Pest Megyi Hírlap, 1979. szeptember (23. évfolyam, 204-229. szám)
1979-09-13 / 214. szám
Jó idő? Gólyaparlamentek összeültek — pontosabban: összeálltak — a gólyaparlamentek, a vízfolyások mentén, (Jeléül az őszi vonulás közeled- •tének. A tarlókon, réteken, legelőkön hatalmas csapatokban ^csorognak a madarak, egyes helyeken 50—100 gólyából álló gyülekezetei is megfigyeltek a mezőőrök. Más években ilyentájt már javában Dél felé húz1- tak a szárnyas hadak, most viszont teljes nyugalomban élvezik az ismét nyáriasra fordult időt. A falvak lakói — sokévi megfigyelés alapján — a jó idő tartósságára következtetnek abból, hogy a gólyák még zavartalanul parlamenteznek. A tömérdek madár természetesen nem mind helybeli. Patronáló munkásőrök Visszatérnek a régi ismerősök Az autógyári alegység tagjai úttörők között Szigetszentmiklós, II. számú általános iskola. A ráckevei járásbeli nagyközségben, a József Attila lakótelepen található intézményben ugyanúgy kezdődött a tanév, mint más Pest megyei iskolákban./ Megszeppent elsősök, oktatásra felkészült pedagógusok, s most már naponta ismét — leckeírás, következhet a tanulás időszaka. Az elmúlt oktatási év nyolcadikosai közül nagyon sokan már új helyen ülnek Mérleghiány helyett... Újszilváson, a Kossuth Tsz-ben Óbuda,’ Rozmaring, Sasad, Zöldmező, Fehér Akác, Vörös Október — aligha akad olyan olvasó a megyében, aki nem tudná, termelőszövetkezeteket rejtenek a nevek. Sőt bizonyára azt is nagyon jól tudja, melyik miről nevezetes, a mező- gazdaság mely ágazatában igazán nagy. Nem véletlen, hiszen ezek a gazdaságok állandó reflektorfényben élnek, vállalkozásaikról, tevékenységükről gyakran kap hírt az egész ország lakossága. Vannak azonban a háttérben olyan kisgazdaságok is, melyek bár a hektárok nagyságát a tagok számát, vagy az élért eredményeket tekintve eltörpülnek mellettük, mégis fontosak a megye gazdálkodásában. Újrakezdték Újszilvás. Anagykátai járás, mintegy 3200 lakosú községe. A fővárostól csaknem száz kilométerre a megye délkeleti csücskében. Az okiratok tanúsága szerint az 1959. október 16-án megalakult Kossuth Termelőszövetkezet má 2311 hektáron 410 taggal gazdálkodik. Nem volt azonban mindig minden rendjén az újszilvásiak portáján. Évekig az a nézet tartotta magát, a nehéz, keményfejű alföldi emberekkel nem lehet dolgozni, eredményesen gazdálkodni. Nem volt elégedett Mészáros Béla, a szövetkezet elnöke sem. — Minden okom megvolt rá •— emlékezik a közelmúlt valóságára. 1975-ben ötmilliós alaphiánnyal, veszteséggel zárta az évet a tsz. A következő évben teljesen új vezetőgárdával kellett megteremteni a termelés alapvető feltételeit. Ami nem is volt könnyű feladat. Gépeket, a korszerű gazdálkodást’ biztosító masinákat kellett vásárolniok, az egyes növénykultúrákhoz komplex gépsorokat, s az állattenyésztésben is óriási volt a lemaradás. Az egy tehénre jutó tejhozam csak 1600 liter volt. Az ugyancsak elavult épületeket fel kellett újítani, a gazdálkodás egészét új alapokról útjára indítani. Éppen az újrakezdés időszaka bizonyította be, lehet dolgozni, nagyot tenni, a nehéznek elkönyvelt újszilvásiakkal is. Már 1976-ban 633 ezer forint nyeresége lett a gazdaságnak, tavaly kétmillió 435 ezer forint, az idén a kedvezőtlen időjárás ellenére is 3 millió 729 ezerre számítanak. Még lényegesebb, hogy mindezek mellett az 1975-ös alap- és mérleghiány nagy részét is kigazdálkodták. Segítette ezt, hogy fő terményük a kenyérgabona és a napraforgó lett, rétjeiken, legelőiken termett eleség az állatoknak is. A magyar tarka szarvas- marhák tenyésztése mellett ju- hászatukat tették jelentőssé. Az elképzeléseket a számok igazolták. Csak 25—28 mázsa kenyérnek valót adott 1975-ig hektáronként az úiszilvási határ, az idén már 41—57 mázsa között volt az átlag. A silókukorica is négyszeresét termi a négy év előttinek. A tejtermelés is évről évre nőtt, az 1600 litert már csak mosolyogva említik: a 3200 liter az idei cél. Gond a szállítás — A megyei, járási értekezleten már nem kellett lehajtott fejjel ülnünk, s hallgatnunk, hogy a rossz példák között emj legeinek bennünket — villan j fel a keserves napok emléke Mészáros Bélában. Nem volt könnyű a megyei tsz-ek középmezőnyébe kerülnünk. Újra meg kellett nyernünk a tagság bizalmát, de ahogy múltak a hónapok, egyre inkább felismerték az új célok értelmét, I látták a váltás szükségességét. Pedig a tsz adottságai nem a legjobbak. Sokat jelent, hogy területültből 400 hektár .alacsony humusztartalmú homokos talaj, de még többet, hogy a község nehezen megközelíthető, nincs vasútja. A szállítás sok gondot jelent, s nemcsak a feleslegesnek tűnő forintokról, hanem az egyre drágább időről is szólnak a panaszos mondatok. — Az igazán felkészült szakgárda megteremtése sem megy — éppen, a rossz közlekedés miatt — úgy, miként szeretnénk. El kell fogadni, hogy a fiatal mezőgazdászok, műszakiak is igénylik a városias életet. A szolgálati lakás sem mindig vonzerő számukra — hangzik tényként, mint panaszként az elnök szájából. F-generácló Pedig, ha egy üzem elindul — tartja a mondás. Most kezdenek kamatozni az évek során befektetett forintok, a tagok szorgalma, a sok-sok társadalmi munka. Az istállókban a 153 tejelő tehén az év végére 185-re gyarapszik. A magyar tarkákat mindinkább felváltják a Holstein—Fríz keresztezésű F4 generáció egyedei, a hatszáz anyajuh is reményeik forrása. A gyepfejlesztési terv több mint 80 hektár rét és legelő felújítását tűzi ki célul három évre. S további új gépek is kellenek, fejlesztésre vár a rugó és rugósalátét-gyártással foglalkozó melléküzemáguk is. Az idő bizonyította, ha akarnak, ha célt látnak maguk előtt tudnak eredményeket produkálni az újszilvásiak, saját boldogulásukat úgy irányítani, hogy azzal a járás és a megye egésze is gyarapodjék. Gáspár Mária a padokban, ám közülük többen szívesen gondolnak vissza a Csepel Autógyár munkásőregységeinek tagjaira, akik mindig kedves vendégek voltak a szigetszentmiklósi álta lános iskolában. S a ielek sze rint ez az eredményes kapcsolat az idei tanévben is folytatódik. Rádiózás és tereptan Dobozi Lajos, a Csepel Autógyár munkásőreinek alegységparancsnoka, elevenítette fel az együttműködés előzményeit. — Három évvel ezelőtt felkerestük az iskola igazgatóját, s felajánlottuk, hogy rendszeresen tartanánk előadást a gyerekeknek, a témakör pedig a hazafias és honvédelmi neveléshez kapcsolódna. Törekvésünket szívesen fogadták, s nem sokkal első jelentkezésünk után megalakult az általunk patronált út- törő-munkásőr szakasz. A gyerekek megismerkedtek a munkásőrség tevékenységével, a gyakorlati képzés során pedig bevezettük őket a rádiózás, a tereptan és a térképolvasás rejtelmeibe. Egységünk tagjai mindig örömmel mennek a gyerekek közé, hiszen maguk is szülők, akik valamennyien szívesen hallgatják az iskolások érdeklődő kérdéseit — mondta Dobozi Lajos. Harcászati vetélkedő A beszélgetés további részében kiderült: a szigetszentmiklósi úttörő-munkásőr szakasz eredményes tevékenységéből jelentős részt vállalt egy rendkívül lelkes pedagógus, Pelsőci László, aki ezért megtisztelő kitüntetésben részesült: átvehette a Haza Szolgálatáért érdemérem arany fokozatát. Sajnos, ő már nincs az élők sorában, s most egy fiatal, agilis kollégája lépett a helyére. Az autógyári munkásőrök bíznak abban, hogy hasonló színvonalon irányítja a szakaszt, mint elődje. Az úttörő-munkásőr alegység tagjai egyébként rendszeres elméleti és gyakorlati kiképzésen vesznek részt. Felkészülésük pontos tematikáját az elkövetkezendő időszakban állítják össze a munkásőrök. S amikor a gyerekek elsajátították a legfontosabb ismereteket, próbára tehetik tudásukat is. Hagyomány már, hogy minden esztendőben megrendezik a ráckevei járásban az úttörő- munkásőr alegységek versenyét. A gyakorlati feladatok megoldása mellett elméleti fel- készültségükről is számot adnak a vörös nyakkendősök. A jövőben azonban nem Sziget- szentmiklóson, hanem Ráckevén kerül majd sor erre a találkozásra: az egész napos program során lesz harcászati vetélkedő, s különböző tereptani feladatokat is megoldaTársulás hegyen, völgyen A szövetkezeti erdőgazdálkodás útja Termelőszövetkezeteink a következő években folytatják a mezőgazdasági művelésre alkalmatlan területek fásítását, s további erőfeszítéseket tesznek azért, hogy javíts "’r erdőgazdálkodásuk színvonalát. Az ország 1,6 millió hektár erdejéből 428 ezer hektár van a termelőszövetkezetek kezelésében. A szövetkezeti erdőkben azonban kedvezőtlen a fafajok összetétele, az állami erdőkhöz képest alacsony a hektáronkénti fahozam, s több helyen elmaradás mutatkozik a kitermelt erdők felújításában is. Hiba, hogy a szövetkezetek kezelésében lévő erdők nagyon elaprózottak: jelenleg mindössze 68 közös gazdaságnak van ezer hektárt meghaladó erdőterülete. Az elaprózottságból, illetve abból, hogy az elaprózott területen a korszerű gépeket nem lehet gazdaságosan kihasználni, az a következtetés vonható le, hogy a szövetkezeti erdőgazdálkodás fejlesztésének útja a bizalmon és a kölcsönös előnyökön alapuló társulás. A mezőgazdasági üzemek erdeinek ilyen módon megoldható koncentrálása — a korszerű gépek alkalmazása mellett — annak is megteremti a lehetőségét, hogy magasan képzett szakembereket foglalkoztassanak. nak. Minden valószínűség szerint az effajta rendezvények hozzájárulnak ahhoz, hogy a fiatalok kedvet kapjanak e szép közéleti hivatáshoz, s felnőttként felvételüket kérjék az acélszürke egyenruhások sorába. A Csepel Autógyár munkás- őr-alegységének parancsnoka elmondta: kapcsolatuk a szigetszentmiklósi úttörőkkel nem alkalomszerű. Mindig nagy érdeklődés nyilvánul meg a gyerekek körében az autógyári látogatások iránt: ismerkednek az üzemmel, s természetesen munkásőrök kalauzolásával eljuthatnak a kiképzési bázisra is. Díjak a győzteseknek — Ilyenkor látni kellene a gyerekeket — mondta mosolyogva Dobozi Lajos. — Mindent szeretnének kipróbálni, s rru lehetőséget adunk erre. Felveszik a munkásőr-egyen- ruhát, magukra öltik a vegyvédelmi felszerelést, a gázálarcot, a légpuskás lövészetben pedig izgalmas versenyeket vívnak. Évente, az oktatás befejezése után a vállalati busszal elvisszük a gyerekeket kirándulni, s ennek során harcászati vetélkedőt szervezünk számukra. A győztesek természetesen díjakat kapnak. Megkezdődött az új tanév Szigetszentmiklóson a II. számú iskolában is. Rövidesen ismét jönnek a régi ismerősök, a szívesen látott vendégek: az autógyári munkásőrök. S. P. Multiplexor Na; A Telefongyár nagykátai üzemében az idén 60 millió forintért készítenek úgynevezett adatátviteli Multiplexor berendezést — amelyet távaűaí-feldolgozó rendszerekbe építenek be — szovjet exportra. A képen: Tóth Rezső fúr hűtő- bordát, amely az adatfeldolgozó egyik fontos alkatrésze. Barcza Zsolt felvétele Korábban tőkés importból beszerzett, textil alapanyagú talajszigetelő anyagok gyártására tért rá a Szegedi Kenderfonó- és Szövőipari Vállalat. Űj cikküket elsőként vasúti pálya építkezéseknél alkalmazták — sikerrel. Ezt követően több tízezer négyzetméteren a Hun- garocamion egyik telephelyén, az altalaj teherbírásának javítására használták fel. A vizenyős, mocsaras terület gépjárművekkel egyébként járhatatlan lenne, a talajszigetelő filc fölé terített kavicsos homokrétegen viszont huszonhat tonnás munkagépek is dolgozhatnak. A műanyag filc újabb fontos felhasználási területe az Ml-es autópálya Bicske—Tatabánya közötti szakasza. A Kegyet átszelő bevágásban a kedvezőtlen talaj, illetve a vízelvezetési viszonyok miatt a munka feltétele az út felépítményének elválasztása az altalajtól talajszigetelő anyaggal. , Gombó Pál: C^óiitöriöLi Lobiéi a Reklám és csalás — ebből a két anyag- = ból keverve a koktél. Rossz az, aki rosszat I gondol; mert persze ég és föld a különb- ! ség a kettő között. Ég és föld pedig csak | a horizonton keveredik... Az igazat meg- i vallva, rájöttem, hogy jobb reklám- és I csalási módszereket tudnék kieszelni, mint | a forgalomban levők. Meg is kísérlem. = Legközelebb. BUZDÍTANAK Reklámaink egyre kulturáltabbak, egyre esztátikusabbak és egyre céltudatosabbak. Bár mind a három ritkán jár együtt. Többnyire az a helyzet, hogy ami mondjuk szép, az nem célszerű. íme, egy példa. Látni az utcákon, olykor mindjárt számos példányban egymás mellett, fölött és alatt egy igen csinos, fiatal hölgyet. Persze plakáton. Amúgy vonzóan öltözködik is, esztétikusán: nincs rajta semmi más, csak egy szál trikó. Ezt a trikót szégyenlősen húzza lefelé, hogy csak a combtövek látszanak ki. Nyilvánvalóan számol vele: ha már azért fényképezték, hogy felhívja magára a figyelmet, akadnak kíváncsi férfiak, akik oda is néznek. Mi látható még a plakáton? A trikót nyúj- tó-huzigáló kezében valami virágféle. Virágot hirdetne tehát a kép? Aligha, a virág aprócska, éppen csak hogy ott látszik egy kicsit, ahol illedelmes dolog, ha valami más nem látszik egy kicsit sem. Hanem a trikón van egy kép még: az Állami Biztosító lovagemblémája és a felirat, hogy Casco. Eszerint a plakát a Cascóhoz csinálna kedvet. Legalábbis az volna a feladata. Jó, vegyük úgy. Ebben az esetben mire hívja fel a figyelmet a hirdetés? Arra, hogy ha gondosan Casco-biztosítást kötsz és rendesen fizeted a részleteket, érjen bármely könnyebb vagy súlyosabb karambol, miatta elvesztheted pénzedet, ruhádat, cipődet, de megmarad egy szál trikód, sőt egy szál virág is hozzá. Siess tehát a Biztosítóhoz! káros vállalkozás Dohányt én vásárolok sokat, márminthogy pipadohányt. És külföldit, bár — tényleg! — nem vagyok külföldmániás, nyugatimádó, sőt szeretem a magyar árut (tényleg!), de pipadohány tekintetében alighanem rosszabb helyen állunk a világlistán, mint jéghokiban. Namármost, vásárolván kedvenc dohányomat, rajta a következő szövegő fehér betűs piros ragaszt tálaltam: „Imported by Monimpex. A dohányzás karos, az egeszsegre,, Nem, nem a szöveg ortográfiáját kívánom szóvá tenni. Alighanem külföldön szedték, mit tudhatnak mondjuk a derék hollandok az ékezetek szerepéről a barbár magyarok nyelvében? Igyekeztek is precízek lenni, a feltehetően rendelkezésükre bocsátott mintaszövegből még a macskakörmöket is átvették. Hanem az egész felirat mit mond? Az egész felirat azt mondja, hogy a Monimpex importál. Mit? Dohányt. Miért? Mert káros az egészségre. Ilyen rosszindulatú egy vállalat!( Persze csak a címke szerint. Mi tudjuk, hogy valójában nem az egészségünk rontására törekszik, csupán a jövedelmezőség nemzetgazdaságilag kívánatos emelésére. KISF1LMSXÜDIÓK Egyik megyénk (Bács) kisfilmstúdióit vizsgálta a KNEB. Nem sok jó szava van a jelenségekhez, amelyeket tapasztalt. Például azt mondja: A stúdiók egyharmadánál nem voltak meg a gyártás személyi feltételei (kevés a filmszakmai képzettséggel rendelkezők száma), egyharmadánál pedig a filmalkotási feladatok zömét külső munkavállalók igénybevételével oldják meg. Hát istenem, minek legyenek egy filmvál- lalatnál filmértők? És ha már nincsenek, akkor persze, hogy külsőkkel dolgoznak, ahol csak tudnak! De valahogy még ez sem stimmel. Azt mondja a jelentés másutt ugyanis, hogy: A stúdió állományi dogozói az intézmények által vállalt munkákban nem vettek részt, hanem arra törekedtek, hogy azoknál a stúdióknál vállaljanak munkát, amelyeknek dolgozóit külső munkatársként alkalmazták. Hogy is van ez? Hogy keresztben dolgoztak, pluszjövedelemért, és a rendszeres fizetésért nem vállaltak munkát, azt értem. Nem helyeslem, de értem. Hanem azt, hogy mint belső munkavállalók még csak nem is értettek a dologhoz, de mint külső munkavállalók, igenis értettek hozzá — az nekem magas. Az nekem épp olyannak tűnik, mintha egy autóbelső egy másik gépkocsinál beválna autókülsőnek. Persze külön díjazásért. JÖN A PÉNZ Ez nem KNEB-ügy, ezt csak úgy hallottam, a postástól. Azt mondja a postás, hogy neki ugyan feltűnt a dolog, de mégis meglepődött, amikor a kedves hölgyet nem találta a helyén, mert a rendőrség eltávolítását tartotta tanácsosnak. A kedves hölgy, egyszerű titkárnő, rá tartoztak a kis pénzügyek is. El is intézett mindent rendesen. Feladta- a pénzt, bemutatta és lerakta a csekkszelvényeket. A belégek, dokumentumok, bizonylatok — bármely néven tiszteljük is őket, rendben voltak. Csak éppen a hölgy rossz címre adta fel az összeget. Szándékosan. Erre mit történt? Erre azt történt, hogy a posta visszairányította a feladóhoz, amelynek címe mindig, mindenütt pontosan volt feltüntetve. A visszázott tételeket a postás kézbesítette, az a postás, aki nekem a dolgot elmesélte és akinek fel is tűnt, hogy kicsit sok a téves címzés. Feltűnt, de nem az ő dolga volt, ő aláíratta, amit alá kellett íratni, leszámolta az összeget és kész. A hölgy pedig átvette a visszázott pénzt és berakta a retiküljébe. Rendre, sorra, sokáig. Ha jött egy-egy felszólítás, hogy az összegeket fizessék már be, előhúzta a feladóvevényt. Ö feladta, látnivaló. No de a legrafináltabb korsó is csak addig jár a kútra, míg nem kutatnak utána. — Pedig mindig nagyon szép borravalót adott — mondotta a postás. Autópályán Textilbélés az il alatt
