Pest Megyi Hírlap, 1979. augusztus (23. évfolyam, 178-203. szám)

1979-08-02 / 179. szám

PEST MEGYEI VILÁG PROLETÁRJAI* EGYESÜLJETEK! AZ MSZMP PEST MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI TANÁCS LAPJA XXIII. ÉVFOLYAM. 179. SZÁM Ara 1,20 íorinl 1979. AUGUSZTUS 2., CSÜTÖRTÖK A hatékonyabb gazdálkodásért Takarékosság, termelékenység A takarékosság, a termelé­kenység növelése s nem utol­sósorban a termelésirányítás korszerűsítése okoz ma gondot a Pest megyei ipari vállala­tok, üzemek egy részének. Gondot, hiszen az első féléves tervek megvalósítása során szerzett tapasztalatok feltárá­sa. a további lehetőségek számbavétele minden gazdasá­gi vezetőnek ezt az egyetlen lehetőséget kínálja. Ha tet­szik, ha nem, mindenütt tu­domásul kell venni. S a felis­meréssel, a tudomásulvétellel senki sem késlekedhet. A Dunai Kőolajipari Válla­lót már az idei év első felé­ben, műszaki és technológiai intézkedések sorával gyarapí­totta azoknak a termékeknek a számát, melyeknek feldolgo­zottsági foka magasabb. Lé­nyegében ezek a műszaki és technológiai intézkedések ered­Ellen tmon K ora tavaszi emlék: finh újságíró kollé­gát kalauzoltam a megyében. Otthonában a Lahti melletti kisközség, Nastolá lapját szerkeszti, érthető érdeklődéssel fi­gyelte hát határszéli kis­községünk életét. Abból is megkülönböztetett igyeke­zettel a lakosság iskolaépí­tő kedvét, ízlelgette a sze­mének, fülének idegenül ható fogalmat: a társadal­mi munkát. Kutató kérdéseire vála­szolva, bárhogy próbálkoz­tam is, neki keveset tud­tam megmagyarázni e va­lóban sajátos jelenség lé­nyegéből, s még kevésbé (talán mert úgy gondol­tam: nem az ő gondja) e jelenség kettős arcá­ból. Azt jelesül, amit e témában utazgatva jó ideje érzek már: a tár­sadalmi munka — értve ezalatt most a települések gazdagításáért végzett szó­szerinti építési munkát — közösségi életünk nagy vívmánya. Mégis minden­napjaink ellentmondásos fogalma. S amíg az első megállapítás igazáról pil­lanatonként kaphatunk megerősítést: községeink százezer forintokban, ezer kilométerekben, tantermek százaiban mérhetik a kö­zösségükért önként vállalt feladatokat; addig utóbbi kijelentés, éppen a társa­dalmi munkára építő éle­tünkben, magyarázatot kí­ván. G azdasági tény: taná­csaink, legyen bár szépen fejlődő városi vagy akár a legkisebb köz­ségi szervezetről szó, saját erejükből nem tudnák el­látni feladataikat, ha egy- egy nagyobb vállalkozás — iskola, egészségház, óvoda, sportpálya, út, járda épí­tése — nem találkozna a lakosság, a helyi üzemek, társadalmi szervezetek se­gítőkészségével : sok száz órában mérhető fizikai munkával. Szerencsére, a legtöbb helyen nincs is gond a la­kosság tettrekészségével. Már csak azért sem, mert az emberek többsége mindinkább belátja: ölbe tett kézzel ugyan hiába várják vágyaik megvalósu­lását. S ha ez a belátás a tanácsi emberek jó szavá­val, szervezni tudásával párosul, a lakosság igyeke­zete döntő erő lehet. Csak­hogy a földforgatás, az alapozás, a kövezés, a be­tonlapok lerakása — tehát a klasszikus segédmunka — a dolog egy része csu­pán. A végső formához szak­munka is kell és kevés az a szerencsés község, amely helyben talál vállalkozót, így aztán marad az ide­gen segítség. Honnan ? Nos, nehezen találni olyan községet, amely, ha valaha is társadalmi mun­kába fogott, ne tudna ál­talános érvényű példát föl­hozni erre, hiszen a társa­dalmi munka kettős arca éppen itt mutatkozik meg a legélesebben. Példánk egy város környéki község esetéről szól. Ez esetben tekintsünk el megnevezé­sétől, nem az a lényeg. Utat épített a falu. Amit lehetett, a lakosság vég­zett, igazi társadalmi mun­ka volt. Már csak az asz­faltozás maradt hátra, a népfrontelnök megkereste az útépítő vállalatot: egy évnél hosszabb határidőt szabtak. Tél fenyegetett: ha nem kerül az útra leg­alább egy aszfaltréteg, a hideg és a csapadék szét­rombolja a nagy munkát. S ki tudja: az úttal együtt nem töri-e össze az embe­rek hitét? Az elnök ekkor beállított az aszfaltozó munkások­hoz: bizonyára kitelne ide­jükből, ha a falu útján is végigmennének a géppel. Nincs messze, bizonygatta, mi az a néhány kilomé­ter... Kért és agitált, s mit szaporítsam a szót: be­végződhetett az építkezés, sok, valóban szívből jövő köszönöm, meg egy zseb­ből fizetett vacsora árán. Milliós értékű munka volt, s a végösszegben ott szere­pelt az útépítők társadal­mi munkája is. jttgy tűnt, mindenkinek U megérte: a község la­kói érthető örömmel fogadták a segítséget, örül­tek az útépítők is: tevé­kenységük értékét lemér­hették egy egész község háláján. Csakhogy a közös boldogságban elveszett a lényeg: vállalati géppel, munkaidőben végeztek horribilis értékű fusi mun­kát Igaz, nem maguknak. S az útépítők azt sem tud­ták, hogy vállalatuk sze­rint erre csak egy év múl­va értek volna rá. Napjaink társadalmi munkáinak döntő többsé­ge valóban közösségi célt szolgál, s amikor a kettős arcról, s az ellentmondás­ról beszélünk, akkor azt nem is a célkitűzésben, hanem magában a foga­lomban kell keresnünk. Abban tudniillik, hogy ha elfogadjuk a munkaidőn kívüli, önkéntesen végzett munkát társadalminak, mi£nt nem érezzük e meg­határozás súlyát napi munkakötelezettségeink mögött? S hogy társadalmi munkáink kezdeményező, alkotó lendületét miért ke­ressük hiába napi nyolc­órás igyekezetünkben? M unkavégzésünknek ez az idegeneket elgon­dolkoztató új formája akkor lesz valóban ellent­mondás nélküli vívmány, ha feladatainkat, legyen bár a nyolcórai vagy a nyolc órán túli munkáról szó, egyazon jelzővel minő­síthetjük. M. A. menyei, s a világpiaci kedve­ző áralakulás lehetővé tette, hogy jelentősen növeljék a tő­késországokba irányuló ex­portjukat. S nemcsak jelentő­sen, hanem a gazdaságosság követelményeinek messzemenő szem előtt tartásával. Tervük 1,2 milliárd forintot meghala­dó tőkés exportot írt elő. A tervhez viszonyítva 157,2 szá­zalékos, míg a múlt év azonos időszakával összehasonlítva 188,4 százalékos növekedést értek el. Ehhez azonban az úgynevezett belső tartalékok feltárása, a meglevő szellemi tőkével, kapacitással való jobb gazdálkodás is elengedhetet­len volt. Van példa arra is, hogy a termelésirányítás korszerűsíté­se, a létszámcsökkenést ellen­súlyozni képes munkaerő-át­szervezés is hoz eredményt. Az Ipari Műszergyár az idei év első hat hónapjában 100,2 százalékra teljesítette tervét. Ugyanakkor az előző év azo­nos időszakához viszonyítva a termeléshez szükséges lét­számnak csak 96,2 százaléka állt rendelkezésükre. Itt is a belső tartalékokhoz, a munka­erő ésszerű átszervezéséhez nyúltak. Munkájuk hatékony­ságát növelték azzal, hogy csökkentették a tőkésországok­ba irányuló gazdaságtalan ex­port hányadát. Az ily módon felszabadult kapacitást a bel­földi ellátás további javításá­ra fordították. Az Egyesült Izzó váci fény­forrásgyárában a beruházással foglalkoznak. Várhatóan a már üzemelő üveggyár alap­anyagának iparvasúton törté­nő szállítása, automatikus ada­golása már a IV. negyedévben megkezdődhet. Valamivel to­vább tart majd az oxigéngyár üzembeállítása, részben az importból származó berende­zések késedelmes szállítása, s más szerelési problémák miatt. így aztán késedelmet szenved az idei évre tervezett, húszmillió ballon értékesítése. Arra számítanak a váci gyár­ban, hogy az üveggyár az idén csak saját fénycsőgyártásának kétmilliós ballonigényét képes •kielégíteni. V. E. Közösen, egy irányban dolgozzunk Óvári Miklós beszéde értelmiségi aktíván óvári Miklós, a MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Központi Bizottság titkára szerdán a főváros XII. kerü­letébe látogatott. A KB titká­rát a kerületi pártbizottságon fogadták. A program a Központi Fi­zikai Kutató Intézet megláto­gatásával folytatódott. Óvári Miklós ezután a János Kórhá­zat kereste fel, s megtekintette a főváros legnagyobb egész­ségügyi intézményét, majd eszmecserét folytatott az idő­szerű belpolitikai kérdésekről. A pártbizottság székhazában megtartott tanácskozáson Tóth János, a XII. kerületi pártbi­zottság titkára köszöntötte a városrész kutatóit, orvosait, mérnökeit, pedagógusait, a tudományos, a kulturális élet legkülönbözőbb területeinek művelőit képviselő aktívákat. Számba véve reális lehetőségeinket Ezután Óvári Miklós látoga­tásának tapasztalatairól szólva a többi között megállapította: az ország más részeihez ha­sonlóan, itt is azt látta, hogy az emberek ismerik szűkebb és tágabb környezetük, mun­kahelyük, hazánk, a világ dolgait, problémáit, megértik feladataikat és becsülettel helytállnak a munkában. A tudósok, amikor a természet nagy titkait kutatják, nem feledkeznek meg arról sem, hogy milyen társadalmi kö­zegben dolgoznak, és fontos feladatnak tartják, hogy tudá­sukat a nép szolgálatában használják fel. Külön tetszett — mondotta a továbbiakban —, hogy erőteljes törekvés ta­pasztalható a szellemi és anyagi erők koncentrálására, a legfontosabb kérdések megol­dására és arra, hogy a tudo­mány eredményei minél gyor­sabban, hatékonyabban kama­tozzanak a gyakorlatban. A világ dolgaira, a nemzet­közi élet néhány időszerű kér­désére áttérve rámutatott: je­lenleg is nehéz, kemény küz­delem folyik a béke hívei és ellenzői közt. A tét: folytatód­jék-e az enyhülés vagy sem. Négy esztendővel a történel­mi jelentőségű helsinki meg­állapodások után elmondhat­juk, hogy az erőviszonyok ma sem kedvezőtlenebbek a bé­keszerető erők számára, mint annak idején voltak. — Napjaink legfontosabb belpolitikai kérdése — tért át belső dolgainkra Óvári Miklós —, hogyan tudunk megbirkóz­ni gazdasági feladatainkkal, — Jelenleg két, önmagában is nagy feladatot kell egy­szerre megoldanunk. Az egyik: — amelynek megoldásához már egy évtizede hozzúkezd- tünk — az, hogy a népgazda­ság extenzív fejlesztésének szakaszáról át kell térnünk a fejlesztés intenzív szakaszára. A másik, hogy a világgazda­ság számunkra kedvezőtlen változásait kivédjük, illetve al­kalmazkodjunk a kialakult tartós tendenciákhoz. Előtér­be kerültek a minőségi ele­mek és — mitagadás — job­ban dolgozni sokkal nehe­zebb, mint többet. Ma kevés a munkaerő, sokkal drágábbak a nyersanyagok, rosszabbak az értékesítési lehetőségek is. Óvári Miklós utalt arra, hogy a jelenlegi helyzetben erőforrásaink és lehetőségeink reális számbavétele határozta meg a tennivalókat. Mostani ötéves tervünk arra épül, hogy mérsékeltebb ütemben foly­tatjuk a gazdaság fejlesztését, az életszínvonal további emel­kedését pedig a népgazdaság lehetőségeihez igazítjuk. Ez a megoldás is bizonyos nehéz­ségekkel járt. Nőtt az állami dotáció, a termelői árak mind jobban elszakadtak a világ­piaci áraktól, a fogyasztói árak pedig a termelői áraktól. Ezt a helyzetet nem lehet tartó­san fenntartani, ezért foglalt állást a Központi Bizottság júniusban, a Minisztertanács júliusban, a termelői és a fo­gyasztói árak rendezése mel­lett. — A döntésnél a gazdaságin túl figyelembe vettük a poli­tikai szempontokat is. Ezért maradt most is jelentős ártá­mogatás, s ezért ellensúlyoz­zuk, legalább részben, jöve­delemkiegészítéssel az árren­dezést. — Azért vezettük be most az új árakat — fejtegette Óvá­ri Miklós —, hogy mielőbb ér­vényesüljön a rendezés gazda­sági hatása. Hogy meggyor­suljon a termelési szerkezet átalakítása, a fogyasztás szer­kezete pedig jobban összhang­ba kerüljön gazdasági felté­teleinkkel. Az áremelés azon­ban csak az egyik szükséges eszköz a gazdaságosabb terme­léshez. Ahhoz, hogy megőriz­zük az életszínvonal terén el­ért eddigi vívmányainkat és megteremtsük a további fej­lődés szilárd alapjait, mindert területen jobb és szervezet­tebb munkára, 'takarékosabb gazdálkodásra, a termékszer­kezet megváltoztatására és na­gyobb munkafegyelemre yan szükség. Ezeket a gazdasági hatásokat várjuk az árintézke­désektől elsősorban, ez a mi igazi programunk. — Az elmúlt napok tapasz­talatai azt mutatják, hogy a lakosság nagy része megértet­te, fegyelmezetten, állampol­gári felelősséggel fogadta az intézkedéseket. Mivel magya­rázható ez? Egyrészt azzal, hogy az elmúlt két évtized­ben erős és kölcsönös bizalom volit a párt és a tömegek kö­zött, s ez a bizalom eddig is segített, és sT jövőben is segí­teni fog abban, hogy úrrá le­gyünk a nehezebb helyzete­ken. — A gazdasági feltételek adottak, illetve megteremthe­tők az idei terv és hosszabb távú terveink teljesítéséhez. Ezek közül a legfontosabb, hogy mindannyian egy irány­ban dolgozzunk, hogy össz­hang legyen a gazdasági veze­tés, a pártszervezetek, a társa­dalmi szervezetek munkája között, és összhang legyen a központi, a középszintű és a helyi szervek között is. A munka minősége, a haté­konyság növelése nem egysze­rűen közgazdasági kérdés. To­vábbi fejlődésünk politikai feltétele az is, hogy a jövő­ben is fejleszteni kell és fej­leszteni akarjuk a szocialista demokráciát. A demokrácia a dolgozók önkéntes fegyelme is. A munka minőségének ja­vítása, a hatékonyság növelé­se, a nagyobb fegyelem, a ha­tározatok következetes végre­hajtása elengedhetetlen fel­tétele a demokrácia kiteljese­désének. — Pártunk a bizalom jelé­nek tekinti a dolgozók eddigi reagálásait, s vezető testületéi, különböző szervezetei arra tö­rekednek, hogy ezzel a biza­lommal egész népünk javára, a jövőben is jól éljenek — zárta nagy tapssal fogadott beszédében Óvári Miklós. , Következetesebben munkálkodva céljainkért Az aktívaüJésen a kerület értelmiségének nevében szót kért Sándory Mihály kandidá­tus, a KFKI tudományos igaz­gatója, Homoki József kandi­dátus, a közlekedési és metró- építő vállalat vezérigazgatója, Marosfalvi Imréné, a Város­major úti általános iskola igazgatóhelyettese, Molnár Károly, a MOM fejlesztési fő­mérnöke és Wabrosch Géza, a János Kórház főorvosa. A felszólalásokból egyértelműen kitűnt: a városrész dolgozói — köztük az értelmiségiek — jól értik a Központi Bizottság Az essrópm gyermek faffátko zé Látogatás a Dunakanyarban Az európai gyermektalálko­zón hazánkban tartózkodó 34 ország 44 haladó és demokra­tikus gyermekszervezetének Mozambiki és kongói, magyar és lengyel, szovjet és mongol gyere­kek egymás kezét fogva járták a szerb táncot, a kólót ■ autóbuszon indultak a vendé­gek útjuk első állomására, Szentendrére, ahol megtekin- | tették a skanzent. Kétségkívül kellemes hangulatban telt a délelőtt, hiszen nemcsak az európai, hanem a más föld­részekről érkezett gyerekek is nagy érdeklődéssel, végig fe­szült figyelemmel tekintették meg a falumúzeum ritkaság­számba menő értékeit A találkozó résztvevőinek programja délután Visegrá- don folytatódott — játékkal, dallal, tánccal. A lovasparádé és a sárkánykészítés éppen úgy osztatlan sikert aratott az ifjú küldöttek körében, mint az íjászszövetség látvá­nyos bemutatója. A nagyvillá- ml kilátóból egy pillantást vethettek a Dunakanyar pom­pás panorámájára — ez a lát­vány minden bizonnyal hosz- szú ideig elkíséri a szovjet és a lengyel gyerekeket éppen úgy, mint a Mongóliából vagy a Mozaimbikból érkezetteket S persze sétáltak a Pilisi Parkerdő vadregényes útjain is. (A látogatás részleteiről la­punk 3. oldalán számolunk be.) és a Minisztertanács határozás tából adódó feladataikat. Egy* becsengő véleményük, hogy a határozatok végrehajtása során valamennyi munkaterü­leten, minden egyes poszton következetesebben kell mun­kálkodni céljaink eléréséért A kollektívák jó irányú tö­rekvései,' további tervei is ar­ról tanúskodnak, hogy a dol­gozók felelősséggel vállalják a közös tennivalókból rájuk ju­tó részt, hogy ezzel is hozzá­járuljanak a gyorsabb előre­haladás feltételeinek megte­remtéséhez. Ezután Óvári Miklós meg­köszönte a felszólalásokból iá tükröződő bizalmat és a cse­lekvőkészséget, majd Tóth Já­nos zárszavával véget ért az értelmiségi aktíva. KÖZELET Losonczi Pál, az Elnöki Ta- nács elnöke táviratban fejez­te ki jókívánságait Hans Hür- limannak, a Svájci Államszö­vetség elnökének hazája nemzeti ünnepe alkalmából. Lázár György, a Miniszter­tanács elnöke és Púja Fri­gyes külügyminiszter távirat­ban üdvözölték Charan Singh- et és Shyam Nandan Mishrát, India új miniszterelnökét, il­letve külügyminiszterét. A Minisztertanács elnöke táviratban üdvözölte Izzat lbrahimot, az Iraki Köztár­saság forradalmi parancsnoki tanácsa alelnökévé történt megválasztása alkalmából. Auguste Geiser, Svájc buda­pesti nagykövete, hazája nem­zeti ünnepe alkalmából szer­dán fogadást adott a nagy- követségen. A fogadáson részt vett Faluvégi Lajos pénzügy- miniszter, Nagy János külügy­miniszter-helyettes, Gábor András kohó- és gépipari mi­niszterhelyettes. CLODOMJRO ALMEYDÄ- NAK, a párt főtitkárának ve­zetésével, az MSZMP KB meghívására szerdán Buda­pestre érkezett a Chilei Szo­cialista Párt küldöttsége. : küldöttel tegnap útrakeltek Csillebércről, s Pest megyé­be, a Dunakanyarba látogat- i tak. Huszonöt panorámás

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom