Pest Megyi Hírlap, 1979. június (23. évfolyam, 126-151. szám)

1979-06-03 / 128. szám

1979. JÚNIUS 3., VASÄRNAP OP Másfél milliárd a kisgazdaságokból Szakosodás, jobb minőség Nemrégiben adtunk hírt lapunk hasábjain két Pest megyei kistermelő országos sikeréről: mindketten kitű­nően szerepeitek a hazai tej­termelési versenyben. A megye kiegészítő gazda­ságainak jelentőségét termé­szetesen nemcsak és nem is elsősorban az ehhez hasonló rekordok bizonyítják. Az ál­landó fejlődést, termelési ked­vet sokkal inkább jelzi, hogy tavaly 249 ezer sertést vásá­roltak föl a kistermelőktől, 22 százalékkal többet mint 1977- ben. A legdinamikusabb növe­kedést a nyúltenyésztési ágazat mutatja, itt más- félszeres a növekedés. A felhizlalt kisállatok súlya meghaladja a 333 vagont A közismerten gyengébb hoza­mok ellenére zöldségből 28 ezer 590 tonnát takarítottak be a megye kisgazdaságai. Az összes árbevétel pedig elérte az 1,5 milliárd forintot. A háztáji gazdálkodásban elért eredmények ellenére még sok a tartalék: a 181 szakcsoport közül ugyan­is csak 18-at integrálnak a közös gazdaságok, többségüket az áfészek irányítják. Erről és a kistermelés nagyüzemi se­gítésének tapasztalatairól ta_ nácskoztak a napokban a her­nádi Március 15. Termelőszö­vetkezetben is a termelőszö­vetkezetek illetékes szakembe. rei. A tsz háztáji ágazatának vezetője Kaldeneker József hangsúlyozta, hogy az idén főként a minőség javítását tűzték ki célul és a mennyiséget csak néhány százalékkal növelik. A meghívottak az előadás után a kisegítő gazdaságok sertés- és baromfitechnoló­giájának legújabb eredmé­nyeivel ismerkedtek. Mint az ágazatvezető elmondta, a megye gazdaságai számára a hernádi példa főként a sza­kosodást illetően lényeges. Magyarán, nem foglalkoznak valamennyi állatfaj tenyészté­sének szakmai és egyéb se­gítségével, csupán a már a nagyüzemi keretek között ki­próbált és bevezetett fajok tartási módszereit adaptálják a kisgazdaságokban. V. B. Különös szakmák, érdekes emberek Lovász, egy élet munkája árán Halászati együttműködés A magyar—szovjet halászati együttműködés ötéves prog­ramja szerint a két ország bel­vízi halgazdálkodásának fej­lesztése érdekében folytatnak intenzív műszaki-tudományos tapasztalatcserét. Ez az együtt­működés kiterjed az úgyneve­zett temperált vizű haltenyész­tésre. A Mezőgazdasági- és Élelmezésügyi Minisztérium és a Szovjet Halgazdasági- és Élelmezésügyi Minisztérium közvetlen együttműködésben szorgalmazza a halgazdasági kutatások, termelési tapaszta­latok eredményeinek átadását. A programban részt vesz a Százhalombattai Temperált- vízű Halgazdaság is. A budai járási Telki köz- eégbén megállítottuk a gép­kocsit. Tárt kapu és egy- tor- nácos falusi ház falán levő tábla késztetett a megállásra. Jól jött az írásos útbaigazítás, mert a kánikulai hőségben az öregek a zsalu gáterek mögé húzódtak, a falu fiataljai pe­dig még dolgoztak. Így hir­telenjében nem találtunk al­kalmi idegenvezetőt. A meszelt falon levő szerény tábláról tudtuk meg. hogy a kerítésen túl a Hungária Mű­anyagfeldolgozó Ipari Szövet­kezet poliplaszt üzeme talál­ható. Az udvaron már épüle­tek, raktárak, műhelyek, sőt egy vadonatúj porta is lakóra vár. Mellette a lécekből ké­szült kutyaól szintén újdo- nat-új, látszik rajta, sose volt még gazdája. Délután fél négy. Bekopo­gunk az irodaajtón: zárva. Mellette az öltözőké sarkig tárva. Az udvaron nylonzacs­kók százai jelzik, hogy itt em­berek dolgoznak. Íme a ter­més: ecsetszár, korongecset- lap, Zsigulikra való légtorok, sisakbélés, fedő, csavar ezer­szám, mind elszállításra vár. Szemben modernebb épüle­tek állnak, talán ott lesz va­laki, reménykedünk. A nem túl erős gépzaj is arrafelé csa­logat. A fülledt meleg mű­helyben valóban megleljük a délutános műszakban dolgo­zókat: három munkást. Horváth László tmk-laka- tosnak nem sok dolga van, a KUASY nevű fröccsöntőgépek jól bírják az igénybevételt, ont­ják a termékeket. Gál Józsefné fröccsöntő tréfásan megjegy­zi, meghálálják a folytonos etetést. A garatba tölti a gra­nulátumot és a berendezés a jelen esetben sorra készíti a nagyméretű műanyag csava­rokat, Gál Józsefné a kis nyí­lásból egy műszakban hatszá­zat vesz ki. Fodor József ugyanebben a műhelyben két gépet kezel: munkavédelmi sisakokba ké­szít csillagszerű műanyag bé­lést, és festékes vödrökre va­ló fedőt. Nyolc óra alatt 1200 terméket gyűjt zsákokba és este tízkor ráírja a nevét, más­nap az üzemvezető ebből tud­ja meg, mennyit dolgozott és milyen minőségben május 28-án délutáni műszakban. A zsáksor a bizonyíték a mun­kaidő alapos kihasználására. A munkások úgy mondták, hogy ez a műszak a legkelle­mesebb, nem kell korán kel­ni és a pereseihez 20 száza­lék pótlék jár. Éjszaka ugyan­f ennek a kétszerese jár, mégis I kevés ember tölti szívesen éj­szakáit .a gépek mellett. Este a három munkást öt váltotta, tehát éjjel kettővel több fröccsöntőgép üzemelt. A poliplaszt üzemben tar­tózkodóktól tudjuk, hogy a munkáslétszám 45. Nem vélet­len, hogy csodálkoztunk, ami­kor az egész üzem területén mindössze három munkással találkoztunk. Véletlen, vagy a meleg az oka a megcsappant munkáslétszámnak? Aztán előtolakodik a következő kér­dés is: jó-e a milliós értékű gépek felének „pihentetése”. Az persze szép dolog, ha a Hungária Szövetkezet vezetői megbíznak a munkásokban és teljes egészében átadják szá­mukra az üzemet, de vajon vezető nélkül, magukra ha- gyottan üzemelhet-e akár órákra is egy veszélytelennek egyáltalán nem mondható fröccsöntőüzem. U. Gy. Magas lóról beszélt velem. Szó szerint: magas lóról. Én ugyanis a földön álltam, ő a Napimádó nyergében ült. Mintha oda öntötték volna. Az angol telivér nagyot hor- kantott. Szájáról leszakado­zott a foszlott rongyként ott lógó sárgásfehér tajték. Ide­gesen toporzékolt. Füleit néha hátracsapta. Mondják, az ilyen ló: gonosz. Ez nem igaz. Nem gonosz az ilyen, csak termé­szetes. Felszabadultan szeretne vágtázni, kielégíteni természe­tes mozgásigényét. Csakhogy lovasa erősen visszatartja a kkantárt. A telivér feje. ne­mes ívelésű nyakához simul. Olyan most a ló, mint egy erőszakkal összenyomott rugó. Ami. ha egyszer kjpattan ... De ez nem történik- meg. De nem ám, mert a lovas, a 25 éves fiatalember, Schiffer Sándor, az Óbuda Tsz pomázi lovasiskolájának helyettes ve­zetője ül a nyeregben. Teljesült a vágya Az ember és a ló. noha az egyiket a szakszerű megfon­tolás, a másikat pedig az ősi ösztön vezérli, egységet alkot­nak. Az értelem uralkodik az ösztön felett. A Napimádó lá­ba a közelmúltban megsérült, most lábadozó, ezért a vissza­fogás. A lovas megnyugtató — számomra érthetetlen — szavakat sugd.os. A ló hegyezi fülét. A lovas lazít a kantá­ron. A ló nyugodtan elindul az istálló felé. A lovas és a ló jól megértik egymást. A kis edzői irodában végre egyformák lettünk. Mindketten 175 centiméter magasak va­gyunk. Ügy mondták régen, hogy a magyar lovasnemzet. Sok igaz­ság volt ebben. Alikor régen. De ma?... Nos. Schiffer Sán­dor, de egész családja bizo­nyítja: lovasnép maradtunk még ma is. St. Gallenbe ma nem lovon, hanem autón ka­landozunk el, szilaj mulatozá­sunkkal nem rémisztjük meg a szelíd, barna csuhás baráto­kat. De térjünk vissza a múlt­ból. no meg a kalandozásból a jelenbe, Pomázra. Schiffer Andor, Sándor édes­apja alakította meg a Petőfi Tsz-t, s abban az időben o ló még bizony komoly munka­eszköz volt. Sándor már 5—6 éves korában ott sündörgött a lovak között. Mi akar egy kis­fiú lenni? Pilóta. Vagy moz­donyvezető. Esetleg indián törzsfőnök. Schiffer Sándor csikós akart lenni, vagy bármi más. csak a lovak közelében maradhasson. Vágya teljesült. Csak előbb érettségizni kellett. A hagyományok folytatása Vasasjuniális Annaréten Külön program a gyerekeknek A zugligeti Annaréten teg­nap megkezdődött a hagyo­mányos vasasjuniális, ame­lyet egyúttal ifjúsági ünne­péllyé is nyilvánítottak. Az if­júsági nap célja a nemzet­közi szolidaritás gondolatának elmélyítése és a vasasaszak- szervezeti mozgalom hagyo­mányainak ápolása és tovább­folytatása. A kétnapos prog­ram keretében, amelyen a Csepel Autógyár dolgozói is részt vesznek a politikai esz­mecseréken kívül tucatnyi já­ték és egyéb szórakozás várja a látogatókat. A gyermekek éve alkalmából a rendezőség külön gyermekvárost állított fel, ahol mintegy 20 féle hasz­nos játékkal és sporttal is­merkedhetnek a kicsinyek. Közben bátyja, Schiffer And­rás már a lovasiskola vezetője lett. Érettségi után végre felde­rült a nagy nap: Ferdinándy Géza, volt öttusázó olimpiai bajnok vezetésével beindult a lovasiskola. Csakhogy a lovag­láshoz ma már nem elég az erős marok, a jól kidolgozott lovaglóizmok, hanem szakér­telem is kell. Schiffer Sándor beiratkozott a Tatai Mezőgaz­dasági Szakmunkásképző Is­kola lótenyésztő szakára. Érettségizett. Szakképzett lo­vász lett belőle. Nem az író­asztalt választotta. Szüntelenül tanulva Azóta belovaglóként, ver­senyzőként, oktatóként, he­lyettes vezetőként dolgozik a lovasiskolában. — Mi kell ahhoz, hogy va­lakiből jó lovas váljék? — kérdezem. Kicsit gondolkodik, majd megfontoltan válaszol: — Egy egész élet. Igen, egy egész élet. mert lovagolni előbb-utóbb minden­ki megtanulhat, hiszen ezért van a lovasiskola. de jó lovas csak egy élet munkája árán válhat valakiből. Tanulni kell. Mint Schiffer Sándor is ta­nul, még ma is. Elvégezte a Kaposvári Mezőgazdasági Fő­iskola, valamint a Testnevelé­si Főiskola sportlótenyésztő és lovasedző iskolát. De ezzel még nincs vége. Ma a legma­gasabb képesítésért hajol éj­szakánként a kiterített köny­vek fölé. S mindez a lóért Lovasok tanpályán Beszélgetésünket megzavar­ják a vendégek. Lovagolni jöttek. Schiffer Sándor elné­zést kér, de mennie kell. Én követem a tanpályára. Látni akarom, munka közben. A lo­vasok már bent vannak. Túl­jutottak a futószárop vezetett lovagláson. Most önállóan kell dolgozniuk. Schiffer Sándor vezényletére. — A váll, a csípő és a boka egy vonalban! A lovasok engedelmesked­nek. Kihúzzák magukat, mintha Vereckén lovagolnának éppen keresztül. — Ügetés! — hallatszik az újabb vezényszó. A lovak engedelmeskednek, a csöppnyi ostorcsípésnek. Trappolni kezdenek... És így megy ez egész hé­ten. hétfő kivételével. Naponta négyszer. Elmenőben benézek még az istállóba. Napimádót keresem. A horkantásáról felismerem. Odabátorkodom az állásba. Megveregetem a nyakát. Hálá­san hozzám dörgöli az orrát. Füleit hátracsapja. Mondják, gonosz az ilyen ló. Dehogy az. Megsimogatom a csillagot a homlokán, s elindulok kifelé. Mire a kijárathoz érek, még egyet horkant utánam. Búcsú­zik Karácsonyi István ELKÉSZÜL 1980-RA Megújul a ráckevei Árpád Múzeum A ráckevei Árpád Múzeum — mely a Csepel-sziget, vala­mint a Kiskunság járáshoz tartozó településeinek régé­szeti, néprajzi, helytörténeti és képzőművészeti anyagát gyűjti — felújítását 1978-ban kezdték meg. Mint Radnai Rudolfné- tól, a Pest megyei Múzeumok Igazgatóságának gazdasági ve­zetőjétől megtudtuk, jól halad az épület átalakítása: a te­tőszerkezetet már kicserélték és befejeződött az alápincézés is. Még a központi fűtés besze­relése, a padló burkolása és természetesen a festés, vala­mint mázolás van hátra. A jelenlegi helyzet szerint minden bizonnyal az 1980-as múzeumi hónap ünnepi ese­ménye lesz a ráckevei mú­zeum megnyitása. A nagykö­zönséget akkor nemcsak a fel­újított épület, de új kiállítás is várja majd. Ez utóbbinak a tervét most készítette el Fegyó János, a múzeum igazgatója K. É. ló. áció, káció Vakáció Érden Hasznos táborozás Az iskolai táblákon nem­sokára megjelenik a kréta­betű: 6. Azután: ió, áció, káció, vakáció, végén sok felkiáltójel, mind a srácok kirobbanó örömét hivatott némiképp érzékeltetni. Ám ami az iskolásoknak nagy boldogság, az a fel­nőtteknek, szülőknek, neve­lőknek, nem kis gond. Mit csináljon, hova menjen, mi­vel töltse értelmesen idejét hónapokig a gyerek? Érden az idén először, az általános iskolásoknak egész nyárra napközis tábo­rokat szerveznek. Ezekben tanítók, tanárok kulturális, sport- és egyéb programo­kon foglalkoznak a gyere­kekkel, természetesen úgy, hogy sok-sok szabad időt hagynak játékra, fürdésre, szórakozásra. Ilyen tábor lesz az érdligeti strandon, Érd-Ófalu Duna-partján. A nyár folyamán ezek a tábo­rok 250—300 gyereket vár­nak. Az úttörők Alsógödön és Révfülöpön szaktáborokban készülhetnek a középiskolai tanulmányokra. Matemati­kával, orosszal, magyar nyelvvel és irodalommal foglalkoznak majd, szakta­nárok irányításával. A két úttörőtáborban 55 érdi diák vesz részt. A városi könyvtár, a mű­velődési központ és a ta­nács sok érdekes, alkotótá­bornak nevezhető foglalko­zást szervez, több héten át. Július elseje és augusztus 26-a között bábos, sport-, népzenei, képzőművészeti, természettudományi foglal­kozásokat tartanak, lesz két olvasótábor is, sőt, még a sakk-kedvelő gyerekeknek is tartanak továbbképzőt. A kulturális intézmények ezen programjaiból 300 gyerek talál tartalmas, kellemes szórakozást a nyári szün­időben. A. Gy. Történt Pest megyében... A HŐMÉRŐ har­minc fokot mutatott, amikor elernyedve, tikkadtan megálltunk a sóskúti élelmiszer- bolt előtt. Már mind­egy volt, mit kapunk, paradicsomlevet vagy ásványvizet, csak ihassunk végre vala­mit. Az üzletbe lépve megláttuk a torony­ba rakott üdítő italo­kat. Kaptam is a kó­la után, jelezve, hogy minél előbb szeret­ném kortyolni, ami­kor a fiatal pénztá­rosad mosolyogva megszólalt: — Látom, nagyon szenvednek. Nem akarnak inkább egy jó hideg üdítőt? És megtörtént a csoda. A pénztárosnő kiperdült a székből, végigszaladt a polcok közt, s a pult végé­nél levő hatalmas hűtőből kiemelt négy különböző üdítő italt. Magasra emelte', büszkén kérdezte: — Melyiket paran­csolják? Természetesen va­lamennyit megittuk, nem válogattunk. Jóleső érzéssel, fel­üdülve adtuk vissza a négy üveget, s ami­kor az udvarias ki­szolgálásért köszöne­tét mondtunk, a vá­lasz csak ennyi volt: — Mindent a ked­ves vevőért. Egész­ségükre! Ez a már oly sok­szor elcsépelt, lejára­tott mondat ott, ab­ban a pillanatban mindenki számára ismét természetesnek, őszintének hatott. ★ Mert aki mondta, komolyan gondolta. ÜJ SÖPRŰ jól sö­pör — mondják, per­sze csak ott, ahol le­het söprűt kapni. De mint tapasztaltam, ez a régi, bevált cirok­szerszám is feliratko­zott a hiánycikkek listájára. Az elmúlt fél év alatt hiába ku­tattam egy jó formá­jú cirokseprű után, bejártam pedig Pest megye sok-sok üzle­tét. Végre Budake­szin, a vas- és edényboltban a mi­nap seprűre akad­tam. No, nem cirok­ra. csak amolyan műanyagra, ami nemhogy elsöpörné a port, a súrlódástól keletkezett elektro­mosság hatására egyenesen magához rántja. Mondtam is az üzletvezető-he­lyettesnek, jó-jó, de jobban szeretnék egy igazi, öreg ciroksep­rűt. Kissé elmoso­lyodott, aztán rá- kezdte: — Ha talál, hozzon nekem is, kérem ... Több mint egy éve nem láttam. Tavaly rendeltem ötezret, kaptam is harmincat, egy nap alatt elfo­gyott. Most megint várhatok a vevőkkel együtt egy esztendőt. — Pedig én úgy tudom — vágtam rá rögtön —, hogy eb­ben az országban, de Pest megye egy-két neves gazdaságában is foglalkoznak na­gyobb mennyiségű cirok termesztésével. Mire használják, mi­után kicsépelték a magját? — Mesélek magá­nak egy esetet. A ba­rátom hosszú idő után végre ciroksep­rűhöz jutott. A be­cses áru valamelyik nagykereskedelmi te­lepről származott. Elém tette, mutatta, mondhatom, csodá­latos darab volt. A nyele színes, aranyo­zott festékkel bevon­va, kidolgozása igazi mestermü Forgat­tam, nézegettem, ke­restem rajta az árat. Megtaláltam. Mit gondol, mennyibe ke­rült? — El sem tudom képzelni.., — Ez volt ráírva: 7 dollár. Érti már?. Értem. Megy söprű vándorútra. ★ MEGYÜNK az or­szágúton. Piliscsaba közepén lebarnult, tíz év körüli fiúcska állít meg bennünket. A gépkocsihoz ugrik és bekiabál: — Láttam, hogy a bisztróból jöttek ki: Nem találtak oda­bent egy magas, koc­kás inget viselő fér­fit? Olyan kiabálá­sát ... — Nem. De miért keresed? — Azért, mert 6 az apukám. Anyu már nagyon mérges, amiért nem jött haza már megint ebédelni. Elküldött, hogy ke­ressem meg. De ha a bisztróban nem lát­ták, akkor odáig már el sem megyek. Mi­nek koptassam a lá­bamat? Tegnap is, mire odaértem, már átment az alsó kocs­mába. Az meg leg­alább fél kilométer: És a faluban még három kocsma, van... — Nem figyeltük kiskomám, hogy bent van-e apukád. Ígér­jük, legközelebb job­ban szétnézünk. És elvittük az alsó kocsmáig... Boór András , 4 « Mit láttunk a kerítésen túl?

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom