Pest Megyi Hírlap, 1979. június (23. évfolyam, 126-151. szám)
1979-06-19 / 141. szám
MENNYIT ÉR A TERV? Több szakembert a téeszekbe Ha nem is mindent, de so kát elárul egy mezőgazdasági üzemről, mennyi termőterület jut egy-egy ott dolgozó szakemberre. Meg lehet tudni például, hogy mennyi gond hárul a közös gazdaság egy-egy szakemberére saját működési területén: a növény- és állattenyésztésben, vagy éppenséggel a könyvelésben. A váci járás északi és középső részén levő termelőszövetkezetek az átlagosnál kedvezőtlenebb természeti és köz- gazdasági környezetben gazdálkodnak. Éppen ezért fontos, hogy itt az ágazatokat jól képzett szakemberek vezessék. Ez az elv. A gyakorlat? Mit mutat a statisztika: azt. hogy a bernecebaráti, a perő- csényi, a letkési. a szobi és a kosdi termelőszövetkezetben összesen 46 felsőfokú végzettségű szakember dolgozik. Köztük 19 növénytermesztő, 6 gyümölcstermesztő és 8 állat- tenyésztő, 5 (izem- és 3 közgazdász, szemben például a gödi vagy a fóti gazdasággal, ahol egybert-egyben ennek majd a duplája; vagy a megyei átlaggal, amely gazdaságonként 26 diplomással számol. Márpedig azt az itteni vezetőknek is tudniuk kell. hogy jó szakemberek nélkül minden erőfeszítés hiábavaló lehet, mert egy-egy szakember egyszerűen képtelen 250—800 hektárnyi termőterületen folyó munkákra felügyelni, azt irányítani. (Foton és Gödön 90—91 hektár jut egy vezetőre.) Különösen égető a szakemberhiány a letkési és a szobi tsz növénytermesztésében, s például egyáltalán nincs gyümölcstermesztője a letkési és a perőcsényi tsz-nek. A bogyós termesztő rendszer gesztorgazdaságában, Berneceba- rátiban, a nyáron két kertészmérnök áll munkába, javítva az együttműködést a rendszergazda és a tagok között. Érezhető a szakemberhiány az állattenyésztésben is. Ügy. szólván csak a kosdi tsz-nek van elegendő állattenyésztője Sommásnak tűnik a megállapítás — mégsem az —, hogy az öt gazdaság mindegyikében alacsony a közgazdasági elemző munka. Tarthatatlan és megengedhetetlen már a jelen, de még inkább a jövő közgazdasági környezetében, hogy ne foglalkoztassanak elegendő képzett közgazdászt és üzemgazdászt, mert az öt gazdaság jelenlegi nyolc szakembere a legjobb akarat mellett sem képes ellátni a reá váró feladatokat. Sok mindennel lehet ezt magyarázni. Vaj. ahol csak ezt teszik: megmagyarázzák Másutt, például Berncebará tiban ennél többet tesznek. Mert kétségtelen, hogy ezek a tsz-ek a fővárostól, sőt Váctól is elég nagy távolságra esnek. s a viszonylag mostohább körülmények, például a lakásviszonyok, a gyakorlott szakembereket visszariasztják. De igaz az is, hogy a gazdaságoknak van lehetőségük arra, hogy állami támogatással szolgálati lakást építsenek vagy vásároljanak! A Bemece- baráti gazdaság Vámosmiko Ián épít szolgálati lakásokat. S meg lehet találni a lehetőséget arra is — bár ehhez a megyei tanács mezőgazdasági osztályának segítségére is szükség lesz —, hogy a kezdő szakemberek kedvezményesen gépkocsit vásárolhassanak. Ez a helyzet javításának egyik útja. A másik: a gazdaságban dolgozó középvezetők továbbtanulásra ösztönzése, s a térségben élő egyetemi-, főiskolai tanulmányokat folytató fiatalok tanulmányi szerződéssel, vagy más módon való megszerzése. Az MSZMP váci járási bi zottságának 1990-ig szóló gazdaságpolitikai fejlesztési terve is megfogalmazza az igényt, hogy a váci járás valamennyi közös gazdaságában elegendő és kvalifikált szakember irányítsa a termelést. De nem a távoli jövőben, hanem minél előbb. Éppen ezért szabja feladatául minden termelőszövetkezeti pártszervezetnek: rendszeresen vizsgálják a helyzet alakulását, készítsenek intézkedési tervet a javítására, s valósítsák is meg, hiszen egy terv csak annyit ér, amennyi megvalósul belőle. B. H. Pedngógusklub Penci kirándulás A járási-városi pedagógusklub tagjai szerdán, június 20-án Pencre látogatnak és megtekintik az ottani obszervatóriumot. A vakáció előtti utolsó összejövetelüket 27-én tartják, s vezetőségi üléssel egybekötött szakszervezeti üléssel zárják a tanévvel párhuzamos programot. Vác a hazai lapokban A Köznevelés beszámolt arról, hogy a váci Szőnyi Tibor Kórházban rendszeresen tartanak előadói esteket, hangversenyeket, sok esetben iskolák közreműködésével. A Fővárosi Közmű híradása szerint nagy teljesítményű ka szálógépek bemutatóját rendezték Vácott, s meghívták több kommunális üzem, kertészeti vállalat szakembereit. A kutya című folyóirat júniusi száma ötletes, színes előzetest közölt a váci kutyavásár egész napos programjáról, az állatbarátok érdekes találkozójáról. A Dolgozók Lapja (Komárom) méltatta Bozóky Mihálynak, a magyar barokk egyházi zene legutolsó nagy alakjának életútját, s megemlítette, hogy Vácott adták ki több munkáját. Az Esti Hírlap elismeréssel írt a történeti értékű városrészek fejlesztésével és rendezésével kapcsolatos tanácskozásról, amelynek — a műemlékpártoló — Vác adott helyet. A Népszava bemutatta a DCM váci gyárában dolgozó honvédeket, akik becsülettel helyt állnak a termelőmunkában, s enyhítik a munkaerőgondokat, és többször kaptak már elismerést, jutalmat. P. R. XXIII. ÉVFOLYAM, 141. SZÁM 1979. JŰNIUS 19., KEDD Emberek a hegyen Egy közösség hétköznapjai A növényzettől letarolt köves tájon fut, vagy inkább döcög a terepjáró mikrobusz. Először az aszfaltút fogyott el alólunk, aztán a kőzúzalékkal terített szakasz, később már csak a lánctalpasok nyomsáv- jain haladunk. Ötszázötven méter magasan vagyunk Vác fölött, a Naszály-hegy gerincén. Ott, ahonnét a cement alapanyagát, a mészkövet termelik, de mielőtt még a bányászok lerobbantanák, gépekkel szállíthatóvá darabolnák a köveket, valakinek el kell végezni a legelső, s nem is a legkönnyebb műveletet Játszani — de mit és mivel ? kísérlet a művelődési központban A játék ismeretszerzés, különféle szituációk begyakorlása, eszköz a világ megismerésére. A játékszerek és játéklehetőségek minősége a társadalmi fejlődés meghatározója lehet. Sajnos játszótereink, játékaink túlnyomó többsége nem felel meg céljának; sematikusak, minden esztétikai nevelő hatást nélkülöznek. Szükség van a gyermekek önálló tevékenységén alapuló játéklehetőségekre, amelyek a testi ügyesség, képzeletvilág, ismeretanyag és a közösségi szellem fejlődését biztosítják. A különféle játéklehetőségek kollektív élménye nyújtja azt a pótolhatatlan örömet, amelyet a gyermek a játékban keres és megtalál. A gyermekek játszani akarnak, de hogy mit és mivel, ezt nekünk játéktudó felnőtteknek kell velük megismertetnünk. Ezt a célt kívánták szolgálni a Madách Imre Művelődési Központban januárban indított ;átékkészítő gyermekfoglalkozások. Az öt hónapig tartó kísérlet során a foglalkozásokon résztvevő 45 gyerekkel közösen kutattuk a, játék fogalmának lényegét. Bebizonyosodott, hogy az eddig összeegyeztethetetlen játékmódok tulajdonképpen azonos forrásból erednek, mert ugyanannak a tevékenységnek különböző irányú és összetételű megnyilvánulásai. A nemzetközi gyermekév alkalmából a szokásosnál többet foglalkoztunk a gyermekek problémáival. Fontos lenne jobban megismernünk gyermekeink elképzeléseit, igényeit a számukra oly fontos játéklehetőségekkel kapcsolatban. Szeretnénk, ha ennek a kísérletnek az eredményei, tanulságai mindenki számára hozzáférhetőek lennének. Ezért a foglalkozásokon készült munkákból és a gyakorlati részt kiegészítő értékelésekből július 9-én délután hat órakor kiállítás nyílik a Madách Imre Művelődési Központban. Beretvás András festőművész A használható, értékes kőzet fölül letakarítják a növényzetet, s használhatatlan meddő réteget. Nem könnyű munka ez, amit a Földmunkát Gépesítő Vállalat dolgozói végeznek el. Többségük az ország távoli vidékeiről jár ide dolgozni. Péntek délben indulnak haza, s hétfő délelőttől kezdve napi tizenkét óra a munkaidejük. A Naszály legmagasabb csúcsán párafelhő. Eső szemerkél. Azért jól látni az alant kitáruló tájat, a makett nagyságúnak látszó házakat, a völgyet kettéosztó Dunát. Idefent erős a szél. Az emberek összefogják magukon a kabátot. — Képzelje el mindezt a szépséget ennél sárosabb időben, meg télen. Ennek a munkának többek közt ez a hátránya. No meg, hogy fárasztó is — magyarázza Baráth József gépkezelő, aki 1950 óta dolgozik itt. Munka és kultúra A munkáról beszélgetünk, ami az ember személyiségét első fokon meghatározza. Tudom, hogy nem tehetek másként, ha egy munkahelyen a művelődést akarom szóbahoz- ni. Ha direktben kérdeznék, megmerevedne a társalgás. Mint ahogy a köröttem állók most is megértőén bólogatnak, de az arcukon látom, hogy azt gondolják, messze van még az az idő, amiről én beszélek. Az, hogy a munkás és az értelmiségi műveltsége között csak a szakmai ismeretek mennyiségében legyen különbség, az általános műveltség tekintetében a munkás se maradjon el. — Űjságot rendszeresen olvasok, többféle lapot is járatok, aztán ott van a televízió — mondja Baráth József. — A könyvedet is szeretem, de most bajosan tudnám megmondani, hogy mit olvastam utoljára. — Aztán, hogy a Tarpáról, Esze Tamás falujából idejáró kollégája sokáig tűnődik a kérdésemen, hogy mit is olvasott a kuruc korról, ismét ő szólal meg. — Ha mi innét a napi 12 óra után lemegyünk, örülünk, hogy pihenhetünk. Különben álljon csak oda mögém a gépre — ajánlja váratlanul. — Lássa közvetlenül, milyen ez a munka. Összkomfortos szálloda Egy pillanat múltán hangos robajjal beindul a motor. Fogaskerekek csikordulnak, csörlő tekeri a drótköteleket, teherautók állnak a gép mellé, s a lánctalpakra épített mozgó alkotmány jobbra-balra fordul velem, egyszerre másfél köbméternyi köves anyagot borít a kocsik platójára. Két- három merítés és már indul- naH is tovább a billenős pla- tójú járművel. — Milyen volt? — kérdezik, amikor a motor leáll és a gépről leugorva a társaság közé huppanok. — Zúg a fülem, nehezen hallom a szót. — A műveltség is olyan, mint a munkafegyelem — mondja visszafelé a gépkocsiban Horvath Imre művezető. Hiába beszélnek róla, ha az emberek nem érdekeltek benne. Ezeken a gépeken ők már régen dolgoznak, csupán be- idegződött mozdulatokra van szükség, £ munka jellege egy kicsit monoton, tehát nem ösztönöz a tanulásra. Megérkeztek a három-négy- személyes. minden kényelemmel berendezett, központi fű- téses FORFA-barakkok; a szállás. Most csak felerészben lakott, mert a DCM. a tavalyi 20 millió forinttal szemben az idén csak 8 millió értékű munkát rendelt meg a vállalattól, tehát kevesebben vannak, összkomfortos hegyi- szállodának nevezhetnénk az épületet. Kit mi vonz? Innét estenként .legfeljebb a városba lehet lemenni, oda is a vállalat gépkocsiján, vagy autóbuszon, s vissza is csat; együtt lehet érkezni. Mi vonz közéjük engem? Tavaly nyáron is itt jártam. Akkor egy kicsit direktebb módon firtattam a közművelődést, az esti programok ügyét. Nézegettem a pár száz kötetes házikönyvtár Kartonjait, hogy vajon mit és mennyien olvasnak. A televíziónézésen és könyvolvasáson kívül még egy dolog látszott lehetségesnek Meg is említettem a közeli völgyben fekvő Gombási művésztelep festőinek, szobrászainak, hogy a Földgép dolgozó, azt üzenik, ők ugyan fáradtak ahhoz, hogy munka után lemenjenek hozzájuk, de esténként szívesen látnák őke: egy kis beszélgetésre. ■— Élt-e valaki a meghívással? — Nem kerestek bennünket — "mondják többen is. Kit mi vonz, mi tart meg' Az emberek tizen-, huszonéve- két töltöttek el a vállalatnál Többségük most már itt marad nyugdíjig. Ványi Ferenc is 27 éve dolgozik a Földgépnél. Most c ellenőrzi, javítja a gépeket Szerelni, hegeszteni, lakatos- munkát végezni, mindehhez ér- tenie kell. Kénytelen volt itt magányosan élni, a hegyen egy műhelykocsiban. De £ könyveket oda is magával vitte. Ezért tud magyar és európai klasszikusokra hivatkozni. „Most már összefutnak előttem a betűk” — panaszolja — „és ha a tévét nézem, megfájdul a fejem. Így hát i rádiót hallgatom. A népdal tó az operáig minden zenét nagyon szeretek.” ★ Közművelődésről akartam ír ni, de nincs ismeretterjeszt előadás, tanfolyam, ilyeneke nem rendeznek. Ha rendeznének, mi más lehetne a céljuk, mint az emberek értelmének és magatartásának pallérozása? Van akit a művésze szépsége formál jobban, másokat a gyerekkori indíttatás a közösség szelleme. Horváth Imrét kérdeztem: Hogy tudná az emberek kulturális érdeklődését befolyásolni? _ Se hogy — mondta —, azt nem lehet. Téved, mert tudom, hog- munka közben ő maga i? többször nekifog és nem hiába De segíthetnék mások is. Kovács T. István Váci kiállítás Leányfalun Június utolsó napjaiban ün népi rendezvénysorozat színhelye a leányfalui művelődési ház. Móricz Zsigmond születésének 100. évfordulója tiszteletére állították össze a több napos programot. Fábián Zoltán, a Magyar Írók Szövetségének titkára nyitja meg a Móricz Zsigmond emlékkiállítást, amely a váci Híradástechnikai Anyagok Gyára anyagi támogatásával készült, s gyűjtője Petővári Gyula üzemi könyvtáros. Nagy nyeremény A váci kisegítő iskola épületénél levő elárusítóhelyen vásárolt borítékos sorsjeggyel 50 ezer forintot nyert egy helybeli férfi. A nyereményt azonnal kifizette az OTP váci fiókja. Egy nap története: — Már napokkal előbb keresett a gyári személyzetis, mondta, hogy április 3-án jón értem a kocsi, s bevisz Budapestre. Hogy miért, azt nem mondta. Ügy is történt. Út közben aztán a gépkocsivezetőt kérdezgettem, hová is megyünk. — A minisztériumba — válaszolta. Amikor megérkeztünk, már többen várakoztak az előcsarnokban. Pontosan három órakor megérkezett a miniszter, s megkezdődött az ünnepség. Egyszer csak a nevemet hallottam. ... A Munka Érdemrend bronz fokozatál vehettem át. Amikor hazaérkeztünk, még jószerivel le sem ültem, máris jöttek értem a gyárból: siessek, mondták, várnak a felszabadulási ünnepség résztvevői, köszönteni akarnak ők is. Hát így történt ... ...aztán visszajött Vége a műszaknak. Elköszönök. Petrik Béla még búcsúzóul hozzáteszi: — Tudja, ez a bánya az életem. Feleségem is itt dolgozik, most már nyugdíjasként. Csak két hónapig bírta otthon, az, tán visszajött. Szeretem ezt a munkát, ismerem a bányászat minden csínját-bínját. Éjszakánként gyakran felriadok, s azon veszem észre magam, hogy a szalag áthelyezésén töröm a fejem. De egy valami nagyon bánt: nincs mellettem egy fiatal gyerek, aki majd utódom lehet, s akinek elmondhatom, megtaníthatom mindazt, ami évtizedek alatt lerakodott bennem. Hát csak ezt akartam mondani... Furucz Zoltán irodalma kis bódé, néhány kapcsolóval, jelzőlámpával, ám mégis: ami a bányában történik, itt arról mindent tudnak. — Akik most itt dolgoznak, régi emberek a DCM-ben. Akad köztük olyan, aki egyszer kilépett, aztán visszajött. Az induláskor sokkal nagyobb volt a fluktuáció. A munkások egy-két hónap után elmentek, mert kevesellték a pénzt, so. kallták a munkát. De jöttét újak, képzetlenek. Velük is meg kellett találni a hangot. Nehéz volt, de sikerült. Petrik Béla régi történetet idéz. A hadifogságot, ami mély nyomot hagyott életében. A táborban politikai tanfolyamot végzett, amelynek később is hasznát vette. Tizenhárom éve párttag, jelenleg a gyári párt- bizottságnak is tagja. — A politikai munkát nehezen tudom különválasztani a gazdasági munkától, hiszen az ember bármit cselekszik: politizál. A DCM az elmúlt években szép sikereket ért el, a pártbizottság ‘ cselekvési programjai is rendre megvalósultak. Persze, akadnak most is gondjaink. Nemrég például a szakszervezeti bizottság titkára számolt be a pártbizottságnak, s ezen az ülésen mondtam el, hogy végre le kellene számolni az elvtelen egyenlős- divel. Nálunk is előfordul még, hogy például prémiumosztáskor nem a végzett munkát veszik figyelembe, hanem azt, hogy ki mikor kapott jutalmat. Ez nem helyes, semmiképpen sem helyes. i bánya a b higgye el, úgy érzem, joggal mondom azt: birodalmam. Hiszen már csaknem tizenhét éve itt dolgozom. Egy Sátoraljaújhely környéki kis községből jöttem Vácra, előbb csak egyedül, majd később a család is ide költözött. Nem a DCM-ben kezdtem, hanem az erdészetnél ... Leülünk a markológép közelében levő kis bódé árnyékába. Az agyagról, a bányáról beszélgetünk. — Amikor 1963. január 1-én ide kerültem, itt még homokbuckák, meg gyümölcsfák voltak, s csak egy kisebb vágat jelezte, hogy valami lesz. Amikor úgy-ahogy megindult a termelés, négy serleges kotró és vagy 40—50 ember dolgozott a bányában. Nehéz fizikai munkának számított akkoriban az agyagkitermelés, s valóban nem volt könnyű: azok a gépek gyakran elromlottak, s a szalagok újratelepítése is sok vesződséggel járt. Bizony jó néhány / évnek kellett eltelnie, mire idejutottunk. Ma már néhány ember kell csupán a korszerű, nagy teljesítményű gépek kiszolgálásához, irányításához. Bármit cselekszik... Szaggatott duda jelzés szakítja meg beszélgetésünket. — Vége a mai munkának, ma már nem kell több agyagot adnunk a gyárnak — mondja Petrik Béla. Leballagunk a vezérlő teremhez. Terem? Ez is csak egy Akinek i „Ha azt látja, hogy áll a kötélpálya, akkor valami nagy baj van’’ — mondta néhány héttel ezelőtt egy beszélgetés alkalmával a DCM egyik mérnöke. Áll a kötélpálya. A csillék mozdulatlan füzére feketén izzik a forró nyári napsütésben. Valami nagy baj van. — Nagy baj van? — Szerencsére nem, csak megteltek a gyárban a tartályok, s nincs gép, amely kiürítené őket — magyarázza Petrik Béla, az agyagbánya csoportvezetője. — Átkozott nagy a meleg, az ember legszívesebben az árnyékban hű- sölne, de most is akad tennivaló. Kis vágat jelezte Végigsétálunk a hosszú szállítószalag mellett. A mozdulatlan gumikígyón kővé szikkadt agyagrögök, öklömnyi, fejnyi nagyságúak. A szalag két oldalán még ennél is hatalmasabbak: ezeket úgy rakták félre a gépet kiszolgáló asszonyok, hogy ne akadályozzák a munkát. Arrébb az elektromos markoló, most szintén élettelen. A motorház nyitott ajtaján fecskék suhannak ki-be, s ha becsukják, az ablaknyíláson járnak át. Fészket raktak az acéltest egy rejtettebb zugában, s még a motor erős zúgása sem zavarja az apró, fekete madarakat. — Ez az én bir 'lalmam — mutat körbe Petrik Béla. — S
