Pest Megyi Hírlap, 1979. szeptember (23. évfolyam, 204-229. szám)

1979-09-02 / 205. szám

1979. SZEPTEMBER 2., VASÁRNAP Szobor-restaurdlók H. Felújítják Budapest Belvárosi templomának szobra- A több mint kétszázéves kőszobrokat a Képzőmű­szeti Kivitelező Vállalat szakemberei restaurálják. TV-FIGYELŐ Jogi esetek. A lehető leg­jobbkor, a nagy nyári ven­dégjárás utolsó hullámverésé­nek idején választotta témá­jául a turistáskodás némely, paragrafusokba ütköző ka­landját a Jogi esetek. Neve­zetesen azokról az utazási kel­lemetlenségekről ejtettek szót, e változatlanul népszerű soro­zat szakértői, amelyekben így vagy úgy a külföldi kirándu­lást szervező idegenforgalmi vállalat — vagy annak vala- mely más nemzetiségű part­nere — volt a vétkes. Miféle balfogások elköveté­séről vagy nem várt herce­hurcák bekövetkeztéről sze­rezhettünk tudomást? Olyas­miről például, hogy főszezoni méretűvé növesztették meg az előszezoni árat, avagy az előre megígérttől eltérő útvo­nalon szalasztották végig a vá­ros- és a tájnéző autóbuszt.' Ez is, az is szabálytalan cse­lekedet volt — hallhattuk a megnyugtató választ —, s mint ilyen feltétlenül jóváteendő. Mégpedig a leghagyományo­sabb módon, tehát bizonyos mennyiségű pénzek visszafi­zetésével. így természetes ez, hiszen ami történt, arra nyu­godtan rámondhatjuk: szerző­désszegés. Mire az igencsak közérdekű — azt is jegyezzük meg di- csérőleg: közérthetően szóló — negyven perc véget ért, min­den hajdani és jövendő IBUSZ-, Coopturist-, Express- stb. ’ utas megnyugodhatott, hogy a törvény a társas világ­járások dolgában is az előze­tes megállapodások betartását védi. Bátran szájnon kérhetők tehát a számos forintokért megváltott ígéretek. Gyerekjáték. Biztosan nem egy família tagjai kötöttek fo­gadást csütörtökön este a Gyerekjáték című tévéfilm pergetésének első perceiben, hogy az az intézetből család­ba vágyó kamasz végül is vissza fog térni az emeletes ágyakkal zsúfolt közösségi lak­helyre. És akik e föltételezés mellett voksoltak, meg is nyerhették a fogadást, mert ami e hányódó-vetődő Káté sorsát illeti, az nem alakulha­tott másként. Nem, mert már a legelső je­lenetek is a kiötlött tanmesék tételszerűségével vázolták fel a történet alaphelyzetét, és er­re a mesterkélt — már-már a sémák sémáiból egybeszer­kesztett — szituációra ugyan miképpen is következhetett volna valami nem várt for­dulat. Ebben a Gyermekjátékban annak a bizonyos dramatur­giai nagykönyvnek az előírásai szerint kereste a maga boldog­ságát az anya, intézgette nő­ügyeit az apa — és ugyanígy volt zordan avagy kevésbé zordan emberséges az intézeti pedagógus. És nemkülönben a mellékszereplők sem, akik­nek közhelyszerű monológjait úgy hallgattuk, hogy szinte előre nyilvánvaló volt: mit kell például egy kötényes, sep­rős házfelügyelőnek magán- és közügyéit illetően elpana­szolni. Csak sajnálni lehet a népes és igyekvő szereplőgárdát, amelynek tagjai — élükön a korábban már látott és egy ér­zékeny lelkületű kamasz meg­formálására különben igen­csak alkalmas Fazekas István­nal — oly hiábavaló igyeke­zettel próbáltak némi egyéni arcéit adni a rájuk bízott ala­koknak. De hát ami nem író­dott meg, azt eljátszani sem igen lehet Akácz László Amatőr együttesek ajánlata MEGISMERHETIK EGYMÁST, TANULHATNAK EGYMÁSTÓL JO ÖTLETNEK tűnt — úgy két évvel ezelőtt is — az elhatározás, hogy összegyűj­tik a megyei amatőr együt­tesek repertoárját. Most, hogy végre — mindössze két napja — kezünkbe vehetjük a Pest megyei Művelődési Központ és Könyvtár módszertani cso­portjának kiadványát, most egyértelműen hasznosnak érez­zük. Szám szerint 74 együttes műsoraiból válogathatnak a művelődési házak és klub­könyvtárak vezetői, akik va- lamenyien megkapták, illetve megkapják a vékonyka füze­tet, amelyet Ferge Lajos, a módszertani csoport főelőadó­ja szerkesztett. A kiadványban 13 kategó­riába csoportosították az együtteseket: pávaJcörök, iro­dalmi színpadok, színjátszók, tánccsoportok, zenekarok, énekkarok, báb-, tánc-, pol- beat- és nemzetiségi együtte­sek. A CÉL ugyanis éppen az, hogy a művelődési otthon jellegű intézmények műsor­gondjainak megoldásához kap­janak segítséget a vezetők. A kiadvány tanulmányozása után csalhatatlanul állíthat­juk: a kínálatból bármilyen magas igényű műsor öszeállít- ható. A választék inspirálta azt az ötletet, hogy meg kel­lene rendezni a Pest megyei amatőr művészeti együttesek találkozóját, amely akár több napon át tarthatna egyidőben Vácott, Szentendrén és Veres- egyházon, s a komplett mű­sorokat mindhárom helyen be lehetne mutatni. — A kiadványtól azt is re­méljük, hogy sikerült bemu­tatni a megyében dolgozó ke­véssé ismert együtteseket, növelhetjük szereplési lehe­tőségeiket és hozzájárulunk a rendezvények színessé, válto­zatossá tételéhez — mondta Várady Géza, a módszertani csoport vezetője. — Bár kri­tikusan be kell vallani: közel sem teljes az anyag, mert sajnos, nem minden együt­tes ismerte jel a közművelő­dési propagandának ezt a le­hetőségét, s kiküldött kérdő­ívünket válaszra sem méltat­ták. Előnye viszont a kiad­ványnak, hogy néhány buda­pesti amatőr csoport szerep­lési kínálatát is tartalmazza. Ezek olyan együttesek, ame­lyek a Fővárosi Művelődési Házzal kötött szerződésünk alapján vállalnának ingyenes szereplést Pest megyében. Be­vallott szándékunk, hogy ez­zel szorosabbra fűzzük Buda­pest és á megye közművelő­dési munkáját. A MÜSORAJÁNLATOT két­évenként felfrissítve és kibő­vítve újra és újra közreadják. Éppen ezért elkerülhetetlen néhány megjegyzés. Minde­nekelőtt: az amatőr művésze­ti csoportok fenntartóit kell meggyőzni — ki tudja: egy­általán felvilágosítani — ar­ról, hogy közös érdekünk a műsorajánlat lehető legtelje­sebbé tétele. Hiába keressük például a váci Vox Humánát és a KISZ-kórust, vagy a ceglédberceli hagyományőrző együttest, Dunakeszi már te­kintélyt szerzett színjátszóit (a megye megközelítően 80 irodalmi- és színjátszó cso­portjából mindössze négyet találunk, ezek közül is a százhalombattaiak fluktuáció miatt nem tudnak fellépést vállalni. Pontosan jelzi ez, hogy a Pest megyei színját­szó együttesek teljesen gaz­dátlanok!). adottságoktól: a rossz felsze- reltségű és pici színpadoktól, amelyek a megyében túlsúly­ban vannak. AZ ITT EMLÍTETT néhány negatívum kétségtelenül gyen­gíti a kiadványt, de semmi­képpen sem róható fel a ki­advány szerkesztőjének. Hi­szen már önmagában az is továbblépés, hogy a művelő­dési intézmények vezetői tá­jékoztatást kaptak arról, hogy kihez fordulhatnak műsorigé­nyeikkel. S így könnyebben valósulhat meg az is, hogy a megye városaiban és közsé­geiben működő együttesek kölcsönös szerepléseik során megismerhetik egymás mun­káját és tanulhatnak is egy­mástól. Kr. Gy. Nagy díjas alkotások a mozik műsoráni A XI. moszkvai nemzetk« filmfesztivál három nagydi. alkotása hamarosan a m gyarországi mozik műsoréi kerül. Juan Antonio Barde. előző munkái — Égy kerékpá­ros halála, Főutca, A bosszv — nagy sikert arattak, most i a Hét nap januárban címí drámáját láthatják. Francesci Rősi nevéhez fűződik a ná­lunk is ismert Carlo Levi re­gény filmváltozata, a Krisztus megállt Ebolinál. Kristo; Kieslowski Amatőrfilmes cí­mű alkotása a filmkészítés örömeiről és nehézségeiről szó. ló szatíra. Több szovjet alkotás is sze­repel a megvásárolt művel listáján. A moszkvai fesztivál­lal egy időben megrendezet filmvásáron japán és francit filmek hazai forgalmazására is megállapodás született. Fel kell figyelni még egy bosszantó jelenségre: az együttesek gigantomániájára. A kiadványban szereplő cso­portok többsége 8—10—12 méter portá'lnyílású színpa­don akar fellépni. A buda­pesti Népszínház a megyében egyharmadára csökkentette előadásainak számát, mert hét méternél kisebb színpadon nem tud játszani. Amatőr­jeink még a profi színház­nál is többet akarnak. Mit kezdjenek hát a kisközségek aprócska színpadainak gazdái? Dehogyis magyarázat, hogy a nagy létszámú együtteseknek nagy színpad kell. Ha már műsorunkat ajánljuk — és közművelődést szolgáló cél­lal! — akkor létre kell hozni egy-egy produkció kamara­változatát is, mert nem ru­gaszkodhatunk el a meglevő Mozgalmasan, rendszeresen A GÖDÖLLŐI MŰVELŐDÉSI HÁZ TERVEI A gödöllői járási-városi Pe­tőfi Művelődési Ház még a régi épületében működik, de néhány száz méterrel távo­labb már épül az új, korszerű intézmény, amelyet a tervek szerint 1980. november hete­dikén adnak át a város és a járás lakosságának. Az újra várva A közművelődési munka je­lenét, s a következő hónapok­ban végzendő tevékenységet ez a kettősség határozza meg. A mai épület ugyanis, aho­gyan a művelődési ház új igazgatója, Kecskés József megfogalmazta, s ami szem­mel is látható, nem felel meg a korszerűen értelmezett köz- művelődési gyakorlat szem­pontjainak: a tető beázik, a közműhálózat elavult, hiá­nyoznak fontos berendezési tárgyak és a technikai felsze­relés. Többek között ennek is következménye, hogy a ház­ban korábban alig folyt élő, mozgalmas, napi közművelő­dési tevékenység, hogy a mun­kát az alkalomszerűség jelle­mezte, hogy hiányzott a vá­rosban és a járásban elvég­zendő feladatok koordináló sa. Ugyanakkor az új művelődé si ház felépülése — és alap- vetően a város és a járás la­kosságának igénye — folya matos munkát követel. A gö döllőiek már most gondolnál a következő évekre, s a je lenlegi körülmények között i: erősíteni kívánják a meglevi kis közösségeket, bővíten akarják a szakkörök, művé szeti csoportok számát. A jelenlegi körülmények, d< a hosszú távú feladatok vég rehajtása is azt kívánják hogy. a közművelődés irányi tói a művelődés egységében egészében gondolkozzanak. A közös célok eléréséért jobl együttműködésre törekedne! a közművelődési és az okta­tási intézmények, valamint s különböző üzemek között. A művelődési igények és lehető­ségek megismerése érdekéber az ELTE népművelés szako! hallgatói segítségével szocio■ lógiai vizsgálatot kezdtek t pedagógusok körében. Átmentik a hagyományokat A természet, a mozgás elemzése FARKAS ADAM MŰTERMÉBEN A Pécsi Kisplasztikái Biennálé megnyitásáról rövid hírben tudósítottak a napila­pok. A többi között arról is beszámoltak, hogy harmadik díjat kapott a Szentendrén élő fiatal szobrász, Farkas Ádám. A pontos kifejezésért Alig több mint tíz esztendős művészi pálya áll mögötte. A nyitva hagyott műteremajtón kimutat a kertre, a bokrok, fák felé, amíg a gyermekko­ri élményeiről beszól. — A fővárosban születtem, de 1948-ban szüleimmel ide­költöztem. Az első emlékeim már Szentendréhez kötődnek. Gimnazistaként szerettem be­le a formázásba. Először a ke­rámiába, de már az iparmű­vészeti gimnáziumban (ahová közben átiratkoztam) szobor igényű munkákat is készítet­tem. A Képzőművészeti Fő­iskola szobrász szakán Mt- kus Sándor volt a mesterem, sokat adott nekem az ő puri­tán tisztességessége. — Mit jelentett az az év, amelyet a főiskola után ősz- töndíjjal Párizsban töltött? — Gilioli szobrászműtermé­ben inaskodtam, óriási hatást tett rám a műhely, ahol a legkülönbözőbb anyagokkal, fogásokkal ismerkedhettem meg. Itt értettem meg, hogy a tökéletes kivitelezés egyet je­lent a dolgok pontos kifejezé­sével, s azt, hogy a megisme­rés érdekében a szellemnek milyen nagyfokú könnyedség­re, szabadságra — olykor a megszokott viszonyok meg­bontására — van szüksége. Hazatérése óta, 1969-től eb­ben a tágas szentendrei kert­ben, maga építette műtermé­ben dolgozik. Azok közé a művészek közé tartozik, aki két minden természeti forma alkotásra ösztönöz, de aki nem másolja a természetet, ha nem azzal párhuzamosan, an­nak törvényei szerint dolgo­zik. Anyag és forma Kezdetben, a főiskolás évek alatt figurális művek kerül tek ki a keze alól: súlyos tömbökből álló alakok. A tömörítés igénye azonban ha­marosan megfosztotta a mű­veket az ábrázoló elemektől, hogy a bronz, márvány, s időnként fából készült szob­rok csak az anyag szépségé­vel, a kerekded, nagy formák nyugalmával hassanak. Már ekkor jelentkezett a plaszti­káknál az a szabályos síkkal való elvágás is, amely mosta­ni műveinél egyre komolyabb gondolati tartalmakat hordoz. — 1974 körül néhány hóna­pos válságidőszak következett, majd növelni kezdtem műveim méretét, hogy a monumentá­lis hatással új kapcsolatot ala­kítsak ki a néző és a mű kö­zött. Azt akartam, hogy mint­egy^ a szobor ölelje körül a nézőt, s mert ez az építészet­tel egyenlő, komolyan gon­dolkodtam azon, hogy ilyen jellegű tanulmányokba kez­dek. Ebben az Időszakban több olyan térplasztikát készített, amelyek szakmai körökben szép sikereket értek el. Több pályázatot megnyert, egyik ilyen alkotását, a könnyed, lá­gyan ívelő formákban végző­dő hétméteres köszönőszobrot 'a közeljövőben állítják fel Szentendrén, a Duna-parti sé­tány déli végében. Ehhez a korszakhoz tartoznak az iz­galmas ritmusú formákból komponált nagyméretű dom­borművek is, kettő — a Kál­vin téli aluljáró presszójában, illetve a Növényvédelmi Ku­tató Intézetben — már a he­lyére került, a harmadik, a székesfehérvári Technika Há­zának készült mű öntésre vár. E reliefeken keresztül azt is vizsgálja, hogyan használ­ható fel a művészetben a szép, de általában mellőzött anyag, az alumínium. A város és művészei A köztéri munkák újra visszakanyarítják a beszélge­tést arra a kérdésre: mit je­lent neki a város? Es arra: mit jelentenek a művészek Szentendrének? És mivel Far­kas Ádám a képzőművészek megyei szervezetének művésze­ti titkára, arra is: milyen az itt és a megye más terüle­tén, dolgozó alkotók kapcsola­ta? Ami a személyét illeti: számára a város ilyen szem­pontból is sokat jelent. Ba­logh László grafikusművész mélyítette el rajztudását, a főiskolán Barcsay Jenőtől ta­nulta a művészeti anatómiát; néhány művész barátságát ma is igen értékesnek tartja. — A város ezen túl az itt élő művészek számára szinte kihívást jelent — folytatja —, mert például egyre több a látogató, egyre többet kellene tenni a városért úgy, hogy az megőrizze egyedülálló érté­keit is. Évekig igen sok prob­lémát jelentett, hogy a fej­lesztés olykor helyrehozhatat­lan változásokkal járt. A vá­ros párt- és tanácsi vezetői és a művészek közötti kapcso­lat mostanában egyre harmo­nikusabb. Jól jelzi ezt a gra­fikai műhely létrehozása is. — Természetes, hogy Szent­endre sajátos természeti és műemléki környezetével vonz­za a látogatókat, s vonzza a művészeket is. De mit tud ten­ni azokért az alkotókért, akik nem itt, vagy a másik je­lentős művészeti centrumban, Vácott élnek? — Tízéves kihagyás után felélesztettük a Pest megyei Tárlatot, ezen a kétévenként megrendezésre kerülő kiállí­táson minden értékes telje­sítmény — még az amatőröké is — helyet kap. IJj művek előtt Újra a műveket, terveket nézegetjük. Az egyik sarokból előkerül az a makett, amely- lyel a fiatal szobrász meg­nyerte a KISZ KB új szék­háza előtti szoborra hirde­tett pályázatot. A mű. ha akarjuk szobor, ha akarjuk vízmedence, amelynek aljáról elindulva hullámmozgás-sze- rűen emelkednek a kőből ki­fűrészelt hasábok. Ha a me­dencében víz van, akkor a hullámok ritmusára felelnek, ha nincs, akkor a maguk ere­jéből teremtik meg lágyan emelkedve, süllyedve a moz­gást. Az a lazán összefüggő egy­ségekből álló sorozat, amelyen mostanában Farkas Ádám dolgozik, s amelynek néhány darabjával Pécsett díjat nyert, persze nemcsak a ter­mészeti formák, a mozgás el­vont elemzése. Ezeken a mű­veken a szabálytalan, hullá­mos felületre szabályos, négy­zetalakú kereteket illeszt, s a különböző minőségek viszo­nyaiban mutatja fel az ál­talános érvényűt. P. Szabó Ernő Szeptembertől az eddiginél nagyobb súlyt fektetnek a kü­lönböző kis csoportok működé­sére. Természetesen átmenti!) az eddigi hagyományokat is támogatják az olyan aktív kö­zösségeket, mint a színvona­lasan működő városi egyete­mi énekkar, a szőnyegszövi szakkör, a rétegklubok: a ci­gányklub, az utazók, a zene­kedvelők, a diákok klubja. Az intézmények együttmű­ködése azt is jelenti, hogy a csoportok jó része kihelyezet­ten működik majd az isko­lákban, kollégiumokban, a könyvtárban. A helytörténeti gyűjteménnyel közösen kiállí­tásokat szerveznek, a Ganz Művek Árammérő Gyárában indítják be a szocialista bri­gádvezetők klubját. Más, ki­sebb üzemekben is sor kerül rendezvényekre, vándorkiállí­tásokra. Az agráregyetemmel közösen irodalmi előadóest­sorozatot rendeznek felnőttek- diákok számára. Az előadók között szerepel például Sinko- vits Imre, Szemes Mari, Béres Ilona, Haumann Péter, Sándor György. Az óvodások előadá­sai között báb-, bohócműsor szerepel, az általános iskolá­sok vendége lesz például Pé­csi Ildikó és a Tolcsvay Béla együttes. Filmklub és torna A korábban is működők mellett számos új kis csoport kezdi meg munkáját: gyer­mek- és felnőtt néptánccso­port, népi díszítőművészeti, bőrdíszműves, kerámia, báb­szakkör, gyermek irodalmi színpad. A kis matematikusok baráti körét a TIT-tel közösen szervezik, a felnőtt és gyermek filmklub rendezésében a film­színházzal működnek együtt Várhatóan népszerű lesz a kismamaklub és a kondicio­náló torna. A kis csoportok nagy száma pedig azt ered­ményezheti, hogy az új műve­lődési központ megnyitása után valóban otthona lehet a gödöllői közművelődésnek. P. SZ. E.

Next

/
Oldalképek
Tartalom