Pest Megyi Hírlap, 1979. szeptember (23. évfolyam, 204-229. szám)

1979-09-05 / 207. szám

Kiállítások, előadások Értékeink megbecsülése A város üzemeiből, intézmé­nyeiből meghívott kultúrfelelö- sök a minap tartott tájékozta­tón a helytörténeti gyűjte­mény terveiről is értesülhet­tek. Polónyi Péter, a gyűjte­mény vezetője elmondta, hogy a múzeumi hónap alkalmából három új kiállítás nyílik. Az egyik a lakáskultúrával foglal­kozik majd, fényképeken mu­tatja be a Gödöllő környéki régi parasztházak berendezé­sét, s átvezet a mai, lakótele­pi lakásbelsőkig. A felvétele­ket már elkészítette a helytör­téneti gyűjtemény vezetője. , Ezt a kiállítást a gödöllőiek együtt rendezik az aszódi Pe­tőfi Múzeummal, először ott nyílik meg a tárlat, s ezután kerül a városba. Betétként tárgyakat is bemutatnak, ez a kiállításegyüttes a Népművé­szet a modern lakásban cí­met viseli. 4 A másik újdonság Vankóné Dudás Juli műveiből áll ösz- sze, s a galgamácsai gyerme­kek hajdani és mai világáról tudósit. Október végére is marad esemény, ekkor nyí­lik a Cigánylakosság helyzete Gödöllőn és környékén című kiállítás. Amint az a tájékoztatón el­hangzott, a Képek a régi Gö­döllőről című kiállítás, amely már öt városi üzemet meg­járt, s jelenleg a Városgazdál­kodási Vállalatnál tekinthető meg, a múzeumi hónapban az Agrártudományi Egyetemen vendégszerepei. A helytörté­neti gyűjtemény felajánlotta, hogy a két új, fényképanyag­ból álló, valamint a tavaly rendezett Magánlakásépítés és a járás népi műemlékei cí­mű kiállításokat is az érdeklő­dők rendelkezésére bocsátja. Arra is vállalkoznának, hogy a város történetéről, múltjá­ról tartsanak előadásokat. De nemcsak a múzeum jelenik meg az üzemekben, szövetke­zetekben, a fordítottjára is számos lehetőség nyílik. így például múzeumbarát köröket lehetne szervezni, s ezeknek a tagjai bekapcsolódhatnának a gyűjtőmunkába, a források felkutatásába, s maguk is krónikákat, tanulmányokat ír­hatnának. Ráadásul nemcsak a múlt emlékeiről van szó; a jelent is meg kellene örökíte­ni, a város, az üzemek, intéz­mények mai képét, munká­ját. Erre szolgál az a Gödöl­lői képeskönyv is, amelynek kiadását jövőre tervezik. Akárcsak annak a kiállítás­nak az elkészültét, amelyik a gödöllői járás tájházait, falu­múzeumait mutatná be a vá­rosi embereknek. Sokszor in­dulnak országjárásra a szo­cialista brigádok tagjai, a csa­ládok, a baráti társaságok, s nem is sejtik, hogy milyen nagyszerű látnivalók mellett mennek el, itt, a mi saját vi­dékünkön. Ezeknek a bemu­tatását tervezik a helytörté­neti gyűjteményben. Ötletekről is beszámolha­tunk. Polónyi Péter elmond­ta, hogy a TIT-esek, a múzeu­mi emberek tapasztalata sze­rint az üzemekben tartott elő­adások legtöbbször kevés ér­deklődőt vonzanak. Hogy mi­ért, az hosszabb elemzést igé­nyelne. Az viszont biztos, hogy az iskolákban lenne kö­zönség, hiszen ezek az előadá­sok másfélék, mint a tan­órák, r-em a kötelező anyagot tartalmazzák, s a fiatalok egyébként is kíváncsibbak a körülöttük levő világra. A bökkenő csak az, hogy az is­koláknak nincs pénzük erre. Mi lenne viszont, s ez volt a javaslat, ha az üzemek isko­lai patronálásuk keretében áll­nak az előadások költségeit? Pécel Felújított nagyterem Brigádok vállalták Egész éven át sokféle prog­ram színhelye a péceli Sze­mere Pál Művelődési Ház. A közelmúltban, amikor egy kis szünetet tartottak, felújították a ház nagytermét. A helyi ta­nács 30 ezer, a művelődési ház saját bevételéből 12 ezer forintot költött a belső tata­rozásra. Üj függöny is került a régi helyére. A függöny el­készítésében társadalmi se­gítséget is kaptak a Vegyes­ipari Szövetkezet szocialista brigádjaitól. A kárpitosrész­leg Vörösmarty brigádja csaknem 20 ezer forintot érő társadalmi munkával készítet­te és szerelte fel, míg az Asz­talos János szocialista brigád a függöny karnisait készítette el. e munka értéke körülbe­lül tízezer forint. TANGAZDASÁG. Színben a konzervált erőgépek A kombájnosok, aratók al­kalmi brigádjai szétszéledtek. A legtöbben újra traktorra ül­tek, vagy szerelőműhelyben te­szik amit ezek a napok köve­telnek tőlük. A néhány hete még gabonát faló arató-cséplőgépek is gép­színben vagy gépudvarban vár­ják a következő idényt. Ilyen kép fogadott a gödöl­lői Tangazdaság kartali kerü­letében is, ahol huszonhárom szovjet gyártmányú kombájn­nal arattak a nyár közepén, mostanra viszont valamennyit „konzerválták", mondja Kiss András üzeme! őmémök. — Az aratás befejezésekor alaposan letisztítottuk a kom­bájnokat, gőzmosóval zsírtala­nítottuk felületüket, majd mi­előtt végleges tárolási helyükre kerültek, a korrózió elleni vé­delmet segítve, Korrolard tí­pusú anyaggal fújtuk le acél- szerkezeteiket. Konzerváltuk a nagy értékű gépeket, hiszen a tavaszi nagyjavításig már nem nyúlunk hozzájuk. Közben még egy fontos tennivalónk volt. A szervizműhely.és a kombájn vezetőjének jelenlétében gé­penként elkészítettük a hiba­felvételi jegyzőkönyvét, így mostanra már tudjuk, hogy a nagyjavításig milyen alkatré­szeket kell föltétlenül besze­rezni, megrendelni. Évek óta ezt a gyakorlatot követjük. Amióta emlékszem, műszaki hiba miatt nem volt jelentő­sebb állásidő aratás közben, s a gépszemle előtti nagyjavítás is zökkenőmentesen zajlott mindig — mondta Kiss And­rás. Az arató-cséplőgépeik javí­tását április 15. és június 2Ő-a közé ütemezték. A kerületben nincs kukorica, így gépeik ad­Most is időszerű Tegyük szebbé városunkat Kora reggel. Sokan úton vannak már, sietnek a mun­kahelyükre. mások bevásárol­ni, vagy éppen haza. A Park étterem előtt jól öltözött fér­fi a virágágyat ássa és gereb­lyézi. Hozzálépek és kérdem, ön az üzlet kerti munkása? — Nem, én az üzletvezető­helyettes vagyok, és máris megtoldja; — Nálunk kollek­tiven gondoskodunk a rend­ről, tisztaságról és a csinosí­tásról. — Meglátszik, jegy­zem meg. Az SZTK előtt a zöld gye­pet gereblyézi kaszálás után egy nyugdíjas férfi. Minden reggel kinn szorgoskodik, pél­dás rend nemcsak bent. ha­nem a kis parkban az épület előtt is Ezért is csak dicséret jár. A Szabadság úton haladok célom felé, a vágányon egy HÉV-szerelvény halad el mel­lettem, a gaz a kilincseket veri. Ilyen gazos még nem volt a HÉV-vonal, állapítom meg. Az illetékesek szerint még tavaly elromlott a per­metezőjük és nem tudtak vegyszeres gyomirtást végez­ni. Ha most értékelnék a vá­rosban a rendet és tisztasá­got, sok magánszemély és közület kapna dicséretet, de sokan elmarasztalást, az utób­bi ezek közé tartozik. Olvassuk el ismét a tavaszi felhívást, melynek léhyege: tegyük szebbé városunkat! Csiba József dig pihennek. Ami pedig a hi­bafelmérésben mutatkozó gyorsaságukat illeti, ez a tan­gazdaságiak előrelátására mu­tat. Ha csak azt nézzük, hogy a javításig van idejük gondos­kodni a pótalkatrészekről, ez egyenes következménye an­nak, hogy amikor a szerelők munkához látnak, tevékenysé­gük hatékony lehet, hiszen nem kell alkatrészekre vár­niuk. A szerelők hozzáérté­sén túl ennek is szerepe van abban, hogy a tangazdaság kartali kerületében az egy kombájnra jutó átlagos nagy- javítási idő az SZK—5-ös kombájnok esetében 120, az SZK—3-asoknál mindössze 110 óra volt. F. I. Kistenyésztőknek Takarmányokat is árusíta­nak a túrái Galgavidéke Áfész valkói felvásárlótelepén a hely. beli kistenyésztőknek. Takar­mánykeverékekből, tápokból 10, a szemes terményekből 5 vagonnal értékesítettek már az idén. A PEST MEGYÉI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA VI. ÉVFOLYAM, 207. SZÁM 1979. SZEPTEMBER 5., SZERDA Tovább épül a kórház Hasznosítják a tapasztalatokat Már gyógyult emberek tá voznak a kerepestarcsai kór­házból, amely a tervezett öt év helyett három év alatt fel­épült. A három generálkivi­telező egyikeként a Közép­magyarországi Közmű- és Mélyépítő Vállalat 11-es mun­kahelyi főépítésvezetősége, il­letve ennek elődje, a 12-es, 74 millió forint értékű mun­kát végzett itt. Az átadás óta eltelt idő módot ad az össze­gezésre, a tapasztalatok is­mertetésére. Hogyan látja a munkát ma Karikás István fő­építésvezető? Első kapavágás — Az első kapavágást 1975 márciusában tettük, a munka a durva tereprendezéssel kez­dődött. Később mi építettük a kórház és a hozzá csatlakozó lakótelep összes közművét; a víz- és gázvezetékeket, a csa­tornákat, a locsolóvíz hálóza­tát, a távfűtést, valamint el­készítettük az út- és járda- hálózatot. Végül a terepet is rendeztük. Műtárgyakat is építettünk: 1200 köbméteres víztároló medencét, tűzivíztáro- lókat, gyalogos aluljárót, hogy csak a legfontosabbakat em­lítsem. — Jelentős munka volt a korábbi 3-as főközlekedési út elterelése — kapcsolódik a beszélgetésbe Hajdú Béla, aki hosszú ideig technikusa volt kerepestarcsai építkezésnek — Hányán dolgoztak eze­ken az építkezéseken? — Általában ötvenen-hat- vanan, az utolsó évben néha százan is. A munka oroszlán- része a Gulyás- és az Ungi- brigádoknak jutott, de szom­baton és vasárnap a gödöllői­ek egyik kollektívája, a Boda- brigád is gyakran átrándult Kerepes tárcsára. Akadályok — Milyen akadályokkal kellett megküzdenie a főépí­tésvezetőségnek ? — Az elején minőségi kifo­gások voltak. Egy vezetéksza­kaszt például csak másod­szorra sikerült megfelelően le­fektetni. De az utolsó két év­ben már nem voltak jelentő­sebb problémák a gép- és anyagellátásban. Ez a belső átcsoportosításoknak volt kö­szönhető, ami viszont gyakran más munkák rovására ment. Kevés volt a szakmunkás és a műszaki irányító is. — Külső nehézségek? — Mint minden nagyobb építkezésen, itt is azzal küsz­ködtünk, hogy nem állt a ren­delkezésünkre folyamatosan a munkaterület. Egy hónap alatt kellett megépítenünk egy 700 méteres utat, hogy megkez­dődhessék a 210 lakás ház­gyári elemeinek szállítása. •Ezért külön köszönetét kap­tunk. Többszöri tervmódosítás is nehezítette a munkánkat. — Minek köszönhető mégis, hogy a kórház rekordidő alatt felépült? Mogyoródi évszázadok A tanulmány és szerzője Egy éltes korban levő em­ber könyvet írt szülőfalujáról. Mogyoródról és azt szülei em­lékének ajánlotta. Azoknak a parasztoknak, akik már régen abban a homokban porladnak, amelyikből nyolc hold volt az övék, amíg éltek és munkál­tak. Farkas György Mogyoródi évszázadok című helytörténeti tanulmánya, amelyik az aszó­di Petőfi múzeum 10. füzete­ként látott napvilágot, olyan ember alkotása tehát, aki be­lül élt a község karámján, a mi századunk paraszti világá­nak sorsfordulóit a családban szenvedte el. Ugyanakkor ki is vált belőle, ahogy apja sum­mázta: cingár legény nem pa­rasztnak való! Be is jutott az egykori Pázmány Péter Tudo­mányegyetem jogi karára, ahol nyolc félévet végzett fél tan­díjon, amit instruktorkodással kellett megkeresnie. Mindaz a társadalmi feszült­ség, ami összegyűlt a 20-as, 30-as évek kisparaszti világá­ban — a nyolc holdra négy örökös volt — már korán ér­zékennyé tette a társadalmi bajok és fájdalmak iránt. Pa- rasztifjak számára olvasókört szervezett, ami 1928—1934 kö­zött jól is működött Mogyoró­don. A kiindulás, a kivezető út elején láthatóan a tudás megszerzésének a vágya állt, ami olvasással érhető el. A társadalmi rend belső szo­ciális feszültségei a 30-as évek végén már olyan méretűek voltak, hogy az egyházak is kénytelenek a társadalmi ba­jok elhárításának bizonyos programját meghirdetni. En­nek jegyében indul a Katoli­kus Agrárifjúsági Legényegy­letek. Országos Testületé, a KÁLÓT mozgalma, amely cé­lul tűzte a többj között — a földreformot is. A KÁLÓT az agrárifjúság nevelése és kulturális színvo­nalának emelése érdekében 1940 őszén megnyitotta első népfőiskoláját Érden, amely­nek igazgatását Farkas György látta el 1942-től 1946-ig. A Pest megyei Levéltár felkéré­sére néhány éve írta meg a népfőiskola történetét mint a legilletékesebbek egyike. Kéz­irata azóta a kutatók rendel­kezésére áll a levéltárban, for­gatják is, az utóbbi időben to­vább növekedett az érdeklődés nemcsak a szűkebb értelemben vett baloldali mozgalmak tör­ténete. de általában minden szociális indíttatású megmoz­dulás iránt is. Maga Dobi Ist­ván is háromhetes tanfolya­mon vett részt Érden és 1944 őszén a népfőiskolában húzó­dott meg illegálisan, természe­tesen a vezetőség tudtával. A mogyoródi cingár. paraszt­nak nem való legény pályája a felszabadulás után az or­szággyűlési képviselőségig ívelt. A parlament négy jegy­zője közül ő volt az egyik 1947-től 1949-ig. Azután válsá­gos időszak következett: volt napszámos, famunkás, kültelki kézbesítő, ahonnan kitetette egy falusi nagyság, azért, hogy ne legyen alkalma levéltitko­kat az ellenség kezére játszani. Az Ikarus gyár saját har­mincöt sertését gondozta ez­után váltókanászként, öt ap­ró gyermeke volt ekkor. Az­tán kovács lett, utcaseprő, anyagmozgató, elektromos tar­goncavezető. Végül — bará­tai, ismerősei közbenjárására — Dobi István segítségével került tudásához méltó mun­kakörbe az Értékesítési Osztá­lyon. Eközben hű maradt önma­gához. a családhoz, a tájhoz és történelemhez, amelyik for­málta és olyanná tette, hogy képes volt keserű humorra! védekezni is. A Mogyoródról írt könyve után most a múlt századi paraszti kéziratokkal foglalkozik, azt kutatja, hogy a jobbágyfelszabadítás után. hogyan alakult a mogyoródi nép élete. H. L. — Eléggé rugalmasak vol­tunk — mondja a főépítésve­zető —, mert a körülmények erre. kényszerítettek bennün­ket. Ha az egyik helyen nem lehetett dolgozni, akkor má­sutt álltunk neki. Nem sirán­koztunk az akadályokon, ha­nem azt kerestük, hogyan lehet dolgozni. Szervezési ta­pasztalatainkat egyébként most hasznosíthatjuk, további 318 ágyas pavilonnal bővül a kórház. Ezzel még gyorsabban kell végeznünk, a határidő 1980 vége. Határidőre De ne csak a gödöllőieket kérdezzük meg. A Pest megyei Beruházási Vállalatnál is ér­deklődtünk, ahol elmondták, hogy a víztároló medencével elég sok probléma volt, és a locsolóhálózat hiánypótlása munkaterületi akadályok miatt még most is húzódik. De a munka nagyságához képest ezek apróságok. A KKMV zömmel tartotta a részhatár­időket, s az öt évről háromra rövidített határidőre elké­szült a munkákkal a főépítés­vezetőség. E. S. OLVASÓINK FÓRUMA Iszaposodé áteresz A Gödöllő és Vidékében gyakran olvasok közéleti gon­dokról. Feltételezem, hogy ezek megjelentetése után az illetékesek érdemben intéz­kednek. Ebből kiindulva írom meg községünk, Iklad egyik igen régóta húzódó problémá­ját, pontosabban a Sárköznek nevezett rész vízelvezetését. Tavaly a helyi népfrontbi­zottság és a tanácstagok köz­reműködésének eredménye­ként jelentős társadalmi mun­kát végeztek a lakosok azért, hogy a csapadékvíz elvezeté­se megnyugtatóan rendeződ­jön. Miután a Sárköz szilárd burkolatú útját teljes egészé­ben társadalmi munkában ké­szítettük el, úgy gondoltuk, joggal tartunk igényt az el- vezetőre. Nemcsak megígérték el is készült, de alig-alig felel meg a céljának. Az átereszt ugyanis olyan mélyre fektették, hogy a doipb. ról lezúduló esővíz nagyon ha­mar eliszaposítja. Ezt az ille­tékesek is tudják, s azzal vi­gasztaltak, hogy az árkot any nyira mélyítik, hogy az elve zető rendeltetésének megfele­lően funkcionáljon. Azt mond­ták. hogy a Szabadság út 49 előtti átkelési szakaszig az őszi-téli esőzések beállítása előtt elkészülnek a munkával. Hát az ősz az már nemcsak közeleg, de a mélyítés még vál rat magára. Vajon meddig? Ecker József Iklad, Szabadság út 35 SZANDÁLVÁSÁR DIVATOS NŐI, FÉRFI- ÉS GYERMEKSZANDÁLOK 30-40%-0S ÁRENGEDMÉNNYEL KAPHATÓKA szeptember 2-tól 22-ig. GÖDÖLLŐ! OLCSÓ ÁRUK BOLTJÁBAN Gödöllő, Szabadság tér 7., valamint KISTARCSAI CIPÖBOLTJÁBAN Kistarcsa, Thököly u. 2.

Next

/
Oldalképek
Tartalom