Pest Megyi Hírlap, 1979. június (23. évfolyam, 126-151. szám)
1979-06-28 / 149. szám
1979. JÜNIUS 28., CSÜTÖRTÖK xMil (W A budapesti Szinyei Merse Pál Gimnázium tanulói szorgalmasan szedik a ribizllt. Észrevétlenül telnek a ládák Halmágyi Péter felvétel Háló a tanteremben Kiskunlacházi ribizliszüret Eredményesen dolgoznak a KISZ-fiatalok az építőtáborban Szokatlan látvány fogadja mostanában az idegent Kis- kunlacházán, a Munkácsy téri általános iskolában. A táblán vidám krátarajzok, s a tantermekben ezúttal hiába keresnénk padokat, csak ágyakat látunk. Rejtélyről azonban szó sincs: a helyszín a kiskunlacházi Petőfi Termelőszövetkezet KISZ építőtáborozóinak otthona. Az első turnus már javában dolgozik: nyolcvan fővárosi középiskolás — a Szinyei Merse Pál Gimnázium tanulói — segít a gyümölc&sze- désben. Fagy és munkaerő A kiskunlacházi Petőfi Termelőszövetkezetben ezúttal harmadik nyáron fogadják az építőtáborozókat. Nem árulunk el titkot, ha leírjuk: szívesen látott vendégek a. fiatalok a gazdaságban. Vajon miért? A kérdésre Losonczi István, a gyümölestermesztési ágazat vezetője válaszolt: — Termelőszövetkezetünk százharminc milliós termelési értékéből húszmillió forint a gyümölestermesztési ágazatunké — hangzott Losonczi István tájékoztatása. — A nyári kampánymunka megszervezése számunkra létkérdés: ilyenkor kell leszednünk a ri- bizlit, a kajszi- és őszibarackot, és a szőlőikötözés sem maradhat el. A jelenlegi munkaerőhelyzetünk egyáltalán nem irigylésre méltó: kevés az ember, ráadásul más ágazatban sem tudnak nélkülözni senkit, átcsoportosításról így szó sem lehet. A nyári gyümölcsszedésre korábban elsősorban Nógrádból érkezett alkalmi munkásokat vettünk fel. Mi mégis szívesebben dolgozunk az építőtáborunkkal: á.'Jjfta^ lók teljesítményben is felveszik velük a versenyt... Ezen a nyáron azonban az építőtáborozókra is nagyobb felelősség hárul, mint korábban. Az ok: a fagy nem kímélte a szövetkezet barackosát, a szamóca is gyengébb termést hoz a zord időjárás következtében. Így különösképpen fontos, hogy a beérett gyümölcs időben a ládákba kerüljön. V Sáros talajon S a fiatalok érzik-e a jelenlegi helyzetben felelősségüket? Az építőtáborozók egyöntetűen hangoztatták: az a legfontosabb, hogy a munkában ne valljanak szégyent, hiszen a gazdaságban nekik is elmondták, hogy a fagykár jelentős. Amikor a helyszínen jártunk, a termelőszövetkezet ribizli- földjén szorgoskodtak. S nem is akárhogyan. Hétágra sütött a nar ám a budapesti közép- iskolásokat ez egy cseppet sem zavarta, megállás nélkül hajladoztak, szedték az apró fürtöket. S aki valaha is szüretelt már ribizlit, tudja, menynyire munkaigényes, hogy a szemek károsodás nélkül kerüljenek a ládákba. A diákokkal érkezett két pedagógus, Hártó Éva és Schell Erzsébet — az előbbi testnevelés, az utóbbi pedig matematika-fizika szakos — szintén a tanítványokkal együtt szorgoskodott. Elégedettek-e a teljesítménnyel ? — Feltétlenül, hiszen az első napokban az időjárás is nehezítette a dolgunkat, a felázott, sáros talajon nehezen boldogultunk — válaszolta Hártó Éva és Schell Erzsébet. — Most már belejöttek, gyorsan telnek a ládák, és a brigádokban egymást buzdítják a jobb munkára. Megkönnyíti a dolgunkat az is, hogy a termelőszövetkezet vezetői rendszeresen figyelemmel kísérik sorsunkat, gondoskodnak rólunk. Csak egyetlen kérésünk volt: még eredményesebben dolgoznánk, ha gumicsizmát is kapnánk ... Könnyen elképzelhető, hogy mire e sorok megjelennek, ez a gond megoldódik. A beszélgetésnél jelenlevő Losonczi István azonnyomban biztosította a pedagógusokat kérésük teljesítéséről. Száz százalék fölött A fővárosi középiskolások szorgalmasan szedték a ribizlit. Amint megtudtuk, a pedagógusok jogosan büszkék tanítványaikra, hiszen teljesítményük jóval meghaladta a száz százalékot. Hozzáállásukra pedig jellemző, hogy vasárnap is munkába álltak, ily módon is segítve a ribizldszü- ret-et. — Mi nem nyaralni, hanem dolgozni jöttünk a kiskunlacházi építőtáborba — mondta Dénes András harmadikos középiskolás, az egyik legeredményesebben dolgozó brigád vezetője. — Valamennyien megértettük, hogy a fagykár miatt kétszeresen fontos a gondos munka. Mindenki csipkedi magát, szeretnénk a brigádversenyben előkelő helyen végezni. Pihenésre lesz még bőségesen időnk ezen a nyáron! Így igaz. Dénes András — egyébként jogásznak készül — például a vakáció hátralevő részében Balatonvilágosra utazik, ezt követően pedig a Német Demokratikus Köztársaságba, ahol az egyik északi- tengeri kempingben nyaral majd. De társaira, Jákó Jánosra, Vedres Józsefre, Diósi Zoltánra és a többiekre is gazdag program vár ezen a nyáron. A legszorgalmasabb leánybrigádok közé tartozik a negyedikes Szabó Judit gárdája. Társai egyhangúlag választották meg vezetőjüknek, hiszen korábban is járt már építőtáborban. Mi a titka jó munkájuknak? A rokonszenves diáklány így válaszolt: — Az akaraterő és a gyorsaság a legfontosabb. Soha ne álljon meg a kéz, mert ellenkező esetben a szemek leperegnek a ribizáifürtökről, s akkor kárbavész a munkánk. A lányokkal még elutazás .előtt megbeszéltük, hogy mindenki tisztességesen dolgozik, becsületbeli ügynek tekintjük, hogy ne hozzunk szégyent egymásra. Könyvtár, táncházzal A hathektáros ribizliföld mellett észrevétlenül telnek a ládák. Amikor vége a napi műszaknak, megebédielnek a fiatalok. Erről azért érdemes szólni, mert a tábor egyik legnépszerűbb embere kétségkívül Borosznok Ferenc, a Hotel Ifjúságot is megjárt szakács, aki a' legízletes-ebb falatokat főzi az építőtáborozóknak. A kosztot pedig mindenki egyöntetűen dicsérte. Ami pedig a szabad délutánt illeti, jut idő bőségesen a kikapcsolódásra. A Munkácsy úti iskola úszómedencéjében szívesen fürdenek a fiatalok a hőségben, a pingpongasztal és a focipálya is rendszeresen foglalt, a görög táncház pedig osztatlan sikert aratott. Az építőtáborozókat szívesen látják a művelődési ház könyvtárában. Másnap reggel pedig újra friss erővel dolgoznak a földeken. F. G. Aszály után kertben és szántón A másodvetés mindenhol megtermi gyümölcsét A májusi aszály miatt a fő vetésű zöldségnövényeknél a mostani eső ellenére némi terméskieséssel kell számolni. A korán betakarított növények után azonban biztonságosan teremhet még másodvetés. Az idén minden lehetőséget ki kell használni — a nagyüzemekben, a háztáji és kisegítő gazdaságokban csakúgy, mint a ház körüli kertekben —.ahhoz, hogy minél több termést takaríthassunk be. Másodvetésre csak a rövid tenyészidejű növények alkalmasak. Ezekből a háztáji és kisegítő gazdaságok, valamint a kiskerttulajdonosok részére is bőséges vá- lesztékot kínál a Vetőmagter- termeltető és Értékesítő Vállalat. Harmincféle növény Az idén mintegy harmincféle növényből több mint 300 ezer hektárra elegendő vetőmag áll a termelő üzemek és a lakosság rendelkezésére. A másodvetéshez a hibrid kukorica vetőmagkészlet legalább 100 ezer hektárra elegendő. Szegedi MSC 267, Bema DC 25Ó, Keszthelyi SC 360 hibridek vetőmagvaiból a gazdaságok adottságaiknak megfelelően rendelhetnek, a Beke TC 270, a Szegedi 289 és a Szarvasi SC kukoricahibri- dekből pedig minden igényt ki tudnak elégíteni. A takarmánynövények termesztéséhez szükséges készletek mind mennyiségben, mind minőségben meghaladják a múlt évit. Gazdagítja a választékot az Emerald takarmányrepce, mely fehérjében gazdag, könnyen emészthető zöldtakarmányt ad. Másodvetéshez a keveréktakarmányokat adó növények vető- magyaiból — napraforgó és .takarmányborsó fajtákból — minden igényt ki tudnak elégíteni. A borsó és a napraforgós csalamádé magas tápértékű, nagy tömegű, kiváló siló- és zöldtakarmányozási célokat szolgáló keveréket ad. A másodvetéshez, illetve tarlóvetéshez hagyományosan használt köles, pohánka, mohar és szudánifű vetőmagvaiból az igényeket bőségesen kielégítő készletek vannak raktáron. Szintén új takarmánynövény a levelesolajretek. E növény jól felhasználható zöldtakarmánynak a szarvasmarhák részére, de kiválóan alkalmas silózásra és legeltetésre is. Az olajretek hektáronkeres termesztése csak gyakori öntözéssel lehetséges. A káposztaféléket is júni- usban-júliusban kell elvetni, hogy a szedést októberben megkezdhessük. Az őszi—téli fogyasztásra szánt bimbóskel — szabadföldről — még decemberben is szedhető, mert jól tűri a kisebb fagyot is. Nagyon finom sárgarépát szedhetünk október végén, november elején júniusi vetésből, s ugyanez érvényes a petrezselyemre is. Vigyázzunk, hogy csak rövid tenyészidejű fajtákat vessünk másodvetésnek. Hol kaphatók? Ahol a házikertekben a pázsit elpusztult, kiégett, újratelepítéséhez pázsit-, sport- és és töltéskeverék néven forgalomban levő vetőmagot ajánlanak, melyből szintén van elegendő a telepítéshez. Minden feltétele megvan hát annak, hogy a háztáji és kisegítő gazdaságok a kiskerttulajdonosok a másodvetéshez és a tarlóvetéshez szükséges valamennyi vetőmagot előbb beszerezhessék és elvessék. A magvakat az áfész-üzletekben, a vetőmagboltokban, az áruházaik vetőmagosztályain — egyszóval mindenütt, ahol tavasszal vetőmagot árusítanak, most is beszerezhetik a vásárlók. Szente Erzsébet kénti zöldtakarmányhozama — még késői vetés esetén is — elérheti a 200—300 mázsát. Szedés a fagyokig Bőséges készleteket tartalékoltak zöldség-vetőmagvakból is, másodvetés céljára. Zsákos és tasakos csomagolásban, összesen húsz zöldségfaj több mint hetven fajtájának vetőmagjából válogathatnak a vevők. Ez a mennyiség mintegy 85 ezer hektár bevetésére elegendő. Borsóból például 4, sárga hüvelyű bokorbabból 2, zöldhüvelyűből 3, karóbabból 2, fejes káposztából 6, salátából 6, retekből 5, csemege- kukoricából 8, uborkából 9 féle áll a vásárlók rendelkezésére. Ezenkívül számottevő készlettel rendelkeznek a másodvetésre alkalmas céklából, sóskából és spenótból is. Másodvetésre a házikertekben a következő napokban, hetekben kerülhet sor. Például a zöldbabot egészen július közepéig, szakaszosan, 2—3 hetenként vethetjük, így az őszi fagyok beálltáig folyamatosan szedhető. A zöldborsó másodvetése nem olyan gyakori mint a zöldbabé, de érdemes vele foglalkozni; ezt is július közepéig vethetjük el. A 60—70 napos tenyészidejű uborka, melyet július közepéig elvetnek, még termést hoz. A hónapos retket augusztus végéig vessük el, két- három hetes időközönként. SiSpeciális műszerek A Chinoin nagytétényi gyáregységének műszerüzemében sokféle speciális műszert, gyógyszeranalitikai berendezést készítenek. T? ettenetes hetem volt. A negyed-*-*• év hajrája. Pénteken már úgy éreztem, hogy nem bírom tovább. Csak az vígasztalt, hogy szombaton kimegyek a Kőérberekbe, a kis viskómba és kipihenem magamat. Késő délután értem ki. Feleségem gulyás-vacsorával várt és egy üveg borral. Ledobtam a cuccot. — Én is hoztam egy üveg bort — mondtam a feleségemnek. — Jó lesz holnapra. Hanem most ide azt a vacsorát és be az ágyba. De külön alszom, mert olyan fáradt vagyok, hogy a kisujjamat is alig bírom felemelni. Jót kacagtunk mindketten. A gulyás ízletes volt, pikáns, csípős, leöblítettem az üveg borral, aztán a kis tábori ágyunkra sodortam a feleségemet. De, istenem mondom olyan hamar és olyan mélyen elaludtam, hogy csak másnap tíz óra tájban ébredtem fel a rettenetes ajtóverésre. — Ki az ördög lehet ez? — ugrottam ki az ágyból s majdnem meztelenül nyitottam ajtót. — Vegyél magadra valamit — nevetett a feleségem. Hátha egy csinos nő áll ott. Nadrágba bújtam, feleségem pongyolába. — Ki az? Megyek már! — kiáltottam ki. Erre egy mélyen dörmögő, kacagásba fulladó hang válaszolt. — A hétalvó szentségeteket, mi ez? Hát így várjátok a brigadérost? Elsápadtam. Kozák! Mit keres itt ez a haspók? Ki hívta meg? A feleségem? Hirtelen szélesre tártam az ajtót és kiléptem a párás vasárnapi fénybe. Hunyorogtam. Előttem Kozák vigyorgott meg az egérarcu, kis dundi felesége és a nyurga lányuk. — Hej, te, csak nem most ébredtetek? — kacagott a vén kujon. — Ebben a hőségben? És délelőtt? Nahát ... — Üljetek már le itt a verandán — invitáltam őket beljebb. — Rögtön jön a feleségem is. Kuncogva, kacagva letelepedtek. Kijött a feleségem, üdvözölte őket, aztán el is tűnt, hogy kávét csináljon, hűsítőt hozzon. — A legjobb hűsítő a bor — bólogatott Kozák. — Igazad van — mondtam és már hoztam is a behűtött bort. Kozákné szabadkozott, valamit arról dünnyögött, hogy nem zavarnak sokáig, mennek tovább, mert a férje még két barátját akarja meglátogatni. Negyedóra múlva már a kertben nyüzsögtek, szedték a málnát, az egrest a szatyraikba. Bánom is én, gondoltam, csak menjenek gyorsan tovább, mert fuccs a pihenésemnek. Dél elmúlt, mire elköszöntek. Rögtön lefeküdtem. Ebédelni sem volt kedvem. Már éppen elszenderedtem, amikor a sógorék öccse köszönt be az ajtón. Szerencsére csak a feleségével jött. S nem maradtak sokáig. Ettek, ittak és elmentek. Még vissza sem feküdtem, amikor Juciék, a feleségem barátnője és népes családja viharzott be. — Olyan csodálatos az idő — csicseregte Juci —, hogy kiszaladtunk meglátogatni benneteket. Hogy ne unatkozzatok szegénykéim. Józsikám — fordult a férjéhez —, vegyed már elő azt a bort. Csak poharakat hozzatok. Vittem a poharakat. A feleségem közben meg súgja, hogy már nem tudja őket mivel megkínálni, hiszen a sóspálcikák is elfogytak. Legyintettem. A második pohár bor után megnézték a kertet, közben letaposták az ágyásokat, levágtak négy szép szál rózsát, amit eddig úgy óvtam, mint a szemem fényét. Káromkodni szerettem volna, de csak annyit düny- nyögtem: — Vigyétek csak, van itt elég! Motorzúgásra lettem figyelmes. Kariék futottak be. Amolyan főnökféle, szóval a felettesem, nyájasan Invitáltam be a verandára és újabb poharakat tettem az asztalra. Valamiről beszélgettünk, de nem tudom miről. Majdnem elaludtam ültömben. Szerencsére a feleségem rám szólt, hogy mutassam meg ezt a fát vagy azt a bokrot, járjunk egyet a kertben. Azt hitte, ettől elmúlik a fáradtságom. Kariék kitarisznyáztak, amikor a korábban érkező Kariék elköszöntek. — Legközelebb szalonnát hozunk, isteni lesz itt sütni — nyújtózkodott kéjesen. Ettek, ittak, kínáltak bennünket is, de nekem egy falat sem ment volna le a torkomon. Fogtam a metsző ollót, a kert végébe mentem és met- szegettem a szőlőt. Közben arra gondoltam, hogy eladom ezt a telket és olyan messze veszek másikat, hogy senki se tudjon váratlanul betoppanni hozzánk. — Miért nem jössz a vendégeidhez — sziszegte a feleségem, amikor rám talált. — Mit kezdjek velük? Kávéval sem tudom megkínálni őket, elfogyott. — Megyek — dünnyögtem mérgesen. A verandán üresen ásitoztak a poharak, már szódavíz sem volt. Kari arról fecsegett, hogy hamarosan külföldre utazik hivatalosan és viszi a feleségét is. — Megbungalóztam — kacagott. — Nevet is találtunk a gyereknek. Csak napidíjat nem kaphat. De any- nyi baj legyen. Szóval szemesnek kell lenni. — Mi van a telketekkel? — zökkentettem ki lerendezéséből. — A telekkel? Semmi! Egész héten kint vagyunk. De vasárnap nem! — Miért? — meredtem rá. — Na hallod, csak nem vagyok bolond. Reggeltől estig nem hagytak nyugton bennünket. Mindig jött valaki, enni, inni, dumálni. Akkor aztán elhatároztam, hogy vasárnap nem teszem be a lábamat a telekre. Ne nézzenek engem bolondnak — kacagott. A nap már a fák hegyére ült, amikor elköszöntek. Lezökkentem a verandalépcsőre, nevettem, kacagtam, káromkodtam. Czázszor fáradtabbnak éreztem magamat, mint szombaton délben az egyheti hajrá után. Feleségem átölelte a vállamat. — Na gyere kedves, induljunk mi Is, majd otthon kipihenjük magunkat. k Bába Mihály: várva várt pihenés
