Pest Megyi Hírlap, 1979. szeptember (23. évfolyam, 204-229. szám)

1979-09-27 / 226. szám

1979. SZEPTEMBER 27., CSÜTÖRTÖK xsímai) Irodalmi műhely A budaörsi Jókai Mór Mű­velődési Ház szeptember havi meghívójában különösen az alábbi program ragadta meg a figyelmemet: Irodalmi műhely — budaörsi írók, költők alko­tócsoportja. A megjelölt idő­ben én is megjelentem az ösz- szejövetelen. Jó érzés volt hallgatni a fiatalok öntevé­keny, élénk vitáját. Örömmel számolhatok be arról, hogy a termékeny eszmecsere ered­ményeként hivatalosan is meg­alakult az irodalmi műhely. Célja: a Pest megyei írók és költők összefogása, később pe­dig közös antológia szerkesz­tése ős kiadása. Az irodalmi műhely vezetője: Papp Márió az Ifjúsági Magazin munka­társa lett. Kezdeményezője Tótszegi Tibor, budaörsi la­kos, az Eötvös Loránd Tudo­mányegyetem állam- és jog- tudományi karának másodéves hallgatója. Lénárt József Budaörs Nem játék! Lányomat ki kísértem szep­tember 20-án a váci kisállo- másra, a 19.24-kor Budapest­re induló vonathoz A szerel­vény nem a megszokott pá­lyán érkezett, hanem egy má­sikon. Erre vonatkozólag sem­miféle információt a kisállo- máson nem kaptunk. A két sínpárt biztonsági okokból drótkerítés zárja el egymás­tól. Csak néhány utas tartóz­kodott ott, ők a rosszabb, de gyorsabb utat választották, át­bukdácsoltak a síneken, át­másztak a rozsdás kerítésen, és a vonat jobb oldalán száll­tak fel. Mi gyorsan elindul­tunk az aluljáró felé, hogy átmenjünk a másik peron­ra, de még a lépcsőhöz sem értünk, mikor a vonat elin­dult. Azt hiszem, más is bosz- szús lett volna, nemcsak mi. Ilyen esetben az ember ~ nem arra gondol, hogy a vasuta­sok keményen és fegyelme­zetten dolgoznak, hanem ar­ra, hogy a váci állomás az utasok idejével, testi épségé­vel és idegrendszerével pac­kázik. Nem szeretnék taná­csot adni a MÁV-nak, de leg­közelebb informálja az ott vá­rakozó utasokat, esetleg egy táblát akasszon ki, hogy hol kell felszállni. És ha ez a meg­oldás komplikált, akkor a vonat várjon vagy 8—10 per­cet, hogy az emberek az alul­járón keresztül átérjenek az indulási helyre. Mert ugye az utasok nem a MÁV-ért van­nak, hanem fordítva. Okollcsányi János Vác ★ Olvasónknak feltétlen iga­zat kell adnunk abban, hogy az aluljárón akarta megköze­líteni a peront, és nem vállal­ta kislányával együtt a bal­esetveszélyt. Jogosan bosszan­kodott, amiért a vonat nem várta meg. Panaszával meg­kerestük a MÁV Budapesti Igazgatóságán Zádori Zoltán forgalmi osztályvezető-he­lyettest, és az iránt érdek­lődtünk, hogy sűrűn előfor­dul-e a váci állomáson ha­sonló eset. Megtudtuk, hogy az említett időpontban pálya- felújítási munkák voltak a váci kisállomáson, ezért hol az egyik, hol a másik vágá­nyon bonyolódott a forgalom. A vágányzárról ugyan a MÁV Budapesti Igazgatósá­ga újságban hirdetéssel érte­sítette az utasokat, ez azon­ban nem helyettesítheti a he­lyi információt. Köszönet a tsz-nek Az érdligeti szociális otthon lakói meleg hangú levelet küld­tek szerkesztőségünkbe. Ebben az érdi Benta-völgye Tsz pat- ronálását köszönték meg. A tsz-tagok rendszeresen segéd­keznek a szociális otthon ku­koricaföldjének megmunkálá­sában, a termés betakarításá­ban. A munkákhoz a tsz köl­csönadja járműveit is. A ter­ményt morzsoltan, szárítva kapja vissza az otthon. Lakói­nak köszönetét ezúton tolmá­csoljuk. Társadalmi munkán A Kossuth Lajos Katonai Főiskola szoros kapcsolatot tart az egyik szovjet alaku­lattal. A komszomolisták és a KISZ-esek rendszeresen ta­lálkoznak, közös sport- és kul­turális rendezvényeket szer­veznek, gyakran vesznek részt együtt társadalmi munkában is. A minap a hivatásos ka­tonák és hozzátartozóik ta­lálkoztak a katonai taninté­zetben. Fegyverbarátaink elő­ször tájékoztatót hallgattak meg a főiskola életéről, majd labdarúgásban mérték össze erejüket a magyar hivatásos katonákkal. A mindvégig iz­galmas és gólzáporos mérkő­zést a szovjet csapat nyerte meg 5-3 arányban. A vendé­gek megtekintették a katonai főiskolát, majd baráti beszél­getésre- került sor, amelyen részt vettek a főiskola Váci Mihály szocialista brigádjá­lottak fel a szolidaritási alap­ra. A munka mellett rendsze­res mozgalmi tevékenységet is folytatnak, jó kapcsolatot alakítanak ki a helyi lakos­sággal és a termelőszövetke­zetek KlSZ-alapszervezetei- vel. Közös sport-, kulturális és politikai rendezvényeket szerveznek. A legjobban dol­gozó brigádokat a főiskola KISZ-bizottsága megjutal­mazza. Géczi Sándor szállási lehetőség van. Ezenkí­vül felhívta az utasok figyel­mét, hogy kapaszkodjanak a Szentendre Más név A szeptember 20-i Posta­bontásban megjelent Ex lib­ris, amelyet Határ Ilona tör­m LIBRIS nak tagjai is. A fegyverbará­tok elhatározták, hogy a jövő­ben több alkalommal szervez­nek majd hasonló találkozó­kat. ★ Októberben a katonai főis­kola hallgatói Szabolcs és Szolnok, megyében segítik az őszi betakarítási munkákat. A tanintézet KISZ-bizottsága munkaversenyt hirdetett a bri­gádoknak, akik vállalták, hogy minőségileg és mennyi­ségileg is kiváló lesz a mun­kájuk. Szabad idejükből egy nap társadalmi munkát aján­teli olvasónk küldött, nem az ő munkája. Azt Nagy László Lázár grafikus, a ceglédi kép­zőművészkor vezetője készí­tette. A grafikát olvasónk ké­szíttette el, és annak adja, aki Törteiről érdeklődik, így ke­rült az Ex libris a helytörté­net szolgálatába. A tíz képből álló sorozatból ismét küldött egyet, ez Tóth Erzsébet mun­kája. Levélírónk, Határ Ilona ez­úttal ás küldött lakóhelyéről híreket. Mint írja: a község­ben felújították a régi taka­rékszövetkezeti székházat, így ma már az a Főutca egyik ékessége. Az intézmény dol­gozói az építkezés idején is fogadták az ügyfeleket. Törte­ién hozzákezdtek a Postahiva­tal felújításához is. A két jó hír után közli a rosszat: az óvodát sajnos nem sikerült határidőre átadni, még min­dig tatarozzák. Hasznos lenne! Szerda délelőtt bizonyára so­kan meglepődtek a 78-as autó­buszon, ugyanis kellemes fér­fihang szépen tagoltan elmond­ta minden* autóbusz-megálló előtt, hogy milyen megálló kö­vetkezik, s onnan milyen át­Je- és felszállásnál, vigyázza­nak a fékezéskor. A szöveget ezúttal nem az autóbusz veze­tőjének szájából hallottuk, ha­nem magnóról. A beszéd ele­jén és végén a villamoscsen­gők bimbamjához hasonló jel­zés volt hallható. Minderre Kovács István ceglédi olva­sónk és családja hívta fel a figyelmet. Ritkán jönnek a fővárosba, s így sokat segített úti céjuk megközelítésében a jóindulatú és figyelmeztető magnószó. Ügy mondták, örül­nének, ha a Pest megyei váro­sokban is megszólalnának a buszokon a magnók. Meggyőződtünk a bejelentés valódiságáról, s tájékoztatást kértünk Vámos Jánostól, a BKV központi diszpécserétől. A közlekedési vállalatnál szer­dán még nem hallottak a bim- bamos magánkezdeményezés­ről. Az autóbusz vezetőinek mikrofonon át élő szóval kell közülniük, milyen megállóhely következik. Ez, persze, néha- néha elmarad, és ilyenkor okoznak a sofőrök kellemetlen perceket a nem minden he­lyen ismerős utasoknak. Vámos János elmondta, hogy ilyen magánkezdeményezéshez a BKV nem adhatja hozzájáru­lását Ez bzony nagy kár! U. Gy. Nyugdíjas est Szeptember 19-én a Ganz kultúrtermében ünnepeltek a gödöllői nyugdíjasok. A ze­nét a Stúdió 11 együttes szol­gáltatta, Németh Marika, Szentendrei Klára, Marik Pé­ter és Majláth Jenő pedig szép énekszámokkal szórakoztatta a vendégeket. A Ganz Árammérőgyár je­lenlegi eredményeiről és ter­veiről Nagy Lajos főmérnök tájékoztatta a nyugdíjasokat. Fejes Imre Gödöllő Zebra kellene! Horváth Istvánná, dabasi olvasónk, szülőtársai nevében írt levelet, amelyben arról tá­jékoztat bennünket, hogy az iskolásokat a közlekedésben nem segíti Kresz-tábla, de még zebra sem. A könyves­boltnál, az MHSZ előtt, és a zeneiskolánál gyakorta lát­ni síró kisiskolást, aki nem mer átkelni az úttesten, fél a robogó autóktól. i Miért kopár ? Zsámbékon szép neve van a Kálvária domb mögött elterülő dűlőnek: Csillagerdő — írja levelében Padúnyi Lajos buda­keszi tudósítónk. Erdőnek, fá­nak ugyan nyoma sincs, de va­lamikor jó gyümölcstermő te­rület volt ez. Ízes alma, finom szilva, húsos bélű dió növeke­dett ott. A gyümölcsöst kivá­gatta a termelőszövetkezet, és amilyen szép a dűlő neve, most olyannyira csúf, kopár e hely. Birkalegtelőnek csúfolják, de alig használják. Érthetetlen, ha gyümölcsösnek való e terület, miért nem telepítik be. Pe­dig e terület a főváros szom­szédságában igen hasznos le­het ! Vagy miért nem fásíta­nak? Az elmúlt hetekben a termelőszövetkezetek illetékes szakemberei tanácskozáson vi­tatták meg a terület hasznosí­tásának szükségességét. Zsámbék és környéke is el­bírna még egypár hektár er­dőt, mert mind többen térnek visza a hagyományos fatüze­lésre, de az ipari szerfa is ke­lendő! S milyen fontos a zöld erdő! Szerkesztői üzenetek Pátyi jsz: A tévévásárlási akció­ban vett televízió készülékének kell- kiíizetnie. A pótcsekkekért a* árát önnek Is 18 havi részletbe!. OTF-hez forduljon. K. M., liáckeve: Értesülése he­lyes, b. tanács szakigazgatási szer­vének feljogosított dolgozói 50 fo­rinttól 200 forintig terjedő hely­színi birság kiszabására jogosultak. S. L., Nagykörös: Magnója he­lyett — amelyet többször javítot­tak, s alkatrészhiányra hivatkozva 3 hónapig nem tudnak üzemképes­sé tenni — erre az időre csere- készüléket kérhet. Gy. B., Dömsöd: Jelentkezzen időszakos munkára a tsz illetéke­sénél. Pénzért, újság nélkül Már írtunk róla. Válasz is érkezett. Annak idején, még nyár elején, kifogásoltuk, hogy Budaörsön rendszertelenül, több nap kihagyással kézbesí­tik, illetve nem kézbesítik a Pest megyei Hírlapot. Az az igazság, hogy akadoznak a he­tilap (így a Magyarország, Nők Lapja, Ludas Matyi) kézbesíté­sek is. S az is kifogás tárgya volt, hogy azokon a napokon sem lehet olvasni, amikor kéz­besítik, mert dél felé csúsztat­ják a postaládákba a reggeli újságot. A lakótelepen déltáj­ban nemigen található senki — munkából hazatérve, este pedig ki kíváncsi a reggel megjelent újságra? Az újság nevében hordja lényegét, a reggeli új­ság este már kései információ. A panaszra megkaptuk a vá­laszt — elismerte a Posta a hi­bát ... Azóta hónapok teltek el: a kézbesítő beszedte az előfizeté­si díjat. Üjság nincs. A lakók legfeljebb a rádiót, a televíziót hallgathatják. Mindkettő ran­gos hírforrás, de akik napilap­ra is előfizettek, a pénzükért olvasni szeretnének. Nem régen egy olyan lapki- hordóval hozott össze a sors — nem Budaörsön, aki techni­kusi állása mellett vállalja a hírlap kézbesítését. Pontosan, kedvvel dolgozik. Azt mondta, hogy a pénzért vállalta — nagy a család, autót is vettek, —, de csak pénzért semmit sem sza­bad csinálni, ö szereti is a haj­nali sétákat, nem terhes szá­mára ez a munka. S végtére is — fogalmazta meg —, amit el­vállal az ember, azt pontosan, megbízhatóan kell teljesíteni, nehogy kára származzon vala­kinek mások hanyagságából. Nincs olyan munka, amiben ne lehetne örömöt találni. így mondta szó szerint a technikus, aki hajnalait áldozza fel a többletmunkáért. Mit nem adnának a budaör­si lakótelepiek egy hasonló gondolkodású kézbesítőért? De nem is ilyen nagy igényűek: azt sem bánnák, ha kézbesítőjük nem lelné örömét a lapkihor­dásban, de a lakók kifizetett pénzéért viszonzásul újságot is adna. Hiteligénylés kérdőjelekkel Marad a tetőn a régi cserép Fiókunkhoz benyújtott tata­rozóéi kölcsönkérelmével kap­csolatban közöljük, hogy ké­relmét elutasítottuk, mivel az újhartyáni községi tanács a családi házra — mely OTP kölcsön segítségével épült — a használatbavételi engedélyt 1975. július 10-i dátummal ad­ta ki, A kölcsön engedélyezé­se ebben az esetben nem áll módunkban, mivel a négyéves épület tatarozása nem indo­kolt. Csatoltan megküldjük az ön által beszerzett iratokat. Országos Takarékpénztár da­basi fiókja. Csak általánosságban Egy ilyen levelet az ember a kezébe vesz, elolvassa egy­szer, kétszer, háromszor, meg­forgatja, megnézi a hátulját, hátha oda mást írtak, majd végül csak beletörődik a vál- toztathatatlanba. Valami ke­serű szájíz, a kudarc rossz ér­zése persze visszamarad, a tervek pedig a sutba kerülnek. Birizdó Gyula újhartyáni la­kos — a bevezetőben idézett elutasító levél címzettje — azonban úgy vélte: a kudarc mellett igazságtalanság is ér­te. Szerkesztőségünkhöz cím­zett levelében leírja: 1975-ben csak hatvanezer forint segít­séget kapott az OTP-től háza felépítéséhez, ezért sok esetben használt anyaggal kellett be­érnie. Például kiszolgált cse­repek kerültek a tetőre, s eze­ket most kicserélné. De nem jutott már pénz csatornára sem, esőzéskor a tetőről le­hulló víz a falakat áztatja. Ezek alapján fordult az OTP- hez, ahonnan a már ismert választ kapta. Az Országos Takarékpénz­tár dabasi fiókjának vezetője, dr. Hadházi Gézává azzal fo­gad, hogy sajnos semmiféle felvilágosítást nem tud adni, mivel ilyen esetekben csak a megyei igazgatóság engedélyé­vel nyilatkozhat. (?!) Végül megegyezünk, hogy a konkrét esetről ugyan nem, de általá­ban a tatarozási hitel feltéte­leiről beszélgethetünk: — Ezt a hitelfajtát olyan­kor folyósítjuk, amikor azt a lakóépület állapota indokolja, s a munkák az épület állagá­nak megóvását, javítását szol­gálják. Az építkezésnél elma­radt munkák pótlásához tehát nem adunk tatarozási hitelt. — Van olyan előírás, hogy bizonyos kornál — mondjuk 5 vagy tíz évnél — fiatalabb házakra nem adható tatarozá­si hitel? — Az ügyrend ilyen tétele­sen nem szabályozza, hogy mi­lyen időn túl adható ez a hi­tel, de a gyakorlat az, hogy a közelmúltban épült házakra nem adunk. — Ha ilyen egyértelmű az álláspontjuk, miért nem mond­ják meg előre a hitelt igény-, löknek, hogy ne Is reményked­jenek? — Addig nem tudjuk elbí­rálni, hogy milyen munkára kérik a pénzt, amíg nincs itt a költségvetés Ennek vizsgá­lata, valamint az épület álla­gának felmérése alapján —ezt minden esetben helyszíni szem­lén tesszük — döntünk végül a hitelkérelem sorsáról. Egyéb­ként, aki ezzel a döntéssel nem ért egyet, az fellebbezhet a megyei igazgatósághoz, s ott majd a műszaki szakértők vé­leménye alapján eldöntik, az épület állapota indokolja-e a hitel folyósítását. Bár megegyezésünkhöz hí­ven Birizdó Gyula panaszáról egy szót sem ejtettem, hogy már eleve nem sok esélye le­hetett a sikerre — bár az el­gondolkoztató, hogy az emlí­tett ügyrend végül is konkrét, évszámokban is kifejezett megkötést nem tartalmaz. Miért adta be egyáltalán a kérelmét? Miben reményke­dett? Az ötletet az OTP-től kapta Az egyszerű, négyzetalakú, sátortetős ház — melyből tíz- és tízezer látható szerte az országban — zárva van Üj- hartyánban. (Annyi azonban így a kerítésen kívülről is lát­szik, bizony elkelne még ide a pénz cserépre, csatornára, te­raszra). A szomszédok igazí­tanak el, s így találom meg munkahelyén, a hernádi vá­góhídon Birizdó Gyulát. A 35 éves hentes elmondja, hogy soha nem is titkolja, a pénz a ház teljes befejezéséhez lenne szükséges: — Először úgy volt, hogy a tsz-től kapunk húszezer forin­tot. Ezt itt a központban jóvá is hagyták, s mikor mentem a pénzért az ' OTP-be, akkor mondták, hogy nem adják, mert már megvan a lakhatási engedélyünk, s ezt a pénzt csak építésre adják. De miért nem kérek tatarozási hitelt, kérdezték, az ilyen munkát abból szokták csináltatni... — Nem mondták, hegy új házra nem adnak tatarozási hitelt? — Nem, pedig tudták, hogy mikor épült, meg aztán a te­lekkönyvi szemle is ott volt a kezükben, s azon még az is rajta van, hogy mennyi OTP- hitel van a házon. Csak azt mondták, hogy csináltassak egy költségvetést, s azzal ad­jam be a kérvényt. — Ügy gondolta, hogy meg­kapja a hitelt? Tudta, hogy milyen feltételek szükségesek ehhez? — Azt hittem, hogy meg­kapom. Nemrég még a tévé­ben is volt valami reklám­film, hogy mi mindenre lehet kölcsönt kérni, s ilyesmi Is szerepelt benne. Még azt is mondták, hogy aki többet szedetne tudni, az kérjen tá­jékoztató füzetet a helyi OTP- fióknál. Hát én kértem, de azt válaszolták, hogy nekik is csak egy van. nem adnak... — Szóval végül is beadta a hitelkérelmet, a költségvetés­sel és a telekkönyvi szemlével együtt. Milyen munkákat írtak a tételes felsorolásba? — Hát, amit akartunk csi­nálni, cserepezést, csatornát, teraszt, szóval a befejező mun­kákat. — Ekkor sem mondták, hogy Ilyesmire nem adnak kölcsönt? — Nem, csak azt, hogy majd értesítenek. — Az elutasítás után miért nem fellebbezett a megyei igazgatósághoz? — Senki nem mondta, hogy ezt lehet. A levélben nem ír­ták, de akkor sem mondták, mikor bementeim megkérdez­ni, miért nem kapunk pénzt. Csak azt mondták, hogy majd 15 év múlva kérjünk ‘tatarozá­si hitelt, mert ez még új ház— Ha megmondják előre Birizdó Gyula tehát nem fellebbezett, hanem szerkesz­tőségünkhöz fordult. Mi ter­mészetesen nem vagyunk hi­vatottak annak eldöntésére, hogy végül is részesülhet-e ta­tarozási hitelben vagy sem, hiszen nem ismerjük részletei­ben az OTP ügyrendjét. Azt sem áll jogunkban elbírálni, mikor minősül valami befeje­ző munkálatnak, s mikor szol­gálja az épület állagának ja­vítását vagy megóvását. Bí­zunk benne, hogy az Országos Takarékpénztár Pest megyei Igazgatóságának illetékesei ezt felülvizsgálják, s megalapo­zott. 'körültekintő döntésükről tájékoztatnak minket. Annak szóvátételére azon­ban már feljogosítva érezzük magunkat, hogy ha valóban ilyen egyértelmű kizáró ok az új épület, ezt miért nem kö­zölték ügyfelükkel a dolog leg­elején a dabasi OTP-fiók dol­gozói. Alig hisszük ugyanis, hogy Birizdó Gyula ekkor Is rájuk erőszakolta volna hitel- kérelmét. Kevés olyan ember van, akinek az okoz örömet, ha papírok után szaladgálhat, kifizethet 1600 forintot egy költségvetésért, várakozhat né­hány hetet, s utána mindezt eldobhatja. Weyer Béla

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom