Pest Megyi Hírlap, 1979. június (23. évfolyam, 126-151. szám)

1979-06-30 / 151. szám

1979. JÚNIUS 30.. SZÓ, AT

Alkotásai a valóságot tükrözik

Tegnap délelőtt Cegléden, a tanácsházán 90. születésnapja alkalmából köszöntötték a város vezetői Benedek Péter paraszti estöt. Az összejövetelen részt vett Bihari József, a Pest megyei pártbizottság osztályvezetője, Gyigor József, a városi pártbizottság első titkára, Banczik Tivadar, a Hazafias Népfront városi bizottságának titkára. A társadalmi és tömegsaervezetek jókívánságait Korács Károly, a városi tanács elnöke fejezte ki.

Méltatta az idős művész küz. delmes életútját, sikeres művészi pályafutását, amely nyomán ma tisztelet, elismerés és szeretet övezi személyét. Alkotásai szépek, igazak, maradandók, a valóságot örökítik meg. A város magáénak tekinti a három évtizede falai közt élő művészt, a népművészet mesterét, a Munka Érdemrend arany fokozatának tulajdonosát. Ezt mutatja, hogy tavaly a Kossuth Múzeumban megnyitották állandó kiállítását, amelyet hamarosan egy arra alkalmas, önálló épületben helyeznek el. A tanácselnök, átadva a város ajándékát, bejelentette, hogy hamarosan egy új lakóházban kap otthont a Benedek házaspár.

Barcsay Jenő Kossuth-díjas festőművész a pályatársak és barátok nevében mondott köszöntőt. Meleg szavakkal idézte fel az 1920-as évek elejét,

Kilencvenéves Benedek Péter parasztfestő

első találkozását Benedek Péter képeivel, amelyek nemcsak rá voltak nagy hatással, hanem elismerést váltottak ki a kör több neves művészéből. Az azóta eltelt évtizedek bebizonyították, kotásadval gazdagabbá tette a magyar festészetet.

Dr. Ikvai Nándor, a Pest megyei Múzeumok igazgatója a kiadásukban megjelenő Benedek Pé- ter-monográfia első nyomdai példányát nyújtotta át. A tíz iv terjedelmű. több mint 60 képpel illusztrált kötet a Pest megyei Múzeumi Füzetek sorozat 11.

kiadványaként, több mint 5 ezer példányban, másfél hónap múlva kerül a könyvesboltokba. Előszavát Barcsay Jenő irta, és a benne közölt íráso- i Péter munkásságát méltató kát a korabeli neves írók és cikkekből állították össze, művészettörténészek Benedek! T. T.

ylz szolgálatának kötésébe*>

Móricz Zsigmond-díszünnepség a Nemzeti Színházban

S Móricz Zsigmond születésének 100. évfordulója al- 1 kalmából a Móricz Zsigmond Emlékbizottság péntek este | díszünnepséget rendezett a Nemzeti Színházban. Az el- | nökségben helyet foglaltak: Aczél György, a Miniszter- § tanács elnökhelyettese, Övári Miklós, az MSZMP Köz- | ponti Bizottságának titkára, az MSZMP Politikai Bizott- | ságának tagjai, Pozsgay Imre kulturális miniszter, | Szentágothai János, a Magyar Tudományos Akadémia | elnöke, valamint a Móricz Zsigmond Emlékbizottság | tagjai.

Az ünnepséget Dobozy Imre Kossuth-díjas Író, a | Magyar Írók Szövetségének elnöke nyitotta meg. Ezután | Illés Endre mondott beszédet.

Műve egyetlen óriás erőfeszítés

KIALLÍTŐTERMEKBŐL

Négy művész — négy világ

As egykori Zichy-kastély parkjában és termeiben Seges- dy György szobrai július 15- ig, Konyorcsik János plasztikái július 3l-ig, Nagy Sándor kőszobrai augusztus végéig láthatók.

A szentendrei HEV-vel köny- nyen megközelíthető a ni. k< rület. Fő tér 1., ahol zene és képzőművészet várja az érdeklődőket.

A Kisduna Galériában Július végéig tekinthető meg Keresz- ty Kornél tárlata.

— Századunk első felében ketten nézték — Goethe szavaival élve — a legnagyobb szemmel a magyar világot, valóságot: Ady és Móricz. És harmadikként — a hangok világát — Bartók — mondotta Illés Endre Kossuth-díjas író, a Móricz Zsigmond Emlékbizottság elnöke. Ady a magyarság sorsproblémáit nézte ilyen tágra nyitott, múltat, jelent befogadó szemmel. Móricz gyalogolva tapogatva az ország epidermiszét. Móricz Zsigmond az az írónk, próza- írónk, aki a fontosait, a parazsat, azt, ami éget, az epidermiszben tudta elrejteni. A kitapogatható világban. Nagyságának, művészetének, mohó szemének, közvetlenségének, varázsának ez az egyik titka. Sorolni is szinte lehetetlen,

milyen sokat mutatott fel a

korból, a századból, a magyar világból, egybefogva reményt és bukást, milyen tűzforrót érzékelhettek az olvasók Móricz kíméletlen, kegyetlenül ny£t pillantása nyomán: a Sárarany faluját és az Árvácska szorongató zsoltártémáit, a kisvárost és a dzsentri tanyáját, az elfojtott Dózsa- töredéket és az elmorzsolt Lú- das Matyi törmeléket, az idillikéit egy barbár világban és a barbárokat egy elsötétült magas égboltozat alatt. Hiszem, hogy Móricz Zsigmond ezen a 100. évfordulón izgalmasan jelen van közöttünk radioaktív sugárzással.

Ezt követően Pozsgay Imre

kulturális miniszter emlékezett meg Móricz Zsigmondról.

Pozsgay Imre beszéde

— Ma és az elkövetkező hónapokban meg kell mérni ismét egy nagy örökséget, Móricz Zsigmondét, s ahogy az ilyenkor lenni szokott, megmérni általa magunkat is — mondatta bevezetőül Pozsgay Imre.

— Az irodalmi örökségeket általában irodalomtörténészek, tudósok, Írók értékelik, s adják át a mának művekben, irodalomórákon az iskolákban. Az igazán jelentékeny, a legfontosabb — mert az egész közösség, az egész nemzet sorsát érintő — írói örökséget azonban mindig meg kell mérnie a politikának is. Mert ezek az igazán jelentékeny írói életművek, nem irodalom- történeti rekvizítumok, esztétikai vagy stilisztikai példatárak, nem pedagógiai-didaktikai eszközök, hanem egy-egy

Üzemszinház, gyermekklub

IFJÚSÁGI TALÁLKOZÓ VERESEGYHÁZON

Konyorcsik János: Vegyipari dolgozó

Az Óbudai Galéria pompás közművelődési tényezővé válik azáltal, hogy esti zenei műsoraihoz képzőművészeti hátteret biztosit, egyszerre részesítve vendégeit a muzsika és a vizualitás élményeiben.

Nagy Sándor kőszobrait esténként megvilágítják, így még inkább érzékelhetjük paraszti figuráinak tömbös méltóságát és nyugalmát, az Anyaság maJátszőtéren, óvodában, strandon, gyárudvaron, Veresegyház szinte minden pontján, kora reggeltől késő délutánig követték egymást az együttesek produkciói tegnap, a VIII. megyei ifjúsági találkozó második napján. Két kategóriában mutatkoztak be a fiatalok: ifjúsági klubfoglalkozásokat, amatőr színpadi előadásokat tartottak.

Bemutatkozás az óvodában

Nem könnyű feladattal birkóztak az ifjúsági kliu besöpörtök. A helyi óvoda termeiben, udvarán kellett sokoldalú, érdekes programot összeállítá- niuk óvodás korú gyerekeknek úgy, hogy aktivizálják — lényegében idegenként — a saját pedagógusaik számára sem könnyű korosztályt. Viszonylag rövid, húszperces időhatáron belül akartak hatni rájuk a vers, ének, tánc, bábjáték eszközeivel, így néha zsúfoltnak bizonyult a műsoruk a kicsinyek számára. Előfordult az is (gondolok például az aszódiak tagadhatatlanul érdekes, magasszintű bábműsorára), hogy a fiatal alkotók elfeledkeztek a foglalkozás igazi céljáról, s alig törekedtek arra, hogy bevonják a gyerekeket a közős játékba. Szépen, sokoldalúan oldotta meg ezt a feladatot a zebegényi, a ceg- lédberceli, de különösen a gyömrői csoport A hévízgyör- kiek a romantikus, lugasos övezetben fekvő tóparti strand ho- mokfövényén teremtettek sportos, játékos, felszabadult légkört. Dicséret illeti az albert- irsai, takscmyi, vámosmikolai, szentmártonkátai, pilisi, törteti, dunavarsányi, bagi együttest is, becsületesen, komolyan birkóztak a felnőttek számára sem könnyű feladattak

Szellemes kompozíciók

Az amatőr színpadok láthatóan sokat tanultak az elmúlt évek tapasztalataiból. Nem próbálkoztak erejüket meghaladó, hivatásos színészek számára teremtett feladatok megoldásával, nem akartak látványos, nagyszínházi babérokra tömi. Mindannyian puritán eszközökkel, rövid, szellemes kompozíciókat mutattak be. i Néha — átesve a ló túlsó oldalára — a felszabadult, vérből, diákos humor, olcsó, az ízetlenség határait súroló megoldásokat is eredményezett. A legnagyobb sikert a vendégcsoport, az esztergomi klubközösség életének mozgatói, erjesztői a jelenben is. Ezért mint létünkben meghatározóan bekapcsolódó alkotások, a nemzet ügyeinek minden intézőjére, így a politikusokra is tartoznak. Ilyen életmű Móricz Zsigmondé. Az Értől az óceánig indulók, Ady Endre és József Attila, Bartók Béla és Kodály Zoltán, régebbi, s újabb idők nagy szellemei között Móricz egyike azoknak, akik eljutottak az óceánig. Egy olyan nagyszerű XX. századi magyar prózairodalomnak lett a legkiválóbbja, amelynek teljesítményeit Tamási Áron, Tersánszky Józsi Jenő, Nagy Lajos, Déry Tibor művei jelzik.

— Ezért van dolga tehát e nagy alkotókkal, s köztük Mó- riczcal a politikának. S méltó dolga éppen a szocialista politikának, amely a néppel a népért elvét vallja, s irodalmát a népről a népnek igényen méri, a korszerű népiség és egy korszerűen értelmezett, a teljesség igényével élő realizmusfogalom és elkötelezettség jegyében. Éppen ezért Móricz Zsigmonddal nekünk nemcsak most, ezen a centenáriumi ünnepen van dolgunk,

hanem művelődésünk, szellemi életünk mindennapjain elsősorban. Hiszen ma itt mi nemcsak azt az Írót ünnepeljük, aki a század eleje óta Ady kortársaként, s méltó fegyvertársaként a nép érdekeiért, emelt szót egy néptől idegen társadalmi rend uraival szemben, hanem azt, s főképpen azt, aki népről, magyarságról, emberségről messzete- kintően, máig, s feltehetően a holnapokig érvényesen tudott szólni.

A továbbiakban az ünnepi szánok szólt Móricz írói művészetének sajátosságairól, életművének Ízlés- és szemléletformáló erejéről, tanításairól, majd hangsúlyozta:

— A társadalom, amelyért mi ma itt dolgozunk, a szocialista társadalom, azzal az igénnyel épül, hogy benne otthona legyen mindenkinek: becsülete a dolgozó, az alkotó embernek, így becsülete az írásnak, a jó irodalomnak, á tiszta emberi szónak. Mi, a tudományos szocializmus hi-; vei, megvalósítói ezért becsüljük Móricz népiségét, ezért szeretjük realizmusát; ezért vagyunk képesek megél? ni még ma is hajdani eszményeit.

— A szolgálat, a Móricz által is annyira becsült élet szolgálata köt össze valamennyiünket, írókat, olvasókat, munkásokat és parasztokat, neve-; löket és politikusokat, s e szolgálat jegyében tisztelegjünk most Móricz Zsigmond életműve előtt, örülve, hogy vannak maradandó értékeink, amelyeket a sajátunknak tud-; hatunk, s amelyek segítenek bennünket eligazodni a világ dolgaiban — mondotta beíe-r j ezésül Pozsgay Imre.

— Móricz Zsigmond ma if felzaklató példa arra, hogy az író nem állhat meg soha. Nem horgonyozhat le sikereinél sem. Az ő parancsa: az író? nak kételkednie kell önmagában, gyötrődve elégedetlennek kell lennie — csak így jutíhat előbbre. Móricz példa azért is, mert életében és életművében ráébredt: csak szívós, folya? matos erőfeszítéssel változtat? hatjuk meg a fojtogató élet? helyzeteket — egyetlen látná? nyos tettel soha.

— Életműve egyetlen óriáf

erőfeszítés. Történelme fölé akarta emelni hazáját, visszahúzni szakadékba rohanó kortársait, megóvni a legrosszabb- tól népét, a kedveseket, akiket fiatalkori gyűjtőútjain, majd későbbi országjárásán maga? hoz ölelt.

A diszünnepség második ré? szében Móricz Zsigmond mű? veinek részleteit és a magyar Irodalom klasszikusáról szóló irodalmi megemlékezéseket neves előadóművészek tolmá« csolták.

színpad aratta eredeti, szellemes, önálló produkcióival, de nagy tapsot kapott a vámosmikolai, ikladi, isaszegi, vérségi csoport is. Néhány együttes érdekes, követendő kezdeményezést valósított meg, a helyi PEFÉM, MEKOFÉM, a tanács költségvetési üzemé- ! nek udvarán is előadták a pro- J dukciójukat. Az üzemszínház alig húsz percre szakította el I a dolgozókat a munkapadtól. ; de szinte mindenkiben föléb- { resztették az érdeklődést az amatőr színipadok tevékenysége iránt.

Mindenképpen szólni kell j még Nyíri Attiláról, és Stefán , Szilviáról, a Nyíri duó tagjai- | ról, akik gitárjukkal mindig j ott jelentek meg, ahol egy | pillanatra is csökkenni érezték a fesztiválhangulatot, ök ketten irányították az egész délután tartó közös éneklést.

Lelkes kettős

Nem lesz könnyű dolga a zsűrinek, amely vasárnap délelőtt hirdeti majd ki az eredményt. A különböző képességű, egyenetlen teljesítményi nyújtó, de maradéktalanul lelkes együttesek mindenképpen megérdemlik a dicséretet.

Pósa Zoltán

Erdei Ferenc portréja

Párádon él és dolgozik Asztalos Johák fafaragó művész Alkotásait, melyeknek nagy része a palóc néphagyományokat eleveníti fel, több kiállításon mutatták be sikerrel. Jelenleg Erdei Ferenc portréját faragja.

i

gasba lendülő állandóságát, portréinak harmóniát árasztó csöndjét.

Konyorcsik János bronzérmei és arcmásai — minden elvonatkoztatásuk ellenére — szintén megmaradnak a köz- érthetőség ösvényén. Konyorcsik mindig kitűnő portrékat készített, most Domanovszky Endréről és Vecsési Sándorról. Nagy László emlékezése is izgalmas, talán a függőleges figura elmaradhatna. Drapéria- megoldásai jelentősek, a vele letakart festőállvány bravúrosan és méltó mélységgel jeleníti minden idők minden elhunyt képíróját. Munkásfigurái közül ezúttal a vegyipari dolgozó álló alakja került a pinceklub központjába.

Köztudott, hogy nemrégen avatták fel Szegeden Segesdy György árvízi emlékművét, köztéri szobrászatunk kiemelkedő alkotását, mely a művész fejlődésének fontos állomása.

E monumentum melléktermékei láthatók itt; plexiből sugárzó áttetszőség, szikrázó fény. Rajzok is társulnak ezen alkonyaikor felragyogó művekhez — valahány grafika, plasztika az általános víztestet, a Tisza-ritmust, a hullám izmait elemzi a szobrászat eszközeivel.

ö a japán ügyeletes. Kutatásait az ikebana lehetőségei felé fordítja, s gyarapítja is azt Elsősorban azzal, hogy festett táblákra helyezi el a természet alapegységeit; leveleket, köveket, magokat, ö a természet elemeivel komponál úgy, hogy a gyökér embert, állapotot jelöl; érzelmeket, sorsot. Szinte táncolnak e formák, a fa ág-boga, javított anatómiája Szellemarc-ot idéz, s az értelmes összeállítás Lápi regét eredményez — mocsárzöld tónusba rejtőző szürrealizmust, Salvador Dali ösvényén. Losonci Miklós