Pest Megyi Hírlap, 1979. augusztus (23. évfolyam, 178-203. szám)

1979-08-30 / 202. szám

VI. ÉVFOLYAM, 202. SZÁM 1979. AUGUSZTUS 30., CSÜTÖRTÖK Aszódon a középiskolában A felnőttek sikeres tanéve Az aszódi Petőfi Sándor Gimnázium és Gépészeti Szak­középiskolában az utóbbi években minden nyáron törté­nik valamilyen meglepő fel­újítás. Az idén a főbejárat és az előtér padozatát burkolták be csiszolt süttői kővel és megtették az előkészületeket az iskolamúzeum létrehozá­sára. E patinás, több mint kétszáz éves tanintézet osztálytermei hamarosan ismét benépesül­nek a tanulni vágyó diákok százaival. Fiatalokkal és idő­sebbekkel. Ugyanis a nappali mellett felnőttek részére le­velező. tagozat is működik itt. A dolgozók iskolájának ered­ményeiről, gondjairól és prob­lémáiról beszélgetünk Frajna Miklós tagozatvezetővel. Folyamatos tanulás — Milyen eredménnyel zá­rult az 1978/79. tanév? — Esti és levelező tagoza­tunk csaknem két évtizedes történetének talán legsikere­sebb éve volt a tavalyi — kezdi ismertetőjét Frajna Miklós. A három iskolaformá­ban (gimnázium, szakközépis­kola, szakmunkások szakkö­zépiskolája) összesen 70 hall­gatót bocsátottunk érettségire és örömmel mondhatom, hogy mindannyian megfeleltek. Ezt a szép sikert az áldozatos ta­nári munka mellett a hallga­tók fegyelmezett, szorgalmas tanulásának köszönhetjük. Túlnyomó többségük rendsze­resen eljárt a konzultációkra, beszámolóikra, különösen az év végi osztályvizsgákra kielégí­I tőén felkészültek. Még jobb I eredményt is elérhetnének azonban a hallgatók, ha folya­matosan tanulnának, ha min­denki megjelenne a konzultá­ciókon, egyéb iskolai foglalko­zásokon. — Komoly előrelépés tör­tént az egyes osztályok ne­veltsági szintjének az emelé­sében is. Talán szokatlannak tűnik, furcsán hangzik mind­ez, pedig a levelező tagozaton, a felnőttek körében is fontos a nevelés. Különösen,a közös­ségi nevelés, az osztályok kö­zösséggé formálása. Sokat tet­tek ezen a téren az osztály- főnökök, és a hallgatók sorai­ból megválasztott osztálybizal­miak. — A közös kirándulások, színház- és múzeumlátogatá­sok, a hagyományos szalag­avató ünnepség és bál, a bal­lagás, a záróvizsgák utáni ba­ráti összejövetelek mind meg- I annyi alkalom az egymás | megismerésére, az iskolai ok- < tatáson kívüli ismeretszerzés­re, az osztályközösségek kiala­kul ására. Háromszáz hallgató — Külön kell szólnom egy . népszerű felajánlásról. A leve­lező tagozat hallgatói, hagyo­mányos március 15-i ünnepsé­gükön négyezer forintot aján­lottak fel az iskola nappali tagozatának; azoknak a diá­koknak a jutalmazására, akik az intézmény hírnevét orszá­gos szintű tanulmányi verse­nyeken, vetélkedőkön öregbí­tették, illetve azok részére, akik tanulmányaikat kitűnő eredménnyel végezték el. | f — Ezek után szeretnénk ; hallani az 1979/80. tanév ter­veiről, problémáiról. — Az új tanévben a három iskolatípusban tíz osztályt in­dítunk, körülbelül háromszáz hallgatóval. Sajnos, már a kezdés nem úgy sikerült, aho­gyan elképzeltünk. A kevés je­lentkező miatt nem lesz a szakközépiskolában' első osz­tály. A három iskolatípus kö­zül kétségtelen, hogy ez a leg­nehezebb, de 'ugyanakkor ez ad a légtöbbet is. Még lehet jelentkezni — Ha már az üzemekről szóltunk, el kell mondani, hogy a bázisüzemünkből, az Ipari Műszergyárból is csak tíz hallgató jelentkezett az el­ső osztályokba. Bár tudjuk, hogy a gyár illetékes osztályá­nak a dolgozói jelentős szerve­zőmunkát fejtettek ki, mégis nagyon kicsinek találjuk ezt a számot. Más környékbeli ipari és mezőgazdasági üzemekben még ennyit sem tesznek. — , A hallgatóik túlnyomó többségükben tehát egyénig. el­határozásból jelentkeznek. Be­szélhetnék most országos ok­tatáspolitikai koncepcióról, közművelődési törvényről, de hiszen ezt minden gazdasági egységnél ismerik. Az alkal­mazással azonban már bajok vannak. Röviden: lényegesen nagyobb aktivitást szeretnénk a dolgozók szervezett beisko­lázásában. Egyébként a hall­gatóik felvételét az új tanévre még nem zártuk le. Várjuk az újabb jelentkezőket. A. I. VANKÖNÉ DUDÁS JULÓ- VAIj valamikor a tavaly elején, márciusban találkoztam Kalo­csán, amikor a gyermekcsoport­ját és színes festményeit szállí­tó autóbusz megállt a város fő­terén. Juló nénit nagy szere­tettel várták, kiállítására so­kan voltak kíváncsialt. Azt hi­szem, ez a kíváncsiság első­sorban munkásságának, mű­veinek, egész eddig eltelt élete fáradozásának szól. Kíván­csiak az emberek, mit alkot­hatott. mit teremthetett a naiv festő, mi az, amit meg­néznek Japánban és Ameriká­ban. megtapsolnak Olaszor­szágban és Jugoszláviában, tisztelettel és megbecsüléssel vesznek körül saját hazájá­ban. A hét végén meglátogattam Dudás Julót. Galgamácsai la­kóháza olyan, mint a többi. Nem árulkodik a benne lakók ízléséről, nem vall tulajdono­suk életeszményéről. Afféle típusház. Előtte kispad, amit ma már kevés helyen látni. Amikor kinyitom a zöldre festett kapu kisaj táját, virágos udvarra jutok. Köszönésemre kedves gyerekhang felel, s máris tájékoztat: — Nagyma­ma a műteremben dolgozik. Érződik a kislány válaszain, látszik a mosolyán, kedvessé­gén, hogy megszokta a vendé­geket. Közben a láncra kötött kutya is elhallgat, behúzódik házába, úgy gondolom, neki se szokatlan az érdeklődő lá­togató. Már hallom is Juló néni hangját. — Erre tessék, ide, fel az emeletre. — Amint az első lépcsőre lépek, Vankóné azonnal leül. — Dagadtak a lábaim, vörösek a szemeim — mondja. S mutatja a hatal­mas, 6 négyzetméteres fest­ményt, amelyen megelevene­dik, él és dalol a galgamácsai lakodalom népes vendégsere­A hazataiáiás ge, — A kerepesfarcsái kórház részére készítem — kapom a felvilágosítást. — Mellette még két munkám kerül a kórházba. Mindkettő 3—3 négyzetméteres. Az egyik a Galgamácsai gyerekjátékok, a másik pedig a Húsvéti locso­lás Galgamácsán címet kapta. Akik ismerik .Vankóné fest­ményeit, ismerik a munkáiból sugárzó derűt, a színek pom­páját, a népviseletet jellemző hímzett virágok gazdagságát és a festményeken ábrázolt dolgozó, ünneplő, szerető, éneklő, játszó galgamácsai embereket, azoknak nem ne­héz elképzelni, hogy a Juló néni által készített festmé­nyeknek nemcsak díszítő, ha­nem elsősorban gyógyító funk­ciója lesz Pest megye legszebb kórházában. Amit a kész munkák láttán gondoltam, el is mondtam az alkotónak. Vankóné levetette szemüvegét, összekulcsolta festékes ujjait, úgy válaszolt, — Jönnek'a tájházba meg ide a lakásomra messzi vidék­ről. A szomszédos országokból is, de még Ausztráliából is. Ülnek a tájház udvarán, né­zik a kerekeskutat, megnyit­ják félve és csendesen a ke­mence ajtaját, vagy ülnek bent a karoslócán, nézik a képei­met. Órákig hallgatnak, nem szólnak egymáshoz, sem hoz­zám. Nagy csend veszi körül őket, amit csak egy-egy só­hajtás .tör meg. Aztán látom, hogy egyikük-másikuk köny- nyet töröl le az arcáról. Elő­ször ezek a könnyek meg­ijesztettek engem, de nagyon sokan és sokszor' megnyugtat­tak a könnyezők, amikor el­mondták, szemükből öröm­könnyek hullanak, a hazatalá­örömkönnyei lás, a régi otthon megtalálá­sának, a visszatért gyermek­kornak meg a nyugalomnak az örömkönnyei. — Nagyon sok a látogatónk. Majer Józsefné, a tájház gond­noka és leszázalékolt férje mindig a vendégek rendelke­zésére áll, bár 'a nyitva tartá­si idő meghatározott, IS óra egy héten, de ha őket napon­ta’, százszor áthívják, százszor mennek és nyitják az ajtókat. Ragyog a tájház meg az egész porta a tisztaságtól, messziről hirdeti, szíve van a gazdának. — Az idei nyáron nem pi­hentem. Nagy terhet és fele­lősséget vállaltam a kerepes- tarcsai kórház képeinek elké­szítésével. És még mennyi mindent csináltam! Megfes­tettem az 1980-as falinaptár képeit. Mutatja a nyomdából kikerült friss művet, és so­rolja: — Január a disznótoré, október a szüreté, július az aratásé, szeptember a lakoda­lomé, május a májusfaállítá- sé. — Elkészült a Házunktája című főzős, képes tízlapos könyvecském, amely a régi falusi gyermekjátékokat idézi, a nemzetközi gyermekév al­kalmából. Hidasjáték, Katona­tánc, Dinnyevásár, Szőlőlopás. Egykori gyermekjátékok, ame­lyeket elsősorban a fantázia, a gyermeki képzelet teremtett, amikor elleste, ellopta a fel­nőttek hétköznapjainak szür­ke és kemény világából a kedveset, szépet. Ez a kép, gyermekkorunk nyomorúságá­nak egy darabja. Akkor nem volt bölcsőde, nem volt óvoda, ismeretlen volt a gyermekgon­dozási segély. Kötéllel erősí­tették, függesztették a kocsi aljához a kosarat, benne a Gyógyszer is, fűszer is A Dráva hajdani kiterjedt mocsárvilágának ritka növé­nyi emléke a kálmos, amely­nek gyökere a legértékesebb gyógyszeralapanyagok közé tartozik. A hosszú gyökereket nehéz munkával ássák ki a mocsa­rak. állóvizek iszapjából. He­lyenként térdig érő vízben kutatnak utána a füves em­berek, akiket a jellegzetes há­romszög alakú sáskalevelek vezetnek nyomra. A mocsarak e kincse gyógy­szer és fűszer egyszerre. Már a régi magyarok is használták ízesítésre, illatosa tásr a. Ha kettétörik vastag, fehér gyö­kerét, kellemes vermutillatot áraszt. Napjainkban a Herba­ria Vállalat nagykanizsai fel­dolgozó üzemében párolják, s olaját a gyógyszergyártásban, valamint a konzerv- és szesz­iparban használják fel. iőszerszekrényi'í a Ganznak A Gödöllő és Vidéke Afész veresegyházi lakatosüzemében, a budapesti Ganz Villamossági Művek megbízásából, több mint kétszáz transzformátor-vezérlő műszerszekrényt készí­tenek. Képünkön: Nagy Ferenc és Vozári Vendel lakatos a szekrények festés előtti végszerelésén dolgozik Soós Edit felvétele TANÁCSI KÖLTSÉGVETÉS Takarékos gazdálkodás Társadalmi segítséggel A második félévben a ko­rábbiaknál is jobban kell fi­gyelni a takarékoskodásra a költségvetési . gazdálkodásban — ezt állapította meg a vá­rosi tanács végrehajtó bizott­sága, amikor az első félévi gazdálkodás eredményeiről tárgyalt, A szakigazgatási szerveknek szigorúan be kell tartaniuk a terveket, elsősor­ban az alapellátásra kell szo­rítkozniuk, tilos a túlkölteke­zés. . Ami az első félévi költség- vetési gazdálkodást illeti,, a testület megállapította, hogy | az többé-kevésbé időarányos, hiszen a bevételeket 63, a ki­adásokat kevesebb mint 54 sz4zalékra teljesítették a szakigazgatási szervek. A la­kossági adók beszedése terv­szerű volt. lemaradt viszont a befizetésekkel a vállalatok és a szövetkezetek egynémelyike. Az út—híd keret 35 szá­zalékát használták fel az első félévben. Az utak karbantar­tása jó ütemben folyik. A vá­ros kommunális ellátásával kapcsolatos egyéb költségek, mint a közvilágításé, a park- fenntartásé, a köztisztaságé a tervezettnél magasabbak. Az egészségügyi és szociá­lis ágazat időarányosan gaz­dálkodott a költségvetésből reá jutó pénzzel. Mindenütt meg­kezdték a karbantartást, a gödöllői rendelőintézet első emeletén festettek, mázoltak, ugyanígy a kórházban. A bölcsődék karbantartásá­hoz társadalmi segítség is ér­kezett: a János úti bölcsőde átadó-átvevő helyiségét ki­festették, a Magyar—Szovjet Barátság lakótelep bölcsődéjé­ben pedig az elhasználódott padlószőnyeget cserélték ki. Az óvodák és az iskolák költségvetési kiadásai az első hat hónap alatt meghaladták az előirányzottat, de ezt a második félévben ellensúlyoz­ni lehet. A felújítási munkák ezekben az intézményekben is tervszerűen folytak. Művelődés Az őszi-téli programokról Kiállítás, tanfolyam Az üzemek, intézmények- közművelődési felelősei, agit­prop. felelősök, szakszervezeti és KISZ-kultúrosok vettek részt tegnap azon a tájékozta­tón. amelyen a közművelődé­si intézmények vezetői, mun­katársai számoltak b'e a város őszi-téli programjairól. Ismer­tették a tervezett rendezvé­nyeket, kiállításokat, tanfolya­mokat. A közművelődési szak- , emberek remélik, hogy ez a népszerűsítő összejövetel Is hozzájárul ahhoz, hogy mind többen érdeklődjenek a kultu­rális események iránt. SPORT - SPORT -SPORT - SPORT-SPORT Járási labdarúgó-bajnokság Nyolcból négy döntetlen Dicséret a mogyoródiaknak csecsemővel, s kész volt a ko­sárhinta. Lógott, libegett, ha a legyek, bogarak nyugton vol­tak, alhatott is a kicsi. — Hamarosan üzletekbe ke­rül az új mácsai nagylemez is. A bölcsőtől indul rajta az életünk. A baba első mosolya, tapsikolása, aztán az „áll a baba, jár a baba” boldogságot hordozó gügyögése, a Csipp- csipp csóka, a Gólya viszi a fiát mondökák kedvessége. Ami tízéves korig történt az emberpalánták életében, azt mind bemutatja a lemez. — Mindezek mellett kiállí­tásokra is készülök. A Pest megyei Múzeumigazgatóság a közeli hetekben Becsben ren­dezi meg kiállításomat. Na­gyon készülőik rá, de bevallom, hagy közelebb áll hozzám a múzeumi hónap keretében a gödöllői helytörténeti gyűjte­ményben rendezendő kiállítá­som, amely elmúlt évtizedek, az egykori magyar falu gyer­meki világképét mutatja be az érdeklődőknek. Várják kiállí­tásomat az ócsaiak, a bugyiak, a pusztavacsiak, a hatvaniak. És közben csoportokat is kell fogadnunk. Szereplésekre ké­szülünk, meghívásoknak kell eleget tennünk. Sötét este van, Vankóné nem gyújt villanyt, csak az utcai lámpa beszűrődő hal­vány fénye mellett beszélge­tünk. Látom, gyakran meg- törli a szemét, simogatja fá­radt ujjait. — Jó, hogy eljött, legalább egy kicsit pihenek. Tudja, a pihenés erőgyűjtés. Annyi mindent kellene csinál­nom. AZ EGYKORI LIBAÖRZŐ leányka messziről indult, amíg eljutott az elismerésig, a meg­ismerésig. Útközben sok min­dent le kellett győznie. Le­gyen ereje megküzdeni az egvre sűrűbben jelentkező fá­radtsággal is. Fercsik Mihály Az e heti szövetségi össze­jövetelre rányomta bélyegét, hogy hétközben is lesz for­duló. Nagyon sokan gyűltek egybe. A múlt hetet értékelve örvendetes, hogy egyetlen já­tékost sem kellett kiállítani. Dicsérték a mogyoródi kö­zönséget, amelyik sportsze­rűen viselte el a domonyiak- tól i a vereséget. A játékveze­tőkre sok munka hárul ezen a héten, hiszen a bajnoki for­duló mellett a TOT Kupáért versengő kispályás csapatok mérkőzésein is fújják a sípot. Ismeretes, hogy az első for­dulókról elmaradt az Erdő­kertes—Dány mérkőzés. A csapatok megállapodtak, hogy a találkozót december 2-án játsszák le. Nyolc mérkőzésből vasárnap négy döntetlenül végződött. A Galgahévíz—GEAC találkozót elhalasztották, a tanév kezde­te után rendezik meg. Még mindig nincs egység a Kartal II elnevezésében, van aki ezen a régi néven említi, van, aki az újat, a Verseget használja. Mivel a játékvezetői jelentés­ben is Kartal II néven sze­repel, mi is ezt használjuk. Kartal II—Vallcó 3-0 (2-0). Vezette: Unger (Darnyik). Jó iramú soortszerű mérkő­zés, a két gólt a két Zámbó testvér, István és László sze­rezte. Túra—Nagytarcsa 6-2 (2-1). Vezette: Rácz (Molnár). Színvonalas és sportszerű mérkőzés, 2-2-ig egyenrangú ellenfelek küzdelmét láttuk, ezután feljavult a Túra és ilven arányban is megérde­melten nyert. Isaszeg—Hévizgyörk 1-1 (1-9). Vezette: Maszlag (Széki). Küzdelmes összecsapás, mindkét gólt az isaszegiek rúgták. Pécel—Veresegyház 3-3 (1-3). Vezette: Máté (Bodor, Keg- lovits). Jó .iramú, kemény mérkőzés, a veresegyháziak igen jól kezdtek, kétgólos vezetésre tet­tek szert. Szünet után a péce- lieknek sikerült kiegyenlíte­niük. Mogyoród—Domony 2-4 (1-3). Vezette: Imre (Burkovics). A domonyiak korszerű já­tékot mutattak be, megérde­melten győztek az enerváltan játszó hazaiak ellen. Dány—Bag 3-3 (2-3). Vezette: Czene (Hegedűs, Varga). Nagyáramú mérkőzés, már a 15. percben 2-2 volt az ál­lás. A lelkesen játszó bagiak, akik megszerezték a vezetést is, rászolgáltak a döntetlenre. A találkozónak igen sok né­zője volt. Aszód—HMSE 2-1 (1-1). Vezette: Surman (László, Urbán). Noha győzött, az Aszód nem nyújtotta a tőle megszokott játékot. A két pontot a sze­rencsének is köszönheti, hi­szen a Honvéd igen lelkesen és jól játszott. A döntetlen igaz­ságosabb lett volna. Zsámbok—Erdőkertes 2-2 (2-2). Vezette: Legéndi (Födi). Jó iramú mérkőzés, igazsá­gos döntetlen.­Ifjúságiak: Isaszeg—Hévíz- györk 1-1, Dány—Bag 2-1, Pé­cel—Veresegyház 6-3, Mogyo­ród—Domony 4-0, Zsámbok—» Erdőkertes 4-0. Serdülők: Valkó—Dány 0-4, Erdőkertes—Gödöllő 1-1 Kar­tal—Pécel 6-4, Iklad—Veres­egyház elmaradt, a veresiek- nek nem volt meg a sportor­vosi igazolásuk. Csiba József

Next

/
Oldalképek
Tartalom