Pest Megyi Hírlap, 1979. szeptember (23. évfolyam, 204-229. szám)

1979-09-16 / 217. szám

Vasárnapi jegyzet Aszfaitufat épít a brigád A Monori Állami Gazdaság ipari üzemének dolgozói mintegy 6 ezer négyzetméteres területen aszfaltoznak a vecsési tanács­ház körül. Aszfaltburkolattal látják el a tér melletti Miklós utcát is. Képünkön: Takács László brigádja munka közben Ifj. Fekete József felvétele Új műhelyben a forgácsolók Szervezettebb lett a munka Amikor az elmúlt év őszén a Vízügyi Építő Vállalat ve­csési gépjavító telepén jár­tmik, az esztergályosok, ma­rósok, vésőké üzemrésze szű­kös, rosszul megvilágított he­lyiség volt, sok-sok baleset- veszéllyel. Az akkor már épü­lőben levő új forgácsolómű­hely időközben elkészült. Tá­gas gépcsarnokában nemcsak a természetes fény által job­ban megvilágított munkaterü­let, hanem a gépek régi mfl- . helyi viszonyoktól eltérő, lo- gikusahb technológiai sor­rendje is feltűnt. Nem átjáróház Bentelbeck József műveze­tővel a megváltozott körül­ményekről a gépcsarnok elő­terében beszélgetünk. Az esz­tergagépeik, vésőgépek üte­mes zaja betölti a műhelyt,. — Ebben a műhelyben még a közérzetünk is más. Munka- védelmi, technológiai és nem utolsósorban ergonómiai szempontból is emberibbek a körülmények. A régi műhely­ben a szervezettebb műszaki irányítás feltételei hiányoz­tak, ami nemcsak a minőség­ben, hanem a munkahelyi közérzetben is megmutatko­zott. A gépeket olyan sorrend­ben telepítettük, ahogy a da­rabolás, forgácsolás, szerelés józan logikai és szervezettebb gyártáselőkészítési technoló­giai sorrendje diktálja. Itt egymásra épülnek a forgácso­lási műveletek. Munkaerőhiányunk így mér­séklődött á forgácsolóknál, de így is kevés ahhoz, hogy üze­münk növekvő kapacitásához a feltételeket biztosítani tud­juk. Az azonban óriási előny, hogy megszűnt a műhely „át­járóház” jellege. A vállalásért Éles sípszó hasit a levegő­be. Vége a munkaidőnek. A dolgozók a fürdő felé veszik útjukat, csupán ketten ma­radnak a gépeknél. Túlóráz­nak. Kicsid Ferenc esztergályos egy éve került Csepelről a vecsési üzembe. Gyálról jár naponta át. — Segíteni kell, hogy a kongresszusi vállaláshoz mű­helyünk megteremtse a felté­teleket más üzemrészek mun­kájához. Ügy érzem, eddigi munkámmal elégedettek és én is jól beilleszkedtem a közös­ségbe — tájékoztat a fiatal szakmunkás. •Kollégája a műhely sarká­ba telepített vésőgépen, a szovjet gyártmányú óriás kot­rógép toronyforgató fogasko­szorúját munkálja. Kézi fel­töltő hegesztéssel hozták mé­retre a fogakat, hogy a gondot jelentő alkatrészhiányt mérsé­keljék és a gépet isimét mun­kába állíthassák. Figyelni kell — Sablon szerint munkálom le a felesleges „húst”, ami a beedződés miatt nagyon ke­mény anyag és a gyorsacél- kést erősen igénybe veszi. Nagy figyelmet igényel ez a munka még akkor is, ha az osztófej révén az új fogaske- rókfogra való átállás viszony­lag könnyű. Ez a munkadarab több mázsa súlyú, ilyen nagy és precíz munkám még nem volt. Huszonegy forintos órabérem van, naponta járok ide Mo­noiról, tíz éve — mondta Ma- gócsi Attila univerzális for­gácsoló szakmunkás. O. K. Bénye Napközis csoportok Az idén először szervezik meg a napközi otthonos ellá­tást a bényei általános iskolá­ban. Eddig hetven diák jelent­kezett, a további kérdéseknek már nem is tudnak eleget ten­ni. A legtöbben majd az alsó ta­gozatosok közül járnak nap­közi otthonba, hogy a szülők biztos helyen tudhassák cse­metéiket. Orvosi ügyeiét Gombán, Bényén és Káván: dr, Nagy Márta (Káva, ta­nácsháza). Gyomron és Péte­riben: központi ügyelet (Gyömrő. Steinmetz kapitány u. 12. telefon: 26.), Monoron, Monori-erdőn, Csévharaszton és Vasadon: központi ügyelet, dr. Rados Mária (Monoron, az új egészségházban), Mag­lódon és Ecseren: dr. Gábor Zsuzsanna (Maglód), Pilisen és Nyáregyházán: központi ügyelet (Pilis, Rákóczi u. 40.), Üllőn; dr. Leyrer Lóránt, Ve- csésen: dr. Németh Gábor tart ügyeletet. Ügyeletes gyógyszertár: Mo­noron a főtéri, Vecsésen a Já­nos utcai. Ügyeletes állatorvos: dr. Laczkó Pál, Maglód, Dózsa Gy. u. 7. Beteg állatok beje­lentése a járás területén: va­sárnap reggel 8-tól 13 óráig Monoron, a főtéri gyógyszer- tárban, egyéb időpontban az ügyeletes állatorvos címén. 1 1 yJM *JU !^U 1 ?b:<i XXL ÉVFOLYAM, 217. SZÁM 1979. SZEPTEMBER 16., VASÁRNAP Az összkép kedvező Bátor kockázatvállalás, bizalom Jól helytállt a fiatal testület Gyönge vázra — nehéz ter­het rakni: könnyelműség, me­részség — vagy tudatos erő­fejlesztő gyakorlat? Általában attól függ, a terhet rakónak később mennyi gondja, figyel­me jut arra, hogy befejezze — szükség esetén esetleg félbe­szakítsa — azt, amit elkezdett. A helyi tanácstagok testüle­té és a monori járási hivatal mindenesetre kockázatot vál­lalt akkor, amikor néhány esz­tendeje a gondokkal, bajokkal teli évek után a gombai köz­ségi tanács többségében fiatal, s még kevéssé tapasztalt addi­gi munkatársaira bízta három település — Gomba, Bénye, Káva — irányítását. Az új ve­zetők közül csupán az azóta már elköltözött vb-titkár ér­kezett máshonnan. A jelenté­sek, tapasztalatok, s maguk az érintettek bizonyítják, nem volt könnyű a kezdet, sem a folytatás, s akad még ma is gond, amelyeket persze minél előbb meg kell szüntetni. így foglalt állást legutóbb a helyi tanácsülés is. A felettes szerveknek, min­denekelőtt a járási hivatalnak mindenesetre sok figyelmet kellett szentelnie a fiatal tes­tület munkájára. Akadtak ter­vezett és soron kívüli ellenőr­zések, de nem fukarkodtak a segítséggel sem. A járási szak­emberek legutóbb tavaly vé­geztek úgynevezett komplex vizsgálatot Gombán, s találtak jó, valamint kevéssé dicsérhető jelenségeket is. Akkor a ta­nácsülés úgy döntött, hogy a hiányosságok megszüntetésére készült intézkedési terv végre­hajtásáról ezentúl minden év­ben a testület előtt számoljon be a tanács elnöke és a vb- titkár. Másutt talán régen termé­szetesnek tűnik, de Gombán az eredmények közé sorolhat­ják, hogy a végrehajtó bizott­ság és a tanácsülés elé kerülő vevők körét bővítették, a na­pirendek összeállításához pe­dig segítséget kérnek a járási hivatal szakosztályaitól is. A testületek elé kerülő jelentést indokolt esetben előzőleg az illetékes tanácsi bizottság is megtárgyalja, s kiegészíti. A saját porta A hatékonyabb munkához — úgy értékelték a helybeliek — aktívabb tanácstagokra van szükségük. A tanács elnöke, a pártvezetőség titkára, valamint a HNF községi bizottságának titkára mindhárom településen felkereste azokat a választóik bizalmát élvező személyeket, akik egyátalán nem, vagy rit­kán vesznek részt a testületi munkában, tehát körzetüket sem tudják megfelelően kép­viselni. A közös beszélgetések­Legelésző gulya a tóparton nek csak egy része járt ered­ménnyel, akadtak viszont ta­nácstagok, akik ígéretük elle­nére sem váltak aktívabbá. Jövőre, a soron következő általános tanácsi választáso­kon valószínűleg körzetük la­kói is reálisan értékelik mun­kájukat, s meggondolják, hogy újraválasszák-e őket. A lelkiismeretesen dolgozó testü­leti tagok viszont a korábbi­nál több feladatot kaptak a tanácsüléstől, s a legtöbbel sikerrel meg is birkóztak. Az apparátus vezetőinek per­sze akadt söprögetni valójuk saját szűkebb portájuk előtt is. Sokkal szigorúbban és kö­vetkezetesebben kell ezután is számonkérniük az illetékes előadóktól a tanácsi határoza­tok időben történő, színvona­las végrehajtását. A tanácsi bizottságok ma már rendszeresen üléseznek — ezt is sikerült elérni. Az akti­vitással, az érdeklődéssel azonban továbbra is gond van, pedig minden bizottság mellé úgynevezett patrónust rendel­tek, a témákat igyekeznek ér­dekfeszítően előkészíteni. A szabálysértési bizottság tagjai részére legutóbb a járási hi­vatal igazgatási osztályának vezetője tartott előadást. IJzt a módszert a jövőben igyekez­nek kiszélesíteni. A közös pénztárca Javult a tanácstagi beszá­molók előkészítése is, e ez el­sősorban az úttörők segítségé­nek köszönhető. A fórumon elhangzott hozzászólások ösz- szegzése után a helyi tanács vezetői ma már valóban 30 napon belül értesítik a válasz­tók képviselőjét, vagy szemé­lyesen a kérdezőt, javaslatte­vőt. A testület tagjai a legna­gyobb figyelemmel talán min­denkor a pénzügyi gazdálko­dással, a fejlesztési tervvel kapcsolatos feladatokat hall­gatják, ezzel a témakörrel kapcsolatban hangzanak is el általában a legkritikusabb szellemű hozzászólások. Az előzmények ismeretében ez törvényszerűnek is látszik. •, A tanácsok folyton pénzza­varral küzdenek — gondolhat­ja a laikus állampolgár, aki rendszerint azt hallja a külön­böző fórumokon, sem erre, sem arra nem jut, nincs már anyagi fedezet, így is állami támogatással tudtuk befejezni ezt vagy azt a beruházást. A valóságban azonban — egy­két kivételtől eltekintve — épp ez a gond jelzi, hogy igényesek vagyunk jelenünk­kel, jövőnkkel szemben. Az egészséges elégedetlenség — közhely már — a fejlődés hajtóereje. Az alkotmánynapi ünnepsé­gek kapcsán adtunk hírt arról, hogy terven felül hat új tan­teremmel bővítették az idén a gombai iskolát. A tervezés, kivitelezés költségei erején fe­lül megterhelték a tanács költ­ségvetését, kiürült — a jelké­pes — pénztárca, pedig ezúttal sem maradt el a felettes szer­vek támogatása, a környékbeli gazdasági egységek, intézmé­nyek, s a lakosság társadalmi összefogása. Nem kerülhet vi­szont sor az idén az óvoda bővítésére, bár ehhez már elegendő bontott téglával és cseréppel is rendelkezik a ta­nács. A pénzügyi gazdálkodás alapelve tehát most — két­szeres nyomatékkai is — a ta­karékosság. A tanácsi appa­rátus elsősorban saját költsé­geit igyekszik csökkenteni. Ta­valy, s az idén is minimálisra csökkentették a vásárlásokat, a telefonszámlákat havonta egyeztetik, s az útiátalányok kifizetését is a lehető legszi-* gorúbban ellenőrzik. A erőfe­szítések ellenére az idén egy százalékkal növekedtek az igazgatási költségek. Akad még tennivaló A tanácsülés elismerte, hogy javult ,a gombai tanácsnál az adóigazgatási és adóbehajtási tevékenység, s általános •igazgatási feladatokat is sike­rült színvonalasabban végre­hajtani, de akad még bőven tennivaló. Az összkép tehát kedvező, úgy tűnik, a gyakorlat egyre inkább igazolja a kockázat- vállalókat. A színvonalas ál­lamigazgatási munka egyik alapvető feltétele teremtődött meg az utóbbi években Gom­bán — a bizalom. A kemény munka ezúttal is kamatozott. Vereszki János Mai fociajánlatunk Sportszerű küzdelmet várunk Délután: járási rangadók A Tápióvölgye Tsz úri halastavainak festői környéke sok szép madárnak ad otthont. A legtöbbjük azonban már vándorútra indult, s mostanában a békésen legelésző gulya látványa szí­nesíti a tájat. Kókai Ferenc felvétele A futballrajongók igazán nem panaszkodhatnak a mai napra, hiszen járásszerte va­lóságos futballkaval'kádra van kilátás. Hét közben az üllői labda­rúgók a Pest megyei Hírlap Kupáért játszottak a megyei bajnokságban szereplő dömsö- diekkel, s 1-1-es döntetlen eredményt értek el. A tartalé­kos üllői gárda győzelmet ér­demelt volna. Pénzes Viktor egyenlítő gólja élményszámba ment. Ma délután 3 órakor Ón­ban kerül sor a Sülysáp—Pilis járási rangadóra, a megyei bajnokságban. Tavasszal 3-1-re győztek a pilisiek Sülysápon, de a talál­kozót befeketítette a lefújás utáni botrány. A partjelzőt egy néző borosüveggel fejbe vágta, s ezért a sülysápi pá­lyát négy mérkőzésre betiltot­ták. Reméljük, ma délután sport­szerű, színvonalas küzdelmet láthat majd a bizonyára szép számú közönség. A járás másik csücskében, Vecsésen is járási rangadóra kerül sor. az 1. és 2. helyezett találkozik egymással. Tavasz- szal a gyömrőiek remek mér­kőzésen 2-1-re győztek Vecsé­sen, s akkor az döntő lépésnek bizonyult a bajnokság meg­nyeréséhez. Most is nagy küz­delemre van kilátás a délután 3 órakor kezdődő összecsapá­son. Maglódon is érdemes lesz kimenni a pályára, a hazaiak a tavasszal még a megyei baj­nokságban játszó Nagykőröst látják vendégül. Péteriben társközség-rang­adóra kerül sor, a Péteri—Mo- nor összecsapás háromesélyes­nek ígérkezik. Üllőn a hazaiak az újonc Gombát fogadják, kíváncsian várjuk, Üllőn mire lesznek képesek a gombaiak. Folyik tehát az őszi nagy­üzem a labdarúgásban, ma a serdülők és a tartalékcsapatok is teljes fordulót játszanak. G. J. Hivatás Kint járunk a monori határban, térdig ér a por f a dűlöúton, idelátszanak a Kossuth Tsz nyílegyenes szőlősorai. Buzogányt, nád­bugát keresünk, de a csa­tornában kopasz nádszálak meredeznek, s sehol egy lé­lek, aki útba igazitana. A poros akácfák mögül hangos „hóöha” hallatszik, előbukkan egy lovas kocsi, bakján barnára sült, szőke fiatalember. A fáradtság nyomait letörli arcáról az ismerőst üdvözlő mosoly, megrántja a gyeplőt, meg­áll, beszélgetünk. Széles karlejtésekkel magyarázza, merre találunk buzogányt, merre volt még nemrég szappanvirág, minden sza­ván érződik: ismeri a kör­nyék valamennyi kanyaro­dóját, szögletét, mint az öreg parasztemoerek. Csak hát ö fiatal, nagyon is az. Vajon miért választotta hivatásul a mezőgazdasá­got, ahol — ahogy a meg­rakott kocsit nézve — a hét végén is akad jócskán ten­nivaló? A kérdés feléb­redt, kikívánkozik — ér- tetten, csodálkozó tekintet a válasz: — Hiszen én a Vasipari Szövetkezetben dolgozoml ★ Sűrű füst üli meg a mo­norí Vigadó söntesét. A nagyteremben félhomály, s hétköznap esti gyér forga­lom, csak néhányan ülnek az asztaloknál, hallgatják a zenét. A söntésben nagy a zaj, ülnek, állnak, pultot támogatnak a törzsvendé­gek, némelyik önmaga kari­katúrájának tűnik. Fárad­tan kooorol közöttük egy pincérfiú, szinte süt az ar­cáról a fáradtság. Tálcát egyensúlyoz ponarakkal, kerülgeti az összeverődő csoportokat, átvág a füstön, kimegy, bejön, nincs egy perc megállása. Nézem tö­rődött mozdulatait, kezét, amely egy jól begyakorolt gép ütemes pontosságával teszi asztalra a poharakat, számol, ^elvesz, visszaad. Valaki a homályos sa­rokban leejt egy doboz gyufát. A pincérfiu szeme, arca mozdulatlan, mintha az ösztönei működnének csupán, úgy indul arrafelé, lehajol, felemeli a dobozt. Értetlenül bámulnak rá. Megy tovább, hűtőt nyito- gat, palackot bont. Vajon ilyenkor, lábizmaiban több kilométer gyaloglással, lá­tóterében az italospulttal, s a kókadó, késői vendégek­kel, szereti-e a szakmáját? ★ Némák és szigorúak a monori nagyközségi tanács emeleti folyosójának ajta­jai. Nincs fogadónap, igaz, de egyetlen fontos igazolás kellene csupán az adóügyi csoporttól. Egy aláírás, egy bélyegző, legkésőbb más­napra. Kopognék, amikor nyílik előttem az ajtó, fia­tal nő lép ki. Magyarázom és szabadkozom, ö nem szól, arcán a méla undor. — Nincs félfogadás! — mondja. — Tudom... — mondom én is, s az jut eszembe, melyik vb-ülés jegyző­könyvében is olvastam leg­utóbb, hogy a félfogadás, rugalmas, hivatalos időn kívül is a lakosság rendel­kezésére állnak az ügyinté­zők, bár ez rendkívül meg­terhelő, s csak az ügyfél- szolgálati iroda mielőbbi üzembe helyezése oldaná meg a gondot. Addig is... — Csak egy aláírás... — rebegem. Ujjai közé csipteti a pa­pírt, egy vegyes jelentésű pillantást vet rám, s távo­zóban még megjegyzi: ahogy én azt elképzelem! Ki is kell ezt tölteni, ke­resgélni az adatok után, el­lenőrizni a rubrikákat! Nem telik bele egy perc, hozza a lepecsételt, aláírt papírt. Távozhatok. S el is tűnődhetek szakmáról, hi­vatásról, munkaszeretetről, munkahelyi közérzetről... Hiszen példákkal, ellen­példákkal naponta találko­zom, találkozunk. K. Zs.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom