Pest Megyi Hírlap, 1979. augusztus (23. évfolyam, 178-203. szám)

1979-08-12 / 188. szám

Magyarország — külföldi szemmel

Kincsünk: az erdő

Nem megy ki a fejemből egy néhány éve játszott, valamelyik balatoni szállodában készített dokumen- tumfilm. Jól szituált amerikai turisták süttetik magukat a nappal, vitorláznak, kártyáznak. A riporter arról faggatja őket, mit is tudnak hazánkról. Egymás után halljuk, a vadabbnál vadabb kijelentéseket. Összetévesztik Budapestet Bukaresttel, érdeklődnek a nyereg alatt puhított húsról, s sorolnak még más efféle bosszantó csacskaságokat. A koronát az teszi fel a beszélgetésre, hogy egy idős hölgyekből álló társaság lényegében azt sem tudja, hol tölti most a nyári vakációt. Csak annyit: valahol a vasfüggöny mögött.. 4

Pedig szép vidékeinket, történelmi emlékeinket mindinkább felfedezi a külhoni sajtó, a hivatalos közvélemény.

Johann Georg Reissmüller nem is olyan régen azt írta a Frankfurter Allgemeine Zeitungban: A mai Magyarország szinte meg van spékel- ve a legkülönbözőbb századok jelentős embereinek emlékműveivel és emléktábláival.

Ruth E. Gruber a UPI-nak írt budapesti levelében megállapítja: Az üzletek tele vannak árukkal, bőségesen kapható mindenfajta élelmiszer és hús.

Puszta, gulyás, csikós

Mi tagadás, kis ország vagyunk Közép-Európában. Idegen- és tranzitforgalmunk azonban nem lebecsülendő. Tavaly például mintegy 17 millió külföldi fordult meg hazánkban, ismerkedett országunkkal, felszínesebb vagy alaposabb képet alkotott életünkről. Riportunkban arra kerestük a választ: milyen ez a kép, hogyan alakul át, s egyáltalán átalakul-e a néhány napos, hetes ittlét alatt.

Szentendrén, a Kovács Margit gyűjteményben a megszokott kép fogad. Szinte nincsen a napnak egyetlen órája sem, amikor üresek lennének e valóban egyedi és sajátos kiállítás termei. Egy középkorú férfi és felesége csodálattal szemléli a lakodalmi jeleneteket ábrázoló csempéket, sokáig időznek a nefelejcskék szemű asszony kisplasztikája előtt.

— Puszta, gulyás, csikósok, eny- nyit tudtunk Magyarországról — szólal meg Joachim Mayer, egy dortmundi autójavító műhely gazdája. — Még ma is főként ezt hangsúlyozzák az NSZK utazási irodái, az újságok hirdetései. Sokfelé jártunk már a világon, s néhány évvel ezelőtt Budapesten utaztunk át. Megtetszett a város, később visszatértünk. Rákövetkező évben a Balatonnál töltöttünk egy hónapot. Most újra Budapesten lakunk, innen indulunk felfedező utakra.

— Mennyire ismerik Magyarországot, mi vonzza önöket ide?

— Nehéz egy országot megismerni egy-egy hónap alatt. Vonz bennünket az emberek mentalitása, az az erőfeszítés. amivel szebbé akarják tenni környezetüket. Zalaegerszegen él egy barátunk, orvos. A Balatonnál ismerkedtünk meg. Többször jártunk náluk. Néhány év alatt annyira megváltozott a városuk, hogy alig ismertünk rá. Valahogyan ez az állandó alakulás jellemzi a magyarok világát. Nem gondolnánk, hogy ilyen kiállítások is vannak Magyarországon, mint ez a szentendrei. Őszintén megmondom azt is, mi itt a pénzünkért, kiváló ellátást, zavartalan pihenést, szórakozást kapunk. Az üdülés olcsó, s ez is egy szempont.

Visszajárnak

Három fiatal finn áll a váci vasútállomáson. Szerencsétlenül, ma- gukrahagyatva, már-már reményüket veszítve néznek körül.

— Mi a baj? — kérdjük tőlük.

A két lány, s a fiú — orvostanhallgatók mindhárman — angolul, németül és oroszul panaszolja, hogy körül akartak nézni ebben a prospektusokban nem reklámozott városban, de kiderült, szálloda, kemping nincs, s a hosszú autóstopos út után fáradtak, éhesek, fürödni szeretnének.

Csak azt tanácsolhatjuk nekik, hogy szánjanak vonatra, utazzanak a Nyugatiba, onnan Budára, majd HÉV-vel a Rómaira. Ugye milyen egyszerű?

A vonatindulásig azonban van idő vacsorára, s beszélgetésre a restiben.

— Mit tudnak Magyarországról?

— Csak annyit, amennyit odahaza, hiszen négy órával ezelőtt léptük át a határt.

Aztán sorolják ami eszükbe jut: tízmillió lakos, Budapest, Halász- bástya, Liszt és Bartók, Balaton, cigányok. Ezen kívül azt, hogy rokonok vagyunk. Ja és még egy, a magyarok harcoltak a barbárok ellen. Azt, hogy a törökökre, tatárokra vagy kikre gondoltak, már nem tudják megmondani. Talán két hét múlva — addig lesznek itt —, több mesélnivaló is akad.

Verőcemaros, az Express Ifjúsági és Diákutazási Iroda üdülőtelepe. Szállodával, motellel, faházakkal, stranddal, sörözővel, eszpresszókkal, diszkóval. Ebben a talán legszebb hazai üdülőközpontban évente tíz- tizenötezer külföldi tölt el pár napot, közülük vagy ezerötszázan Nyu- gat-Európából jönnek.

Panoráma busz áll a parkolóban, vagy három tucat NDK-beli fiatal indul vele Esztergomba, hogy a történelmi város nevezetességeivel ismerkedjék. Többségük a drezdai műszaki főiskola hallgatója.

Antje Jänichen vajon tudja-e, hogy hová viszik?

— Azt hiszem valamennyien elég sok ismerettel rendelkezünk hazájukról. Az általános tudnivalókon kívül erről a programsorozatról is olvastunk prospektusokat. Meglehetősen. sok van belőlük az FDJ utazási irodájában. Különben is, többségünk nem először lépte át a határt. S ha másodszor, harmadszor is eljöttünk, az ugye azt jelenti, hogy jól érezzük magunkat Magyarországon.

— S a rossz tapasztalatok?

— Lassú és udvariatlan a kiszolgálás a vendéglőkben, a fiúk közül sokan közönségesek.

Nyírségi lakodalom

Négy színes bőrű fiatalember rö- mizik az egyik asztalnál. Fathi Mohamed líbiai autószerelő, aki Székesfehérvárott az Ikaruszban tanul szakmát, Kamat Hassan Abno Szudánban tanuló diák, s két másik hazájabeli, aki nálunk ismerkedik az orvoslás, illetve az állattenyésztés tudományával.

— Milyenek a magyarok?

Az autószerelő szerint kedvesek, segítőkészek, állandóan tréfálkoznak. Szeretik a külföldieket. Elfa- dil Hargas öt éve tanul nálunk. Jól ismeri Budapestet, többször járt a Balatonon, sok barátja van. Tavasz- szal egy évfolyamtársa meghívta á Nyírségbe egy kis faluba lakodalomba. Addig sohasem járt vidéken. Azt mondja, ehhez fogható élménye nem volt Magyarországon. Megérezte a múltat, s az őszinte magyar emberséget.

Hasszán, ha hazatér, mit mesél majd nővéreinek, szüleinek?

Azt, hogy Magyarország szép, s talán nem is olyan sokára az ő népe is majd ilyen boldogan él.

— Hallott-e valamit a magyar tudományról? Például arról, hogy magyar ember találta jel a gyufát, a porlasztót, a telefonközpontot, a dinamót, a tüdőbaj megelőzésének gyógyszerét?

Hasszán és társai erről mitsem hallottak. De mégsem kell szégyenkezniük, hiszen a három lengyel gépészmérnök hallgató is hitetlen- kedve néz ránk, amikor elismételjük az előbbi kérdést.

Kíváncsiság, szimpátia

Orosz László, az Express prog- ramszervezőj e.

— A kirándulásokon, az esti táncon kívül minden nemzet tagjai egyre inkább igénylik, hogy bőségesebb ismereteket szerezzenek hazánkról. S ebben a tekintetben ma már a tőkésországokból érkezők legalább olyan aktívak, mint a baráti országok fiataljai. Rendezünk nemzetközi barátsági esteket, politikai fórumot, gyárlátogatást. S nemcsak a különlegességeket mutatjuk meg. Legutóbb az NSZK-beli kereszténydemokrata ifjúsági szervezet fiataljai megkérdezték, nem terhes-e számunkra, hogy nem választhatunk szabadon munkahelyet, s hogy nem lehet költözködni. Választ kaptak a mulatságosnak tűnő kérdésre, de hogy biztosak legyenek benne, másnap megmutattuk a buszból néhány váci gyár bejáratát Láthatták, hogy hány szakmára keresnek munkásokat. Egyébként nagyon sok nyugati csodálkozik rajta, hogy szabad Magyarországon farmert viselni, hogy milyen csinosak, jólöltözöttek a lányok, hogy mennyi a diszkó.

— Mit gondol, mit tudnak meg Magyarországról a nálunk megforduló idegenek?

A legtöbben szórakozni, pihenni jönnek. Ennél azonban jóval gazdagabban távoznak. Felébred bennük a kíváncsiság, a szimpátia irántunk. Odahaza elmondják, amit láttak, tapasztaltak nálunk, s ez mindenfajta prospektusnál, útikönyvnél jobb propagandája az országnak. Üzleti, politikai értelemben egyaránt. v

Hosszú sorban állnak a személy- gépkocsik, autóbuszok a parasapusz- tai (Sahy) határátkelőhelyen. Az egyik görög autóbuszbóL lábáikat kinyújtóztatni kászálódnak le az emberek. Kedves nyugdíjas házaspár beszélget mellettünk, s készségesen állnak szóba velünk is.

— Magyarország? Jaj, tudja tíz nap alatt bejárjuk Európát. Azt sem tudjuk, mikor melyik országban Járunk.

★

Amerika messze van. A bevezetőben emlegetett naív amerikai turisták talán ma sem tudják, hogy az Alföldön már nem száguldoznak betyárok, hogy Bukarest és Budapest más és más ország fővárosa. Az is lehet, hogy sok, hazánkban megforduló, keletről vagy nyugatról jövő turista fejében sem sikerült eloszlatni minden téves képzetet vagy helyettesíteni őket az igazsággal. Az azonban bizonyos, hogy egyre többen járnak nálunk, s rajtunk is múlik, •• hogy mit tudnak meg hazánkról, Magyarországról.

CSULAK ANDRÄS —VIRÁG FERENC

Magyarország erdőben szegény,

de fában gazdag ország. Az erdészek körében régóta közkeletű szállóige arra utal, hogy bár szűkében vagyunk a fának, mégis olyan pazarló módon bánunk vele, mintha nem is rubelek és dollárok millióiba kerülne az évi behozatal...

Mert a fa, az erdő kincse a hetvenes évek vége felé a legfontosabb stratégiai cikkek közé küzdötte fel magát. Miért is? Olyan energiahordozó, amely ellentétben az olajjal, a szénnel, földgázzal, néhány évtized alatt reprodukálható. S ezenkívül is még mi mindenre használható! Fontos ipari, építőipari alapanyag. Készítenek belőle papírt, bútort, csomagolóanyagot. E korántsem teljes felsorolást folytassuk azzal, hogy az erdők termelik létünk alapját, legalább is annak túlnyomó részét: az oxigént.

S még mindig nem szóltunk az erdő üdülési, kikapcsolódást segítő funkciójáról, s arról, hogy a sűrű növényzet az otthona a vadállománynak is.

Ha ennyi áldás származik belőle, vajon mi, magyarok, s ezen belül is Pest megyeiek, hogyan gazdálkodunk vele?

A közelmúltban jelent meg a neves szakíró, Madas András könyve Erdészeti politika címen. Ebben olvashatjuk, hogy az elmúlt negyedszázadban jelentősen gyarapodotf az ország erdőállománya, míg 1949-ben a terület 12 és fél, ma 18 százalékát borítja erdő. A fel- szabadulás óta I millió hektárnyit ültettünk.

PCSÍ megyében, ha lehet még nagyobb a szerepe az erdőgazdálkodásnak. Budapest és környéke, mint az ország ipari központja a legnagyobb fafogyasztó. S szolgálnia kell az erdőknek a kétmilliós főváros és az egymilliós megye lakosainak pihenését, felüdülését is. v< A megyei tanáps mezőgazdasági

osztályának munkatársai Balázs István erdészeti felügyelő vezetésével, az év első hónapjaiban felmérést készítettek. Eszerint a megye erdőterülete megfelelő, hiszen a terület 19 százalékát hasznosítjuk ily módon. Java részét az erdő- gazdaságok (a pilisi, az ipolyvidéki, a budavidéki és a nagykunsági) 99 ezer hektáron. Szövetkezeti tulajdonban mintegy 40 ezer. állami gazdaságokban és egyéb területen 15 ezer hektár, összesen (Budapesttel együtt) 152 ezer hektár erdőnk van. Ha mindehhez azt is hozzátesszük, hogy az utóbbi tíz évben jelentős fejlődésen ment át ez a népgazdasági ágazat — évente ma is 2—3 százalékkal növekszik a terület —, biztatónak látszik a kép. A valóság mégis ellentmond ennek.

Balázs István: A mezőgazdaság rohamos fejlődésével az erdőgazdálkodás nem tartott lépést. Ott kialakultak az iparszerű termelési rendszerek, magas színvonalú a gépesítettség, az erdészet viszont csak kis lépésekkel haladt előre. Egyelőre, különösen a hegyes, dombos területeken alacsony színvonalú az erdőművelés és kitermelés gépesítése. Rosszak a munkakörülmények is. tehát rohamosan csökken a munkások száma. A kitermelés nem tart lépést az igényekkel, de gyorsabb az erdő felújításánál. Űj területeken elsősorban a termelő- szövetkezetek erdősítenek, de nincs megfelelő csemeteutánpótlás. Az erdőgazdaságokban például 1 hektár kivágott erdő tuskótalanítá- sa 50—60 ezer forint költséggel jár. Ehhez az állami támogatás csak 10 ezer forint. S mert az új telepítésekkel járó haszon csak évtizedekkel később jelentkezik, a gazdaságok többnyire elmaradnak a telepítési, felújítási tervektől.

Ez csak egy példa a sok közül. Tény, hogy a jelenlegi szabályozás következtében kicsi az erdőgazdálkodás jövedelmezősége, így kevés jut fejlesztésre, gépesítésre. Olyan helyzet keletkezett, hogy korszerűbb, eredményesebb gazdálkodás biztosítása végett jelentős intézkedésekre van szükség.

Makói Oszkár az Ipolyvidéki Erdő- és Fafeldolgozó Gazdaság igazgatója.

Tetszik, nem tetszik, tudomásul kell vennünk, hogy a jelenlegi gazdasági helyzetben — bármennyire

is hasznos lenne — nincs lehetőség az erdészeti munkát alapvetően meg-' változtató gépesítésre. Nálunk még sokáig csak ritkaságszámba mennek például a fakitermelő kombájnok. A", tapasztalatok szerint azonban ezek! nem is hasznosíthatók minden tere-1 pen, s nemcsak az áruk, hanem az] üzemeltetési költségük is magast] Szerintem mindenekelőtt rendszerezni, egységesíteni kell a gépparkot. Ügy mint például az NDK-ban a Berlini Erdőgazdaságban, ahol MTZ-k. csuklós LKT-k, Zaporozse- cek alkotják az állományt. De megoldották a munkásszállítást, mindem nütt vannak melegedők, étkezoko- csik. Hasonló a helyzet Csehszlovákiában is. Mi a szegényes technikát sem tudjuk gazdaságosan kihasználni például a rendszertelen alkatrész- ellátás miatt. ;

Figyelemre méltóak az erdőgazdaság

igazgatójának a fa felhasználásával kapcsolatos gondolatai. Tőle származik a bevezetőben emlegetett szállóige. Szerinte nemcsak az általában is jellemző pazarlással van baj, hanem a hivatalos megbecsüléssel is. Csak két példa a sokból. Nálunk a MÁV csak fenyőkből készült rakodólapokat fogad el szállításkor. Az NSZK vasútjain megfelel a cserből készült is. Az építőiparban az előírás szerint ugyan a zsaluanyagot ötször kellene felhasználni, de legfeljebb egyszer ke- rül rá sor. Mi lesz vele? Kézen- közön eltűnik a vállalatok portájáról, vagy a téli hidegben a tűzre kerül. Takarékosabb gazdálkodással, szigorúbb ellenőrzéssel, megfontoltabb szabványokkal milliárdokat takaríthatnánk meg, s kímélhetnénk az erdőt

Drága kincsünk az erdő, nagy szükség van a fára. Az állam, s az erdőgazdaságok mégis sok pénzt, még több energiát fordítanak a természet eredeti formájában való megőrzésére,. A Pilisben, a Börzsönyben, a Budai hegyekben egyre nagyobb területen van háborítatlan, eredeti szépségében megmaradó parkerdő. A törvénnyel védett természetvédelmi területek ma az erdők körülbelül 30 százalékát borít-; jak.

A megye erdőinek megóvására, fejlesztésére a fagazdálkodás, a kitermelés korszerűsítésére számos terv készült. A végrehajtás gyorsítása érdekében azonban további sürgős teendők szükségesek — állapi* tották meg a Pest megyei tanáé»- felmérése nyomán.

Egyensúlyt kell teremteni a fa- kitermelés és az erdők megújítása között. A szaporítóanyag-ellátás javítása érdekében a meglévőek mel-' lett egy 50 hektáros szövetkezeti csemetekertet hoznak létre. Az erdőfelújítások során az értéktelen fajok helyett értékeseket telepítenek. A termelőszövetkezetek más célra gazdaságosan nem hasznosítható területein a következő években 12 és fél ezer. az erdő- és állami gazdaságok földjeire 3 ezer hektár új erdőt telepítenek.

Több tájkörzetben, így a monorí, a nagykátai és ceglédi járásban a tsz-ek erdőgazdálkodási társulást alakítottak. Közös tőkéből gépesítenek, együtt foglalkoztatják a szakembereket, értékesítik, illetve dolgozzák fel termékeiket Hasonló társulások alakulnak más járások-, ban is. Az előbbi terveket — mint fontos megyei gazdaságpolitikai feladatot — az MSZMP Pest megyei végrehajtó bizottsága is jóváhagyta.

Nehéz dilemmával találja szemben magát az emberiség. Több ezer év , tapasztalatai tanították meg rá, hogy ahol kipusztította az erdőt ott saját életét tette szegényebbé. Egyes területeken a növényzet helyét elnyelte a sivatag. A tudósok: arra figyelmeztetnek, megbomlik a természeti egyensúly, fogy az ember számára oly nélkülözhetetlen oxigén.

Fára pedig szükségünk van, s szükségük lesz rá unokáink unokáinak is.

Tehát csak egyetlen megoldás lehetséges. Tervszerű, a mai igényeket mind magasabb színvonalon, de takarékosan kielégítő, s a holnapot sem felejtő erdő- és fagazdálkodás.

■***»~~- C,. A.

1Reich Károly rajza

Nyár