Pest Megyi Hírlap, 1979. augusztus (23. évfolyam, 178-203. szám)

1979-08-16 / 191. szám

1979. AUGUSZTUS 16., CSÜTÖRTÖK ’ A Kulacs dicsérete A közelmúltban Zebegény- ben töltöttem szabadságomat. Remekül pihentem, s ehhez kétségkívül hozzájárult az a figyelmes és udvarias vendég­látás is, melyben naponta ré­szem volt a helyi Kulacs étte­remben. S nemcsak a felszol­gálók előzékeny kiszolgálásá­ról szeretnék említést tenni, hanem speciális, ízletes étele­ket kínáló konyhájukról is. Ügy hiszem, néhány élvonal­beli éttermünkben is tanulhat­nának a zebegényi Kulacs kollektívájától. S itt az udva­rias kiszolgáláson kívül a vál­tozatos étlapra gondolok. Remélem, hogy a dicséret nem árt meg, s a jövőben is hasonló színvonalon étkezhet­nek Zebegényben az üdülők. Farkas Béla Kaposvár Budakeszi mozaik A budakeszi—pátyi műút mentén elterülő erdőben sok a gomba. Sajnos gyakorta ta­lálkozunk napközben alkalmi gombaszedőkkel, ezen a vidé­ken: jó volna tudni, vajon is­merik-e ennek a veszélyes nö­vénynek a tulajdonságait? Mert a gyilkos galóca a hozzá nem értő számára tragédiát is okozhat — gondoljunk csak a közelmúltban történt szomorú Hajdú-Bibar megyei gomba­mérgezésre. Az erdei gomba Szedésére csak az vállalkozzon, aki kifo­gástalanul ismeri e növény különböző fajtáit. Aki pedig nem, az vizsgáltassa meg gombaszakértővel! + A fővárossal szinte össze­épült település Budakeszi. A közelség igen gyakran óriási távolságot jelent — különösen telefon-ügyben. Mert ez bizony szorító gondot jelent. A vona­lak gyakran elnémulnak. Van ugyan nyilvános fülke, érintet­len a tárcsa, működik is, de a kagyló süket. Jó lenne, ha az illetékesek minél előbb változtatnának ezen a helyzeten. ■úr Sokszor elgondolkozom azon, vajon a BKV-nál mindent megtesznek-e az utasok zavar­talan és főleg bosszúságmentes közlekedése érdekében? Tisz­tázzuk: nem járatsűrítésre gondolok. Most sokkal kisebb, látszólag jelentéktelen ügyet teszek szóvá. A 22-es autóbuszon gyakran tapasztalom, hogy az utasok jogosan mérgelődnek, mert nem működik a jegykezelő au­tomata. Olykor egyik sem. Éppen ezért helyénvalónak tartom: amennyiben a BKV megbünteti a bliccelőket, úgy legyen gondja arra is, hogy az automaták működőképesek le­gyenek. Apró bosszúságról van sző, Hozzászólás cikkünkhöz Addig is tudni ke/iene Augusztus 4-én Százhalom­battán megtörtént a régen várt szúnyogirtás, Miért csak a nyár végén kerítettek sort az akcióra, s miért' várták meg, amíg a kellemetlen vérszívók elszaporodnak? A Pest megyei Hírlap augusztus 3-i számából Értesülhettünk a szúnyogirtás bonyolult ügymenetéről, így megértő magatartást kellene tanúsítanunk a csípős kérdés­tel szemben Megtudtuk, hogy Pest me­gyében azért kezdődött késve a szúnyogirtás, mert a Pest megyei Kishajózási Vállalat ílőbb nem adott hajót a víz ielől történő irtáshoz, majd kínált egy elfogadhatatlan szerződést. S amíg vitatkoztak az illetékesek, a 'szúnyogok vígan szaporodtak tovább. Az a kérdésem: ha, a vízi- járművek sorsa ilyen nehezen dőlt él, akkor honvédségünk, mely szép számmal rendelke­zik vízi járművekkel, s a kato­nák, akik derekasan vettek részt már különféle gazdasági hadműveletekben, miért nem kapcsolódtak be ebbe a csatá­ba is? A jövőben pedig — hogy a szúnyogok pusztításának ügye el ne vesszen az ügyintézés út­vesztőjében — a jól bevált módszerhez kellene folyamod­nunk: aki száz szúnyogot leve­lezőlapra ragaszt, s elküldi a megadott címre, az jutalmat kap. De amíg elkezdődik a játék, ■’addig is tenni kellene valamit, hogy az égetően — illetve viszketően — fontos kérdések­ben idejekorán szülessen meg a döntés. Pávai Melinda Százhalombatta Garázdaság m unkaidőben Aki szólni mert — megfenyegették A Nyugat-Pest megyei Élel­miszer Kiskereskedelmi Vál­lalat évek óta bérel raktárát a kerületi tanács engedélye­zel a XI. kerületi Kruspér u. 5. szám alatt. A felügyeleti szervek előírták, hogy a rak- ;ár használata nem zavarhat­ja a környező lakók és az út­jában levő szálló nyugalmát, önnek érdekében este 10 órá­tól reggel 6-ig a rakodást szü­neteltetni kell, hogy a teher- lutók és zajos pótkocsik ne verjék fél . az alvó családok nyugalmát. Mégis számtalan­szor előfordult, hogy a raktár íolgozói és a szállítók — már üt órakor — egymást túlordít­va, ládákat, ajtókat csapkodva Ébresztették föl a ház lakóit, áki szólni mert, megfenyeget­ték. A panaszosok mindeddig liába fordultak szóban és írásban a tanácshoz, kérésük­re nemhogy segítséget, de nég választ sem .kaptak. így történhetett meg, hogy augusz­tus 10-én hajnalban — minden eddigi durvaságot felülmúlva — a raktár dolgozói újabb botrányt okoztak. Most is, mint már annyi­szor, a rendeletekkel mitsem törődve, hajnali negyed hat­kor akartak megpakolni egy szállításra váró teherautót. Mivel azonban a ház előtti járda mellett több gépkocsi parkolt — köztük két külföldi rendszámú is —, így a vállalat tehergépkocsija nem tudott közvetlenül a raktárajtó elé állni. - A lakók ennek köszönhet­ték, hogy nyomdafestéket nem tűrő szavakra, káromkodásra ébredtek. A ház egyik első emeleti lakásának tulajdonosa a következőket mondja: — Az ablakokból és erké­lyekről kinézve többen hajme­resztő jelenetet láttunk. A raktár dolgozói és a szállítók hangos hórukkolás közepette fölemelték az egyik kisebb méretű gépkocsit és kitették az úttest közepére. Mikor a második kocsit is megfogták, vijjogni kezdett a riasztóbe­rendezés. Erre hangos nevetés kíséretében megrugdosták a gumikat, remélve, hogy attól talán elhallgat a jelzőszerke­zet. Közben a legfőbb hangadó beszaladt a raktárba, s egy üveg olajjal tért vissza. Oda­lépett az autókhoz és sorba le­öntötte a szélvédő üvegeket, az egyik külföldi gépkocsi vá­szontetejét és egy magyar ko­csi motorház szellőzőjét. Köz­ben társai a jelenetet harsány röhögéssel kísérték. Ügy gondolom, a történettel kapcsolatos felháborodás nem szorul különösebb magyará­zatra. Joggal várnak tehát a környék lakói erélyes intézke­dést a Nyugat-Pest megyei Élelmiszer Kiskereskedelmi Vállalat vezetőségétől. Boór András amelyet nem’ lehet nehéz orvo­solni. Padányi Lajos Budakeszi Tiszthelye ttes testnevelők A Kossuth Lajos Katonai Főiskolán idén másodízben avattak testnevelő szakos tiszthelyetteseket. Ök két esz­tendei tanulás során sajátítot­ták el az ismereteket, ame­lyek az egység testnevelésének, sportéletének megszervezésé­hez, vezetéséhez szükséges. Nemcsak a tömegsport kér­déseivel ismerkedtek, hanem alapos gyakorlatot is szerez­tek. Az avatáskor a főiskola parancsnoka kívánt sikereket az újdonsült tisztnelyettesek- nek. Géczi Sándor Szentendre ismét gyűlik a szemét Néhány hónappal ezelőtt ro­vatunkban budakeszi lakosok arról panaszkodtak, hogy sok a szemét a községben. Pe­dig havonta tíz forintot fi­zetnek azért, hogy a házi szemetet a tanács elszállíttas­sa — Írták. A hulladék azon­ban két hétig is vesztegel a házak előtt. Napok múltán a rozoga edényeket — ételma­radékot szimatolva — a kó­bor kutyák, macskák felborít­ják és a szemét szétszóródik. A panasszal akkor dr. Ré- pássy Andrást, a dunakeszi nagyközségi tanács vb-titká- rát kerestük fel, aki azt ígér­te, hogy néhány 1 héten be­lül korszerű szemétszállító autót vásárolnak és megoldó­dik ez a régóta húzódó gond. De úgy látszik nem ez tör­tént, mert Budakesziről újabb levelet kaptunk e témában. Ezt is sokan írták alá. és ar­ról tudósítanak bennünket, hogy lassan már tarthatatlan a szemétszállítás — illetve el nem szállítás — a község­ben. A fő utcát kivéve ugyan­is már hetek óta bűzlik és rothad a szemét a házak előtt, ami a nyári időszakban különösen veszélyes. A szállí­tásért a pénzt természetesen továbbra is fizetik a lakók, de úgy tűnik, hiába. Bizonyá­ra az idelátogató turistáknak sem szemet gyönyörködted látvány az utcákon található szeméthalmaz. Olvasóink az­zal fejezik be levelüket, hogy sürgős intézkedést várnak a tanács vezetőitől és hivatkoz­nak a vb-titikár ígéretére is. Mi pedig csak annyit ten­nénk hozzá; az ígéretet a lakókkal együtt mi is komo­lyan vesszük és nem. értjük, hogy miért húzódik Budake­szin a szemétszállítás gond­jának megoldása. Köszönet a rendőröknek Ezúton szeretnék köszönetét mondani a szobi rendőrőrs állományába tartozó Szabad­kai Lászlónak, Horváth Fe­rencnek és Jolán Flóriánnak, azt hiszem, érthető, hogy sz9* momra most ez a legfontosabb téma, hiszen az utcabeliek több mint másfél évtizede várnak már erre. Eddig min­dig csak jót írhattam. Az igazsághoz hozzátartozik, hogy a folyamatos munkát nem­csak az időjárás, hanem oly­kor-olykor az anyaghiány is több napos szünetre kárhoz­tatta. Az természetesen vala­mennyiünk számára érthető, hogy az aratás ideje alatt a sülysápi Tápiómente Tsz a földekre irányította gépkocsi­jait. Maradt tehát az a lehe­tőség, hogy a Volán szállítását vettük igénybe. Igaz viszont, hogy ez a cég csak szombaton­ként hordta az anyagot, akkor is csak délig. Miért? A telepe­ken csak délig van anyagki­adás, bár az eredetileg tizen­két gépkocsi helyett csak nyolc érkezett. Mindezt csak azért írtam le, hogy mindenki érzékelje: hosszú még az út a végső át­adásig. S a legfrissebb válto­zás: a korábbi kivitelező he­lyett a jövőben a KPM Közúti Igazgatóság 4. számú üzem­mérnökségének dolgozói vég­zik a továbbiakban a munkát a monori útjavítók helyett. Az utca lakói bíznak abban, hogy nem lesz fennakadás a mun­kában, s akkor végre teljesül­het a Dózsa György útiak régi vágya. Dudás Frene Mende Megkezdték a műnkét Lapunkban korábban, be* számoltunk arról, hogy a tö­rökbálinti Hosszúréti patak tisztítását sürgősen el kell vér gezni. Dr. Kovács Imre, 4 MEZÖGÉPTRÖSZT jogsegély, szolgálatának vezetője most arról tájékoztatott bennünket, hogy a Pomázi Víztársulat jú­lius 18-án megkezdte a Hosz- szúréti patak tisztítását. A munka befejezéséről időben tá-z jékoztatnak bennünket. Még csak annyit: kétségkí- vül jóleső érzéssel olvastuk ezeket a sorokat. Csak törzsvendégeknek ? akik a legrövidebb idő alatt felderítették pénztárcám tol­vaját. Így visszakaphattam nemcsak a pénzemet, de a számomra értékes családi em_ lékeket is, amelyeket a tár­cában tartottam. További munkájukhoz egészséget, si­kereket kívánok. Sztankaninecz György Zebegény Mi újság a Dózsa György úton ? Szinte minden héten beszá­moltam az elmúlt hetekben a mendei Dózsa György út rend­behozatalának munkáiról. S Falra hányt borsó lepereg — ezzel a mondással jellemezhet­nénk leginkább a nagykőrö­si Derkovits út 1. szám alat­ti tej ivó vezetőjének gondol­kodásmódját. Hétfőn, július 30-án jártunk a tejivóban, péksüteményért. Hiába keres­tük a modem adagoló mellett a fogócsipeszt. „Nekünk az nincs.” S a selyempapír vagy zacskó. „A zacskót a vendég hazaviszi, a selyempapírról pedig a törzsvendégek tudják, hol van”. Így vélekedett az üzletvezető, s mivel e so­rok írója nem nagykőrösi, nem is járt neki selyempapír. Egyszerű okból: nem ismerte a helyi szokásokat. Aztán rek­lamáltuk: nem éppen tiszták a péksüteményes kosarak! Az üzletvezetőnő térült-fordult, elővette a rejtekhelyről félt­ve őrzött, két tenyérnyi pa­pírfecniket és megmutatta, miként kell kibélelni vele a kosár alját. Pontosabban: ho­gyan szabad egyetlen — mert így szólt a kioktatás — se­lyempapír darabbal letakar­ni a sokszor ragacsos műanyag kosarat. Ugyancsak ügyesked­ni kell annak, aki az apróra méretezett és pult alól ka­pott selyempapírba egynél több péksüteményt, brióst 1» tud csomagolni. Kétszeresen vétenek ebben! az üzletben a szabályok el­len. Takarékoskodnak — rá­adásul ésszerűtlenül, a vevők rovására — a papírral, zacs­kóval. S ezzel tulajdonképpen egy régen nyugvó vitát élesz­tenek újjá: jár-e papírzacs­kó a péksüteményhez? Azon pedig kár is vitatkozni, .kö­telező-e a péksüteményes fo­gócsipesz használata. Ter­mészetesen az — legalábbis az előírások szerint is. ,‘ S nem árt, ha a nagykőrösi tejivóban időnként arra is gondolnak; a nyár kellős kö-j zepén, a város centrumában, nemcsak törzsvendégek térnek: be az üzletbe. Vagy talán a tej ivó vezető-" jének az a véleménye: futó-j? vendégnek így is megjárja? > „ U. Gy. : Rossz szomszédság — török átok Ki kötelezhet tűrésre Vakolás — perpatvarral Sóskúti József Dunakesziről, a Szilágyi út 39/a-ból írt pa­naszos hangú levelet szerkesz­tőségünkhöz. Ebből idézünk: Van egy telekhatáron levő 40 négyzetméteres falrész. A szomszédom, özv. Sándor La- josné nem hajlandó hozzájá­rulni, hogy bevakoljam. Még 1969-ben építkeztem, akkor — ikertelekről lévén szó — nem vakoltam, vártam, hátha a szomszéd hozzáépít. Ez azon­ban nem történt meg. Közben eléggé megromlott a fal álla­pota, és most lenne rá lehető­ségem, hogy bevakoltassam ... így lett ügy Mivel a szomszéd szóbeli kérésemre nem volt hajlandó átengedni a telekre, a városi tanácshoz fordultam. A tanács küldött is neki egy levelet, amelyben felkérik, hogy az építésügyi törvény alapjan engedélyezze számomra a va­kolás megkezdését. Eltelt 15 nap — a fellebbe­zési határidő —, s mert a szomszéd nem engedett, a vá­rosi tanács kérésemre határo­zatot is küldött, amelyben kö­telezte özv. Sándor Lajosnét a munkák tűrésére. Ö azonban a határozat ellen fellebbezett a Pest megyei Tanács V. B. építési-közlekedési és víz­ügyi osztályához. Amiért az Önök segítségét kérem: július 7-én érdeklőd­tem a városi tanács műszaki osztályán. Ott azt mondták, hogy a fellebbezést elküldték. Vártam két hetet, gondolván, ennyi idő kell, amíg az ügyet elintézik. Július 24-én, telefo­náltam a Pest megyei Tanács­hoz, ahol azt a választ adták, hogy még nem kapták meg a papírt. Július 27-én még min­dig nem érkezett oda. Engem csak az bosszant, hogy mindent szabályosan be­tartva, engedéllyel végezném a munkát, s két hónap alatt nem sikerült elintézni. Pedig mindenféle kártérítést vállal­tam, ha netán a vakolás a szomszédnak kárt okozna félt­ve őrzött veteményében. Nem tudom, meddig fog húzóni az ügy, de az anyag s a kölcsön­kért állványzat két hónapja áll az udvaromon. A kőművest már kétszer vissza kellett mondanom ... Megjegyzem, voltam a városi tanács végre­hajtó bizottságának titkáránál is, aki azt mondta, nem tud segíteni... Mit mond a törvény? Az 1964. évi 3. törvény egyik bekezdése így szól: Az ingatlan tulajdonosa el­lenszolgáltatás nélkül köteles tűrni, hogy a szomszédos in­gatlanon folyó építkezés el­végzéséhez szükséges mérték­ben ingatlanára állványzatot helyezzenek, továbbá telkén átjárjanak, a szükséges mérési munkákat elvégezzék, az épí­tőanyagot átvigyék vagy le­rakják. Az okozott kárt a pol­gári jog szabályai szerint meg kell téríteni. Ezt mondja a törvény, s el­ső pillantásra úgy tűnik, tisz­ta az ügy, Sóskúti Józsefnek van igaza. Valójában azonban komplikáltabb a helyzet. Leg­alábbis ez tűnik ki dr. Szilá­gyi Péternek, a Pesti megyei Tanács építési osztálya mun­katársának szavaiból. — Jogilag úgy fest: az épí­tési törvény szerint az ingat­lan tulajdonosa köteles eltűr­ni a szomszéd munkáit, s ha az kárt okoz, köteles kártérí­tést adni. A tűrésre kötelezés viszont nem a tanács, hanem a bíróság hatáskörébe tarto­zik. Ezért nem segíthet a vá­rosi tanács vb titkára. Egy ko­rábbi hasonló ügy után ilyen értelemben adott ki közös ál­lásfoglalást a megyei tanács és az Építési és Városfejlesztési Minisztérium. A városi tanács tűrésre kötelező határozata, bár a törvény szellemét tükrö­zi, nem érvényes. S ez ellen a határozat ellen adott be fel­lebbezést özv. Sándor Lajos- né. A fellebbezést július 30-án kapta meg osztályunk, s kény­telenek vagyunk heljí adni neki. — Sóskúti Józsefnek pedig azt tanácsoljuk: a lehető leg­rövidebb időn belül forduljon polgári bírósághoz, ha a szom­széddal nem tud megegyezni, mert csak a bíróság kötelez­heti szomszédasszonyát a va­kolási munka s az ezzel járó kellemetlenségek tűrésére, akárcsak a levélírót kártérí­tésre. Még valami az igazsághoz tartozik: a panaszos levél író­ja, Sóskúti József sem járt el helvesen — noha a törvény mellette áll —, mert szom­szédjának ellenkezése dacára jogerős döntés nélkül látott munkához. Erről ő maga írt le­velében a Dunakeszi Városi Tanácshoz: munkatárs saimmal úgy döntöttem, hogy, elkezdjük a munkát. A köz ke - rítést, ami dróthálóból van, le-7 bontottuk az oszlopról... ér elkezdtük az állványozást. Két állványt már felállítottunk és, rögzítettünk, amikor Sándor, lMjosné ismét hazaérkezett! Ledöntötte az állványokat, éi kidobálta az utcára ... * Ha a levélíró valóban törJ vényesen kíván eljárni, meg, kell várnia a jogerős döntést! Mást is bosszant Tanulságot is kínál az eseti a tanács szakembere, miután válaszolt kérdéseinkre, némi iróniával jegyezte meg: az építésügyi osztály hatóságii munkájának csaknem felét —. tehát évente több száz má­sod- és harmadfokra kerülő ügy gondját — a hasonló per-, patvarok teszik ki. Rossz szomszédság törölc átok — tartja a mondás. Vau- ló igaz. Mert amíg az egymás-, sál megegyezni nem tudó, egy­másra acsarkodó szomszédok keserítik egymás életét, „ügye­ket szülve” másnak is rabol­ják az értékes munkaidejét’ Az ilyen esetek s a hasonsző-' rűek pedig már nemcsak az érintetteknek okoznak bősz— szankodást, kellemetlenséget'' Nagy divat szidni manapság a, sok felesleges adminisztrációt.1 S hogy mennyi belőle a feles­leges? Az rajtunk, „szomszéd dokon” is múlik! V. G. F.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom