Pest Megyi Hírlap, 1979. szeptember (23. évfolyam, 204-229. szám)
1979-09-23 / 223. szám
Pest megye illetékesei most megoldást találtak Tizenkétezer tonna méreg ■— Ma 12 és fél ezer tonna ilyen megsemmisítésre váró anyagunk van és nagyon félő, hogyha valami történne, több száz milliós kárunk lenne és a szomszédos gyáraknak is, körülbelül több száz milliós kára származna, s emberi életek foroghatnának kockán, esetleg fél Vác leégne. Mindezt a Chinoin gyár műszaki igazgatója, Tóth Géza mondta ed szeptember elején a Kossuth rádióban. A Pest megyei KÖJÁL munkaegészségügyi osztálya azonban nemcsak a rádióból értesült arról, hogy a váci telepen 12,5 ezer tonna vegyi hulladékot tárol a Chinoin. A KÖJÁL toxikológus főgyógyszerésze, Losonczy Béla, írásbeli jelentésében így foglalta össze a látottakat: Hét-nyolcezer hordó hever szétszórtan, itt-ott sorba rendezve, majd egy távolabbi sávon rozsdás autó- klávok és géproncsok tömege. A ballaszt vegyianyagokat tartalmazó hordók igen nagy része folyik. (A telepvezető kifejezését használva: becsületesen eresztenek.) A kifolyó anyagok egymással kémiai reakcióba lépnek, amit az is bizonyít, hogy több helyen sistergő hang és füst kíséri a jelenséget. A sárról nem lehet megállapítani, hogy esővíz-e, vagy a kifolyt hordók tartalma alakította-e ki. A hordók nagy részét 4—5 éve tárolják itt. A már igen kritikus badellákat a korábbi égető kráterekbe dobálják be, amelyekben folyékony szénhidrogén-tó képződött. Erős fojtó szag készteti sietésre az embert. Állandó a veszély Vácott már évek óta gondot okoz, hogy a Chinoin gyár a gyógyszermaradékot nyíltszíni égetéssel próbálja megsemmisíteni. A tavalyi mérések szerint a városiban az ülepedő por mennyisége — a DCM jóvoltából — a megengedett határértéknek amúgyis 2—5-szöröse. Éppen ezért tiltotta meg a váci városi tanács műszaki osztálya a Chinoin- nak a hulladék ilymódon való megsemmisítését. A Chinoin tehát abbahagyta az égetést, de továbbra is ideszállította a mérgező hulladékokat. Ezért írta a KÖJÁL illetékese a következőket: Állandó veszélyt jelent a tűz. Bármikor fellobbanhat szikra, villámcsapás, vagy gondatlanság folytán. Bármely ponton fellépő tűz meggátolhatatlanul terjedne szét az egész telepen és 1600 köbméter vegyszer égne el rövid idő alatt. Erről a veszélyhelyzetről beszélt a Chinoin gyár műszaki igazgatója is. Váradi Ervin, a Chinoin anyag- forgalmi főosztályának vezetője sem látja rózsaszínűbbnek a helyzetet. Nehéz erről beszélni, de tény, hogy az öngyulladásnak beláthatatlan következménye lenne. Jelenleg azonban tehetetlenek vagyunk. Nem kapunk engedélyt 'az égetésre. A Chinoin világviszonylatban is az egyik legnagyobb gyógyszer- gyár, a termeléssel együtt jár a sok hulladék. Naponta 5—600 kiló keletkezik. Ezt a mennyiséget hosszú éveken át Vácott, nagy gödrökben égettük el. Két éve azonban ehhez nem járulnak hozzá. A felhalmozódott vegyi anyagok hordói pedig a korróziótól tönkrementek és tartalmuk beszivárog a földbe. Kérdem én. melyik a veszélyesebb? Kinek a költségére Á Számok valahogyan mást mutatnak. A váci tanács csak két éve tiltottá meg a nyílt égetést. Ha naponta valóban csak 5—600 kilogramm hulladék teremtődik, hogyan gyűlt fel 12 és fél ezer tonna? A nyíltszíni égetés a legegyszerűbb, de talán a legveszélyesebb formája a megsemmisítésnek. Más megoldást miért nem ketes-ett a Chinoin? — Vettünk egy svéd gyártmányú Ghelfi típusú berendezést. Már két hónapja működik váci telepünkön. Várakozáson felüliek az eredmények. Csak a berendezés kapacitása kicsi, a hulladék anyagokat ebben a Ghelfiben csak folyékonyan lehet égetni. — Becslés szerint ez a berendezés három év alatt tudná elégetni a felgyülemlett folyékony hulladékot. Így van ez? — Most még nem tudunk a teljesítményére pontos számot mondani — válaszol Váradi Ervin —, hiszen csak kísérleti jelleggel üzemel. Annyi biztos, hogy várakozásainkat felülmúlta. A legnagyobb baj az, hogy a környezetvédelmi törvényeink alkalmazkodnak a világszínvonalhoz, de közben nincs megfelelő anyagi fedezet a gyakorlati megvalósításra. — Amióta a fent említett nyilatkozat elhangzott, megtiltották a hivatalos szervek, hogy újabb hulladékot szállítsunk ki Vácra. Számtalan hivatal Szász Károly, a NIM iparszervezési főosztályának vezetője jól ismeri a váci telep ügyét, őt bízták meg a vizsgálattal. — A gyógyszer- és gumigyárak hulladékaival nem lehet mit kezdeni. Vácott — érthetően — megtiltották a megsemmisítést. De a mogyoródi hulladékégető ügyében is elhangzott már parlamenti interpelláció. Azt a telepet is meg kell szüntetnie a minisztériumnak. Ám valahol mégiscsak meg kell semmisíteni a mérgeket. Négy éve nem ad választ a fővárosi tanács arra a kérelmükre, amelyben a Cinkotai úton felépítendő zárt rendszerű égető engedélyezését kértük. Pedig a városnak csak hasznára lenne. hiszen a felszabaduló energiával több száz lakóház távfűtését is megoldhatnánk. De így van ez a többi telephely kijelölésével is! Számtalan hivatal beleszól az engedélyezésbe, ezért azután valahol mindig elakad az ügy. Most éppen Pest megyében szeretnénk kijelölni egy újabb égetőt. Szó volt először Ürbö pusztáról, de azt elvetették, azután Apa;-pusztát hallottam, a legutóbbi információ pedig Borzas majorról beszél. Ha az engedély meg is lesz, akkor is csak két-három hónap múlva kezdődhet meg az égetés. De oda hulladékot csak a Kőbányai Gyógyszer, az Egyesült Gyógyszer és az Egyesült Vegyiművek szállíthatna. A Chi- nöinnak egy nagyobb teljesítményű Ghelfi berendezést kellene vásárolnia, s azt Vácott felállítania. Azzal a szilárd anyagokat is megsemmisítenék, sőt Vác város szemetét is elégethetnék. A felszabaduló energia pedig a város egy részét fűthetné. Mi tehát a megoldás? Mekkora a veszély? — A veszélyt többen eltúlozzák és dramatizálják. A gyors megoldást csak az jelentheti, ha mégis kap a Chinoin egyszeri tűzgyújtási engedélyt, — A helyzet tűzvédelmi szempontból rendkívül veszélyes. Mindannyian felelősek vagyunk, ha az engedélyezési eljárás elhúzódik. Ezért kérem: a hivatalos eljárás idejét rövidítsék le, hogy ez az állapot mielőbb megszűnjön. A KÖJÁL munkatársai azt kérték a Chinointól, hogy mielőbb készítsenek ütemtervet, amelyben megjelölik azokat az anyagokat, amelyeket el akarnak égetni. Mindezt azért, mert az esetleges rosz- szulléteket okozó füstre, az orvosaknak és a kórházaknak fel kell készülniük. Takács Géza, a megyei tanács építési osztályának munkatársa megígérte, hogy a szükséges okiratok birtokában a legrövidebb időn belül kiadják az engedélyt. Az Országos Környezetvédelmi és Természetvédelmi Hivatal illetékes munkatársának. Takács Attilának az a véleménye, hogy nem Vácott kellene elégetni az összes hulladékot. A még szállítható hordókat vigye máshová a Chinoin. — Országosan rendezetlen a veszélyes hulladékanyagok megsemmisítése, nincs egységes szabály — mondja dr. Medgyesi Péter, a KÖJÁL osztályvezetője. — Pest megyében a népsűrűség több mint háromszorosa az átlagnak és az üdülőkörzeteink népessége is megkétszereződött. Mégis kénytelenek vagyunk a főváros hulladékainak egy részét fogadni. Alkotó ember Hogyan tovább? Á Chinoin váci telepén (a hónap elején) megbeszélést tartottak, amelyen részt vettek a KÖJÁL és a tűzoltóság képviselői is. A megyei szakszervezeti munkavédelmi felügyelő arra kérte a Chinoin gyár képviselőit: szüntessék meg a pillanatnyi veszélyt. Azóta sűrűn látogatják az illetékesek a telepet. Legutóbb szeptember 12-én ültek össze, hogy megbeszéljék az egyszerű tűzgyújtási engedély feltételeit. Kiss Imre alezredes, a város tűzoltóparancsnoka a következőkre hívta fel a figyelmet: — Ha ez így meg tovább, / Pest megye lesz a toxikológiai szemétdombja Budapestnek — mondja Kiss Imre, az SZMT munkavédelmi felügyelője. — Ezt viszont meg kell akadályozni! — Csak egy módon lehetne — töpreng Medgyesi főorvos —, ha országosan rendeznék a méregtemetők ügyét, A Chinoin és a Nehézipari Minisztérium illetékeseinek is hasonló a véleménye, hiszen nem egy tárca ügye a levegő és a környezet szeny- nyeződésének megakadályozása. Dr. Szász Károly, a Nehézipari Minisztérium munkatársa hosszú évek óta foglalkozik környezetvédelemmel. — A mérgek elhelyezése még megoldatlan. Egyelőre nincs olyan hely, ahol biztonságosan táróiba» nánk ezeket az anyagokat. Azért megy ilyen nehézkesen az egész dolog, mert nincs olyan központi irányító szerv sem, amely koordinálná a vegyi hulladékok és a méregtemetők ügyét. Vácott tehát átmenetileg megoldódik a veszélyhelyzet. Az illetékesek arra törekednek, hogy a legnagyobb elővigyázatosság mellett égessék el a vegyszereket. Addig, amíg erre sor kerül, fokozott tűzvédelmi készültség van, állandó ügyeletét tartanak, aggodalomra tehát nincs ok. A mérgek azonban naponta újra termelődnek. SZALAI MÁRIA Csodálatos negyvenkét esztendő — Ha tényleg írni akar rólam: nem felejtheti el, hogy semmi különös nincs az életemben, s amit csináltam, az miftdig csak a társakkal együtt volt végrehajtható. És ha elértem is valamit, azt leginkább a feleségemnek köszönhetem; nélküle, a megértése, támogatása nélkül semmi sem sikerült volna. Én neki ítéltem volna a megyei Közművelődési-díjat, amit a népművelők napján kaptam Szentendrén. A papíron ez áll: Fejérdi Győző, de tú'l egyszerű volna, ha a kitüntetés csupán nekem járna. retteirjesztő munkám eredményességének titka is, hiszen a ráckevei járás tele van olyan munkásokkal és vezetőkkel, akiket magam oltottam be az új megismerésének örömével. Társulatban Hivatásszeretet S még egyet ne felejtsen el: az lettem, ami akartam, csaknem öt és fél évtizeddel ezelőtt: tanár. Akkor valamiféle néptanítóskodást éreztem a szó mögött, és nem véletlenül, mert az első tanítóm nagyszerű nevelő és nagyszerű ember Volt. A példaképem lett és ez meghatározta az életemet. Görög—latin —német szakos pedagógus lettem. Ezt meg annak köszönhetem, hogy Pápán Papp Zoltóm volt a görög- latin tanárom. Szerencsém volt az oktatókkal a debreceni egyetemen is, volt kitől megszeretnem u hivatásomat, s volt, akiktől önbecsülést tanuljak. Az első igazán nagy, életre szóló elkötelezettséget adó feladatot 1947- ben kaptam a párttól: meg kellett szerveznem Tatabányán a gimnáziumot. Azelőtt ott sohasem volt középiskola. Magam sem számítottam erre a munkára, csak úgy estem bele a krédóba, hogy vizsgáztatni utaztunk Tatabányára három tanártársammal. Hát ott ragadtam. Örökre feledhetetlenek maradnak az ottani bányászok: lelkesedtek a gimnáziumért, képesek voltak kegyes csalásra is, hogy valami támogatáshoz jusson az Iskola. Persze, tudták: nemcsak oktatási intézményekről van szó, hanem politikai tettről, amely a választások idején nagyon fontos volt a kommunista pártnak. Sikerült. Megszületett az Árpád Gimnázium, ma is így nevezik és ma is ugyanabban az épületben működik. Magvetés Megégett emberek Orosz János festménye Az ismeretterjesztéssel még Gödöllőn, valamikor az ötvenes éves. elején kezdtem el foglalkozni. Akkor még Társadalom- és Természettudományi Ismeretterjesztő Társulat volt a neve, s persze a lehetőségei mindenben szerényebbek. Például: nem is fizettek az előadásokért, csak az év végén leadtuk a listát, hogy ki hol működött közre, s aztán jutalom címen kaptunk valami kevés térítést. Tudnék rá felelni, ha megkérdezné, hogy mi vonzott az ismeretterjesztés felé. Az a gondolat, amit gyerekként a néptanítóskodásban szépnek találtam. Ezért folytattam az előadásokat miután Ráckevére helyeztek, sőt itt már a többi előadót is megpróbáltam összefogni azzal a céllal, hogy kevesebb legyen munkánkban a véletlen. Gyakorlatilag már az ellenforradalom utáni évben létrejött a Tudományos Ismeretterjesztő Társulat járási szervezete, de hivatalosan csak 1959-ben alakultunk. Azóta is engem tisztelnek meg a járási titkári funkcióval... húsz éve. Nem magam készítette statisztika, az országos kiadványból olvasom: 1976-ban 1419 előadásunk volt, az utánunk következő járásban hatszázassal kezdődik az előadásszám. Tavaly 1743 rendezvényt tartottunk, s mögöttünk a legjobb járásban ismét hatszázas az adat. A mi előadásainkat termelő- szövetkezetekben, ipari szövetkezetekben, vállalatoknál és hivataloknál 64 ezren hallgatták végig az elmúlt évben. Eredményeinkkel országosan a második helyen állunk. Ezt a mpnkát egy ember sohasem tudná elvégezni. Értékek Hősi korszak volt, akárcsak a következő évek Gödöllőn. Aztán, amikor az agrártudományi egyetemet létesítették, akkor kettévált a gimnázium. A tanárok és a felszerelések egy része Nagykátára került, a másik fele Ráckevére. Hát én az utóbbit választottam, s kitartottam a döntésem mellett a nyugdíjazásig. Negyvenkét éven ál voltam középiskolai tanár. Csodálatos negyvenkét év volt. A gyerekek tették azzá. Ezerötszáz tanítványom volt, csak a ráckevei Ady Gimnáziumban. Elmondhatom, hogy a megye minden településén van legalább néhány jó emberem, akikkel együtt töltöttünk éveket az iskolában, nem fontos, hogy a katedra külön oldalán. Ez az ismeMegpróbálok arra is válaszolni, hogy mi volt a fontosabb az életemben, a gimnázium, vagy az ismeretterjesztés. Ügy érzem, hogy a nevelés, az ember formálása. Ennek lehetőségét láttam a katedra mellett és az előadói asztal mögött. Való igaz: a nevelés fogalmát ma egy kissé fetisizálják, pedig nincs ebben semmi rejtélyes, semmi megfoghatatlan. Egyszerűen úgy kell továbbadni az ismereteket, hogy a befogadó személyiségének hasznára legyünk. Hogy a megszerzett tudást ő se csupán a maga javára akarja hasznosítani, hogy ne csak önmagát lássa, hanem előbb az egészet, s ezen belül önmagát. Az igazán jó pedagógusok ezt már háromszáz évvel ezelőtt is így csinálták: gondolkodni, mérlegelni tanítottak és az emberi tartást adó erkölps szerint élni. Igaz, a pedagógus munkájának valódi eredményessége csak hosz- szú tóvon mérhető, egy élet kell hozzá, talán negyvenkét olyan esztendő, amit a gyerekek tesznek csodálatossá. Nekem minden ráckevei osztályom tudott valamiben kiváló lenni, az egyik társaság matematikában, a másik zenében, a harmadik irodaiamban ért el kitűnő eredményt. Jó rájuk visszagondolni, s találkozni még jobb velük. Most kerestek meg néhányan az első ráckevei osztályomból, akikkel valaha emlékezetes túrán voltunk. Most lesz a 25 éves találkozójuk: meghívtak egy háromnapos kirándulásra. Ahogy itt beszélgettünk, egy kicsit megnyugodtam, mintha sikerült volna valami értéket továbbadnom, elhintenem. Szolgálat S nemcsak a tanítványok, nemcsak az ismeretterjesztő előadások ismerős és ismeret'm hallgatói vihetnek tovább abból, amit szolgálni akartam. Bízóim benne, hogy a három gyerekem is, sőt az új derékhad, az unokáim is szeretettel igyekeznek majd formálni környezetüket. Én nyugdíjasként is ezt próbálom, most már minden maradt- erőmmel az ismeretterjesztésben. Fejérdi Győző szavait jegyezte: KRISZT GYÖRGY
