Pest Megyi Hírlap, 1979. augusztus (23. évfolyam, 178-203. szám)

1979-08-18 / 193. szám

Háztáji állatok a legelőn A néhány évvel ezelőtti le­geltetési gondok megszűnő­ben vannak. Talán mégis ér­demes felhívni a figyelmet néhány fontos tényre, hiszen innen-onnan még mindig ér­kezik panasz. A tíz évvel ez­előtt nagy számban megszűnt legeltetési bizottságok szere­pet ugyanis a termelőszövet­kezetek, s ahol nincs megfe­lelő legelőterületük, ott az ál­lami gazdaságok vették át. Külön rendszabályok A rendelkezés egyértelmű és világos: legelöierületet kell kijelölni a háztáji és kisegítő gazdaságok jószágainak. Könnyen belátható: a hiány­talan állatitermék-ellátás és a növekvő export érdekében annyival kellene növelni a nagyüzemi termelést, ameny- nyivel a kisüzemi csökken. Ám ennek anyagi (beruházás) és személyi (munkaerő) alap­jait a nagyüzem ma mégnem képes megteremteni. Marad tehát az a néhány szolgálta­tás, amellyel a nagyüzem se­gítheti a mintegy üzemágává vált kisüzem termelését. Ezek közé tartozik a takar­mány-ellátás. s a legelő is. Egyszerű volna a dolog, ha a közössel együtt legelhetne a háztáji állat. Erre azonban — helyesen — az állategész­ségügyi rendszabályok nem adnak lehetőséget. A háztáji állatok számára tehát külön legelőszakaszt kell kijelölni. Tudjuk, nagyüzemeinkben te­lepített, s korszerűen haszno­sított gyepterületekből ilyen csak nagy nehézségek árán különíthető el. Ezért célszerű, ha nem a nagyüzemileg tele­pített legelőt, hanem elsősor­ban az ősgyepet és a szór­vány-gyepet hasznosítják a háztáji és a kisegítő gazdasá­gok. Az ország több vidékén arra is van példa, hogy a nagyüzemileg már nem hasz­nosítható (beékelődött) né­hány száz négyszögöles gye­pet a tagok állatai kipányváz­va — őrző nélkül — legelik le. Váltott pásztorok Azért is szembetűnő az őrző nélküli megoldás, mert ma már nem egy faluban gondot okozott a pásztorok fogadása. Kevesen vállalják ezt a munkát, hiszen idény­szerű tevékenységről van szó, olyan munkakörről, amely az évnek csak egy bizonyos idő­szakában nyújt megélhetést. A gondokat csak fokozza, hogy nagy gondosságot, fi­gyelmet, lelkiismeretességet és nem utolsósorban megbízha­tóságot igénylő munkáról van szó. Számos községben akad­na őrző, ám azt a falu közös­sége, éppen, mert a jelentke­ző nem rendelkezik a fenteb­bi tulajdonságokkal, nem fo­gadja el. I Megoldásként említhetjük, ami több községben gyakor­lattá vált, hogy a háztáji gazdák maguk 'őrzik állatai­kat. Több helyen a családtag­ként otthon tevékenykedő asszonyok hetenként váltva egymást, látják el ezt a fon­tos feladatott Ilyenkor azon­ban meg kell oldani az itatás problémáját. Az asszonyok ugyanis nem tudják a lege­lők kútjaiból vödrözve meg­itatni az állatokat. Célszerű, ha a kutakból valamilyen motorral (villany vagy ben­zinüzemű) emelik a vályúba a vizet. Ne vesszen el! Arra is akad példa, hogy a termelőszövetkezet vagy ál­lami gazdaság ember híján körülkerített karámot vagy villanypásztorral elkerített le­gelőszakaszt jelöl ki a háztá­ji állatok részére. Annak érdekében, hogy a megtermett fűből minél ke­vesebb vesszen el, az utak, árokpartok, s árvízvédelmi töltések fűtermését is betaka­ríthatják az állattartók. Az itt megtermett jelentős meny- nyiségű füvet a szarvasmar­hatartók ingyenesen megkap­hatják. Célszerű lenne, ha — ahol a gazdák nem haszno­sítják ezeket a területeket —, a területek kezelői a termést betakarítanák és a bálázott szénát értékesítenék az állat­tartók részére. Az ilyen kapcsolatok meg­teremtésében a nagyüzemek mellett a tanácsok vállalhat­nák magukra az eddiginél nagyobb szerepet. Gy. Gy. Bőséges kínálat a piacon Szezonjellegű a kínálat a Pest megyei Zöldért üzletei­ben. örvendetes, hogy több zöldség és gyümölcs is olcsóbb az idén, mint tavaly volt. Je­lenleg 4 forint egy kiló para­dicsom, 10 forintért kínálják a karfiol kilóját. Kevés a fejes és a kelkáposzta, s az állami üzletekben a minőséghez ké­pest drágán adják; a fejes ká­posztát 5, a kelkáposztát kilón­ként 8 forint 60 fillérért. Rek­lámáron kapható viszont, 9 forintért az igazán szép pap­rika. A krumpli kilója 6 fo­rint, a karalábé 5 forintba ke­rül, de inkább csak levesbe való. Változatlanul drága a fokhagyma, 32 forint egy kiló. A vöröshagymát kilónként 7,60-ért mérik. Egy csomó zöldség ára 4,20, a sárgarépáé 3,20. Négy forint 40 fillérért kínálják az uborkát, hosszabb szünet után ismét kapható a Zöldért üzleteiben tojás, igaz, egyelőre igencsak apróka, má­sodosztályú. Az ára 1,40. A gyümölcsöt kedvelők őszi­barackot és dinnyét vásárol­hatnak a Zöldért- üzleteiben, az őszibarack kilója 18 forint, egy kiló görögdinnye 3,40. A piacon járva is hasonló kép fogad bennünket, de itt mindig akad valami újdonság is. Most például még friss, egészséges spenótot kínálnak 16 forintért. Fejteni való és fejtett ba-bot is láttunk, az előbbi kilónként 24, az utóbbi literenként 28—30 forintért kelt el. Emelkedtek az árak a ba­romfipiacon. Egy másfél-két kilós kacsáért 120—150 forin­tot is kémek. Egy pár tyúk ára 200 forint. Rántanivaló csirkét 70—80 forint között kínálnak. M. M. VI. ÉVFOLYAM, 193. SZÄM 1979. AUGUSZTUS 18., SZOMBAT Fillérekből milliók Az egyetemi városrész boltja Az Agrártudományi Egye­temen nyolc évvel ezelőtt nyi­totta meg ABC élelmiszer- áruházát a Gödöllői és Vidéke Áfész. Egy év múlva, amikor eladógárdájuk némiképp ösz- szeszokott, szocialista brigádot alakítottak. Azóta ugyan há­romszor kicserélődött az üz­let személyzete, időközben sokan gyes-re mentek, má­sok eltávoztak, vagy az áfész­en belül máshova kerültek, ára a közösségi szellem min­dig is jó. A szocialista munka­versenyben eddig elért ered­ményeik legalábbis erre mu­tatnak. Kétkezi munka — Brigádunk Tessedik Sá­muel nevét viseli. Egy-egy évben bronz-, illetve ezüstko­szorús.- tavaly és azelőtt pe­dig aranykoszorús, fokozatot értünk el — mondja Palya Ilona, aki két éve a brigád vezetője. — Ebben az üzlet­ben tizenketten dolgozunk, ugyanennyi a brigád létszáma. Hogy mire vagyunk még büsz­kék? Arra az emlékplakettre, amelyet az Országos Béketa­nács adott, amiért az egyete­men tanuló külföldi diákok el­látására, udvarias kiszolgálá­sára külön gonddal ügyelünk. Az üzletben mindössze két férfi dolgozik, ezt azért érde­mes megemlíteni, mert — csakúgy, mint másutt a keres­kedelemben — i'tt is sok két­kezi munka hárul a lányokra, asszonyokra. — Pedig a munka csak sza­porodott az évek folyamán — veszi át a szót Tóth Vince üz­letvezető. — Míg az első évek­ben havi 5—600 ezer forintos forgalma volt az üzletnek, ma már általában eléri az 1,4— 1,5 millió forintot. Maguk takarítanak Azt magunk is tapasztalhat­juk, hogy ennek az üzletnek bő az áruválasztéka. Mivel a diákság — és természetesen az egyetemi lakótelepen élők —* igényeit hivatottak kielégí­teni, tanszereket és a legszük­ségesebb apró iparcikkeket is árusítanak. Egyébként jellemző, hogy a forgalmazott milliók itt sok­szor tényleg filléres, néhány forintos tételekből állnak, hi­szen a diákok többsége nem nagy bevásárlásra jön hozzá­juk. Bizonyos tekintetben ez gondot is okoz: kicsi az üz­let hűtőtere, elkelne egy na­gyobb hűtővitrin, amelybe több tejterméket, jobb körül­mények között tarthatnának. A bolt Tessedik szocialis­ta brigádja társadalmi mun­kavállalását rendszeresen tel­jesíti. Száz órát vállalnak évenként, de ennél mindig többet dolgoznak. Ott voltak a veresegyházi, illetve a ke- repestarcsai üzletek építésé­nél és a gödöllői Patak étte­rem munkálatainál is: ha kel­lett a téglarakásban, betono­zásban vagy éppen a takarí­tásban segítettek. Mivel nincs külön személy rá, maguk ta­karítják rendbe az üzletet és környékét, gondozzák a virá­gokat. A brigád'tagok közül többen Bagról járnak be dolgozni, így önként adódott, hogy kis közösségük a bagi óvodát pat­ronálja. Tavaly Mikuláskor és a gyermeknapra összesen 2200 forintot adtak játékok vásár­lására az óvodának, idén pe­dig diavetítőt és filmet vet­tek a kicsinyeknek. Névnapra, születésnapra Ezen kívül, ahogy idejük engedi, szívesen patronálják a Rónai Dezső utcában lakó idős nénit, Czinege Erzsébetet, aki nem rokonuk vagy hoz­zátartozójuk, hanem vásárló­juk volt. Megtudták, hogy szüksége van a gondozásra, így azután gyakran megláto­gatják: névnapon, születésna­pon, nőnapon sem feledkez­nek meg köszöntéséről. F. I. Hogy ne legyen hiánycikk Indulás vasárnap Úttörőtábor Boglárleilén Kétszáz úttörő vesz részt a járásból és a városból az augusztus 19-től 31-ig tartó vezetőképző táborban, amelyet a boglárlellei járási-városi út­törőtáborban tartanak. A gye­rekeket tíz ifivezető és tizenöt rajvezető készíti fel az új út­törőévre, megismertetik velük a vezetői feladatokat. A városi és járási úttörőel­nökség felhívja a szülők és a gyerekek figyelmét, hogy a nagy területi eloszlás miatt a központi utazás a budapesti Déli pályaudvarról történik. Addig mindenkinek egyénileg kell megoldania az utazást. Gyülekező a Déli pályaudva­ron augusztus 19-én, vasárnap reggel 7.15 és 7.30 perc között, barna úttörőingben. A turnust Bárdos Istvánná tanárnő ve­zeti, a vonat 7.50 perckor in­dul Boglárlellére. A javasolt HÉV Gödöllőről 5.45 perckor indul Budapestre. A táborozásról augusztus 31-én, pénteken 13.10 perckor érkeznek vissza a gyerekek a Déli pályaudvarra, az utazá­sukhoz külön kocsit rendeltek. Alig maradt olyan termék, amelynek gyártására nem ta­láltak vállalkozót. Egyelőre ez az eredménye az Ofotért négy napra tervezett, de csaknem két hétre meghosszabbítóit hiánycikk-kiállításának, amely­nek még bontás közben is volt érdeklődője. A vállalat olyan optikai és fotócikkekből rendezett kiál­lítást, amelyeket sem itthon, sem szocialista piacról nem tudnak beszerezni. A bemuta­tott hiánycikkek lényegében apróságok, de a fotózáshoz szükséges — gyakran nélkü­lözhetetlen — tartozékok. Az Ofotért vezetői a vára­kozást messze meghaladóan sikerült kiállítás eredményét összegezve elégedettek, v hiszen a bemutatott 60-féle termék­ből 55 előállítására tett aján­latot 31 szövetkezet és 26 kis­iparos. Akadt vállalkozó pél­dául diavetítő, asztali fényké­pezőgép-állvány, gömbcsukló, vállszíj, szárítógép, hőmérők, lupék előállítására. Négy szö­vetkezet ajánlotta fel — belga és japán kooperációban — gyártási szándékát 200 ezer diavetítő kismotorra és transzformátorra. Két szö­vetkezet is érdeklődött a japán kooperáció kínálta lehetőségekről, mintegy fél­millió vaku gyártására, s még a termékek csomagolásá­hoz szükséges anyagok készí­tésére is akadt szövetkezeti partner. Az Ofotért szakemberei a következő hetekben végigláto­gatják a kooperációra készsé­ges partnereket, megvizsgál­ják felkészültségüket, előké­szítik a termékek gyártását, amelyre hosszú távú szerző- -’éseket kötnek. Az igazi hajrá következik Lejátszották a Galgamácsai Tsz SE tömegsportbizottsága által rendezett Nyári Galga Kupa kispályás labdarúgó- torna 9., utolsó előtti forduló­ját. Váckisújfalu község—Galga- györki KSK 0-1. Vezette: Vid­ra L. Mintegy kétszázötven néző buzdította a csapatokat- a rangadó mérkőzésen, amely nagy küzdelmet, jó játékot ho­zott. A győzelmet jelentő egyetlen gólt a vendégek egyik tehetséges játékosa, if­jabb Szuhánszki János fejelte. Galgamácsai SE ifi—Újtele­pi FC 3-16. Vezette: nősebb Szuhánszki J. Alaposan visz- szavágott az UFC, az iiistáktól az első fordulóban elszenve­dett váratlan vereségért. A két csapat ezúttal -nem volt egy súlycsoportban, kézilabda­eredmény született. A tabellát a galga györki csapat vezeti 16 ponttal, őket Váckisújfalu és az Újtelepi FC követi 12—12 ponttal. A 9. forduló Kiskút FC—Vácegresi HSE mérkőzésének két pont­ját játék nélkül 3-0-ás gólkü­lönbséggel a KSC kapta. Bo. I. Női kézilabdások ViiSámtorna Dányban Női kézilabda villámtomát rendez augusztus 20-án, hétfőn délután két órától a dányi ter­melőszövetkezet sportköre és a KISZ dányi községi bizottsága. A résztvevő csapatok: Dányi Tsz SK, Galgahévízi SK, Er­dőkertest SE, Veresegyházi KSK. Nemcsak a győztest, ha­nem valamennyi résztvevőt díjazzák, elismerést kap a gól­király, a legjobb kapus, és a legsportszerűbb játékos is. A díjakat a községi tanács, a KISZ-szervezet és a sportkör ajánlotta fel. Szombati jegyzet Honvágy C osem voltam igazán ^ tisztában a honvágy mibenlétével, s nem is cso­da, hosszabb időre még nem voltam távol megszokott környezetemtől. S hogy nem mindjárt hazát ír­tam, az sem véletlen, hi­szen akárcsak a honvágy, a haza is nehezen felfog­ható valami. De ugyanígy vagyunk néha a szülőföld­del, városunkkal, falunkkal is. Sokmindent meg kell értenünk, át kell élnünk, végig kell szenvednünk vagy örülnünk ahhoz, hogy, s még gyakran így is bizonytalanul, megfogal­mazzuk, mit jelentenek számunkra ezek a fogal­mak. A honvágy mibenlétét nemcsak hogy nem értet­tem, mi tagadás, valame­lyest kétségbe is vontam létezését. Gondolván: a szentimentalizmus, a könny kicsalogatás, a ha­mis érzelmek eszközeként használják azok, akik könnyen szerezhető baráti érzelmeket kívánnak sze­rezni maguknak. S hogy ilyen is van, az biztos, de hogy ne legyen honvágy, vagy valami ilyesféle az lehetetlen. Most egyvégtében több mint két hetet voltam tá­vol. No nem az üveghe­gyen és az Úperenciás-ten- geren túl, mindössze ezer­ötszáz kilométernyire, egy mozgékony autóval két nap alatt könnyen befutható messzeségre. De ahhoz már elég tá­vol voltunk, hogy hallhattuk volna a Kossuth hangját, hogy megkaptuk volna az itthoni újságokat, s hogy csak úgy rípsz-ropsz haza­telefonáljunk, vagy távira­tot váltsunk. Nem mintha nem tehettük volna meg, de hát két hét alatt még­sem érdemes. Különben jó volt elutaz­ni. Izgalmas, tervezgető na­pok előzték meg az indu­lást. Hosszasan nézegettük a térképet, merre megyünk, mit nézünk meg. összeállí­tottuk a menetrendet, be­pakoltuk a csomagokat s türelmetlenül vártuk az utazást. S még odakint sem volt semmi baj. úgy egy hétig. Csak azután kezdtük néha-néha, majd egyre sűrűbben emlegetni az itthoniakat, a családot, a barátokat, a kollégákat. Vajon mit csinálhatnak most, hogyan zajlik az élet nélkülünk? ■ Aztán hazafelé már na­gyon kényelmetlenül érez­tük magunkat, vajon épség­ben találunk a mieink kö­zül mindenkit? Senki sem lett beteg, nem történt-e valami baj. Hiszen két hét olyan sok idő, ■minden hír, minden kapcsolat nélkül! Elvégre itthon is eltelik úgy egy-két hét, sőt hó­napok is, hogy nem talál­kozunk ismerőseinkkel, mégcsak nem is telefoná­lunk, írunk. De tudjuk, bármikor megtehetjük, s ha szükséges, hamar ösz- szefuthatunk, értesülhetünk egymásról. Hazaértünk, aggódva csöngettünk az ajtókon, to­rokszorító érzések közepet­te kérdezgettünk emberek­ről, városról, országról. A kkor talán többet ne is induljunk el? Ha ilyen nehezen várja az ember a hazatérést még a legkellemesebb távoliét alatt is, érdemes-e útra kelni? Aliohanem igen. Hiszen a többi között ép­pen a fenti tanulságok miatt sem felesleges. El­utazni. visszatérni egy­aránt jó. Gáti Zoltán AUGUSZTUS 25-IG NYÁRI VÁSÁR DIVATOS MÉTERÁRUK, NYÁRI RUHÁK, FÜRDŐRUHÁK, PULÓVEREK NŐKNEK, FÉRFIAKNAK ÉS GYEREKEKNEK 30-40%-OS A RENGEDMÉMN YBL KAPHATÓK A GÖDÖLLŐI ÉS ASZÓDI fRUHÁZATI BOLTJÁBAN: ^ «Hl—. Gödöllő, Szabadság tér 7., Aszód, Kossuth Lajos u. 13., 34. és 89.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom