Pest Megyi Hírlap, 1979. szeptember (23. évfolyam, 204-229. szám)

1979-09-19 / 219. szám

A boltok felkészültek Milyen fesz a jövő tavasz? Á babonák ideje régen el­múlt Persze, a népi időjárási megfigyelések, ha olykor ba­bonának bizonyulnak is, nem teljesen alaptalanok. Éppen ezért nem csodálkozhatunk, ha a legutóbbi hétfőn, szep­tember 17-én, az idősebbek érdeklődéssel figyelték az eget Igaz, a mai naptáraik, s a rádió reggeli krónikája sze­rint is e napon a Zsófiákat keltett köszöntenünk, de az időjóslásban járatosakat ez nem tévesztette meg. Ök tud­ták, hogy eredetileg ez Lam­bert napja, s amilyen időjárás ekkor mutatkozik, olyan lesz az elkövetkező tavasz. Nos, száraz, verőfényes ‘ és megle­hetősen hűvös volt ez a Lam­bert, illetve Zsófia nap. így aztán valamennyi nagykőrösi termelőszövetkezeti tag, álla­mi gazdasági dolgozó és kis­kerttulajdonos törheti a fe­jét, hogy mire készüljön fel. Öntözésre, hidegtől óvó fólia­sátor-készítésre, napfényigé­nyes növények termesztésére? A hajdan igaznak vélt idő­jóslásra vajmi kevéssé számít­hatunk. Régen megváltozott már a mezőgazdasági termesz­tés technológiája. Ma már sok­kal inkább az emberi szorga­lomtól és ügyességtől függ az eredmény, mint az időjárástó!. Példának okáért a mögöttünk hagyott tavaszon általában nem csalódtak a fóliás ter­mesztők. A jó eredmény vala­mennyi kísérletező ' kedvű nagykőrösit csábít a fóliás termesztésre. Minthogy több mint háromezer kiskert övezi a várost, joggal vélhetjük, hogy fóliás vállalkozókban nem lesz hiány a tavasszal. Tudják ezt a szakemberek is, s felkészítették az üzleteket a vásárlók rohamára. Reméljük, az elkövetkező hónapokban sem kell csalatkoznia egyetlen nagykőrösi termelőnek sem. NAGYKŐRÖSI «■» líradó A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA XXIII. ÉVFOLYAM, 219. SZÁM 1979. SZEPTEMBER 19., SZERDA Vagyonvédelem és leltározó. Elegendő zöldségféle érkezik Lecsó, zakuszka készül Középiskolások a gyártóvonalaknál Űj vezetők, gondos ellenőrzés Változások az ABC-áruházhan A Nagykőrös és Vidéke Afész Ifjúság ABC-áruházának megnyitása három évvel ez­előtt kétségkívül fordulópont volt a Vági István lakótelepiek életében. Nem kellett immár messziről cipekedni nehéz szatyrokkal, s ha valami cse­kélység hiányzott a háztartás­ból, a gyerekeket is el'lehetett szalajtani a boltba. Tetézte a lakótelepiek örömét, hogy az üzlet soha nem látott válasz­tékkal várta a vásárlókat. Per­sze, jól tudták, hogy a bőséges árukínálat alighanem csak a megnyitásnak szól. így aztán nem is csalódott senki a ké­sőbbiekben, amikor szerényebb keretek között, de mégis jól el­látta az üzlet a lakótelepet. A vásárlók hamar odaszoktak, s a bolt forgalma szépen növe­kedett. Az első teljes évben 25 millió forint, tavaly már 27 millió forint értékű áru talált it,t gazdára. Mendemondák Az üzlettel kapcsolatban azonban egyre több, nem ép­pen hízelgő mendemonda kezdett keringeni a városban, ám többségük teljesen alapta­lan volt, s érthető módon sér­tette az ABC-áruház becsüle­Az idén elkészül Jó! halad a stúdiómozi építése Látványosságnak is beillik a stúdió mozi különleges te-‘ f 'szerkezete. Barcza Zsolt felvétele Mint lapunkban is megírtuk, a Pest megyei Moziüzemi Vál­lalat a nagykőrösi Arany János filmszínház előcsarnoka fölé stúdiót építtet. A nagy munkát még tavaly a nagykőrösi Építő­ipari Szövetkezet vállalta, ám az építkezés .befejezését külön­böző akadályok nehezítették. Az utóbbi hónapokban a stú­diómozi építkezése meggyor­sult, a nagykőrösi, filmkedvelők legnagyobb örömére. Sokan puszta kíváncsiságból arra sé­tálnak, hogy megtekintsék az új épületrész magasab emel­kedő különleges vasszerkeze­tét. Az építkezés helyzetéről Horváth Józsefet, a szövetke­zet elnökét kérdeztük meg. — A munkálatokkal elég jól haladunk — mondotta. Most már majd a tetőt rakjuk fel, melynek felső része alumínium lemezből, s az oldala palából készül. Közben a Moziüzemi Vállalat, a mozi épületének teljes rekonstrukciójával bízott meg bennünket. Üj homlokza­tot alakítunk ki, s mindenütt rendbehozzuk a tetőt. A mun­kálatokon szorgalmasán dol­goznak a kőművesek, ácsok, asztalosok, festők, falbontók, csempézők és fűtésszerelők. Arra törekszünk, hogy a stú­diómozi felépítésével és az épü­let teljes rekonstrukciójával, ebben az évben készen le­gyünk. i K. L. tes dolgozóinak önérzetét. Az üzlet eddigi vezetői helyett most mások irányítják a bolt munkáját, köztük többen új' dolgozók. Lám, mégis csak iga­zunk volt — mondták többen. A napokban felkerestük Hala­si Jánost, a Nagykőrös és Vi­déke Áfész igazgatósági elnö­két, hogy mondja el a szemé­lyi változások okait. — Az Ifjúság ABC-áruház megnyitását 1976-ban nágy várakózás előzte meg — mond­ta az igazgatósági elnök. Nem véletlen hét, hogy szövetkeze­tünk vezetősége is megkülön­böztetett figyelemmel kísérte ennek az üzletnek a tevékeny­ségét. A fennakadások elkerü­lése érdekében elegendő pénzt adtunk vá­lasztékbővítésre és áru­készlet-beszerzésre is. Sajnos, a szövetkezet képtelen volt megfelelő szakképzettsé­gű dolgozókat felvenni, noha már a nyitás előtt egy hónap­pal megkezdte a kereskedők kiválogatását. Az áruház meg­nyitásakor a dolgozók 40 szá­zaléka szakképzetlen volt. Kö­zülük sokan hamarosan állást változtattak, a többiek azon­ban igyekeztek megfelelni a követelményeknek, s megta­nulni a szakmát. Pontatlan elszámolás — Az említett mendemondák nem szóltak a dolgozók szak­képzetlenségéről, hanem a lel­tári elszámolások bizonytalan­ságairól. — Nem alaptalanul — erősí­ti meg Halasi János —, mert a leltári elszámolások pontossá­ga hullámzó volt. Akadtok megfelelő leltárok is, azonban volt köztük olyan, melynek el­számolási összege jelentős hi­ányról tanúskodott. Ez azt mu­tatta, hogy a vezetők nem a kellő felelősséggel foglalkoztak a leltári számadásokkal. Per­sze, a bolti leltárhiánynak több oka lehet. Szállítási, áruátvé­teli hiányosság, pénztári el­számoltatási hiba, a dolgozók fogyasztása, esetleges más visszaélések és nem utolsósor­ban a bolti lopások. Megszűnnek a hiányosságok Szövetkezetünk vezetőségét állandóan foglalkoztatta a lel­tárhiányok ügye, segítséget kértünk a választott ellenőrzé­si szervektől, s a rendőrség­től. A vizsgálatok nem vezet­tek eredményre, a leltárhiá­nyok okai nem derültek ki. Bűncselekménynek sem' buk­kantunk a nyomára. Minden­esetre a szövetkezet igazgató­sága úgy döntött, hogy a to­vábbi gondok megelőzése ér­dekében nagymérvű személy- cserét hajt végre az ABC-áru- házban. Ezért a bolt vezetését ifjabb Técsi Zsigmondra bízta, és boltvezető-helyettesként Bujdosó Jánost és Király Sán- dornét alkalmazta. Az eladók közül is többet áthelyezett, s helyükre az Áfész más üzle­teiből hívott dolgozókat. Re­méljük, hogy ezek a változások meghozzák a kívánt ered­ményt, megszűnnek a vagyon­védelmi hiányosságok, s udva­riasabb, gyorsabb és pontosabb lesz a kiszolgálás. ,— Mi történt a régi dolgo­zókkal? — Az Áfész más boltjaiban dolgoznak tovább. F. P. A napokban a konzervgyár I Il-es telepére látogattunk. | Görbe Ferenc igazgató ott tárgyalt a telep vezetőivel, s már éppen indulni készült amikor tájékoztatást kértünk tőle. — Minden rendben megy a gyárban — mondta. Az a leg­főbb kívánságunk, hogy leg­alább október 15-ig kitartson a fagymentes, jó idő. Azért, "hogy a nagyüzemi gazdaságok és a kistermelők minél több zöldségfélét tudjanak adni gyárunknak feldolgozásra. — A konzervgyár Il-es te­lepének legtöbb munkát a le­csó, zöldbab és zakuszka ké­szítés adja — mondta az igaz­gató távozása után Bogdán Imre üzemvezető. Bőven termett és még most is érkezik a másod­vetésből zöldbab. Hasonlóképpen paprikából is van elég, és a patisszon ter­més is több lett a tervezettnél. — A zöldbabból eddig 375 vagon konzervet gyártottunk, s még 50 vagonnal szándéko­zunk készíteni. A kedvelt na­túrlecsóból az idén már 400 vagonnal készült a telepen és még 200 vagonnal gyártunk. A készítéséhez naponta több mint 12 vagon paradicsomle­vet szállítanak a telepre. A lecsógyártást Bujdosó László irányítja. — Éjjel-nappali gyártással naponta 13—15 vagon lecsó konzerv készül, a belföldi fo­gyasztókon kívül a Szovjet­unió, az NDK és Csehszlová­kia megrendelésére is. A gyári dolgozókkal most , két hétig szinte verse­nyezve dolgozik a lecsóvo­nalon a Toldi Miklós Élelmiszeripa­ri Szakközépiskola 24 har­madéves konzervszakos diák­ja, akiknek a munkájával na­gyon elégedettek vagyunk. Az iskola további 28 diákja a- raktárban dolgozik. A lecsóvonalon szorgosko­dó 24 toldis diák felügyelő tanára Hegedűs Károly. — Ezeknek a diákoknak harmadik éve vagyok az osz­tályfőnöke — mondta. Nagyon szorgalmasak, szívesen dol­goznak. Az első és második tanév­ben összesen 15 vasárna­pon dolgoztak a konzerv­gyárban, és a keresetből most a nyá­ron 9 napon NDK-beli ta­nulmányúton voltak. A meg­maradt pénzhez annyit igye­keznek keresni, hogy az elég legyen az elkövetkező érett­ségi ballagásra, ruhára, s az összes költségekre. Két toldis diákot terveikről faggattunk. Pataki Éva el­mondta, hogy szereti az élel­miszeripari szakmát, még npm tudja, hogy az érettségi utKn tovább tanul-e, vagy itt ma­rad dolgozni, a konzervgyár­ban. Bálint Zoltán, a Szolnok megyei Kétpó községbe való, s ő sem döntött még véglege­sen a jövőjéről, de örül an­nak, hogy Nagykőrösre jött tanulni. Kopa László Gazdag kínálat Hanglemezvásár zenekedvelőknek Muzsika és költészet Szeretnék láthatatlan, vagy legalábbis íelismerhetetjen lenni, hogy bátran kíváncsis- kodhassam a Hungaroton hanglemezvásár ideiglenes áru­sítóhelyén, az Arany János Művelődési Központ előcsar­nokában. Persze nincs értel­me a titkolózásnak, mert amit meg akarok kérdezni azt úgy­is megtudakolom. MásrészJ; pe­dig ismernek. Valamennyi el­adó tudja, hogy a hanglemez­vásár nemcsak magánember­ként érdekel. Így aztán a túlságosan is ki­váncsi vásárlókból egykettőre kénytelen vagyok tudósítóvá válni. Nem örülök az átalaku­lásnak, mert most tényleg ven­ni akarok. Olcsón és jót. Hang­lemezt persze. Sajnos, a pol­cok nekem kissé messze van­nak, s hatdioptriás szemüve­gem nem segít túlságosan a válogatásban. Kelendő portékák Mondják el mi kapható, kér­lelem az eladókat. Örömmel kapnak az alkalmon, s sorol­ják a kívánatos portékát. Nemcsak a most olcsóbb tu­catnyi Hungaroton lemezt, ha­nem azokat is, melyeket a jó kereskedőnek bizonyuló Nagy­kőrös és Vidéke Áfész, csak úgy mellékesen kínál. Hát igen, sosem lehet tudni, hogy a vásárló mihez kap kedvet... Nos, nem telik bele néhány perc sem, szakavatott ismerő­je leszek Szűcs Judit, a Loco- motív GT, a Fonográf, és a Pi­ramis együttes legújabb leme­zeinek ... Barokk zene Valami mást kérek, mondom aléltan, ámbátor semmi kifo­gásom Kóbor János, Demjén Ferenc és Som Lajos muzsi­kája ellen. Sőt áz a színtiszta igazság, hogy az ő lemezeiknek is gyakori vásárlója vagyok. Azt sem tagadhatom, hogy a Boney M és az Abba zengze- teit is őrzöm polcomon. Ám most máshoz van ked* vem. Néhány mondat után ki­derül, hogy a Máté passióra, Latinovits Zoltán és Ruttkay Éva Rómeó és Júliájára nincs KÉT LÁNYOM s ezernyi nagykőrösi társaságában kelle­mes estét töltöttem a váro­sunkban vendágszereplő névte­len cirkusz előadásán. Örülök, hogy jegyet váltottam az első előadásra, pedig pehezen szán­tam rá magam. Vonakodásom története reg­gel kezdődött... Reggeli borotválkozás köz- ber^ amint kipillantottam az ablakon, mert szokatlan zajt hallottam, megdöbbenve néze­gettem a házunk rtiellett el­vonuló lakókocsikat. Aztán odaérkezett á hangszórós kocsi is, és minden kétségemet el-* oszlatta: itt valóban cirkusz lesz. A kocsik körben álltak a Vági István lakótelep melletti réten, s egykettőre megkezdő­dött a sátorverés. Sajnos e na­gyon érdekes műveletet nem nézhettem végig, pedig gyerek­koromban minden sátorállítás­nál ott voltam, ingyen jegy reményében. Szerettem volna ezeket a ré­gi emlékeket most felelevení­teni. A munkám után mentem hát, de szigorúan megfogad­tam, hogy délben alaposabban is körülnézek a cirkusz tájé­kán. Délig sók mindent meg­Eimaradt a riport Cirkusz a lakótelepen tudtam a cirkuszról. Egyebek közt azt, hogy kétórás szenzá­ciós műsor várható. Lpsznek keleti táncosnők, s idegeimet boi’zolják majd ‘a dzsungel rémei, a hatméteres emberevő anakonda óriáskí­gyók.. Mindezt a Ceglédi úton elhelyezett plakátokról olvas­tam le, miközben nagyokat derültem a reklámszövegen. Mert igaz, hogy az anakondák óriáskígyók, de legfeljebb nyu- lat, antilopot (kicsit persze), patkányt és halat esznek, em­bert nem, s egyáltalán nem éínek a dzsungelben. Dél- Amerika őserdei a hazájuk, s idejük nagy részét vízben töl­tik. Mindettől függetlenül ugyan­csak kiugranék az ágyamból, ha arra tekeregne egy anakon­da, mert nem mérges, de ret­tentően harap, és egy embert is halálra szoríthat. Á kissé pontatlan reklám ezekre a ve­szélyekre hívta fel a figyelmet. Nos, eljött a dél és fotós kollégámmal megjelentünk a cirkusz bejáratánál. Elmond­tuk, szeretnénk néhány érde­kes felvételt készíteni, s ha le­hetne, megtudni valamit az életükről, terveikről, prog­ramjukról. Minderről semmit' sem tudtunk meg, s a fényké­pezőgép is tokjában maradit. Kiderült, hogy az igazgató nincs itt, csak csütörtök reg­gel érkezik meg, s addig senki nem njondhat nekünk semmit. Érveltünk, vitatkoztunk, ám az őrtálló, s a később odajövő szervező titkár is hajthatatlan maradt. A beszélgetés elma­radt, viszont szótlanul ugyan, de megnézhettük az állatokat, a cirkuszi porondot, s meghí­vást kaptunk az esti előadásra. Nem fogadtuk el, hiszen, ha riportot nem készíthetünk, tjincs jogunk az ingyen jegy­hez sem... Később aztán egy óvatlan pillanatban a pénztárnál vásá­roltam meg a szükséges jegye­ket, némi vita árán, mert min­denképpen az első sorba sze­rettem volna ülni, de hát egy ilyen kis cirkuszban nem szá­mozzák a sorokat. Kívánságo­mat lehetetlen volt kielégíteni. A vitának mégis híre mehe­tett, mert este, legnagyobb meglepetésemre fenntartott hely várt' az első sorban. Így aztán közvetlen közelről néz­hettem végig az előadást; S persze jól is szórakoztam. Igaz, a cirkusz parányi, mondjuk, a Busch cirkuszhoz képest, kevés a szereplője is, s a produkciók sem világhí­rűek. Ezzel szemben behozha­tatlan előnye volt az előadás­nak, hogy a művészek szoros kapcsolatot teremthettek a kö­zönséggel, úgy is mondhat­nám, családias hangulatot va­rázsolták a sátor alá. Ez kár­pótolhatta azokat is, akik már hozzászoktak a csillogó-villogó, lélegzetelállító, világjáró cir­kuszok nagy műsoraihoz. MINDEN RENDBEN volna hát a cirkusz körül, csupán az nem fér a fejembe, hogy ,miért nem készíthettem ri­portot, s néhány fényképet? Nagyon szeretem a cirkuszt, szívesen tettem volna. Farkas Péter pénzem. Maradunk hát a Ma­gyar Gregoriánum 3. lemezé­nél és Pest megyei Lehotka Gábor lemezén J. S. Bach mu­zsikájánál ... Ünnepélyesen átveszem a sorsjegyet, s elégedetten távo­zom. Talán majd megnyerem az Igor herceget, vagy a Máté passiót. Ki tudja előre kiszá­mítani a szerencsét. Minden­esetre, hogy esti óráim szeb­bek legyenek, s a szerencsém­nek nagyobb esélye legyen, holnap is jövök majd. Több pénzzel a zsebemben. Most már nyugtalankodnom sem kell. Teljesen bizonyos, hogy az újabb lemezszállítmányból már különösebb felszólítás nélkül is elmondják kérésemre a ze­nekedvelők csemegének szá­mító lemezeit is. Aztán majd talán kedvet kapok a divatos könnyűzenére is. Ám ez már az én dolgom. A lényeg az, hogy ajánlani min­dent kell. Mert ugyebár, soha­sem lehet tudni. Mit ajánlanak? Most, amikor ezeket a soro­kat írom, éppen a nemrégen vett gregorián" énekeket hall­gatom. S az jár az eszemben, hogy a hanglemez-kiállítás és -vásár egyáltalán nem üzleti vállalkozás, hanem kulturális misszió. S ebből a szempont­ból nézve, csaknem mindegy, hogy mit ajánlanak. A zene mindenképpen elvezeti az em­bert a művészet élvezetéhez. S aki kezdő, nyugodtan esküd­het a sajnos oly sokak által lenézett könnyűzenére. Ugyanis ma már egyáltalán nem könnyű. Ízlés dolga, hogy ki mit választ. A Piramist-e vagy a gregorián dalokat. A zenekedvelőknek csak az útjai különböznek. A végeredmény ugyanaz. Maradéktalanul örül­hetünk hát a hanglemezvá­sárnak, és az eladók szívessé­gének. Moziműsor Én és a nagyapám. Színes magyar filmvígjáték. Előadás kezdete: 4 óra. Munkahelyi románc I—II. Színes, szinkronizált szovjet filmvígjáték. Előadás kezde­te: 6 óra. /

Next

/
Oldalképek
Tartalom