Pest Megyi Hírlap, 1979. szeptember (23. évfolyam, 204-229. szám)

1979-09-28 / 227. szám

VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! Befejezte ülését az országgyűlés Beszámoló a Mftxpontí Népi MMezsérxési Bizottság munhájátrói — in f®rpeilációk PEST MEGYEI XXIII. ÉVFOLYAM, 227. SZÁM Ara 1,20 forint 1979. SZEPTEMBER 28., PÉNTEK Az egészségügyi miniszter válasza Dr. Schultheisz Emii elöl­járóban köszönetét mondott a megszívlelésre méltó, hasznos felszólalásokért, amelyek szé­les társadalmi rétegek — a választó polgárok — vélemé­nyét is közvetítették segítő szándékkal, bírálattal. — Az alapellátásban nem­csak a körzeti orvosi, hanem az üzemegészségügyi ellátás­ban is már valóban túlléptünk a mennyiségi fejlesztés szük­ségességén; elérkeztünk a mi­nőségi fejlesztés szakaszába — mondotta. — Az egyete­mekről olyan orvosokat kell kibocsátanunk, akik elméleti­leg és szakmailag jól felké­szültek — elsősorban a gya­korlatra. — A rehabilitáció kapcsán kitért a miniszter arra, hogy a jelenlegi rendelkezések fe­lülvizsgálatakor egy fogalmat is tisztázni kellett. Csökkent munkaképességű emberek he­Sxakssli József: lyett, megváltozott munkdké- pességűekröl kell beszélnünk. Ez ugyanis a későbbi jogi sza­bályozás folyamán segít ab­ban, hogy megnyugtató le­gyen ennek az igen népes és — egyéni és társadalmi szem­pontból egyaránt — fontos réteg helyzetének a rendezése. — Beruházási lehetősége­ink — mint ismert — korlá­tozottak. A kormány úgy határozott, hogy a felújítási és beruházási keretek ilyen célú összpontosításával kell javíta­ni a helyzeten. Koncentrált fejlesztésre van szükség, hogy ne aprózzuk szét erőinket. Igen jól tükröződött a vitában, hogy nem fejeződött — nem is fejeződhetett — be az egész­ségügyi törvény végrehajtása. Folytatni kell ezt a munkát, s a képviselők is ahhoz adtak biztatást, hogy a megkezdett úton haladjunk tovább. Mind az elismerő szavakat, mind a bírálatokat köszönöm a 200 000 egészségügyi dolgozó nevében. Az elismerés erőt ad erőfeszí­téseink folytatásához, a bírá­ló szó pedig segít abban, hogy ezután is helyes úton járjunk. — Feladataink — a legfia- talabbaktól az idős korú nem­zedék ellátásáig — társadalmi méretekben jelentkeznek, túl­nőnek az egészségügy kerete­in. De mind az egészségügyi, mind a szociálpolitikai felada­tokat egységes szemlélettel keli kezelnünk és megolda­nunk az emberért! Az embe­rért kell munkálkodnunk. Az országgyűlés dr. Schul­theisz Emilnek az egészségügyi törvény végrehajtásáról szóló beszámolóját és a felszólalá­sokra adott válaszát egyhan­gúlag tudomásul vette. Ezt követően Szakali József államtitkár, a Központi Népi Ellenőrzési Bizottság elnöke számolt be a népi ellenőrzés munkájáról. Lázár György, a Minisztertanács elnöke és Szekér Gyula, a Minisztertanács elnökhelyettese elfoglalják helyüket az ülésteremben. A népi ellenőrzés a szocialista demokrácia fontos és jelentős tényezőjévé vált — A beszámolóra nagy fe­lelősséggel, reális számvetés alapján készültünk — mon­dotta az államtitkár. — Erre kötelez bennünket, hogy a né­pi ellenőrzés — fennállása óta ilyen formában — először tesz jelentést az országgyűlésnek, továbbá az, hogy két évvel ezelőtt párt- és állami ellenőr­zési rendszer, és ezen belül külön a népi ellenőrzés to- .vábbfejlesztésére. Jó alkalom ez most arra, hogy mérlegre tegyük a népi ellenőrzés ed­digi tevékenységét, fejlődését, munkájának hatékonyságát. — Az elmúlt 20 év tapasz­talatai igazolják, hogy szocia­lizmust építő társadalmunk­ban a népi ellenőrzés rendsze­re bevált, alapvetően betölti hivatását. Munkájában rászol­gált a bizalomra, a szocialista demokrácia jelentős tényező­jévé vált. Azzal, hogy a dol­gozók tízezreit aktivizálja, vonja be a közügyek intézé­sébe, fontos szerepet tölt be az irányítás színvonalának nö­velésében, a végrehajtás minél kedvezőbb feltételeinek meg­teremtésében. A népi ellenőr­zés — a maga lehetőségeit hasznosítva — a vezetés min­den szintjén hozzájárul a dön­tések jobb megalapozásához, végrehajtásának elősegítésé­hez, a rend és a fegyelem megszilárdításához, a dolgo­zók kezdeményezéseinek fel­karolásához, a jó tapasztala­tok terjesztéséhez. Olyan el­lenőrzési intézmény, amely egyre inkább alkalmas a vele szemben támasztott politikai és szakmai követelmények teljesítésére. — Rendeltetésének megfe­lelően a népi ellenőrzés sokré­tű feladatokat lát el, ezek je­lentős része szorosan kapcso­lódik a kormányzati feladatok megoldásához. Munkánkban mindinkább a fő feladatok megoldásának átfogó, elemző vizsgálata — a gazdaságpoliti­ka és a társadalompolitika leg­fontosabb napirenden levő kér­dései — kerül előtérbe. Nagy súlyt helyezünk azoknak a tényezőknek a vizsgálatára, amelyek alapvetőek az egész gazdálkodás színvonala és eredményessége szempontjá­ból. A területi ellenőrzéseket is beleértve több száz vizsgá­latot végeztünk például az in­tenzív gazdaságfejlesztés té­maköreiben, mindenekelőtt a termelőberendezések és a munkaerő kihasználása, az anyaggazdálkodás, a külkeres­kedelem, a beruházási tevé­kenység számos területén. — Ugyanakkor nagy figyel­met fordítottunk a lakosság anyagi, szociális, kulturális és egészségügyi ellátásának ellen­őrzésére. A vizsgálatok e te­vékenységeknek is széles körét fogták át. Kiterjedtek az okta­tás, a közművelődés, a szociá­lis gondoskodás, a testnevelés, az orvosellátottság, a gyógyí­tás, a megelőzés több fontos kérdésére. — A vizsgálatokkal a jelen­ségek fő összefügéseit, az egyes tényezők hatását, a ki­váltó okokat kerestük. Mun­kánkban még nagyobb hang­súlyt kívánunk helyezni azok­ra a vizsgálatokra, amelyek a hibák megelőzését szolgálják. Ügy véljük, ez igen fontos sze­repe az ellenőrzésnek, mert módot ad rá, hogy kellő idő­ben megtegyük azokat a haté­kony intézkedéseket, amelyek­kel elkerülhetőek a kárt oko­zó. súlyosabb hibák. Így lehetőség nyílik arra is. hogy javaslatokkal segítsük azoknak a helyi vagy központi intézkedéseknek a kialakítá­sát, amelyek a feltárt hibák hez szükséges feltételek meg­teremtését. — A XI. kongresszust köve­tően a kormány átfogóbban foglalkozott az ellenőrzés fej­lesztésével és. újabb, maga­sabb követelményeket állított elénk. Fölmérve helyzetünket, fogyatékosságainkat, a többi között megállapítottuk, hogy erőinket elapróztuk, sokat markoltunk, és ezért nem ju­tott elég idő és energia a ta­pasztalatok hasznosítására, ja­vaslataink megvalósításának figyelemmel kísérésére. A le­hetségesnél kisebb mértékben tudtunk a mindennapi mun­kában hasznosítható, operatív segítséget nyújtani a vezetés­nek. Az utóbbi időben számos intézkedést tétünk a munka színvonalának emelésére, tel­tételeinek javítására, az opera­tivitásának erősítésére. Két­ségtelen az előrelépés, de még kísértenek a munkában a ré­giekhez hasonló problémák. — Tisztában vagyunk azzal, hogy a nagy horderejű kérdé­sekben nem lehet egyik nap­ról a másikra változást elérni. Ezért nem mindig jogos a gyakran tapasztalható türel­metlenség. Az viszont tény, hogy a vizsgálatok nyomban, vagy rövid idő alatt elhárít­ható akadályokat, megszüntet­megszüntetését, ismétlődésük hető hibákat is felszínre hoz- elkerülését szolgálják. Mun- nak. De gyakran ezekben kánkban még inkább arra tö- sem vagy csak a megengedhe- rekszünk, hogy az ellenőrzés a tőnél lassabban változtatnak jó tapasztalatokat, az újszerű érdemben. kezdeményezéseket is feltárja, — A magunk részéről arra segítse elterjesztésüket, az eh- törekszünk, hogy munkánk tanulságainak és a szocialista országok hasonló téren szer­zett tapasztalatainak felhasz­nálásával tovább javítsuk a népi ellenőrzés működését, al­kalmas módszerekkel emeljük a vizsgálatok színvonalát. Szorosabb és eredményesebb kapcsolatokat kívánunk kiépí­teni együttműködő partne­reinkkel is. E törekvések je­gyében elhatároztuk például — ennek módszerit már kidol­gozták—, hogy a vizsgálatokat addig nem tekintjük befeje­zettnek, amíg az adott ügyben nem történek meg a szükséges érdemi változások. E téren eredményekről is szólhatunk, de a vizsgálatok érdemi hasz­nosításában még nem sikerült kellő fordulatot elérni. — Jobban kell élnünk meg­levő lehetőségeinkkel. Megfe­lelő előkészítéssel gyakrabban kell például a tájékoztatót kér­nünk, beszámoltatnunk, utó- vizsgálatokat tartanunk. Ügy látszik, eddig nem volt elegen­dő erőnk — vagy nem tártunk fel minden lehetőséget — arra, hogy az indokoltnak tartott intézkedéseket számonkéréssel is elősegítsük. Ezért tovább kell keresni a továbblépést biztosító belső és külső lehető­ségeket. — A népi ellenőrzési bizott­ságok újjáválasztása jó alka­lom lesz arra, hogy e terüle­tek tovább erősödjenek a poli­tikai elkötelezettség, a szaksze­rűség és a növekvő feladatok követelményeinek megfelelően. Függetlenített apparátusunk­ban arra törekszünk, hogy po­litikailag érett, szakmailag ki­válóan képzett, jó szervező- készséggel rendelkező vezetők és munkatársak dolgozzanak — hangsúlyozta Szakali József államtitkár, a KNEB elnöke. (Folytatás a 3. oldalon) A képviselők dr. Schullhclsz Emil egészségügyi miniszter zárszavát hallgatják KÖZELET Kádár János, a Magyar Szo­cialista Munkáspárt Központi Bizottságának első titkára, dr. Trautmann Rezső, az Elnöki Tanács helyettes elnöke, Lázár György, a Minisztertanács el­nöke és Apró Antal, az ország- gyűlés elnöke fogadta Zegnál Jánost, hazánknak a Laoszi Népi Demokratikus Köztársa­ságban akkreditált rendkívüli és meghatalmazott nagyköve­tét, aki a közeljövőben utazik állomáshelyére. Az 1972-es egészségügyi törvény végrehajtásáról szó­ló miniszteri beszámoló fölötti vitával folytatódott csü­törtökön 10 órakor a Parlamentben az országgyűlés őszi ülésszaka. Az ülésterem padsoraiban foglaltak helyet: Kádár Já­nos. a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizott­ságának első titkára, Lázár György, a Minisztertanács elnöke, Aczél György, Apró Antal, Biszku Béla, Fock Jenő, Gáspár Sándor, Huszár István, Németh Károly, Óvári Miklós, az MSZMP Politikai Bizottságának tagjai, Brutyó János, az MSZMP Központi Ellenőrző Bizottsá­gának elnöke. Győri Imre. az MSZMP Központi Bizott­ságának titkára, valamint a kormány tagjai, s — az emeleti páholyokban — a budapesti diplomáciai testület képviselői. Lakatos Pál (Komárom m. 5. vk.) képviselőnek adta meg a szót Apró Antal, az ország- gyűlés elnöke elsőként a vitá­ban. A tatabányai tbc-szanató- rium igazgató főorvosa az egészségügyi, valamint az épí­tésügyi és városfejlesztési mi­niszter, illetőleg az országos környezetvédelmi hivatal fi­gyelmébe ajánlotta a tatabá­nyai cementgyár káros kör­nyezeti hatásainak megvizsgá­lását. Megállapították ugyanis, hogy amíg más városrészek­ben a lakóit mintegy 8—9 szá­zaléka szenved légúti beteg­ségben, a cementgyári lakóte­lepen csaknem 25 százaléka. A továbbiakban az átfogó szűrő­vizsgálatok bevezetését szor­galmazta. Kosztolánczi Jánosné (So­mogy m. 2. vk), a kaposvári ruhagyár varrónője kérte, hogy a kórházak gyógyszer- felhasználási keretét annak fi­gyelembevételével változtas­sák, hogy ezzel is segítsék á gyógyszerek hatékonyságának mérését és gyorsíthassák a munkaképesség visszaadását. A kórházakban ugyanis „feszít a keret”, néha már-már a szük­séges ellátást akadályozza. Solyotni Gyuláné (Bp. 66 vk.), a Soós István Élelmiszeripari Szakközépiskola tanára han­goztatta: a jövőben nagyobb figyelmet kell szentelni a gyer­mekétkeztetésben a mennyisé­gi és főleg a minőségi követel­mények betartására, annál is inkább, mert a tapasztalatok szerint a gyermekeknek körül­belül harmada megfelelő reg­geli étkezés nélkül megy az iskolába. ♦

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom