Pest Megyi Hírlap, 1979. szeptember (23. évfolyam, 204-229. szám)

1979-09-15 / 216. szám

1979. SZEPTEMBER 15., SZOMBAT Kitüntetések az uszty-iiimszkl építőknek • Becsülettel teljesítette há­romesztendős küldetését az uszty-ilimszki cellulózkombi­nát építésén részt vett Kun Béla ifjúsági építőbrigád — jelentette örömmel Cséffai Já­nos, a Szibériából hazatért csaknem 300 tagú ifjúsági bri­gád vezetője, pénteken a ma­gyar néphadsereg művelődési házában tartott ünnepségen. — Visszatekintve az elmúlt három esztendőre, megállapít­hatjuk: a Kun Béla ifjúsági építőbrigád tagjai sikeresen végrehajtották KISZ-megbí. zatásukat — mondotta egye­bek között ünnepi köszöntőjé­ben Maróthy László, az MSZMP PB tagja, a KISZ KB titkára. Az ünnepségen kitüntetések­kel jutalmazták a munkában élen járt fiatalokat. Burgonyát szed a kombájn Körséta a vásárvárosban A Monori Kossuth Termelőszövetkezetben 200 hektárról szedik a burgonyát a kombájnok. Hektáranként 200 mázsa az eddigi átlag. Barcza Zsolt felvétele Nem lett népi táncos, élsportoló Egy óra a ceglédi Magyar—Szovjet Barátság Tsz elnökével Valamelyik bábolnai gépbe­mutatón találkoztam először Skultéti Józseffel, a ceglédi Magyar—Szovjet Barátság Tsz elnökével. A minap a szövet­kezetek múltjával foglalkozó könyvecskét olvasva tűnt a neve a szemembe a Békés­csaba melletti újkígyósi Áchim András népi kollégisták sorai­ban. említve őt, azok között, akik szép számmal váltak a közös gazdálkodás alakítóivá. Ezekről az időkről és ter­mészetesen mai életéről kér­dezem az elnököt. — Igaz, mezőgazdasági jel­legű gimnáziumba járt, de so­kan önök közül mégis más pályát választottak. Gondolt-e valaha arra, ne a gazdálko­dást válassza hivatásául? — Újkígyóson két dolgot szerettem meg, ami egész éle­temben elkísért: a népi táncot és a sportot Miért? Egyszerű a válasz. Rábai Miklós volt a tanárom. Többször szerepel­tem az együttesben szólótán­cosként. Ha igaz, sikeresebben, mint mások, talán, mert az otthonról hozott élményekből hozzáadhattam valamit az élet nélküli koreográfiához. A spor­tok közül az ökölvívást ked­veltem, számos alkalommal nyertem országos ifjúsági baj­nokságot. Végül mégsem let­tem táncos, sem élsportoló. A Debreceni Mezőgazdasági Fő­iskola után a Hortobágyra mentem gyakornoknak. Fizikai állóképességre természetesen itt is szükség volt. Gyakran megesett: egy nap alatt 40—50 kilométert is lovagoltam. De ebben a kérdésben legalább egyszerű volt az eligazodás. Az emberekkel való bánás­mód jelentette a valódi ne­hézséget. Mire a történelem vihara által az ország más tájairól — sokakat igaztala- nul — a Hortobágyra hordott munkásokkal megtaláltam az egyetlen helyes kapcsolatfor­mát, az emberséges szót, fér­fivá öregedtem, 21 évesen. — Mikor kapta az első, Iga­zén nagy feladatot? — Követlenül, a gyakornoki évek után. A Szolnok megyei tanácsra kerültem, s megbíz­tak a Nagykunság mezőgazda- ságánek szocialista átszervezé­sével. Az első közös gazdasá­got éppen Kenderesen, az egykori Horthy-birtokon ala­kítottuk meg és a Vörös Cse­pel nevet kapta. Keserves idő­szak volt ez: vitázni a kunhe- gyesi, tiszaburai parasztokkal, miszerint könnyebb lesz az életük a közösben. Hiszen még apám, aki pedig csak egy hold földet örökölt, ő is ragaszko­dott a magáéhoz. Ügy mond­ták, jobb ez a mi biztos sze­génységünk, mint a ti bizony­talan gazdagságotok. De akár­milyen sok kínlódással is, egyszercsak befejeződött ez a nagy munka. — Ügy tudom, hogy a szö­vetkezetek másodszori megala­kításának Is tevékeny részese volt. Miben különbözött ez az ötvenes évek elejének agitá- clóitól? — Egy biztos, több türel­münk volt. A ceglédberceliiek- re egy hónap jutott a meg­győzésből. Erőszak nélkül ír­ták alá a belépési nyilatkoza­tot, elfogadták, ha a kispa­raszti megszállottságuknak is felét viszik a közösbe, biztos jövő elébe néznek. A berceliek egyébként 1979-ben is a me­gye legjobb tsz-ei közé tar­toztak. — A szövetkezetesítés két dátuma között joggal állapít­hatták volna önről, bort Iszik és Vizet prédikál. Hiszen álla­mi gazdaságokban dolgozott tíz éven át. A tsz-mozgalom eredményeit tulajdonképpen kívülről szemlélte. — Nem sokáig. Mert 1967- ben megválasztották a mai Magyar—Szovjet Barátság Tsz elnökének. Tizenötmillió forint vagyont és egy rosszul gazdál­kodó üzemet kaptunk. Ma 400 milliónk van. Az eltelt idő alatt építettünk egy 50 ezer négyzetméteres üvegházat, szakosított szarvasmarhate­lepet, 200 vagonos hűtőt. Csak ez az utóbbi 180 millió fo­rintba került. De van tejüze­münk. vágóhídunk és péksé­günk is. — Valóban impozáns fejlődés. Sokak szerint azonban nem Ilyen fényes ennek a gazda­ságnak a karrierje, Mintha túl nagy lábon élnének, leg­alábbis a beruházásokat ille­tően. Ml igaz ebből? — Aki nem kockáztat, ugyan nem nyer, de nem is veszíthet. Mi több rizikót is vállaltunk. Egy alkalommal aztán túlléptük — elég nagy összeggel, 22 millió forinttal a beruházási keretet. Emiatt egy esztendeig táppénzen voltam, a fizetésemnek csak 75 szá­zalékát kaptam meg. Sajnos a kezdeményezést nem mindig koronázza siker. Nagyobb baj az, hogy a passzivitás a gazdasági fantáziátlanság ma­rad büntetlen. Talán más tá­ján az országnak, akkor 1973- ban nehezebb helyzetbe ke­rültem volna. Pest megyére azonban akkor is érvényes volt, hogy támogatták az ér­telmes kockázatot vállaló gaz­dasági vezetőket. Hadd mond­jak erre egy friss példát: il­letékes tervezők, vállalatok 650 milliós költséggel szaba­dították volna meg Cegléd várost a szennyvíztől. Mi olyan technológiát dolgoztunk ki, ami 240 millióra csökkenti a ráfordítást A tisztított víz­zel 1400 hektár kukoricát aka­runk öntözni, és megduplázni a termésátlagokat. Az ilyen és efféle elképzelések csak akkor valósulhatnak meg, ha ehhez a döntésre felhatalma­zottak bátorítást kapnak. — Nehéz embernek ismerik a Magyar—Szovjet Barátság Tsz elnökét, nem tartozik a simulékony modorú vezetők közé. Ml lehet a véleményük erről a beosztottainak? — Akadnak olyanok, akik idegenkednek az irányítási módszeremtől. Én azt tartom, aki nem képes eleget tenni a közösség igényeinek, menjen el a szövetkezetből. Persze, azt sem kérdezem meg a hoz- zámjövőktől, milyen oklevelet állítottak ki számukra az egye- terftan. A munka az egyetlen, amivel bizonyíthat. Nem, nem vagyok féltékeny a szakem­bereimre, de be kell látniuk, egy zenekar prímás nélkül hajítófát sem ér. — Három diplomája Is van, sok az ismerőse, barátja. Mi történne, ha egyszer mégis megvonnák a bizalmat és meg­szűnne vezetőnek lenni? — Az ismeretségeimet soha sem saját érdekeim szempont­jából tartottam fontosnak. A diplomát pedig önmagában nem tisztelem különösképpen. A kérdésre válaszolva pedig azt kell mondjam, ha úgy hozná a jövő, talán elfogad­ható juhász, vagy akár bá­nyász is lehetne belőlem. Amit idáig tettem, arról azon­ban holnap sem beszélhetek másképpen: érdemes volt csi­nálni. Valkó Béla Mint lapunk első oldalán hírül adjuk, a BNV megnyitá­sa után sétára indultak a párt- és állami vezetők. Első­ként a főbejárathoz közeli B- pavilont keresték fel. A koráb­bi gyakorlathoz hasonlóan itt kaptak helyet a háztartási vegyipar, a papíripar és a kozmetikai ipar legkorszerűbb termékei és több nemzeti be­mutató. Jól érzékelhették a lá­togatók a PVC kiterjedt al­kalmazási területeit, a Borsodi Vegyi Kombinát színpompás játékkészlettel is jelezte, mi­lyen fejlődésnek indult a ha­zai műanyagipar. A Tiszai Vegyi Kombinát ugyancsak gazdag áruválasztékot kínált megtekintésre, kiemelkedett közülük a raktározási gondo­kat is enyhítő új, univerzális festékcsalád, valamint a taka­rékosságot is elősegítő mű­anyag olajtartály. Órák, farmerek Ugyanebben a csarnokban több külföldi kiállításban is gyönyörködtek a küldöttség tagjai. Elismeréssel méltatták a svájci órások szövetségének kollektív bemutatóját és a tö­rök termékeket. Törökország korábban főként díszműtár­gyait szerepeltette a BNV-n, ezúttal azonban elhozta textid- és szőnyegiparának' legjavát, és háztartási gépeit is. Szépen faragott szobrokkal díszítette árubemutatóját Elefántpart — amelyeket a vásár bezárása­kor valamelyik budapesti mú­zeumnak ajándékoznak —, aranyberakásos kenderfonatú dísztárgyakkal és kézzel fes­tett divatholmikkal remekelt Banglades. Ciprusból italok és textíliák érkeztek, Olaszor­szágból pedig Gorizáa megye 124 üzeme ajánlja újdonságait.. Hét éve rendszeres kiállítója a budapesti vásárnak Brazília. Kirakataiban remek farmere­ket, férfi és női ruházati cik­keket, korszerű gépkocsi-tűz- oltókészülékeket láttunk. Cipők, ruhák, bútorok A séta ezután a 16-os pavi­lonban folytatódott, itt rendez­ték meg az idei barkácskiál- lítást. 1974-ben látott napvilá­got az a kormányrendelet amely előírta a vállalatoknak, a barkácsoláshoz szükséges eszközök előállítását, illetve a termelésük felfuttatását. Az azóta eltelt időszak alatt si­került is felfejleszteni a hazai gyártást, s ebben az élenjárók között említették az ÉVIG ceglédi gyárát. Korszerű, könnyen kezelhető kisgépeivel jelentős importmag takarítás­hoz is segíti a népgazdaságot. Meseországba — azaz a D- pavilonban megrendezett In- terplayexpóra — is belátogat­tak a vendégek, ahol állandó filmvetítéssel, tréfás játékver­senyekkel is szórakoztatják a kiállítók apró látogatóikat. Legnagyobb területet — 360 négyzetmétert — a Szovjet­unió bérelt, az NDK játékvá- rosából pedig az igazi vasutak sem hiányoztak. A korábbi gyakorlathoz ha­sonlóan az idén is az A-pavi- lont mondhatjuk a könnyűipar fellegvárának. Érthető, ha a megnyitó résztvevői is itt töl­tötték a legtöbb időt. Megte­kintették többek között a VOR és a Magyaróvári Kötöttáru- gyár röÉ.önzött divatbemuta­tóját, valamint a hazai cipő­gyárak gazdag kínálatát. Íze­lítőt kínált termékskálájából Havasi Ferenc és Keserű Jánosné Beck Tamással — baloldalt —, az LSZV vezérigazgatójával beszélget kiállítási standjuk előtt Bozsán Péter felvételei a Pest megyei Vegyi- és Dl- vatcikkipari Vállalat: modern, divatos női ruháira és táskái­ra nem lehetett nem fölfi­gyelni. Néhány percig a buda­kalászi Lenfonó- és Szövőipari Vállalat standjánál is megáll­tak a vendégek; Havasi Fe­renc és Keserű Jánosné elbe­szélgetett Bech Tamás vezér- igazgatóval. Tovább sétálva, elégedetten szemlélték a láto­gatók a hazai bútoripar re­mekeit, többek között a Zala Bútorgyár és a Tisza Bútor­gyár kislakásokban is jól használható, korszerű termé­kei arattak sikert. A külföldi kiállítók közül Jugoszlávia fo­gadta elsőnek a küldöttséget, harminchat vállalat küldte el legszebb bútorait, szobagami- túráit Lengyelország külke­reskedelmi vállalatai a ma­gyar piac igényeihez igazodva állították össze kiállításukat, Lámpák — Szarvasról Az öltözködés és otthon ki« állítások megtekintése után a séta az F-pavilonban folyta­tódott. Felsorolni is nehéz len­ne a sok-sok látnivalót: a cso­dálatos porcelánokat, a csillo­gó szarvasi csillárokat, a leg­korszerűbb elektromos tűzhe­lyeket és hűtőgépeket A Hű­tőgépgyár sztárja a legújabb Bosh-licenc alapján gyártott 125 literes hűtőszekrény, ebben egyes élelmiszerek 12 hónapig is tárolhatók. Gazdag látni­valóval fogadták a vendégeket a C-pavilon szakkiállításai is: már megkedvelt és legújabb televíziókészülékei sorát vo­nultatta föl az Orion és a Vi­deoton. Több külföldi bemuta­tót is megnéztek a vendégek, az NDK kiállításán Gerhard Reinert, az NDK budapesti rendkívüli és meghatalmazott nagykövete személyesen fo­gadta és köszönötte a delegá­ciót. Látható volt itt a széles körben kedvelt Trabant és Wartburg személygépkocsik legújabb változata, valamint számos kis és nagy motorke­rékpár. A Szovjetunió pavi­lonbeli termékei közül első­sorban a magyar—szovjet kooperációban gyártott rádiók­ra hívták fel a figyelmet. Szájnak-gyomornak kelle­mes ezernyi finom falattal szolgált a séta utolsó állomá­sa: a hazai és a külföldi élel­miszerpavilon. Polcokon-pul- tokon sorakoztak a törökbá­linti BUDATEJ ízletes kocka­sajtjai és Leo jégkrémei, Ve- csásről pedig hihetetlen nagy­ra nőtt főzőtök és káposzta­fejek ejtették ámulatba a lá­togatóikat. A séta befejezése után, dél­után 2 órától a nagyközönség előtt is kitárultak az őszi nemzetközi vásár kapui. Dodó Györgyi Kapcsolatteremtő nemzetiségek Beszélgetés a Csehszlovák Nemzeti Front érsekágvári garasa bizottságának titkárával zetiségről. Mi jellemzi az ér­sekújvári járásban élők min­dennapjait? — A szlovákiai magyarok egyenjogúak, akárcsak a járás többi polgárai. A magyar lak­ta területek iskoláiban ma­gyar nyelvoktatás van, s napi egy órában tanulják a gyere­kek a szlovák nyelvet. Ugyanígy természetes, hogy Párkányban és Érsekújváron magyar gimnázium, az utóbbi városban magyar nyelvű egészségügyi szakközépiskola, Surányban magyar gazdasági középiskola van. A szlovákiai magyarok kulturális életét a Csemadok, a Csehszlovákiai Magyar Dolgozók Kultúregye- sülete fogja ^össze. Nyolc ma­gyar nyelvű folyóirat, napi- és hetilap jelenik meg. — Melyek a Csehszlovák Nemzeti Front főbb feladatai? — A párt gazdasági, politi­kai célkitűzéseinek megfele­lően összehangoljuk az ifjú­ság, a nők szervezeteit, az ipari és mezőgazdasági terme­lőszövetkezetek tevékenységét, s a honvédelmi nevelés, a po-, litikai ismeretterjesztés is fel­adatunk. Összesen 24 szerve­zetet tömörít a nemzeti front, és érdekesség, hogy bár a járást 155 ezren lakják, a front 180 ezer tagot számlál az érsekújvári járásban. Ez úgy lehetséges, hogy egy-egy ember a 24 szervezet közül többnek is tagja. — Mikor kezdődött az együttműködés? — kérdeztük Kovács Antalnétól. — Pest megyében 10 ezer­nél több szlovák nemzetiségű ember él, hasonló körülmé­nyek között, mint a magya­rok az érsekújvári járásban. Az elmúlt év tavaszán vettük fel a kapcsolatot azzal a cél­lal, hogy közös feladataink érdekében cseréljünk tapasz­talatot. Most a negyedik ta­lálkozónál tartunk. Nagy fon­tosságot tulajdonítunk a nem­zetiségek híd szerepének or­szágaink között. Ennek jele, hogy nem csupán egymás éle­tével ismerkedünk, hanem az idei nyáron kölcsönösen szlo­vák nyelvi táborokat is szer­veztünk: júliusban Leányfalu­ra érkeztek az érsekújvári Lenin úti iskola tanulói, au­gusztusban pedig 29 Pest me­gyei szlovák gyerek vett részt 10 napos táborban Sklené Teplicén, ahol anyanyelvi kör­nyezetben tehették alaposabb bá nyelvtudásukat. — Milyen tervekkel tér ha­za a szlovák küldöttség? — Elsősorban az újbóli ta­lálkozás reményével, mert kölcsönös tapasztalatainkat tovább szeretnénk mélyíteni, keressük az együttműködés lehetőségét. Csak elismeréssel szólhatunk a Pest megyében tett útunkról, az ipar, a mező- gazdaság eredményeiről. A fo­gadtatás bizonyítja: a Haza­fias Népfront jól látja el fel­adatát Pest megyében. S tud­juk már azt is, hogy a gyűli Vas- és Fémipari Ktsz szocia­lista brigádjai kapcsolatot ke­resnek az érsekújvári Pleta- tex szövetkezet munkásaival, a pilisszentkereszti tantestület és az érsekújvári Lenin úti iskola nevelői nem különben. A kölcsön táborozáson részt vett gyerekek között pedig máris intenzív levelezés kez­dődött ... — mondotta befe­jezésül Michal Svajda. V. G. P. — Elöljáróban mutassa be olvasóinknak az érsekújvári járást — kértük Michal Svaj- dát. — Járásunkban 155 ezer ember él az 54 községben és három városban. A települé­sek közül 20 számít nemzeti­séginek, s a lakosság 40 szá­zaléka magyar. Húsz eszten­deje még javarészt a mező- gazdasági termelés volt jel­lemző járásunkra, azóta azon­ban számottevő az iparosodás. A főbb iparágak: az élelmi­szer-feldolgozás, a világítás- technika és a textilgépgyár- tás. Mezőgazdaságunknak a gabona, a kukorica és a cu­korrépa termesztése jelenti a legnagyobb feladatot, az ön­ellátásra törekszünk. — Szó volt a magyar nem­Mlnt arról lapunkban is beszámoltunk, a Hazafias Népfront Pest megyei bizottságának meghívására érkezett háromnapos látogatásra hazánkba a csehszlovák Nemzeti Front érsekújvári járási bizottságának háromtagú delegációja, Michal Svajda, a járási bizottság titkára vezetésével. Programjuk során a Hazai Fésűsfonó- és Szövőgyár kerepestarcsai üzemébe, a Szilas- menli Termelőszövetkezetbe, a Kisiparosok Országos Szövetsé­gének megyei szervezetébe, s a dabasi Fehér Akác Termelő- szövetkezetbe látogattak. A vendégek tegnap utaztak haza. Itt-tartózkodásuk alkalmából a Csehszlovák Nemzeti Front érsekújvári bizottsága és a HNF Pest megyei bizottsága együtt­működéséről kérdeztük Michal Svajdát és Kovács Antalnét, a HNF Pest megyei bizottságának titkárát.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom