Pest Megyi Hírlap, 1979. augusztus (23. évfolyam, 178-203. szám)

1979-08-31 / 203. szám

1979. AUGUSZTUS 31., PÉNTEK Viefucsm 79 A Vietnami Szociálistá Köz­társaság közelgő nemzeti ün­nepe' alkalmából csütörtökön fotó-dokumentációs kiállítás nyílt a Csepel Vas- és Fém­művekben. A Vietnam ’79 cí­mű kiállítás, a bemutatott több mint másfélszáz fotó Vietnam, békés építőmunkáját és az agrsss.zorok elleni küz­delmét dokumentálja. A kiállítás megnyitásán je­len volt Nguyen Phu Soai, a Vietnami Szocialista Köztár­saság budapesti nagykövete. — Vietnam népe büszke a szocialista építő munkában el­ért eredményeire, békében akar élni és akárcsak a többi indokínai nép, a jövőben is megvédi függetlenségét — mondotta a Vietnami Szocia­lista Köztársaság budapesti nagykövete. Energiagondjaink enyhítéséért dolgoznak Bányásznap! ünnepség a NIM~ben A hatvan évvel ezelőtt, 1919. szeptember 6-án eldör­dült tatabányai csetídőrsortűz mártírjainak 1 emlékét idézve immár a 29. bányásznapon köszönti az ország a' szén-, olaj-, bauxit-, érc- és ásvány- bányásza.t mintegy 120 ezer dolgozóját. A Nehézipari Minisztérium tegnap ártotta a bányásznapi ünnepségét. Juhász Ádám nehézipari ál­lamtitkár méltatta ünnepi be­szédében a bányászok küzdel­meit. Hangsúlyozta^ hogy áldo­zatvállalásaikra mindig bizton számíthatott az ország. Szabad­napjaik egy részét is termelő munkával töltve dolgoznak most is az ország energiaellátá­si gondjainak enyhítéséért, a XII. pártkongresszus és a fel- szabadulásunk 35. évfordulója tiszteltére kibontakozott mun­kaversenyben. Az ünnepségen Simon Pál miniszter eredményes munká­juk elismeréseként harminc dolgozónak nyújtotta át a Bányász Szolgálati Érdemérem arany-, ezüst- és bronzfokoza­tát, s 18-an vették át a Ki­váló Bányász, 14-en pedig a Kiváló Munkáért kitüntetést. J&x üssxef&gás szép példái Kapuzárás az úttörőtáborokban Barminekéfezer gyerek pihenéséről gondoskodtak Néhány nap múlva megszó­lal az iskolákban a csengő: új tanév kezdődik. De marad­junk még a vakációnál: ezen a hét végén bezárják kapuikat az úttörőtáborok, s a diákok megannyi nyári élménye bi­zonyára gyakori beszédtéma lesz az első hetekben az úttö­rőcsapatokban. Hétezerre! többen Valóban sikeres volt-e az idei nyár Pest megye úttörői­nek és kisdobosainak? — kér­deztük Kovács Margittól, Pest megye úttörőtitkárától. — Feltétlenül. Bizonyítják ezt a számok is: amíg tavaly huszonötezer úttörő és kisdo­bos utazhatott táborozni, ad­dig az idén több mint har­minckétezer vörös és kék nyakkendős szervezett prog­ramjáról gondoskodtunk. A já­rási és a városi váltótáborok­ban nyolcezren nyaraltak. — Mi a számbeli növekedés magyarázata? — Az egyik ok kétségkívül az, hogy a nemzetközi gyer­mekévben több járásban ha­tározták el: társadalmi össze­fogással, közös erővel korsze­rűsítik, bővítik úititörőtábonai- kait. A budai járásbeliek Fo­nyódon, valamint Pusztamaró- ton teremtettek példamutató módon minden igényt kielégí­tő gyermekparadicsomot, a monori járásbeliek Káptalan- fiireden, a ráckeveiek pedig Balatonakalin építettek han­gulatos faházakat. S a tenni- akarás szép bizonyítéka: a bu­dai járás fonyódi táborában a beruházás értéke megközelítet­te az ötmillió forintot, a mo­nori esetében pedig ugyanez a szám csaknem négymillió fo­rint volt. A számszerű növe­kedés másik oka pedig az, hogy ugrásszerűen megnőtt az érdeklődés a vándortáborok iránt: hetven Pest megyei- út­törőcsapatból népes csoportok bebarangolták az oíszág kü­lönböző tájait, míg mások ke­rékpártúrára indultak, vagy vízre szálltak, s a Dunán ka­jakban indultak hosszabb ki­rándulásra. — Hányán nyaralhattak Za- márdiban, Pest megye közpon­ti úttörőtáborában? — Hat turnusban csaknem hétszázan. A tábor nyolc fa­házát a szezon kezdetére fo­kozatosan felújítottuk: a Du­nakeszi 20I-es számú Ipari Szakmunkásképző Intézet ta­nulói társadalmi munkában. Most ősszel egyébként elkez­dődik ezen a helyszínen a fe­dett foglalkoztató építése, s a sportpálya is bitumenborítást kap. Nyaralás Suhlban — Eredményesek voltak-e a szaktáborok? — Igen. Hagyomány már, hogy a fizikai dolgozók tehet­séges gyermekeinek nyaranta szaktáborokat szervezünk a Pest megyei Tanács művelő­dési osztályával, valamint a Szakszervezetek Pest megyei Tanácsával közösen. Az idén Alsógödön a matematika, Rév­fülöpön az orosz nyelv, míg Balatonakalin a magyar nyelv­vel foglalkoztak szakképzett pedagógusok irányításával a diákok. A három szaktáborban csaknem háromszázan gyara- píthatták ismereteiket. — Testvérmegyei kapcsola­tok? — Az előző évekhez hason­lóan, az idén is harmincegy vörös nyakkendős és négy út­törővezető utazott Suhl me­gyébe, a pompás környezetben fekvő friedrichrodi úttörőtá­borba. Júliusban ugyaneny- nyien érkeztek Zamárdiba NDK-beli testvérmegyénkbö'. S mindezen túlmenően két Pest megyei úttörővezető ta­pasztalatcserén járt szovjet­unióbeli testvérmegyénkben, Omszkban. A tanácsok feladata ■— Az idei nyár legfontosabb tanulsága? — Van több is. Leglényege­sebb mindenképpen a táborok Parsdifsomszürst - nagyüzemben A Mészáros János Termelőszövetkezetben, Nagykőrösön az idén a ISO hektáron lévő paradicsom felét szedik le kom­bájnokkal. A gépekről lekerülő termést a léállomáson dol­gozzák fel. i Barcza Zsolt felvétele egységes működtetésének ki­alakítása. Mit jelent ez a gya­korlatban? Azt, hogy az úttö­rőtáborok fenntartása, kar­bantartása a tanácsok dolga. Az úttörőelnökségek dolga a programok szervezése, a fel­ügyelet megoldása. A tanácsok többsége teljesíti ez irányú kötelezettségét, hiszen jó pél­daként említhetném például a budai járás fonyódi táboráról nagy lelkiismeretességgel gon­doskodó pilisvörösvári nagy­községi tanácsot, vagy akár a nagykőrösi városi tanácsot: va. lóban gondos gazdái a terület­nek. De önmagunkat csapnánk be, ha azt állítanánk: vala­mennyi érdekelt tanács ha­sonlóképpen szívén viseli az úttörőtábor sorsát. Egyesek egyenesen kényszerű rossznak tekintik 'ezt a feladatukat. A jövőben — éppen a gyerekek további zavartalan üdültetése érdekében — a Pest megyei Tanács művelődési osztályá­val közösen szeretnénk meg­oldani ezt a problémát. 7-- S mit hoz a következő vakáció? — Reméljük, hogy az idei­hez hasonló gazdag programot. Szeretnénk, ha az üzemek, in­tézmények kollektívái, a szo­cialista brigádok nemcsak a nemzetközi gyermekévben tennének nemes vállalásokat a jövő nemzedékéért. S amiről már most beszámolhatok: a váci járásban — széles körű társadalmi összefogással — korszerűsítik a következő nyárra a gödi úttörőtábort. F. G. Még egy hónap Ez a gyár alkatrészenként eladó... A gabcsikovo—nagymarosi vízierőmű építése miatt gyár­egységünk 1979. szeptember 30- ig felszámol. Gyártási profi­lunk: szerszámgépjavítás. Kap­hatók: berendezések, készülé­kek, gépi és kézi szerszámok, alkatrészek, nyersanyagok, mű­szerek. A vásárlási összegtől ■ függően 15—30 százalékos ár­engedményt adunk. Telepünk címe: SZIM Kőbányai Gyára, nagymarosi gyáregység. Eddig a hirdetés, mely egy augusztus 22-i újságban je­lent meg. Azt már megszok­hatták az olvasók, hogy alig­ha adnak át új gyárat, vesz­nek birtokba frissen elkészült üzemcsarnokot a sajtó jelenlé­te, s az ezt követő lelkendező beszámoló nélkül. Egy gyár megszűnéséről — ami nem a születés ünnepélyes pillanata, hanem sokkal inkább hason­lítható az elmúlás lassú és szomorú folyamatához — vi­szont ritkán olvashatunk. Te­hát: irány Nagymaros! Felszámolási ütemterv Beteg szerszámgépek, első­sorban esztergák Mekkája volt ez a Duna-parti üzem, éve­ken, évtizedeken keresztül. Bár nem voltak sokan — az 1975-ös létszámcsúcs sem érte el a kétszázat, kettővel ma­radtak el a kerek számtól —, szolgáltatásukra országszerte igényt tartottak: megrende­lőik 3—4 évre előre lekötöt­ték gépjavító kapacitásukat. A hirdetéssel először Kapi­tány Gáborné anyag- és áru­forgalmi vezetőt kerestem meg. Kicsit várni kellelt, mert éppen két vevővel volt el­foglalva a raktárban: — Régi megrendelőinknek, akik évek óta nálunk javít­tatták gépeiket, 60 oldalas lis­tát küldtünk ki, s ebben fel­soroltuk, milyen anyagokat, alkatrészeket kínálunk meg­vételre. Nagy részét már el is adtuk, ami nem is csoda: egy-egy a szerszámgépekhez való speciális alkatrész szinte kincs, hiánya ugyanis milliós értékű gépeket kárhoztathat tétlenségre. Az iroda falán nagy, fény­másolt táblázat, a felszámolá­si ütemterv. Vízszintes tenge­lyén az idő — januártól szep­temberig —, a függőlegesen pedig az egyes tevékenysége­ket jelentő címszavak: alkat­részgyártás, belföldi gépjaví­tás, export gépjavítás. Ja­nuárban folyamatos vonal in­dult minden címszó nélkül, majd az idő előrehaladtával egyre többet zárt le egy-egy X, jelezvén: az a munkafolya­mat immáron véglegesen befe­jeződött. / Szeptember utolsó napjára a betű két hatalmas átlóvá vál­tozva a lap tetejétől az al­jáig mindent egyszer s min­denkorra berekeszt. Sümegi József gyáregységvezetővel — akit akár a süllyedő hajó ka­pitányához is hasonlíthatnánk — körbejárjuk az üzemet. Egész műhelyrészek tátonga- nak Üresen, a padló felszedett gépek helyét mutatja. Hat év után — Már csak alig hatvanan vagyunk. Az emberek nagy többsége ugyanis — látván a gyár jövője, a felszámolás kö­rüli huzavonát — úgy dön­tött, nem várja meg az utol­só percet, saját maga keresi meg boldogulásának lehetősé­geit. (Erről a huzavonáról an­nak idején a Pest megyei Hír­lap is részletesen beszámolt. Az akkor leírtak megismét­lése helyett elégendő a cí­mek és alcímek idézése. 1978. április 30.: Gazdasági érdek — emberséggel, Rossz hangu­lat, Sokan felmondtak. 1979. március 25.: Egyenesben: szeptember végén, Lemondott az emberekről a SZIM .— vár­ja őket az Izzó.) A gyáregység vezető szavai inkább rezignációról, mint­sem indulatokról tanúskodnak: — Senkinek sem az volt a problémája, hogy miért pont ide kell építeni a vízlépcsőt, hiszen az ország érdekeit mindenki tiszteli, megérti. De hogy 1972 — vagyis a minisz­tertanácsi döntés időpontja — és 1978 között a Szerszámgép­ipari Művek vezetői nem tud­tak határozott véleményt mon­dani, hogy élnek-e a lehető­séggel, és itt Nagymaroson felépítik-e az új üzemet, vagy sem, ez megviselte az embe­reket, megingatta a bizalmu­kat — s saját biztonságérze-; tűk kívánta a mielőbbi távo­zást. Én szinte minden kilé­pővel beszélgettem, s minden­ki egybehangzóan ezen a vé­leményen volt. Igaz, ennek felemlegetése, rajtunk már nem segít, ez a begyakorlott, különleges szakmai tudású munkásgárda — mert a gép­javításhoz igenis különleges szakmai tudás szükséges — már szétszéledt. De máshol ta­lán még időben, gondolhatnak rá: soha, egyetlen gazdasági átszervezésnél sem szabad egy percre sem figyelmen kívül hagyni az embert. A bizalom a tét Természetesen, nagy baj azért nem történt, senki sem maradt munka nélkül, sőt, mint láttuk, a nagy többség már új helyén dolgozik. Leg­feljebb néhány ember arra a következtetésre juthatott, hogy nemigen lehet megbíz­ni az ígéretekben, legfeljebb a jövőben több lesz a pesszi­mista vélemény, ha a környé­ken szóba kerül egy-egy gaz­dasági változás. A hirdetésre jönnek a ve­vők, s vásárolják, viszik a fe­leslegessé vált árut. Jó lenne a tüskéken is túl­adni — úgy, hogy máshol már ne szúrjanak. Weyer Béla Népi elíenórSk vSxsgéB$ák Kár a benzinért!. Kár a benzinért, meg a gáz­olajért, ami haszontalanul füstölög el a kipufogócsöve­ken, mert a műhelyben nem állították jól be a porlasztót, az adagolót. Kár érte, ha ki- vénhedt tragacsok falják, az elfogadhatónál jóval többet fogyasztva, kár érte, ha üres platóval fut az autó, mert nem tervezték meg az útvo­nalát — néhány szögvasért, csőért, ládáért öttonnás teher­gépkocsi indul —, nem ügyel­nek a fuvarszervezésre. A népgazdaság folyékony tüzelő- és kenőanyag-fel­használása az V. ötéves terv első három esztendejében évenként átlagosan 8 száza­lékkal emelkedett. Tavaly pél- dául. több mint 1,4 millió ton­na motorbenzint, 4,5 millió tonna gáz- és tüzelőolajat, csaknem 20 ezer tonna autó­motorolajat és 62 ezer tonnát meghaladó mennyiségű diesel kenőolajat fogyasztottak a gépjárművek, erő- és mun­kagépek. Indokolt-e a fogyasztás ilyen mértékű emelkedése? — erre keresnek választ a népi ellenőrök a szeptember­ben kezdődő országos vizsgá­lat során. A vezető jobhkeze:a TTgy tartja a közhit, hogy a titkárság intézményét inkább csak a főnök­höz bejutni kívánók bosszantására ta­lálták ki. A titkárság — jelesül: a titkárnő — cerberusként őrzi a hivatal ilyen vagy olyan rangú vezetőjének szobáját; a titkárnő még a főnökhöz eljutó «leveleket, beadványokat is meg­szűri (lásd: postabontás); a titkárnő ólő határidőnapló, s jórészt tőle függ, hogy a főnök ráér-e vagy sem. Továbbá: a titkárnő afféle telefonközpont is, saját belátása szerint kapcsolja a vonalat a főnöki szobába; s a titkárnő fedezék is, aki mögé elbújhat a főnök a nemkívá­natos személyek előd (lásd: szobán kí­vül van ...). S persze nem utolsósorban a titkárnő a reprezentáció része, tarto­zéka is, kinek célszerű fiatalnak és csi­nosnak lennie, értenie kell a kávéfőzés tudományához, és az italok felszolgálá­sához, bizonyos — és nem mindig szi­gorúan hivatalosnak minősíthető — tennivalók elvégzéséhez, programok megszervezéséhez... Mindezek mellett az sem árt, ha a titkárnő nincs híján némi adminisztrációs ismereteknek, gép- és gyorsírói tudásnak. Ha ebbéli ismeretei netán hézagosak lennének, akkor sincs különösebb baj: a titkárság létszáma könnyűszerrel szaporítható adminisztrátorral, gép. és gyorsíróval, s egyéb, áz irodai ügyvitelben nélkülöz­hetetlennek számító munkaerővel. A vezetők munkaidő-beosztását elem- " ző különböző vizsgálatok rendre arra a megállapításra jutnak, hogy a vezetők túlterheltségének első számú oka a szétaprózottság, az érdemi vezetői tennivalóktól idegen rutinfel­adatok sokasága. Az egyik ilyen vizs­gálat szerint — több mint félszáz álla­mi vállalat adatai alapján — a vezetők napi munkaidejének átlagos hossza majdnem tíz óra, s ennek alig egyhar- madát fordíthatják csak a vállalati stratégiát és taktikát eldöntő vezetői te­vékenységre. A munkaidő nagyobb ré­szét olyan feladatok megoldására kény­telenek fordítani, amelyek tulajdonkép­pen nem rájuk, hanem a beosztottaikra tartoznának. A titkárság — ideális eset­ben — egyfajta szűrő lehetne, amelyen fennakadnának a szakszerűtlenül előké­szített és a vezetői döntésre váró anya­gok, a merőben felesleges jelentések, kimutatások. Ezen a szűrőn elakadhat­nának a különböző, operatív tevé­kenységet helyettesítő értekezlet-ter­vek, vagyis a titkárság — adott ecetben a titkárnő — megfelelő szakképzettség esetén nagyon sok tennivalótól mente­síthetné a munkahelyek vezetőit. Mondom: megfelelő szakképzettség esetén... S ez feltételezné, hogy a mai­nál lényegesen komolyabban vegyék nálunk a titkámőképzést, amelynek abból az alapelvből kell kiindulnia, hogy a titkárnő — túl,zás nélkül — a vezető legközelebbi munkatársa, ha úgy tetszik: a vezető jobbkeze. Nem a kávéfőzésben, nem a diktátumok gépe­lésében, nem is a főnöki dolgozószoba nyugalmának őrzésében. O árki mondhatná erre: Ugyan kérem! u Speciális titkárnőképzés?! S vála­szol erre a korszerű vezetéstudomány: Igen, speciális, az- adott szakterületnek megfelelő ismereteket nyújtó titkárnö- yképzés ... Nem szabad csak arra ha­gyatkozni, hogy a titkárnők, hosszú évek alatt, tapasztalatból szerzik meg az adott munkahelyen nélkülözhetetlen szakmai ismereteket. Ha egyszer a tit­kárnő a vezető jobbkeze, akkor miért lenne elképzelhetetlen .— a vezetői to­vábbképzéshez hasonlóan — a titkárnők utólagos képzése, s miért lenne elkép­zelhetetlen, például , iparvállalatok ese­tében vagy a kereskedelemben, pénz­ügyi intézeteknél és az államigazgatás­ban a szakirányú iskolai végzettség megkövetelése? Végtére is: szakképzett emberekkel — ésfőleg pályakezdőkkel — a titkárnői munkánál lényegesen ala­csonyabb rangú, majdhogynem semmi­féle szakképzettséget sem kívánó mun­kaköröket töltenek be. Ha ilyen ese­tekben megkövetelik a szakképzettséget, akkor ez sokkal inkább elvárható azok­tól, akiknek tevékenysége szorosan kö­tődik a munkahely irányításához. A megfelelő szakképzettségnek persze megfelelő munkakörülményekkel kell — kellene — párosulnia. A titkárnői munkahely legfontosabb berendezési darabja ma is az íróasztal. De hiányoz­nak a legfontosabb iratok, a vezetői munkához nélkülözhetetlen dokumen­táció tárolásához szükséges korszerű berendezések, sőt: sok esetben még az ’olyan egyszerű eszközök is, mint a dik­tafon, egyebekről — például a számító­gép — nem is beszélve. Ha semmi mást, csak a munkafeltételeket és a kö­rülményeket nézzük, - akkor máris meg­kérdőjelezhető, hogy a titkárnő valóban a vezető közvetlen munkatársaként dol­gozik-e. JMégis hamis a közvélemény értékíté­lete: aki ezt a nautikát igényesen, lelkiismeretesen akarja ellátni, az ko- rántsincs irigylésre méltó helyzetben. S mert 'sokan, és egyre többen vannak, akiket, úgymond, a hivatásos titkárnők kategóriájába sorolhatunk, éppen ezért munkájukat, és annak feltételeit a mai­nál sokkal komolyabban kellene ke­zelni. Vértes Csaba

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom