Pest Megyi Hírlap, 1979. augusztus (23. évfolyam, 178-203. szám)

1979-08-05 / 182. szám

VIDÉKÉ A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA XXI. ÉVFOLYAM, 182. SZÁM 1979. AUGUSZTUS 5., VASÁRNAP Megérkeztek az első szállítmányok Itt a vetőmag — Várják a lucernát Nemes Endre üzemvezető és Eke ' Miklós üzemvezető-he­lyettes szobájában egy tűt nem lehetne leejteni. Egymás­nak adják a kilincset az em­berek: a partnergazdaságok képviselői, munkavezetők, szállítmánykísérők kémek, kapnak eligazítást, felvilágo­sítást. Az első vetőmagszállítmány B ceglédi Lenin Tsz-ből érke­zett, étkezési borsó, mintegy öt vagon mennyiségben, már bemintázva, a laboratórium­ban megvizsgálva, adja az eredményt, e zöldszemű borsótételben sok a sárga szí­nű vetőmag, nem a legjobb minőségű. Annál jobb az ana­lízise a Borsod megyéből ér­kezett 10 vagon export célter- meltetésű fajtaborsónak; a próbatisztítások szerint elér­hető a 99,6 százalékos tiszta­ság is. Ennek a 10 vagonos té­telnek csak az első vetőmag- szállítmánya volt a megenge- dett 14 százalékos nedvessség- tartalomnál magasabb, de ezt már azóta meg is szárították. Egyébként az eddig beérke­zett 50 vagon vetőmagból ezt az egy tételt kellett eddig szá­rítani. Bevált tapasztalat A Vetőmagtermeltető és Ér­tékesítő Vállalat Monori Te­rületi Központjában — mint minden évben — jól felkészül­tek a vetömagtisztítási, for­galmazási szezonra. Az arany­koszorús József Attila szocia­lista brigád nagy szakértelem­mel végezte el a géppark nagy karbantartási munkála­tait. Pete György tmk-cso- portvezető, hosszú éveken ke­resztül irányítja e szakembe­rekből álló brigád munkáját. Több jelentős újítás is fűző­dik nevükhöz. Pedig az idén sem volt könnyű dolguk, s ha­bár a szükséges alkatrészek beszerzése időben megtörtént — ismét többször kellett a jó, bevált tapasztalatokhoz nyúl­ni, s ha kellett — újítani, át­alakítani, ahogy ők mondják: a régi gépeket „megfiatalíta­Hiányzó munkáskezek — Ez így igaz — mondja Nemes Endre üzemvezető. A tmk-sok nélkül nem tudnánk olyan biztonsággal munká­hoz látni. Az elmúlt évben szinte nem is volt olyan im­produktív kieső idő, amely valamely tisztítógép meghibá­sodásából eredt volna. Men­ni kell a gépeknek — ez ná­lunk jelszó. Jelenleg négy tisztítógéppel indultunk meg: három MNT és egy nagy tel­jesítményű Aspirátor géppel. Várjuk a lucernát is, a ter­mésbecslések felmérése alap­ján jó átlageredmények vár­hatók, bejön a tervbe vett méhnyiség. Ez nagyon fontos, mert borsóból és egynéhány vetőmagból — a kedvezőtlen időjárás miatt — a tervezett­nél kevesebb mennyiség érke­zik be, a lucerna értékben pótolná a kiesést! — Milyen a munkaerő-ellá­tottság? — Tűrhető, de nem meg­nyugtató — mondja Eke lViik- lós üzemvezető-helyettes, aki idejének nagy részét kint töl­ti a gépeknél, a dolgozók kö­zött. Igazi operatív ember ő, jellemző gondolkodására, hogy Kedvező a súlygyarapodás A Felsöbabádi Állami Gaz­daság vecsési kerülete előkelő helyet foglal el a Pest—Nóg- rád megyei gazdaságok tej­termelési versenyén. A folya­matos fajtaváltás következté­ben a magyartarka Holstein- fríz úgynevezett F—1-es utó­dai mellett már a kedvezőbb tejelő adottságú R—1-es má­sodik generáció is megjelent az állományban. Tavaly 4 ezer 300 literes tehenenkénti tej­átlaggal lett első a váci tehe­nészet a megyei közös gazda­ságok között. Énre az évre 4 ezer 500 litert terveztek, s a kilá­tások biztatóak. A tervek szerint augusztus- szeptemberben várják a leg­több borjúszaporulatot a tehe­nészetben, ami lehetővé te­szi, hogy a második félévben több tejet adhassanak a fővá­ros tejellátásához. — Az év első hét hónapjá­ban több mint 1,5 millió li­ter tejet adtunk a fővárosnak, úgy, hogy kevesebb takar­mányt etettünk fel a tavalyi­nál. A jobban tejelő szarvas- marhák arányosan több abra­kot kapnak, viszont intenzí­vebbé tettük a tömegtakarmá­nyok hasznosítását, ami a fajtaváltás mellett elősegít­heti céljaink elérését — mondta Csalóközi Csaba mű­szakvezető. A gazdaság augusztus kö­zepén kezdi a silótakar­mány betakarítását. A jelenlegi kilátások szerint a silókukorica minősége na­gyon jó, az elmúlt évinél is kedvezőbb. A silózást sem várják meg azonban a zöld­etetéssel. mert augusztus ele- . jétől a takarmányozásra is felhasznált szalma mellett már etetik a zöld csalamádé kukoricát. A zöldefetéstől is sokat vár a gazdaság. Az első hét hónapban 329 volt a jószágszaporulat, amely­nek elhullási aránya alig éri el a 9 százalékot, súlygyarapo­dásuk pedig kedvező. A gaz­daság a kistermelők állóesz­közeinek kedvező hasznosítá­sa és a VI. ötéves tervre át­húzódó tehenészeti telep re­konstrukció miatt tovább foly­tatja bikakihelyezési akcióját. Eddig a háztáji ágazaton keresztül mintegy 200 nö­vendék jószágot helyeztek ki a kistermelőkhöz, me­lyeknek alsó súlyhatárát február óta gazdaságossá­gi megfontolásokból egy mázsa 80 kilóban határoz­ták meg. Még így is jól jár a kisterme­lő, a gazdaság, s nem utolsó­sorban a népgazdaság is, mert a legeltetéssel is elősegítik az importból származó takar­mánymennyiség csökkentését. O. K. mindig a gyakorlatból indul ki. — Sajnos — a fővárosból kitelepült gyári részlegek fel­szívták a „tartalék” munka­erőt, s egy ilyen nagy expor­táló központ nem tud mun­kaerőhöz jutni. Szükséges len­ne legalább 10—15 gépmun­kás, rakodó ahhoz, hogy terv­szerűségről, munkaszervezés­ről lehessen beszélni. így min­dig csak átcsoportosítani le­het. Sürgősen betömni a rése­ket ott, ahol a legfontosabb. Idegmunka ez, és ezen még az sem tudott jelentősen változ­tatni, hogy évről évre javí­tunk a béreken. Nagyobb, ösz­tönzőbb bérezés oldaná meg véglegesen gondjainkat. ...és hiányzó gépek — Erőgépek? — Vannak, e téren is ja­vult a helyzet, de több tar­gonca, szállítóeszköz, automa­ta mérleg kellene. Nagy gon dot fordítunk a karbantartás ra, mert a meglevő, túlterhelt szállítóeszközeink folyamatos üzemképességét csak így tud­juk biztosítani. Évről évre — a fejlődés üte­mét követve — most is ha­sonló gondokkal indul útjára a vetőmagközpont gépezete, hogy teljesítse népgazdasági feladatát Hörömpő Jenő Rövidebb lett a javítási idő Alig egy éve, hogy a mo­nori Gelka fiókot nyitott já­rásunk legnagyobb településén, Vecsésen. A fióküzletben he­lyi javítás nincs, csak felve­vő iroda, begyűjtő hely. Lie­ber Sándorné a lakossági be­jelentéseket továbbítja a já­rási központba. Különösen sok rossz ta­pasztalatról hallottunk az el­múlt hónapokban a rádió, magnó, lemezjátszó, különfé­le hangfalak és általában a gyengeáramú készülékek javí­tását illetően az egész köz­ségben. Egyesek a javítások átfutási idejére, mások a mi­nőségre is panaszkodnak. Az egyik vecsés-kertekaljai la­kos azt panaszolta, hogy hang­hibás rádiója a javítás után is ugyanúgy recseg, mint azt megelőzően, de a szolgáltatá­si díjat részletesen kimutatva kérték tőle. Hogyan látja ezeket a gon­dokat a vecsési Gelka-fiók ve­zetője? — kérdeztük Lieber Sándométól, a Somogyi — Ba­csó utcai üzletben. — Valóban vannak gond­jaink a rádiójavítás körül. Monori központunkban ke­vés a jó rádióműszerész szakember, meg a szállí­tás is akadozik. Tapasztalatunk, hogy ami a járási központhoz bekerül, nem egyszer 3—4 hét múlva érkezik vissza. Itt van pél­dául az András-telepi iskola lemezjátszója, május 3-án ad­ták le, de nem tudnak róla semmit, pedig már többször reklamálták. Legalább a tu­lajdonost kellene értesíteni a javítást akadályozó tényezők­ről. mert így rajtunk csapó­dik le minden, pedig mi min­dig sürgetjük. Az előbb em­lített hanghibás rádió va­lóban hibásan érkezett visz- sza, de a próba után ki se ad­tam a tulajdonosnak, mert én is hallottam, ugyanolyan rossz a hang, mint régen. Ve- csés lakossága, s ezen keresz­tül a rádió- és egyéb gyenge­áramúkészülók-tulajdonosok száma is jelentősen megnö­vekedett. Célszerű lenne egy megbízható rádiószerelőt az üzletben működtetni, amivel sok panasznak elejét lehetne venni. Nem ilyen kedvezőtlen a helyzet a tévé, mosógép, centrifuga és általában az erősáramú háztartási gépek javításával. A mindennapos kiszállá­sok révén — és a szerelők jó hozzáállásával — van úgy, hogy a reggel 9 óráig bejelentett hibát még az­nap megszüntetik. Sajnos nincs a felvevőirodá­ban telefon, ennek is köszön­hető, hogy a hibabejelentők többször a Gelka fővárosi diszpécserközpontján keresz­tül kérnek szerelőt a monori kirendeltségtől. Az azonban egy kicsit furcsa kényelemre utal, hogy az OTP-lakótelep- ről (pár száz méter!) egyesek táviratban kérik a vecsési felvevő iroda intézkedését. — Előfordul, hogy különö­sen a lakótelepről teljesíthe­tetlen igényekkel lépnek fel a javítást igénylők. Nem lehet mindig csak az esti órákra kérni a szerelőt (?), mert a szerelők is szeretnének néha a családjukkal lenni. így is sok szombatjuk, vasárnapjuk munkával telik el. Ettől elte­kintve eredményesnek tar­tom a felvevőiroda tevékeny­ségét. Vasárnap és hétfőn van szünnapunk. Az eltelt egy év alatt több mint háromezer ga­ranciális, készpénzes és átalánydíjas javítás futott át kezünkön. Véleményem szerint még jobb is lehetne szolgáltatás színvo­nala, ha a Gelga üzleti sza­bályzatának előírásait be tudnánk tartani. Orosz Károly Előkészítik a feldolgozásra Három műszak alatt 100 mázsa zöldbabot készítenek elő konzervgyári feldolgozásra a monori Kossuth Termelő- szövetkezetben. A zöldbabot a Nagykőrösi Konzervgyárba szállítják. Barcza Zsolt felvétele Orvosi ügyelet Gombán, Bényén és Káván: dr. Nagy Márta (Káva, ta­nácsháza), Gyomron és Péteri­ben: központi ügyelet (Gyöm- rő, Steinmetz kapitány u. 12., telefon: 26.), Monoron, Mo- nori-erdőn, Csévharaszton és Vasadon: központi ügyelet, dr. Lipták Sándor (Monoron, az új egészségházban), Maglódon és Ecseren: dr. Holló Mariann (Ecser), Pilisen és Nyáregyhá­zán: központi ügyelet (Pilis, Rákóczi u. 40.), Sülysápon és Úriban: dr. Sass János (Űri), Üllőn: dr. Leyrer Lóránt, Ve­csésen: dr. Fekete Károly tart ügyeletet vasárnap. Ügyeletes gyógyszertár: Mo­noron a főtéri, Vecsési a Já­nos utcai. Ügyeletes állatorvos: dr. Varga János Monor, Dózsa György u. 63. Beteg állatok bejelentése a járás területén: vasárnap reg­gel 8-tól 13 óráig Monoron, a főtéri gyógyszertárban, egyéb időpontban az ügyeletes állat­orvos címén. Plusz 36 fok Kerékpárral, csónakkal, autóval Gyömrői arcok, a kánikulában Reggel hat óra van. Ráné­zek a hőmérőre és egyszerűen n^m akarok hinni a szemem­nek: a higanyszál 26 fokot mutat. Mi lesz majd később? — fogalmazódik meg bennem a kérdés. — Hát mi lett? — Harminchat fokra szö­kött fel a hőmérséklet, hami­sítatlan kánikula van napok óta. Sokan vannak, akik ezek­ben a napokban is helytállnak a mindennapi munkában, s akiknek a munkahelye a szo­kásosnál is melegebb. A kö­vetkezőkben közülük muta­tunk be néhányat. A postás Csapzott arccal, átizzadt zubbonyban teljesít minden­nap szolgálatot Kovács János, a legidősebb gyömrői postás, akinek korán kezdődik a nap. — Hánykor kezdi a mun­kát? — Reggel hatkor már a hivatalban vagyok. Először szortírozzuk a leveleket és egyéb küldeményeket, majd útnak indulunk. — Mennyi az ön „járása”? — Kereken 33 kilométer. Kerékpárral teszem meg ezt a távot. Előfordul olyan is, hogy csak délután négy óra­kor végzek. — Hány éve teljesít szolgá­latot a postánál? — Bizony én már sok forró napot átéltem, ez a harminc- ötödik esztendőm a postánál és mindig kézbesítő voltam. Két évem van még a nyug­díjig. Még két forró nyár vár rám ... Kovács Jánost szeretik a gyömrőiek. Pontos, megbízható kézbesítő. A küldeményeket a legrövidebb időn belül to­vábbítja. Persze, ő is akkor boldog, ha jó hírt visz a há­zakhoz. Beszélgetésünk végén felpattan a kerékpárjára, s máris tovatűnik a szemem elől. Az úszómester Józsa László, a Budapesti Faipari Vállalat dolgozója. A nyári hónapokban azonban a gyömrői nagyközségi tanács „kölcsönkéri” őt a vállalattól, ó látja el az úszómesteri teen­dőket a strandon. — Több hétig tétlenségre voltunk ítélve — mondja Jó­zsa László. Az időjárás hosz- szú hetekig nem kedvezett a füirdőzőknek. Ezen a héten azonban ismét beköszöntött a kánikula. Napról napra töb­ben jöttek a strandra, s hét végén biztosan kitehetjük a „megtelt” táblát. Józsa László legfontosabb feladata a fürdők vigyázása, főleg a mély vízben. A mentő­csónakkal szinte minden pil­lanatban vizen van. Délben, amikor a nap merőlegesen süt, a víztükör mellett a hő mérséklet eléri a negyven fokot is. — Eddig nem történt külö­nösebb baj. Fegyelmezettek a strandokra járók? — Mondhatom, hogy igen. Persze vannak azért reniten­sek. Sokan például akkor is bemerészkednek a mély vízbe, ha úszótudásuk nem megfele­lő. Ilyenkor azután ki kell parancsolni őket a vízből. Mások a tisztaságra nem ügyelnek, eldobálják a papíro­kat, a csikkeket. Józsa Lászlót szeretik a fürdőzők. Mindenkihez van egy-két kedves szava. Udva­riasan beszél mindenkivel, még azzal is, aki másít érdemel­ne... A gépkocsivezető Ordasi Károly, a Belkeres­kedelmi Szállítási Vállalat gépkocsivezetője IFA teher­autóval járja az országot. A mai úti célja: Kalocsa— Baja. — Hogy érzi magát ebben a melegben a volán mögött? — A fülkében nagy a meleg, nemegyszer 45 fok fölé szö­kik a hőmérséklet. Reggel hatkor indulok általában és az esti órákban érkezek haza a legtöbbször. Mi már hozzá­szoktunk a nagy meleghez. írhattunk volna még a pékről, a felszolgálóról, az erőgépvezetőkről és más szak­mabeliekről is. Azokról, akik ebben a kánikulában is pél­dásan helytállnak a minden­napi munkában. Akiknek a munkahelyük egyébként is mindig meleg ... Gér József Vasárnapi jegyzet A hangnem TJevallom: félek a mono- ■O rj rendelőintézet gyer­mekgyógyászati szakrende­lőinek folyosóján. Már akkor a hideg futkos a hátamon, amikor nyitom a lengőajtót, s attól kezdve, hogy fiammal leülünk va­lamelyik székre várakozni, egyenesen a rettegés fog^ el. Megpróbálok a lehető legszelídebb tekintettel kö­rülnézni, hogy a velünk együtt várakozók tömege lássa: a világért sincs szán­dékomban senki elé tola­kodni, nem akarom kiját­szani az éber szemeket, várok csendesen és illedel­mesen, amíg sor kerül rám. Igyekszem felmérni, hányán is lehetnek még előttünk, s kik azok, akik utánunk következnek? Furcsa mó­don valahogy még sohasem úsztam meg parázs vesze­kedés nélkül. Mindig akadt valaki, aki elmarta kezem­ből a kilincset, s vadul rendre utasított. — Mit képzel?! Nem tud várni egy ekkora gye­rekkel? Mit gondol, másnak nem sietős? Többen is közbeszólnak, támadnak vagy védenek. Kiderül, hogy itt minden­ki már hajnalok hajnala óta vár, s aki később ér­kezett, az mindig a má­sik. Fülelnek a gyerekek, új szavakat és főleg új hang nemet tanulnak, azt, hogy ordítva, sziszegve, vádas­kodva és lökdösődve hama­rabb célt ér az ember. Legutóbb is kivártuk a sort, a rendelőben három perc alatt megkaptuk a recep- tét, legördült rólam a má. zsás súly. Kint azonban frissen megtárgyalta két anyuka, hogy „egyesek pi­masz módon tolakszanak", s ezt azon nyomban közöl­ték is. Menekültünk. Elkoptatott közhely, hogy rohanó napjainkban nem érünk rá egymásra figyel ni, taposunk az úton jól kiépített célunk felé, s ki törődik a másik érzékeny­ségével? Általánosítani, persze\f nem lehet. Sze­rencsére nem. Mert bőven vannak ellenpéldák. Csak­hogy az ellenpéldákat egy perc alatt feledtetheti, hosszú óráinkat keseríthe­ti meg a nagyon is létező másik oldal, a bárhonnan és bármikor várható vit riolos hang. A főtéri gyógyszertárban felhúzzák a rácsot, alig né­hányon indulunk befelé, korán van még. Kopott, alaposan megviselt ruhá­ban érkezik egy középkorú asszony. Két műanyag reklámtáskából kezd kirá­molni, sötétzöld gyógysze rés üvegeket rakosgat egy­más mellé, van belőle jó néhány. A túloldalon friss, hófehér köpenyes hölgy forgatja az üvegeket kis fintorokkal, szemén és ar­cán a nehezen leplezhető ellenszenv. Selejtez. Ez az üveg is koszos, az is, amaz is. Ujj­heggyel emeli őket arrébb, s ez már fellebbezhetetlen ítélet: az üvegeket nem ve­szi vissza. Lelkemre, nem neki drukkolok, mert lá­tom ugyan, hogy az üvegek nem vakítanak és nem ra gyognak, de azt is, hogy nem koszosak, nem ragacso­sak, kimosták őket, mielőtt ide kerültek. Azt is tudom, hogy a gyógyszertár mo­sogatóhelyiségében egy ötle­tes konstrukció akad, a járási főgyógyszerész okos terve alapján több sugarú, házi készítésű üvegmosó könnyíti a munkát. Most azonban a hivatal és az elnéző emberség mérkőzik. Az asszonynak láthatóan szüksége lenne az üvege­kért járó betétdíjra, akkora sóhajjal rakja vissza az orvosságos palackokat a reklámszatyrokba, hogy fel­ér az egy könyörgéssel. Dehát a „csak tisztára mo­sott üvegeket veszünk vissza” nem veszítheti ér­vényét, semmiképp. 11/1 ossa újra! — mondja a fehér köpenyes hölgy, s lezárja az ügyet. Nem go- rombáskodik. Mégis hallom a hangot, a jól ismertet. Koblencz Zsuzsa t

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom