Pest Megyi Hírlap, 1979. szeptember (23. évfolyam, 204-229. szám)

1979-09-21 / 221. szám

A felelős felelőtlenek A napokban lakástűzhöz hív­ták a gödöllői tűzoltókat a Magyar—Szovjet Barátság la­kótelepre. Ez azonban koránt­sem volt ilyen egyszerű. A te­lefon miatt nem! Tavaly óta van ugyan nyil­vános telefon a lakótelepen, de az rövid időszakokat kivéve használhatatlan, mint legutóbb Is. Mi tagadás, ilyenkor aztán általában a postát szidjuk, hi­szen, ki lehetne más a hibás, mint ők. fedig, sokan tanúsíthatnák, más ok is akad bőven. Csak­hogy a telafonrongálók — hi­szen róluk van szó — ilyen­kor nem ismernek magukra. E lakótelepi telefon esetében sem. Hogy nem lehetett a tűz­oltókat gyorsabban értesíteni, ahhoz nekik is közük van. Azok a felnőttek is felelő­sek, akik a készülékkel játsza­dozó gyerekekre nemcsak ■ ott, másutt sem nagyon mernek rászólni. Mégpedig azért nem, mert gyakori eset, hogy ezek után megjelenik az illetőnél rosszalkodó nebuló szülője és neki áll feljebb: hogy mernek az ő gyerekére rászólni! Aztán, ha baj történik, nem kérdezősködik, inkább sunyin elvonul, vagy ő a leghango­sabb, hogy felelőtlenségét pa­lástolja. A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA VI. ÉVFOLYAM, 221. SZÄM 1979. SZEPTEMBER 21., PÉNTEK Négymillió forintot tettek félre A növekedéssel arányos ellátás Napjainkban azokat a fal­vakat lenne könnyebb számon tartani, amelyekben nincs tu­catnyi új ház vagy házsor. Hi­szen leginkább az a megkapó, ha egy-egy községbe érkezik az ember, hogy a téglavörös vagy frissen vakolt új házak sora fogadja. Aki például hu­szonöt-harminc éve járt utol­jára Csömörön, annak bizony a zeneoktatás Gödöllőn, a körzeti állami zeneiskolának csaknem 600 tanulója van. Hegedűn, gordonkán, gitáron, fa- és rézfúvóso­kon, zongorán, dobon tanulhatnak meg játszani az iskola növendékei. Képünkön: Ferenczi Anna igazgatóhelyettes, zon­goratanár Händel d-moll menüettjét gyakoroltatja. Iíj. Fekete József felvétele idegenvezetőre is szüksége le­het. Legalábbis erre következ­tethetünk abból a fejlődésből, amelyet rövid beszélgetésünk alatt Kocsis Ilona vb-titkár felvázolt. Tanáriból tanterem — Községünk lélekszáma je­lenleg e—.-ötszáz, de ebből legalább kétezer-egyszázán azon az újtelepi részen lak­nak, amely teljes egészében a felszabadulás után jött létre. Csömör, valamennyi köz­ségünket beleszámítva, talán a legjobban növekedett a fővá­ros környéki gyűrűben, mégis úgy tetszik, a közintézmények, az ellátás terén nincsenek na­gyobb gondok, de természete­sen itt sem megy minden egy- csapásra. — Egészségügyi alapellátá­sunkra nem panaszkodhatnak. A két körzeti, s az egy fog­orvos egyelőre győzi a mun­kát. Csömörön két iskola van. Az egyiket, a Szabadság útit a hetvenes évek elején bővítet­ték, így hét tanterme lett, csak az alsó tagozatosok járnak oda. A 305 kisiskolást két mű­szakban tanítják. Az egy nap­közis teremben két csoporttal foglalkoznak. A Major utcai iskolába 266 felsős jár, tíz tan­termük van úgy, hogy a meg­szüntetett tornateremből és egy tanáriból alakítottak ki tanterm'et. Utazó gyerekek Évek óta, így még az idén is, három első osztályt indí­tanak Csömörön. Tervezik az iskola bővítését, és tornaterem létrehozását. Az előbbire már van némi tőkéjük: 4 millió forintot tettek félre rá, ami­ből 3 millió a megyei tartalék- alapban van, tehát kamatozik. Tornatermet majd a Major ut­cai iskolához akarnak építe­ni. A községben 32 pedagógus tanít, közülük mindössze hat­nak nincs képesítése, de egy kivételével mindegyik közel áll a diploma megszerzéséhez. Pedagógusaik, nagy része Bu­dapestről jár ki, de akad ide­valósi is. Sokáig egy óvoda volt a köz­ségben, amelyben mindössze nyolcvan gyereket tudtak el­helyezni. Gondjukat a két éve átadott, 100 apróságot be­fogadó óvoda átadása szüntet­te meg, amely az újtelepi rész­re került. Az idén minden je­lentkezőt felvettek. Viszont bizonyos mértékig jellemző, hogy a Budapesten dolgozók közül sokan magukkal viszik a kicsiket is, s többnyire a munkahelyükhöz tartozó gyer- mekintézménybein helyezik el őket napközben. Vezetékes víz A község felszabadulás utá­ni gyarapodása alatt nemcsak a lélekszám emelkedését, az új házak sorát érthetjük, ha­nem azt is, hogy viszonylag hamar bekapcsolták őket a közüzemi vízhálózatba. A he­lyi víztársulat tíz éve ala­kult, 1973—76. között készült el az ivóvízhálózat, s ma már minden utcában ott a vezeték. A vizet Fótról kapják, alapjá­ban véve elégedettek az ellá­tással, noha a nyáron vízikor­látozást kellett bevezetniük, elsősorban a pazarlók miatt. Fehér István Jegyzet Kistermelők és felvásárlók A fogyasztási és értékesítő szövetkezetek, az áfészek egyik fontos feladata, hogy felvásárolják azoknak a ter­mékeknek egy jelentős há­nyadát, amelyeket a háztáji gazdaságok eladásra kínálnak. Ez a tevékenység fontos nép- gazdasági érdek, hiszen szá­mos olyan élelmiszeripari áru van. amelynek negyedét, har­madát éppen a kistermelők állítják elő. Mi több, az áfészek külön feladatot is kaptak, s vállal­ták azzal, hogy nemcsak fel­vásárolják a zöldséget, gyü­mölcsöt. háziállatot, hanem szervezik is a termeltetést. Szerződést kötnek, s újí­tanak meg; anyagokkal, eszközökkel, kedvezményes vásárlásokkal segítik a kistermelőket. Ily módon tulajdonképpen tar­talékaink feltárásában is sze­repük van, hiszen gyakran olyan parlagföldek, kertszeg­letek bevetését, művelését, ki­használatlan épületek betele­pítését ösztönözheti akciójuk, amelyeket eddig nem haszno­sítottak. Külön figyelmet érdemel az a tény, hogy bizonyos mér­tékben átalakult, intenziveb­bé, erőteljesebbé vált a kis- kerti gazdálkodás. A járás­ban utazó megfigyelheti, hogy a kora tavaszon miként tele­pülnek be a zártkertek, hos- télok, fóliasátrakkal. Miért jó ez? Azért, mert nemcsak, hogy korán kerülhet piacra a zöldség, de a termőterület ki­használtsága is jobb. Érdemes persze azt is hozzátenni, hogy a módszer korántsem általá­nos. Szűkebb pátriánkon be­lül egyes településeken ugyan nagy a hagyománya a fóliás termesztésnek, sok helyütt azonban mintha még mindig nem ismerték volna fel elő­nyeit. S itt vannak még tar­talékaink. Ugyancsak áfészeink egy részének javára írható, hogy a kiskertek, hétvégi telkek jobb kihasználását o gyü­mölcsfák telepítésével Is se­gítik. Nemcsak a facsemeték, szőlőoltványok eladásával, de azzal is, hogy a velük ter­ményértékesítésre szerződöt­teknek díjmentesen juttatnak ültetnivalókat. Ezúttal az áfészekről szól­tunk, s a velük kapcsolatban álló kistermelőkről. Ez a kapcsolat természe­tesen nem mindig felhőt­len. Még sokat kell tenni azért, hogy közös munká­juk folyamatosabb, zavar­talanabb legyen. Ahogy dicséretre méltó, mert közös ellátásunkat szolgálja, azok munkája, akik tíz, húsz. vagy ezer kiló babot, uborkát, paradicsomot termesztenek el­adásra, elismerés jár azoknak is, akik a nagyüzemi mér­tékhez képest sokszor ma­roknyi terményt tőlük felvá­sárolják, könyvelik, számláz­zák. iktatják. Ez a termelési idény las­san lejár. Senkinek sem volt könnyű esztendő, hiszen az időjárás nem mindig kedve­zett. Ám közeleg a jövő évi szerződéskötések ideje. S ak­kor, de főképpen tavasszal kezdődik minden elölről, s bízunk benne, hogy még zökkenőmentesebb lesz a folytatás. Egyet máris biz­tosan tudhatunk: ha jó ter­més lesz. s ehhez szorgalmas felvásárlók, értékesítők tár­sulnak. közös gondjaink to­vább enyhülnek. F. L Zsámbok Kiállítás és vásár A túrái Galgavidéke Áfész hatékonyan támogatja a kis­termelőket. Ennek egyik meg­nyilvánulása, hogy bizonyos időközönként egy-egy község­ben kiállításit és vásárt tart azokból az anyagokból, esz­közökből, amelyek a zöldség­gyümölcs termeléshez szüksé­gesek. Szeptember 28—30-án Zsámbokon, az ottani felvá- sárlótelepen nyitnak kiállí­tást, amelyen az általuk for­galmazott növényvédő szere­ket, műtrágyákat, kertészeti kisgépeket láthatják az ér­deklődők. A helyszínen szak­tanácsadással is szolgálnak’ majd. SPORT — SPORT — SPORT — SPORT — SPORT — SPORT — SPORT Járási labdarúgó-bajnokság Váratlan fordulatok, sok gól Napsütésnek és sok gólnak örvendezhettek a nézők vasár­nap a járási labdarúgó-bajnok­ság mérkőzésein. A domonyiak Galgahévízen tapsot arattak, sportszerű játékukért. Három olyan mérkőzés is volt, ame­Megkésve, de nem későn Országot felfedező nyugdíjasok Réti István, a hévízgyörki művelődési ház nyugdíjas- klubjának vezetője lassan ke­rékpározik lakóházától a kul- túrházig. Lábai bírnák a gyor­sabb tempót, de nem siethet, mert minden porta előtt rá­köszönnek. Biciklijének kor­mányán elnyűtt aktatáska, benne jegyzetfüzet, golyóstoll. Ennyi a felszerelés, de ez az­tán igazán hozzánőtt. mert ez a táska s benne a kellékek mindig vele vannak. Ott ta­lálható a Ladájában is, ha ép­ben azt kormányozza, s ott a kezében, amikor gyalogosan van. Nem siet autóval sem, hiszen abból is igyekszik min­denkinek előre köszönni, no, meg elég gyakran meg is kell állni, mert ki hallgassa meg az embereket, ha nem ő, aki több évtizedes közéleti múltra tekinthet vissza. Mindig a közért Hallgattak rá egyéni gazda korában, elfogadták tanácsait, intézkedéseit a közösben, ami­kor brigádvezető lett. elisme­réssel emlegetik a Hazafias Népfront helyi bizottságának elnökeként végzett munkáját, dicsérik tanácstagi tevékeny­ségét. Felesége a megmondhatója, hogy az alig kétkilométeres úton, ami a lakásuk, kertjük, meg a szőlőjük között van, hányszor áll meg a Lada, mert a férjének mindig akad elin­téznivalója. Sosem lehet tud­ni, mire mozgósítja klubtár­sait, vagy valamelyik utca la­kóit. Csak egy biztos: amit tesz, mindig a közösségért te­szi. A korai sötétedés az ősz kö­zeledtét jelzi. A művelődési ház előtti lámpa fényében fu­tunk össze. — Most milyen ügyben fá­radozik. — kérdezem. — Vasárnap Egerben jár­tunk nyugdíjas társaimmal. Ismerkedtünk a város neveze­tességeivel, műemlékeivel, jár­tunk a Bazilikában, a várban, megcsodáltuk a régi építmé­nyeket. A közös ebéd után el­vitt az autóbusz a Szépasz- szony-völgyébe is. ahol azon­ban keveset időztünk, mert ar­ra törekszünk, hogy minél többet láthassunk abból, amit ifjabb korunkban nem láthat­tunk. Az unokáinknak nem új az egri vár, sem a Gárdonyi múzeum Nekünk, akik hatva- norj túl ismerkedünk a világ­gal, bizony sietnünk kell, ezért nem tölthettünk egész napot Egerben. Úgy gondol­tuk, ha erőnk, egészségünk megmarad, még visszajövünk. Gyorsan indultunk tovább, programunk szerint. Egyre messzebb — Az útnak csak a fonto­sabb és érdekesebb megállóit említem, ami talán elég an­nak bizonyítására, hogy ki­rándulásainkon valóban az or­szággal ismerkedünk, s ha idő­sek vagyunk is, tényleg fel akarjuk fedezni Magyarorszá­got. Párádon megnéztük a márványistállónak nevezett múlt századi épületet, ami a Károlyiaké volt, s nevét már­vány jászoláról kapta. Itt lé­tesítették 1972-ben az ország első kocsimúzeumát, ahol a szekérgyártáshoz szükséges szerszámokat, történetét be­mutató képeket és számos ko­csit, hintót láthattunk. Olyan hintót is, amelyet alig tíz év­vel ezelőtt másfél millió fo­rintért újítottak föl. — Mátraházánál letértünk az útról, buszunk felkapaszko­dott hazánk legmagasabb pont­jára. a Kékestetőre. Gyönyör­ködtünk a kilátásban, az alat­tunk elterülő táj szépségében és sajnáltuk, hogy csak most jutottunk el ide. — Jobb ké­sőbb, mint soha, mondta egyik társunk — s igazat adtunk ne­ki. — Valóban, ha későn is, lassan-lassan megismerjük az országot. Sokfelé jártunk már, s ha erőnk engedi, még mesz- szebbre is eljutunk. — Merre? — Hát most azt forgatom a fejemben, hogy túlmegyünk a határainkon. Krasznahorka, Kassa és környéke érdekli a legtöbb klubtársamat. Igazuk is van, miért ne mehetnénk külföldre mi is. Egészségesek vagyunk, megvan az anyagi biztonságunk, gyerekeink fel­nőttek, biztosan nem veszik rossznéven a nagyapákban feltámadt utazási kedvet. Ha önköltségen szervezzük a kirándulást. 400—500 forintból megússzuk. Ennyit talán min­denki megengedhet magának öregségére. — Az utazás terheit bírjuk, hiszen életünk nagyobbik ré­szét abban a korban éltük, amikor nemcsak a fiatalnak, de az öregnek is meg kellett küzdenie a mindennapi fa­latért Legközelebb merre? Harányi Andrásné köszön ránk, s alig viszonozzuk, már ott Blaskó Ferencné. — Leg­közelebb merre megyünk, Pis­ta? — kérdezik. Réti István magyarázni kezd, aztán ki­nyitja táskáját, előkerül a golyóstoll, meg a jegyzetfüzet hogy bejegyezze a kirándulás­ra jelentkezők nevét. Fercsik Mihály lyiken a 3-0-ás vezetés sem volt elegendő a győzelemhez. A forduló rövid krónikája: Dány—Nagytarcsa 6-0 (2-0) Vezette: Vándor (Födi). A lelkesen védekező nagy- tarcsaiak ellen a tapasztalt és jól játszó hazaiak ilyen ará­nyú győzelme is megérdemelt. Zsámbok—Hévízgyörk 1-0 (1-0) Vezette: Keglovits (Lázár S., Darnyik). Jó iramú mérkőzés, sport­szerű játék, a találkozó végé­re a zsámboki együttes elfá­radt, győzelmüket a szerencsé­nek is köszönhetik. Pécel—Túra 2-1 (0-1) Vezette: Urban (Surman, Bodor). A találkozó igen jó és sport­szerű játékot hozott. A vendé­gek szerezték meg a vezetést, de a hazaiaknak nemcsak egyenlíteniük sikerült, hanem a győzelem is. Mogyoród—Valkó 3-2 (1-0) Vezette: Czene (Lázár J., Perge). Ez az egyik olyan mérkőzés, amelyiken a mogyoródiak már 3-0-ra vezettek, és ezenkívül is számos helyzetet kidolgoz­tak. A vendégek kedvét ném szegte a három gól, rákapcsol­tak, szépítettek, és nem sok hiányzott az egyenlítéshez sem. GEAC—Bag 4-2 (3-2) Vezette: Unger (Molnár, Széki). Igén jó talajú pályán, nap­fényes. de szeles időben a ba- giak szereztek vezetést. A na­gyon ötletesen és iól játszó egyetemisták azonban csakha­mar egyenlítettek. A közönség élvezte a fordulatos küzdel­met. amelyen a hazaiak na­gyobb arányú győzelme sem lett volna meglepetés. Honvéd Malinovszkij SE— Erdőkertes 8-3 (3-1) Vezette: Darnyik (Lázár). A Honvédőt nem állította nagy erőfeszítés elé az erdő­kertes! gárda. A HMSE-ben Tihon és Karácson brillírozott; a gólokon testvériesen megosz­tozkodtak Szabóval és Szalisz- nyóval. Valamennyien kettőt­kettőt rúgtak. Galgahévíz—Domony 3-3 (0-2) Vezette: László (Maszlag, RáVz). Hamar megszerezte a veze­tést a Domony. és még a 81. percben is 3-0-ra vezetett. A biztos győzelem tudatában két poszton is cseréltek, kienged­tek. ami megbosszulta magát. Az eredmény a látottak alap­ján a galgahévíziekre nézve hízelgő. Aszód—Veresegyház 6-3 (0-2) Vezette: Imre (Varga, Máté). Két ellentétes félidőből állt a találkozó. A 60. percben még a vendégek vezettek 3-0-ra. Ezután mintha kicserélték volna az aszódiakat, fél óra alatt hat gólt rúgtak. Szászi (2), Tóth. Ondrik I.. Czmorek és Túrán (1—1) révén. Kartal II.—Isaszeg 0-2 (0-0) Vezette: Hegedűs (Legéndi). A kartaliak idegesen játszot­tak az első félidőben, az isa- szegiek pedig lakodalmi han­gulatban. Az utóbbiak teljesít­ményén meglátszott. hogy szombaton középhátvédjük. Szabó József esküvőjén voltak. Szünet után mégis magukhoz tértek, és a különben sportsze­rű mérkőzésen megszerezték a győzelmet. Ifjúságiak: Dány—Nagytar­csa 8-1, Pécel—Túra 3-1, Gal­gahévíz—Domony 1-1. Mo­gyoród—Valkó 3-1, Aszód— Veresegyház 1-3. A BAJNOKSÁG ÄLLÄSA I. osztály 1. Dány 5 4 1 _ 16- 6 9 2. Pécel 6 4 1 1 12- 7 9 3. Aszód 5 3 2 — 14- 8 8 4. Isaszeg 6 3 1 2 9- 7 7 5. Túra 6 2 2 2 18-11 6 6. HMSE 5 2 2 1 11- 6 6 7. Hévízgyörk 6 2 2 2 10-10 6 8. Zsámbok 6 2 2 2 13-14 6 9. Veresegyház 6 3 — 3 10-14 6 10. Galgahévíz 4 2 1 1 10- 7 5 11. Kartal II. 4 2 1 1 5- 3 5 12. Domony 6 1 3 2 15-16 5 13. Bag 6 3 1 3 12-13 5 14. GEAC 2 2 — — 8- 3 4 15. Mogyoród 6 2 — 4 9-15 4 16. Erdőkertes 5 — 2 3 10-21 2 17. Nagytarcsa 6 1 — 5 4-19 2 18. Valkó 6 — 1 5 5-17 1 Csiba József

Next

/
Oldalképek
Tartalom