Pest Megyi Hírlap, 1979. október (23. évfolyam, 230-255. szám)
1979-10-14 / 241. szám
MV iucret 1979. OKTÓBER 14., VASÁRNAP A múlt emlékei, a jelen valósága Kopár hegyek, tarlók, barnító lombú erdők között kanyarog az aszfaltút Piliscsabá- ról Tirmyére. A két községet 1970. július elsején egyesítették, az Elnöki Tanács 19. számú határozata alapján. A csaknem ötezer lakosú Pilis- csaba lett a székhely község; Tinnye pedig afféle holtközséggé vált. Az itteni tanács- helyiség kedden délelőtt zárva volt, ezért visszaautóztunk Csabára. Egységes közösség Megállunk Piliscsabán a tanácsháza előtt. Naszvodi Béla újabb gépkocsira vár, mely tovább vinné; mi pedig benyitunk: Gáspár Ferenc, a nagyközségi tanácselnök szemmel láthatóan örül jövetelünknek. Meg is kérdezi: minek köszönheti a .látogatást? Rég nem jártunk itt, illetve Tinnyén. — Tinnye érdekes település — mondja. — Homogén, egységes a lakosság, minden tekintetben elüt a székhelyközségtől. Kezdetben a tinnyeiek rossz néven vették az egyesítést, pontosabban azt, hogy nem Tinnye lett a székhely. Mert a századforduló után nagyközségi rangban voltak. De most alig 1300 a lélekszám. Az utóbbi kilenc évben, sajnos, szélnek eredt a volt vezető garnitúra, elmentek Tökre, vagy máshová, ahol nagyobb lehetőségeik vannak. Most már alig lehet valamiÍ yen funkcióval megbízni va- akit. Minden falugyűlésre alaposan fel kell készülnünk: mindig felteszik a kérdést: mit kapott Tinnye? Véleményem szerint sokat, jóval többet, mint amennyit önerőből meg tudott volna valósítani. 1975—77-ben 4,2 millió forintot költöttünk Tinnye fejlesztésére. Két utcát portalanítottunk, bővítettük az iskolát, az óvodát és a villanyhálózatot. Egyébként a vb napirendjén nemsokára ismét szerepel Tinnye társközség. A fejlődés mértéke Régi iratokat böngészünk. 1975-ben Erdei László tanácstagi csoportvezető — most elnökhelyettes —, így számolt be a tanácsülésnek: „A két község közös tanáccsá való összevonása óta eltelt négy év sok problémával volt teletűzdelve. Az első időszakban igen sok ellentét adódott... Ez a feszültség, ha lassan is, de felengedett.” 1978 januárjában Gáspár Ferenc számolt be a végrehajtó bizottságnak. A papír megőrizte szavait. Elmondta, hogy lényeges népességnövekedés nincs, a lakosság száma 1264. Az életkörülmények nem térnek el jelentősen a székhelyközségétől. Tinnyén évente 8 —10 családi házat építenek, azért gondoskodni kell a parcellázásról. Útkorszerűsítésre 2,5 millió forintot költöttek; a művelődési otthon felújítására csaknem 400 ezer forintot; az orvosi rendelőre, szolgálati lakásra több mint 800 ezret. A postai és a gyógyszertári ellátás megoldódott, új zöldségesbolt nyílt, s a fűtőolajat is helyben lehet megvenni. Látogassunk el Boda Zsig- mondhoz, a község nagy öregjéhez, aki 16 évig volt a helyi népfront elnöke. Itt született, 1911-ben, amikor még úgynevezett kisnemesi község volt Tinnye. Két kis könyvet ad kezünkbe, a kötetek a község régmúltját taglalják. Egy okirat szerint Tinnyét 1274. április 29-én alapították. A hétszáz éves évfordulót méltóképpen megünnepelték 1974- ben; emlékművet is emeltek. Egykor itt vezettek a főutak. Buda, Fehérvár, Esztergom és Visegrád között járva nagy királyaink utaztak át Tinnyén. A négy város által határolt terület volt az ország szíve. A XVI. századig Tinnye, a budai hegyek legészakibb fokánál lévő település előkelő rangban volt. A fénykort azonban nem követte olyan fejlődés, mint máshol. Munkalehetőségek Nézzünk csak néhány számot! II. József 1784/85-ös ösz- szeírása szerint 167 ház volt Tinnyén, s 1067 lakos. (Piliscsabán csupán öttel több lakost írtak össze akkor.) Most a 250 házban 1264-en élnek, alig kétszázzal többen, mint 195 évvel ezelőtt. A természetes szaporulat nyilván nagyobb volt, mintsem ennyi legyen a lélekszám. Sokan elvándoroltak. Milyen kenyérre maradtak volna? Az ipart a Kézműipari Vállalat varrodája jelenti a községben. Ez is több a semminél, legalább 40—50 asszony munkát kap, s jól jön az a kis pénz. A tsz lakatosüzemében 25—30 férfinak jut munka. Ebből következően a keresőképesek jelentős része ingázik, bejár Solymárra a PEMÜ-be, Dorogra, Pilisvö- rösvárra, vagy a fővárosba. A tsz egyesült, Tökön van a központ, itt csak a tehenészeti 'telep maradt. A közigazgatási központ Piliscsaba lett. Jó ez, kell ez, így ésszerű — tudják a tinnyeiek. De hozzáteszik, talán a 705 éves múlt büszke tudatával, hogy: így mégse olyan ... Voltaképpen érthető, hogy az ember szeret önálló lenni, úgymond, a maga ura lenni — s ezt a községi létben is érvényesíteni. Kilenc év múltán is felcsillannak még a hajdani nagyság (?), önállóság emlékei... Aztán meg hiú ábrándokról hall az ember: megérjük-e, hogy ide is kijár a kék busz, mint Budakeszire? Milyen szerencsések a budakesziek, a csabaiak és a többiek ... Persze, jó itt is a közlekedés, egyre sűrűbb a buszjárat. Az orvos nagyon rendes, éjjel is kimegy. Van fogászat, női fodrász, cipész. (Az utóbbira mondják: csak el ne hagyjon bennünket!) Reális terv Vándorhentesüzlet. Ezt a fogalmat Tinnyén hallom először. Azt jelenti: szerdán és pénteken Perbálról jön a hentes, gépkocsiján hozza az árut, behordja az üzletbe, az után árusít. De azt is mondják, péntektől szerdáig hosz- szú az idő, legalábbis annak, akinek nincs hűtője, vagy éppen elég pénze két-három kiló húsra. Vagyis, kellene még egy árusítónap. Más kívánságról nemigen hallani. Nem járhatunk a felhőkben. Ami pedig a község fejlesztési tervében benne foglaltatik, azt megvalósították, és így lesz ezután is. A terv reális, számol a fejlesztésre fordítható összeggel. Ami nincs a tervben: imitt- amott akad egy kis háztáji föld, kis kertecsk/éje mindenkinek van, megterem a zöldség, a krumplit sem kell ide teherautóval hordani, az aprójószág elfér az udvaron — és mostanában már a mustot kóstolgatja a férfinép a hegyen. Nemsokára jönnek az őszi borocskák; vagy egyik, vagy másik háznál megtana- kodják, milyen volt a szőlőtermés, az idei nyár? Tinnyét nem lehet úgy otthagyni, hogy Csaba f elé menve, az ötkilométeres út derekánál meg ne álljunk, immár ráérősen, a Garáncsi tónál. Tükrözi a lemenő napot, mint igazi tengerszem, bár a feltámadó szél borzolja hátát. Récék buknak alá, vadásznak a halra. Találhatnak harcsát, pontyot, sőt amúrt, tucatnyi halféleségből válogathatnak. A toki Egyetértés Tsz kezelésében van a tó, ők gondoskodnak a haltelepítésről. Persze, a horgászok miatt. Egy-egy stégen most is állnak, kicsiny merítőhálóval szűrik a vizet, s áztatják a zsinórt. Félkör alakban hegykaréj magasodik a csodálatos kis tó fölé. Honnan kapja az utánpótlást? Mondják, forrás buzog a1 mélyben. Nyári hétvégeken 40—50 autó gyülekezik a tinnyei tó köré, ideális kirándulóhely. Szeretik, féltik a tinnyeiek. A tó mégiscsak Tinnyéé. Paládi József Fejlesztések a DKV-ban hi olajváros nagy távlatai Napjainkban egyetlen szakember sem vállalkozik jóslásra, az,előrejelzéseket óvatosan fogalmazzák meg. Különösein jellemző ez a magyar nehézipar egyik fellegvárára: a százhalombattai Dunai Kőolajipari vállalatra, hiszen világjelenségként kell számot vetnünk a szénhirdogén-kész- letek csökkenésével. S ha pedig ez igaz, bizony egyértelműen meghatározza a feldolgozók műszaki fejlesztéssel kapcsolatos feladatait, gátat szab a korábban ésszerűnek tűnő elképzeléseknek. r Uj létesítmények A Dunai Kőolajipari Válla- fhtnál 1961 óta — négy ÁV- üzetm létesítésével — kilenc és fél millió tonna kőolajfeldolgozás lehetőségét teremtették meg A különféle fehéráruk, egyedi aromás szénhidrogének, kenőolajok, bitumenek és motorbenzinek tárolására pedig létrehoztak mintegy másfél millió köbméter térfo- gotú tartályparkot. Ügy tűnik tehát, megfelelő a DKV kapacitása, sőt ki sem használják teljes mértékben. A célt azonban, hogy az egyre dráguló kőolajból minél több, értékesebb terméket tudjanak előállítani, csak akkor érhetik el, ha újabb létesítményekkel gazdagodik az olajváros. Pontosabban: a meglevő berendezéseket is átalakítják, oly módon, hogy egyúttal a termőképességük is növekedjék. Kénmentesítés Jó példa erre a DKV-fberu- házás III. üteme, amelynek során az aromás üzemeket újítják föl, s bennük új oldószer bevezetésével, jelentősen növelik elsősorban a benzol- és a toluol term elést. Kiemelt beruházásuk a gázolaj, kénmentesítő és a claus II-es üzem is, mindkettőben az év végéig meg kell indulnia a próbaüzemelésnek. A befektetés nem csekély: az idei ösz- szes beruházások költsége megközelíti az egymilliárd forintot; az üzembe helyezési költségek pedig várhatóan még túl is haladják ezt az összeget. Fel tehetnénk a kérdést: az ötödik ötéves tervidőszak végére tehát befejeződik a DKV fejlesztése? A válasz határozott nem, s ha még nincsenek is végleges, elfogadott tervek, körvonalaiban már megfogalmazódtak a két következő ötéves terv legfőbb célkitűzései. Valamennyi fejlesztést a minőségi változásoknak, igényeknek rendelik alá, nem számíthatnak a következő tíz évben sem a termelés számotÉpül a gázolaj-kénmentesitő II. FEGYVERROPOGÁS veri fel mostanában az erdők csendjét; vadászidény kellős közepén járunk. Mi került eddig terítékre? — kérdeztük Balázs Istvántól, Pest megye vadászati felügyelőjétől. Az idén nem kezdték korán az apróvad vadászatát a megyei vadásztársaságok; a zöme október elején látott hozzá, de vannak olyan területek, ahol qsak november elején kezdik. Ennek egyik oka az, hogy a fácánok természetes szaporulata még nem elég érett: a kakasokat nem lehet egyértelműen megkülönböztetni. faroktolluk nem nőtt meg eléggé, s nem színesedett ki teljesen tolldíszük. A mesterségesen nevelt fácáncsibék is kicsik, harmadik nemzedéküket e napokban engedték szabadon. El kell vadítani őket, hogy megszokják a természetes környezetet, s megtanuljanak repülni. Az sem elhanyagolható szempont, hogy sok helyütt még lábon áll a kukorica, nem lehet jól látni a felröppenő vadat, s így balesetveszélyes a vadászat. A vadkacsavadászat szeptember elejéd kezdődött, noha röptette kacsára már augusztus elsejétől lehetett volna lőni. Most a szokásosnál kevesebb a réce, a tavaszi szárazság miatt kisebb lett a szaoorulat. Ennek ellenére előfordult, hogy egy-egy ügyes Elütött jávorszarvas Fogolyra lőni tilos! vadász hajnalban 14—18 vadkacsát is puskavégre kapott. Az idén először tilos fogolyra vadászni. Az országos rendelkezést azért adták ki, mert helyenként kérdésessé vált a faj sorsa. Pest megyében nem is látni mostanában foglyot KORLÁTOZTÁK a mezei nyúl vadászatát is. Ebben az évadban, december 31-ig a vadásztársaságok csupán két- két nyúlvadászatot tarthatnak, s egy vadász csak egy nyu- lat. lőhet. Ajándékba sem szabad nyulat lőni, minden vadász csak a magáét puf- fanthatja le. Az országos rendelet korlátozza az élőnyúl- befogást is. Egyébként.az idén nagyon szgp a fácán és a nyúl természetes szaporulata. Kérdés, hogy késő őszre, télire megmaradnak-e? Megfigyelték ugyanis, hogy ilyen években vadászat nélkül is megcsappan a számuk. A szépen fejlett nyulak feltehetően azért hullanak el, mert hirtelen megváltoznak az életfeltételeik; amikor letarolt puszta lesz a határ, s nem találnak zöld táplálékot, stresszállapot- ba kerülnek, nem tudnak átállni. Ezért ajánlatos — bármilyen furcsán hangzik —, korán elkezdeni a nyulak etetését: karókra zöld lucernát kirakni. Ami a mesterséges tenyésztést illeti: a Felsőbabádi Állami Gazdaság vadgazdálkodási kerületében 86 ezer fácánt neveltek fel a Pest megyei vadásztársaságok számára. Fogolyból 3500 darabot telepített 12 megyei vadásztársaság. Remélhető, hogy így mégsem maradnak fogoly nélkül a Pest megyei mezőségek. A szarvasbőgés szeptember elején igen intenzíven kezdődött, elsősorban a Börzsönyben. A bőgés ideje alatt 175 bikát lőttek ki, és adtak át a MAVAD-nak. Az özbakvadá- szat október 15-én véget ér. Eddig 1016 bakot adtak le a vadásztársaságok a MAVAD vecsési telepére. Ez a tervhez képest kevés. Özsutából 138-at ejtettek el, szarvastehénből pedig harmincat. A vaddisznó kilövése szinte folyamatosan történt; májustól szeptember végéig 364-et kaptak puskavégre. A VADÁSZTÁRSASÁGOK nagy bevételre tettek szert, s teljesítették azt a kötelezettségüket, hogy a külföldi vendégeknek trófeás vadat biztosítsanak. Az idén felemelt kilövési tervet kell teljesíteniük; s az eddiginél több devizát előteremteni. A vadászidény végén várhatóan pozitív lesz a mérleg. Természetesen a fokozott kilövés nem mehet a biztonság rovására. Eddig nem történt baleset. Ezután is fokozott óvatosságra lesz szükség, főként a mezőgazda- sági területeken, s magas szárú kukoricásokban. Végül egy érdekesség: Budapest és Pomáz között jávorszarvast gázolt el egy Skoda. A jávor nem honos nálunk, a mi gímszarvasunk északi rokona. Csaknem kétszer akkora, mint a gímszarvas. Egy másik jávort meglőttek, a harmadik pedig szabadon jár, valahol a Börzsönyben. Fogas kérdés, hogyan került ide három jávorszarvas? Egy feltevés szerint a Duna vonalán lesétáltak. Más verzió szerint állatkerti célra hozták őket, és elszabadultak. A kérdést még nem sikerült tisztázni. Az viszont bizonyos, hogy nem lenne jó meghonosítani nálunk a jávorszarvast, mert a mezőgazdaságban óriási károkat okozna. Ez a nagy testű vad rengeteget eszik,' néhány nap alatt letarolna egy tábla kukoricát. P. J. tevő mennyiségi növelésére. A fő kérdés, hogy mit vár a népgazdaság az olajvárostól? Választék- és minőségbiztosítás — így foglalják össze két szóban a Dunai Kőolajipari Vállalat feladatait. Nézzük a minőségfejlesztés új útjait! Meg kell oldaniuk a propánbután teljes fcénmentesítését, új adalékok felhasználásával javítani kell a motorbenzinek minőségét, a gázolajok kéntartalmának további csökkentésével el kell érniük a termékeknek a KGST-n belüli minőségi szintet. Készíthetők ezenkívül magasabb minőségi előírásoknak megfelelő alapolajok, és ki kell kísérletezni újabb hatóanyag-típusokat. Van tennivaló a paraffingyártásban is — az élelmiszeripar részére is felhasználhatóvá kell tenni —, de olyan egyszerűnek tűnő dologban is, mint az igen értékes maleinsav- anhidrid csomagolásának a korszerűsítése. Igényelnek-e külön beruházásokat a felsorolt tennivalók? Keveset, állítják, miután megvalósításuk főként a szellemi erőforrások kiadnázaisán múlik. Megújult telep A termékszerkezet bővítése azonban már nem csupán szándék, elhatározás kérdése. Előreláthatóan a VI. ötéves tervidőszakban megkezdi a vállalat a gázturbinahajtóanyag gyártását, ehhez meg kell teremteni az előállítás feltételeit. Máris folyamatban van a reformáló IV., a mikrokristályos paraffin- és a kata-' litikus krakküzem építésének műszaki előkészítése. Az igényeket figyelembe véve, bő- víteniüfc kell ezen túlmenően a propános aszfaltmentesítő és a bitumenfúvató üzemet is. Megújul a DKV szinte már pusztulásra ítélt péti telepe is: az agrokémiai programhoz v kapcsolódva, egy sor növényvédő- és gyomirtószer alapanyagát — intermediereit — állítják ott majd elő. A vállalati elképzelések megvalósítása — a központi előirányzatoktól, határozatoktól függnek —, ezt hangsúlyozzák a DKV vezetői. Mert hiába szeretnék létrehozni a xilol- elegy-izomerációt, vagy az új ortoxiilol üzemet, vagy megteremteni a gázturbina hajtóanyaggyártás lehetőségét, ha esetleg beruházási stoppot rendelnek el a felettes szervek. A bizonytalansági tényezők lehetőségét fenntartva, azért néhány fejlesztés megvalósítása már nem tűnik illúziónak. Célcsoportos beruházásban újabb 120 ezer köbméter tárolóteret létesítenek, ennek 1982-re el kell készülnie. Az intermedierek termelése is népgazdasági szükséglet, 60—80 millió forint a beruházás tervezett értéke. Sum- ma-summárum: a DKV a VI. ötéves tervben 4 milliárd (!) forintra saccolja az összes fejlesztés értékét. Értékes termékek Ha öf évre tervezni nehéz,' -hogyne1 lenne az a távolabbi jövőt elképzelni, 1990-ig megfogalmazni az elképzeléseket. Annyi bizonyos, hogy az 1980- as évek második felére kerülne a katalitikus krakollóüze- mek továbbfejlesztése — jelenlegi áron számolva is ez legalább 5—6 milliárd forintba kerülhet —, valamint az MSA 11. üzem építése. A mai maleinsav-anhidrid termelésének megduplázására. Természetesen azzal is számolnak a szakemberek, hogy nincs megállás. 1990 után — bármilyen távolinak is tűnik e percben az időpont — újabb nagy fejlesztésekre kényszerül majd az olaj város. Elsősorban azért, mert addigra a berendezéseit nagy része elavul, helyettük új, korszerű üzemeket kell építeni. S nem akárhogyan. Akkor is majd szinkronban a népgazdasági célokkal. És bizonyos: nem számíthatnak a százhalombat- taiak az alapkapacitás nagyarányú növelésére, a fő hangsúly inkább a nyersolaj-feldolgozásból eredő származékok továbbfeldolgozására, az értékes termékek nagy tömegű előállítására helyeződik. Dodó Györgyi Rehabilitáció a Csepel Autóban Sokrétű törődés Hosszabb, súlyos ^betegség, vagy baleset után az emberek többsége bizonyítani szeretne. Aki elveszítette saját munkakörének elllátásához szükséges képességeit, még lehet teljes értékű ember más munkakörben. A csökkent munkaképességű dolgozókkal a vállalatok rehabilitációs bizottságai foglalkoznak. A Csepel Autógyár szakszervezeti bizottsága a közelmúltban mutatta meg a rehabilitáció eddigi eredményeit. Ennek jelentőségét az a tény is hangsúlyozza, hogy a csökkent munkaképességű dolgozók száma a vállalatnál magasabb az országos átlagnál. Az ok: ma még több olyan munkaterület van, ahol az átlagosnál több fizikai munkára van szükség. A rehabilitációs bizottság megalakulása óta feltérképezte azokat a munkahelyeket, ahol a csökkent munkaképességű dolgozók foglalkoztathatók. Már 20 százaléknál magasabb munkaképesség-csökkenésnél is nyilvántartásba veszik őket. De azoknak az állapotát is folyamatosan figyelemmel kísérik, akfk tartós betegségben szenvedtek, A szakszervezet és a gazdasági vezetők tovább kívánják javítani a rehabilitáció eredményeit. Szeretnék, ha a rehabilitációs tevékenység az éves szociálpolitikai tervben is helyet kapna. A továbbiak során az üzemorvosi vizsgálatoknál kérik az orvosokat, hogy ne csak általánosságban jelöljék meg a dolgozók munkakörét, hanem ismervén a gyár lehetőségeit, lehetőleg adjanak konkrét javaslatot a munkára. A
