüvegen keresztül másmilyennek látszik ez az arány. Az azonban kétségtelen, a tények bizonyítják, hogy a beruházás előkészítése, kivitelezése nem sikerült jól. Csak két példa a végeredményből. A kis teljesítményű, ideiglenes keverőház miatt a Velló kevesebb üvegcsövet gyárt a tervezettnél. Ráadásul gyakorta a kifogástalan, hibátlan, első osztályú termékeket is kénytelenek összetörni. Miért? Mert az üveggyártáshoz kisebb vagy nagyobb arányban mindenképpen szükség van üvegtönmelékre is. Ha kevés a keverék (szóda, homok stb.), akkor természetesen többnek kell lennie az üvegcserépnek. Gyakran nem elegendő a törmelék, a selejt cserép, a hibátlan, vadonatúj üvegbura is a törőbe kerül. Kevés mű szakszóm Mint az előbbi, a következő példa is az üveggyár vezetőjétől, Gallé Gábortól származik. A Velló zavartalan termeléséhez a beruházás teljes befejezésén kívül másra is szükség lenne. Például raktárra, ami egyáltalán nem szerepel a beruházási programban. Mi történik, ha váratlanul lép fel üzemzavar, például valahol megreped a gázvezeték? Mivel nem tudnak elegendő terméket tartalékolni néhány óra, egy-két nap múlva leáll a fénycsőgyártás. Kevés a műszakszám, kevés az ember, ez az oka annak a körülbelül 24 millió forintos veszteségnek, amit a technológiai sor következő állomása, a fénycscgyártó üzem hozott össze — hallottuk az igazgatótól. Mielőtt választ keresnénk rá, hogy miért alakult így a helyzet, s hogyan lehet kilábalni belőle, lássuk, vajon valóban ez az egyetlen ok. Jövőre másképp Seregi Tamás gyáregységvezető mondja. — A fénycsőgyártás egy pillanatra sem lehet meg oxigén nélkül. Márpedig mint már a Vellóban is hallhatta, egyelőre tartálykocsik szállítják a gázt. Ha van mit szállítani. Az év elején ugyanis nagyon kevés volt belőle, ezért napokat, heteket álltunk. Igaz, a munkásoknak nőm az állásidőre járó bért, ’ hanem az alapkeresetet fizettük, de hát ez is csak veszteség, ugyanúgy, mint az el nem készült fénycsövek. S ha már úgyis sor kerül rá, hogy válaszoljak rá, miért kevés az ember,'; rögtön itt az egyik ok. Voltak,: akik megunták a tétlenkedéstjl a bizonytalanságot, s kiléptek Rosszul működött az első ki-;» sérleti jellegű ezres fénycső-;» sor, s ez is okozott ilyen fajta zavarokat! ' | — A tervek szerint mind az öt sornak két műszakban kel-;; lett volna dolgoznia, ahhoz,'- hogy ne legyen lemaradás;’ Volt-e egyáltalán realitása ennek az elképzelésnek? — Hadd bocsássam előre,’ hogy a tervet nem mi készítjük. De ennek ellenére sem mondhatom, hogy teljesíthetetlen volt. Ha ugyanis kilenc műszakkal dolgozunk egész évben és ha havi két túlórát mindenki vállal, akkor az ösz- szes kötelezettségünknek eleget tudtunk volna tenni, A tíz, majd kilenc műszakból azonban végül is nyolc lett. Bár most az utóbbi hónapokban megállt a kilépési hullám, úgy vélem, az év végéig stabilizálódik a létszám, a lemaradást semmi- képpen sem tudjuk pótolni. Azt azért hadd tegyem hozzá, hogy 1975-höz képest több mint két és félszeresére növekedett a termelés, s a tavalyi mennyiségnél is másfél millióval több fénycső készült. Jó néhány műszaki, szervezési intézkedéssel most is javítjuk az arányt. Például azzal, hogy a karbantartók aszerint kapnak mozgó-; bért, prémiumot, hogy az általuk javított gépsor mennyit áll meghibásodás miatt Ugyanígy egyre jobban növeljük az érdekeltségét és a jövedelmét a többi munkásnak is. ★ Hetvenmillió forint akárhogy, is nézzük, nagy pénz. Körülbelül kétezer ember (ennyien dolgoznak a váci Izzóban) év, végi részesedését, s közvetve bérfejlesztését is érinti. Igaz,' az Egyesült Izzó hatalmas vál-; lalat, jobbak az eredmények,'’ s a nagy kalapban már nem olyan súlyos a veszteség. De mégis csak veszteség. Olyan kár, ami késlelteti egy majd 600 millió forintos beruházás megtérülését, a népgazdaság exportterveinek teljesítését. ,, A már csak csökkenthető, de az év végéig teljesen le nem faragható hátrány miatt a munkásoknak rossz a közérzete. Ügy vélik, nem rajtuk múlott, hogy a Váci Izzó tör-, tánetében nem is először így alakult a helyzet. Joggal kér-s dezik, hogy az idei s a tavalyi'; küszködés, a nemrég született újabb munkafelajánlások után; jövőre s az azt követő években számíthatnak-e rá, hogy rendbe jön a gyár szénája? j Kerényi László; f — Jövőre teljesen elkészül á Velló-bsruházás, a fénycsőgyártó üzembe pedig egy, a mostaniaknál három-, három és félszer termelékenyebb gépsor kerül, melynek a nagy teljesítmény mellett az is előnye, hogy kevesebb munkásra van szükség a kiszolgáláshoz. Ezzel egy időben egy másik kis teljesítményű gépsoron megszűnik a munka. A gyár vezetői egészen bizonyosak benne, hogy jövőre gyökeresen megváltozik m helyzet, s az Egyesült Izzó vá-i ci fényforrásgyára nyereséggel zárja az évet Csulák András Következik: SOK VAGY KEVÉS A BERENDEZÉS.
