Pest Megyi Hírlap, 1979. szeptember (23. évfolyam, 204-229. szám)

1979-09-21 / 221. szám

1979. SZEPTEMBER 21., PÉNTEK A csehszlovák sajtó napján Csehszlovákiában ma ünnep­ük a sajtó napját, ötvenkilenc évvel ezelőtt ezen a napon je­lent meg először a Rudé Prá- vo, a Csehszlovák Kommunis­ta Párt lapja és ugyancsak ötvenkilenc évvel ezelőtt ala­pították a Pravdát, a szlovák kommunisták sajtóorgánumát. A Rudé Právo, első számá­nak megjelenése óta, kiemel­kedő szerepet tölt be Cseh­szlovákiában a szocialista tár­sadalom megvalósításáért ví­vott küzdelemben. Hűen tol­mácsolta a párt szavát a bur- zsoá köztársaság éveiben, ami­kor nemegyszer a dolgozók védték meg a hatóságok ön­kényeskedéseitől. Az egyetlen lap volt, amely a hitleri megszállás éveiben illega­litásban szervezte az anti­fasiszta harcot. A felszabadu­lás után a legtekintélyesebb és legelterjedtebb lap lett, s az 1948. évi februári fordulat után szervezte a szocializmus alapjainak lerakásáért, majd a fejlett szocializmus megva­lósításáért és megszilárdítá­sáért folytatott küzdelmet. ★ Csütörtökön Csehszlová­kia budapesti nagykövetsége koktélt rendezett a sajtó nap­ja alkalmából. Környezetvédelem Szovjet módszer alkalmazá­sával oldja meg fontos kör- lyezetvédelmi problémáját, a ksnderáztató szennyvizek ha­tékony tisztítását a Kenderfo­nó- és Szövőipari Vállalat. En­nek lényege, hogy az áztató medencébe különleges szivaty- tyúkkal levegőt injekcióznak, amely elősegíti a kenderkeve­rékről leváló szennyeződések, szerves anyagok elbomlását. Nagygyűlés Gödöllőn Veled vagyunk, Vietnam! Amint arról lapunk első oldalán beszámoltunk, a gödöllői Agrártudományi Egyetem aulájában megrende­zett nagygyűléssel befejeződött a Pest megyei szolida­ritási hét rendezvénysorozata. A résztvevőket Maczkó József, a KISZ Pest megyei Bizottságának titkára kö­szöntötte. A szolidaritási nagygyűlés szónoka Sebestyén Nán- dorné volt. P&SSiikuS ismereffergesxfés A népszerűség oka Az Országos Béketanács el­nöke elöljáróban szólt arról, hogy a Béke-világtanács kez­deményezésére szeptember hónapban szerte a földgolyón szolidaritási napokat, heteket, nagyszabású demonstrációkat szerveznek Vietnam, valamint Kambodzsa és Laosz népei­nek támogatására. A továbbiakban Sebestyén Nándorné hangsúlyozta: — Szeptember 2-án volt 34 esztendeje annak, hogy Ho Si Minh, a vietnami forradalom legendás vezetője felolvasta országa függetlenségi nyilat­kozatát, s ezzel, létrejött Dél- kelet-Ázsia első szabad, de­mokratikus, népi állama. Az­óta e nyilatkozat megvalósítá­sa a vietnamiak életcélja lett. Egy békeszerető népé, amely évtizedeken át vér- és tűzözönben védel­mezte szülőföldjét, a tér­ség és a világ békéjét. Az Országos Béketanács el­nöke ezt követően emlékezte­tett arra, hogy a gyarmatosí­tás és a megszállás után egy kifosztott országot kellett a demokratikus fejlődés útjára vezetni. A fiatal népi hata­lom miniden erejét arra akar­ta összpontosítani, hogy le- küzdje tragikus gondjait. Ke­vesen tudják: az éhínség kö­vetkeztében 1945-ben kétmil­Dun aha gdányi Tsz Sokféle tevékenység Üj névtábla került a duna- bogdányi tsz irodaházának fa­lára: ipari, mezőgazdasági ter­melőszövetkezet. Az ipari szócska hozzátoldása azt jel­zi, hogy ebben a tsz-ben az iparból származik a bevétel nagy része. A növény- és ál­lattenyésztésből 13,3 millió fo­rintot terveztek az idén, az ipari tevékenységből pedig 58,7 milliót. Horváth Antal tsz-el nők el­mondta, hogy mindenfélével foglalkoznak. Amikor a köz­ségnek arra van szüksége, sze­metet gyűjtenek. Ha kell, szennyvizet szippantanak, par­kot építenek. Megragadnak minden munkát, sokfajta fel­adatra képesek. Takarékos- kodnak a munkaerővel, a le­hető legkevesebb adminisztra­tív létszámmal dolgoznak. A fém-, a műanyagfeldol­gozó, a filmnyomó, a textil, az építő- és rugójavítő rész­legek dolgozói közül legtöb­ben az ipari védőkesztyűk gyártásával foglalkoznak. Ki- lencvenhatan évente 340—500 ezer párat varrnak, tizenhat fajtából. Apró cikkeket is ké­szítenek, így például óraszí- jat, levéltárcát 5 millió fo­rintért. Ez az üzemág össze­sen 20 millió forint bevételt termel évente. A sokirányú te­vékenység közül a leggazda­ságosabb a matrica- és rek­lámtáska-készítő, a filmnyomó részleg évi 12 millió forintos árbevétellel. A rugójavítóban évente 6—7 ezer gépkocsi lap­rugóját javítják meg. A saját szállítójárművek karbantartá­sán kívül a szerelőműhelyben a megrendelők igényeit is kielégítik. A tsz sokrétű munkáját azért alakította ki a vezető­ség, mert a környékbeli épít­kezések miatt évről-évre csök­kent a gazdálkodási területük. Ma már csupán 778 hektáron termesztenek növényt: gabo­nát, napraforgót és takar­mányt. A takarmánynövény a 640 szarvasmarha hizlalásához kell. . U. Gy. liő vietnami halt éhen! A bé­kés építőmunka helyett azon­ban továbbra is sok szenvedés jutott osztályrészül az ország­nak. A vietnamiaknak a harc mellett kellett megoldaniuk a békés építőmunka feladatait is: kiállták a próbát, példát mu­tattak a világnak hősiesség­ből, hazafiságból, nemzetközi­ségből, áldozatvállalásból, Tör­ténelmük során előbb a fran­cia gyarmatosítókkal, majd a helyükbe lépő amerikaiakkal és az általuk támogatott dél­vietnami bábrezsimmel kellett három évtizeden át élet­halálharcot vívniuk. Beszédében Sebestyén Nán­dorné szólt arról is, hogy 1975. április 30-án elhallgattak a fegyverek, győzött a vietnami nép: a déli rész teljes felsza­badításával az ország társa­dalmi és politikai fejlődésé­nek új szakaszába lépett. Lét­rejött az egységes, független, a szocializmus felépítéséért dolgozó Vietnami Szocialista Köztársaság, amely tagja a szocialista országok közössé­gének és a Kölcsönös Gazda­sági Segítség Tanácsának. Az Országos Béketanács elnöke mélységesen elítélte a kínaiak vietnami agresszióját. Mondandóját így fejezte be: — Február 17-én egy ma­gát szocialistának nevező or­szág vezető rétege kegyetlen háborút zúdított a vietna­miakra. Az agresszió ismét áldozatokat követelt e sokat szenvedett néptől: tömeggyil- kosságok, városok és falvak kirablása, egész települések el­pusztítása jelezte a kínai ag- resszorok útját. A megtáma­dottak hősi helytállása, a nemzetközi felháborodás késztette a kínai vezetést Sebestyén Nándorné volt a nagy­gyűlés szónoka arra, hogy bejelentse csapa- tainaik kivonását és tárgyaló­asztalhoz üljön. A kínaiak a tárgyalásos rendezés alapjául szolgáló hárompontos vietna­mi javaslatokat azért nem fogadják el, mert a pekingi vezetés továbbra is fenn kí­vánja tartani a feszültséget a határ-térségben, így akar nyo­mást gyakorolni a szocialista Vietnamra. Milliók és milliók ítélték el a kínai agressziót, s hirdették a jelszót: El a kezekkel Vi­etnamtól! — Veled vagyunk Vietnam! Köszöntötte a szolidaritási nagygyűlés ifjú résztvevőit Nguyen Phu Soai, a Vietnami Szocialista Köztársaság buda­pesti nagykövete is. Egyebek között hangoztatta: országa és népe számára milyen sok se­gítséget, támogatást és erőt ad az a tudat, hogy maguk mellett érezhetik a baráti és testvéri országok támogatását, szolidaritását. A nagygyűlésen az egyete­mi kolűégium barátság taná­csa — amely a hazánkban ta­nuló külföldi fiatalok fóruma — is szolidaritásáról biztosí­totta Vietnamot Röviden lapunk első olda­lán beszámolunk róla: a Haza­fias Népfront Pest megyei Bi­zottsága csütörtöki ülésén ösz- szegezte a mozgalom szervez­te politikai ismeretterjesztés 1978—1979. évi főbb tapaszta­latait, s meghatározta az 1979 —1980-as időszak feladatait. Az ülésen, a témával össze­függésben a leggyakrabban használt kifejezés a népszerű volt, ezt szőtte beszámolójába az előadó, erre hivatkoztak a felszólalók. A tény: a népfront úgynevezett tömeges propa­gandájában a résztvevők szá­ma — s a pontos adat ismere­te azért lehetetlen, mert a ru­galmas formák nélkülöznek mindenfajta hivatalosságot — húsz-huszonötezer fő között váltakozik. Amit akár szerény tábornak is tarthatnánk, ha a megye majdnem egymillió fős lakosságát figyelembe vesszük, ám a politikai ismeretterjesz­tésnek ez a terepe pontosan azokat hívja, várja, akik má­sutt — így a pártoktatásban, a szakszervezeti, az ifjúsági szö­vetségbeli szemináriumokon — nem vesznek részt politikai té­mák elemző, összefüggések ■megmutatására törekvő vitá­jában, Fórunvefhggel Csupán utalva erre a válto­zatos összetételű hallgatóság­ra: meglelhető közöttük a gyermekgondozási segélyen le­vő kismama, a bejáró mun­kás, a kisiparos, a nyugdíjas. A testület ülésén felszólalók is annak fontosságát emelték ki, hogy így azokhoz jut el a fel- világosító szó, akik bizonyos értelemben a meggyőző munka fehér foltjait alkotják, akik­hez más módon — a tömegtá­jékoztatás eszközeit kivéve — nem mindig ér el torzulások nélkül a miértekre adott fe­lelet. Ennek tudatában már reálisan értékelhetjük azt a tényt, hogy Cegléden, Zebe- gényben népszerűek a nők szá­mára szervezett előadások, Tá- piószecsön, Majosházán, Ba­gón a bejáró munkások köré­ben erősödött a munka, míg például Abonyban, Monoron, Dunaharasztin a kisiparosok veszik szívesen a népfront '"Tragédiaként kezdődik: a belépőket látva az éppen az asztalok között járó üzletvezető a szívéhez kap, s alig mozduló szájjal sziszegi a fizetőpincémek: már megint ellenőrök. Né­hány perc múlva a tragédia nem több komédiánál; a vendégek békétlenkednek, mit kell itt ellenőrizni, miért tartják fel a kiszol­gálást?! A három férfi rez­zenéstelen arccal látja el a dolgát, majd — miután a konyhán kimért, előkészí­tett adagokat megvizsgálták — eltűnnek az irodában. A fizetőpincér meg megértést keres, fájdalmas képpel közli: tessék elképzelni, az áremelés óta már ez a ne­gyedik stáció. És volt vala­mi? Az ellenőrök mindig találnak valamit. Mindig találnak vala­mit ...Az érdekeinket, vá­sárlók, fogyasztók érdekeit védve találnak. Mégis, mi talán türelmetlenebbül fo­gadjuk, viseljük ei őket, mint a kereskedők, a. ven­déglátóipariak. Első, fölü- letes megítélésre meglehe­tősen kiterjedtnek látszik az ellenőrzés — s azon be­lül elsőként: az árellenőr­zés — szervezete. Hiszen a kereskedelmi felügyelősé­gek mellett — az étterembe lépők egyike ennek alkal­mazottja volt, a másik ket­tő a helyi tanács embere — részt vesznek az árellenőr­zésekben a tanácsok — a helyiek éppúgy, mint a me­gyei tanács árszakértői, de szakosztályainak tisztviselői is —, a különböző tárcák, s természetesen a Pénzügy­minisztérium Bevételi Fő­igazgatóságának, az Orszá­gos Anyag- és Árhivatal­Az ellenőrzés nak ilyen státusban levő alkalmazottai szintén. Csak­hogy: eléggé gazdag megyei tapasztalatokra támaszkod­va arra a következtetésre kell jutnunk, hogy a szer­vezet szervezettsége eléggé csekély, gyakran más és más elvek, módszerek alap­ján dolgoznak az árszakér­tők, a maguk hatóságának előírásai szerint vizsgálják az árképzést, s ezek az elő­írások olykor nem hogy egyeznek más ellenőrző szervekével, hanem szem­ben állnak azokkal. (Z ülönösebb bizonygatás- ra nem szorul: az ét­termi ellenőrzés apró moz­zanata csupán a számonké­résnek. Hiszen jóval lénye­gesebb ennél a termelőknél az árvetések megalapo­zottságának elemzése, a ke­reskedelemnél, a vendéglá­tóiparban a kalkulációs el­vek helyességének mérlege­lése s így tovább. Mert azt sem fölösleges firtatni, arányban áll-e a rántott sertésborda ára az adag sú­lyával, ám még lényegesebb fogyasztói érdekvédelem annak tudakolása, miféle kalkulációs kulcsokat alkal­maznak az ételárak kialakí­tásánál. S az ellenőrzés súlypontjainak ilyesfajta ki­jelölése természetesen min­den más gazdasági egység­nél is elengedhetetlen, nagyipari üzemektől az áfészekig. Áfészek... Egy cég, s mégis többféle árképzés lé­tezik — hivatalosan, azaz minden szabálytalanság nélkül! —, ami olykor ügyeskedésekre teremt al­kalmat, hiszen van, ahol a béremelés tovább hárítható az árakban, más részterüle­ten viszont nem tehető meg ez s így tovább. Kira­gadott példa csupán, amint az is találomra választott eset, hogy — a kis és nagy forgalmú üzletekben egy­aránt — öt húsbolt közül háromban megszegik a hús­bontási előírásokat, a kü­lönböző előrecsomagolt élelmiszereknél gyakori a súlyhiány. Annak ellenére, mindenütt számolnak az el­lenőrzéssel, sok a szabály­talanság. S ezek némelyike egészen alapvető dolgot érint, olyasmit például, hogy az üzletnek még cég­táblája sincsen ... Csupán a kereskedelmi felügyelősé­gek tavaly 32 ezer ellenőr­zést végeztek, s 5840 eset­ben szabtak ki bírságot. Sok ez vagy kevés? Nehéz erre határozott' választ ad­ni. Ha az ismétlődő sza­bálytalanságokat — trükkö­ket! — nézzük, akikor ke­vés. Ha viszont azt az elvet komolyan vesszük, hogy az első számú ár ellenőröknek a gazdálkodó egységek bel­ső ellenőreinek kellene len­niük, akkor soknak tűnhet­ne a „külső” elszámoltatás. Sajnos, belső ellenőrzésről — ritka kivételektől elte­kintve — alig beszélhetünk. [Vagy eltérések tapasztal- hatók a megyében egy-egy terület — város, járás — ellenőrző munká­jának színvonalában. A leg­gyengébb pont: a helyi — nagyközségi — tanácsok ár­ellenőrző tevékenysége, nem ritka eset, hogy az érintett tisztségviselőnek — bár: támaszkodhat a társa­dalmi segítségre — hetven­nyolcvan egységnél kelle­ne rendszeresen figyelem­mel kísérnie az ármunkát! Olykor, közepes méretű településen, mint Nagykáta, csupán a kiskereskedelmi boltok, s a vendéglátó- helyek száma meghaladja az ötvenöt, s természetes, az árképzés helyességének mérlegelése kiterjed a ter­melőkre, szolgáltatókra is. Ráadásul, s ez megint csak természetes, az ellenőrzés ' az árak mellett felöleli — sok egyéb között — a pon­tos mérés, a választék, az esetleges pult alóli árusítás, a minőség, a raktározás vizsgálatát T élni példákat arra — így Pilisen —, hogy a kereskedelmen mindig rajta a tanács szeme, színvonalas az ellenőrző munka, s bár van, akiknek ez nem tet­szik — igen, a vásárlók kö­zött is! —, az igényességből nem szabad engedni. Ezt az itt-ott, mutatóban megle­vő igényességet lehetséges, ml több, szükséges széles körűvé tenni, amihez per­sze sok minden kell. Első­sorban az, hogy maga az ellenőrzés szervezete legyen egységesebb, azonos elvek alapján működő, párhuza­mosságot kiküszöbölő; élni lehet bátrabban azzal a gyakorlattal is, hogy pél­dául külső szakértőket kér­nek fel elemző vizsgálatra a tanácsok, mint teszi ezt a megyei tanács. Igen, jöj­jenek csak „már megint” az ellenőrök, de: a koráb­biaknál célratörőbb legyen érkezésük indoka. Mert napjainkban az ár nem egyszerűen a termelés, a forgalmazás egyik jellem­zője, hanem — s aligha át­menetileg — a legérzéke­nyebb pont. Mészáros Ottó szervezte politikai előadás©-’ kát. Mi lehet a népszerűség ma­gyarázata? Talán nem téve­dünk, ha legfontosabbnak — s erről az ülésen is szó esett — ! a formák rugalmasságát, a kö­tetlenséget, azaz a fórum­jelleget, valamint azt a tényt tartjuk, hogy a helyi érdeklő­dés, igény alapján határozzák meg a települések népfront­bizottságai a témát vagy té­mákat, azaz mindig arról vi­táznak, ami leginkább érdekli a hallgatóságot. Nehogy azt higgyük, a helyi érdeklődés el­veszíti látóköréből a nagy, ösz- szefoglaló kérdéseket, azaz, ha szabad ezt a kifejezést hasz­nálni, földhöz ragadtak az is­meretszerzési igények egy-egy városban vagy községben. Mert lássuk csak, az 1978—1979. évi politikai ismeretterjesztésnek, melyek voltak a legfőbb — és a szabadon választás után ki­alakult sorrendiségű — témái? Az ötödik ötéves terv orszá­gos és helyi feladatainak össz­hangja; a forradalmak szere­pe hazánk történelmében, kü­lönös tekintettel 1918—1919-re; a szocialista életmód és a kö­zösségi magatartás formálódá­sa; a szocialista demokrácia érvényesülése; környezetünk védelme. Helyi megvilágítás Az első öt a témák gazdag tárházából, de ennyi is elég ahhoz, hogy belássuk: hamis okoskodás az, ami szerint a „nagy politika” kevésbé érdek­li az embereket, mint az, ami helyben törtülik. A látszat­ellentmondás ott van, gyak­ran a nagy összefüggések nem kapnak helyi megvilágítást, azaz ismétlések csupán, nehe­zen megfogható általánossá­gok, s ezért — így, ezen a mó­don — személyileg érdektele­nek. A népfront szervezte po­litikai ismeretterjesztésnek erénye, hogy — ritka kivéte­lektől eltekintve — kerüli az általánosságokat. Amiben nagy része van azoknak, akik vál­lalják a propagandista, az elő­adó nehéz feladatát. Mint az ülésen elhangzott, egyre töb­ben vannak ilyenek. Változatos formák kínálják a fölvilágosító — s egyben: vitára biztató — szavaknak az érvényesülési terepet, hiszen a négy-hat témát földolgozó elő­adássorozatoknak éppúgy lét- jogosultsága van a tapasztala­tok alapján, mint a fórumok­nak, a politikai vitaköröknek, a jogi és állampolgári isme­reteket terjesztő önálló elő­adásoknak. A forma és a tar­talom egysége — hangot ka­pott ez, mégpedig nyomatékos formában a téma tárgyalása­kor — kellő érzékenységet, tö­rődést, naprakész figyelmet követel a helyi népfrontbizott­ságoktól. Amire példákat is idéztek, Vácról, Vecsésről, Áporkáról, Szentendréről, Rác­kevéról. S különösen ott kell fölvállalnia a politikai isme­retterjesztés nemes feladatát a népfrontbizottságoknak, ahol más tömegszervezetek, tö­megmozgalmak nem, vagy csak szerény mértékben tevé­kenykednek. i Nyílt párbeszéd Hol lelhetők ezek a terüle­tek? Elsősorban a kis lélek­számú településeket kell ide­értenünk, azután a tanyabok­rokat, a tanyás települések természetes módon kialakult központjait, valamint — igen, bármilyen meglepően hangzik is — a városok, nagyközségek új lakótelepeit! Emberek tíz­ezrei élnek ezeken a helye­ken, s ha közülük először csak néhányan érdeklődnek, bizo­nyos, legközelebb már máso­kat is hoznak magukkal. Ak­kor persze, ha valóban érde­kes volt az, amiről hallottak, amiről — s ez legalább olyan fontos — véleményt nyilvání­tottak. Az eszmecsere a beval­lott célja a népfront politikai ismeretterjesztő munkájának, s a tegnapi bizottsági ülés is úgy foglalt állást, hogy „to­vábbra is elsősorban a fórum- jellegű, beszélgető, állásfogla­lásra késztető formákat szor­galmazzuk". Igen, ez a kölcsö­nösség, a párbeszéd nyíltsága a népszerűség valódi oka. M. O.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom