Pest Megyi Hírlap, 1979. október (23. évfolyam, 230-255. szám)

1979-10-16 / 242. szám

Sk XXIII. ÉVFOLYAM, 242. SZÄM 1979. OKTÓBER 16., KEDD Milyen a közérzetük? Fiatal szakmunkásak a páipn Azok a fiatalok, akik a nyolc általános elvégzése után szakmát tanulnak, korábban válnak felnőtté, mint velük azonos életkorú társaik, akik a továbbtanulást választják a középiskolákban, majd az egyetemeken. A hároméves szakmunkásképző iskolák el­végzése után, alig 17 éves kor­ban, már bekapcsolódnak a termelésbe. Ki-ki saját ér­deklődési köre, szakképzettsé­ge alapján aktív keresővé vá­lik. S ez egyben nagyobb fe­gyelmet is követel. Csakhogy ebben a korban még nehéz igazából olyan ér­tékű munkát végeznie egy-egy fiatalnak, mint annak, aki né­hány éves gyakorlattal rendel­kezik a pályán. A rutin meg­szerzéséhez időre van szük­ség. Csakhogy azt, hogy ez az idő ne nyúljon a végte­lenbe, elsősorban 4 fiatal szakmunkással együtt dolgo­zók tudják leginkább — jól vagy rosszul — befolyásolni. ' A lakatos yácott három különböző munkakörben dolgozó szak­munkásfiatalt kerestünk fel, hogy a munkájukról, min­dennapjaikról, céljaikról be­szélgessünk el velük. MinŰ- hárman még csak az első lé­péseket teszik a munkában: az idén fejezték be a tanulmá­nyaikat. Vagyis a kezdetnél tartanak, amely a legnehezebb időszak a számukra, mert ezekben a hónapokban válik el, hogy jól választottak-e szakmát — élethivatást — három évvel ezelőtt. El,ső útunk a Magyar Hajó- és Darugyár váci gyáregysé­gébe vezetett. A jelenleg 13 éves Pikács Géza a szerszám- készítő műhelyben dolgozik. — A vas- és fémszerkezeti lakatos szakmát tanultam — magyarázza. — Az első két évet a gyár tanműhelyében töltöttük, a harmadik évben már műhelyben dolgoztunk. Más szakmunkásként lépni be a gyár kapuján reggelente, és más tanulóként. Amíg tanuló voltam, nem éreztem azt a fe­lelősséget, amit most érzek. Akkor, ha valami nem úgy sikerült, mint kéllett volna, csak apró vétségnek, ügyet­lenségnek számított. Még tanulókoromban két­éves szerződést írtam alá a gyárral. Nem bántam meg, hogy maradtam. Pedig vidék­ről járok be: Diósjenőről. Egy kicsit messze van. Már isme­rem az itteni munkát, az idő­sebb kollégákat, jól érzem ma­gam közöttük, így aztán nem is gondoltam arra, hogy má­sutt keressek munkahelyet. A fizetésemre sem panasz­kodhatok: 14,50-es órabért kaptam. A munkám változa­tos, nagy figyelmet és pon­tosságot igényel. Időnként előfordul, hogy valamit nem értek, esetleg azért, mert ko­rábban nem végeztem ha­sonló feladatot. Ilyenkor nem szégyellek odamenni az idő­sebbekhez, hogy tanácsot kér­jek tőlük. Segítenek. Nem dol­gozom itt régen, de érzem, hogy befogadtak maguk közé, egyenlő partnerként kezelnek, s ez nagyon fontos a számom­ra. Az eladó A Naszály Áruház élelmi­szer-osztályán találkoztunk Dobronyovszki Erzsébettel, aki ugyancsak ebben az évben ie- jezte be tanulmányait a ke­reskedelmi szakmunkás isko­lában. — Tudatosan készültem er­re a pályára. Galgamacsán lakom, onnan járok be na­ponta. Gyermekkoromban sze­rettem boltost játszani, időn­ként a községben az eleuni- szerbolt pultja mögé is be­álltam, mintha én lénnék az eladó. Így kezdődött, aztán egyre inkább a kereskedőpá­lyához vonzódtam. Itt, az ABC-ben voltam már a csemegénél, a pénztárban, zöldséget is árultam. Az eddi­gi tapasztalataim szerint az idősebb kollégák nem kezel­nek le, hanem egyenlő part­nerként bánnak velem. Ebben az üzletben dolgoztam tanuló­ként is, s tulajdonképpen itt tanultam meg, hogy mik a jó eladó jellemzői. Az udvarias­ság, a barátságos hangnem a vásárlókkal akkor is nélkü­lözhetetlen, ha éppen rossz napom van. Hozzánk sok olyan vásárló is betér, aki nem a városban lakik, időszakos vendég ná­lunk. Ahhoz, hogy máskor is a mi üzletünkben vásárolja­nak, az eladó magatartásával járulhat hozzá leginkább. Most járok önkiszolgáló pénztárosi tanfolyamra. Hat hónap, ha elvégzem, maga­sabb lesz a fizetésem, Jelen­leg 1400 az alapom, erre jön pluszként a forgalom utáni pénz. A bejárás a legnehe­zebb, mert az ABC reggel hat­kor nyit, s ha délelőttös va­gyok,- akkor már fél négykor fel kell kelnem, hogy időre beérjek ide. Ennek ellenére eszembe sem jutott, hogy máshová menjek dolgozni. j A villanyszerelő Korbei György, a villany- szerelő szakmát választotta. A DCM-hen volt ipari tanuló, s amikor befejezte a tanulmá­nyait, ott is maradt kezdő szakmunkásként. — Az édesapám is villany- szerelő. Persze nemcsak ezért választottam ezt a szakmát, hanem azért is, mert érdekelt. Most a tmk-ban dolgozom. Amikor elvégeztem az általá­nost, először gépipari szak­középbe jártam. Valahogy nem ment a tanulás, éheztem, hogy ez nem az igazi. A második év után abbahagytam, s el­jöttem ide, ahol meg is ta­láltam a számításomat. Ügy érzem, hogy biztosított a szakmai fejlődésem-, jó kollektívába kerültem. A mun­ka változatos, hiszen a leg­egyszerűbb villanyszerelési fel­adattól a legbonyolultabbig mindent végezhetek. Szabiad időmben szeretek erősítőkkel, gyengeáramú készülékekkel bajlódni.* Ügy gondolom, hogy ez egy kicsit a szakmámhoz tartozik. A későbbiekben szeretnék majd továbbtanulni. Először a híradásipari szakközépben, s ha lesz még energiám, akkor a műszaki főiskolát is meg­próbálom. Véleményem sze­rint az ember csak akkor is­merheti meg igazán a szak­máját, ha rendszeresen képe­zi magát. Csltárl János Foton javult a közvilágítás A fóti ősznek az elmúlt hét végé? volt egy eseménye, me­lyen nem tartottak ugyan ün­nepi beszédeket, de vagy száz ember sokáig emlékezni fog rá: az alig egyesztendős Kosz­tolányi utcában kigyulladtak a fények. Távoli vidékekről Fótra te­lepülő emberek vásároltak tel­ket, és kezdték építeni a csa­ládi fészket itt. Az utcanyitás­hoz, tereprendezéshez- nem volt anyagi fedezet. Hát el­kezdték az útban levő akáco­kat’kivágni, a talajt egyenget­ni. Hamarosan lehetett már közművesíteni. A munkából hazatérők egy napon az út szé­lén heverő betonoszlopokat találtak. Az oszlopok egy idő után a talpukra álltak, majd rákerültek a vezetékek. Utol­jára szerelték fel a lámpákat, és az elmúlt hét vége óta, ha leszáll az est, a Kosztolányi utca fényárban úszik. Lehet, hogy ez nem nagy esemény, de ebben fontos sze­repe volt az első lakók társa­dalmi kezdeményezésének is. A társadalmi munka a tanács válláról terheket vesz le, így lehetővé válik a szűkös anya­gi eszközök jobb összpontosí­tása. A Kosztolányi utcában a telkeknek a fele sincs még be­építve. Akik ezután teleped­nek ide, már mindent termé­szetesnek találnak. Talán nem is fogják megtudni, hogy az utca születése, formálódása az első lámpagyújtásig mennyi erőfeszítéssel, . izgalommal járt. Boronkay Péter Bérlet a filmklubban Kiváló kép- és hangminőség Sajnos, a. fél évszázados épületben működő Kultúr Filmszínházban elszoktunk at­tól, hogy jól érthető legyen a hang a magyar filmek és a szinkronizált külföldi alkotá­sok vetítéseikor. Többször írtunk arról, hogy a harmincezernél több lakost számláló városban kevés az egy filmszínház. Ha nem is Relációk Godoftodásra késztető képek Több mint másfél évszázad alatt, valóban teljes értékű, önálló művészeti ággá emel­kedett a fényképezés. Nélkü­lözhetetlen technikai fejlődése mellett kialakult és tovább alakul sajátos nyelvezete, for­mavilága és kimeríthetetlen távlatokat nyitó, asszociáció­kat szolgáló eszköztára. Erről győződhetett meg minden szem B. Müller Magda fotó­művésznek a váci görögtemp­lom kiállítótermében, Relációk címmel megrendezett kiállítá­sán. Már a cím is sok mindent elárul. Kapcsolatteremtés és viszonylat, vonatkozás és ösz- szefüggás mind-mind jelenle­vő kulcsai a művész cím nél­küli fotóinak. Különböző képek, képrész­letek összeállítása — pocsolya, üvegdarabok, szilánkok, s köztük a szennytől átd tátottám egy fetremgő gyereikmackó ké­pe — egy meghatározott gon­dolattá. Fényképei többnyire a montázs eszközeivel készül­nek, a cselekmény térben és időben való összekapcsolásá­nak igényével egy kompozí­ción belül. A látvány és gondolat, a természetes és művi dolgok nemcsak formális összefonó­dása, egymás mellé rendelése jelenti B. Müller Magda sajá­tos gondolatmenetét, jelkép- rendszerét, azt az erősen szuggesztív látásmódot, ami valódi értékké teszi munkáit. Németh Péter vetítenek a hét minden nap­ján, de hét végeken felnőt­teknek, vasárnap délelőtt a gyermekeknek játszanak a Madách Imre Művelődési Központ színháztermében. A kényelmes ülőhelyek, az emelkedő nézőtér, s a kiváló kép-és hangminőség igazolja, hogy városunkban is lehet korszerűen, kulturáltan vetí­teni — sok esetben premier, vagy azt megelőző — filme­ket. Régi kívánságot teljesít a Lenin úti művelődési köz­pont a filmklub beindításá­val. Bérleti rendszerben, egyelőre ifjúsági sorozatként, hat filmet mutatnak be a Filmtudományi Intézet segít­ségével; Kifulladásig (fran­cia), Szombat este, vasárnap reggel (angol). Sodrásban (magyar), Ö (NSZK), Nős­tényfarkas (bolgár), és Ho­roszkóp (jugoszláv). Várjuk a folytatást, a fel­nőtteknek szervezett archív filmsorozatot. P. R. Tanévnyitó . konferencia Propagandista-tanévnyitó konferenciát tartottak a hét végén a járási KlSZ-bizottsá- gon. Elsőként Polák Viktor, a járási pártbizottság munkatár­sa tartott tájékoztatót aktuális kérdésekről, majd Piláth Béla, a járási politikai képzési bi­zottság vezetője köszöntötte a propagandistákat, s tájékozta­tót tartott a most induló poli­tikai képzési év feladatairól. Előadás a bérgazdálkodásról A Szervezési és Vezetési Tudományos Társaság Vác vá­rosi szervezete október 18-án délután két órakor tartja kö­vetkező összejövetelét a Ma­dách Imre Művelődési Köz­pont kis előadótermében. Gál Lajos, a Magyar Hajó- és Da­rugyár munkaügyi főosztály- vezetője tárt előadást A bér- gazdálkodás időszerű kérdései címmel, majd válaszol a hall­gatók kérdéseire. La Mancha lovagja A Madách Imre Művelődési Központban ma este tartják a Füredi bérlet első előadását. A szolnoki Szigligeti Színház es­te 7 órakor Dale Wassermann —Mitch Leigh—Joe Darion: La Mancha lovagja című mu­sicaljét mutatja be. Pályaválasztási tájékoztató Vác a Dunakanyar ipari centruma, de sok felnőtt — és fiatal — nem tudja, hogy mi­lyen üzemei vannak, mit ter­melnek a több évtizedes gyá­rak. Az általános iskolás ta­nulók eredményesebb pálya- választási döntése, valamint a helyi lehetőségek tudatosabb feltárása érdekében a Vác Vá­rosi Tanács V. B. művelődés- ügyi osztálya a közeljövőben megjelenteti az első helyi Pá­lyaválasztási tájékoztatót. A munka négy évvel ezelőtt kezdődött. S az eredmény iga­zából az idei augusztus 20-a alkalmából rendezett tö­megsportnapokon mutatkozott meg. Akkor mintegy 500-an vettek részt a frissen avatott sporttelep rendezvényein. Az­óta csaknem két hónap telt el, s az érdeklődés nemhogy megcsappant volna, inkább egyre többen kérdezik: ho­gyan lehetne kívülállóknak is igénybe venni a Dunai Ce­ment- és Mészmű deákvári sporttelepét? A hfoójeiiik: IIS 1 A Közalkalmazott legutóbbi száma közölte Wcisz Gábor­nak, a Vác Városi-Járási Könyvtár, igazgatójának érté­kes írását a munkahelyet vál­toztató könyvtárosokról. A Népszava is beszámolt arról, hogy a Magyar Hajó­éi Darugyár váci gyárában Szép János, az MHD vezér- igazgatója adta át ünnepélye­sen a tízezredik konténert egy amerikai vevő cég képvi­selőjének. A Munkásőr képes tudósí­tást közölt. a váci Forte-gyár munkásőralegységéről és a vállalati ifjú gárda alegység kiképzésében kiváló ered­ményt elért tagjairól. A KÖBÉRT című üzemi lap Vendégvárás a Duna-kanyár­nál címmel bemutatott több váci egységet: a Fehér Ga­lamb éttermet, a pokölszigeti csárdát és a Kőkapu vendég­lőt. Az Élet és Irodalom múlt heti számában a lap egyik munkatársának kérdéseire vá­laszolt dr. Gánti Tibor, a Magyar Biológiai Társaság váci születésű főtitkára. A Magyar Rendőr közölte a Pest megyei járőrverseny eredményét: egyéniben első lett Miklovicz József törzs- őrmester (Váci Rendőrkapi­tányság); csapatban második: Vác. Az MHSZ Vác városi rádióMubja mintegy hatvan tagot számlál. Munkájuk során a világ valamennyi kontinensével létesítettek már rádióösszskötteíést. Felvételünkön Juhász Lajos, a klub titkára az összeköttetést nyugtázó naplót töl­ti ki. Iíj. Fekete József felvétel« Kőhalmi Károly, a DCM sportköri elnöke alig leplezett - büszkeséggel beszél arról, hogy az átadást követően a környékben lakók gyakran keresték fel hasonló kérdé­sekkel. Társadalmi összefogás — Akármikor megyek ki a sporttelepre, mindig találko­zom valamelyik pályán spor­tolni szerető emberekkel. Az a tapasztalatunk, hogy meg­nyerte tetszésüket az új te­nisz- és tekepálya — mondja. Az csak természetes, hogy az elsőbbség a DCM dolgozóit illeti meg, bár mások is bene­veznek egy-egy alkalmi baj­nokságra. A gyár szocialista brigádjai ezer társadalmi munkaórával járultak hozzá ahhoz, hogy korszerű sporto­lási feltételeket hozzanak lét­re. A költség így is 160 ezer forint volt. A szocialista bri­gádok tagjai mellett élen jár­tak a munkában a gyár KISZ- fiataljai és a sportkör tagjai is. A közös munka eredmé­nyeként készült el alkotmá­nyunk napjára a teke- és a teniszpálya, valamint a kerí­tés, a korszerű világítás, amely lehetővé teszi, hogy sötétedés után is használni lehessen a pályát. — Nem akarjuk elzárni a város lakói elől a sporttelepet. Így aztán elkészülte után kérdőíveket osztottunk szét az építői között, s kértük, ír­ják rá javaslataikat, hogy ide­genek milyen formában hasz­nálják a pályát. Ez alapján született meg szeptember el­ső felében a határozat, hogy a gyári dolgozók 30 forintot, a Város lakói 300 forintot fi­zessenek a használatért egy évre. A teniszpályákat a DCM dolgozói ingyen, míg idege­nek óránként 30 forintért ve­hetik igénybe. A megoldás még nem végleges, viszont a sporttelepen is sokféle dolgot szeretnénk még megvalósíta­ni. Még az idén társadalmi összefogással szeretnék elké­szíteni a tekepálya tetejét, jö­vőre pedig futó- és röplabda- pályát akarnak létesíteni, s a labdarúgópálya kerítése is a tervek között szerepel. Reggeltől estig A sporttelepen mindenki is­meri a 61 éves Wernke Ottó szertárost. Sokan tudják róla, hogy él-haí a sportért, így aztán az sem meglepő, hogy bár munkaideje csak délelőtt 11-kor kezdődik, már kora reggel a telepen van, s estén­ként ttiolsóként távozik on­nan. Mindig talál valami ten­nivalót, amiVel szebbé, csino- sabbá teheti a pályák környe­zetét. — Tudja, én ebben nőttem fel — magyarázza. — 1941-től vagyok sportember. Atlétizál- tam, teniszeztem, úsztam fiata­labb koromban. A tenisz, per­sze, még ma is remekül megy! — A városi gyerekeknél álta­lában a sportolás feltételei kötöttek — mondja később, amikor bemutatja a sportte­lep létesítményeit. Pedig igen sok a tehetséges fiatal ma is. Amikor kijönnek ide a pá­lyára atletizálni vagy focizni, figyelem őket. Bizony egyik­másikat érdemes lenne nevel­ni, később biztos, hogy jó eredményekkel hálálnák meg a gondoskodást. Az elmúlt év áprilisában jöttém a DCM-hez dolgozni. Korábban a V. Híradásnál voltam szertáros, azelőtt pedig az egykori MÁV-egyesület- nél... Amikor a focipályára érünk, egy csapat alsó tagozatos diák sorjázik el mellettünk. Test- nevelési órájuk van. A gye­rekek hangos, felszabadult lármája • betölti a környéket. Labdát dobálnak, futkároz- nak, vidáman fociznak a gye­pen. Cs. J. * V. Felhívás! Vác Városi Tanács V. B. Igazgatási Osztálya számlá­lóbiztosokat keres az 1980. évi népszámlálás lebonyolításához. A jelentkezés előfeltétele középisko­lai végzettség. Díjazás: 900—1000 Ft között. A feladat munkavi­szony mellett és nyugdíjasként is végrehajtható. A jelentkezéseket 1979. október 30-ig a városi tanács • v. b. Ügyfélszolgálati irodájában kell leadni. / Nemcsak a DCM dolgozói használhatják Népszerű az új sporttelep Vác a hazai lapokban

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom