Pest Megyi Hírlap, 1979. augusztus (23. évfolyam, 178-203. szám)

1979-08-29 / 201. szám

1979. AUGUSZTUS 29., SZERDA ZZn ^d/Tjt -m t/llífl av Összefogással Parkosítás, iskolabővítés Nagy kát ári — Négy tanteremmel bő­vül a közeljövőben mindkét nagykátai általános iskola — mondta Lendvai Gábor, a nagykátaj nagyközségi tanács költségvetési csoportvezetője. — Az 1. számú iskola termeit a tanév elején, a 2-es új épü- letszámyát októberben vehe­tik birtokukba a gyerekek. A legkisebbek számára jövőre épül föl két ütemben a 60 gyermeket befogadó bölcsőde, először a negyven, majd a húszs2emélyes szárny készül el év végéig. Tíz házból álló lakótömb egyik épületét is átadják no­vemberben, a többit december végéig. Az első félévben 9 millió forint értékű társadal­mi munkát végeztek i'tt — el­sősorban két Pest megyei üzem. A Magyar—Koreai Ba­rátság Tsz a parkok rendezé­sében, a Pest megyei Üt- és Hídépítő Vállalat az utak fel­újításában nyújtott segítséget. Répamenetrend A Volán és a cukorgyárak szerződése Az ötéves keretszerződést pontosítva a Volán Tröszt és a Magyar Cukoripar megkö­tötte az idei szállítási megál­lapodást, amely szerint szep­tember elejétől a feldolgozási idény végéig több mint 1,9 millió tonna répát fuvaroz el az ország legnagyobb közúti közlekedési szervezete. A szer­ződésnek megfelelően 260 ezer tonna répát közvetlenül a földekről, a betakarító gépso­rok álól szállítanak a gyárak­ba, a többit a prizmákból és a rakodóhelyekről viszik a te­herautók az üzemekbe, s csak­nem 400 ezer vagon répát fu­varoznak a lerakótokból a vasútra is. b ■ Lakástextildivat — jövőre Tíz biennálédljból öt a Budaflaxé A IV. ipari textilművészeti biennalen, Szombathelyen tíz díj^t adtak át az iparművé­szeknek, textiltervezőknek. En­nek felét a Budaflax Lenfonó- és Szövőipari Vállalat terve­zői nyerték. Tóth Ilonát, a gyártmányfejlesztési és min- tázási osztály vezetőjét kér­deztük meg a kimagasló siker előzményeiről. Természetes karakter — Azt hiszem elsősorban annak köszönhetjük, hogy a pályázati felhívásnak szinte szó szerint eleget tettünk. Vagyis olyan lakástextil-csa­ládokat terveztünk, amelyek legalább három-négy elemből álltak. A sötétítő és fényát­eresztő függönyök, a bútor­szövetek, tapéták, abroszok egy-egy családon belül jel­legükben, mintájukban, szín­összeállításukban harmonizál­nak egymással. Szerencsés adottság, hogy vállalatunknál ilyen széles skálában nyílik lehetőségünk a gyártásra. Mi ezt ki is használtuk, elképze­léseinket egymás közt és lak- berendezővel is többször meg­vitattuk, mielőtt a nyilvános­ság elé léptünk volna velük. Egyébként a színösszeállí­tásnál az 1980—1981-re előre- jelzett divatos árnyalatokat alkalmazták. A tiszta fehér, a nyers és a tompa színek do­minálnak. Igyekeztek a len természetes karakterét érvé­nyesíteni, elegáns megjelené­sét hangsúlyozni, s ez annál is könnyebb volt, mert egyezik a következő évekre várható di­vatirányzattal. Valamennyi kiállított áru­juk nagyüzemi gyártási tech­nológiával készíthető, s ez azt is jelenti, hogy a kereskdelem megrendelése szerint rövid határidőn belül szállítani tudnak. De érdeklődik-e majd a kereskedelem a biennálédí- jas cikkek iránt? Vita, rábeszélés Ez még a jövő titka, mond­ják a tervezők nem túl biza­kodóan az első kellemetlen ta­pasztalat birtokában. A ter­veknek megfelelően ugyanis már a kiállítás alatt árusítot­ták volna a szombathelyi Bo­rostyánkő áruházban az egyes cikkeket. Az LSZV a szerve­zők kérésére soron kívül le­gyártotta a kis tételeket. Az áruház azonban a megnyitás után öt nappal jelentkezett csak hosszas vita, rábeszélés után az áruért, de akkor is mindössze egy töredékét vet­te át a termékeknek. — Nem mondhatjuk, hogy elkényeztet bennünket a ke­reskedelem. Valahogy mindig kételkedéssel fogadják az újat. Korszerű anyagokat, mintá­kat tervezünk, igyekszünk a közízlés megfelelő formálásá­ra, a magasabb szintű igények kielégítésére, hiszen ez a fel­adatunk, de a gyakorlati ered­mény sokszor elmarad — mondja Tóth Ilona. Természetesen, most pár nappal a díjak átvétele után még nem lehet megjósolni mi­lyen is lesz valójában az új és a legkényesebb ízlést is kielégítő lákástextil-családok fogadtatása. Vető Márta, Ve- rebiné Bartók Éva, Brányi Árpádné, Schwartz Jenőné, Szőrfy Károlyné biennálédí- jasok és a többiek is egyelő­re örülnek a sikernek. Várják a vásárlók — Bízunk benne, hogy ter­veink végül is nem maradnak az íróasztal fiókjában^ hanem Lakásavató Piliscsabárt Két szoba, összkomfort - segítséggé — Á községi tanácsnak még soha nem volt ilyen jelentős lakásépítési kerete, mint most. Mégis őszintén szeretnénk meg­köszönni a vállalatoknak, ter­melőszövetkezeteknek azt a segítséget, amit a nagycsalá­dosok új otthonának felépí­téséhez nyújtottak... Önzetlen segítők Gáspár Ferenc, a piliscsabai nagyközségi tanács elnöke. Az ő szavait jegyeztük azokban az ünnepélyes pillanatokban, amikor a minap felavat­ták a nyolc kétlakásos iker­házait, s valamennyi ott­honba nagycsaládosok költöz­hettek. Mindenki segített és cselekedett, ezért alig egy esztendő alatt sikerült tető alá hozni az otthonokat. Vál­lalatok, üzemek, intézmények, s mindenekelőtt a környék legnagyobb gazdasága, a Ma­gyar-Bolgár Termelőszövet­kezet járult hozzá — jelentős társadalmi munkával is — a gyors kivitelezéshez. S persze szólni kell arról is. hogy a piliscsabaiak sem nézték öl­hetett kézzel az építkezést: üvegeztek és festettek. Ennek is köszönhető, hogy az építke­zés alig több. mint hárommil­lió forintba került. S hogy mennyire szükség volt az új otthonokra, azt bizonyítja a statisztika: Piliscsaba lélek­száma több, mint hatezer, s a nagycsaládosok száma 135. Kik azok. akik az ünnepé­lyes avatás pillanataiban át­vehették a lakáskulcsot? A boldog beköltözők valameny- nyien négy-öt gyermeket ne­velő családok, s ráadásul ad­dig valamennyien rossz körül­mények között éltek. Érthető hát. hogy örömük határtalan volt: az átadást követő pil­lanatokban nem volt könnyű egyiküket sem szóra bírni. Ám, amint ilyenkor szokás, azonnyomban elkezdődött va­lamennyi lakásban a tervez- getés időszaka: ide kerül a gyerekágy, az ajtó mellé tesz- szük a szekrényt, s az ablak­hoz közel kerül majd a dí­vány ... A legboldogabb nap Egy a nagycsaládosok közül: Sóki Erzsébet, aki hat gyer­mekével kapta meg a lakást. Egyedül neveli csemetéit. S amíg a gyerekek birtokba vet­ték az új lakást, az édesanya ezeket mondta: — Életem egyik legboldo­gabb napja ez a mai. Eddig szükséglakásban éltem gyer­mekeimmel nehéz' körülmé­nyek között. Egy hónapja kö­zölték velem a tanácson, hogy mi is ideköltözünk. Teljes az összkomfort: két nagy szobánk fürdőszobánk és konyhánk van. Jelenleg gyermekgondo­zási segélyen vagyok, de mi­vel még sok mindent be'kell szereznünk, elhatároztam, hogy visszamegyek dolgozni. Hely­ben keresem kenyerem a sü­tőiparnál, mint fűtő. Nagy szükségünk van most a pénz­re! A lakásban ott az egész csa­lád: a legnagyobb fiú 14 esz­tendős, s most megy vájáripa­ri tanulónak Annavölgybe. Azután a kisebbek: az egyik apróság óvodás, a másik böl- csődés. ketten már iskolások, s a legkisebb másfél éves. Az apróságok ismerkedtek az új otthonnal, szemmel láthatóan szokatlan volt még számukra a tágas ablakon beszűrődő napfény, a szép szoba, az íz­léses konyha, s a két kényel­mes elrendezésű szoba. Megváltozott körülmények Sókiéknak egy csapásra meg­változtak a körülményeik. Csakúgy, mint a többi beköl­tözőnek. Köszönet és elismerés mind­azoknak, akik két kezük mun­kájával lehetővé tették, hogy a nagycsaládosok jobb életet kezdhessenek. A kényelmes minden igényt kielégítő két szoba összkomfortban. Sós Péter eljutnak a vásárlókhoz, akik­nek szántuk őket Mi igyek­szünk megnyerni a kereskedni • met ügyünknek, megkeressük az áruházakat, bemutatjuk mintáinkat, érvelünk. Talán sikerül elérnünk, hogy ők is vállaljanak egy kis kockáza­tot — mondja befejezésül az osztályvezető. Jogos törekvés, hogy a zsű­ri és lakberendezők elismeré­se után munkájuk értékét a vásárlók körében is szeretnék lemérni. A végső cél a lakás- kultúra fejlesztése és ezt az ipar és kereskedelem csak együtt valósíthatja meg. Szénási Éva Taksonyi műszergyártók A Llgnifer Szövetkezet taksonyi elektromos részlegében idén 1200 turboquantót gyártanak kül­földi megrendelésre. A műszerrel — ez gázok és folyadékok áramlásának mérésére szolgál — az orenburgi gázvezeték ellenőrző állomásait is felszerelik. Barcza Zsolt felvétele Az asztalon színes leporel­lók: az egyiken a kassai szé­kesegyház, a másikon a lőcsei városháza látható, Mikszáth: Fekete városának helyszíne. Lapozgatjuk az albumot, a fo­tókon turisták mosolyognak nyári öltözékben, felszabadul­tan, vidáman. A felejthetetlen, a közelmúltban lezajlott há­romnapos csehszlovákiai ki­rándulás emlékét őrzik a fel­vételek: ez az utazás kétség­kívül rendhagyóinak számít. A világlátó csoport tagjai ugyan­is a Pomázi Munkaterápiás Intézet kiskovácsi C osztályá­nak gyógykezeltjéi közül ke­rültek ki. S tegyük hozzá: or­szágos viszonylatban is egye­dülálló kezdeményezésről van szó, hiszen ehhez hasonlóba "idehaza még nem vállalkoz­tak. Önállóságra nevelés Miként kerülhetett sor hu­szonöt gyógykezelt háromna­pos csehszlovákiai kirándulá­sára? — kérdeztük dr. Ador­jánt Ferenctöl, az intézet osz-i tályvezető főorvosától, a kül­földi utazás kezdeményezőjé­től. v — Elöljáróban annyit: az elmebetegek rehabilitációja lépcsőfokok sorozatából áll. Ennek egyik láncszeme a re­habilitációra törekvés, hogy gyógykezeltjeinket önállóság­ra neveljük, a betegeknek kellő önbizalmuk legyen az élethez. Vagyis minél in­kább erősíteni kell ben­nük azt a tudatot, hogy egy­szer a saját lábukon is meg­állnak, s önerőből boldogul­hatnak. Mindezek mérlegelé­sével határoztuk el a csehszlo­vákiai kirándulást, s az önkor­mányzati szervek segítségével kiválasztottuk azt a huszonöt beteget, akikkel felelősséggel vállalni mertük ezt az utazást. A teljes képhez hozzátartozik: közülük 20-an skizofrének voltak — tizenhét éves beteg- ségtörtánettel — míg öten pe­dig oligofrének, szellemileg visszamaradottak. — Az Intézeten kívül támo­gatták-e elképzelésüket? — Örömmel mondhatom, hogy a legteljesebb ' mérték­ben. Mindenekelőtt szeretnénk köszönetét mondani a Belügy­minisztérium, vglamint az Egészségügyi Minisztérium il­letékeseinek, akik messzeme­nően támogatták betegeink csoportos útlevélkérelmét. Sok segítséget kaptunk dr. Korok­nál Bertalan igazgató főorvos­tól. Az adminisztratív ügyin­tézésben pedig munkatársaim közül Végh Magdolna pszicho­lógus vállalt jelentős részt Egyébként a kirándulásra so­kan jelentkeztek, közülük azo­kat válogattuk ki, akiknek re­habilitációs lépcsőjéhez az uta­zás valamilyen téren' támoga­tást adhatott. Az utazók közé pedig az a huszonöt beteg ke­rült, akik a közösségben vég­zett munkájukkal kiérdemel­ték azt Intézetünk gyógyító .tevékenységében' egyébként fo­kozott szerep jut a munkának: ipari és mezőgazdasági tevé­kenységük által előállított bruttó érték az idén eléri a kilencmillió forintot! S a jól dolgozó gyógykezeltek számá­ra ez az út amolyan jutalom- kirándulásnak is beillett. Két éjszaka szállodában — Hogyan viselkedtek a csoport tagjai az utazás alatt? — Csehszlovákiában jár­tunk, Kassán, Lőcsén és Kés­márkon autóbusszal. Nagy megnyugvás valamennyiünk számára, hogy kijelenthetem: a három nap alatt semmiféle nem várt pathológiás maga­tartás vagy fegyelmezetlenség nem fordult elő. Az úti tervet egyébként az IBUSZ állította össze — egészségesek számá­ra. Az idegenvezető ismerteté­seit figyelmesen hallgatták, s nemegyszer kérdeztek, további magyarázatokat kértek. Két éjszakát 'töltöttünk két külön­böző szállodában két-három ágyas szobákban. A betegek naponta szedett gyógyszereit névre szólóan előre csomagol­va vittük magunkkal. így a gyógyszerosztás menet közben is zavartalan volt. — Szerveztek-e egy-egy rü- ros megtekintése során szabad idős programokat? — Igen. Egy-egy város meg­tekintése után a betegeknek riéhány óra mindig rendelke­zésükre állt, amikor a kísérők vezetésével kis csoportokat alakítva sétálni indultak. Töb­ben viszont kérték, hogy ön­állóan vagy a legközelebbi ba­ráttal mehessenek el város­nézésre. Ezt is engedélyeztük. A megbeszélt időpontra mind­annyian pontosan visszajöttek. A gyógyszerosztásból sétájuk miatt kimaradt betegek visz- szatártükkor saját maguk kér­ték a szükséges tablettákat. Valamennyien kellő önállósá­got és fegyelmet tanúsítottak a három nap alatt. Az orvos számára jelentős sikerélmény, hogy utazó betegeink nem az idegen környezet nyomása alatt megszeppent és vezetőik köré csoportosult tétova em­berek benyomását keltették, hanem sokkal inkább öntuda­tos, magabiztos egyénekét. — Ha most újra kezdhet, nék a csehszlovákiai kirándu­lás szervezését, mi lehne az, amit másképpen tenne? — Nyolc kísérőről gondos­kodtunk. Ez a látszólag nagy létszám kétségkívül saját ma­gunk aggodalmát és szorongá­sát is tükrözte. Igaz viszont, hogy ez a létszám abból is adódott, miszerint két kísérő részvétele az utolsó pillanatig kétséges volt, ezért pótkísérők beállításáról is gondoskodtunk. A betegek fegyelmezett maga­tartása rácáfolt minden előze­tes várakozára: ha most újba kezdeném a szervezést, nem nyolc, hanem csak öt kísérő­vel kelnék útra: egy orvossal és négy nővérrel. Nyáron ismét utazás — Milyen hatást váltott ki az osztályon a kirándulás? — örömmel tapasztaltuk, hogy nemcsak az utazók ma­gatartásában érződik a három­napos élmény an Vág, hanem mindez az egész osztály terá­piás légkörére, hangulatára is jó hatást gyakorolt. Hiszünk abban, hogy kezdeményezé­sünk — amely Magyarorszá­gon az első volt — egy új lé­pést jelent a pszichiátriai be­tegek társadalomba való befo­gadása és rehabilitációja út­ján. Ami pedig a jövőt illeti: minden bizonnyal folytatódik a kezdeményezés. A Pomázi Munkaterápiás Intézetből a következő nyáron 25 gyógyke­zelt néhány napra Lengyelor­szágba vagy Bulgáriába uta­zik. De maradjunk még a je­lennél: tisztelet és elismerés mindazoknak, akik az idei ki­ránduláshoz nélkülözhetetlen segítséget nyújtottak. Falus Gábor ,wÍ#ÍFSK0LÁBA KIRÁNDULÁSHOZ A BARÁTOKHOZ . 0 <9 . ■V""' isV« 1 av LÁNYOKHOZ > © © * 'Ml*1 ■ J*«'JE».W * e'®a8®**r forgalomba hozza a “®®®0*0®®®2®0®2®«®a°5 a®«.0«®WWW5*®®®( bMAEBBSjSP 5*2® „e.i MOBBL P5•••ő®í®5®«®ő®«*S • «85:8 »V.V. WM mm Rehabilitáció - lépcsőfokonként A Pomázi Munkaterápiás Intézet kezdeményezése

Next

/
Oldalképek
Tartalom