Pest Megyi Hírlap, 1979. szeptember (23. évfolyam, 204-229. szám)

1979-09-11 / 212. szám

1979. SZEPTEMBER 11., KEDD xMdtm Ha egyetlen gyereket... Látványos bemutató Cegléden (A múlt) Szunyogh Károly meséli: — Akkoriban ritka dolog volt a repülőnap, ha egy évti­zedben egy jutott Ceglédnek, az a legnagyobb események közé számított. Én is egy ilyen bemutatón láttam először re­pülőgépet, kinn, a falu melletti réten. Kezdetleges, kétfedelű masina volt, de én gyerekfej­jel csak azt láttam, hogy oda- iönn jár a magasban, ahova én is vágyom. Az élmény végig­kísérte életemet, s amikor az első lehetőség adódott, elkezd­tem repülni. S ma is, sok száz órával, sok ezer kilométerrel, ezsr felszállással a hátam mö­gött olyan csodálattal nézem a repülőt, mint annak idején a ceglédi nagyréten. Szunyogh Károly, az Elnöki Tanács titkárságának vezetője, az MHSZ MÁV Repülőklub tagja; vitorlázórépülő. Äz el­múlt évben elnyerte a Paul Tissandier diplomát, a Nem­zetközi Repülőszövetség legma­gasabb kitüntetését. lendületiben a kongresszust verseny Segítenek, ha szorít a cipő A hordozóeszközök kiállításán (A jelen) Honvédelmi nap Pest megyében. Ráckeve, Szentendre, Vác után, alig egy év leforgása alatt a negyedik, ezúttal Cegléden, az Örkényi réten. Tízezer néző a rét füvén (Tízezer? Honvé­delmi napok öregjei számíta­nak ennyit, az avatatlan szem másképpen mér; nehezen le­het bejutni a kiállítás sátrai­ba; ágaskodni kell a látni­valóért; virsliért, sörért sor­ba állni sem érdemes: kevés a büfé...), előttünk vonul föl, saját reklámjaként, hazánk honvédelmi technikája. Repülőgépek húznak át az égen, a fejlődés sorrendjében: vitorlázógép nyit, hangsebes­séggel versenytfutó harcigép zár: közben PZL-ek, ZLIN-ek, KAMOV-ok, repülésünk sport- és munkagépei villantják föl magukat. A PZL botkormá­nyánál Erdős Mihály, a MÉM RSZ pilótája, ráérő idejében ő is vitorlázórepülő. — A vitorlázás a repülés al­fája, ómegája — magyarázza Hollósi Lajos a mikrofonba —, a hivatásos pilóták többsége ezzel kezdi a repülést. Kétfedeles Ancsából (— AN —2 — ejtőernyősök ugranak találtunk. alá, de távolabb porfelhő vonz­za újra meg újra magára a szemet. A Vezess kiválóan! or­szágos döntője startol. Nagy­testű ZIL-ek, terephez szokott UAZ-ok, könnyű motorok vág­tatnak percenként át a ver­senypályán. Gyengébb idegze- tűek beleborzonganak a teher­autók száguldásába; van, aki rosszmájú: Inkább itt vagány- kodjanak, mint az országúton. Vagánykodás? Jó erőpróba inkább, gépnek is, embernek is. Ha az ember szeret valamit — mondja egyikük a volán mögül —, azt szeretné minél jobban csinálni. Erre a tanu­lásra jó ez a verseny. Ha az ember szeret valamit csinálni... akkor megrendez 275 kiállítást a megyében — mint Gémest István, a polgári védelem Pest megyei nesztora —; akkor a honvédelmi napok hajnalain teherautóra rakja legféltettebb modelljeit — mint Takács Béla modellező —; ak­kor végig örül, lelkesedik egy teljes napot — mint tette ezt vasárnap Cegléden tízezer né­ző. Ha az ember szeret vala­mit, akkor hisz annak sikeré­ben. Szuhár János, az MHSZ Pest megyei vezetőségének tit­kárhelyettese: — Ha csak egyetlen gyere­ket megnyertünk magunknak, már nem volt hiábavaló az igyekezet. És biztosan nem egyetlenről van csupán szó. (A jövő) Nem tudni, hány gyereket nyertek meg, mi egyet Fodor Ferencnek Paplanemyövel, föld felé .. 1 Bozsán Péter felvételei hívták, állt legörbült szájjal a mikrofon mellett, az édesany­ját kereste. Beszélgetéssel igye­keztünk elejét venni a sírás­nak. — Aztán, Feri, neked mi tet­szett? Szeme megcsillant, arca fel­derült. — A repülő — mondta. És mosolyában a nemzetközi dip­lomás Szunyogh Károly felis­merhette volna egykori önma­gát. ' Major Árvácska Á Csepel Autógyár termelé­sének hetvenöt százalékát az önjáró padlóvázak gyártása teszi ki. Évente mintegy 12 ezer alváz gördül le a szerelő- szalagokról, s a tervteljesítés- haz összehangolt, pontos mun­kára van szükség. Jól szolgálja ezt a megújuló szocialista viun- kaverseny-mozgalom, amely immár húsz éve indult útjára a vállalatnál. A szocialista bri­ban vagyunk, hogy mire va­gyunk képesek, bízunk a si­kerben. A hangsúly ezúttal is az anyag- és energiatakaré­kosságon és a termelést segítő tevékenységen van. Uj technológiával | Szemléltető eszközökkel mu- | tatja — magyarázza, hogy pél- I dául az elosztó precíziós önt­gádok legfontosabb feladata, a termelés segítése, a szocialista munkaerkölcs erejével. A ter­melésit segítő tevékenység si­kere fejeződik ki mindinkább a gazdaságosságra, a haté­konyságra való törekvéseikben. Az MSZMP XII. kongresz- szusa és hazánk felszabadulá­sának 35. évfordulója tisztele­tére kibontakozó országos mun. ^kaverseny-mozgalomhoz nz ■autógyári szocialista brigádok is csatlakoztak. A felhívásban megfogalmazott vállalati célok megvalósítása érdekéiben ezek­ében a napokban készülnek el •a gyárak, gyáregységek, szo­cialista és munkabrigádok he- riyi vállalásai. Ezúttal egy iolyan vállalás születését kísér­eltük végig, amely a Csepel . Autógyárban egyedi. ■jf Komphxb. igád * Áz ötlet a gyártmányfejlesz- ttési főosztály Autóbusz bronz- -koszorús brigád tagjainak a fejében fogant, s alig két hét leforgása alatt meg is valósí­tották. A szerelőcsarnokban dolgozó Fürst Sándor brigád­dal közösen — ők kétszeres aranykoszorúsok és a Vállalat Kiváló brigádja címet értékel — komplexbrigádot hoztak létre. Mérnökök, technikusok, rajzolók fogtak össze a szere­lőkkel annak érdekében, hogy az alvázak minél jobb, kifo­gástalan minőségben készülje­nek el. Mindkét brigád öt-öt tagot delegált a komplexbri­gádba, s tizenegy hónapra bon­tották a tennivalókat. Demin- ger Ferencet — a Fürst Sán­dor brigád helyettes vezetőjét — választották közfelkiáltás­sal brigádvezetőnek. Először vele beszélgettünk munkahe­lyén, a KGMTI-szalagnál. — Megörültünk a kezdemé­nyezésnek. így közösen köny- nyebb a problémákat megol­dani, a jó ötleteket megvaló­sítani. Csak győzzük erővel! — mondja és elneveti magát. — De miután brigádunk jól összeszokott és azzal is tisztá­vény súlyát a felére csök­kenthetik. Ez éves szinten mintegy 200 ezer forint anyag­megtakarítást eredményezhet. Vállalták, hogy négy anyagta­karékossági újítási javaslatot tesznek, az egyik importmeg- takaritásm vonatkozik. Ennek az összege is mintegy 300 ezer forintra rúg éves szinten. A szerelés során pedig azokat az alkatrészeket, amelyek még ja­víthatók, gyorsan kijavítják, hogy ezzel is időt és energiát nyerjenek. A Fürst Sándor brigád épí­ti be az alvázon a motor leve­gő- és gázrendszerét, s ahogy itt mondják, kényes munka ez. A hibás szerelést csak nagy többletmunkával lehet javíta­ni, minden csavarmeghúzásra oda kell tehát figyelniük. S a szerelés megkönnyítéséhez az Autóbusz brigád is hozzájárul. A mérnökök dolgozzák ki azt a technológiát, amely a lengő­karok gömbcsuklóinak besze­relését teszi könnyebbé, se- lejtmentessé. A közeljövőben gyártásra kerülő típusváltoza­tok — a török exportra készü­lő és a GMP-váltós, szovjet kivitelű alvázak — dokumen­tációit közösen tanulmányoz­zák ót. hogy a gyártás zavar­talan és folyamatos legyen, s minimálisra csökkentsék a hi­bákat. A mintakocsik szere­lését pedig végig figyelemmel kísérik, s ahol csak lehet, ész- szerűsítési javaslatokat is tesz­nek a jó minőség védelmében. A tervezésben is Kecskés Gyula az egyik szü­lőatyja a kezdeményezésnek. — Az Ikarus dokumentációi fölött bábáskodunk — mond­ja, amikor a munkája felől érdeklődünk. — A 22 ezres szerelőcsarnokkal szinte min­dennapos a kapcsolatunk, hi­szen ott öltenek testet a ter­vezők elképzelései. Jó az együttműködés az Ikarus-beli kollégákkal is. Olyannyira, hogy az új, a 400-as Ikarus autóbuszcsalád tervezésében már mi is aktívan veszünk részt. A szerelőszalagnál szer­zett tapasztalatokat hasznosít­juk, és az eddigieknél rövi- debb idő alatt alkalmazni is tudjuk. Bízunk abban is, hogy a tizenegy hónapos közös műm- ka után sem hal el az együtt­működésünk. Elindult tehát valami új aj; autógyárban. Ügy is mondhat­juk. hogy — ott, ahol legin­kább szorít a cipő — a szocia­lista brigádokra mindig , lehet számítani! Ök maguk kutat­ják, mi az a legidőszerűbb feladat, amelynek megoldása az üzem, a termelés fejlődését is elősegíti. Hajtun György Nyolcmillióval több Országos te/rekord Pest megyében Pest megye gazdaságai és kistermelői az első félévben 8 millió liter tejjel többet érté­kesítettek. mint az elmúlt esz­tendő azonos időszakában. Ez egyben azt. is jelenti, hogy az országos 3,9 százalékos növe­kedést jóval meghaladva. 19 megye közül, legdina­mikusabban szűkebb pátriánkban fejlődött a tehenészet. Kereken 10 szá­zalékkal nagyobb mennyisé­gű tejet vettek meg a feldol­gozó vállalatok a termelőktől. Igaz. gyarapodott az állatállo­mány is, de a siker titka el­Felmondtak a vállalatnak NEM LEHET ELEVEN, valósá­gos a verseny, ha nincsenek igazi nyertesek és vesztesek. A közepes fejlettségű népgazdaságunkat alkotó vállalatok versenyében különösen nélkülözhetetlenek az éleskontrasz­tok, a határozott pólusok. Mivel az élenjárók látványos anyagi ösztön­zésének lehetőségei korlátozottak, előtérbe kerül a lemaradókkal, az életképtelenekkel szembeni követke­zetesség. A szelektálás nemzeti ön­védelem. Hiszen a korszerűtlen, rá­fizetéses üzemek nem termelik, ha­nem fogyasztják értékeinket. A ros­ta mégsem dolgozik. A közvélemény türelmetlen. Mi is a tényleges helyzet? Igaz, annál több történik, mint amiről a lakos­ság tud, de ez a lehetségesnél, a szük­ségesnél azért kevesebb. A kormányzati szervek 31 rossz hatásfokú vállalatot utasítottak ter­melési szerkezetük felülvizsgálatára, belső tartalékaik feltárására, a szük­séges cselekvési programok, intézke­dések kidolgozására. Tizenkét jelen­tős exportáló vállalatnál felmondták az állami támogatást. A pénzügymi­nisztérium 17 termelőszövetkezetnél és öt állami gazdaságnál kezdemé­nyezett átfogó vizsgálatot — a dön­tően belső hibákból és nem a ter­mészeti viszonyokból adódó és is­métlődő veszteségek okainak feltá­rására, felszámolására. Valami te­hát elkezdődött, és nem is kevés. INTÉZKEDÉSEIKKEL a vezetők felszámolták a veszteséget, a gaz­dálkodás hiányosságait, az Észak- magyarországi Kőbánya Vállalatnál. A Lenfonó- és Szövőipari Vállalat intézkedési terve rövid távon szin­tén megoldást ígér. Megszüntettek két régi, veszteséges gyárat (Dráva- szabolcson és Kaposváron), csök­kentik a lenszövetek termelését. A kevesebb lenit a kedvezőbb adottsá­gú területeken termelik meg, s így a felvásárlási ártámogatás is mérsé­kelhető. Jobban kihasználják a meg­maradó termelési kapacitásokat, csökkentik a gyártási költségeket, s így a kevesebb termelés gazdaságos­sá válik. Más gépipari, nehézipari és köny- nyűipari vállalatok olyan intézkedési tervet' készítettek, amelynek végre­hajtásával középtávon — az 1980- ban életbelépő termelői árrendezé­sek hatását is figyelembe véve — felszámolják a meglévő veszteség- forrásokat, Több vállalat jövője azonban eddig még nem rendező­dött. A gondok és a megoldásra vá­ró tennivalók sokfélék. A vállala­tok egy csoportjánál a hatékony munka megalapozásához egy-egy termékcsoport ügyeinek rendezése, esetenként minisztériumi segítség szükséges. Számottevő anyagi-pénz­ügyi támogatásra persze sehol nem számíthatnak, de arra igen, hogy például jobban bevonják a vállalato­kat az államközi szerződések elő­készítésébe, s így a VI. ötéves terv­ben nem kell majd bizonyos termé­keket ráfizetéssel exportálni. A VÁLLALATOK következő cso­portjánál a problémák nem oldha­tók meg egy-egy termékhez kap­csolva, a tevékenységük egészére ható döntésekre van szükség. Végül vannak olyan területek, ahol, a gazdaságtalan tevékenység túllép a vállalati kereteken, s az egész gyár­tási ágra kiterjed. Az eddigi intéz­kedések és javaslatok nem elégsége­sek — nem eléggé átfogóak, kocep- cionálisak és következetesek — vál­lalati és szakágazati sorskérdések el­döntésére. A tevékenységük gazda­ságtalan voltát ugyan sehol nem vitatják az érintett vállalatoknál, ám a termelés fenntartását, a hazai ellátásra és exportérdekekre hivat­kozva nélkülözhetetlennek tartják. Az önkritikát több vállalat kés­ve kezdte meg, nem hitte el, hogy a jövőben nem számíthat központi tá­mogatásra, kellő garanciák, ered­ményes munka nélkül. így vizsgáló­dásaikat nem kezdeményező ön­megújításra, hanem például a kusza pénzügyek rendezésére, a fejlesztési források központi kiegészítésére igye­keztek felhasználni. E vállalati kör­ben a pénzügyi, fejlesztési nehézsé­gek már csak az alacsony hatékony­ság miatt is nyilvánvalóak. A pénz­ügyi helyzet megoldása azonban nem lehet egyszerű bankművelet, alapja csak a vállalat öntevékenysége, gaz­dasági felemelkedése, hosszú távú stabilizációs programja lehet. A MUNKÁSOK, a beosztott dol­gozók a gazdaságtalan tevékenység kialakulásában jórészt vétlenek, megszüntetésében sem vállalhatnak aktív szerepet. Mégis indokolt, hogy személyes jövedelmük alakulásában érzékeljék munkájuk rossz hatásfo­kát. A megoldás, bár érdekeket sért, igazságos. Egy egész ország lehet vétlen a cserearányromlás okozta külpiaci veszteségekben, állampolgá­rai azonban mégis kénytelenek, bár­mennyire is kellemetlen hatásaival számolni, az új helyzethez alkal­mazkodni. A vezetők személyes felelőssége a vállalat eredményes gazdálkodásáért vitathatlan. Akik nem érzékelik az idők változását és nem képesek a merőben új követelményekhez fel­zárkózni, azoktól búcsút vesznek. A prémiummegvonásokon, kívül már több helyütt sor került vezetőcse­rékre is. A vezetők anyagi érdekelt­ségének erőteljes fokozását, szintén tervezik. Megszüntetik a prémiumok felső határát, a kifizetések alapjává pedig a bérköltségek helyett az adózás utáni nyereség mértéke, vagy­is a jövedelmező gazdálkodás válik. Az eddigi tapasztalatok félreért­hetetlenül bizonyítják, hogy a ki­bontakozáshoz szükség van a köz­ponti irányítás, a kormányzati szer­vek kezdeményező lépéseire. Ahol halogatják a vállalati döntéseket — a nem gazdaságos tevékenységek, a termelőrészlegek megszüntetésében, a telephelyek önállósításában — ott nélkülözhetetlen az irányító hatóság egyértelmű állásfoglalása, intézkedé­se. Most az átfogó munka második szakaszában a minisztériumi kez­deményezések kerülnek előtérbe, az elfogadható és megnyugtató intéz­kedési tervek kialakításában. A min­denkori sereghajtó sávban a gaz­daságos tevékenység feltételeinek megteremtését egyébként folyamato­san a kormányzati szervek vezérlik, szervezik és ellenőrzik. Nemcsak a felemelkedés lehetősé­ge, a veszteséges vállalatok köre is nyitott. Kilépnek belőle azok, ame­lyek vezetői jól végiggondolták és következetesen megoldják feladatai­kat. De nyomban új vállalatok lép hetnek helyükbe. Nem azért, mert rosszabbul dolgoznak, hanem azért, mert a piaci, gazdasági feltételek megváltoztak. Egyebek közt az 1980- as árrendezés, bár nem teremt me­rőben új helyzetet, azért módosítja, pontosabbá teszi az eddigi értékíté­leteket. Ügy is mondhatnánk, hogy a versenyben elért pozíciók meg­tartása szüntelen fejlesztést, kez­deményezést, megújulást kíván. E VERSENY kiugró, netán vi­lágraszóló eredményei vonzó pél­dák, előrelendítő szerepük vita'thatat- lan. De ugyanígy közelebb kerülünk céljainkhoz, az ország gazdasági fel- emelkedéséhez azzal is, hogy idő­ben felismerjük és elismerjük az esetleges kudarcokat, megtanulunk bátran szembenézni és következete­sen szakítani a nem gazdaságos te­vékenységekkel. Kovács József sősorban a jó tenyésztői mun­kában keresendő nem az ál­latok számának puszta szapo­rításában. A mindenki által ismert magyar-tarka tehene­ket ugyanis a világ legjobb fajtájával, a Holstein-Frizzel keresztezik, ami a hazai piros­tarkánál jóval termelékenyebb. A megye idei országos rekord­jához a gazdaságok nem egy­formán járultak hozzá. A tisz­ta fekete-tarka Holstéin-Frizt tartó szövetkezetek közül a dunavarsányi Petőfi és a Soly­mári Pilisvölgye Magyar—Bol­gár Barátság Tsz, a kereszte­zett tehénállománnyal rendel­kező gazdaságok esetében pe­dig az abonyi József Attila, a kocséri Petőfi, a vácszentlász- lói Zöldmező és ceglédberceli Egyetértés Tsz ért el kiemel­kedő eredményt. Sajnos, akad szép számmal üzem, ahol a szakemberek nem fordítanak kellő fi­gyelmet erre a fontos ágazatra, s nemhogy növekedés, hanem inkább visszaesés tapasztalha­tó a tavalyhoz képest. Az ef­fajta magatartás márcsak azért is furcsa, mert a tehéntartás kellő figyelemmel tisztes hasz­not hoz a közös gazdaságok­nak. A fölvásárolt többlet li­terek mennyiségétől függően árkiegészítést, vagy ahogy gyakrabban mondják, tejpri- miumot kapnak. Ezekben a gazdaságokban sürgős szem­léletváltozásra van szükség, le­maradásukat — egy-két üzemtől eltekintve — semmi sem indokolja. A Pest megyei Takarmányo­zási és Állattenyésztési Fel­ügyelőség igazgatójától, dr. Hadházy Józseftől megtudtuk, a termelőszövetkezetekben az év első felében egy tehéntől átlagosan 100 literrel több te­jet fejtek ki a közös gazdasá­gokban, mint egy évvel koráb­ban. A leggyorsabb az előreha­ladás az állami gazdasá­gokban. A kistermelők 1978-hoz viszo­nyított produktuma, igaz csak 1,6 százalékos növekedést mu­tat, de ez a gyarapodás sem lebecsülendő, hiszen az állo­mány lényegében változatlan létszámú. így vitathatatlan, nemcsak a nagyüzemek, de a kisegítő gazdaságokban is ma­gasabb színvonalú az állatte­nyésztés, v. a

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom