Pest Megyi Hírlap, 1979. augusztus (23. évfolyam, 178-203. szám)

1979-08-08 / 184. szám

1979. AUGUSZTUS 8., SZERDA NEM PIHENNEK A HANGSZEREK A tanár úr nyugdíjba készül Nehéz visszafogni a csodál­kozás és megilletődés lelke- sültségét, mely önkéntelenül is olyan banálisnak tűnő kife­jezésekre készteti az embert, mint; teljes élet, a hivatás megszállottja, az örökké tevé­kenykedő, alkotó ember típu­sa, Pedig mindez nem túlzás, nem üres szólam. Fekete László, a túrái általános is­kola énektanára, élete mun­kájával, eredményeivel iga­zolja. Hosszú, negyvenegy éves pedagógusi pályája most be­fejezéshez közeledik. Három évi továbbszolgálat után, ez év decemberében búcsút mond a katedrának. — Pedagógusként mire em­lékezik a legszívesebben? — Egy nagyon közeli él­ményemre gondolok úgy, mint életem legmaradandóbbjára, tanári munkám igazi jutal­mára. 1977-ben elhatároztam, hogy a túrái évek alatt folya­matosan nálam végzett nö­vendékeimből megpróbálok egy vegyeskórust létrehozni, s majdan velük közösen egv nagyszabású hangversennyel búcsúzni pályámtól. Arra azonban nem is mertem gon­dolni, hogy felhívásomra szin­te pillanatok alatt kétszáz kórustag jelentkezik. Egy tel­jes éven keresztül, heti két­órás kemény próbával ké­szültünk a fellépésre. Most sem tudok meghatottság nél­kül beszélni arról, hogy mit jelentett hétről hétre ott látni magam körül a kétszáz lelkes, régtől ismerős arcot. A nagy érdeklődésre való tekintettel azután, 1978. decemberében és 1979. januárjában két hang­versenyt adtunk. A siker és elismerés, melyet a magne­tofon-tekercs visszaidézett szá­momra is, valóban óriási le­hetett. A januári előadás vé­gén Kovács Lajos, a KÓTA Pest megyei titkára mondott meleg hangú köszöntőt — Hogyan telnek a majda­ni, meghosszabbodott napok? — Nyugdíjaztatásom csak az általános iskolai tanítástól való „fölmentésemet” jelenti. Munkám másik részét, a hangszeroktatást tovább foly­tatom. Több mint huszonnégy gyereket tanítok zongorázni, gitározni, harmonikázni, furu­lyázni. — Honnét ez a zenéi poli­hisztor ság? — Tulajdonképpen nem is tudom. Nagyon régen, gye­rekoromban kezdődött. Nyolc éves sem voltam még. ami­kor zongorázni és gitározni ta­nultam. Később, már nagyob­bacska diákként, a fúvós hangszereket is ’kipróbáltam”, hogy azután meg is tanuljak játszani rajtuk. Fekete László, mindezeken túl, teljesen egyedül, minden külső támogatás nélkül, el­képesztő fanatizmussal, létre­hozta a maga szaktantermét, melynek megtekintése után az ember képtelen elhinni, hogy egy élet munkájába — amely csalt napi huszonnégy órából áll — a gondolatoknak és ötleteknek ekkora tömegű megvalósítása beleférhet. Az osztályterem falain fatáblák, rajtuk a zenei alaptudnivalók, világos, áttekinthető formá­ban, és a különböző mechani­kus és elektromos kérdezz-fe- lelek tablók. A megszámlálhatatlan so­kaságú segédeszköz (még kü­lönböző zörejhangszerek is) mind saját kezűleg készült, s nemcsak időt, hanem tekin­télyes anyagi áldozatot is kö­vetelt. De ha végigcsodálkozta az ember ezt a birodalmat és utálja még körülnézett Fekete Lászlóék otthonában is, a harmonium, zongora, gitár és néhány fúvóshangszer tár­saságában fellelhető egyéb kézi faragású tárgy is. Mind azt bizonyítja, hogy Fekete László nyugdíjba vonulása nem jelenthet megállást, le­záródást, csakis folytatást. A megnövekedett szabadidő még gazdagabb kihasználását. S. Horváth Klára EGY ÜZEM - EGY ISKOLA Szoros együttműködés Látszólag csend van még az iskolák környékén, s augusz­tus végéig igen kevés diáknak jut eszébe, hogy ősz is lesz egyszer, s nemcsak kikapcso­lódni lehet, hanem tanulni is kell. Azok azonban, akik arról gondoskodnak, hogy a gyere­kek minél korszerűbb körül­mények között tanulhassanak, most nem pihennek. Az iskolák, óvodák, bölcső­dék. napközik tatarozása, fes­tése, takarítása szinte elkép­zelhetetlen társadalmi segít­ség nélkül, anélkül a támoga­tás nélkül, amelyet az egy üzem, egy iskola mozgalom keretében az egyes oktatási intézményeknek a gyárak, vál. lalatok nyújtanak. A segítség azonban nem egyoldalú. Leg­alábbis, például a Csepel Autógyár és a szigetszentmik- lósi Bíró Lajos Általános Is­kola kapcsolata ezt bizonyítja. Mert igaz, hogy a gyár és az iskola szocialista szerződést kötött, de igaz az is, hogy a gyár — amelynek dolgozói 26 községből érkeztek — rend­szeres kapcsolatot tart fenn számos általános iskolával és szakmunkásképzővel, szakkö­zépiskolával. ügyeikkel külön felelős foglalkozik. Szép múltra tekinthet visz- sza az autógyár és az általá­nos iskola kapcsolata. A szo­cialista brigádok munkája, az anyagi támogatás, a másik ol­dalon a gyárral való ismerke­dés, közművelődésében való részvétel már akkor létezett, akkor is, amikor a szocialista szerződést még nem kötötték meg. A tavaly decemberben aláírt megállapodás viszont a korábbinál is rendszeresebbé, tartalmasabbá teheti, s teszi is az együttműködést. Az iskola például segíti a gyári dolgozók gyermekeinek napközis elhe­RADIOFIGYELO MI A TITKA? — András Segovia művészete. — Meix- ner Mihály sorozatának szom­bati adásában a csodálatos spanyol gitárművészről be­szélt. Segovia nem egyszerűen nagy művész volt: a gitárt, mint klasszikus zenére alkal­mas. „hangversenyképes” hangszert ő fogadtatta el a vi­lággal. Meixner Mihály magát Se- goviát szólaltatta meg egy — a spanyol rádiótól kapott — hangfelvételen, amelyen a művész elmondta, hogy kez­dett gyerekkorában rokonai nagy ellenállását mindenféle furfanggal legyőzve gitározni, hogyan volt önmaga tanára. Nagy élmény volt hallani Se- goviát. s a gyönyörű zenei betéteket, ám mégis úgy érez­tük, a műsor adós maradt az­zal. amit a sorozat címe ígért. Arról, hogy mi a titka ennek a művészetnek, mi az a sajá­tos varázs, amely Segovia gi­tárjából árad, s amely elbű­völte a legnagyobb kortárs- muzsikusokat is. — erről vol­taképpen nem sokat tudhatott meg a hallgató. RÁDIÓSZÍNIIÁZ — Tus a halál ellen. — Vasárnap dél­előtt hangzott el Mezei And­rás dokumentumiátéka Hege­dűs Csabáról. Nem vagyok sportrajongó. így nem is tu­dom pontosan idézni, hány olimpiai és világbajnoságot, hány nagy versenyt nyert He­gedűs Csaba. De a dokumen­tumjáték nem is a birkózóbaj­nokról szólt, hanem az „aka­rat bajnokáról”. Arról a kivé­teles akaraterővel rendelkező emberről, aki képes volt egy rendkívül súlyős autóbaleset után újra kezdeni a sportolást és újra eljutni a legmagasabb szintre. És ez az eredmény nem biológiai csoda volt. nem a test kivételes teljesítménye, hanem a hité, az akaraté. A dokumentumjáték sok te­kintetben felidézte a „Külde­tés” című. Balczó Andrásról szóló filmet. Ám a „Küldetés” súlyosabb, megrázóbb alkotás: míg ott rendkívül élesen ér­zékelhetőek voltak Balczó ma- gányosságánalt okai. ebben a dokumentumjátékban, bár szó került erről, igazi súlya ennek a problémának nem volt. °e- dig Hegedűs Csaba, aki olim­piai és világbajnoki érmeket hozott haza, betegségéből való felépülése után fél évig úgy sportolt, úgy kezdett edzeni, hogy a hivatalos sportszervek. edzők és sporttársak közül senki nem kérdezte meg mit csinál, nincs-e segítségre szük­sége. A meccset egyedül, tel­jesen egyedül nyerte meg. Mosonyi Aliz lyezését, különös gondot for­dít tanulmányi eredményükre, a gyermekek érdeklődésére és a gyár munkaerő-szükségletére egyszerre figyelve végzi pá­lyaválasztási orientáló tevé­kenységét. Bekapcsolódik a gyári rendezvények lebonyo­lításába, a művelődési ház munkájába, elősegíti, hogy testvérkapcsolatok létesüljenek egyes rajok, s a gyár egységei között. A felajánlás a másik olda­lon sem kevesebb: az Autó­gyár anyagokkal, szerszámok­kal, kisgépekkel segíti az is­kola politechnikai oktató mun­káját. támogatásban részesíti a lövészszakkör tevékenységét. Ha játszótérépítésről, ha is­kolai kirándulásról van szó, egyaránt segítőkésznek bi­zonyul, ugyanúgy, mint ak­kor, ha az oktatási intézmény évkönyvének kinyomtatásá­ról van szó. Az 1982-ig érvé­nyes szerződés főbb pontjai­nak ismertetésé azonban csak érzékeltetheti, nem mutathat­ja mindazt, ami a szavak mö­gött tartalomként jelentkezik, s amelynek értéke végső so­ron egyik oldalon sem fejez­hető ki számadatokkal. ' Az anyagi és az erkölcsi haszon mindenki számára egyszerre fontos. Kiállítások; zenei háttérrel Szentendrén másodszor nyílt meg saját otthonuk kapualjá­ban Lukács János, Gavrilovits Sándor és Sipor Endre tárlata. Áramlik a közönség, s köz­ben halk zenét is hallgathat, hiszen a kiállítók barokk ze­nei háttérről Is gondoskodtak. Átgondoltan szerkesztett Gav- rilóvits „Kálvária” sorozata és Sipos Endre is érdekesen kom­ponálta a „város ,.szellemét” úgy, hogy építészeti elemeket helyezett el az arc formáiba. Bár nem tartoznak hozzájuk — kísérletezőkedvüket figye­lemmel kísérve — a Vajda Lajos Stúdió új hajtásainak nevezhetjük őket. ★ Betért a közönség Kisfalusi Márta kerámia kiállítására is. Meglepetéssel olvashatjuk, hogy az érdi építőtáborból, Moszkvából, New Yorkból, Angliából, Belgiumból, Jéná­ból is vendégei voltak e szép kerámiáknak. Vagyis, ma már a jó művészet nemzetközi kö­zönséget vonz és inspirációt ad messze égtájaknak. Az érke­zők gyönyörködhettek a Pest megyei Művelődési Központ ben, melyre a szentendrei gyerekek varázsolták a képpé alakított meséket — Piroska előtt pompázó színes kerítés- és a farkas, Jancsi és Julis­ka történetét, Petőfi János vitézét. ★ Bent a könyvtár csöndjében Aladics Antal, Korda Endre és Szeredi Mária fotomontá- zsait, képeit tekinthetik meg a Szentendrére látogatók, a könyvtár három dolgozójának munkáit. Ök szabad idejükben készülődnek önmaguk kedve szerint, s lehet, hogy környe­zetük örömére is. ★ Szigetmonostor csöndje, ro­mantikája különös. Most a Sziget Galéria létrejötte nö­veli forgalmát. Az első kiál­lító Boér Ferenc — keresi ön­magát. Sok irányban. Ez okoz­za értékingadozását. Nyilván­való azonban fejlődésének kulcsa, képzeletének korláto­zása egy általa választott meg­oldás elvei szerint. Mindez tény és az is, hogy Szigetmo­nostor közművelődésének ko­moly lendítőja. sikere, lehető­sége a Sziget Galéria. ★ Vácott, a Madách Imre A kapualjtárlat közös meghívója Művelődési Központban Antal János faragásai váltottak ki joggal komoly érdeklődést. Itt is zenei hátteret szerkesztet­tek a nemes faragásokhoz — a népművészet és egyéni fan­tázia alapján készült tükrö­sökhöz, székekhez, karkötők­höz, szüreti táblához és a hármas elv alapján mintázott fejfákhoz, melyek kiemelked­nek integrált szobrászi formá­jukkal. Itt a dísz átváltozik jellé, valami fontosat, drá­mait rögzít az idő termő sza­kadatlanságából. ★ Ugyanitt, de az emeleti ga­lériában látható augusztus 16- ig a Mikes István J. festőmű­vész által vezetett váci képző- művészeti stúdió idei bemutat­kozása. Érződik a vezetés de­mokratizmusa, minden irányt képviselnek a munkák — Nagy István és Vasarely tö­rekvéseit érzékelik, s a műfa­jok közül tűzzománc, akva- rell, pasztell, tusrajz, tempe­ra, monotypia, kerámia, olaj­kép és faintarzia is szerepel a tárlaton. Tisztes érték amit látunk — nem több, nem ke­vesebb. Elég ahhoz, ‘ hogy az, egyépf" kibontakozás , meg­gyorsuljon, de é kísérletek még nem művek. Indók’ólt lenne már ezzel próbálkozni, különösen Székely Lászlónak és Debreczeni Sándornak. Utóbbi takarékosságban dús vízfestményekkel vált ki az átlagból. Losonci Miklós LAPOZGATÓ Korok, eszmék, emberek, hősök hőfokon visszaadott megem­lékezések is növelik a könyv drámaiságát. A szerzők el­mentek azokra a helyekre, ahol az események lejátszód­tak és újraolvasták a korabeli újságokat is, hogy a korszak hangulatát, légkörét minél hűségesebben visszaadhassák. A könyv, amellett, hogy a francia ellenállás egyik leg­nehezebb időszakát tárja elénk, a házastársi hűségnek is jó példáját nyújtja. A szerzők a megpróbáltatások, az egymástól távol töltött hóna­pok ellenére is mindig érez­ték, hogy egymáshoz tartoz­nak, egymásra vannak utalva, mert a harcban is közös volt a céljuk. Ez az érzés segítet­te át őket minden nehézsé­gen. A félelem bére Bizonyára vannak, akik még emlékeznek az ötvenes évek nagysikerű filmjére. En­nek regényváltozata jelent mbst meg, immár harmadik kiadásban A félelem bére cím­mel. A lélegzetelállítóan iz­galmas történet különböző nemzetiségű emigránsokról szól, akik Guatemala ggyik nyomasztó légkörű kisvárosá­ban élnek. A kalandvágy, a büntetéstől való félelem és a meggondolatlanság hajtotta őket ide. Egyetlen életcéljuk hogy a kényszerű semmitte­vésből, a tespedés lelket nyo­morító poklából kiszabadulja­nak. A munkaalkalom azon­ban kevés, pénzük nincs úti­költségre. Georges Arnaud könyve ar­Most könnyebb olvasmányt ajánlunk; regényeket, egy kis lírát, és olyan politikai iro­dalmat, amely nagyon fontos társadalmi, emberi problémá­kat dolgoz fel a próza eszkö­zeivel olvasmányosan, sőt ka­landosan. Egy-egy korszak eseményeihez kötődnek az írá­sok, így a Nagy Honvédő Há­borúhoz, a francia ellenállás­hoz, az emigrációhoz. Zászlóvivők Glesz Honcsar Zászlóvivők című regénye méltán kapott a Szovjetunióban állami dijat, mert a felszabadító szovjet hadsereg harcát új megvilá­gításban dolgozza fel. Egy ak­nászegység útját követi, elin­dulásuktól a romániai havaso­kon, a magyar alföldön at egészen Prágáig. Mi minden történik egy ilyen egységgel? A harcosok is emberek, tele félelemmel, szorongással, s mégis har­colniuk, küzdeniük kell, mert nemcsak a parancs, hanem a szívük is diktálja, hogy le kel] győzni a betolakodókat, az ellenséget, amely békés éle­tükre tört. Igen véres csaták­ban jutnak előre, rengeteg viszontagságon mennek át, bajtársaik egymás után es­nek el, sok nélkülözésben, szenvedésben van részük. Mindezt az író regényes for­mában beszéli el, végig le­kötve az olvasó figyelmét. A szerző, aki már korai el­beszélésében is, erős, egészsé­ges jellemek ábrázolására tö­rekedett, az aknavetős tisz­tek és katonák közt bőven ta­lált érdekes egyéniségeket, k alakét a háború embert pró­báló évei acéikeményekre edzettek. De a szemtanú hi­telességével is szólhat, meg­rajzolva baj társainak egyéb tulajdonságait, mert köztük küzdött, és velük együtt élte át a regényben leírtakat. A majdnem ötszáz oldalas regény lényegében három ön­álló, de mégis összefüggő írást, trilógiát tartalmaz. Az elsőben a havasi átkelést írja le részletéiben. A második­ban, amelynek a Kék Duna címet adta, a magyarországi harcokat jellemzi és rendkí­vül sok megtörtént epizódot örökít meg. A harmadikban Arany Prágáig követi a har­cosokat. Az ellenállásban Simone és Auguste Gillot önéletrajzi ihletésű könyvében a Hitler által megszállt Fran­ciaországot rajzolja, s benne azt, hogy miként viselkedtek az egyszerű emberek azokban a vészterhes, nehéz hónapok­ban, években. Elég belelapozni a könyvbe, elolvasni az alcí­meket, máris kirajzolódik az a hősi harc, amit az ellenál­lási mozgalomban részt vevők vívtak a megszállók ellen. Mint ahogyan könyvük aján­lásában írják, egyszerű és igaz történeteket vetettek papírra, hűen lefestve közös életüket a megszállás négy éve alatt. Nemcsak saját élményeikre támaszkodtak könyvük meg­írásánál, hanem felkeresték mindazokat, akik velük együtt harcoltak az ellenállásban, s életben maradtak, ök is fel­idézik emlékeiket, s a magas ról a két férfiról szól, akik a helybeli amerikai kirendelt­ség felhívására hajlandók éle­tük kockáztatásával is nitro- glicerint szállítani az égő olaj­kúthoz. Veszélyes, drámai for­dulatokban bővelkedő, izgal­mas útjukat követi nyomon a szerző, egészen a tragikus végkifejletig. Azokat a trópusi vagányo­kat rajzolja meg, akik gyak­ran néznek farkasszemet saját halálukkal. Hol az egyik, hol a másik győz. A könyv egyik főhőse, a román Johnny, maga sem tudja, mi után rohan nitroglicerinnel megrakott teherautóján, egy csekk, szabadságának ára, vágy a saját halála után-e? Parázsló alkony Tamás Aladár verseiből nyújt át egy csokorra valót a kiadó. A költőt nem kell be­mutatnunk, a munkásmozga­lom régi harcosa, irodalom- szervező, író, aki az illegali­tásban jelentős szerkesztői munkát végzett. Még a hú­szas évek elején jelent mer két verseskötete és több min- ötven év elteltével jelentkezik ismét verseinek gyűjteményé­vel. A lírát kedvelők bizonyára sok-sok szépet találnak e ver­sekben, amelyeknek legfőbb jellemzőjük az élet igenlése, a gondolat szabadon szárnyalá­sa. Mindegyik verse önálló mű, mégis szervesen együvé tartoznak, kifejezve a költő eszmevilágát, s együtt olvas­va eposzt alkotnak. Nem könnyed versek ezek. nem játékos hangon Lntoná- lódnak, hanem a lankadatlan harcost mutatják be vesztes és győztes csaták után. A kötetet a kiadó a költő' nyolcvanadik születésnapján nyújtja át az olvasónak. Gáli Sándor

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom