Pest Megyi Hírlap, 1979. szeptember (23. évfolyam, 204-229. szám)

1979-09-16 / 217. szám

6 1979. SZEPTEMBER 18., VASÄRNAP Tervezés számítógéppel A CLASP köny­nyűszerkezetes építési rendszer meghonosításával egy időben a mű­szaki tervezést se­gítő számítógép- programokat is bevezették a Tí­pustervező Inté­zetnél. Huszonkét tervezési munka­fázisra dolgoztak ki programokat. Az elmúlt két év­ben a számítógép- programok segít­ségével mintegy nyolcszáz tervrajz és ötven költség- vetés készült el. A kilométerórámmal lesz a baj..." Békés délelőtt az autópályán „Kicsit úgy érzem magam, mint a durcás kisgyerek, ki­nek elvették a játékát..Az országúti sebességkorlátozás kihirdetése óta vajon hány száguldást kedvelő autós dú­dolta rezignáltan az egykori slágert? Nyilván, nem keve­sen voltak „kicsit szomorká­sak”, ám úgy tűnik, legtöbb­jük fegyelmezetten vette tu­domásul az intézkedést. Leg­alábbis erről tanúskodott a minap tett autós körsétánk — az M7-esen tudniillik, nem kis örömünkre, alig akadt szabálysértő... Jelzés nélkül Kecskés István főtörzsőr­mesterrel kettesben indul­tunk a... honnan is? Az in­tézmény nevét, mitagadás, egy csöppet sem könnyű megje­gyezni: a Budai Járási Rend­őrkapitányság közbiztórisági és közlekedési osztályának úf- ellenőrző alosztálya épületétől startoltunk. A budaörsi ben­zinkútnál jó néhány autó­stopra váró fiatallal találkoz­tunk — Kecskés István nem kis megelégedésére. — Tudják, hogy a sztrádán Integetni tilos, jobb, hogyha itt próbálkoznak — mondja nem titkolt mosollyal. Már az első kilométerek után érezni lehet, hogy „csöndes” délelőttünk lesz. A marton- vásári fordulóig — minden a legnagyobb rendben. A kocsi­sor békésen hömpölyög, egyetlen vehemens pilótát sem látunk. S hogy miért teszünk egy kanyart visszafelé? — Martonvásártól a székes- fehérváriaké a „pálya” — tá­jékoztat Kecskés István. — Innen már a Fejér megyei rendőrök vigyázzák az utat... És következik az első, de korántsem hosszú vita. A szombathelyi Tanárképző Fő­iskola FP 44—13-as mikrobu­sza a leálló sávban várako­zik —1 csakhogy a sofőr elfe­lejtette kitenni az elakadást jelző háromszöget. Egy-két rendőri kérdés, és máris elő­kerül a — ki tudja, miért? — eldugott eszköz... Tilos sávon A „második körben” — köz­ben már újra elhagytuk az Osztapenko-emlékművet — feltűnő gyorsasággal süvít el mellettünk az SG 98—78 rendszámú monstrum. Kecs­kés István azonnal megállít­ja az IFÁ-t, amelynek veze­tője a kényszerű stopot kö­vetően már jóval higgadtabb, mint néhány másodperccel korábban, a volánnál... — Válószínűleg a kilomé­terórámmal lesz a baj... — mondja nem túl meggyőzően. — Hogy százzal jöttem vol­na a megengedett nyolcvan he­lyett? „Szólóban” még meg­eshet, hogy túllépem a határt, de így... — és reménykedve mutat a jókora pótkocsira. Majd egy utolsó próbálkozás: — Törzs úr, nézzen erre a régiségre, hát mehet olyan gyorsan ez a járgány? A „szívszakasztó” szavak, természetesen, nem érnek célt. A pénztárca kénytelen-kellet­len, de megnyílik... A „nap sztorija” következik. Az SG 30—97 rendszámú UAZ teherautó pilótája, kocsijában ülve, békésen tízóraizik az út mentén. — A főnökömet várom — adja tudtunkra, arcán a za­var legkisebb jele nélkül. — Jó, megtanultam a KRESZ- ből, hogy az autópályán csak műszaki hiba esetén szabad várakozni, dehát itt beszéltük meg a találkát.., Due cento Mellesleg, száz méterrel hátrébb —. ott a kitérő. Rej­tély, hogy emberünk miért' választottá mégík ékt," a ko­rántsem parkolónak szánt he­lyet. A főnök, persze, nem kerül elő — az erszény igen... A harmadik fordulóban — semmi. Az újságíró távolró! sem kárörvendő —, de hol lesz ebből riport?! Igaz, ke­vesebb feljegyezni való— ke­vesebb szabálysértés. És, ugye, cikk ide, cikk oda, ez a leg fontosabb. Negyedszerre mégis akad egy kis gondunk, mégpedig egy mantuaival. A fiatal olasz kamionos „pályacsú csőt” állít fel, talán úgy éi zi: Campbell Kék madárjá- ban ül... Kecskés István két száz forintra bünteti, csak hogy az itáliai egy szót sent ért magyarul. — Zweihundert... two hundred... — Ah, due cento! — hang­zik fel végre a válasz, ám a mantuai aligha örül a meg­fejtésnek ...- Dél ielé széliünk ki a pi­rosra festett Ladából. Még­hozzá könnyű szívvel: ha minden nap ilyen nyugalom­ban telne az autópályán ... Hegyi Iván Mozgalmasabb az est a hétvégén Jogtanácsosok, mellékszerepben Egy gazdasági bíró történe­teiből: Franciaországban tárgyalt nemrégiben egy magyar vál­lalat üzletkötő stábja. Pár nap alatt a partner Riviérán fekvő villájában sikerült nyélbe üt­niük az üzletet. A francia gyá­ros aláírta a szerződést, majd átadta a magyar delegációnak párizsi jogtanácsosa névjegyét. A több évre szóló megállapo­dás a jogász ellenjegyzésével lett érvényes. A mi vezérigaz­gatónkat ez az apró formaság kissé meglepte — mesélte ké­sőbb a magyar jogtanácsos, egyre gúnyosabban nevetve. A végén már csak állt, s valóság­gal vihogott az üres tárgyaló­teremben. De maga érti, mi ne­vetséges van ebben? A kacagó magyar jogtanácsos titkát később egy fiatal válla­lati jogász oldotta meg. Jogi selejt — A jogi selejt gyakran drá­gább, minden műszaki selejt- nél. A jogi tudatlanságon nem egyszer százezerek, milliók úsz­nak el. Mondanék mindjárt er­re egy esetet. A történet meg­értéséhez tudni kell, hogy vál­lalatunk a Volánnal fuvaroz­tat. s a tömeges szállítások köz­ben mindig elvész ez-az. Ami­kor én két éve ide kerültem, már akkor is sorozatban ké­szültek itt az úgynevezett fel­szólamlások, reklamálva az el­veszett árut. A Volán legtöbb­ször csak széttárta karját és nem fizetett, így olykor perre vittük az ügyet. A bíróság előtt, ha nem sikerült bizonyítanunk a szállító felelősségét, nekünk kellett vállalnunk a hiányt és persze az eljárási illetéket. Mi­közben békésen gyártottuk a felszólamlásokat, a vállalathoz került ■ egy új jogász. Sokáig nem tudtak mit kezdeni vele, ezért kirakták az értékesítési osztályra. A történet itt vett hamisíthatatlanul mai fordula­tot, amikoris egyszer a kolléga kezébe akadt egy könyvvastag­ságú szerződés. Ekkor derült ki, hogy a két cég nem fuva- roztatásban, hanem szállítmá- nyoztatásban állapodott meg. Ez persze kívülállónak semmit sem mond. Pedig a különbség nem csekély. A szállitmányoz- tatás szabályai szerint ugyanis a kockázat nem minket, hanem épp ellenkezőleg a Volánt ter­heli. Szerződéskötések Ez pedig nagy különbség. Olyan, mintha valaki egy drága biztosítást fizetne, de egy ol­csóbb után kapná a kártérítést. Ezen az apró jogi hibán leg­alább két-három milliót vesz­tett — a jogtanácsos számítása szerint — a vállalat, hiszen 1376 óta hónapról hónapra a Volán helyett ők nyelték le a bizonytalan sorsú kártételeket. — Most azt kérdezi, hogyan lehetséges ez nálunk, ahol ön­álló jogi osztály működik? A magyarázat egyszerű. A szer­ződést erre az ötéves tervre az igazgatóhelyettes kötötte, s most a negyedik évben is csak merő véletlenségből látta meg az okiratot egy jogász. De nem Munkaügyi viták Kártérítés, balesetért Fejszével lúgkövet dara­bolt egy vállalat segédmunká­sa. Eközben mindkét szemébe lúgkőszilánk csapódott és jobb szeme oly súlyos sérülést szenvedett, hogy el kellett távolítani. Az orvostudományi egyetem szakvéleménye sze­rint munkaképessége 30 szá­zalékkal csökkent. Munkaadó­ja az üzemi balesetet elis­merte és a rokkantnyugdíj, valamint a korábbi kereset közti különbözetet rendszere­sen megtéríti. A sérült ember azonban hatvanezer forint nem vagyoni kár megfizetésé­ért a vállalat ellen pert indí­tott. Az alsófokú bíróságok el­lentétes döntései után törvé­nyességi óvásra a Legfelsőbb Bíróság az ügyben új eljárást rendelt el. A határozat indokolása sze­rint a Polgári Törvénykönyv módosító rendelkezéseinek ha­tályba lépése előtt nem vagyo­ni kár megtérítésére nem volt lehetőség. Ezért a munkaügyi bíróságnak a rokkantat fel kellett volna világosítani, hogy általános kártérítést kér­jen, amire mód van. A má­sodfokon eljárt bíróságnak tehát az elsőfokú ítéletet ha­tályon kívül kellett volna helyeznie, hogy a kereset megváltoztatható legyen. — Az általános kártérítés megállapítását megalapozhat­ja. hogy a rokkant egyik sze­mét üzemi baleset következté­ben vesztette el — mondta ki a Legfelsőbb Bíróság. Két­ségtelen, hogy a születése óta túllátó és fénytörési rendelle­nességben szenvedő ember látászavarai az egyik szem elvesztése folytán a másik sze­mén fokozottabb mértékben je­lentkeznek. Ez pedig olyan je­lentős hátrányt jelent, ami egész életvitelét megnehezíti. Köztudott, hogy a falun élő emberek többsége a ház körü­li munkát maga végzi el. A baleset előtt a rokkant azért vásárolt ingatlant, hogy meg­művelje, ‘terméshozamát érté­kesítse. Nyilvánvaló, hogy ezeket a munkákat — egész­ségi állapota miatt — teljes mértékben nem tudja elvé­gezni, és emiatt a jövőben biztosan bekövetkező, de most még pontosan meg nem hatá­rozható összegű többletkiadá­sai merülnek fel. Ezért — megfelelő kereseti kérelem alapján — tisztázni kell, meny­nyi az az összeg, ami általá­nos kártérítés címén teljes anyagi kárpótlást nyújt. ez az egyetlen veszteség, amit a jogi nagyvonalúság okoz. Hi­szen nálunk főosztályvezetők, osztályvezetők, sőt időnként úgy tűnik akárki köthet, vagy módosíthat szerződést, de min­ket már csak akkor riasztanak, ha ég a ház. Ilyenkor aztán jo­gi képtelenségekkel találko­zunk: nemrégiben egy szállítá­si szerződés tárgya bizonyos cikkek adás-vétele volt. Más­kor a vállalat követelései el­fekszenek valamelyik fiókban, s mire az ügyintéző elküldi hozzánk, már elmúlt egy év, így elévült a követelés. Nagyobb a címe Az efféle esetek nem egye­dülállók, ellenkezőleg, úgy tű­nik meglehetősen tipikusak. Jogtanácsosokkal, gazdasági szakemberekkel, bíróval be­szélve ez egyértelműnek lát­szik. Volt, aki kimondta, má­sok csak munkájukról beszél­ve bizonyították, hogy Ma­gyarországon a vállalatok, szö­vetkezetek többségénél háttér­be szorultak a jogtanácsosok. Gyakran jogszabály ellenesen nem vesznek részt a gazdasági döntésekben, nincsenek ott a szerződéskötéseknél és módo­sításoknál, nem ellenjegyzik a legfontosabb megállapodásokat sem. Mindez pedig veszélyez­teti a gazdálkodás biztonságát, s mint látható volt, konkrét kárt is okozhat a gazdálkodó szerveknek. A vállalatokat az igazgatók nem tudják elképzelni főmér­nök vagy főkönyvelő nélkül, de többnyire nem esik nehe­zükre eltekinteni a jogtanácsos­tól — mondta a helyzetével még leginkább elégedett vál­lalati jogász is. A jogtanácso­sok másodrendűsége (harmad- rendűsége?) tükröződik a fize­tésekben is. A jogtanácsos a vállalatnál az a személy, aki­nek nagyobb a címe, mint a bére — állapította meg egy ta­nulmány. Jog és gazdaság A mellőzést időnként a jo­gászok népszerűtlenségével és más tüneti jelekkel indokol-! ják, de a valódi magyarázat bo­nyolultabb ennél. — A jogta­nácsos helyzete a vállalatnál pontosan megegyezik a jog sze­repével a gazdaságban — álla­pította meg egy mérnök és ezt később egy építőipari szövetke­zet jogtanácsosa konkrét ma­gyarázattal toldotta még. — Igaz, hogy szinte minden gazdasági döntés jogi döntés is, csakhogy Magyarországon pél­dául az építkezések 90 száza­léka nem a jogi szabályok sze­rint zajlik. A jogi szabályokat maguk alá gyűrik a gazdasági és politikai folyamatok. A vál­lalatok egymásra utaltsága olyan erős, hogy konfliktus esetén is gyakran nem a jog túl radikálisnak tűnő megol­dásaival keresik a megegye­zést. Az igazságszolgáltatás fó­rumait a vállalatok mindin­kább mellőzik, ehelyett külön­böző bizalmas megállapodások születnek. E tartózkodás a jog­tól, persze nem a véletlen mű­ve. — Két vállalattal szemben jelenleg több mint 20 milliós kötbért érvényesíthetnénk — magyarázta egy jogtanácsos. Ezt az érvágást, aligha tudnák kiheverni. Most képzeljük el, hogy ebbe beleroppannak, s ezért szanálják őket. Megala­kulna egy-egy új vállalat, de hasonló létszámmal, ugyan­olyan gazdasági körülmények között hamarosan oda jutná nak, ahová elődeik. Mert egy szanálástól a kapacitás nem nő. Akkor viszont miért te gyük tönkre őket. Mindezt be­látva, eddig csak jelképes ösz- szegeket hajtottunk be ilyen esetekben, csakhogy most már kormányrendelet teszi kötele­zővé nekünk, állami beruhá­zóknak a kötbér kötelező per­lését. Hogy mi lesz? Bevallom, fogalmam sincs. A jogász tanácstalansága ért­hető. S ha megoldást nem is tudott adni, azt mégis igazolja, ahol a gazdasági tények erő­sebbek a jogi szabályoknál, ott a jogtanácsos helyzete, nem csodálkozhatunk, ha legalább­is bizonytalan. Kényelmes beosztás Ez a gazdasági környezet — amely a valóságban sajátos po­litikai adalékokkal is kiegé­szül — többféle jogtanácsosi magatartást alakított ki. Cini­kus, fásult, rezignált vállalati jogászokkal találkoztam, első­sorban e cikk megírása közben, de volt köztük a jelen körül­ményeket tényként elfogadó, jól képzett realista is. S mindez aligha véletlen. A jogtanácsosok habitusa nyil­ván szükségszerűen idomult munkájuk közegéhez. — Bíró­ként, ügyészként, főleg ügyvéd­ként alighanem nagyobb fele­lősség terheli a jogászt, mint vállalatoknál vagy szövetkeze­teknél. Beosztott vagyok, de kényelmesen élek — aligha­nem több jogtanácsos gondol­kodik így. A másodhegedűsi poszt pedig úgy tűnik, olykor a szakmai tudást is kikezdi. A jogtanácsos pozíciója a jo­gász habitusán, s mindenek­előtt a gazdasági vezető belá­tásán múlik — mondták min­denfelé. Látszólag nincs ennél szelídebb megfogalmazása a je lenlegi helyzetnek. Valójábai azonban öntudatlan kritika Hiszen olyan szakemberek, aki két a gazdasági kényszernél kellene nélkülözhetetlen pozí cióba helyezni, személyes ro konszenv vagy .ellenszenv alap ján ejtetnek el, vagy emeltet­nek fel. Babus Endre MÁRKA-AKCIÓ ! Az Idén újabb játékot indítottunk a Márka üdít« italok fogyasztóinak. A Márka üdítők kupakjának műanyag betétjén elrejtettük a Márka szó egy-egy betűjét. Az összegyűjtött betűkből összeállított Márka szóért sorsjegyet kap, aki az öt kupakot beviszi vagy ajánlott levélben beküldi a már jói ismert címre: MARKA KUPAK KÖZPONT Budapest VI., Hegedű u. 9. 106i. Telefon: 416—933. Nyitva: hétfőn 13-tól 17 óráig, szerdán 10-től 18 óráig, pénteken 13-tól 17 óráig. FŐNYEREMÉNYEK: Lada személygépkocsi, társasutazás az olimpiára és még sok értékes nyeremény. SORSOLÁS: 1980. FEBRUAR Í6-AN.

Next

/
Oldalképek
Tartalom