Pest Megyi Hírlap, 1979. szeptember (23. évfolyam, 204-229. szám)

1979-09-20 / 220. szám

1979. SZEPTEMBER 20., CSÜTÖRTÖK Segédmotorok vizsgája A KPM Autófelügyelet Budapest Pest megyei Közlekedésfelügyelete értesíti a dabasi és ráckevei já­rásban üzemeltetett — hatósági jelzéssel nem rendelkező — segéd- motoros kerékpárok tulajdonosait, hogy alábbi program szerint reggel 6 órától 18 óráig rendez műszaki vizsgákat. Szeptember 27-én Gyón, Vay S. n. 1. sz., KIOSZ előtt Dabas, Ta- társzentgyörgy községek lakosai részére. Szeptember 28-án Bugyi, sportpályán. Október 1-én Alsó- némedi, Toldi M. u. 1., ÁFÉSZ íelvá&árlótelepén. Október 2-án Gyál, Piac téren, Gyál, Felsőpa- kony községek lakosai részére. Október 3-án Öcsa, Egressy G. Művelődési Otthon előtt. Október 4-én Kakucs, tanácsi kirendeltség előtt, Kakucs, Inárcs, Üjhartyán, Újlengyel községek lakosai részé­re. Október 5-én Örkény, műve­lődési ház előtt Örkény, Táborfal­va, Hernád, Pusztavacs községek lakosai részére. Október 8-án Százhalombatta, városi sporttele­pen. Október 9-, 10-én Dunaha- raszti, Hősök tere, Dunaharaszti, Taksony községek lakosai részé­re. Október 11-, 12-én Szigetszent- miklós, Piac tér, víztoronynál, Szigetszentmiklós, Halásztelek, Szi­gethalom, Tököl községek lakosai részére. Október 15-én Dunavar- sány, I. kér. sportpályán, Duna- varsány, Majosháza, Délegyháza községek lakosai részére. Október 18-án Kiskunlacháza, sportpályán, Kiskunlacháza. Aporka, Bankháza községek lakosai részére. Október 17-én és 18-án Ráckeve, Vásárté­ren, Ráckeve, Szigetbecse, Makád, Lórév községek lakosai részére. Október 19-én Szigetszentmárton, sportpályán, Szigetszentmárton, Szigetújfalu, Szigetcsép községek lakosai részére. Október 22-én Dömsöd, sportpályán, Dömsöd, Apaj községek lakosai részére. A torlódások, a túlzott várako­zás elkerülése érdekében ajánla­tos, hogy 1 napos vizsgák eseté­ben 6 órára az A—D-ig, 8 órára az E—H-ig, lo órára I-—M-ig, 12 órára N—Q-ig, 14 órára R—Ty-ig, 16 órára az U—Zs-ig; 2 napos vizsgák esetében az első napon az A—K-ig, második napon L—Zs-ig betűvel kezdődő nevű járműtulajdonosok érkezzenek járműveikkel a vizsgahelyre. A vizsgálat díja: Babetta 207/100; Babetta 207/208; RIGA 12; RIGA 16/1977 modell; IFA-Simson S—50 N—-H; JAWA-Transistor 40; JA- WA-Mustang 23/200; JAWA 5023— A. Mustang; KÓMÁK 2330; KO­MÁK MR 2352; Verhovina 5; Ver- hovina 6 típusoknál 40,— Ft. A többi segédmotoros kerékpár díja 120,— Ft. A vizsgadíj befizetéséhez átuta­lási postautalvány a vizsgák előtt 2 héttel a tanácsok portáján ve­hető át. Irány a nagyvilág Munkacsúcs a zöldségszárítóban Piros arany, fóliazsákban — Prémiumos vasárnapok Kincset ér ez a nemzetiszín rakomány: a szárított paradi­csompaprika pirosa, a hagy­ma hófehérje, a zeller zöldje. Az évszak hozta egymás mel­lé a színeket a Nagykőrösi Konzervgyár ceglédi gyárá­ban, a szárító melletti tároló­helyen. Töltik fóliazsákba, osztályozzák, mérik, csoma­golják mázsaszám, tonnaszám. Jön érte a kamion, szállítja a vonat: irány a nagy világ! A tágas, világos nagy csar­nokban az asszonyok árgus szemmel figyelik, mit visz a szalag a kellő előkészítés után a szárítóba. Nem kegyelmez­nek a hibás darabnak, ki vele! Első osztályú szárít- mányra van szükség, kiváló árura, ezt kéri, várja a piac itthon és külföldön. A szárítmányok nyolcvan százaléka valutát hoz az or­szágnak. Akik itt foglalatos­kodnak, forintban szoktak számolni. Különösen fizetés­kor. S nem mindegy, hogy akkor milyen vastag az a bo­ríték ... „Terülj asztalkám" Mint a gyáregység vezetője, T. Tóth János említette, itt is, mint a nagykőrösi köz­ponti gyárban is munkacsúcs van most, amolyan „terülj asztalkám!”. Ezt jól ki kell használni. Augusztus 21-e óta folyamatosan dolgoznak, há­rom, műszakban, beleértve a szombatokat és a vasárnapo­kat is. A nagykátai részleget is ide számítva, úgy 640 em­bert mozgat a főszezon. Itt, Cegléden mostanában napi 32 tonna paradicsompap­rika és 40 tonna zellerzöld vár feldolgozásra. Kisebb té­telben csipkebogyót is szárí­tanak, s hagymát Is. A hagy­ma java ezután következik, a Új terményboltok Megtakarították a kálót Csaknem 45 ezer forint ju­talmat osztottak ki a napok­ban a Taksony és Vidéke Áfész legjobbjainak. Mivel' szolgál­tak rá a jutalomra? — kér­deztük Szabó Imrétől, az áfész elnökhelyettesétől. Elmondta, hogy az év első felében ered­ményesen gazdálkodtak, s a mérleg 5,5 millió forintos nye­reséget mutat, noha az éves nyereségterv mindössze 7,6 millió forint. Ezt minden bi­zonnyal túlszárnyalják. Az elmúlt hónapokban több intézkedést hoztak a költsé­gek csökkentésére, s prémium- feltétel lelt az energiával tör­ténő takarékosság. A jelek sze­rint a szövetkezet 320 dolgozó­ja igyekszik eleget tenni az új követel mény eknek. A dunaharaszti ABC-bolt dolgozód például 40 ezer forint értékű festést-mázolást végez­tek el társadalmi munkában saját üzletükben, s emellett megtakarítottak 105 ezer fo­rint úgynevezett kálópénzt. Jelentős, 130 ezer forintos ösz- szeggel büszkélkedhet a takso- nyi 2Ö-as számú iparcikkbolt; és a helyi ABC-bolt 42 ezer forinttal. Az áfész ebben az évben is nagy segítséget nyújtott a háztáji és kisgazdaságoknak, hiszen a boltokban a termény és táp forgalma elérte a 12 millió forintot. Bizonyára so­kaknak örömére szolgál, hogy a meglévő öt terménybolt mellett két újabbat nyitnak az év végéig: az egyiket Ha­lásztelken, a másikat Duna- varsányban. Különös gondot fordítanak az áfész vezetői arra, hogy megfelelő kínálat legyen a gyümölcsfacsemetékből. A múlt év őszi és az idei tava­szi szezonban ugyanis meg­háromszorozódott a kis fák iránti kereslet. Feltehető, hogy az ültetési,, illetve telepí­tési kedv továbbra sem lany­hul, ezért a csemetekertekben gazdag választék várja majd a vevőket. Maholnap itt az ideje a gyümölcsfák ültetésének. P. J. zöldséggyökérrel, sárgarépá­val. Az előrejelzések szerint jó termés várható. A zömét elő­készítve szállítják a termesz­tőhelyekről, ez komoly köny- nyítést jelent feldolgozáskor. A szárítandó zöldség minősé­gét, tisztaságát laboratórium­ban ellenőrzik, s hasonló sors vár a szárítmányra is. A mi­nőség: exportfeltétel. Az alapanyag Cegléden és környékén ezekben a hetekben kezdődik a szüret. Rendszerint ez az iparban dolgozókat is meg­bolygatja. Ebben a ceglédi gyárban viszont nem lehet „szüreti betegséget”, szőlősza­badságot tapasztalni. A va­sárnapi műszakokban részt vesz a dolgozók nyolcvan szá­zaléka. Megéri a munkát, mégta­lálják a számításukat, ugyan­is prémiumos vasárnapok ezek. Hat ledolgozott vasár­napi műszak után a szokásos javadalmak mellett 800 forint plusz pénz illeti az embere­ket, hét vasárnap után az összeg ezer, nyolc után 1200 forintra növekszik. Nincsen szükség rábeszélésre, viszont ezeket a dolgos vasárnapokat mindenre kiterjedően, alapo­san meg kell szervezni, hogy a gyár is megtalálja a számí­tását és a szállítóknak se le­gyen okuk méltatlankodásra. Az eddigi tapasztalatok sze­rint egy-egy prémiumos va­sárnap javadalmazása arány­ban van a dolgos hétköznap­pal. Az alapanyagot a terme­lőszövetkezetek, közös gazda­ságok rendben küldik. Munkaverseny Piros arany: paradicsom- paprika gördül be a kapun, tetemes rakomány, Kecske­métről. Szállítják Kiskun- majsáról, Kiskunfélegyházá­ról, Bácsalmásról, Erdőtelek­ről is. Minősége kiváló, való­ban aranyat ér. A hagymával most főként a nagykátaiak foglalkoznak,. de emelkedik már a ceglédi gyár udvarán is a hagymapiramis. A szellős, fedett tárolóban huzamosabb I ideig várhat a sorára, különö­sebb értékcsökkenés, romlás nélkül. Már jelezték, hogy a napokban megérkezik a tisz­tított sárgarépa-szállítmány az üllői tsz-ből, a vecsési Feri­hegy Tsz-ből és később az abonyi Űj Világ földjeiről is. Bőséges, szép a termés. — Eddig 560 tonna áru ment innen tőlünk tőkés ex­portra. Az év végéig szeret­nénk ezer tonnányit elszállíta­ni. Ezzel túlteljesíthetjük dol­lár elszámolású feladatain­kat. Most van áru, van piac. Akkor kell kifogni a jó szelet a vitorlával, amikor az lehet­séges. Most megvan minden­hez az alap, jó a nyersanyag, a munkatempó, van kereset. Itt, a gyárban tizenhét szo­cialista brigád dolgozik. Lel­kesek, tevékenyek. Éves vál­lalásukat kiegészítették már a pártkongresszus és felszaba­dulásunk évfordulója tisztele­tére. Mindez reális lehetősé­get ad, biztonságot teremt az éves terv teljesítéséhez — mondta a gyáregység vezető­je. — A konzervgyáriak sze­retik munkahelyüket. Csak körül kell nézni, ezt tapasz­talni mindenütt. A törzsgárda is erősödik. Szigorú feltételek A műszakok közti versenyt naponta értékelik, az eredmé­nyeket közszemlére teszik. Élen jár mostanában Pálinkás Ferencék, Hernádi Lajosék, Sárik Józsefnéék, és Hortyá- nyi Józsefnéék műszakja. Pe­dig kötöttek, szigorúak a fel­tételek, élen a teljesítmény­nyel, a minőséggel és a higié­niával, a balesetvédelemmel és a nyersáru-kihozatallal. A szárítógépek, bár koro­sak, de jól beváltak, még jól dolgoznak. Az üzemeltetés biztonságát viszont veszélyez­teti, hogy nem kapták meg az import pótalkatrészeket gé­peikhez. A kimaradás a nép­gazdaságnak komoly kárt okozna ily bő termésű esz­tendőben. Remélik azért erre ■nem kerül sor, továbbra is gördülékenyen zajlik majd az év. 1 **■■“*■E. K. Új iparcikkbolt Dunakeszin Üj, ezer négyzetméteres iparcikkbolt épül Dunakeszin a 3 ezer lakásos lakótelepen. A PÁÉV dolgozói jelenleg a talp­gerendák alapjainak lerakásán dolgoznak. Halmágyi Péter felvétele Gelka-szolgáltatás Bonyolult ügyintézés Dunakeszin, a Gelka Vasút utcai átvevő helyiségében rá­dió- és televíziókészülékek, mosógépek sorakoznak. A mindössze húsz négyzetmé­ternyi üzlethelyiség Dunakeszi város és Fót nagyközség egyetlen átvevőhelye. Kisebb hiba esetén a helyszínen be­fejezik a munkát a szakem­berek. a komplikáltabb, esz- közigényesebb javításokat vi­szont a Gelka váci központjá­ba továbbítják, Tóth Gyula, a tv-készül ékekkel, Subotnik Je­nő, a háztartási gépekkel fog­lalkozik. — Mennyit kell várni a Vá­cott végzett javításokra? — Ha van alkatrész, keve­set. Az esetek többségében azonban néhány napot mondják. — Olykor azonban bonyolultabb a helyzet. Elő­fordult, hogy egyetlen tran­zisztor hiánya miatt egy hő­napot várt a megrendelő. A tv-jávításokmál különösen az új modul-rendszerű készülé­kek alkatrészpótlása, a ház­tartási gépeknél a hűtőgépek aggregátorainak cseréje okoz gondot. A jelenlegi áldatlan állapo­ton segít az, hogy Dunakeszin már épül az új szolgáltató ház, ahol nemcsak a kirendeltség rendelkezésére álló alapterü­let lesz nagyobb, hanem móa nyílik az ügyintézés gyorsí­tására, egyszerűsítésére. Mert most igencsak bonyolult a helyzet. Ha például valaki te­lefonon akarja kihívni a sze­relőket, először Budapestéi kell tárcsáznia. Innen a telefo­non félvett adatokat Vácrá továbbítják, ahonnan a vá­rosbeli központ juttatja el az üzenetet a dunakeszi kiren­deltségre. Hozzátennénk: a- kirendeltségnek egyelőre nincs telefonja. A kerülővel eljutta­tott, vagy személyesen kö­zölt bejelentés után kez­dődhet csak meg az érdemi munka. A szakemberek . na-, ponta 14—16 címet kapnak. Havonta 306—500 tv-készütó- ket vesznek át javításra. Érthető az is, hogy keveseb­ben javíttatnak Dunakeszin, Foton rádiót és magnetofont. A fővárosba bejáró dolgozók­nak egyszerűbb, gyorsabb megoldás, ha magukkal vi­szik a készüléket a budapesti szervizekbe. így fest Fóton és Dunake­szin a Gelka-szolgáltatások helyzete. És ez a fiatal város­ban, a közeli községben sem­miféleképpen sem tekinthető végleges megoldásnak. K. T. I. 1V| ég a nyáron történt. Pecázott a Duna-parton. Nem is nagyon törődött a halakkal, inkább csak pi­henni, heverészni akart. Néha csa­tangoló gyermekek tűntek fel, lár­máztak, zajongtak, belevetették ma­gukat a vízbe, aztán kiúsztak, leráz­ták magukról a vizet, mint a kutya és odábbáltak. Ha megunta őket, rá­juk kiabált, hogy veszélyes a Víz, gör­csöt kap a lábuk. Egyszer meg a horgászbottal csépelte ki a kölyköket a vízből. Azon az emlékezetes délután a fűzfa alatt szunyókált. A cémavé- kony hangú kiáltásra riadt fel. Jó tíz méternyire a Dunán egy gyer­mekfej bukkant fel, meg bukott alá. Fuldokló, villant át az agyán, aztán part felé kocogva dobálta le magáról a ruhát. Beugrott a vízbe, tempózott a fuldokló felé. Vékonydongájú gye­rek volt, könnyen visszaúszott vele a partra. Távolabb két lurkó lapult, de nem mertek a közelébe menni. Kirázta a fiúból a vizet, még a hasát is megnyomogatta, aztán torkasza- kadtából üvöltött a két gyerekre. — Szaladjatok emberekért, meg or­vosért 1 Néhány perc múlva már tízen is álltak köröttük. Kórházba kell vinni! Orvoshoz gyorsabb!' Semmi baja az ijedtségen kívül. Már a szemét is ki­nyitotta! — kiabáltak a bámészko­dók. Az öreg horgász összeszedte a ru­háit, felöltözködött. A gyereket vala­ki felkapta, kocsiba rakta és elhaj­tatott vele. Indult ő is haza, mert már nem volt kedve a ragadozó víz­re nézni, amikor a motoros rendőr megállt mellette. — Jó napot! Maga mentette ki a gyereket a vízből? — Én. Bába Mihály; 33ottloala(an kitüntetett — Felírom a nevét. ' — Meghalt? — Nem, nem, szerencsére. De ez a szokás, hátha szükség lesz tanúra. Bediktálta nevét, címét, hazament, otthon elmondta a történteket a fe­leségének. A felesége persze még az­nap elmondta az egyik szomszédnak is, a másiknak is. Aztán megfeled­kezett mindenki mindenről, mert új bajok, új gondok, új örömök feled­tették a régit. Szeptember közepén kapta meg az értesítést, hogy vasárnap tíz órakor jelenjen meg a tanácsházán a tanács­teremben. Nem tudta, nem is sejtet­te, hogy mit akarnak tőle. Az adót, még a kutyaadót is kifizette, akkor meg mi bajuk lehet. Vasárnap reggel nyugtalanul öl­tözködött. — Lehet, hogy csak kérdezősködni akarnak az orvhalászokról, meg a csempészekről — nyugtatta a fele­sége. — Orvhalász, az még akad, de csempész? Itt? Ugyan mit csempész­ne? — legyintett. A tanácsteremben öten, hatan vol­tak már. Valaki karonragadta, az el­ső sorba vitte, leültette s odasúgta neki: — Mindjárt kezdődik az ünnepség. Gratulálok a kitüntetéshez, kedves bátyám. — Milyen kitüntetéshez? A fiatalember válasz helyett csak hunyorgott és elsietett. Már jött is a tanácselnök, egy rendőrtiszt, meg né­hány civil. Leültek mellé, az első sorban. Csak a tanácselnök meg a rendőrtiszt ment a vörös térítővel te­rített asztal mögé. Az öreg hallotta, hogy egy asszony szipog mögötte. Nem akart hátranézni. Mereven ült, mint a többiek. Az ablak mellett egy gyerek álldogált, olyanforma, mint akit ő mentett ki a Dunából. Für­készte az arcát, de nem emlékezett rá. A kis ünnepséget a tanácselnöki nyitotta meg, valamit beszélt a drága életről, az önfeláldozó hősiességről, aztán átadta a szót a rendőrtisztnek. A pattogó, tömör mondatokból az öreg csak annyit értett, hogy élet­mentő kitüntetést kapott. Tulajdon­képpen akkor eszmélt fel, amikor a szomszédai mosolyogva biztatták, hogy menjen oda a rendőrtiszthez. Felállt, odalépett, mellére tűzték a kitüntetést, aztán egy dobozkát meg egy borítékot nyomtak a kezébe. Nem tudott szólni, nem tudta megköszön­ni a kitüntetést, csak bólintott. Az­tán a kezét szorongatták, egy asszony arcon csókolta, valamit szipogva mo­tyogott, de nem értette, a gyerek is odament hozzá, aztán egy megter­mett, t vállas férfi, aki sokáig rázta a kezét és azt mondta: Köszönöm! Dohárak kerültek az asztalra. A szipogós asszony sürgölődött, töl­tögetett, majd sós pogácsát rakott egy tálkára. Koccintottak, ittak. Az öreg egyre csendesebb lett, félrehú­zódott. Hiába kérték, hogy mesélje el, hogy mentette meg a gyereket. — Hogyan? Beúsztam érte és ki­húztam a partra. A rendőrtiszt, amikor ismét koc­cintott vele, megkérdezte: — Mondja, kedves bátyám, miért olyan szomorú? Ha tudunk, segítünk. — Nem vagyok én szomorú. In­kább boldogtalan vagyok. — Boldogtalan? — Az. A nyáron egy gyereket ki­mentettem, ez igaz, de húszat is ki­menthettem volna, ha nem zavarom őket el onnan. Mindennap elkerget­tem néhányat. Mert jöttek, mint a kóbor kutyák. Ilyen nyolc-, tízéves formájúak. De sokat gondolkoztam azon, hogy hát ezeknek nincs any­juk) apjuk, aki vigyázna rájuk, aki elmondaná nekik, hogy a Duna nem szereti a hetvenkedőket. a hencegő- ket, a vakmerőket. Mondja, tiszt úr, hát ennyi árva van ebben az ország­ban? Lám, ennek is lett apja, anyja rögtön, amikor a halál szele besüví­tett hozzájuk. — Szomorú, de így van — bólin­tott a tiszt. — De mit lehetne tenni? — Mit? Ezt a kitüntetést talonba tenni és csak akkor adni, ha valaki valóban életet ment veszély idején, és csináltatni kellene egy másikat, amire ezt írnák fel: NEM VIGYÁZ­TAM A GYERMEKEMRE! Kitüntet-; ni vele az anyát is, az apát is. És. megírni az újságba. Talán elgondol­koznának a szülők, és nem legyinte- nének, hogy csatangoljon csak, majd hazajön, ha megéhezik. Kivette zsebéből a borítékot, bele se nézett, átnyújtotta a tisztnek. — Ezt nem fogadom el. Nem ezért tettem. Küldjék el az árván maradt szülőknek. Mert sokan vannak, akik­nek egyetlen gyermekét ringatták el örökre a haragos hullámok. A tiszt érthetetlenül bámult. Az ** öreg horgász egy nyers mozdu­lattal tenyerébe nyomta a borítékot, aztán jobbra, balra bólintva, köszönt és elballagott.

Next

/
Oldalképek
Tartalom