Pest Megyi Hírlap, 1979. szeptember (23. évfolyam, 204-229. szám)

1979-09-12 / 213. szám

Elegendő gáz Újra nagy a forgalom v. Az árintézkedéseket meg­előző hetekben 50 százalékkal nőtt a vecsési gázcseretelep forgalma. Az azóta eltelt né­hány hét alatt ezekből a pa­lackokból már elfogyott a fűtőanyag, így legutóbb, mi­kor a telepen jártunk, ismét csúcsforgalom, volt. — Volt egy rövid idő­szak, amikor a hirtelen meg­növekedett igényeket nem le­hetett maradéktalanul kielé­gíteni, de végül is gyorsan megoldottuk a problémát. Összességében, úgy érzem, Ve. esés község pb-gázellátása ki­egyensúlyozottnak tekinthető. Sajnos az új cseretelepünk máris kicsinek bizonyul — tá­jékoztatott Sárdy Tamás te­lepvezető. Nem sikerült előbbre lép­ni a felsőtelepi és óvecsési, kertekaljai falurész ellátását szolgáló palacklerakat ügyé­ben, pedig a csaknem 7 ezer vecsési palacktulajdonos több. sége ezeken a területeken la­kik. Megnyugtató viszont, hogv azok a vecsésiek, akik az első palackot kérik, két hónap alatt megkapják. Azoknak azonban, akik második pa­lackra várnak — elsősorban fiatal házasokról van szó —, sajnos bizonytalan ideig vár­niuk kell. O. K. Új évad f Klubok, szakkörök r A szeptember 15-ével és október 1-vel induló kertba­rát, film-, fotó-, gyermek- és nyugdíjasklubokba, rajz, ke­rámia, kézimunka szakkörök­be, balett és zenetanfolyam­ra várják a régi és új tagok jelentkezését a gyomrai Pető­fi Sándor Művelődési Házban. Orvszemeteíők ^ Gyömrőn, a Bajcsy-Zsilinszky út végben található a nagyköz­ség jelenleg még működő kije­lölt hulladéklerakó telepe. (Az előzetes elképzelések szerint az év végére már új helyre kerül a szemétgyűjtőhely.) A hulladékte­lep, s környékének rendbentar- tásáról szerencsére egy ideje már szorgos kezek gondoskodnak. Am kissé távolabb, a Bajcsy-Zsilinsz- ky útró leágazó dűlőút kezdetén a jó ízlésű, a természetet kedvelő embert illúzióromboló látvány fo­gadja. Az elmúlt év tavaszán nyitották meg a földút mentén az illegális homokbányát. Azóta már legalább 200 köbméter anyagot hordtak el ismeretlen tettesek. Az eltelt egy év alatt azonban kiderült, hogy a homoklopás a kisebbik baj, ugyanis a gödörben és közelé­ben — magán- és állami terüle­ten — újabb, illegális szemétlera­kó hely létesült. Gumiabroncsok­tól kezdve a műanyagzsákban kitett állati tetemig minden meg­található itt. Száz méterrel feljebb, a föld­út mentén, újabb hulladékhalom bűzölög, közel-távol feketéllik a levegő legyek millióitól, a szagot pedig messzire hordja a szél. A dombtetőn, egy újabb dűlőút mentén haladva, a Halas patak irányában a régi virágkertészet felé újabb rovaroktól nyüzsgő halmok bűzlenek. A bokrok alatt megzörrenő „valami” után beles­ve kishíján nekimegyek egy sze­mélygépkocsironcsnak. Az elmondottakhoz, úgy hiszem, nem szükséges külön kommentár. Talán csak annyi, hogy nem elég sopánkodni a bajok miatt, ha­nem tenni is illik legalább any- nyit, hogy a tettenért szemete- lőket, gépkocsijaik rendszámát je­lentjük a hatóságoknak. Ez az egyik módszere az orvszemeteíők megfékezésének. A. L. A A PE ST 'M.E GYE I HÍR LAP KÜLÖNKIADÁSA XXI. ÉVFOLYAM, 213. SZÁM 1979. SZEPTEMBER 12., SZERDA Ősz a határban Erőlködik a lánctalpas gép Télire gyűlik a takarmány A lánctalpas nehéz gép eről­ködő hangja elűzi Vecsésen az egész Halmi-telep esti csendjét, az állami gazdaság tehenészete felé apróra vágott silótakarmánnyal megrakott pótkocsis vontatók haladnak. Az új betonsilókban gyarapo­dik a télire való takarmány. Hatalmas silók Varga Sándor, a silózók fia­tal csoportvezetője is elégedet­ten nézegeti a műanyag fóliá­val takart takarmányhegyet. A korábbi években tapasztal­tak ellenére szétszórt, elhul­lott vagy pontosabban, a pót­kocsikról lehullott kukorlca- szár-darabokat sehol se látni. — Valóban jobban vigyá­zunk az idén a takarmányra, a lehető legkisebb veszteséggel kell dolgoznunk. Kaptunk egy új Hesston silókombájnt. Ez apróra vágja a kukoricaszárat, a pótkocsin jobban leülepedik a siló, egymást kötik a szálak. Az első tároló már megtelt, az sokkal szárazabb volt, még lo­csolni is kellett. Abba csaknem 174 vagonnyi silót hordtunka fedsőpakonyi földekről Ebbe, amit most második­ként kezdtünk el, már köze­lebbről, a Gyál és Üllő, pon­tosabban Tornyoslöb közti te­rületről hordjuk a takarmányt. Ez nemcsak azért jobb, mert közelebb van, és a gépek gyak­rabban fordulnak, hanem a minőség is megfelelőbb, zöl­debb a takarmány. Reméljük, a jövő hét végére ez a tároló is megtelik. Ebben 210 va­gonnyi apróra vágott kukori­caszárat silózunk le — mond­ja a csoportvezető. Nincs megállás Beszélgetésünket kényszerű­ségből — kis időre meg kell szakítani. Nincs megállás, a gépek egymás után érkeznek, a Hesston silókombájn győzi a nyolc MTZ pótkocsis vonta­tót. — Tavaly több volt a siló, meg a csövek is szemesebbek voltak. Most igaz, a minőség jobb, de csaknem 30 vagonnyi veszteséggel számolunk a sze­szélyes időjárás miatt. A má­jusi szárazság után a júliusi és augusztusi csapadékszegény hónapok is hátráltatták a nö­vények .fejlődését. A másod- vetésű kukorica is csak küsz­ködik a kőkeményre száradt földdel, csak a silónapraforgó zöldell a földeken. Fenyvesi Antal MTZ-je két pótkocsit húz, 87 mázsát mér­tek rajta. Vizsgáznak a kismotorok — A kukoricaföldön is igyekszünk közelebb állni a kombájnhoz, és egy kicsivel kevesebbet rakni a magasító­val ellátott kocsira, hogy az úton szállítás közben kevesebb hulljon el — mondja kihajol­va a vezetőfülkéből. Rövidesen a hidraulika se­gítségével kiürül a két pótko­csi, és újabb rakományért in­dul. A DT—75-ös tolólapos erőgép a silóhegy tetejére tol­ja, s nyomában idős Bódvai József Sz—100-as szovjet lánc­talpasa tiporja az apróra vá­gott takarmányt. — Most napi 13—15 órát is dolgozunk, hogy a betakarítás folyamatos legyen. Ez a lelke a silózásnak: a taposás. Az utolsó fuvar után 2—3 órát még taposom a jó öreg lánc­talpassal, de hajnalban fél négykor már ismét együtt ka­paszkodunk a silóhegy tetejére. Hangját elnyomja a gép za­ja, csak annyit tudok még ki­szűrni szavaiból, hogy ilyen­kor egy kicsivel több jut a borítékba is. Előre gondolkodnak A silózással egy időben a tehenészet is folyamatosan eteti a behordott takarmányt. Napi 7—8 pótkocsival elfogy — mondja Varga Sándor. — Re­méljük, hogy a tárolókban gon­dosan, az előírt technológia szerint felhalmozott silótakar- mány télen majd hozzájárul ahhoz, hogy ne csökkenjen a tejhozam, s akkor is eleget tudjunk tenni feladatainknak. Orosz Károly Iskola a kora esti órákban A KPM szakemberei ezekben a hetekben járásszerte a se- gédmotorkerékpárok százait vizsgáztatják le. Sülysápon pél­dául csaknem háromszáz kismotorról állapították meg, hogy megfelelnek a biztonságos közlekedés követelményeinek. Kókai Ferenc felvétele Gyömrőn, a négyes számú általános iskolában a hetve­nes évek közepe táján szer­vezték meg a dolgozók esti iskolájának első évfolyamát. Akkor a helyi gazdasági egy­ségek vezetői szorgalmazták, hogy a nyolc általánost el nem végzett dolgozóik fejez­zék be félbemaradt tanulmá­nyaikat, részben saját, részben vállalati érdekből. Az 1977—78-as tanévben szünetelt az oktatás a jelent­kezők kis létszáma miatt, majd égy évvel később Juhász István matematika-fizika sza­gos tanár vállalta az esti ta­gozat vezetését. Az eltelt egy esztendő ta­pasztalatairól, s'a jövőről kér­deztem őt két óra közötti szü­netben, a tanári- szobában. — Tavaly iskolánk és a nagyközségi tanács felkérésé­re a helyi gazdasági egysé­gek vezetői felmérték, hogy a dolgozóik milyen iskolai vég­zettséggel rendelkeznek. Ki­derült, körülbelül hatvanan nem végezték el az általános iskola nyolc osztályát. Ezért vállaltuk az agitációt, isko­lánk pedagógusai felkeresték az érintett gazdasági egysége­ket, ahol elbeszélgettek a ve­zetőkkel és a dolgozókkal. Az 1978—79-es tanévben te­hát folytatódhatott az esti ok­tatás, ám igen kis létszámmal. Tizenketten jelentkeztek, kö­zülük három személynek már csak a nyolcadik osztály el­végzése volt hátra. Ketten si­keresen teljesítették is önként vállalt feladatukat. Tavaly a hetedik-nyolcadik osztályban tízen tanultak, méghozzá si­keresen. Az új tanévben még két dolgozó csatlakozott a nyolcadikosokhoz. — A lemorzsolódást js fi­gyelembe véve 11 személy vé­gezte el a nyolc általános is­kolát a legutóbbi tanévben. Tanulmányi átlaguk eléri a közepest,, ez szép eredmény, ha figyelembe vesszük, hogy va­lamennyién fizikai munkások. — mondta elismerően Juhász István. — Hármójukat java­soltuk középiskolába: V. Sán­dort, L. Pétert (mindketten 30 évesek) és S. Istvánnét, aki 39 éves. — Az 1979—80-as tanévre a beiskolázások még nem zárul­tak le. Ismét telefonon, majd személyesen keressük föl az egves gazdasági egységeket, s igyekszünk meggyőzni magu­kat a dolgozókat is a tanulás fontosságáról. Eddig 12 sze­mély jelentkezett, várjuk, hogy minél többen kövessék az el­sők példáját. Hankó István iskolaigazgató még hozzátette munkatársa szavaihoz, hogy tavaly az ál­talános iskolát el nem végzett dolgozók közül bár sokan je­lentkeztek tanulni a pedagó­gusokkal folytatott beszélgeté­sek után, végül mégis csak ke­vesen vettek részt az esti ok­tatásban. Jó lenne, ha a gyömrői vál­lalatok, szövetkezetek, taná­csi intézmények érintett dol­gozói nagyobb számban vál­lalkoznának az idén a nyolc osztály elvégzésére. Az iskola megfelelő személyi és tárgyi feltételekkel, s nagy remény­séggel várja a tanulni vágyó munkásokat. A. Mesternek szólítjuk — MESTER! — így szólítja meg a kihívott szerelőt majd mindenki, akinek az adott pil­lanatban nincs más vágya, csupán, hogy ne csöpögjön a csap, ne recsegjen a rádió, si­ma legyen a padló ... Mester — mondjuk bizalommal egy­részt. mert hisszük, hogy a megszólított valóban hivatott értője az elvállalt munkának, másrészt úgy véljük, hogy ez­zel jobb munkára ösztönözzük a „mestert”. A kisiparosoknak ma nagy keletjük van. Korántsem sze­mélyes varázsukban rejlik ke­resettségük oka, mint inkább a szolgáltatások egyre növek­vő fontosságában. Szükség van rájuk. Az elmúlt esztendőben új jogszabályokat alkottak a kis­iparosokról. Különválasztották az áruelőállítást a lakossági szolgáltatásoktól, követel­ményként szabták meg a szak- i munkás képesítést az ipargya­korlásnál, a segítő családtagok munkáját is foglalkozásnak minősítették, s lehetőséget te­remtettek több mesterember szervezett, együttes ipargya­korlására. A jogszabályok — ahogy az már lenni szokott — igyekez­tek lépést tartani az élettel. Mert a tényt, a kisiparosi lét­szám csökkenését, lehetetlen volt nem észrevenni. Fokoza­tosan csökkent 1971-től öt esz­tendeig a kisiparosok létszá­ma. Mindössze 66 százalékuk végezte főfoglalkozásban a munkáját, a többiek nyugdí­jasként, vagy mindennapi munkájuk mellett igyekeztek (és igyekeznek) kihasználni a szolgáltatások igénye terem­tette konjunkúrát. Mert ha a kisiparosokról szólunk, elsősorban a szolgál­tatásokkal összefüggésben em­legetjük őket. És nemcsak mi. a „vevők”, hanem a hivatalos állásfoglalások is. Igencsak megnőtt a kisiparosok társa­dalmi megbecsülése. Megérde­melten. Alátámaszthatók szá­mokkal is: a szolgáltatásokban 15—20 százalékkal, a lakáskar­bantartásban pedig 40 száza­lékkal növelendők a kisiparosi tevékenység értékei az ötödik ötéves tervben. A tervek csak akkor válhat­nak valóságggá, ha emelkedik a kisiparosi létszám. Olyan helyzetben, amikor a munka­erőhiány majd mindenhol gond, s emellett hivatkozási alap az elmaradások igazolá­sára. A hiányzó kisiparosok persze részben pótolhatók a nyugdíjasok munkába állítá­sával, sőt a mindennapi mun­kájuk mellett ipart gyakorlók számának növelésével is. Vég­ső megoldást azonban nem jelenthetnek ezek a szükség szülte próbálkozások. Mind­össze ideig-óráig állandósít­hatják még a megfelelő hely­zetet. Az arányok helyes érzékél­tetésére persze megemlítendő az is, hogy az elmúlt esztendő végén 4,3 százalékkal dolgoz­tak többet a kisiparban, mint egy évvel előtte. Igaz, a lét­számemelkedés elsősorban a községekben ipart gyakorlók miatt következhetett be. Olyan településeken tehát, ahol szin­te csak a kisiparos szolgáltat, a javításban, a karbantartás­ban ritka „vendég” az állami szektor. A felszínen maradva köny- nyen rávághatjuk, hogy az intenzív fejlesztés a kisiparo­soknál is járható út lehet a létszámhiány okozta nehézsé­gek leküzdésére. Igen ám, csak nem hagyhatjuk figyelmen kí­vül az intenzív, fejlesztés aka­dályait. Ilyenek például, hogy a „mester” nincs ösztönözve a műszaki fejlesztésre, hisz ese­tében a gazdasági szabályozás még mindig az élőmunkára épít. Vagy, hogy a kisiparos nem vásárolhatja meg az álla­mi vállalatok „levetette” gépe­ket. Megesik, hogy a kisiparos­nak nincs elegendő pénze a korszerűsítésre. És ide tartozik az is, hogy a beszerzés, az el­látás hullámzó volta nemrit­kán jelentős (egyes szakmák­ban 30—40 százalék a szám) munkaidő-kiesést okoz a kis­iparosnak. A KISIPAROSOKRA, a szolgáltatásban szorgoskodó „mesterekre” szükség van. Ezt aligha kell különösebben bi­zonygatni. Az ellentmondáso­kat, ellentéteket éppen ezért mindenképpen időszerű volna feloldani. A kisiparosokért és a lakos­ságért egyaránt. M. P. SPORT — SPORT — SPORT — SPORT — SPORT — SPORT — SPORT Labdarúgás Igazságos döntetlen a rangadón Az összevont járási bajnokságer edményei Hol vannak a játékvezetők? — kérdezgették egymástól az abonyi és a gyömrői sport­vezetők vasárnap délután a rangadó előtti percekben. A szurkolók, de elsősorban a két csapat játékosai, szorongva várták, vajon lesz-e mérkőzés. Lett. De csak a leleményesség miatt. Müller Béla, a szövet­ség titkára autóba ült, átment Mendére, ahová három bírót is küldtek, s áthozott egyet... így lett megtartva a mérkőzés. — És Monoron? — Ott sem volt bíró. Szeren­csére a nézők között volt Ro- jik, aki tavaly még a megyei bajnokságban vezetett, s bár monori lakos, közös megegye­zéssel ő fújta a sípot. Tegyük hozzá, mindjárt, mindkét ta­lálkozón korrekt volt a játék- vezetés. Kőröstetétlenen azonban nem tudtak megegyezni, egyik csapat sem volt hajlandó szükségjátékvezetővel leját­szani a meccset, így ott csaK az ifimérkőzésre került sor. A találkozó új időpontja: szep­tember 26. A játékvezető-históriára ké­sőbb még visszatérünk, most ejtsünk néhány szót a többi mérkőzésről. Gólzáporos győ­zelmet aratott a nagykőrösi gárda, Üllő idegenben is nyer­ni tudott, akárcsak Vecsés. Mendén izgalmas meccsen a hazaiak némi szerencsével tar­tották otthon a két bajnoki pontot Péteri ellenében. Igaz­ságos döntetlennel zárult a Dánszentmiklós—Maglód ta­lálkozó. GYÖMRÖ—ABONY 0-0 Gyömrő, 600 néző. Vezette: Ágoston. Mindkét csapat nagy iram­ban kezdte a játékot. Hol az egyik, hol a másik kapu for­gott veszélyben, de a kapusok jó formában védtek ezen a vasárnapon. Bálint veszélyes pörgetését például Kalina, a gyömrői kapus valóságos ro- binzonáddal tolta ki a bal fel­ső sarokból. A túloldalon Ol­dal lövésébe az utolsó pilla­natban léptek bele a védők, majd Bíró nyolc méterről sen­kitől sem zavartatva mellé fe­jelt. A második félidőben is foly­tatódott a sportszerű, de ke­mény küzdelem. Lendvai ti­zenkét méterről leadott lövé­sét védte Kalina, majd Simon 16 méteres kapáslövése a ka­pufa élén csattant. Nagy iramot, színvonalas küzdelmet, a rangadóhoz méltó játékot láthatott a szép szá­mú közönség. Ezen a találko­zón egyik csapat sem birt egymással, s a pontosztozko­dás igazságosnak mondható. Ágoston annak ellenére, hogy egyedül vezette a találkozót — hiba nélkül dirigálta a 90 percet. Jó: Kalina, Gudra Z., il­letve Nagy 1., Gulyka /., Guly- ka 11., Veres. MON OR—TÖRTÉL 1-0 Monor, 300 néző. Vezette: Rojik. Különösen az utolsó húsz percben eldurvult a mérkő­zés, s a beugró bíró csak ne­hezen tudóit rendet teremte­ni. A monoriak ismét sok helyzetet hagytak ki, Richter lőtte a győztes gólt. ÜLLŐ—CEGLÉDBERCEL 2-1 Ceglédbercel, 200 néző. Ve­zette: Hegyes István. Pénzes két góljával döntő érdemeket szerzett az üllői győzelemben. A berceliek is javuló formában játszottak. VECSÉS—GOMBA 4-1 Káva, 200 néző. Vezette: Sá­rost. A félidőben 1-0-ra a hazai­ak vezettek, a második játék­részben tudta csak bebiztosí­tani győzelmét a vecsési gár­da. A győztes csapat góljain Lovas (2), Kán és Buronyi osztozott. MENDE—PÉTERI 3-2 Mende, 200 néző. Vezette: dr. Csenki. 2-2-es állásnál Péteri egy szabálytalan gólt lőtt, ezután szerezte meg a győztes gólt a hazai csapat. NAGYKÖRÖS­NYÁREGYHÁZA 7-0 Nagykőrös, 400 néző. Ve­zette: Hörömpő János. Ennyi különbség nem volt a két csapat között. DÁNSZENTMIKLÓS— MAGLÓD 0-0 Dánszentmiklós, 200 néző. Vezette: Bálint. Küzdelmes mérkőzés, minta­szerű játékvezetés, igazságos eredmény, ez röviden a mér­kőzés krónikája. A mezőny legjobbjának Kemecsei, ,a maglódiak középhátvédje bi­zonyult. KARATETÉTLEN— ALBERTIRSA (elmaradt) Játékvezetők hiánya miatt elmaradt a mérkőzés. A bajnokság állását a hol­napi számúnkban ismertetjük. G. J.

Next

/
Oldalképek
Tartalom