Pest Megyi Hírlap, 1979. augusztus (23. évfolyam, 178-203. szám)

1979-08-09 / 185. szám

Takarékos közművelődés MEGTÉRÜLŐ — de csak hosszú idő alatt megtérülő — beruházás a sokoldalú általá­nos műveltség elsajátítása vagy elsajátíttatása. S mint ahogyan a népgazdaság ter­melő ágazataiban, a közmű­velődésben is bölcs dolog figyelni arra, hogy hová, mit és mennyit invesztálunk. E bölcsesség pedig kötelességbe válik most, népgazdaságunk egyensúlykeresésének idő­szakában, amikor a bőkezű nagyvonalúságról a takarékos­ságra, a kétes kimenetelű kí­sérletezgetésről az ésszerűség­re, a mennyiségről egyre in­kább a minőségre terelődik a figyelem. Lehetséges-e, hogy mindez csak annyiban vonatkoznék a közművelődésre, amennyi­ben árgus szemmel ügyelünk: az intézményekben ne az ut­cát fűtsék, a lámpákat távo­zás előtt gondosan oltsík el takarékoskod iának n golyós­tollbetéttel, meg a wc-papír- ral, s lehetőleg minél olcsóbb rendezvényeket szervezzenek? Azt hiszem, ez túlságosan vulgáris felfogása volna a közművelődési munka éssze­rűbbé és hatékonyabbá téte­lének. Óriási különbségek vannak ugyanis takarékosság és takarékosság, ésszerűség és ésszerűség, sőt mennyiség és mennyiség, minőség és minőség között. Vannak, akik az újsáeok drágulása miatt lemondták az előfizetést, kevesebbet járnak színházba, hangversenyre, vi­szont megveszik a drága lu­xuscikkeket. A másik ember­fajta viszont lemond bizonyos dolgokról, de nem mond le sem az újságról, sem a szín­házról. Az előbb említett embertí­pus természetesnek vette: a kultúrát ingyen, vagy csak­nem ingyen kapja; hosszas agitálás után hajlandó volt végre jegyet venni, de csak akkor, ha valamely kö­zösség tagjaként húsz-ötven százalékos kedvezményt ka­pott. Eszembe ötlik egy gro­teszk idea: mit szólna hozzá a közvélemény, ha valaki azt javasolná, hogy kis közösségek, brigádok stb. számára adják a boltok húsz-ötven százalék­kal olcsóbban a húst, kenye­ret, sört, cigarettát, azzal a feltétellel, hogy együttesen fogják elfogyasztani. Nem os­toba viccnek fognák fel ezt, hanem a mentőknek telefonál­nának. Node hát valami oka csak van ennek! S úgy gondolom, az ok elsősorban a közönség- ízlésben rejlik. „Nem értjük”, hangzik sokszor színházi elő­adásról, hangversenyről egya­ránt, a képzőművészeti kiállítá­sokról nem is beszélve. Hát — már bocsánatot kérek — miért nem értik? Ki tehet arró’, hogy nem értik? Tehet arról a mesterszakács, ha a vendég ízlelőszervei nem veszik ész­re a tárkonyt, a szegfűszeget, a bazsalikomot, de még a só­ra-borsra sem érzékeny az ínyük? Mit tehet a szakács, s mit a pincér, ha örökké a silány zene papriká3krumpli- ját, brettliszínpad tojáshabos és száraz babból készült gesz­tenyepüréjét követelik tőlük? Sokan védekeznek azzal, hogy nem ők tehetnek róla, hiszen nem volt módjuk... Volt módjukl Nagyon kevés ötven körüli ember mondhat­ja azt tiszta szívvel manap­ság, hogy politikai vagy gaz­dasági okokból nem volt mód­ja érzékennyé válni a szép iránt. Persze van azért . némi igazság abban, hogy nem te­hetnek róla. El kell ugyanis fogadnunk azt — s ez nem mond ellent sem a józan ész­nek, sem a marxista művelő­dés- és társadalomszemlélet­nek —, hogy voltak, varrnak és lesznek emberek, akik egy bizonyos bonyolultsági fokon túli, egy bizonyos többletagy­munkát kívánó alkotás egy­szerűen nem kell. Igen jól megvannak nélküle, boldogok nélküle. S azt a munkát, amellyel értéket termelnek, s pénzt keresnek, el tudják vé­gezni nélküle. Mert, ha nem társadalomellenes kimondani a közismert tényt, hogy még egy közepes sportolóvá sem válhatik mindenki testi adott­ságai miatt, akkor nem szé- gyellhetjük kimondani azt sem, hogy agyi barázdáltság szempontjából is nagy különb­ségek vannak ember és em­ber között. S ez a tény — mint a sportolásra való alkal­matlanság sem — egyáltalá­ban nem érinti az emberi méltóság kérdését. S már készen is van az ellenvetés: igen ám, csakhogy ebbe nem nyugodhatunk bele, hiszen tudjuk, hogy eljövendő társadalmunknak sokoldalúan művelt, s emellett kitűnő szakemberekre lesz szüksége. Ám, ezek a gondolatok át­vezetnek a takarékosság kér­déséhez. Anyagi javaink mellett ta­karékoskodnunk kell szellemi javainkkal is. Ha a népgaz­daság nem engedheti meg magának, hogy egy gyár drá­ga importanyagból eladhatat­lan árut gyártson, akkor — mutatis mutandis — áll ez a közművelődésre is. Nincs ér­telme nagy honoráriumokért „import”-előadókat hozni egy szakkörbe vagy klubba nyolc­tíz ember kedvéért, nem ér­demes mégoly kitűnő portékát vásárolni, ha nincsen mód to­vábbadására. Tipikusan íalra- hányt borsó az ilyesmi, ha­tékonysága gyakorlatilag nul­la. Ugyanezt a pénzt s ugyan­ezt a szellemi értéket a tár­sadalom számára hasznosab­ban is fel lehet használni. MEG KELL TANULNUNK végre, hogy meg kell fizet­nünk a szellemi kincsek bir­tokbavételéért is: agymun­kával és pénzzel. Ingyen nem követelhetünk semmit a köz- művelődéstől, s ingyen, nem is kaphatunk semmit. Kemény Dezső NAGYKŐRÖS! JL ' A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA XXIII. ÉVFOLYAM, 185. SZÁM 1979. AUGUSZTUS 9., CSÜTÖRTÖK Társadalmi munka, versenyek, találkozók Mozgalmi élet a DÉMÁSZ-nál A vándorzászló tulajdonosai A Délmagyarországi Áram- szolgáltató Vállalat nagykőrö­si üzemigazgatóságán tevé­kenykedő Che Guevara KISZ- alapszervezet az idén március­ban kapta meg a KISZ KB vörös vándorzászlaját. A ki­tüntetés féltett kincse a DÉ- MÁSZ ifjúkommunistáinak, s ha szerénységük tiltja is ki­mondani. szeretnék ha minél tovább az is maradna. Ügy ké­szülnek hát. hogy amikor az idén végzett munkájukat mér­legre teszik, az eredmény ked­vező legyen, s a vándorzász­ló maradhasson. — A kitüntetés átvétele előtt készített akcióprogra­munkon az ünnepségek után sem változtattunk — mondja Gál László, az alapszervezet titkára. Nem újabb, s még- újabb, erőnkön felüli vállalá­sokkal igyekszünk méltók ma­radni a vándorzászlóhoz. Ar­ra törekszünk, hogy amit vállaltunk, s terveztünk, azt maradéktalanul végrehajtsuk. Mégpedig hibátlanul. Jobban — Megnövekedett-e az ér­deklődés az alapszervezet iránt március óta? — A gazdasági és társadal­mi vezetőkkel és a KISZ vá­rosi bizottságával az alap­szervezetnek korábban is na­gyon jó kapcsolata volt. Le­hetséges, hogy most minden­ki jobban figyeli tevékenysé­günket, de e kapcsolatokban semmiféle lényeges változás nem következett be. Nem is volt ilyesmire szükség. Azelőtt is magkaptuk a szükséges se­gítséget. s az elmúlt négy hó­nap során is. Nyilvánvalóan számíthatunk erre a -jövőben is. — Milyen feladatokat oldot­tak meg a közelmúltban az üzemigazgatóság ifjúkommu­nistái? — Május 5-én kommunista műszakot szerveztünk a nem­zetközi gyermekév tiszteletére. Ennek során megoldottuk az épülő napközis tábor energia- ellátását. A munka értéke 39 ezer forint volt. Részt vettünk a szakszervezeti bizottság által Együttműködési szerződés Üzemet, lakóházat emelnek Eredményesen dolgoznak az építők A Nagykőrösi Építőipari Szövetkezet műszaki vezetőjé­től, Halmi Balázstól érdeklőd­tünk a szövetkezet idei eddigi eredményeiről. — Több mint 13 millió fo­rintos tervünket, mondotta elégedetten, kétmillió forinttal túlteljesítettük az elmúlt fél­évben. Átadtuk a Könyvkötő Szövetkezet új üzemházát a tormási városrészben és ugyanitt az Ifjúsági Lakásépí­tő Szövetkezet két kilenclaká- sos épületét is. A Közép-ma­gyarországi Tejipari Vállalat helyi üzemében is sok mun­kánk volt. Építettünk, udvari betonoztunk. Az Arany János Gimnázium gázellátásához ka­zánházat építünk. A 21-es Vo­lán Vállalat műszaki üzemegy­ségében a festő- és mosómű­hely építésén dolgoztunk, az Arany János filmszínház át­alakítását szeptember végére szeretnénk befejezni. — Milyen változásokat ho­zott az első félév a munka­szervezésben? — Együttműködési szerző­dést kötöttünk a Mészáros Já­nos Termelőszövetkezet építő­részlegével. Ennek eredménye­ként megnövekedett a kapaci­tásunk, s az építkezések mel­lett több szerelési munkát vál­lalhatunk. Egyúttal gazdasá­gosabbá vált tevékenységünk, mert a munkákat ésszerűbben meg lehet szervezni. — A sok feladathoz jól kép­zett szakemberekre is szüksé­gük van. — Természetesen sok gondot fordítunk a szakemberképzés­re. Kiemelt feladatunk az ipa­ri tanulók nevelése. Most itt nálunk 30-an tanulják a kő­műves és a festő szakmát. Többségük, a tanulóévek Után szövetkezetünk dolgozója lesz. K. L. Jól halad az Arany János filmszínház átépítése, melyen az építőipari szövetkezet dóig ozói serénykednek. A mozi fö­démcseréje után a belső mun kák következnek, s várhatóan még az ősszel átadják rendelte tésénck ezt a népszerű közmű­velődési intézményt. Barcza Zsolt felvétele szervezett társadalmi munká­ban. Most dolgozunk az új városi gyermekkönyvtár elekt­romos hálózatának tervezésén. Talán a kivitelezésben is ka­punk feladatokat. — Sok munkát adnak a vállalat nagyobb beruházásai és a Budapesti Elektromos Művek dél-pesti üzemigazga­tóságával kötött együttműkö­dési szerződésben foglalt fel­adatok. Az alapszervezet ugyanis vállalta, hogy ezek végrehajtását minden erejével segíti. Nem védnökség ez, de ahhoz hasonló vállalásról van szó ezekben az esetekben. Ha­gyományainkhoz híven elvé­geztük a városi ünnepségek, rendezvények színhelyének energiaellátásával és hangosí­tásával kapcsolatos tennivaló­kat is. — Segítettünk az Elektro­mos Sportkörnek az úttörő tájékozódási verseny meg­rendezésében. Sokat sportol­tunk. Terven felül rendeztünk sakk és asztalitenisz házibaj­nokságot. S voltak vidám nap­jaink is. Egyebek között a megyei ifjúsági találkozón. A lényeg az, hogy nem látvá­nyos akciók szervezésére tö­rekedtünk. hanem igyekeztünk jobban dolgozni, mint azelőtt. Megoldatlan — Mit terveznek? — Sok munka vár még ránk az idén. Például a börzsönyi úttörővasút egyik végállomá­sán a térvilágítás megterve­zése. Az úttörővasút egyéb építési munkáit majd a két kezünkkel is segítjük a hely­színen. A télen hulladékgyűj­tési akciót szervezünk ugyan­csak a nemzetközi gyermekév javára. Továbbra is segítjük a gyermekintézményeket, az ün­nepségek megrendezését a vá­rosban, s természetesen az üzemigazgatóság beruházásait is. — Közben készülünk a kör­nyezetvédelmi hónap során el­végzendő feladatainkra, s az ifjúmunkás napok rendezvé­nyeire. Már most augusztus elején fórumot rendezünk a fiataloknak, hogy a vállalati ifjúsági bizottság kellő tájé­kozottsággal készülhessen ezekre a rendezvényekre. Ter­vezzük, hogy megszervezünk egy városi vetélkedőt, melyen a nagykőrösiek bebizonyít­hatják, hogy értenek az elekt­romossághoz. — Természetesen mi ma­gunk is vetélkedünk majd. Nemcsak a számos tervbe vett sportversenyen, hanem egye­bek között a városi szakma ifjú mestere próbáin is. Meg­oldatlan gondunk, hogy a 47 alapszervezeti tag közül néhá- nyan, s az üzemben dolgozó fiatalok jelentős hányada munkakörénél fogva nem ve­het részt az Add a neved a munkádhoz mozgalomban. Szeretnénk, ha ezen a helyze­ten valamiképpen változtat­hatnánk. Nyilvánosság — Sok feladatot megoldot­tak, s ezután sem ülnek öl­hetett kézzel. Mégis .az utób­bi időben a megszokottnál ke­vesebbet hallatott magáról a Cha Guevara alapszervezet... — Pedig igyekeztünk hírt adni magunkról. Beszámol­tunk gondjainkról eredmé­] nyeinkről az üzemi lapban, s I itt az üzemigazgatóságon fali­újságot szerkesztünk. Egyéb­ként már a pártalapszervezet vezetősége is szemünkre ve­tette. hogy keveset beszélünk magunkról. Örülök a szemre­hányásnak, mert azt bizonyít­ja, hogy a körülöttünk élők látják: volna miről beszámol­ni a nyilvánosság előtt is. F. P. Sok fénykép készül Túrák a környez i országokba Rabacba, Bécsbe, Pozsonyba utaznak Kora tavasztól gyakran meg fordultak az autósok a Ma­gyar Autóklub ceglédi irodá­jánál, túrajavaslatok, kirán­dulások után érdeklődve. Mint az iroda vezetője. Takácsné Szőke Rózsa elmondta. egy csoport Erdélyben járt, hétna­pos körutazáson. Egy másik csoport az adriai tengerpartra készülődött, az Isztriai-félszi- get szép városkájába, Rabac­ba. Sokan jelentkeztek arra a négynapos útra, amely két szomszédos országot érint, Csehszlovákiát és Ausztriát. Pozsonyt és Bécset láthatják az autós turisták. November­ben — mint az iroda vezetője említette — az úticél Szabad­ka és Újvidék lesz, három napig tart a jugoszláviai túra. Az autósok rendszerint fényképeken, diákon örökítik meg emlékeiket. Télen a klub- foglalkozásokon gyakran tar­tanak vetítettképes élmény- beszámolót a nyári utakról. SPORT - SPORT -SPORT - SPORT-SPORT Nők a férfiak között Nőgrád Kupa lövészverseny Salgótarjánban, gyönyörű környezetben, hegyoldali lőté­ren rendezték meg a Nógrád Kupa sportlövő viadalt. Egy szlovák, kát fővárosi, három megyeszékhelyi gárda és az MHSZ Nagykőrösi Konzerv­gyári Lövészklub sportolói in­dultak. összesen 250-en vet­tek részt a versenyen. A Magyar Sportlövő Szövet­ség és a Magyar Honvédelmi Szövetség szintjei szerint is le­hetett minősítést elérni, ami azt is jelentette, hogy a népes mezőnyben a versenyzők több számban is indulhattak. Érde­kesség, hogy egyes lövészek magasabb szintű kategóriákban — így például a nők a férfiak között — is vetélkedtek. A Kö­rösiek nagyon jól szerepeltek: két MHSZ arany-, öt ezüst- és nyolc bronzkoszorús szintet teljesítettek. Szereplésüket nagymértékben befolyásolta, hogy a háromnapos versenyen pihenhettek is az egyes szá­mok közben. Eredményeik: Légpuska, negyven lövés, serdülő leány: Papp Zsuzsa 311 (MHSZ bronzkoszorús szint), Üjváris Erzsébet 281 (első ver­senyén). Serdülő fiú kategória: Somodi Zsolt 336 (MHSZ ezüst- koszorús), Papp 309 (MHSZ -.onzjelvényes szint). Ifjúsági női: Papp 291; ifjú­sági férfi: Sándor Gyula 333 (MHSZ bronzkoszorús), Somo­di 321, Hugyscz Ferenc 257 (első versenyén). Junior férfi: Liska Gábor 301, Hugyecz 223 köregység­gel. Lágpisztoly negyven lö­vés; serdülő leány: Safranylk Ágnes 302 (MHSZ bronzikoszo- rús); serdülő fiú: Kovács Gá­bor 343 (MHSZ aranykoszorús). Safranylk 291. Ifjúsági női: Márton Zsu­zsanna 323, Safranyik 292; if­júsági férfi: Dióssy Géza 350 (MHSZ ezüstkoszorús), Ko­vács 339 (MHSZ bronzjelvé­nyes), Farkas Zoltán 333 íMHSZ bronzkoszorú). Junior női: Márton 288; ju­nior férfi: Dióssy György 371 (MHSZ arariykoszorús), Dióssy Géza 347 (MSSZ bronzjelvé­nyes), Farkas 320. Felnőtt női: Csap Mária 350 (MHSZ ezüstkoszorús). Felnőtt férfi: Dióssy György 365 (MHSZ ezüstjelvényes), Csap 343 körrel. Standard puska, 60 lövés, fekvő, junior férfi: Vámos Márton 565; felnőtt férfi: Vá­mos 533 körrel. Kisöbű sport- puska; felnőtt férfi: Bencsik János 60 585 (MHSZ ezüstko­szorús). Sportpisztoly, ifjúsági férfi: Dióssy Géza 50/428; ju­nior férfi: Dióssy György 60/ 510 (MHSZ bronzkoszorús szint). A nagykőrösi sportlövők szeretnék, ha mielőbb megér­kezne az ígért megyei támo­gatás. Akkor több, hasonlóan rangos versenyen is elindul­hatnának. A fárasztó utazá­sok napján ugyanis nehéz a I céltáblára koncentrálni. A pi­henések növelhetnék az ered- i menyeket. Labdarúgás Tizenhat csapat indul az 1979/80. évi monori, ceglédi összevont járási I. osztályú labdarúgó-bajnokságban. A Nagykőrösi Kinizsi az augusz­tus 19-i rajtnál idegenben kezd, a sorsolás a helyi kézi- labdásokkai ellentétes lesz. Asztalitenisz Augusztus 7-én a Nagykőrö­si Kinizsi asztali'teniszezői is megkezdték a felkészülést az őszi idény versenyeire. Az ed­zések kedden és csütörtökön 17-től 20 óráig vannak a Sportotthonban. Az NB III-sok rajtja szeptember első vasár­napján lesz. Kispályás labdarúgás A Kinizsi Sporttelepen két pályán és négy csapattal került sor a KISZŐV Kupa kispá­lyás területi .labdarúgó-vetél­kedőjére. A körmérkőzéses viadal jó és izgalmas játékot hozott. A helyi gépjavító szö­vetkezet a nagykátai vasipa­riak elleni 1-3 (az ellenfél na­gyon jó volt), az aszódi ve- gyssipariaik elleni 3-1, és a nagykőrösi építőipariak elleni 4-1 után a második helyen végzett. A nagykőrösi Építő­ipari Szövetkezet mindhárom mérkőzését elvesztette, és ne­gyedik lett. Mai sportműsor Kézilabda: Kinizsi Sportte­lep, 17 óra. Nagykőrösi Kinizsi —DÉLÉP SC (Szeged), NB li­es férfi bajnoki mérkőzés. Labdarúgás: Kinizsi Sport­telep, 15.30. Nagykőrösi Kini­zsi ifi—Csepel SC ifi, barátsá­gos mérkőzés. Modellezés: Nyíregyháza, or­szágos felnőtt repülőmodellező bajnokság. Átadás előtt Sportkombinát a tsz-ben Többféle sportág versenyzői­nek építettek pályát és edző­termeket a Mészáros Jánds Termelőszövetkezetben. Az új sportlétesítményt augusztus 18-án, szombaton adják át, délután 13 órai kezdettel. Ezt követően 14 órakor kezdődik a megyei Alkotmány tekever­seny. a Temetőhegyi dűlő 3. 'szám alatt. Köszönetünket fejezzük ki mind­azoknak a rokonoknak, szomszé­doknak, munkatársaknak és isme­rősöknek, akik id. Ronkó Pá temetésén megjelentek, sírjárs koszorúkat és virágokat helyeztek és bánatunkon enyhíteni igyekez­tek. A gyászoló esalád. Köszönetét mondunk mindazok­nak, akik szeretett feleségem, édes­anyánk, nagyanyánk, id. J. Tót: Lászlóné temetésén részt vettek elhunyta alkalmából együttérzésü két fejezték ki. A gyászoló család

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom