Pest Megyi Hírlap, 1979. szeptember (23. évfolyam, 204-229. szám)

1979-09-22 / 222. szám

1979. SZEPTEMBER. 22., SZOMBAT I . ,, ^ I. .' ■■ '■ ■ ' • 1 _! I-".- -v; """ssssssssssssssjyssssssrssssssssssssss Mg»! . í . P :•?:. ' $ ''""'""'ssswssssssswMssmswMssssss/tsssAMatwsssyMrS Színes úttörőéief Pilisszenfkereszten Tábor után, év kezdetén A pilisszentkereszti általános iskola megszokott képét mu­tatja. A nyitott ablakokon ki­áramlik a gyerekek hangja, az udvaron az alsótagozatosok tornáznak. Az iskola folyosó­ját oklevelek, emléklapok tar­kítják, az úttörőélet esemé­nyeinek, epizódjainak, eredmé­nyeinek jelképei. Az idei nyár is sok szórakozást rejtett a pilisszentkereszti úttörőknek. Tettekkel a világunkért —■ A mostani nyáron is — immár ötödik éve — szervez­tünk tábort a gyerekeknek Ta­tán. A Fényes kempingben fa­házakban, sátrakban laktak a pajtások, s a táborozás való­ban nagy élményt jelentett. Sport- és kultúrprogramokon vettek részt a gyerekek, sokat játszottak és szórakoztak. Per­sze volt, akiknek munkával te­li táborozással múlt el 'a nya­ruk egy része. Két pajtás út- törővezető-képző táborozáson volt Zánkán — mondta Gerlai Péterné, élővilág és kémia sza­kos tanár, aki maga is ott volt a tatai táborban. Most már azonban az új út­törőmozgalmi év kezdetén va­gyunk. Ez a tervezés, a felada­tok meghatározásának idősza­ka. Erről Nyúzó István, orosz Vándormadarak IV em egyedi eset. A Pest ’ megyei Fémipari Vál­lalat szolgáltató gyáregysé­ge sződligeti üzemének kát dolgozóját súlyos fegyelme­zetlenségen kapták. A mun­kások meg sem várták a fe- lelőss égre vonást, kikérték a munkakönyvüket, s odébb- éll'tak. Tehették. Néhány településsel távolabb, az egyik szobi üzemben kap­tak munkát, anyagilag sem jártak rosszabbul. Még, ha talán kevesebb is lett a pénzük, azt a néhány száz forintnyi különbözetet meg­keresik tusival. Bonyodal­mat okoztak egy üzemben, hiszen helyükre új embert kellett felvenni, s most mégis ők azok, akik nevet­nek a markukba. A szentendrei szolgáltató üzem igazgatója joggal pa­naszkodik. Nem egyszer akad olyan időszak, amikor egv hét alatt — a kilépőket pótlandó — négy vagy öt embert is felvesz. A felada­tok pedig egyre sokasod­nak, a lakosság igénye nö­vekszik a szolgáltatások iránt. Elég, ha megnézzük a számadatokat, máris ki­derül: a gyáregység 1974- es 240 ezer forintnyi bevé­tele 1978-ban már megha­ladta a 10 milliót. A mun­kaerőhelyzet azonban vál­tozatlan, hiszen akár a mai napon is tíz szakembert ve­hetne fel az igazgató a 64- es létszámhoz. Jóllehet a munka nem könnyű az üzemben, még­sem ez az oka a fluktuá­ciónak, állítja az igazgató. Igaz, univerzális szakembe­rekre van szükség, akik nemcsak egy, hanem több szakmához is értenek. Fel­adat a gyorsaság, hiszen fo­gyasztóként mindenki ta­pasztalhatja, mit jelent a vízvezeték, a villany, az olajkályha meghibásodása. Az üzem azonban lehetősé­get ad a tanulásra. Az 50— 60 százaléknyi törzsgárda- tagság így sajátította el a második vagy a harmadik szakmát. Félreértés ne essék, az üzem dolgozóinak munká­jával elégedettek a város vezetői, a lakosok. Az igé­nyek azonban annyira meg­növekedtek a szolgáltatások iránt, hogy a munka ered­ményes ellátása nem kis erőfeszítést követel az üzem dolgozóitól. Akad például olyan szolgáltatás — köz- pontáfűtés- vagy vízvezeték­szerelés —, amely eseté­ben csak 1980-ra vállalnak előjegyzést. A gyáregység dolgozóinak többsége isme­ri a feladatokat, sőt ha a város érdeke úgy kívánja, pluszmunkát is vállal. A 16 tantermes iskola építésénél például ezer társadalmi munkaórát teljesítettek a PEFÉM dolgozói. Szabad idejükben sporttelepet, vízi sporttelepet építenek. A sződligeti dolgozók ese­te azonban nem egyedi. A kilépések fő oka az italo­zás, a fusi, a felelőtlen kon­tármunka. Mindezeket — jogos és következetes — fe- lelősségrevonás követi, mely alól a legtöbb esetben úgy bújik ki a munkás, hogy kikéri a munkakönyvét és veszi a kalapját. Az ilyen vándormadarak viselkedé­se káros, hiszen azok, akik kitartanak a munkahelyük mellett, osztoznak a gon­dokban, a problémákban, látják: fegyelmezetlen tár­sukat legtöbb esetben vaj­mi kevés kár éri. annak azonban nem is ’ egy helyen ma már kezdeményezések arra, hogy a hasonló esetek megfé- kezhetőek legyenek. Éppen a közelmúltban nyilatkozta az egyik országos nagyüzem felelős vezetője a televízió­ban, hogy ők nem alkal­maznak olyan munkásokat, akiknek rövid időn belül többször is a kilépett szó került a munkakönyvébe. Mindez azonban egyelőre kezdeményezés, s amint a szentendreiek példája is igazolja, egyáltalán nem ál­talános a termelésben. Szemétkontraszt Hetente többször is megte­szem a főváros és Budakalász közötti utat, s figyelem, mint gyarapodnak a Budapest mel­léki telepek. Szó sincs róla, nem nyelvtani tévedésről van szó, a többes szám használata teljesen indokolt. A közvéle­mény is jól ismerte békásme- ;yeri lakóteleptől alig pár száz méterre, közvetlenül az or­szágút mentén már-mór telep­ié szélesedik a szemétdomb- ■almaz. Van itt minden, amit ■ -,ak a hajdani guberálók meg- ívánnak: vashulladék, tör­melék, azonkívül kosz, piszok, remét. Egy-egy vállalat is bi- >nnyal szívügyének tekinti a .elep gyarapítását, mivelhogy rendszeresen teherautókkal hordja ide, a törmeléket. Hónapokig fegyelmeztem magam, látván a szeméttelep kiteljesedését, de most már nem bírom tovább. Az ország­út másik oldalán ugyanis egy­re terjeszkedik a törmelék, sa­játos kontrasztot teremtve az épülő békásmegyeri házak és a lomok között. Nem tudom mi­re vélni a dolgot. Lehet, hogy az illetékesek így akarják be­mutatni, kezdetben voltak a romok, a pusztaság, s íme ide jutottunk, lettek az égbe törő házak, a bevásárlóközpontok. Lehet, hogy újabb, a fejlődést illusztráló szabadtéri múzeum születésének vagyunk tanúi?! és testnevelés szakos tanár, a pilisszentkereszti Ságvári End­re úttörőcsapat vezetője beszél: — Az idei mozgalmi év fő akciója a Tettekkel a mi vilá­gunkért mozgalom. Olyan fel­adatokat akarunk a gyerekek­nek adni, hogy érezzék, szük­ségünk van a tevékenységükre, munkájukra. Az úttörőcsapat tagjai már megválasztották az új őrsvezetőket és beindult né­hány szakkör is az iskolában. Így például a rajz-, a szlovák szakkör, a táncklub. Munkánk­hoz sok segítséget ad a hely­beli művelődési ház. A pajtá­sok érdeklődését azzal is fel akarjuk kelteni az egyes hiva­tások iránt, hogy együttműkö­dést alakítunk ki a szentend­rei szakmunkásképző intézet­tel. Hulladékgyűjtési hét — A munka megszeretteté­sét szolgálják majd társadalmi munkaakcióink is. Idén is, mi­ként az elmúlt években, meg­szervezzük a rongy- és papír­gyűjtő hetet, amikor a gyere­kek végigjárják a falubeli há­zakat, üzemeket és hasznosít­ható hulladékanyagok után ku­tatnak. Külön feladatunknak tekintjük, hogy az idei moz­galmi évben valamennyi paj­tásnak egyéni vállalásai legye­nek, melynek végrehajtását az akcióév végén értékeljük. A .nyári vakáció idején több pajtás őrsvezető-képző tábor­ban is járt. Heinrik László, Sisa Márta és Chilo Erika ha­todikos úttörők Szarvaskőn voltak. Most nyári élményeik­ről beszélnek. — Táboréletünk nagyon rendszeres volt — mondja Heinrik Laci. — Kora reggel keltünk, s a délelőtti órákban különböző foglalkozásokon is­merkedtünk az úttörőmunka egy-egy területével, a kulturá­lis feladatokkal, a sportélet megszervezésével. Egri kirándulás —r Bejártuk a környéket is — veszi át a szót Sisa Márta. — Jártunk Szilvásváradon és Bélapátfalván, de a legna­gyobb élményt az egri kirán­dulás jelentette. Bejártuk a várat, s felkerestük a Gárdo­nyi házat is. Szinte a szemünk előtt elevenedett meg az Egri csillagok című regény egy-egy jelenete, mely egyébként köte­lező olvasmányunk. Keresett termékek a világpiacon írószergyári munkást tolláról... Az élet majd minden terüle­tén megtalálhatók a PEVDI Szentendrei Irószergyárának termékei. Azokkal ír a gyerek az iskolában, a felnőtt a gyár­ban, a gazdaságban, a hivatal­ban. A szentendrei üzemben készített golyós- és filctollakat azonban ismerik és keresik külföldön is. A világpiaci igé­nyekkel lépést tartani nem kis feladat, hiszen rohamléptekkel fejlődik a technika, s vele együtt a követelmények. Keresettek a golyósok I — Valóban így van — mond­ja Bakos Ákos, az írószergyár termelési osztályvezetője. — Termékeink java része export­ra készül. A Ferunion, a Kon- sumex és a Szöváru külkeres­kedelmi vállalatokon keresztül szállítunk a Szovjetunióba, Csehszlovákiába, Bulgáriába, Lengyelországba, Albániába és Jugoszláviába. A nálunk ké­szült tollak azonban kereset­tek a tőkés piacokon is, így például Ausztriában, a Német Szövetségi Köztársaságban, Belgiumban, Svédországban, Kuvaitban, Izraelben. A ter­vezett 290 millió forintnyi áru­ból 80 milliót belföldön érté­kesítünk. A gyár dolgozói vál­lalták, hogy ezt a termelési ér­téket 306—310 millió forintra teljesítik. — Manapság nagyon maga­sak a követelmények, az igé­nyek szinte hónapról hónapra változnak. Főként a tőkés pia­cokon nagy a konkurrencia a minőség és az ár tekintetében. Csak a legkorszerűbb gépek segítségével tudunk lépést tar­tani e fejlődéssel. Az idei év­ben 124 millió különböző go­lyós- és filctollat, betéteket ál­lítunk elő. Az utóbbi időben külföldön a fém golyósirónok iránt megnőtt a kereslet. E gyártmányunk kapott az idei BNV-n vásárdíjat. Menet közben Az írószergyár termékei vi­szonylag rövid úton kerülnek a fogyasztókhoz. A gyárbeliek tudják: hibás áru nem ketül- het az üzletekbe, hiszen az rontja a gyár hitelét. A szo­cialista brigádok ezért az egyes üzemek között olyan együttműködést alakítottak ki, melyben figyelemmel kísérik egymás munkáját és azonnal segítenek, ha valahol gondok mutatkoznak a termelésben. Így már menet közben is el­lenőrzik a termelést. Nagy feladat hárul az üzem­ben dolgozó meósokra. A kész tollak mindegyikét át kell vizs­gálniuk, s elég egy figyelmet­lenség, máris rossz tétel kerül­het a partnerekhez. A meóban 25-en dolgoz­nak — mondja Várkonyi Már­tonná, a meó vezetője. — A tollak fajtáitól függ, hogy mennyire összetett a munkánk. Tahitótfalui szakszövetkezet Szőlőszüret a szigeten Kedves, ám sok munkával teli színfoltja a gazdaságok életében az őszi betakarítás idején a szőlőszüret. A tahitót­falui Kék Duna Szakszövetke­zet földjein is hangosak a sző­lőültetvények, lányok, asszo­nyok szedik a fürtöket a sző­lőtövekről, vödrökben, putto­nyokban viszik a kádakhoz a gyümölcsöt. Idén más felada­tuk is van a szőlőben dolgo­zóknak. Ha befejezték a 65 hektárnyi ültetvényen a szü­retet — még a hideg beállta előtt — 23 hektárnyi szőlőt kell áttelepíteniük. — A szüret az őszi munkák­nak csak egy részét alkotja — mondja Lázár Antal, a szak- szövetkezet főmezőgazdásza. — A burgonya kiszedésének is ez az ideje, melyet 110 hektá­ron termesztettünk. Bár éjjel­nappal öntöztük a földeket, az aszály idején mégsem tudott kellő nagyságúra fejlődni a burgonya. A szőlőszüretnél átlagosan 70 mázsányi mézes fehér borszőlőre számítunk. — Szakszövetkezetünkben 2600 hektár van közös műve­lésben. Idén a tervek szerint 800 hektárnyi őszi kalászost vetünk el. Igaz, mostoha volt az időjárás, búzából mégis hektáronként 40 mázsányit ta­karítottunk be. Az idei évben a mezőgazdasági ágazatban 3,5 millió forintos nyereségre számítottunk. A munkák mos­tani állása szerint azonban a növénytermesztésben jó, ha veszteség nélkül zárjuk az évet. Ügy tervezzük^ hogy a növénytermesztésnél jelentke­ző veszteségeket állattenyész­tésünkből pótoljuk. Pomáziak a várban Érdekes látogatáson vesz­nek részt ma a pomázi műve­lődési ház égisze alatt műkö­dő helytörténeti klub tagjai. Kirándulást tesznek a budai várba, ahol felkeresik a ré­gészeti kiállítást, a Munkás- mozgalmi Múzeumot, a Fekete Sas Gyógyszertárat és a Má­tyás-templomot. A kirándulást Balogh Gyuláné és Joó Ti- borné vezeti. Készülnek a témirónok Készítünk.a gyárban több szín­nel író tollakat is, s ezeknek a kipróbálása bonyolultabb. A jól ismert Pax toliakból a vég­terméket vizsgáló dolgozók mindegyike naponta 3000— 4000-ret is átvizsgál. Rossz festék — Előfordulnak azonban olyan rejtett hibák is, amelyek nem derülnek ki nálunk —ve­szi át a szót Berner Jánosné, a meó dolgozója, a gyár egyik legeredményesebb kollektívá­jának, a Zrínyi Ilona szocialis­ta brigádnak a tagja.' — Ré­gebben megesett, hogy egy olyan 100-ezres'tétel került , a, kereskedelembe, melynél a be/ tétekben hibás volt a festék. Ennek következtében a tollak egy idő után nem írtak. Sze­rencsére kiderült a hiba, s az­óta kiváló minőségű NSZK- festékkel töltjük a betéteket. — Sokat segít a munkánk­ban az is — teszi még hozzá —, hogy közösségünk régi és összeforrott. Tizenöten dolgoz­nak nálunk, s 13-an munkánk alapján megkaptuk a kiváló dolgozó kitüntetést. A mozdulatok varázsában Harminc éve a bánya élén Hegyek koszorúja fogja kö­rül a dunabogdányi kőbányát. A hegy gyomrából állandó morajlás hallatszik, a dömpe­rek vég nélkül szállítják a követ — a Visegrádra veze­tő országút fölött ívelő hídon — a Duna-partra, az ott vesz­teglő uszályokig. Már az 1800- as évek végén is működött itt a bánya, munikát adott a du- nabogdányiaknak. Kemény, verítékes, veszélyekkel teli munkát. Mégis, aki beállt a sorba, s köteleken függeszked- ve fúrta a sziklafalat, évszá­zados munkadalt dúdolva tör­te, zúzta, hasította a követ, va­lahogyan itt ragadt. Kezdet­ben talán, mert más lehetősé­ge nem volt, később, mert megszerette a társakat. Gyerekfejjel kezdték — Nehéz megmondani, hogy mi tartotta itt az embereket — szólal meg Knáb Mihály, az Országos Vízügyi Hivatal dunabogdányi kőbánya üze­mének vezetője. — A legtöbb ma már idősebb ember gye­rekfejjel, 11—12 évesen kezdte itt a munkát Otthon szükség volt a pénzre, állás pedig nemigen alvadt másutt. Tizen­két évesen jöttem a bányába. Munkakönyvét nem is kaphat­tam. — Nem mondom, kínlódtam az elején, de miként a többi cseperedő suhanó, megszoktam a viszontagságot, apránként ellestem az idősebbektől a kőhasítás, a kőfaragás forté­lyait. Akkoriban teljesen a kézi termelés jellemezte a bá­nyászatot. Hetven-nyolcvan kővágó is dolgozott itt, Elgondolkodva nézi az iroda falán függő megsizürkült fotót. Évtizedekkel ezelőtt készült a kép, rajta a társak, ma nyug­díjasok, sokan már meg is haltak közülük. Évtizedek ap- róbb-nagyobb epizódjai, közös munkák, küzdelem az anyag­gal; számos siker kötötte ösz- sze velük. Knáb Mihály 59 éves, jövőre megy nyugdíjba Itt kezdte a munkát, s járta végig a ranglétrát. Kemény, kitartó munkás volt, először a kőbányamesteri, majd az üzemvezetői címig vitte. Jövő­re 30 éve, 1950. március else­jén került a bánya élére. — Azt mondja szép a mun­kánk? — kérdez vissza. — A kívülállót leginkább a mozdu­latok varázsa ragadja meg. A kőhasítók lendülete, akik egy- egy szinte puha ütéssel sok , kilónyi szikladarabokat hasí­tanak le, a kőfaragók precíz csapásai, a levegőben szerte­szét röppenő szilánkok tánca, az erőgépek zúgása, a törőgé­pekbe hulló tömbök moraja Mi már megszoktuk ezt. Ám naponta érezzük, hogy szükség van a munkánkra. Teherautók, uszályok tucatjai •• érkeznek, hogy az itt kitermelt követ elvigyék az ország távoli ré­szeibe. így volt ez az 1965-ös árvíz idején is, amikor éjt nappallá téve dolgoztunk, hogy legyen elég anyag a dunaúj­városi gátszakadásnál, az ár­ral küzdőknek. Nem leány­álom a munkánk, de jó érzés, hogy mi is hozzátehetünk va­lamit a fejlődéshez. Évente csaknem 280 ezer tonna követ termelünk ki, melyet folyami mederszabályozáshoz, útépí­téshez használnak. Dinasztiák nőttek fel A majd fél évszázad alatt emberek százai fordultak meg a bányában. Knáb Mihály irá­nyítása alatt, nemzedékek nőt­tek fel, kitartást, hivatássze- retetet tanultak. — Nem én vagyok az egyet­len, aki itt éltem le az élete­met — mondja az üzemveze­tő. — Az én sorsom, munkám csak egy a sok közül. Nézze meg a fiatalokat! Itt van pél­dául a Fodor család. Dolgozott a bányában az apa, aztán ahogy sorban felnőtt, az öt fia. Vagy itt van a mostani kőbányamester, a Tomik Ist­ván', aki 1935-től dolgozik az üzemben és 10-szer volt kiváló dolgozó. Ha megkérdezi őket, majd lelmondják: nehéz a munkájuk, de szeretik, mert érzik, hogy szükség van rá. Talán nem is elsősorban a bányászatot, hanem uz értel­mes, a hasznot hajtó munkát. Az oldalt írta: Virág Ferenc Fotó: Barcza Zsolt

Next

/
Oldalképek
Tartalom