Pest Megyi Hírlap, 1979. augusztus (23. évfolyam, 178-203. szám)

1979-08-02 / 179. szám

Vecsés Összefog a lakosság Járda és sportpálya Vecsésen a nyári hónapok­ban tovább folytatódik a jár­daépítés. A lakosság társa­dalmi munkában végzi el a batonozást, az anyagot a nagy­községi tanács biztosítja. Eb­ben. az évben a Vörös Hadse­reg, a Somogyi Bacsó és a Margit utcában rakják le a betonlapokat. Ugyancsak Vecsésen hama­rosan megkezdik az öregek napközi otthonának átalakí­tását, amelyet a helyi gazda­sági egységek vállalták. A községi könyvtár udva­rán sportpályát építenek a fiatalok, amelyet hamarosan birtokukba vehetnek. Nyáregyháza Tanácstagok csoportülése Augusztus 8-án tanácstagi csoportgyülést tartanak Nyár­egyházán, amelynek napi­rendjén szerepel a tanácsi és nem tanácsi szervekkel való együttműködés idei tapaszta­latainak megtárgyalása, és az elkövetkezendő feladatok kijelölése. A PEST • AA E G Y B I H í R L A P * K U L Ö N K I A D Á 5 A ' XXI. ÉVFOLYAM, 179. SZÁM 1979. AUGUSZTUS 2., CSÜTÖRTÖK­Hosszú, forró, de nyugodt nyár Ellenőrzik az éttermeket, büféket Általában kielégitőek a KÖJÁL tapasztalatai A Pest megyei Közeaészség- ügyi Járványügyi Állomás mo- nori kirendeltsége a nvári hónapokban rendszeresen el. lenőrzi a vendéglátó egysége­ket. Főleg az éttermeket, presszókat, büféket keresik fel gyakran az egészségügyi ellenőrök. A nyári szezon első felére visszatekintve megállapítot­ták, hogy járásunkban a ven­déglátóipari helyeken a hi­giénés helyzet összességében megfelelő. A jegyzőkönyvek azonban helvi mulasztásokról, hibákról is tanúskodnak. Kérdések és válaszok Percek a napból Reggel van még, de csúcs- forgalom a monori telefon- központban — áthallások, kat­togás, idegen hangok a kagyló­ban. Szegény központosok — sajnálkozom —, a munkaidő kezdetén már a mélyvízbe kell ugraniuk, szusszanni sincs idő... De hát a telefon végül is beszélgetésre való, s nekem is három hívást kell lebonyo­lítanom egymás után. Elsőként a rendelőintézetet hívom. Kat­tog a membrán, mondom a számot, ,a központos hölgy szólal meg: — Most meg mit kér a töké­letlen ...? Hideg zuhany. Még hogy én?! De a hang szerencsére folytatja: — Bocsánatot kérek, nem oda szóltam, de hát ami itt most zajlik... Megnyugszom. Ezek szerint a tökéletlen nem én vagyok. Ez is valami. Szombaton a monori Üjabb telefon, nem volt kenyér üzletekben — mondja a tele­fonáló panaszos, mellesleg ré­gi ismerős és abszolút szavahi­hető ember. Órákig álltak sor­ban a Marx-ligeti kenyérpavi­lon előtt, neki is jutott még az áruból, amiről otthon derült ki: sótlan, ehetetlen. Nézzünk utána, miért? A monori sütő­üzem vezetője, Petróczy Attila felháborodva tiltakozik: — Hát ez aztán nem igaz! Legkésőbb negyed tizenkettő­kor kint volt a kenyér minden üzletben és az égvilágon sem­mi baját nem állapították meg! — Ez biztos? — Kérdezzen meg bárkit! Megkérdezek. A „bárki” is azt mondja, hogy szombaton a Kossuth Lajos utcai kis ABC- ben is órákig vártak a ke­nyérre. A Janus arcú igaz­ság ... De most melyik vajon az igazi arca? K. Zs. Jegyzet A két ütés Nagy késéssel érkezett meg a Budapest Keleti pályaudvar­ra a vonat. Az utasok morgo­lódva szálltak föl a kocsik­ba. Siettek az ablakhoz, hogy a kis asztalkákra lehajtva fe­jüket, szokás szerint kénye­lembe helyezkedjenek a fá­rasztó éjszakai műszak után. Ám az álmosság a hosszú vá­rakozás miatti bosszúságtól ki­röpült a szemükből, így hát megeredt a szó a felajzott hangulat nyomán. Ki-ki el­mesélte szomszédjának, hogy milyen sérelmek érték a vas­úti közlekedésben. A szerelvény közben — végre! — elindult, s mire jól összemelegedtek a beszélge­tők, már Rákoshegyen vesz­tegeltünk. A szerelvény mel­lett vasutasok kis társasága állt, élvezték a friss reggeli szellőt, a langy-meleg napisü­tést, és élénk hangon terefe- rélgettek az utasok közlekedé­si moráljáról. Az utas már fizetett a vas­úti restiben »— kezdte törté­netét a legidősebb — amikor észrevette, hogy elindult a vo­nat. Keresztben átrohant a vágányokon, majd fölugrott, a már mozgó kocsi lépicsőjére. Nem is lett volna baj, ha egy Pillanat alatt el tudia dönteni hogy a fogódzkodót, vagy a sörösüvegét szorítsa-e job­ban. A hozzám érkező bew.éd- foszlányokbó! kihámoztam a bőszoknyás vidéki nénike ese­tét is. aki annvira a peron szélén állt. hogy amikor a gvorsvonat átrobogott az ál­lomáson. egy kiálló forgó ál­kérész elkapta a szoknyáié* Mér jó darabig ii“sr+eetté> egymást — és bennünket — a vasutasok történeteikkel, ami­kor végre sípszó harsant A jegyvizsgáló hangját hallot­tam, amint éppien rendre uta­sított valakit, majd a sze­relvény nekilódult a nyílt pá­lyának. Ekkor kihajoltam egy kissé az ablakon. A követke­ző másodpercek meseszerűnek tűntek, mintha az imént hal­lott valamelyik történet eleve­nedett volna meg előttem. Néhány tizenéves srác ló­gott a peronlépcsőkön, pon­tosabban a már sebesen ha­ladó szerelvény mellett futot­tak, miközben félkézzel ka­paszkodtak. Amikor már nem győzték szedni a lábukat, erős nekirugaszkodással fölhúzódz- kodtak a lépicsőre. A kalauz csak tessék-lássék porolt a gyerekekkel. Beleunhatott már az örökös „akadékoskodásba”, a kamaszok ízetlen visszafe- leseléseibe. de inkább talán abba, hogy ilyen esetekben nem számíthatott a felnőtt utasok segítségére. Eszembe jutott azoknak a maglódi fiúknak az esete, akik egy-két évvel ezelőtt azzal ej­tették ámulatba a „nézőközön­séget”, hogy a már sebesen haladó vonatból ugráltak ki az állomás betonperonjára. Ak­kor láttam őket utoljára, amikor az egyik ugrás nem si­került Az ifjú „artista” ke­ményen megütötte magát. A haverok segítségével feltá- pászkodó fiút felnőtt kezéből származó pofon is várta a földet érés után. A két jókora ütés valóban ki józanító lehetett. Hogy me­lyik volt hatásosabb, nem tudom, de hogy egyiknek sem lett volna szabad bekövetkez­nie, abban biztos vagyok, s abban is, hogy mindkettőt meg lehetett volna előzni. A. L. A. Általános tapasztalat, hogy a Monorvidéki és az Alsó-Tá- piómenti AFÉSZ-ek üzleteiben iobban betarthatók az egész­ségügyi előírások. Ugyanez nem mondható el a Pest ma­gyei Vendéglátóipari Vállalat egységeiről, amelyekben főleg objektív nehézségek gátolják a jobb munkát. Hasznos tanácsok Eddig egyetlen ételmérge­zés sem történt, s nem túlzás azt állítani, hogy ez a szeren­csének is köszönhető. Néhány évvel ezelőtt még gondot oko­zott a főzött fagylalt árusí­tása. Azóta már megszűnt a gond. hiszen valamennyi ven­déglátóhelyen porfagylaltot árusítanak. Mindössze egyetlen kifőző van, Pilisen egy ma­gánkiskereskedő cukrászdájá­ban. A KÖJÁL járási kiren­deltsége még a fagylaltsze­zon előtt felülvizsgálta az árusítással foglalkozó egysé­geket, s a dolgozókat is el­látták hasznos tanácsokkal. Általában elmondható, be­tartják a szabályokat, bár a fagylalt minősége sokszor ki­fogásolható. Valamennyi fagy­laltot árusító egység, minden keverésből köteles mintát ven­ni, s azt 72 óráig meg kell őrizni. A KÖJÁL-ellenőrök a ta­pasztalt hiányosságokról fel­jegyzést készítenek, arról tá­jékoztatják a vállalatok, szö­vetkezetek vezetőit. Sajnos, a figyelmeztetés gyakran süket fülekre talál. A monori Hangulat-presszó­ban például a fagylaltkeverő kis helyiség újrameszelését kérte ' az üzemeltetőtől a KÖJÁL. A többszöri ígéret el­lenére sem történt meg ez a munka. Per a Fülemüléért Vasadon, a Fülemüle nevű egység két dolgozóját a közel­múltban pénzbírság megfize­tésére kötelezték, az üzletben tapasztalható rendetlenség, piszok miatt. Ezt az egységet a Pest megyei Vendéglátóipari Vállalat üzemelteti. Sokáig perben álltak a MonorvidéKJ AFÉSZ-szel, amely át akar­ta venni az egységet. Az épü­let alagsorát az ÁFÉSZ ki­festette, rendbehozta, mégsem költözhettek be, mert a pert elvesztették. A Pest megyei Vendéglátó Vállalatnak vi­szont állítólag nincs pénze új berendezések vásárlására. így továbbra is a koszos, úgyne­vezett „gombában” folyik a vendégek kiszolgálása. Az MTI múlt heti jelenté­se szerint az idén eddig 202 gombamérgezés történt az or­szágban, s ebből 163 eset jú­liusban. Harminckilenc alka­lommal a gyilkos galóca oko­zott mérgezést, összesen mint­egy 100 ember életveszélyes megbetegedését és 15 személy halálát idézte elő, több kis­gyermek is áldozatul esett A járásban Vecsésen is feljegyeztek egy gombamérge- zést. három személyt szállí­tottak kórházba, szerencsére a mérgezés csak enyhe lefolyású volt. A KÖJÁL felhívja a figyel­met. hogy a gombagyűjtők szívleljék meg azt a jó taná­csot, hogy az általuk szedett gombát csak akkor használ­ják fel. ha biztosan meggyő­ződtek annak elfogyasztható- ságáról. Hiányzó gombaszakértők Gondot jelent, hogy a járás­ban a piacokon nincsenek gombaszakértők. Vállalkozók lennének, de a vizsgálathoz egy külön helyiségre lenne szükség, amely a legtöbb köz­ségben nem áll rendelkezésre. A nyári napközikbe is gyak­ran ellátogatnak az egészség- ügyi ellenőrök. Általános ta- piasztalat, hogy kevés a játék a gyerekek részére, a foglal­koztatottság így csak részben biztosítható. A jövőben fel­tétlenül jobban kell megszer­vezni a nyári napköziket, hogy a gyerekek jól érezzék magukat ezeken a helyeken. Gér József Fabulon - [cserről Az - első félévben csaknem 5 millió, különböző méretű Fabulon-zárókupakot gyártottak a Politechnika Ipari Szövet­kezet ecseri részlegében. Képünkön: Harmatos Mihályné kis méretű Fabulon-kupakot készít a fröccsöntő gépen. Barcza Zsolt felvétele Kevesen ismerik Gyors, sokat tudó gépek Két és fél millióba került a beruházás Több mint egy esztendeje már, hogy felavatták Monoron a Pest megyei Szolgáltató és Csomagoló Vállalat jól felsze­relt Patyolat-szalonját a Kos­suth Lajos utcában, a Gelka- szerviz és a takarékszövetke­zet szomszédságában. Okos, sokat tudó gépiek álltak akkor munkába, s az avatásnál jelen levő vállalati és a helyi veze­tők azt várták: a két és fél milliós beruhá­zással készült szalont egy­re többen veszik majd igénybe, s ezzel is tökéle­tesedik a járási székhelyen a szolgáltatás. Nem egészen így történt. Régi igazság, hogy a jó bornak is kell cégér, a Patyolat-szalon esetében sincs ez másképp. Ellátás — gondokkal Megoldásra várva — szomjasan A szállítókra is számítanak Amint egyik korábbi szá­munkban beszámoltunk róla, a gyömrői vasútállomás terüle­tén üzemelő 579-es utasellátó egység vásárlói és dolgozói kölcsönösen elégedettek egy­mással. A kis piavilon havonta csaknem 200 ezer forintot for­galmaz. Ebből az összegből mintegy 25—28 ezer forintot tesz ki a havonta eladott 9—10 ezer sajtótermék. A többi árut — a bazár- és egyes üdítőital­féleségek kivételével — a Mo­norvidéki Áfész szállítja. Nehéz rekeszek A szállítókkal általában jó az utasellátó egység dolgozói­nak kapcsolata, de mint a pia­vilon két eladójának, Varró Sándornénak és Plavecz Mi- hálynénak a szavaiból kiderül, egyes esetekben súlyos gond­jaik támadnak az üdítő italok átvétele körül. Ugyanis Gyom­ron, a vasútállomás területére gépkocsival nem lehet bejutni, sem az aluljáróba, sem a pe­ronra fölhajtani. így marad az évek óta „bevált” módszer, a vasúti vágányokon keresztül való cipekedés, ami a bazár­áru, édesség és egyéb kis sú­lyú portéka esetében még vi­szonylag elviselhető fizikai megterhelést jelent. Ám a sú­lyos kólásrekeszek baleset- mentes szállítása, cseréje már a rakodómunkások számára is külön megterhelést jelent. Át a síneken Varró Sándomé elmondta, hogy raktárhelyiségük méreté­hez képiest sok üdítőt árusíta­nak. Kéthetenként mintegy 30 rekesz Star-féleség fogy és 400—500 Sió-lé. Szállítóik — a Pest megyei Pincegazdaság Nagykátai Pincészete, a Buda­pesti Szeszipiari Vállalat Óbudai Szeszgyára, a Monor­vidéki Áfész és az Utasellátó — közül csak az Utasellátó Vállalat juttatja el hozzájuk vasúton az árut. Igaz, a fel­soroltak közül elsősorban a nagykátai pincészetnek van reális lehetősége a vasúton való szállításra, de mind a mai napig még nem használta ki ezt a kínálkozó lehetőséget. Kérdésemre Bodrogi János állomásfőnök elmondta, hogy jól isméri az utasellátó dolgo­zóinak problémáját, s a maga módján igyekszik is segíteni ezen. Ám a mindössze egyet­len fizikai állományú dolgozó­juk sok feladata — például a váltótisztítás és egyebek — nem teszi lehetővé a rendsze­res segítségnyújtást, ö mint állomásfőnök kénytelen, elnéz­ni a síneken való közlekedést, ha a pavilon dolgozói meg­szervezik a figyelést, de ugyanakkor maga az Utasellá­tó Vállalat tiltja azt dolgozói­nak. A szállítók szintén elége­detlenkednek a rossz rakodá­si feltételek miatt, s ezért újabban egyre gyakoribb, hogy egyszerűen visszafordulnak a kólásrekeszekkel. Ilyenkor — mint általában — az utasok sínylik meg a legjobban, mert vagy szomjasan szállnak föl a vonatra, vagy elhagyva az ál­lomás területét, betérnek a két közeli italmérésbe — ahol már nem biztos, hogy kólát isznak —, esetleg a szemközti ABC- áruházat keresik föl, kockáz­tatva, hogy lekésik a közvetle­nül a megafonban elhangzó tájékoztatás után befutó sze­relvényt. Közös érdek Mint az elhangzottakból is megállapítható, az állomásfő­nök és az utasellátó egység dolgozóinak érdekei — a bal­esetmentes szállítás — közö­sek, ám a megoldás kulcsa aligha a helybeliek kezében van. Aszódi Antal László — Különös — mondja Ka- josné Polonyl Ilona, a szalon vezetője —, de még mindig ke­vesen tudják, hogy létezünk. Én ugyan megpróbáltam né­hány plgkátot elhelyezni a nagyközség forgalmasabb he­lyein, amelyek hírt adnak ró­lunk, és szolgáltatásainkról, de hát ez édeskevés. Konkuren­ciánk viszont bőven akad, jó néhány kisipiaros foglalkozik Monoron vegytisztítással. A lakosságnak ki kellene pró­bálnia, mit is tudnak a mi gépeink... Bátran állíthatom, hogy elsőosztályú a munkánk. Határidőben, minőségben kü­lönb is kell hogy legyen, mint az üzemi szinten, vagy akár a kisiparosoknál tisztított hol­mié, hiszen szalonmunkát vég­zünk. Egy-egy foltot például, ha kell, négyszer-ötször is ke­zelünk. A Patyolat-szalonban ágy­neműkölcsönzéssel is fog­lalkoznak — ezt sem fedezték még fel a monoriak, reklám híján ez a szolgáltatás sem népszerű. Pe­dig olcsó, kölcsönzési díjat sem kell fizetni, csupán a gar­nitúra tisztítási díját, alkal­manként 25 forintot. Reggel hét órától délután ötig, szombaton 7—12-ig vár­ják nyitott ajtókkal a tisztító­szalon .dolgozói a hozzájuk fordulókat. — Egyik nap egy férfi tele­fonált hozzánk — mondja Kajosné. — Azt kérdezte: hol is vagyunk? Mert hogy szíve­sen felkeresne bennünket, de azt sem tudja, hová kell jön­nie ... A hiányzó reklám bizony alaposan csökkenti a for­galmat. Pedig megérné, hogy felfedez­zük a munkánkat segítő Pa­tyolat-szalont, amelyet éppien a mi érdekünkben hoztak lét­re. K. Zs. — A hagyományos búcsút augusztus 5-én, vasárnap tart­ják Mendén, a 31-es számú fő közlekedési út mellett és a sportpálya környékén. A nap kiemelkedő eseménye lesz a Mende—Gyömrő labdarúgó MNK-mérkőzés, amelyre dél­után fél ötkor kerül sor. Este a búcsúj bálon szóra­kozhatnak a fiatalok.

Next

/
Oldalképek
Tartalom