Pest Megyi Hírlap, 1979. szeptember (23. évfolyam, 204-229. szám)
1979-09-21 / 221. szám
1979. SZEPTEMBER 21., PÉNTEK x/unap BNV-pillanatképek... Tollak, játékok, kandallók Sztár az ICO-ír6szert csábít a csinos maneken is . • • Sínrögzítés új módon Karbantartása és beépítése gépesíthető Félfogadás, nyolctól négyig Jelentősen fokozza a vasúti közlekedés biztonságát az az új sínleerősítési megoldás, amelyet a Budapesti Műszaki Egyetem vasútépítési tanszékén dolgoztak ki. A Közlekedés- és Postaügyi Minisztérium szerződéses megbízása alapján éveken át tanulmányozták és minősítették - több ország vágányrögzítési technikáját. Erre azért volt szükség, mert a nálunk jelenleg alkalmazott csavaros sínleerősítési módszer ma már nem tudja maradéktalanul kielégíteni a rohamosan fejlődő közlekedés mind nagyobb igényeit. A vonatok számának, súlyának és sebességének növekedése folytán a pálya hamarabb rongálódik, többször szükséges ellenőrizni, kézi erővel történő karbantartásra viszont sem elegendő idő, sem megfelelő létszámú munkaerő nem áll rendelkezésre. Dr. Kerkápoly Endre tanGyors, hathatós segítség Katonák az építkezéseken A gazdaság szervezett részei Gyufaiskola I A Szegedi Gyufagyárban céltudatosan törekszenek arra, hogy a tervükben szereplő évi mintegy 300 millió doboz gyufát minél kisebb és minél szak- képzettebb munkásgárdával állítsák elő. A több mint százéves gyár korszerűsítését nemrég fejezték be. Eközben maguk szerkesztette olyan gépet is felszereltek, amely műszakonként 10 millió fapálcikára viszi fel a gyújtófejet, majd a kész gyufát dobozba tölti, s mindehhez a korábbi 32 helyett csak nyolc dolgozó közreműködése szükséges. Több más új berendezést is üzembe helyeztek, s most már az azonos feladatot az egész gyár egynegyedével kisebb létszámmal is jól megoldja. A feleslegessé váltakat a szomszédos gyárakban helyezték el. A visszamaradtak munkáját tovább tökéletesítik. E céllal egyéves gyári szakmai tanfolyamot indítottak, főként gyufaipari gépkezelők képzésére. Mire jó a Terranova? Meggyőződhet róla, aki a Budapesti Nemzetközi Vásár F pavilonjának Kisipar—KIOSZ-ki- állításán körülnéz. Itt egy házrészlet emelkedik a magasba, falán láthatjuk a Terranova nemesvakolatot. Ez az építőanyag az Országos Érc- és Ásványbányák Dunántúli Művek pilisvörösvári üzemében készül, elődeinél tartósabb, jobb hőszigetelő, nem károsítják az időjárás viszontagságai. Az emeletre vezető faragott falépcső is Pest megyei mester kezét dicséri — Makai Jánosét —, csakúgy, mint a kandalló, amelyet Halfinger Ferenc csempekészítő állított ösz- sze. Az ügyes kezű mesteremberek között — akik a helyszínen fúrnak, faragnak, hímeznek, ragasztanak — őszintén csodálják a nézelődők Madarász Károlyné kézifestő keleties jellegű festete ruháit és blúzait, csakúgy mint a fiatal Kápolnási László kosárfonó szebbnél szebb dísztárgyait és használati eszközeit, ősi szakmát mível Váci György könyvkötőmester is — szemünk előtt —, külön érdekessége, hogy kisinast is hozott magával. Konténer-szauna Sok látnivalót kínálnak a nagyipari-szövetkezeti lakás- felszereléseket gyártók is, o kiskunlacházi ÉGSZÖV Totya kazánjai messziről invitálják piros színű kazánjaikkal közelebb a látogatókat. Dulcz Gusztáv, a szövetkezet főenergetikusa elárulja, mi is az újdonság idei termékeikben. — Figyelembe véve a várhatóan nem javuló energiahelyzetet, mi is szeretnénk hozzájárulni a takarékossághoz. Épp ezért jövő évtől a most kiállított kazánokat kínáljuk értékesítésre. Ezeket hőszigetelő burkolattal láttuk el, velük a hőmegtakarítás mellett, esztétikusabbá, mutatósabbak- ká is tettük a kazánokat. Törhetnénk a fejünket, mi a csuda lehet az a konténerszauna — ha nem láthatnánk- itt, a C pavilon melletti szabad területen. Nézegetik is sokan, s a vélemények megoszlanak: hol vagyunk mi még ettől ?!... Nem vagyunk mi finnek! — csúfolódnak is. Finnek ugyan valóban nem vagyunk, mint köztudott északi divat az igen-igen egészséges szaunázás, ám a mindig újat kereső ráckeveiek, úgy találják, valakinek el kellett kezdenie. Nos, az Aranykalász Tsz konténer-szaunájával nem árul zsákbamacskát, az irány árát is közlik: 117 ezer négyszáz forint. Itt láthatunk tehát egy modem házikót, amely gyantamentes lucfenyőből készül. Benne a szaunafülke, a hidegvizes blokk, valamint az öltöző helyezkedik el. Természetesen kívánságra variálják a méreteket, kérésre hidegvizei zuhanyzóval is kiegészítik a szaunát. És amit még a szövetkezet szakemberei hangsúlyoznak: szabályozható a belső hőmérséklet, a légcseremegoldás újszerű, és a falszigetelés is. Jó szaunázást! — kívánnánk, bár úgy tűnik, a testkultúra és az egészséges életmód eme eszközének elterjedéséhez még jó időre lesz szükség. ICO a márkajel Nincs viszont nagy szükségük reklámra a pomázi Írószer Szövetkezet termékeinek. Márkajelük változatlanul ICO, ezt vetíti szemünkbe is mindenfelől a kirakatuk. Szen- gofszky Oszkár termelési osztályvezető főként újdonságaikra hívja fel figyelmünket. Ilyen a SAX 300-as dubló lyukasztógép. Kisirodagép-család- juk több új taggal bővült ezenkívül, tetszetős, formatervezett a Sax 55,75 és 150-es fűzőgép is. Ezekből jövőre indul a sorozatgyártás. Ugyancsak az 1980-as év slágerének szánják a polipén táblairont, velük végre lehetséges lesz a fehér iskolatábla használata. Egyébként SAFARICO névvel új típusú golyóstoll piacra dobását is tervezik. Sétánk során természetesen ezúttal s!m kerülhetjük ki az öltözködés és divat fellegvárát, az A pavilont. Itt fedeztük fel a budaörsi Texelektro Szövetkezet néhány könnyűipari remekét. — Csak ízelítőt adunk széles termékskálánkból, igyekeztünk kihasználni a kapott — bizony igen kicsi — helyet — mondja kiállításuk pillanatnyi vendéglátója. — Üj termékünk ez a korszerű, alumíniumkeretes légibőrönd. A Székesfehérvári Könnyűfémművel közösen dolgoztuk ki. Miután teljes egészében házai alapanyagból állítjuk elő, várhatóan lesz iránta kereslet. Ez a vásári tapasztalatunk is. Előállítottunk egy Napszítta cédula a solymári nagyközségi tanács ajtóüvegén: Félfogadás: hétfő 14—16-ig, szerda 8—16-ig, szombat 8— 12-ig. Szerda van, délidő, csöndes az épület. Seres István vb-tit- kár a „Műszaki” feliratú szobába tessékel — alatta tintával: Személyi számok kiadása —, félreülök a gépírónő elárvult helyére. A főelőadó elnézést kér, ügyfele van. A fejkendős asszony a szomszédra panaszkodik, a szomszéd meg rá, innen a perpatvar. Valami építési ügy lehet, így veszem ki a szavából. „Három centiméter miatt marakodnak — magyarázza később a műszakis. — A szomszéd a rámenősebb, akár a házat is lebontatná, már a tanácsot is feljelentéssel fenyegette.” Az asszony hajlik a megoldásra, átépíti ő úgy a házat, hogy ne legyen belőle több baj. Papírt kerítenek, ceruzát, úgy beszélik meg a teendőket. Mindig sürgős — Nagy áldás nekünk ez az üdülőterület — mondja kétértelműen Nagy István főelőadó. — Hétvégére kijönnek a városiak, összevesznek, hétfőn meg elszaladnak a tanácsba. A főelőadó fiatal ember: hat éve dolgozik pz osztályon. Pi- lisborosjenőn lakik, onnan jár át Solymárra. Két ügyfél látogatása között átül a vendégszékre, onnan válaszolgat kérdéseimre. — A szokottnál nyugodtabb a mai nap — mondja. — Igaz, dél van, és inkább reggel meg délután jönnek az emberek. Bár néha mi észre sem vesz- szük, mikor is van hivatalos félfogadás, mert jönnek más napokon is. Mindig akad valami sürgős intézni való, mindig van, amiről megfeledkezni típusú elefántkord szövetet is — itt a női köntösünk és a szoknyamellény modellünk látható — vele szeretnénk hozzájárulni a hazai választékbővítéshez, no meg az importkiváltáshoz. Mágneses mozaik Mozdulni is alig tudunk a sok látogatótól, gyerekzsivajtól hangos a csarnok. Talán már kitalálták olvasóink: játékországban, azaz a D pavilonban nézelődünk. Ismerős emblémára figyelünk föl, az ácsai Vörös Október Tsz-ére. Tóth Zoltán, a játékrészleg vezetője, érdeklődéssel figyel: tetszik a játékkavalkádjuk. — Főként mágneses játékokat készítünk: mozaikokat, társasjátékokat, sakkokat — int körbe a standjukon. — Nekünk is meglepetésként hatott, hogy csak dekorációként elhozott sok színes műanyag figuránk milyen sikert arat — a gyerekek között. Épp ezért a TRIÁL-lal már kötöttünk is megállapodást: ilyeneket is gyárt majd részlegünk. Dodó Györgyi fék. És mi ilyenkor sem mondjuk, hogy nem érünk rá, most nincs itt a dolgok ideje. Fiatalasszony érkezik, gyerekkel. Telekügyben jár ő is, bár elmúlt az ideje, nem kapott kérvényére választ. Mondja a nevet: Balogh'; a főelőadó átlapozza a B betűs iratokat. Nincs. Belekotor egy másik halomba, nincs. „Más néven nem lehet?” — kérdezi. Az asszony bizonykodik. Ügy találják meg, tíz perces munka után, a H betűnél. Holczer névre szól a beadvány. Feledékeny adófizető — Megvan mindennek a szezonja — mondja Nagy István, ismét a vendégszéken ülve. — — A nyár az építésügyé, bár jócskán jut belőle a tavaszra meg őszre is. Telek adás-vétel; építés és átépítés; minden akad nálunk. S bizony kemény dolog házépítésbe fogni, egyszerre kéne jogásznak, adóügyi szakértőnek vagy éppen építésznek lenni. Így aztán, ha valami van, csak hozzánk jönnek: magyarázzuk el ezt, segítsük amazt. Még az a jó, ha valaki felkészülten, listával érkezik, ilyenkor tudjuk, mit akar, mire is kér megoldást. A főelőadó bocsánatot kér: hogy megfogyatkoztak az ügyfelek, jutna ideje a munkájára. „Mert a munkát azért el kell végezni, mégha félfogadás van is — magyarázza. — Bár így is sokszor a nyakamon marad. Ilyenkor a hónom alá csapom az iratokat és megcsinálom otthon.” Nem zavarom, átsétálok a szomszéd szobába: üres az „Igazgatás” feliratú helyiség. „A lányok?” — kérdezi később Kovács Béláné tanácselnök is. Dorogon akadt dolguk, azt intézik a csöndesebb délidőben. A harmadik szobában — „Adóügy” — Taller Jánosné előadó . egymagában. Adóíveket tölt ki éppen. — Milyen adózók a solymári polgárok? — kérdezem. — Egy részük, szerencsére a többség, rendesen fizet. Másik részük viszont, igaz kevesebben vannak, de ők adják a munka nehezét, elfeledkezik a kötelességéről. Feledékenység-e ez vagy számítás, nem tudom. Mindenesetre egy-egy elmaradással meg tudják nehezíteni az egyébként egyszerű mederben folyó ügyvitelt. Sokszorosára nő a levelezés, munkahelyeket kell felszólítanunk, idézgetnünk. Szóval mind olyan kötelezettséget eredményez a mulasztás, amit valamennyien szívesen megkerülnénk. — Milyen panaszokkal keresik meg fogadónapon a tanácsot? — Az adóívből adódik a legtöbb kérdés — magyarázza. — A lakosság többsége évek múltán sem tudja, mit is fizetett be és mi a hátraléka. Szóval, bonyolultak a számok; meg is értjük, el is magyarázzuk mindannyiszor. Ez a dolgunk. Cédula az ajtón A folyóson végig kopognak a léptek. Kismama a személyi számért jött, a lányok ebédelnek, várnia kell. Középkorú férfi telekügyben jár: odabenn háromszor magyarázza el a közös tulajdonú telek lehetséges sorsát. A főelőadó háromszor hallgatja meg, s háromszor mondja el ugyanazt a választ. A férfi kimegy, aztán leül a padra várakozva. Valamit talán elfelejtett. Az ajtóüvegen sárgán hívogat a napszítta papírdarab: félfogadás, tizenhatig. M. A. székvezető egyetemi tanár, a kutatókollektíva irányítója az MTI munkatársának elmondotta, hogy kísérleteik során egy olyan, rugóval működő sínleerősítési szerkezetet alakítottak ki, amelynek nemcsak a karbantartása, hanem a beépítése is gépesíthető. Az új konstrukció számos előnyös tulajdonsággal rendelkezik. Lazulásra hajlamos elemeket, csavarokat egyáltalán nem tartalmaz, ugyanakkor a síneket állandóan és megbízhatóan leszorítja, s az eddigieknél lényegesen nagyobb közlekedési biztonságot nyújt. A pályafel- ügyeletet ugyanez a megoldás is megköveteli, de a sűrűn egymást követő karbantartási munkálatokat feleslegessé teszi. Itthon is előállítható, s jelentős mennyiségű anyag megtakarítását teszi lehetővé, mivel egy leerősítéshez a korábbihoz képest csak negyedannyi acélt szükséges felhasználni. Ma már egyáltalán nem szokatlan az építkezéseken, földeken, gyárakban dolgozó katonák látványa. Azt mindenki természetesnek veszi, hogy elemi csapások — árvíz, hóvihar — esetén a katonák azok, akik elsőként segítenek, az ő szolgálatkészségük gyakran emberéleteket, milliós értékeket ment meg. Talán ezért is él úgy a közvéleményben, hogy ahol valami elmaradás van, ha egy létesítmény nem készülne eh határidőre, ahol kevés a munkáskéz, ott majd segítenek a katonák. S bár e vélekedésnek alkalmanként lehet némi alapja — hiszen például a mezőgazdaságban időnként valóban elkél a gyors, hathatós segítség — az építő katonák szerepe, feladata mégsem ez. Számolnak velük Tizenöt évvel ezelőtt minisztertanácsi határozat hozta létre a magyar néphadsereg építő-műszaki alakulatait. Ezeknek a csapatoknak alapvető feladatuk — a többi katonához hasonlóan — a haza védelme. Az itt szolgálatot teljesítő fiatalok is elsősorban katonák, s az építési feladatokat szolgálati kötelességük teljesítése mellett látják el. Ezt — a közhiedelemmel ellentétes — vélekedést fejezi ki jelszavuk: Védem, építem. • Másfél évtized alatt a munka szervezettsége, hatékonysága, termelékenysége szempontjából is sokat fejlődött az építő-műszaki alakulatok tevékenysége, s ma már természetes, hogy számolnak velük a népgazdaság munkaerőmérlegében. S nem úgy — mint azt a már említett nézet tükrözi —, hogy amit a „civilek nem csinálnak meg, azt majd a katonák elvégzik”. Sajnos, van ilyen gyakorlat is, de korántsem ez a jellemző. Az Országos Tervhivatal a Honvédelmi Bizottsággal egyeztetve a népgazdasági, vállalati és honvédségi érdekek figyelembe vételével osztja el az alakulatokat a különböző munkahelyek között. Munka és munkahely pedig van bőven. Az építő katonák tevékenységét vasútvonalak és állomások, lakótelepek, és iskolák, metróalagutak és gyárak jelzik — néphadseregünknek ezek az egységei ma már a gazdaság szervezett részeivé váltak. Az eddigi eredményeket jól szemlélteti néhány adat: 1964- ben — megalakulásukkor — az építő-műszaki alakulatok összes termelési értéke 180 millió forint volt, 1970-ben közel 2 milliárd, 1975-ben 2,7 milliárd forintot ért munkájuk. A legutolsó adat tavalyKukoricatárolás A nedves kukorica tárolásának és takarmányozásának kérdéseiről rendezett országos szakmai napot az Agrober mezőgazdasági és élelmiszer- ipari tervező, beruházási vállalat. A Szekszárdi Állami Gazdaságban csaknem egy évtizede tárolják szárítás nélkül a kukoricát, s 1972 óta pontos mérési eredményekkel rendelkeznek. A módszer lényege, hogy a nedves kukoricát légmentesen záródó toronyban helyezik el, ahol önmagától konzerválódik: részben az erjedés, részben pedig a keletkező széndioxid tartósítja. Semmiféle adalékanyagot nem használnak. A tapasztalatok rendkívül kedvezőek; A szárítás nélkül tárolt kukorica kellemes ízű. Az energia- takarékos módszer üzemi költsége lényegesen alacsonyabb, mint a szárítási eljárásé. A légmentesen záródó tornyok viszont nem olcsók. A megoldást a jelenlegiek átalakítása jelentené, ami a gyártó magyar vállalatok fejlesztőmérnökeinek feladata. ról való: ekkor 4,2 milliárd forint értékű volt a katonák teljesítménye. Az elmúlt tizenöt év alatt mindez összesen közel bairmincmilliárd forint értékű munkát eredményezett. Szakmát tanulnak A katonák a népgazdaság minden kulcsfontosságú beruházásából kivették a részüket. Ott voltak a Borsodi Vegyi Kombinát építkezésein, Lenin- városban az olefinprogram megvalósításánál, az ózdi és a Dunai Acélmű rekonstrukciójánál. csakúgy, mint ahogy kivették részüket a nagyvárosok — elsősorban Budapest — komplex lakásépítési programjának megvalósításából. De dolgoznak katonák az ajkai timföldgyárban, a váci, a be- remendi cementműben. a metró építkezésein, az M7-es autópályán, a készülő paksi atomerőmű munkálatain is. Eddig az építő katonák által közvetlenül létrehozott javakról. eredményekről esett szó. De ezek, az új képzési rendszerű alakulatok másfajta értéket is létrehoznak: közel tíz év alatt szervezetten folyik az általános iskolai oktatás, s ez idő alatt mintegy 15 ezren végeztek el az általános iskola különböző osztályait. Hatnyolc szakmát tanulhatnak a fiatalok a hadseregben: ilyenek például az ács, kőműves, vasbetonszerelő. gépkezelő, gépkocsivezető szakmák, shogy a fiatalok éltek a lehetőséggel, jelzi; két és félezer katona kapott eddig szakmunkásoklevelet. s mintegy háromezren a polgári életben is érvényes brigád- és munkavezetői képesítést szereztek. Sok katonafiatal nyerte el a kiváló dolgozó címet, az elmúlt néhány évben több mint ezren kapták meg ezt a kitüntetést, s teljesítményüket, pozitív szerepüket tavaly a kormány is elismerte’. A gazdaság haszna Másfél évtizede, hogy a katonák a fegyveres szolgálat mellett építő szerszámokkal is egyre többet és eredményesebben tevékenykednek. Egy- egy nagy létesítmény születésekor az emberek már-már úgy érzik: mindent a kátonák építenek, ám a látszat csal, hiszen az egyenruha sokkal feltűnőbb, mint a „civilek” öltözéke. Az eddigiekből talán kitűnik, mekkora hasznát látja a népgazdaság az építő' katonák munkájának. De az a tapasztalat sem kevésbé fontos, melyet a katonafiatalok — munkafegyelemről, munkaszeretetről — a hadseregben szereznek. Föld S. Péter
