Pest Megyi Hírlap, 1979. szeptember (23. évfolyam, 204-229. szám)

1979-09-12 / 213. szám

1979. SZEPTEMBER 12., SZERDA kMíod 5 Újai kereső kiskunlacháziak A konténerházak és társaik Első kísérletem kudarcba ful­lad. Nem találom, amit kere­sek. így hát a táblánál, amely a település végét jelzi, kény­telen-kelletlen megállók. Bi­zonyítékként, hogy ha lassan is, de csak alakulóban már az autós-etika Trabant fékez mö­göttem. A volán mögül mun­kásruhás, középkorú férfi ha­jol ki: Mi történt? Segíthetek? — kérdi. Amint meghallja, hogy a kocsinak semmi baja, int a község felé. — Menjen csak vissza az étteremig, az­tán jobbra, végig az úton. Ne jedjen meg, ott is kiér a fa­luból. Követem utasítását és sza­vaihoz igazodva néhány perc múlva valóban feltűnik előt­tem az EGSZÖV portálja. Csak később tudom meg, hogy a 1600 fizikai dolgozót foglal­koztató gyár az ország legna- jyobb szövetkezeti vállalata. — Mi sem gondoltuk ezt 1970-ben — mondja Sipos Ist­ván termelési igazgató — mi­kor is a kiskunlacházi gépállo­másból és a ráckevei 1-es Épí­tőipari Közös Vállalatból lét­rehoztuk ezt a céget. Az ötlet azonban helyesnek bizonyult: az első év 220 millió forint ter­melési értékével szemben, idén több mint 800 millió forintot érünk el. Nincs lapátolás... Miközben üzemlátogatásra invitál, sok érdekességet elme­sél. Többek között azt, hogy egyesülés után, hagyományos profilként folytatták ugyan az építést-szerelést, ám csakha­mar rájöttek, hogy ipari hát­tér nélkül nemigen boldogul­nak. Az önerőből — egyetlen fillér állami támogatást sem kértek — létrehozott beton- elemgyárban tavaly 20 millió forint értékű elem készült, idén pedig megduplázzák a terme­lést. Az elemeknek egyelőre csak negyedrészét használják föl maguk, a többit, rendszer- gazdaként, eladják. — Ezek itt a kiszállításra váró alaptestek, amott pedig a pillércsonkok, a lábazati és a kéregelemek sorakoznak — állunk meg először a gyárte­lep raktárterén. — Az építő­ipari könnyűszerkezetes prog­ram keretében — az Építéstu­dományi Intézettel közösen — vállalatunk fejlesztette ki az ÉTISZERK I-es, majd pedig a II-es építési rendszert. A könnyűszerkezetes építési rend­szereken belül csereszabatos vasbetonelemeket — és acél­vázat is — előállítunk. S hogy milyen a felhasználási lehető­ség? Igen gazdag. Iskolák, óvo­dák, egészségügyi és jóléti, de különféle mezőgazdasági léte­sítmények építhetők belőlük. A betonelemgyár — az igé­nyekhez igazodva — idén csak egy műszakban termel, a mo­dern öntőcsarnok két éve ké­szült el. Itt nincs lapátolás, el­vétve sem látni nehéz fizikai munkát végző embert; a teljes technológiai folyamat gépesí­tett. Most éppen falpaneleket formálnak — a vibrátor erős hangja uralja a csarnokot —, a nehezebb elemeket ilyenkor, míg tart a jó idő, a szabadban állítják elő. Így, tágas, szellős- nek tűnik a műhely, ideális munkahelynek nevezhető. — Felépítettük a járás köz­ponti betontelepét is — kalau­zol tovább a termelési igazga­tó —, innen mixerkocsikban szállítjuk az építkezésekre az anyagot. Ez, amit most tölte­nek, Ráckevére viszi a betont. Színes elemek is — Betérünk néhány percre a vasszerelő üzembe is. Ez ugyancsak nemrégiben létesült. A munkások többsége nő, azt mondják, itt is teljesen gépe­sítették a munkafolyamatokat, nem nehéz a dolguk. Nem pa­naszképpen, csak megemlítik, jó munkakörülményeik mellé, hamarosan a szociális helyze­tük is javul: október végére el­készül a kétszintes, százötven dolgozó számára tervezett öl­töző-fürdő. — Nézze csak! Ez a jelen­legi színskálánk — állít meg egy sor színes panel előtt Si­pos István. — Kikísérleteztük a színes elemek gyártását is. A felületkezelt feszített elemek alkalmazásával sok munka megtakarítható, nem kell ugyanis a helyszínen állvá­nyozni. Az is igaz, ezek szállí­tására a korábbinál nagyobb gondot kell fordítanunk, ne­hogy megsérüljenek. Műszaki fejlesztőink most foglalkoznak a szállítás megoldásával. A szi- getszentmiklósi óvodánál és bölcsődénél már színes eleme­ket használunk. Apropó Szigetszentmiklős. A járásban itt mutatkozik be elő­ször az ÉGSZÖV a könnyű- szerkezetes építési móddal: a hatvan bölcsődés és száz óvo­dás korú apróság otthona 9— 12 hónap alatt készül el az új technológiával. S ez az idő jó­val kevesebb a hagyományos építéshez szükségesnél. — Vegyes profilú gyártóként több száz vállalattal vagyunk megrendelői kapcsolatban — mondja a termelési igazgató, amint helyet foglalunk újra az irodában. — Feladatainkat úgy rangsoroljuk, hogy első helyre kerüljenek a járási tennivalók. A jelenlegi ötéves tervben hu­szonhárom létesítményt várnak tőlünk: többek között 24 álta­lános iskolai tantermet, 225 óvodai helyet 5 áruházat és 117 lakást. Ezek zöme még hagyo­mányos módszerrel készül: UNIVÁZ-rendszerűek, előre­gyártott panelek felasználásá- val. Az idei esztendőt eredmé- ményesnek mondhatjuk, Du- naharasztin nyolc, Taksonyban négy általános iskolai tanterem épült fel a számított időre. Tennivalónk sorában szerepel még 1979-ben Ráckevén óvo­daépítés; Szigethalom PIK- áruház, Taksonyban pedig ABC-áruház létesül kezünk nyomán. November hetedikére Ráckevén szeretnénk átadni komplex épületet, ahol 28 la­kás, egy OTP-fiók, a Földhiva­tal, az Állami Biztosító és egy Patyolat felvevőiroda kap he­lyet. Szerte az országban Egyetlen szó sem esett mos­tanáig a konténerházakról, amelyek pedig nagy sikert arattak a tavaszi Budapesti Nemzetközi Vásáron. A BKV ott a helyszínen rendelt tőlük egy 250 személyes munkás- szállót. — Üj termékünknek számít­hatjuk a konténerházakat is, szerkezeti kifejlesztésükkel egy régi hiányt szerettünk volna pótolni — magyarázza a ter­melési igazgató. — Megállapí­tottuk ugyanis — nem volt ne­héz —, hogy az építkezések, a helyszíni építés-előkészítések során igen sok munkába telik a felvonulási épületek létreho­zása. Arról nem is szólva, hogy azalatt az építőknek rossz szo­ciális körülmények között kell dolgozniuk. Célunk tehát az volt, hogy olyan épületeket fej­lesszünk ki, amelyek rövid idő alatt használhatók, kevés hely­színi munkát igényeljenek, meg hogy szétszedve, új helyen ismét felállíthatók legyenek. A konténerházak ipari hátterét két gyáregységünkben te­remtettük meg. Szigethalmon készül a váz és a pa- nelezés, a fővárosban kerül sor a befejező szakipari munkákra. Eves termelé­sünknek jelenleg hét száza­lékát teszi ki a konténerház- készítés, szeretnénk elérni, hogy a VI. ötéves tervidőszak­ban az ország valamennyi épí­tőipari vállalata a mi konté­nerházainkat használja felvo­nulási épületként. Egyébként már a jelenlegi gyártmány is alkalmas kétszintes épület ki­alakítására, a térelemekből ké­szíthetők kisebb üdülők, nyári bungalók, kereskedelmi léte­sítmények és sok más hasonló. Az érdeklődésre nem panasz­kodhatunk: vásároltak a Pető- fi-híd rekonstrukciójához, áll­nak épületeink a metró-épít­kezéseken és a napokban kap­tunk megrendelést a paksi atomerőmű építőitől egy soro­zatra. Külföldi sikerek Hamarosan kiderül: egy ri­port szűk az ÉGSZÖV munká­jának bemutatására. Készíte­nek például kislakáskazánokat — idén hatezer darabot —, hogy mennyire kelendők, jól igazolja, jövő évi teljes kapa­citásuk lekötött már. A Mo- gürt Külkereskedelmi Vállalat közvetítésével pedig komplett autóbusz-szervizállomások sze­relésében vesznek részt, idén Angolába és Madagaszkárba is jut egy-egy. Gyáregységük üze­mel az NDK-ban, ahol tech­nológiai szereléseket vállalnak, de hamarosan eljutnak szak­embereik Algériába is, ahol az Élgép kenyérgyárat épít, ők pedig alvállalkozóként a szak­ipari munkákat vállalták. — Néhány létesítményt ma­gunk terveztünk eddig is, jó tervezőgárdát hoztunk létre, Jövőre már, ha sikerül, fővál­lalkozóként akarunk dolgozni. A gyárkapun kívülről vissza­nézek, s csak ekkor veszem észre, hogy stílszerűen konté- nerház a porta is. Dodó Györgyi Betakarítás Farmoson Jó termést hoztak a kerti növények Laposan elnyúló, laza szer­kezetű, homokos területeken gazdálkodik a Tápióság egyik nagy mezőgazdasági üzeme, a farmosi termelőszövetkezet. Talaj adottságaik befolyásolták az idei betakarítást: a kedve­zőtlen tél végi időjárás, s a nyár eleji aszály sújtotta a ka­lászosokat, ám nem tett kárt szabadföldi, nagyüzemi művelésű kerti növényeikben, a paradicsomban és a papriká­ban. Sőt mindkét zöldféléből több lett a tervezettnél. Ked­vezően alakult a szemeskuko­rica hozama is, s bőven ter­mett lucerna. Miként Jász István, a szö­vetkezet elnöke jellemezte: amit elvesztettek a réven, rész­ben visszanyerték a vámon. A gyengébb gabonatermésből adódó veszteséget részben kompenzálja árunövényeik többlettermése. Vegyük sorra főbb szántó­földi kultúráikat. Kalászosból — tavaszi árpából, takarmány- és étkezési búzából —, össze­sen 1100 hektáron termesztet­tek. Sajnos, már a tavasszal j 500 hektárnyit ki kellett szán- ! taniuk. A termőre fordult táb­lákat nyár elején csapadék- hiány s a rendkívüli meleg ká­rosította, így a tervezett 42 má­zsával szemben egy-egy hek­tárról 32 mázsa gabonát taka­ríthattak be. A soroksári paradicsomter-j mesztési rendszer keretén mű­velt 300 hektárnyi ültetvényü­kön most szedik a termést. Naponta három. speciális kombájn és kétszáz idény­munkás dolgozik a föl­deken. Augusztus végéig 350 vagonnyi nyersparadicsomot takarítottak be, s a becslések szerint még körülbelül 600 vagonnyit szed­hetnek le az elkövetkező he­tekben. Örülnek annak, hogy mennyiségi és minőségi szem­pontból egyaránt kitűnő ter­mést kaptak: a hektáronkénti hozam a becslések szerint 350 —380 mázsa lesz, ötven má­zsával több annál, mint ameny­nyíre számítottak. A szép for­májú, jó ízű paradicsom beltar- talmi értékei — főképpen szá­razanyag-tartalma — olyan kedvezőek, hogy sikerült 2 fo­rint ötven filléres kilónkénti áron értékesíteni. Vásárlójuk a Nagykőrösi Konzervgyár. K. M. Starking a Szovjetunióba Több mint 52 hektáron termeszt almát a Felsőbabádi Állami Gazdaság. A nagy­üzemben a napokban kezd­ték meg az alma szüretelé­sét. A termés — egyebek kö­zött a starking — többségét a Hungarofruct Külkereske­delmi Vállalat közvetítésével külföldre, főként a Szovjet-, unióba szállítják. Gyermeknap a tsz-hen A nemzetközi gyermekév alkalmából 1979. szeptember 9-én a Fehér Akác Mgtsz dolgozóinak gyermekei részére a dabasi sportpályán vidám műsoros gyermeknapot tartot­tak. A termelőszövetkezet veze­tősége a gyermekek részére kedves ajándékot adott, és megvendégelte őket. A gyer­meknap vidám hangulatban és kellemesen telt el. A jó hangulatról a Gyermekszín­ház művészei és zenekar gon­doskodott. A termelőszövetke­zet ' KISZ-Szervezete a gyer­mekek részére vetélkedőket, társasjátékokat, sportverse­nyeket rendezett, melyben a gyermekek örömmel vettek részt. SORSFORDULÓINKRA emlékezve érdemes felidézni azokat a hősöket is, akiknek neve nem ismert. A népi el­lenállás hősei nélkül nem alakulhatott volna ki a mai világunk. A névtelen hő­sök áldozatkészsége, harca ugyanúgy része lett történelmünknek, mint azoké, akiket körülvett a hírnév. Sok ilyen em­ber arcának, mozdulatának emlékét őrizték meg a családok, a barátok vagy a kisebb közösségek. Magam is ismer­tem egy ilyen embert. Többször talál­koztam vele, emlékeim még őrzik, nem tudtam elfelejteni, s valószínűleg nem is fogom. Gyermekkori emlék: választási gyűlés a harmincas években, Mogyoródon. A színhely: id. lleisz Gábor udvara. Mint afféle kíváncsi gyerek, pajtásaimmal én is ott botladoztam a tömegben. Az eseményekből két mozzanat maradt meg bennem. Az egyik Gábor bácsi reszke- teg hangja. Mindegy is, hogy mit mon­dott, mi gyerekek szurkoltunk Gábor bácsinak, mert élénken élt bennünk'egy március 15-i rendezvény, amikor az is­kolás gyerekeknek kiflit süttetett. Ért­hetően kívántuk, hogy sikeres, zavar­gásmentes legyen a gyűlés. Ám egy mozzanat — s ez a másik em­lék— megzavarta a nyugalmat. Hirte­len mozgás támadt a tömegben: két csendőr utat tört magának, s egy em­bert közrefogtak, aztán elvitték. A gyű­lés fölbomlott, a tömeg szétszéledt, kis csoportokban kérdezték egymástól, hogy ki volt az. A pótlás ember. Hallottuk in­nen is, onnan is. Sokan kíváncsiskodtak, akik nem ismerték, de akik már be­széltek vele, azok konokul hallgattak. Ki is volt ez a pótlós ember? A pótlós ember AZ ISMERKEDÉS KEZDETE: a Hor­thy-rendszer keserű, nyomorúságos évei­ben ez az ember rendszeresen járta a környék falvait. Bekopogott a házak­hoz: kell-e szacharin? A legtöbb he­lyen kellett, hiszen valóságos kincs volt a drága cukrot pótlandó. A falvak sze­gényeinek még erre is nehezen tellett. De a kecsketejből és cikória kávéból készült reggeli ízesítéséhez mindig ju­tott a pótlós ember árujából. Várt vendég volt hát és érkezése öröm. Jólesett pár szót is váltani vele. A fér­fiaknak tűzkő is került, amihez szintén nehezen lehetett hozzájutni. Cigaretta, meg pipafüst mellett aztán könnyebben terelődött a beszéd a világ folyására. Csakhamar az is kiderült, hogy a pótlók veszélyes csempészésének leple alatt még veszélyesebb áruval, eszmével, a szocializmus lehetőségének gondolatá­val házal ez az ember. De akkorra már mindenütt befogadták. S némelyek azt is tudták, hogy Hermann Istvánnak hívják és Kerepesen lakik. MEGNYÍLTAK ELŐTTE a szívek és megoldódtak a szavak. Jól tudta: ahol az édes íz is hiányzik, ahol létszükség­let lehet a cukor, ott jó talaja van az ő eszméinek, a forradalmi gondolatoknak. A pénztelenség, a kenyértelenség nyo­morában nem volt nehéz a közös han­got megtalálni. Módszeresen és mindent elsöprő hévvel agitált Hermann István. Emlékszem egy téli napra is, amikor valóságos szemináriumi kiselőadást tar­tott a falu összeverődött rongyosainak. Agitációja nyomán az emberekben kez­dett világosodni a kapitalizmus, a feu­dalizmus, az osztályharc fogalma. Az új­sághoz nem jutó, írni-olvasni alig tudó embereket ő tájékoztatta a nemzetközi helyzetről, a munkanélküliségről, a sztrájkjogról, a munkáshatalom törek­véseiről. Visszatérő téma volt a föld­reform és a gyárak államosítása. BESZÉD KÖZBEN erősen nekilódult, a szemei lángban égtek, s volt türelme mindenkinek megmagyarázni, amit kér­deztek tőle. Engem, a gyereket az iro­dalomban, a költészetben mutatott ott­honossága ragadott meg. A vita hevében az érvektől megittasultan gyakran idé­zett költőktől. Tőle hallottam először Ady Endre és József Attila nevét. Ké­sőbb, felnőtt koromban, amikor megis­mertem ezeket a nagy költőket, olvas­tam verseiket, egy-egy költemény isme­rősként tűnt elém, mindig Hermann Ist­ván hangját idézték a sorok. Gyakran gondolok azokra a várakozásteli per­cekre, amikor lestem; mikor jön már a pótlós ember. De a háború vége felé már egyáltalán nem jött. Hiába vártuk. A faluban azt gondolták, hogy ő is mint sokan eltűnt, vagy talán meghalt az ér­telmetlen öldöklésben. A FELSZABADULÁS UTÄN azonban váratlanul még egyszer megjelent. Ta­vaszi este volt. Sorra járta a régi isme­rősöket, de alig talált otthon néhány embert. Kérdezgette kit vitt el a négy év, ki veszett oda a háborúban. Amikor az asszonyok megmondták, hogy föld­osztó gyűlésen vannak a férfiak, földe­rült az arca. örült, mert beérett a vetése. Többet nem járt a falunkban. Vajon, hova vezethetett az útja? Kővári Ferenc Árusítással egybekötött lakástextil-kiállítást rendez a , a Jókai Mór Művelődési Házban SZZPTMMBtR 9-rőt IS-IG NAGY VÁLASZTÉK FÜGGÖNYBŐL, ÁGYNEMŰKBŐL, SZŐNYEGEKBŐL ÉS LAKÁSTEXTÍLIÁKBÓL. NÉHÁNY CIKK AZ ÁRUVÁLASZTÉKBÓL: Star nylonfüggöny, 260 cm széles Csillag nylonfüggöny, 260 cm széles Nylonfüggöny, 100 cm széles 255,- Ft 232,- Ft 39,50 Ft \

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom