Pest Megyi Hírlap, 1979. szeptember (23. évfolyam, 204-229. szám)

1979-09-26 / 225. szám

Kommunista aktíva a Csepeli Sportcsarnokban

A nagygyűlés, egy derűs pillanata

(Folytatás a 3. oldalról)

szervezetek és a népfrontmozgalomban tömörült szövetségeseink aktivitása, társadalmi felelőssége. Hozzáteszem: az egyházak is felelősséget éreznek a közügyek, az országos ügyek iránt, s ez is fontos.

— Az állami, a tanácsi tisztviselők, egész köztisztviselői karunk is becsületesen, a korábbinál nagyobb felelősséggel és hozzáértéssel teszi a dolgát. A tanácsok dolgozóin óriási terhek vannak, s akiknek ügye lassan vagy kedvezőtlenül intéződik el, mind őket szidja. De azt hiszem, sok irigyük nem lehet. Ugyanígy lehetne még számos más rétegről — például az orvosokról, az egészségügyiekről — szólni. Áz utóbbiak területét is érik kritikai hangok, nem is mindig alaptalanul. De, ha figyelembe vesszük, hogy az egészségügyi dolgozók az elmúlt években a technikai eszközök aránylagminimális gyarapodása mellett milyen óriási feladatokat^ vállaltak, becsülni és értékelni kell munká+ jukat. S társadalmunk szocialista vonásainak erősödését példázzák a kommunista szombatok, a népi ellenőrök, a szocialista brigádok erőfeszítései, a párt XII. kongresz- szusának, a felszabadulásunk 35. évfordulója tiszteletére indított szocialista munloaverseny nemes felajánlásai, a kommunista szombatok.

— Pár nap múlva emlékezünk meg a fegyveres erők napjáról. Illő formában kifejezésre juttatva, hogy néphadseregünk becsülettel ellátja feladatát és hozzájárul ahhoz, hogy biztonságban és békében élünk, dolgozunk. Ritkán emlegetjük a belügyi dolgozókat, a határőröket, akik szintén jól ellátják feladataikat, gondoskodnak a köz- biztonságról, a rendről. Példamutatóan teljesítik önként vállalt kötelezettségeiket munkásőreink is.

*

Kádár János ezután arról szólt, hogy nagy

ereje szocialista társadalmunknak az a fajta- magatartás, az a tiszteletre méltó fegyelmezettség is, amellyel közvéleményünk, azon belül párttagságunk fogadta az áremelést. A politikánk iránti bizalom is kifejezésre jutott abban, hogy az emberek megértették: kényszerű és szükséges intézkedésről volt szó.

— Erre a bizalomra és támogatásra a jövőben is számíthatunk. Ezzel élhetünk és élnünk is kell, de visszaélnünk soha, semmi szín alatt nem szabad! Azt is üdvözölnünk kell, hogy a fórumokon, ahol ezt az intézkedést tárgyalták — a pártbizottsági üléseken, az aktívákon, a dolgozók legszélesebb köreiben — szinte többet foglalkoztak a termelés kérdéseivel, mint a fogyasztód áremelkedéssel. Ugyanakkor elhangzott sok kritikai észrevétel is. Ezek — lényegüket tekintve és az alapkérdésekben — hajszáira

' äZöfiosäft Sí' Központi Bizottság kritikai észrevételeivel, teljesen egybeesnek azokkal. Mi is rugalmasabb, rátermettebb, jobb vezetést, jobb munkaszervezést és jobb munka- feltételek megteremtéséi igényeljük a vállalatvezetőktől, az irányító szervektől, mindenkitől. Ez igazságos, jogos igény és követelmény a dolgozó tömegek részéről is.

— Amikor kivettem szabadságomat, találkoztam egy kertészbrigáddal, amelyet régebbről ismerek. Ez pár nappal az áremelés után volt. Megkérdeztem vezetőjüket: „Hogy vannak?” Egészségükről érdeklődtem, de a válasz egész másról szóit, mint amire számítottam. Azt mondta: „Köszönjük, aki dolgozik, az boldogul.” Ezt a választ akár jelszónak is el lehetne fogadni. Megmondhatjuk minden munkaképes embernek, hogy aki dolgozik, az — mint eddig — a jövőben is boldogulni fog. '

A munkát meg kell becsülni, a fegyelem nélkülözhetetlen

— Ehhez kapcsolódik, hogy a szocialista társadalom néhány elemi, normájára az eddiginél nagyobb figyelmet keli fordítanunk. Arra, hogy a közérdek elsődleges, a munkahelyet és a munkát meg kell becsülni, a munkafegyelem nélkülözhetetlen. Ez azt is jelenti, hogy, aki elvállalt egy munkát, becsülettel végezze el. és csak azután van joga előállni igényekkel, panaszokkal.

— A teljesítmények mérésével és a bérezéssel kapcsolatban számolni kell azzal, hogy a jövőben differenciáltabbak lesznek a keresetek. Ez a fejlődés tendenciája. A normáknak valóban normáknak kell lenniük és a teljesítménybérezést maximálisan ki kell terjeszteni. A dolgozók elemi érdeke, hogy a bér, a jutalom, a részesedés a teljesítményhez kapcsolódjék. Önök tudják, hogy milyen a helyzete a kötött munkabérű, illetve a teljesítménybéres dolgozónak. A teljesítménybérben dolgozó; ha „ráhajt” egy kicsit többet kereshet. Annak a szülőnek van igaza, aki olyan pályát ajánl gyermekének, ahol teljesítménybér van. mert még sokáig azé a jövő. Meggyőződésem, hogy a dolgozók maguk is felismerik ezt.

— Ugyancsak elemi társadalmi normánk a köztulajdon védelme és gyarapítása. A takarékosság. s mindjárt tegyük hozzá, az ésszerű takarékosság, mert értelmetlen és ostoba talcarékosságra nincs szükség. Sok mindent

jobban meg kell becsülnünk és másképpen kezelnünk. Nem engedhető meg, hogy az élelem, például kenyér a szemétbe kerüljön, mivel telik rá. A pénzzel is jól kell gazdálkodni, még a háztartásban is. És ha valaki megkérdezi, hogy meddig lesz így, hogy a közérdeket, a munkahelyet is becsülni kell, hogy takarékosan kell bánni mindennel, azt mondom, hogy addig, amíg a szocializmus építése tart.

— A fiatalokkal alapjában véve minden rendben van — mondta Kádár János. Tanulnak. dolgoznak, eleget tesznek honvédelmi kötelezettségüknek. Velük kapcsolatos gondjaink kicsit már szocialista viszonyainkból következnek. Hosszabb ideig „fiatalok”, mert hosszabb ideig tanulhatnak, amikor pedig dolgoznak már, sok szülő megelégszik azzal, ha keresetüknek csak egyharmadát adják haza. mondván: hadd öltözzön, hadd szórakozzon, nekem úgysem jutott... S nem gondol rá, hogy talán éppen ezzel rontja el gyermekének jövőjét. Hisz az is családot alapít majd, s nem kis megrázkódtatás lesz, ha maga is tapasztalja, hogy már nem elég a fizetés egyharmadát hazaadni. Bizonyos értelemben az is jobb helyzetünkből, viszonyainkból következik, hogy az új nemzedék teherbírása, fizikuma is hagy kívánnivalót maga után.

— Az ifjúság nevelésével sokat és sokan foglalkoznak: a család, a pedagógus, a KISZ-,

a társadalmi szervezetek, a munkahelyek. A kulcskérdés: a példa ereje. Hiába mondanak a felnőttek akármit, ha a gyermek azt látja, hogy nem úgy élnek, ahogy mondják. A jó példa erejével kell hatni az ifjúságra. Ez a leghatásosabb pedagógiai módszer.

— őszintén szólva, sajnálattal gondolok ifjúságunk egy töredékére, amely itt-ott cselleng, aluljárókban időzget. Velük is törődnünk kell. Nagy kár lenne, ha ezeknek a gyermekeknek, akár csak egy részéből is cinikus, munkakerülő ember lenne. Valamiképpen meg kell nekik magyarázni: az a bizonyos aluljáró az úttest szintje alatt van, és a magyar jörvő, az ő jövőjük nem ott épül. Igyekezzenek ők is a napvilágra, találják mag ott a helyüket.

— A XII. kongresszusra készülődve őszinte óhajunk — és ennek megfelelően kell dolgoznunk —, hogy a kongresszus erősítse meg pártunk fő politikai irányvonalát, amelyet nem kevés idő alatt formáltunk ki. Ehhez hozzáteszem: politikánk kollektív munka eredménye. Amennyire csak lehetséges volt, a nép legszélesebb körét bevontuk kialakításába és a tennivalókat is közösen vitattuk meg. Valójában ez az alapja a pártegységnek, és

a szocialista nemzeti egységnek is. Politikánk töretlensége további fejlődésünk, erősödésünk biztosítéka. E politikát marxista'—leninista elveink alapján dolgoztuk ki, minden lényeges kérdés megoldásában figyelembe vettük a szocialista forradalom nemzetközileg közös, fő törvényszerűségeit, nemzeti sajátosságainkat, országunk adottságait.

— Fontos törekvésünk vívmányaink, köztük az eddig elért életszínvonal megvédése, a további haladás feltételeinek megteremtése. Becsületesen, őszintén meg kell mondanunk, hogy miként a népgazdaság fejlesztésében, most nem tudunk gyors tempót diktálni, úgy az életszínvonal tekintetében is az eddigi szint megőrzése a jelenlegi feladatunk. Nem tudunk többet vállalni. Am ez sem kevés, van mit megőriznünk.

— Ami politikánk eredményeit illeti: szocialista nemzeti egység, szilárd népi hatalom van Magyarországon, pártunk egységes, a pártonkívüliek között erős a szövetséges táborunk. Ez legfontosabb vívmányunk, amelyet meg kell őriznünk. Ennek a birtokában minden feladattal, nehézséggel szembe nézhetünk.

A kongresszusi készülődés és a napi munka

— Á vívmányok között tarthatjuk számon

a szocialista forradalom fejlődését is. Hiszen végre tudtuk hajtani a mezőgazdaság szocialista átszervezését, befejezve ezzel a szocialista társadalom alpjainak lerakását, s most már joggal mondjuk, hogy a fejlett szocialista társadalmat építjük.

— A Magyar Népköztársaság gazdasági alapja is szilárd, az életszínvonal fejlett. A nemzeti jövedelem 2,7-szeresére növekedett nem egészen 20 esztendő alatt. Az ipari termelés háromszorosára nőtt, a mezőgazdaság — alig több mint feleannyi emberrel — a húsz esztendővel ezelőttinél 80 százalékkal többet termel. Ebben az időszakban egymillió-háromszázezer új lakás épült, csaknem négymillió ember költözött új otthonba. Az egy főre jutó húsfogyasztás 43 kg-ról 75 kg- ra növekedett. Vannak más eredményeink is: 1960-ban a családok egy százalékának volt hűtőszekrénye, 3 százalékának televíziója, 15 százalékának mosógépe. Ma a családok 80 százalékának van hűtőszekrénye, 90 százalékának mosógépe. Még egy számot említek, bár ennél megoszlik a nemzeti egység, mert vannak birtokosok is, igénylők is: húsz évvel ezelőtt a magyar családok egy százalékának volt személygépkocsija, most pedig 30 százalékának. Általános lett a társadalom- biztosítás, az egészségügyi ellátás minden állampolgárnak ingyenes járandósága, és bevezettük a gyermekgondozási segélyt. S még hosszan sorolhatnám a fiatalok, az idősek érdekében tett intézkedéseinket. Ezeket az eredményeket népünk a pártot követve érte el.

— Most a nemzetközi fizetési mérleg javítását — különböző okok miatt — az első helyre tesszük, amikor azonban népgazdasági egyensúlyról beszélünk, sokféle egyensúlyra gondolunk. A belső költségvetési egyensúlyra, a rendelkezésre álló munkaerő és a munkahelyek megfelelő arányára és arra is, amire mindig vigyáztunk, hogy ne legyen nagyobb a vásárlóerő, mint amelyhez biztosítani tudjuk a fogyasztási cikkeket. Ha mindezt megtartjuk, az emberek továbbra is perspektívát látnak munkájukban.

— A kibontakozás útját megjelöltük, de ez egyáltalán nem azt jelenti, hogy a fogyasztást akarjuk csökkenteni, vagy hogy az ország gazdasági egyensúlyát áremeléssel akarnánk biztosítani. Az áremelés azért volt elkerülhetetlen lépés, mert reális árakkal kell dolgozni. Nem azt akarjuk, hogy most böjt következzék, hanem azt, hogy legyen tényleges termelés, s olyan vásárlóerő, amelyhez meg tudjuk teremteni a megfelelő árualapot.

— Ha mindenki teljesíti kötelességét, akkor feladataink megoldhatók: a Magyar Népköztársaság töretlenül fejlődik tovább, a dolgozó ember Élete nem rosszabb, hanem jobb lesz. De csak akkor, ha mindenki elvégzi feladatát. Az ország vezető politikai kormányzó testületed, az aktivisták, a párttagok és minden dolgozó, aki munkát, kötelezettséget vállalt magára megteszik, ami rájuk tartozik. Meggyőződésem: ily módon nemcsak közelgő nagy tanácskozásunkig, hanem utána Is lendületesen haladunk továbh a szocialista fejlődés útján.

— Készüljünk ebben a szellemiben a kongresszusra. Számottevő szervezőmunkát keli elvégeznünk, lesznek taggyűlések és párt- érteke zletek Is. De eközben a napi munka nem szenvedhet csorbát. Ha a kongresszusra való készülődés és a napi munka szorosan összekapcsolódik, összeforr, akkor e kettő kölcsönösen segíti, kiegészíti egymást. Így lesz kongresszusunk az élet eleven kérdéseit napirendre tűző, azokban határozottan eligazító tanácskozás— A Központi Bizottság úgy véli — s nekem személyes meggyőződésem —, hogy van elég erőnk. Az előttünk állóknál sokkal nagyobb akadályokat is leküzdöttünk már. A gazdálkodás új, mostanában sokat emlegetett elemeit szocialista építésünk tartós részeivé kell tennünk; Ha így gondolkodunk és dolgozunk, új lendületet kaphat a szocialista társadalom építése.

— Van világos célunk, van erőnk, a feladatok megoldásához. Dolgoznunk kell és előre fogunk menni. Támaszunk a párt, a nép egysége, nemzetközi téren pedig barátainkkal való internacionalista együttműködésünk. S hadd említsem külön is a főváros kommunistáit, hisz a magyar szocialista forradalom sorsa lényegében évtizedeken át az öntudatos budapesti munkásság harcain, helytállásán múlott. A Központi Bizottság a kongresszusi felkészülésben, is, s a napi feladatok megoldásában is számít a 210 eaer budapesti kommunistára és a főváros politikailag érett, öntudatos lakosságának megértésére és támogatására. Sok sikert és jó egészséget kívánok mindnyájuknak.

★

A Központi Bizottság első titkárának nagy tapssal fogadott felszólalása után Somogyi Sándor mondott elnöki zárszót. Megköszönte a főváros kommunistáinak cselekvőkészségét, tenniakarását tükröző hozzászólásokat, és sok sikert kívánt a tervbe vett feladatok hiánytalan megoldásához.

A kommunista aktíva az Intennacionálé hangjaival ért véget.

A téma olykor leszült ügyeimet kívánt