Pest Megyi Hírlap, 1979. szeptember (23. évfolyam, 204-229. szám)

1979-09-08 / 210. szám

%fátfap 1979. SZEPTEMBER S., SZOMBAT Valóság és lehetőség OKTATÁS, KÖZMŰVELŐDÉS CSOBÁNKÁN „A kis Svájc — így emlege­tik Csobánkát az ide látogató turisták, és egy kissé így él a köztudatban is. Ez a megálla­pítás nemcsak azé^t helytálló, mert az Oszoly, Kevély és Csi­kóvár hegyei ölelik körbe a kicsiny falut, hcinem azért is, mert több nemzetiség, illetve népcsoport él itt együtt; a magyaron kívül szerbek, né­metek, szlovákok, cigányok, sőt akad még bolgár eredetű csa­lád is. A község határának nevei is ezt a soknemzetiségű életet tükrözik: Pojana, Haf land, Sumica, Rupe, Ziri bár...”, ezekkel a mondatok­kal kezdi községe bemutatását a Szentendrei műsor áprilisi számában Baross Péter tanár, népművelési ügyvezető. Szerbek, szlovákok, németek A látványt itt valóban a köz­helyszámba menő jelzővel, a festői kifejezéssel jellemezhet­jük: magasba törő fehér mész­kő sziklák alatt, lombok közül pillantjuk meg a falut, amely főterével, emelkedő utcácskái­val a műitat őrzi. Határában azonban minden új nyaraló a változást jelzi: legalábbis azt, hogy egyre többen jönnek ide hét végére, a szabadság idejé­re, hogy Csobánka (a valami­kor pásztorok, csobánok lakta terület) egyre nyitottabb ka­pukkal fordul a világ felé. De nemcsak ezért nyitott a köz­ség : azért is — és ez már nem feltétlenül előnyös —, mert dolgozó lakossága naponta Po- mázra, Szentendrére, Budaka- lászra, a fővárosi üzemekbe utazik. Helyben csak kevesen találnak munkát az iskolában, óvodában, a kereskedelemben, a tanácsi apparátusban. 1800-an élnek itt. A magya­rok mellett hatvan szerb, kö­rülbelül ugyanennyi szlovák, valamivel több német. Az el­térő — egymást kiegészítő ha­gyományok, művelődési igé­nyek sokrétű feladatot adná­nak a közművelődés helyi in- tézményeipek — ha lennének ilyenek. Mert a művelődési ház céljaira szolgáló épület nem felel meg a besorolás kö­vetelményeinek, nincs benne kiscsoportos foglalkozásokra alkalmas helyiség, mert a könyvtár egy magánházban működik, mert a felújított filmszínházat a gyerekek lár­mája miatt a felnőttek nem szívesen látogatják. Így hát főforglalkozású közművelődési szakember sincs — Baross Péter tiszteletdíjasként végzi a népművelési ügyvezető felada­tait, tiszteletdíjas a könyvtá­ros is. Mit lehet tenni ebben a helyzetben? — Ha a szülőknek pedagó­giai jellegű TIT-előadásokat tartunk, az iskolába vagy az óvodába hívjuk össze őket. Sajnos, jó néhányan három műszakban dolgoznak, így az előadásokra hol többen, hol kevesebben jönnek. A fiatalok — ifjúkommunisták, diákok — klubja is az iskolában műkö­dik, rendezi vitáit aktuális kérdéseikről. A felnőtteknek évi két-három alkalommal sza­bad pártnapot szervezünk — így summázza Baross Péter azt, ami Csobánka mai közmű­velődését jellemzi. Nyelvoktatás az iskolában A község nemzetiségi lakosai közül ma a szerbek őrzik leg­inkább hagyományaikat, hasz­nálják anyanyelvűket. Ez azt jelenti, hogy az idősebb kor­osztályok mellett a fiatalokban is _él az igény az anyanyelvi művelődés iránt, hogy a he­lyi, pomázi, budakalászi, szent­endrei bálák, búcsúk mellett akkor is összegyűlnek, ha egy- egy amyanyelven megtartott is­meretterjesztő előadásra vár­ják őket. Ezeknek az előadá­soknak egy részét Belos Péter tartja, a csobánkai iskola igaz­gatója, így nemcsak a felnőt­tek, hanem a legfiatalabbak anyanyelvi művelődését is fi­gyelemmel kíséri. — Az iskolában minden nemzetiségi nyelvet oktathat­nánk — mondja —, van hozzá pedagógusunk, a német nem­zetiségi nyelvoktatást tavaly hatvannyolcán igényelték, ezt a nyelvet a huszonöt elsős kö­zül most kilenc tanulja. A ta­nulók száma azonban, sajnos, nem éri el az osztálylétszámok felét, így a nemzetiségi nyel­vet csatlakozó órákon oktat­hatjuk. A szerb-horvótot ta­nuló két gyerek átjár Pomáz- ra, ahol szintén a tanrendi órákon túl tanulhatta az anya­nyelvet Munkánkat a Politi­kai Bizottság 1978 januári ha­tározatának szellemében sze­retnénk végezni, a nemzetisé­gi tannyelvű iskolák létrehozá­sát azonban akadályozza az azonos nyelvet tanuló gyerme­kek kis létszáma. Ilyen iskola megteremtésére a megyében egyelőre csak Tökölön adottak a feltételek. A számszerű adatokat nézve tehát az eredmények még sze­rénynek tűnhetnek. Az anya­nyelvi oktatás távlati lehetősé­gei azonban — ha arra gondo­lunk, hogy a folyamat az utób­bi tíz évben kezdődött el — biztatóak. Hiszen az iskolai órák mellett egyre többen gya­korolják a nyelvet a nyári ol­vasótáborokban is, és egyre többen jutnak hozzá az érté­kes délszláv, német, szlovák nyelvű irodalomhoz. Illetve: a szerb-horvát nyelvű könyvek­hez nem is olyan könnyű hoz­zájutni. — A nyári leányfalui dél­szláv anyanyelvi olvasótábor résztvevőinek jutalomkönyve­ket vettünk — meséli Belos Péter. — Sajnos, igen nehezen és borsos áron jutottunk hoz­zájuk. Pedig a korszerű iroda­lommal való ellátás egyfor­mán meghatározza az iskolá­sok és a felnőttek anyanyelvi művelődését. Tudom, ez nem könnyű kérdés, talán az jelen­tené a megoldást, ha valame­lyik vajdasági iskolával ala­kulhatna ki testvérkapcsolat. Témaajánlat a nemzetiségieknek Igen, az eddigi segitség mel-i lett szükség lenne a támogatás új formáira is. Az anyanyelvi^ Ismerkedés az új iskolával művelődés kérdésében azon­ban éppen ilyen fontos, hogy maguk a nemzetiségek, ezen belül is a délszáiv, német, szlovák értelmiségiek kezde­ményezzenek. Belos Péter, aki a megyei TIT-szervezet nem­zetiségi tagozata délszláv szek­ciójának vezetője is, egy listát tesz elém. Azoknak a fővárosi és Pest megyei szerb-horvát tanároknak, mérnököknek, ku­tatóknak a nevét tartalmazza, akik anyanyelvi előadások megtartására vállalkoznak. És a témákat is: pedagógiai, iro­dalmi, egészségügyi, aktuális kérdésekkel foglalkozó előadá­sok címei sorakoznak egymás alatt. A listát a közeljövőben a megyei TIT-szervezet meg­küldi a délszlávok lakta tele­pülések közművelődési szak­embereinek. Íme, egy újabb lépés, köve­tendő kezdeményezés. A tár­gyi feltételek ugyan ettől nem javulnak, de az igények, leg­alábbis reméljük, lassan növe­kednek. Egyszerre növekszik a kitekintés és a hagyományok megőrzésének lehetősége. No. és — térjünk vissza Csobán- kára — mi lesz a tárgyi fel­tételekkel? A volt művelődési ház nagytermét — mondják — tornateremmé alakítják át. így megoldódnak az iskola gond­jai. Javulnak a közművelődés felételei is, mert egy klub- helyiséget is kialakítanak. Hogy kik használják majd? A nyugdíjasok már jelentkeztek; ott működhet az ifjúsági klub, az iskolások turistaszakköre, s igény mutatkozik egy cigány­klub megszervezésére is. A le­hetőségek tehát itt is bizta­tóak. P. Szabó Ernő */ > " 0 KIÁLLÍTÓTERMEKBEN Tűzzománcok, grafikák, festmények Bakó Ilona iparművész tár­lata a Pest megyei Művelődési Központban szeptember 15-ig tekinthető meg, Wahorn And­rás grafikái ugyancsak Szent­endrén láthatók szeptember végéig a Vajda Lajos Stúdió helyiségében. Lőrincz Vitus tűzzománcai Szekszárdon, a Babits Mihály Művelődési Köz­pontban várják közönségüket szeptember 23-ig, Orosz László kiállítása ugyancsak szeptem­ber 23-ig tart nyitva a nagy- bátonyi Bányász Művelődési Házban. Költészet — ruhákban elbeszélve Bakó Ilona textiljei1 az el­suhant időt ragadják meg. Zsákvászonnal a Jobbágypom­pát, feketébe hajló szürke bár­sonnyal Krúdy atmoszféráját, valami különös, ünnepi Ma- gány-t. Megrázó alkotása az Utolsó ruha. Radnóti reminisz­cencia is lehetne, de annál ál­talánosabb is. mely a fekete, fehér ellentétére épül, s mely mindannyiunk utolsó ruháját jelenti. Ehhez a sorozathoz társul az a már Vácott’ is megfigyelt jaroszlávi, erdélyi, uráli, min­ta. mely csipkékkel, flanellel kékfestő háziszőttessel szövet­kezve korok és tájak összefo­nódását valósítja meg. Most is érdekesnek tűnnek a de­recskéi karcagi, hajdúszofoosz- lói körbundák. Novotny Béla belsőépítész a külön megvilá­gított tüllel érzékeny ízléssel szolgálta ezúittal is a tárgyak egyedi értékeit, melyekről jól állapította meg a szentendrei tárlatot bevezető rádióripor­ter: költészet ruhákban elbe­szélve. ' Wahorn András 109 rajza Amilyen izgalmasak rajzai, olyan szerény Wahorn András. Nem rajzban; lelküleitben. Háromezer éves fémfeldolgozó RESTAURÁLJÁK A KÉSŐ BRONZKORI LELETEKET Őszinte, amikor hangoztatja, sokat szükséges tanulnia, s abban is, hogy eszközeit még maradéktalanabbul kell alá­rendelni az emberi eszmények­nek. Izgatja az elveszett hu­mánum, melyet önzésünkkel elveszítünk, s melyet hiányok nélkül vissza kell szereznünk. Minden egyénnek a holnap közösségi társadalomért. Áttételesen erről az erőfeszí­tésről adnak információt a rajzok, mind a 109, pedig a címek rejtjelesek, de nem a vonalak, melyek a Tehénre támadó tigris-ben és az El­szakadt világok-ban is ezt az erőre kapó humanizációt je­lölik, értelmezik. Tökéletes színkezelés A Foton élő Lőrincz Vitus 1964-ben kezdett el tűzzománc­cal kísérletezni a bonyhádi zo- máncgyánban, később Bécsben járt tanulmányúton. Sajátos módszerrel, sajátos eredmé­nyeket ért el. önálló kiállításon mutatko­zott be Pécsett, Miskolcon, Vá­cott, Nagykörösön és Bécsben, a Galéria Románumban. mű­vei részt vettek a limoges-i nemzetközi zománcbiennálén 1978-ban, különböző párizsi, tokiói, omszki tárlatokon. Az ikonos komolyságú fi­gurák, gazdag vegetatív kör­nyezetből villannak elő a szín­kezelés és a rajz tökéletes biztonságával. Érett minden gesztusa, semmit nem bíz a véletlenre, a tűz alakító ha­tását előre megtervezi, felmé­ri lehetőségeit. Ezzel a szem­lélettel és technikával kelti életre a hegedűs lányt. Ma­donnát ékkövekkel, madarat, anyaságot, hárfázót, fuvoláso­kat. A háttér sok részletszépség­gel gazdagodik — növényi, ál­lati motívumokkal vagy egyé­ni stilizációval. A trecento rendje, bája. fegyelme, szűk­szavúsága fejezi ki korszerű életünk ősi maradékaiit mű­vészetében, az a trecento, me­lyet feltámaszt új szemléleti és technikai elemekkel. Orosz László új képei Az 1928-ban született festő most művekkel tért vissza szűkebb hazájába, Maconkára, Nagybátonyba. Kiállítása te­kintélyes sikert aratott, s el­sősorban azért, mert új soro­zatát erről a tájról, az itt élő bányászokról, kányási akná­ról, szénosztályozóról készítet­te. Nemcsak a felismerhető, hanem a tényleges valóság vált művészetté, maga a táj rein­karnálódott. Portréi különösen kedvesek, hiánytalanul vissza­adják a modellek emberségét, szelíd komolyságát. A tárlaton több olyan képe is szerepel, amit a közelmúlt­ban festett nagymarosi, visegrádi vedutákról. festői ki­emelést igénylő részletekről. A még megmaradt falu festője — Maconka alkotója Orosz László, ahol született, ahova gyarapodva, gyarapítva —mű­vekkel visszatért. Losonci Miklós A könyvkötőmesterség remekei Megnyílt Váci György huszonötödik kiállítása Értékes késő bronzkori le­letre bukkantak a határren- dezési munkálatok közben a Szabolcs-Szatmár megyei Csa­holó községben. A termelőszö­vetkezet dolgozóinak értesíté­se nyomán a helyszínre érke­ző szakemberek megállapítot­ták, hogy ezen a helyen kö­rülbelül háromezer esztendő­vel ezelőtt jelentősebb fém­feldolgozó működött. Erre utalnak a késő bronzkorból származó leletek; fegyverek, ékszerek, valamint viseleti tárgyak és használati eszkö­zök. A mintegy 30 darabból álló lelet a restaurálást követően a nyíregyházi Jósa András Múzeum gyűjteményét gyara­pítja. Zsúfolásig megtelt tegnap délután a váci Madách Imre Művelődési Központ előcsar­noka. Több százan eljöttek, hogy részt vegyenek Váci György kétszeres aranydíjas helybeli könyvkötőmester ju­bileumi kiállításának a meg­nyitóján. Külömbusz hozta Kiskunhalas, a szülőváros kül­döttségét. Végh Károly, a művelődési központ igazgatója köszöntötte a kiállítás vendégeit, majd Galambos Ferenc tanár, a váci helytörténeti kutatók doyenje elmondta, hogy az Napjaink krónikája SÓLYOM JÓZSEF LEGÚJABB KÖNYVÉRŐL Lassan „belakják” a pátyi gyerekek az új nyolctantermes iskolát. Szünetekben ismerkednek a szomszédos termekkel, a berendezéssel és sok nézője akad a folyosón rendezett népmű­vészeti kiállításnak is. A SZERZŐ nevét már isme­rik olvasóink a Népszabadság­ban megjelent írásairól. Min­dig a valóság, a hétköznapok történetei izgatják; szenvedé­lyesen kutatja az igazságot, az emberek magatartásában, egyszerű és különleges élet­útjában azt a többletet, ami végső sörön így vagy úgy, de meghatározó. Azt írja: képte­lenség kitalálni olyan helyze­teket, amelyeknél cifrábbat ne produkálna naponta az élet. De mikor, hol, milyen formán vagyunk a különféle, velünk és másokkal történt esemé­nyekért — nem jogilag, ha­nem becsületérzésünk szerint — felelősek? Miképpen alakul a valóságban a felelősség ön­magunkért és környezetünk­ben, mellettünk, velünk együtt dolgozó társainkért? E gondolatkör foglalkoztatja Sólyom Józsefet, aki mögött — ha jól emlékszem — már kilenc kötet könyv van, s aki mindegyik művében azt bo­gozza, hogy az ember miért az, ami, hogyan válik néha akaratlanul is a mindennapok hőseivé, miként tűnik ki vagy bukik el a munkában, a köz­életben, az erkölcsi-emberi magatartásban. EMBERI ARCOKAT, lélek­tani pillanatokat ír le, vagy villant fel. Olyan emberekét, akik tettek valamit környeze­tükért, a közösségi életért, a szocialista társadalomért. Olyan emberek élete mozgatja meg a fantáziáját, akikben volt és van bátorság másnak lenni és mégis azonosulni környezetükkel. Nemcsak jó tollú újságíró, de kitűnő meg­figyelő is, az élet bonyolult meseszövetének szálait úgy gombolyítja, hogy együttér- zünk és élünk riportalanyai­val. Nem nagy dogok, amiket Sólyom József megírt, de igen fontosak. Egy részüket a Nép- szabadságban — amelynek fő­munkatársa — már olvashat­tuk. így együtt azonban na­gyon határozott arcélű író ké­pét bontakoztatják ki előt­tünk. Könyve első részében azoknak az elszánt emberek­nek állít emléket, akik életü­ket tették fel erre a társada­lomra, akik megszenvedtek a szocializmusért, s ott voltak az első sorokban, amikor dörgött a fegyver, vagy érvek csaptak össze. _A Történet a múltból hőse fiatal vasöntöként indult útjára, hogy megtalálja a me­sebeli fehér cipót, és a mun­kásmozgalom küzdőterén ta­lálta magát. Ügy sodródott bele az eseményekbe, hogy nem is akarta, de amikor megismerte a nép igazi életét, elkötelezettséggel, becsületesen állt a jobb jövőért küzdők tá­borába, messzi hazájától, spa­nyol földön áldozta életét a szabadságért. Szülőfalujába, Dunaharasztiba már csak egy levéltöredék jutott el egyik harcostársa útján. i Persze, hősök nemcsak a frontokon születnek, hanem a munkahelyeken, a bányákban, a sötét tárnákban is, ahol á halál leselkedik, ahol a nehéz helyzetek teljes embert, bátor embereket kívánnak. Ilyen volt Piegl János is, aki a Zo- bák-aknai sújtólégrobbanás­kor elsőnek szállt le, hogy megmentse a bent rekedt hét embert. Ilyen hősök Sólyom József írásainak szereplői, meg olya­nok, mint a csepeli munká­sok. Mindig helytállnak, min­dig lehet rájuk számítani, ugyanakkor húsból-vérből va­ló emberek. FELELŐSSÉGGEL,, ez könyvének címe is. Nyomon követi az ország fejlődését, a jobbat akarás vezeti tollát, akár munkásokkal, akár tudó­sokkal, orvosokkal beszélget. Mindig a szocializmus, a tár­sadalom közérzete érdekli, a holnap mibenléte. Napjaink krónikáját írva is a jövő raj­zolódik ki előtte, ahogyan azt A holnap munkásai című, kö­tetének befejező írásában megfogalmazta; rajtunk, mai vezetőkön múlik, hogy mi­lyenné formálódik a holnap munkásosztálya. Sólyom József elkötelezett író, ezt bizonyítja ez a kötete is, amelyet a Kossuth Könyv­kiadó adott közre értő gondo­zásban. Gáli Sándor országos hírű kömyvkötőmes- ter Kiskunhalason, Szombat­helyen, Kaposvárott, Nyíregy­házán, Sárospatakon és más városokban már korábban, be­mutatkozott. Az előcsarnokban és a be­mutatóteremben fényképek, munkaeszközök és bekötött könyvek sora illusztrálja en­nek az ősi mesterségnek a szépségét, értékét, az utolsó tabló pedig már a jövőt, az automata, nagy teljesítményű könyvikötőgépeket idézi. A váci műhely díszes, min­tázott kötései megtalálhatók a Magyar Népköztársaság Elnö­ki Tanácsánál, a Miniszterta­nácsnál, a magyar ENSZ-bi- zottságnál, a Magyar Tudomá­nyos Akadémián és sok he­lyütt másutt. Váci György restaurált már Corvinát, ős- nyomtatványt és lépést tartva a technikával, készített több mini könyvet is. Tanulók so­kaságát nevelte és társadalmi munkásságáért számos kitün­tetést kapott. A szülővárosból érkezett kül­döttség üdvözletét Czakó Fe­renc tolmácsolta, majd Váci György egy-egy remekbe ké­szült vendégkönyvet nyújtott át Vác és Kiskunhalas veze­tőinek. Papp Rezső • • Üzemi könyvterjesztés A munkahelyi könyvforga­lom 1972-től napjainkig több mint kétszeresére nőtt. Ma már a családi házikönyvtárak gyarapítására vásárolt könyv­mennyiség egyharmada a munkahelyi könyvterjesztők útján jut el az olvasókhoz. Az elmúlt évben összesen egymilliárd 825 millió forintot költöttek Magyarországon könyvekre, ebből 628 millió forint volt a munkahelyi könyvárusok forgalma. A terjesztő vállalatok fel­adata egyebek között, hogy kiemelten foglalkozzanak a munkahelyek jellegéből adó- dó szakkönyvellátással.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom