Pest Megyi Hírlap, 1979. augusztus (23. évfolyam, 178-203. szám)

1979-08-23 / 196. szám

■1979. AUGUSZTUS 23., CSÜTöftTÖK

kMiI

trp

Prágább, de időálló

Vakolat helyett, színes eternit

Harminc-negyven százalékkal kevesebb olaj, illetve szén szükséges az olyan lakások fűtéséhez, amelyeknek külső falát _ a nyergesújfalui eternitgyárban készült új hőszigetelő eternitlapokkal burkolják. A számítások szerint 20— 25 százalékkal költségesebb ez az eljárás, mint a vakolás, mégis kifizetődőbb, mert a pala élettartama közismerten hosszú. A vakolat általában három év alatt lemállik a falról, az eternit viszont évtizedekig is ellenáll az időjárás viszontagságainak. A szakemberek kidolgozták az eternitlapok színezési technológiáját is.

________

Hi

baigazítás. Lapunk augusztus 22-i, szerdai 5. oldalán, az Ifjúsági nap a Garancsi-tónál című cikkben néhány mondat hibásan jelent meg. A megfelelő mondatok helyesen: „Hagyománya van Pilis- csabán, hogy a járási alkotmány- napi ünnepséget és a garancsi ifjúsági napot együtt tartják. ... A szövetkezet elnöke Manhertz Márton nyújtotta át jelképesen a kenyeret Kárpáti Andrásnak, a PE- MÜ pártvezetősége titkárának . .. Tárnokiak vagyunk — mondja vezetőjük, Vásárhelyi Miklós —, itt a pusztamarón táborból érkezett budai járási ifivezetőkkel barátkoztunk össze."

/

A nagykátai önkéntes tűzoltók

Szirénavijjogásra elindulnak

Csoportkép 1908-ból. Tizenhat szoborrá merevedett úr meg egy lóvontatású kézihajtásos kocsifecskendő. Daliás idők. A mellkasokon egy lovagrend méltóságával feszülő fonott kenderkötél. a fényesre dörzsölt rézsisakok alatt pörge bajszok. Igen, egyenruha, meg egyenbajusz. Az egyetlen szertelen arcú kivétel, az újonc. Az antivilágbeli délcegség mögött huncut, virtuskodó kompánia bujkál. A nevük: Önkéntes Tűzoltó Testület.

Csoportkép a jelenből. Akár egy soktartalékos futballcsapat', orgonasíp pozitúrában vagy félszáz egyenruhás. A kapusként elfekvő kürtös az egyetlen érdekesség, különben minden túlságosan is mai. Ennek a társaságnak nem patinája, hanem jelene van. A nevük — nem sokat változott Önkéntes Tűzoltó Egyesület. Székhelyük, akárcsak az 1908-ban fotográfus elé állt nagypapáknak: Nagykáta.

Szabadszájú öregasszony — ez is a saját titulusa — meghallja. hogy a tűzoltókat keKICSI A VILÁG..

Idegenvezető — nyugdíjban

Tiszteletbeli szerbnek tartották barátai Szentendrén, mivel amikor csak ideje engedte érdekességekről, mű. emlékekről magyarázott nekik. Így szerzett rutint magának a tanári katedra mellett az idegenvezetéshez Krajcso- vics Márton. Soha nem készült erre a hivatásra, csak gondolt egyet, s megpróbálta. Azóta tizenöt év telt el, s a Duna- tourist egyik legfoglalkoztatottabb idegenvezetője.

— Hogyan lett idegenvezető?

— Amikor megalakult a Pest megyei idegenforgalmi hivatal, szükség volt idegenvezetőre. Mint magyar—német szakos tanár, aki ismeri és szereti a történelmet is, gondoltam egyet, s jelentkeztem. Sokáig csak szűkebb pátriámban, Szentendrén vezettem cső. portokat — magyarul. A végén annyira belejöttem, hogy amikor idegenvezetőképző- tanfolyamot indítottak, én is beiratkoztam. A vizsgán észrevették, hogy német-szakos tanár is vagyok, mondták, tegyek nyelvvizsgát. Így 1974. óta már az NDK-ból és az NSZK-ból érkező csoportokat is vezetek a megyében és a fővárosi programokra kalauzolok, s természetesen gardírozom a Dunakanyarban üdülő csoportokat. 1968. óta nyugdíjban vagyok, s azóta nincs szabad időm.

— Milyennek tartja a jó idegenvezetőt?

— Nem bemagolva mondja el, ami a könyvben van, hanem mindig legyen felkészült, adjon valami pluszt ahhoz, amiről beszél és természetesen legyen tájékozott a világ dolgaiban is. És tudjon improvizálni. Én például igyekszem azonnal személyes kontaktust teremteni a csoporttal.

— Kik voltak a legkedvesebb vendégek?

—/ Talán Jugoszlávia mezőgazdasági miniszterét említeném. Volt vele szerb tolmács is. én magyarul vezettem végig Szentendrén. Sokat megértettem a szerb-horvát tolmácsolásból, s amikor elbúcsúztunk egymástól, szerbül köszöntem el. Ez nagyon kellemesen érintette, s mint mondta ő lesz otthon Szentendre leglelkesebb propagálója, mert még szülőföldjén, Horvátországban sincsen olyan város, ahol hét szerb templom lenne. Néhány éve pedig egy brit munkáspárti delegációt vezettem végig a történelmi városban: vezetője nem volt más, mint az akkor ellenzékbe levő Callaghan, a későbbi miniszterelnök.

— Mi az a plusz, amit egy idegenvezető adhat?

Én például, mivel főleg német anyanyelvű csoportokat

vezetek, összegyűjtöttem, Buda és a pesti látnivalókkal kapcsolatos magyar-német dokumentumokat.

— Emlékezetes este?

— Június utolsó napjaiban egy csoportért kellett mennem Visegrádra, de liem fértem fel a buszra. A Duna partján megpillantottam egy NDK-s rendszámú gépkocsit, odamentem, bemutatkoztam, s megkérdeztem elvinnének-e Visegrádig. Szívesen vállalták. A kocsiban beszélgetni kezdtünk, elmeséltem, hogy nemrég jártam Berlinben, az egyik peremkerületben laktam. annál az egykori polgármesternél, akit Erich Bi- shofnak hívnak, s a munkásmozgalom régi harcosaként tartják számon. A végén kiderült, hogy ők is az említett peremkerületben laknak és rokonuk az idős expolgármes- ter, s mondanom sem kell, nagyon jó barátokként váltunk el.

Hát nem kicsi a világ...?

Sós Péter

resem, s már indul is belőle a szó. Néhány házra lakik Szilágyi István kéményseprőtől, az önkéntesek parancsnokától.

Rémeseket csinál a tűzben

— Uram, a Pista rémeseket tud csinálni, a tűzben. Egyszer amikor meggyűlt nálunk a kisáruháznál a szurok, odaszaladok, hát látom én, hogy áll a tűzben és egyre csapkod, mert a víz csak nem használt annak az átkozott szuroknak. Úristen, mondom, a Pista a tűz martaléka lesz. Onnan már csak sülve jössz ki te áldott ember. Sajnáltam igen, mert nagyon jó szomszéd ... Máskor meg égett egy i nádtetős ház itt a közelben. Ropogott, recsegett minden, ömlött a füst. Egyszercsak a tetőn a nád között meglátom a Pista fejét. Elkezdte lefelé hajigálni a nádfedelet, csakhogy ne gyűlj anak meg a gerendák. Hát ilyen ember ez, nem véletlenül kitüntetettje a kátaiaknak. Akárki megmondja, úgy jár a tűzben, mint egy művész.

Mintha néhány nagykátai tűzoltónak csak keresztneve lenne. A szertárost is a községben csak Gazsizták egyre A Gazsi eldobja a biciklijét, ha meghallja a szirénát —• mondta valaki Farkas Gáspárról . Aztán magam is hallottam, hogy Farkas Gáspár belemelegedve — a témánál maradva —, olthatatlan tűzzel beszél a tűzoltásról. — Amikor hazaér a tűzből az ember, mégha éjjel van is, kiszól az asszony: állj meg és vetkőzz! Dobd a ruhát a küszöbre, aztán fürödj! Mert a tűz szagát könnyű hazavim ni... Azt kérdezi, milyen egy riadó? Messziről meghallani a szirénát, ilyenkor kiszaladok az útra és felkapaszkodom az öreg Csepelre. Van mikor papucsba!) és félmeztelen, száll, fel az. ember,„ mert nincs idő öltözködni.

A tűzoltóság — fedőnév

A tűzoltóság ma már csak fedőnév — mondták egyszer- csak Nagykátán. Elcsodálkoztam. Erre kurta tűzoltótörténelem következett. A tűzoltóság megszervezése előtt — például a középkorban — egész falvak, városok égtek le. Aztár> jöttek a tűzoltók. A múlt szazad végétől a magyar városokban hivatásos, falun Önkéntes testületek alakultak.,

Nagykátán 1888-ban szervezték meg az önkéntes tűzoltóságot, másodikként Szele után. a Tápió vidékén. Régen, amikor íélreverték a harangokat, indultak a lajtok, később a fecskendős kocsik. Sok helyen jutalom járt a leggyorsabbaknak. Nagykátán már az 50- es években is, ha tűzre harangoztak, kifogták a lovakat a szekerekből és szaladtak a kocsifecskendőkért, mert — ha jól emlékezett az egyik helybeli — az első 10, a második 5 forintot kapott jutalomként... Ez volt a tűzoltóságok klasszikus kora. Manapság viszont egy-egy település tűzoltóinak munkáját azon is mérik, hányszor vonulnak. Ha sok a tűz, rosz- szul dolgoznak a~ tűzoltók. A tűzoltóság ugyanis megszűnt csupán szirénás, vizes rohambrigád lenni. A szürke egyenruhások egyre inkább békeidőben feltűnő tűzvédelmi hivatalnokokká lesznek, különböző szabványokat ellenőriznek, szakértőkként tanácsokat* adnak, hogy kevesebb legyen a vonulás.

Miért kockáztatnak?

És Nagykáta mégis sokat vonul. Évente hetven-nyolc- van alkalommal indulnak el az önkéntesek, csaknem anv- nyiszor, mint a hivatásos állami egységek Dabason vagy Gödöllőn. Baj van a háttérmunkával? Nem erről van szó. Nagykáta tűzoltókocsit kapott valamikor — fizetett sofőrökkel — így a nagyközség határai helyett csak a járás szélén állnak meg a nagyközségi (!) önkéntesek. Ott sem mindig. A nagy tii- zekhez több kocsi kell, Egres- kátán a lucemaégéskor is együtt dolgoztak kátaiak, ceglédiek. jászberényiek.

önkéntesek. Sokan kérdezik. mi£yt kockáztatnak, hiszen a lángokból nemegyszer gyerekeket, öregekét kell kihurcöí- ni. Valóban, miért kockáztatnak, kérdeztem én is. Mit kapnak ezért? Egyenruhát és olykor-olykor egy kitüntetést. A parancsnok, a helyettes és a szertáros negyedévenként 450 forintot tiszteletdíjként. Ennyit mondtak, különben akikkel beszéltem nem a szépen felépített szavak emberei. Az 1908-as kovácsok. bognárok, hentesek utódakők, kőművesek, villanyszerelők, kéményseprők. Mesteremberek.

B. E.

r?s-y >;

Év végére ígérik

; s /<> '> w *<?/, a

Nyolctantermes iskola és tornaterem épül Dabason. Az ÉKÜ dolgozói év végére adják át az intézményt. A belső és külső munkálatokkal egyidőben már hozzákezdtek a bekötőút

építéséhez is.

Bozsán Péter felvétele

Biatorbágyi ötletek

Nem elég kezdeményezni

AZ ELMÚLT évben iskolát, óvodát, utakat, járdákat építettek a biatorbágyiak — rengeteg társadalmi munkával. Idén is elkészült már másfél kilométernyi út szilárd burkolata és korábban sem volt kevés, amit a lakosság segítségével e nagy faluban felépítettek. Eredményeikkel — ahogy ez jó közösségnél lenni szokott — mégsem voltak elégedettek, kevesellték azt.

Ezért még tavaly összegyűltek a nagyközség vezetői és megbeszélésük nyomán kis felhívás készült. A választott tisztségviselőket, a társadalmi munkák szervezésiében élenjárókat, a helyi üzemek, intézmények vezetőit kérték: tennének javaslatokat olyan társadalmi munkák végzésiére, melyeket közvetlen környezetükben „megvalósíthatónak, sőt megváíósítah dónak tartáfiák. A felhívás célja egyértelmű: tervszerűbbé, az igényekhez al- kalmazkodóbbá tenni mindazt a fizikai, anyagi és nem utolsósorban erkölcsi erőt, melyet a lakosság összefogása jelent.

A beérkezett javaslatok nemcsak mennyiségben múltak felül minden várakozást. Olyan elképzeléseket is ismertettek, melyekre korábban senki sem gondolt. A legörvende- tesebb az volt, hogy nemcsak ötleteket adtak a biatorbágyiak, hanem a felmérés nyomán sok száz új jelentkező is

akadt a különböző munkák elvégzésére.

A javaslatok nagy számára jellemző, hogy nem is tudják valamennyit megvalósítani az idén, de még a jövő esztendőben, sem. Viszont ebben az évben elkészült a Mező Imre út, a Marx Károly út, a Fekete köz, a Petőfi utca burkolatának terve: szilárd borítást kap egyebek között a Ságvári utca, a Csillag utca, a Rákóczi utca, a Gábor Áron utca egy szakasza; járdát építenek a Vörösmarty, ■ a Bocskai utcában, autóbuszvárót létesítenek a régi vasútállomáshoz vezető útnál, elkészítik a 2. számú iskola * kerítését, úttörőházat építenek és három játszóteret is kialakítanak.

EKKORA TERVEK és munka"-' mellett természetesen előfordulnak kisebb - nagyobb hibák. Mert hiába a lakosság

lelkesedése, ha a kitűzött időpontra nem áll rendelkezésre megfelelő szállítóeszköz, például egy járdaépítésnél. Nem elegendő kezdeményezni . a társadalmi munkát vagy csak elindítani a szervezést — a munkáért felelősöknek, a tanács, a Hazafias Népfront tisztségviselőinek az egész folyamatért kell vállalnia a felelősséget. ’ - ’ • "

A. Gy.

Bába Mihály:

^J^utdóó legenda

A domb tetejéről ereszkedtem le- ** felé, amikor1 megpillantottam a hatalmas táblát: VESZÉLYES TERÜLET ! Rozsdamarta drótkerítés ölelte körül az embermagasságnyira megnőtt gazos key tét, s az idő emésztő fogainak ott hagyott házikót. Pedig milyen csodálatos a kilátás innen a napfényben fürdő városra és mí- , lyen varázslatos lehet este, amikor a lámpák kicsiny fényei, mint földre hintett csillagok csalogatják a játszi tekintetet. Vajon miért nem él itt egy lélek sem?

A szomszédban, a verandán üldögélő öreg ember sokáig csak vállát vonogatta, hogy ő bizony nem tudja, meg, hogy tíz éve is elmúlt már, hogy oda egy lélek nem tette be a lábát. .

— És hová lett a kert gazdája?

— Visszaköltözött a városba. Egy kora reggel elmenekült.

— Mi történt?

Az öreg felállt, bement az előszobába, kihozott egy üveg kisüstit meg két poharat.

— Miért érdekli ez magát? — kérdezte miközben teletöltötte a poharat.

. — Érdekelne, tetszik a vidék, tanán meg is venném.

Koccant a pohár, ittunk. Krákog- tunk, hallgattunk. Az öreg néha rámnézett*fejét csóválta,

— Nem javaslom.

— Miért?

— Jó idegzetű ember sem bírná ki

itt sokáig. A valóságlegenda miatt.

Nem értettem. Valóságlegenda? Mi az?

— Már majdnem kész volt a ház, amikor az a mérnök, aki építkezett, elhatározta, hogy kutat is ásat, mert nem akar egyik szomszédjához sem járni vízért. Jött is egy kútásó meg három napszámos. Hoztak öt betongyűrűt is, és munkához láttak. Tudja, hogy ássák az ilyen kutat? Csinálnak egyméternyi gödröt, hát es zik a gyűrűt és szedik ki alóla a földet, s az szépen süllyed lefelé. Akkor jön a következő, meg a harmadik, negyedik gyűrű. Mindaddig, amíg meg nem találják a vizet. Itt elfogyott az öt betongyűrű, de olyan száraz földet emeltek ki a kútból, mintha nap égette volna. Újabb öt gyűrűt hoztak, aztán még ötöt. A huszonötödik méternél jártak a föld méhében, amikor a kútásó jelt adott, hogy húzzák fal. Amikor fent megpihent a csepp emberke, mert kicsi volt, így mondják, azt mondta a mérnöknek:

— Mérnök úr, jöhet az a jó erős pálinka, mert nedves a csizmám talpa.

— Megörült a mérnök is, boldogan hozta a pálinkát. Végre lesz vize, nem kell több betongyűrűért rohanni, nem emészti tovább a kút a pénzt.

— És lett víz! — mosolyogtam.

— Lett, csakhogy abból ember

nem ivott — mondta az öreg és megint teletöltötte a poharakat. — Egészségünkre.

£

gy szusszanásnyi csend után folytatta:

— A kútásó kipihente magát, megivott miég egy-két pohárkával, azt£n visszaereszkedett a mélybe. Ásott, ásptt, de víz nem fakadt. Hanem egyszer úgy érezte, hogy megmozdult a talpa alatt a’föld. Teremtő, mi ez? Száraz a föld és mozog? Kútyanyelű ásóját belevágta a földbe, amely átszakadt alatta, mint egy mennyezet. Arra már nem volt ideje, hogy jelt adjon, kiáltson, mert háromméternyit zuhant. Odafönt megijedtek az emberek, majd kicsúszott kezükből a biztosítókötél. A betongyűrű fölé hajoltak. Nem látták a kútásót, csak a pislogó lámpáját, de sokkal mélyebben, mint az első betongyűrűt. István, mi van? Kihúzzunk? Megtaláltad a vizet? Nem jött válasz, sem jelzés. Vártak. Talán öt, tíz percet, amikor megmozdult a kötél. A kútásó jelt adott, hogy húzzák fel. Rettenetesen eltorzult arccal bukkant a napfényre. Elterült a földön, válla rángatózott. A mérnök kezébe nyomott egy pohár pálinkát. Megitta. Éledezett. Mindenki arra volt kíváncsi, hogy megtalálta-e a vizet. De hiába kérBezték, csak nemet intett és nyeldesett. Percekig nem tudott megszólalni. Megártott neki az erős pálinka, gondolta a mérnök. Nem baj, csak vize legyen. ^Leguggolt a kútásó mellé, megmozgatta a vállát: Sebaj, más is járt már így, az a fontos, hogy eredményes lesz a munkája — papolt a kútásó fülébe. Az meg szép csöndesen felült, körülnézett-s halkan, dadogva azt mondta: Emberek, óvatosan lépkedjetek, üres a föld. Egy város elférne alattunk! Persze- mindenki nevetett* A mérnök úgy döntött, hogy hagyják abba a munkát, majd holnap befejezik. A kútásó közelebb intette a napszámosokat. A mérnök úr nem hiszi — mondta, amikor egyedül maradtak —, de én azt random nektek, menjünk innen, arlilyen gyorsan csak lehet, mert elsüllyedünk. Hegyek, dombok is vannak odalent, meg víz, sötét, fekete víz, de nagyon mélyen, tán százmétemyire is onnan ahová én estem. Ezen persze •már a napszámosok is nevettek. Karon ragadták a kútásót, levitték a dombról a völgybe, a kocsmába, hogy még egy korsó sörrel is leöblítsék ijedtségét.

T egenda. Valóban legenda, gon- doltam. Megkínáltam az öreget cigarettával, rágyújtottunk. Aztán még egy kupicával megittunk.

— Ezért nem lakik itt senki? Hiszen ez mese?!

Az öreg töprengve válaszolt.

— Lehet, hogy mese de az biztos, hogy másnap reggel, amikor a mérnök kiment a kertjébe, nagyon elcsodálkozott. Nem látta sehol a kút- kávát. Odarohant. Meztelen föld tátongott előtte. A tizenöt betongyűrű a kávával együtt szemeláttára süly- lyedt egyre lejjebb. Nemigen káprá- zott a szeme. Ekkor berohant a házba, összekapkodta holmiját, kocsiba ugrott és már száguldott is be a városba. Soha többet nem jött ide.

— És mi lett a kúttal?

— Vizsgálták, a betongyűrűk valóban eltűntek, úgy mondják, valaki le is ereszkedett és valóban van. egy szakadék a föld belsejében. A kutat lefedték, a táblát kirakták, azóta csak gaz nő itten. Még a kutyák is elkerülik.

— És maga, kedves bátyám, nem fél?

IVem — mondta határozottan az -*■* öreg. — Nekem már nincs mitől félnem. Különben is: Tapolcán születtem, ott is üres a föld a város alatt, mégis élnek benne emberek.