Pest Megyi Hírlap, 1979. szeptember (23. évfolyam, 204-229. szám)
1979-09-20 / 220. szám
1979. SZEPTEMBER 20.. CSÜTÖRTÖK Vrcrrt Tg KMlMim 3 Tudományos ülés az Akadémián A magyar—szovjet műszaki együttműködés jubileumán Meszesed uram... ifjú ezermesterek vetélkedője A Magyar Tudományos Akadémián, szerdán délelőtt megkezdődött a magyar—szovjet tudományos-műszaki együttműködés harmincéves jubileuma alkalmából rendezett háromnapos tudományos ülésszak. A plenáris ülésen Márta Ferenc akadémikus, az MTA főtitkára A Szovjetunió és Magyar Népköztársaság közötti tudományos-műszaki együttműködés 30 éve címmel megtartott előadásában áttekintette a két ország közötti tudományos-műszaki kapcsolatok három évtizedes történetét, értékelte a fejlődés szakaszait. Egyebek között utalt arra, hogy a 15 évvel ezelőtt életre- hívott magyar—szovjet gazdasági és műszaki-tudományos együttműködési kormányközi Körzet H a az természetes dolog, hogy a ceglédi kórházban a gyógykezeltek kisebb része a város lakója — s a jóval nagyobb részt a Nagykőrösről, a ceglédi járás községeiből, valamint a nagy- kátad járás egy területdarabjáról érkezők teszik ki —, akkor miért nem természetes a települések más dolgokban is kitapintható egymásra utaltsága, együttműködésének szükségessége?! Amire könnyen megkapja azt a választ a kérdező, hiszen kézenfekvő, nem építhet kórházat magának minden község, de miért nem létesíthet önálló vízmüvet, miért kell másokra várnia?! Például azért nem, mert nincs helyben megfelelő víznyerési lehetőség. Ezt azonban nem könnyű megmagyarázni, )] megértetni, mert akad mindig néhány nagyokos, aki fölényesen legyint, mondván, ott a kutakban a víz, mi'az, hogy nincsen?! S akkor kezdődhet a győzkö- dés, egy porta kútja, s egy település kútja nem ugyanaz ... Sok energia megy el ilyesfajta győzködésre, részben azért, mert meglehetősen népes a nagyokosok csoportja, részben meg azért, mert — s ez rendkívül fontos jellemzője napjaink terület- és település- fejlesztésének — gyorsan növekszik azoknak a teendőknek a száma, amelyek csakis települések együttesét átfogva oldhatóak meg. Nyolc településen körülbelül harmincötezer ember visszatérő gondját oldotta, oldja meg a Galga menti regionális vízmű. Elhatározása, kivitelezése, működtetése — s nem kevésbé kivitelezésének sokféle zökkenője — újra meg újra igazolta: ma még nem könnyű egyeztetni a helyi és a tá- gabb érdekeket, nem egyszerű megértetni, hogy ami jó egy községnek, az jó lehet másik kettőnek vagy háromnak is, s attól, hogy nekik szintén jó valami, a magunk érdekei nem szenvednek csorbát. Mi táplálja, tartja fenn ezt a furcsa féltékenykedést, a szomszédok hessegetését? M egmaradva a regionális vízmű ügyénél: a nyolc község történelmi hagyományaiban, gazdaságföldrajzi . adottságaiban, s nem kevésbé jelenében fölmutat ugyan közös vonásokat, de — jelentős eltérések hordozója is. Az egyik falura azt a címkét ragasztotta a sok évtizede élő hamari ítélkezés, hogy magának való, a másikra azt, hogy még az esőt is el- ! csalja a szomszéd község í határából s így tovább. Nem meglepő tehát, ha a vízmű- társulat szervezésekor olyasfajta ellenérvek is fölbukkantak, miért akarnak bennünket egy asztal mellé ültetni ezekkel meg azokkal?! S amikor akadozott a kivitelezés, amikor az egyik községben — az építési technológia következtében — már több történt, mint a másikban,, akkor úgy alakult át az okoskodás, megmondtuk, nem kellett volna ezekkel egy asztal mellé ülni, mert lám, ez lett belőle. Ha sok gonddal is, ha áz elkerülhető, de el nem került akadályok seregén átvergődve is, de — víz lett belőle! Évszázadokon át szemben állt a helyi és a központi hatalom, s ennek a keserves múl tnak sokféle eleme rejtezik napjaink gyakorlatában. A települések történelmének messzire nyúló évtizedei tele vannak példákkal arra, mi mindent ígértek nekik, s mennyire keveset teljesítettek abból az ígérgetők, ahogy tapasztalataik arra is figyelmeztették egy-egy település népét, ne azzal bíbelődjön, mi jut a másik falunak, hanem amihez hozzáfért, azt költse, őrizze, fillérnyit se adjon belőle, hiába rimánkodik-ja- jong szívfacsaróan a szomszéd. Ez a múlt köszön visz- sza napjaink sokféle gondjában, de — ugyan érthetően, mégis figyelmet érdemlően — csak akkor, amikor tenni, adni kell valamit. Ha kapni, akkor semmi baj nincsen, rögtön elérhető az egyetértés, sőt, visszhangként a sürgetés érkezik, legyen meg a dolog mielőbb. T alán meglepően hangzik, de így igaz: az a község is ódzkodik a másokkal való összefogástól, amely nagyszerű eredményeket mutathat fel a társadalmi munkában,, lakóinak önzetlenségében. Pontosan ebben a fura cipőben szenvednek mostanában o budai járásban, ahol a társadalmi összefogást tények gazdag serege tanúsítja, s ahol a legkisebb lépésért is tízszeresen kell fáradozni, ha az a lépés valami közös dologban történik másik, vagy több más településsel. A járás községeinek egyharmadában például nincs vezetékes ivóvíz — s némely helyen van ugyan, de csak a lakosság töredéke számára —, s a földrajzi, geológiai adottságok magát a víznyerést sem teszik könnyűvé. Amint az érintett tanácsok egyikének elnöke megfogalmazta: ha csak helyben csinálnánk a dolgot — tudniillik a vízműtársulat szervezését —, akkor egy hónap alatt kimondaná a többség az igent. Mivel azonban a társközségről is szó van, azt felelik: majd először ők ... Ott meg: először ti... Ebbe bolondul bele az ember. Biztos, hogy meglesz a társulat, s majd a víz is. Csak nehéz így, nehezebb, mint ami elkerülhetetlen, ám az emberek gondolkodásmódját semmiféle rendelettel nem lehet megváltoztatni, a legjobb tanácsi határozat is kevés ahhoz, hogy a körzetek szerepe ,gyorsan helyet kapjon a tudatban, napjaink természetes fejlődési elemeként. Talán segítene, ha a választó- polgárok többet tudnának meg egy-egy körzeti feladat műszaki, technikai, gazdaságossági okairól, s nem csupán annyit hallanának, hogy így kell, így helyes. Ha azt belátják, hogy nem lehet minden településen kórház — de még szülőotthon sem —, talán annak elfogadása is köny- nyebben megy a tények szigorú serege láttán, hogy sok más sem lehet — külön. Együtt azonban igen, s egyre inkább csakis így érhető el ez az igen. Mészáros Ottó bizottságának keretében működik a magyar—szovjet műszaki-tudományos együttműködési állandó albizottság. Az albizottságnak jelenleg 26 állandó, ágazati keretben működő munkacsoportja van. Az együttműködés több mint 400 témára terjed ki. A korszerű városi és távolsági autóbuszcsalád létrehozásától a nagypaneles lakásépítés tökéletesítésén keresztül a komplett laboratóriumok, műszerek és laboratóriumi berendezések ki- fejlesztéséig és előállításáig. Pjotr Fedoszejev akadémikus, a Szovjet Tudományos Akadémia alelnöke, a tudományos ülésszakra érkezett vendégdelegáció vezetője rámutatott arra, hogy a két ország kommunista pártjainak határozatai kitűnő lehetőséget teremtenek a szocialista együttműködés bővítéséhez, a tudomány fejlődéséhez. Ezt követően Mihail Sztiri- kovics akadémikus, a SZUTA energetikai fizikai-műszaki problémák osztályának titkára az energetika fejlesztésével kapcsolatos tudományos műszaki kérdésekről, Vladlen Martinon, a közgazdaságtudományok doktora, a Világgazdasági és Nemzetközi Kapcsolatok Intézetének igazgatója a világgazdaság törvényszerűségeiről és új tendenciáiról tartott előadást. A délutáni plenáris ülésen Pál Lénárd akadémikus, az OMFB elnöke a szilárdtest-fizikai kutatás és műszaki fejlesztés problémáiról, Szent- ágothai János akadémikus, az MTA elnöke pedig a neurofi- ziológia időszerű kérdéseiről tartott előadást. Huszadik évforduló Fogadás és kitüntetések Púja Frigyes külügyminiszter szerdán a Külügyminisztérium Dísz téri vendégházában fogadást adott a New Hungarian Quarterly 20. évfordulója és 75. számának megjelentése alkalmából. Átnyújtotta a lap főszerkesztőjének, Boldizsár Ivánnak az Elnöki Tanács által adományozott Munka Érdemrend arany fokozatát, a szerkesztőség több munkatársának pedig elismeréseket és jutalmakat adott át. A fogadáson részt vett Pozsgay Imre kulturális miniszter, Berecz János, az MSZMP KB osztályvezetője, Rónai Rudolf, a kulturális kapcsolatok intézetének elnöke, a szerkesztőség és a szerkesztő bizottság tagjai, valamint a politikai, a tudományos és kulturális élet, a magyar sajtó több kiemelkedő személyisége. Kétségkívül furcsa látványban volt részük azoknak az érdeklődőknek, akik az elmúlt napokban kilátogattak az őszi BNV-re, s felkeresték a 16-os pavilont, ötletes kerti gépek, remekül elkészített barkács- szerszámok között, egy szolidan elkerített sarokban kék overallba öltözött fiatalemberek vetélkedője zajlott, s a vásár látogatói egymás mögött, sűrű sorokban figyelték versengésüket. Hangos tetszésnyilvánítás, nem egyszer nyíltszíni taps kísérte ténykedésüket; az ügyes kezű ifjak valóban értették a dolgukat. Pil-r lanatokon belül helyére ragasztották a leesett csempét, megfoltozták a hibás padlószőnyeget, kijavították az elromlott kerékpárt, szétszedték és hibátlanul összerakták az ajtózárat, beállították a porszívó szénkeféit, s minden különösebb gond nélkül — fiúkról lévén szó, ez tiszteletet érdemlő teljesítmény — felhajtották méretre a hosszú nadrág mindkét szárát, koptatóval együtt. Ha leesik a csempe... Az ifjú ezermesterek vetélkedőjének színhelye volt a BNV 16-os pavilonja: a verseny céljáról Buda Dénes, a KISZ Pest megyei bizottságának ifjúmunkásfelelőse beszélt: — Ügy hiszem, valamennyiünkkel előfordult már, hogy a fürdőszobában, vagy a konyhában leesett a csempe, elromlott a porszívó, beragadt az ajtózár, s ilyenkor mester után kellett szaladgálnunk. Valljuk be őszintén: a szolgáltatások fejlődése ellenére az apró, háztartásban előforduló {libák olykor rengeteg bosszúságot okoznak. Ezért gondoltunk arra, hogy a Pest megyei ifjúmunkás és szakmunkástanuló napok keretében megrendezzük ezt a vetélkedőt:.hátha még többen kedvet kapnak ai otthoni barkácsoláshoz... A vetélkedő sikere pedig egyértelműen azt bizonyította: az ifjú ezermesterek szakavatott kézzel teljesítették a feladatokat, s látszott, hogy számukra odahaza sem okozhat gondot az apróbb hibák kijavítása. A vetélkedőt figyelő női vásárlátogatók közül például a hadrágfelvarrást látva többen megjegyezték: — De jó lenne, ha ezt a férjem is látná! S való igaz: a huszonhárom esztendős Szűr Szabó Lászlónak, a Volán 1/11-es ceglédi üzemegysége hálózati villanyszerelőjének egyáltalán nem esett rosszul ez a megjegyzés Viszont az is tény, hogy nem először ült a varrógép mögé. — Az . önállósághoz korán Korszerű fogyasztásmérők A nemrégiben kifejlesztett egyfázisú fogyasztásmérő továbbfejlesztett változatát készítették el a Ganz Műszerművek gödöllői Árammérőgyárában, amely ausztrál megrendelésre készült. Előreláthatólag a következő évben már csaknem 60 ezer újtípusú fogyasztásmérőre kapnak rendelést az ausztráliai partnertől. A képen fotocella segítségével ellenőrzik a mintapéldány működését. Barcza Zsolt felvétele hozzászoktam, hiszen Budapesten jártam erősáramú szak- középiskolába, ahol kollégiumban laktam. Gyorsan megtanultam a mondást: magad uram. ha szolgád nincsen .. Tapétázó üzemmérnök Az ifjú ezermesterek versenyére Nagykőrösről érkezett Patay Zoltán. Az alföldi város Transzformátor-, Röntgen- és Villamoskészülékgyártó Szövetkezetében üzemvezetőként dolgozik. Automatizálási üzemmérnök, A lehullott csempéket gyors mozdulatokká illesztette a helyükre, s kiváló minőségű volt a munkája akkor is, amikor tapétázásra készítette elő a falakat. Hibátlan feladatvégrehajtását látta a zsűri egyik tagja, Mocsári István — a Pest megyei Állami Építőipari Vállalat KISZ-bizottságának titkára — csendesen megj egyezte: — Akár a mi építkezéseinkre is eljöhetnél tapétázni... A nagykőrösi üzemmérnök szemmel láthatóan jóleső érzéssel fogadta az elismerést, majd így válaszolt: — A feleségemmel és a két kisfiámmal júliusban költöztünk be a családi házunkba. Csak a kőművesnek fizettem a falazásért, meg az ácsnak tetőszerkezet felrakásáért, az összes többi munkát sajátke- zűleg végeztem, a barátaim segítségével. A villanyszerelést, a burkolást, a mázolást egyaránt. A hét végén már a központi fűtést szereljük, fgy sikerült legalább 200 ezer forintot megtakarítanom ... A rokonszenves nagykőrösi fiatalember verseny közben — éppen egy elromlott kerékpárt hozott használható állapotba — készséggel elmondta azt is,’ hogy gyermekkora óta hobbija a barkácsolás. A családban szinte már természetes, ha elromlik a mosógép vagy a centrifuga, ő javítja meg. — Félreértés ne essék: nem pusztán az anyagi megtakarítás miatt szeretek bütykölni. Foglalkozásom olyan, hogy a napi munkám elsősorban irányításból áll. A barkácsolás nem egyszerűen kedvtelés számomra, hanem az alkotás örömét is jelenti! Gratulálok a győztesnek Az ifjú ezermesterek vetélkedőjén vitathatatlanul kiderült: valóban kincset ér, ha valaki olyan hozzáértéssel képes az apróbb hibák kijavítására, mint ahogyan a versenyzők tették. A vásárlátogatók népes serege pedig végig figyelemmel kísérts versengésüket, olyannyira, hogy nagyon sokan még az eredmény- hirdetést is megvárták, s személyesen gratuláltak az első helyezettnek. A győztes jutalma ezer forintos utalvány volt, amit Sovány András, a ; Duna Tsz ügyes kezű dolgozója vehetett át. A második helyre Szűr Szabó László került, akit 800 forintos utalvánnyal jutal- j maztak. A harmadik helyezett | Ispán Sándor, a Ráckeve és Vidéke Áfész ifjú szakmunkása lett, ezért a teljesítményéért 600 forintos utalványban részesült. A verseny sikerére való tekintettel egyébként megrendezik a középiskolások és az úttörők vetélkedőjét is: a kategóriagyőztesek az országos döntőben képviselik Pest megyét. f. a Sérülékeny gyerekek? Ne titkolják az iskolák a baleseteket Mondhatnánk: az iskola veszélyes üzem. Pest megyében 1977-ben majdnem 600 iskolás szenvedett kisebb vagy nagyobb balesetet. Alig javult a helyzet tavaly, amikor 535 gyermeket kellett tanintézetből kórházba szállítani, vagy a sérülés ellátása után hazakülde- ni. Ijesztő a kép akkor is, ha az országos statisztikákat nézzük. Bár a tanintézetek egyre korszerűbbek — s ebben benne foglaltatik az is, hogy kevéssé balesetveszélyesek —, mégis évről évre több a sérülés. Az előbbiekben felsorolt szomorú adatokról, az iskolák munkavédelmi helyzetéről a tanulókra, a pedagógusokra s az oktatási intézményekben dolgozó többi felnőttre leselkedő baleseti veszélyről volt szó tegnap a Pedagógusok Szakszervezete Pest megyei bizottságának ülésén. Sulyok Sándorné munkavédelmi felügyelő mindehhez hozzáfűzte: egyáltalán nem törvényszerű, hogy ott, ahol sok gyerek van összezárva, ott sok legyen a sérülés is. Igaz, a felmérések arról tanúskodnak, hogy a legtöbb baleset az óraközi szünetekben, a testnevelési órákon, illetve a sportfoglalkozásokon történik. Valóban nehéz ilyenkor a mozgásra vágyó nebulókat fegyelmezni, de igenis fel lehet őket készíteni a veszély elkerülésére. Ezt bizonyítja, hogy a várakozással ellentétben a gyakorlati foglalkozásokon, az őszi néhány napos termelő munka során viszonylag kevés a baleset. A magyarázat minden bizonnyal abban rejlik, hogy ezek előtt rendszeresen munkavédelmi oktatást tartanak a pedagógusoknak és a gyerekeknek is. S ha ez ilyenkor eredményes, akkor meg lehet tjobban szervezni, szigorítani,az óraközi felügyeletet is. Az általános és középisko-1 Iákban kevés a gyakorlati foglalkozások közben esett baj. Nem így a szakmunkástanulóknál, akik a mesterség fogásait még nem ismerik jól, elegendő tapasztalatuk sincs, ezért gyakran szenvednek balesetet. Figyelmet érdemel, hogy például a szakmunkás-oklevelet szerzett villanyszerelő-tanulók túlnyomó többsége megbukik munkahelyén az első biztonságtechnikai, munkavédelmi vizsgán. A pedagógusok, különösen a testnevelő tanárok tapasztalata szerint azért is sok a több napos betegséget is okozó ficam, törés, zúzódás, mert a gyerekek többsége gyenge fizikumú, korához, testsúlyához képest edzetlen, tehát sérülé- kény. A balesetek elleni védekezés talán leghatékonyabb formája — ezt bizonyítják az ipari és mezőgazdasági tapasztalatok is —, ha a korábbi esetek okait felkutatják, s a lehető leggyorsabban megszüntetik. Ehhez azonban az is szükséges, hogy azokat ne titkolják el, minden esetben vegyenek fel baleseti jegyzőkönyvet. Pest megyében ezzel bizony csak meglehetősen ritkán élnek az intézmények vezetői. Ennek az a magyarázata; félnek a kártérítéstől, a felelősség vállalásától. Pedig a Legfelsőbb Bíróság állásfoglalása szerint az iskolának akkor is felelnie kell a balesetért, a kárért, ha egyébként a tanuló a hibás. A Pedagógusok Szakszervezetének Pest megyei bizottsága ezentúl fokozottabb figyelmet fordít a tanintézetekben rejlő baleseti veszélyforrások feltárására, a jegyzőkönyvekkel kapcsolatos törvényesség ellenőrzésére. Erre valamennyi járásban és városban konkrét intézkedési tervet dolgoznak ki, Sz. M.
