Pest Megyi Hírlap, 1979. június (23. évfolyam, 126-151. szám)
1979-06-07 / 131. szám
XXIII. ÉVFOLYAM. 131. SZÁM 1979. JÜNIUS 7., CSÜTÖRTÖK Alkoholmentes brigád Birkanyírás Verőcemaroson A birkanyírás nem valami könnyű, tiszta munka — de jövedelmező. Kevesen értenek hozzá, kevesen vállalják. Inkább csak azok, akiknek juhász volt az apjuk, s gyermekkorukban megszokták a birkával való foglalatosságot. Idénymunka. Februártól június elejéig tart. Ebben az időszakban vagy hatvan birkanyíró brigád járja az országot; a szövetkezetek, gazdaságok juhásza tát. Mindenki rokon Verőcemaroson, a gödi Du- namenti Tsz birkaistállójában a hét közepén találkoztunk Varga Kálmán brigádjával. Varga, a vállalkozó, aki összeverbuválta a csoportot, a Törökbálinti Állami Gazdaság kertészetében dolgozik — amikor nem nyírnak. A brigádban mindenki rokon: a vállalkozó lánya, veje, öccse, húga, sógora ... Hat férfi, négy nő. Valamennyien az Alföldről származnak. Károlyi Ferenc, mokány, fekete fiatalember; Varga veje meséli, hogy Kisújszállásról származik, Budapesten él a XIX. kerületben, tizedik éve. A Fővárosi Szerelőipari Vállalatnál dolgozik. Ilyenkor el szokott jönni három, három és fél hónapra fizetés nélküli szabadságra. A 28 éves férfi 3300 forintot keres a vállalatnál. Itt visgont napi 4—500 forintot. Igaz, keményen meg kell érte dolgozni, reggeltől estig, hogy hatvan-nyolcvan birkát megszabadítson a bundájától. A brigádba a felesége révén került be. A felesége, tűzrőlpattant menyecske, mellette dolgozik. Túrkevéről származik, s ahogy mondja, a nagyapjának a nagyapja is juhász volt. Jobban ért a nyíráshoz, mint a férje. Édesanyja hat évvel ezelőtt kinn járt a Szovjetunióban egy nyíróversenyen — ő volt az egyetlen nő —, s megnyerte a versenyt. Ö hozta a szovjet gyártmányú nyíróappa- rátot, amivel most is dolgoznak. Értéke: 180 ezer forint. Milyen is a nyírógép? Képzeljünk el egy hosszú állványt, amelyet a hodály közepén felállítanak. Az állványról 12 kábel nyúlik le, a kábelek végén a villamos működésű olló. Olyasféle, mint a fodrászok nullás gépe, csak jóval nagyobb. A nyíró lába közé fogja a birkát, s vagy a hasán, vagy a fején megkezdi a gyapjú lefejtését. Az a jó, ha a bunda egyben marad; mintha a birka levetette volna a télikabátját. A gépről még annyit: eredetileg 380 voltos árammal működött, s egyszer halálos balesetet okozott. Ezután felszerelték egy transzformátorral, amely 42 voltossá alakítja át az áramot. Ez emberre veszélytelen, ha rossz lenne is a szigetelés. Baleset a régi időkben is előfordult, amikor kézzel, egyszerű, kétágú ollóval nyírtak. Kelemen László, Verőcemaros juhásza regéli: ital nélkül hajdan hozzá se nyúltak a birkához. A nyírók kikövetelték: száz birka után egy liter pálinkát, vacsorához egy liter bort adjanak. Sérü és nem érheti Sérülés a birkát sem érheti. Ha kicsit ugrál, s imitt-amott felvérzik a bőre, még nincs nagy baj, hamar beforr. Arra kell nagyon vigyázni, a tőgyét le ne vágják, hiszen a szomszéd karámban ott bégetnek kétségbeesetten, éhesen a kis- bárányok. A birkák általában jól viselik a nyírást, nyugodtak, türelmesek. Amikor vége, felugranak, futásnak erednek, rázzák a fejüket, mintha csodálkoznának; nem ismernek magukra. Jólesik nekik, hogy megszabadultak a forró bundától. Ügy hallom, néhány év után annyira megszokják a tavaszi nyírást, hogy szinte várják. A nyírókhoz külön emberek vezetik a birkát. Amint az egyik állat felugrik, kikapják alóla a lábát. Rutinszerűen, gépiesen és gyorsan megy a munka. A lehámozott bundát a két lépésnyire levő asztalra terítik. Az asztal közepén drótháló. a gyapjú apraja lehull: a szép, egyben maradt gyapjút hatalmas zsákba gyömöszölik. Első osztályú. Ebben rejlik a gépi nyírás előnye. Nemcsak könnyebb, gyorsabb a hagyományosnál; értékesebb a gyapjú is. Nem szecskázzák el. Mert lehet a gyapjú 4 és 12 centiméter hosszú is. A kilónkénti ára pedig 100 és 140 forint. Minél hosszabb a szál, annál egyszerűbb feldolgozni, annál jobb minőségű lesz a pulóver, a szövet. Kifizetődő a tartásuk A gödi tsz-nek hatezer birkája van. Két hét alatt végez nyírásukkal a brigád. Azután továbbállnak, más gazdasághoz. Az idén februárban kezdték Bábolnán, s Kunfehártótól Komlóig sok helyütt megfordultak. Június közepéig lesz még munkájuk; akkorra a tíz ember hatvanezer birkát nyír meg. A tsz-ben 320 mázsa gyapjúra számítanak — egy birka 4,5—5 kilót ad —, a gyapjúból származó bevétel pedig elérheti a 3,5 millió forintot is. S ha már a pénznél tartunk: miként lehet elérni, hogy jó és szép legyen a gyapjú? Hetényi Tamás, a tsz juhászati ágazatának vezetője magyarázza: legyen szellős az istálló, s tiszta az alom, mert az ammóniától besárgul a gyapjú. Fontos, hogy a birka ne ázzon meg, különösen nyírás előtt, mert kimosódik a zsír, s a szálak vesztenek rugalmasságukból. Sok függ hát a juhászoktól, mennyire viselik gondját a falkának. Persze, hasznot nemcsak a birka gyapja hoz, hanem a húsa, teje, szaporulata is. Ügy látszik, a juhtartás egyre kifizetődőbb. A Dunamenti Tsz- nek néhány éve csupán 2—300 birkája volt. A múlt évben már négyezer, s az idén ismét vettek kétezer tenyászjerkét. Három telepük közül a szokolyai a legnagyobb, a gödi és a verőcemarosi kisebb. Ez utóbbi helyen 2400 férőhelyes szakosított telep lesz. Már kitűzték az új épületek helyét, június elsején kezdődik az építkezés. Kell a hely, úgy tervezik, 1980-ban már 10 ezer birka gazdái lesznek. Miért? A hegyvidéken olyan területet tudnak lelegeltetni, amire a marha nem járt rá. A semmiből, a fűből, kóróból érték lesz. Az idén 3 ezer birkát ellettek. A kisbárány pedig drága exportcikk. Húsvét, karácsony táján 70—80 forintot is adnak kilójáért — dollárban —, év közben hatvan forintot. Egy tejesbárány tehát 1600 forintot is érhet; s ami legfőbb: bármikor el lehet adni a nyugati piacokon. A gyapjú azért fontos, mert csökkenthető az import, lévén, hogy nem önellátó az ország. S a tej? Tervezik, hogy a jövő évtől kezdve feldolgozzák, ízletes juhsajttá, amely igencsák kelendő a nyugati országokban. A gödiek újra felfedezték, hogy az igénytelen birka aranyat ér, s érdemes fejleszteni a juhászatot. Az idő minden bizonnyal igazolni fogja őket. Paládi József Tartósabb bevonat Azt, hogy meddig véd az időjárás viszontagságaitól a vasúti kocsikra felvitt festékréteg, nagyrészt a feíület előkészítése, tisztasága határozza meg. A MÁV Dunakeszi Járműjavító Üzemben a közelmúltban helyezték üzembe azt a svéd gyártmányú sörétező berendezést, amely egy va- gonnyi méretű kamrában nagy nyomású levegő segítségével acélszemcséket, műko- rundot fúj a festésre váró vasúti kocsikra. Ily módon elérhető, hogy a szerkezeti elemek, oldal- és tetőlemezek teljesen fémtisztán kapják meg a védő festékréteget. A több mint egy hónapja üzemelő berendezés az eddigi tapasztalatok szerint beváltotta a hozzáfűzött reményeket. A közelmúltban ismerkedtek meg az új módszer előnyeivel a KGST egyik legnagyobb va gongyárának, az NDK-beli bautzeni üzemnek munkatárMai könyvhéti programok — Gyermekversekből összeállított irodalmi műsort adnak ma délelőtt 10 órai kezdettel a váci könyvtéren a Közgazdasági Szakközépiskola diákjai. — Bárány Tamás író ma délután 1 órakor a Kötöttáru- gyárban, 3 órakor pedig a könyvtárén találkozik olvasóival és dedikálja műveit. — Czakó Gábor író ma fél ötkor a könyvsátra'knál, 6 órától pedig a városi-járási könyvtár meghívására a könyvtárban találkozik olvasóival és dedikálja műveit. író-olvasó találkozó Asperján György író lesz a vendége június 8-án c’iálután fél háromkor a Magyar Selyemipari Vállalat Bélésszövő Gyárában rendezett író—olvasó találkozónak. Moziműsor A váci Kultúr Filmszínházban június 7-től 10-ig délután 4 és 6 órakor a Bankrablás című amerikai filmet vetítik; este 8 órakor a Szabadíts meg a gonosztól című magyar filmet játsszák. Vasárnapi mati néműsor: Valahol Európában. Beszélgetés Lakatos Menyhérttel Az ünnepi könyvhét előzeteseként érdekes, nem mindennapi légkört teremtő hangulatban találkozhattak klubjukban Lakatos Menyhért íróval a váci kommunális üzem dolgozói.- Sok érdekes napi politikai és elvi kérdés vetődött fel a találkozón. Így a többi között az: nemzetiség-e a cigányság, és honnan származik? Nem nemzetiség — Nem vagyunk nemzetiség — fejtette ki bővebben Lakatos Menyhért. — Ennek ugyanis meghatározott kritériumai vannak; ezekkel nem rendelkezik a magyar cigányság. Honnan származunk? Beszélhet-e nemzetiségünk őshazáról, és ha igen, akkor létezett-e valaha cigány állam? Ezek valóban nagyon érdekes kérdések, annál is inkább azok, mert níajdnem minden országban másképp nevezték a cigányokat. A franciák csehországiaknak, mások palackoknak, esetenként szaracénoknak, de akadtak olyanok is — mint például az amerikaiak —, akik magyaroknak hittek bennünket. Mindig aszerint, hogy melyik irányból érkezett egy-egy országba, illetve melyik nép kultúráját képviselte a cigány kultúrában feloldódva az a csoport, amelyik hosszú barangolás után letelepedett. Szűkebb hazánk területére a Balkán felől érkeztek meg őseink, teljesen elszegényedve, lerongyolódva, vándorló nomádként — békés szándékkal. Már ők sem tudtak jóformán semmit eredetükről, nem is tudhattak, mivel írásos emlékeik nem voltak, nem volt dokumentum arról, milyen népekhez tartoznak valójában, honnan és miért indultak útnak. A szájhagyomány is csak any- nyit tartott: „Őseik bűnei miatt vették kezükbe a vándorbotot.” Szekértársad alom — Már az egész világon ismerték furcsa, szekértársadalomban élő népünket, amikor a tizennyolcadik században a nyelvtudomány segítségével bebizonyosodott, hogy Indiából származunk. Erről én magam is meggyőződhettem évekig tartó indiai kutatásaim során. — Létezik-e Magyarországon cigánykérdés? — kérdezte a találkozó egyik résztvevője’ a Füstös képek, a Hosszú éjszakák meséi és több más, cigánysorsot megörökítő mű írójától. A kérdés az, hogy mit értünk cigánykérdésen — hangzott a válasz. — Mert ha az emberek arra gondolnak, hogy a putriból a tizedik emeletre beköltöztetett cigányok megszöknek a jótékonyan nekik adományozott lakásokból, vagy nem engedik tanulni gyermekeiket, és nem élnek az állandó munkalehetőséggel, akkor a cigányság helyzete — valóban úgy tűnik — kérdéses. De ha tudomásul vesszük, hogy életkörülményeik és a tudati tényezők megváltoztatása nem történhet máról holnapra, ha türelemmel foglalkozunk velük, akkor nincs helye a szocialista társadalmakban ennek a kérdésnek. Sok mindent elárul, hogy alig tíz évvel ezelőtt még csak húsz olyan cigányfiatallal találkozhattunk az egész országban, aki érettségizett, és közülük is csak egyetlen egy tanult tovább felsőfokú oktatási intézményben. Ezzel szemben 1979-ben már több mint húszán tanulnak főiskolákon és egyetemeken, az érettségizők száma pedig megsokszorozódott. Jóllehet, ez még mindig nagyon kevés, de minden bizonnyal az előrehaladás mutatója. Tudunk és akarunk — ... mert nekünk, ma élő cigányoknak — mondta végezetül Lakatos Menyhért — legfőbb feladatunk az, hogy munkánkkal és az élet minden területén embertársainknak bebizonyítsuk azt: tudunk és akarunk, szocialista emberként élni, nincs különbség cigány és nem cigány között. Németh Péter Jazz-szombatok hi álző évad mérlege kedvező Befejezte első évadját a művelődési központ jazzklubja, mely műsorait Jazz-szombatok néven hirdette. Megvonva az első év mérlegét, azt mondhatjuk, hogy elégedettek vagyunk, de még nagyon sok a tennivalónk. A nehéz indulás ellenére — hiszen városunkban eddig még nem voltak rendszeres jaZzkoncertek — sikerült egy 50—60 személyből álló állandó közönséget szerezni. Elmondhatjuk, hogy a klubban bemutatkoztak a hazai jazzélet kiváló képviselői, Babos Gyula, Kőszegi Imre, Pege Aladár, Gon- da János, Csik Gusztáv együttese és még sokan mások. Megismerkedhettünk a jazz történetével, az egyes hangszerek szerepével a jazzmuzsikában. A klub évadzáró koncertjén Csik Gusztáv és együttesének műsorával — közreműködött Berki Tamás, ének — búcsúzott a nyárra a váci fiataloktól. A klub képviselteti magát a tatabányai jazzklubtalálkozón, ahol a hazai klubok helyzetéről, működésük továbbfejlesztéséről, színvonalasabbá tételéről tanácskoznak, természetesen nagyon sok zenével. Reméljük, hogy a klub tagjai sok hasznos ötlettel térnek majd haza a találkozóról, és szeptembertől még gazdagabb, színesebb programokkal szerezhetnek egyre több és több hívet a jazzmuzsikának. V. L. Berki Tamás cnckcl Papp László felvétele Száguldás balesetekkel... Sződliget határában, a kettes számú főút mentén egy középkorú férfi ült minap az árok szélén és sírt. Mellette egy csúnyán összeroncsolódott Zsiguli. Igaz, az autó kevésbé emlékeztetett már a személy- gépkocsik megszokott formájára, utasa mégis baj nélkül megúszta a kellemetlen országúti találkozást... Göd és Dunakeszi között — egy más alkalommal — motoros kászálódott ki kissé fájó derékkal az árokból. Inkább a felborulást választotta, meg a honzsolásokat. Mert nem ő volt a hibás, hanem egy szabálytalanul előző autós. Vácott, a Lenin úti gyalog- átkelőhelyek egyikén, a lakott területekre előírt sebesség- korlátozásra fittyet hányva száguldott át egy teherautó. Az elgondolkozva zebrára lepő asszony hófehér lett, amikor megértette, hogy centiméterek választották el a haláltól... A Marx téren játszó négy év körüli kisfiú pedig hangos sírásba kezdett, amikor elguruló labdája után szaladva a mellékutcában fékcsikorgás rémítette meg... A napilapok fekete krónikái rendszeresen beszámolnak ilyenekről: összeütközött, súlyos sérüléseket szenvedett, könnyebben megsérült, meghalt ... A példák azonban nagyon sok volán mögé ülő embert hidegen hagynak. Mindennapos a kisebb-nagyobb szabálytalanság a közutakon. Immár két hete tart a szokatlanul nagy kánikula. Korán érkezett idén a nyár, s ezzel együtt megnőtt az utakon a balesetek, koccanások száma. Van aki vagánykodásból, vagy egyszerűen csak a száguldás öröme miatt követ el szabálytalanságot. És nemcsak a fiatalok! Meleg van. Nehéz elviselni a szomjúságot, a kocsiban uralkodó hőséget. Ilyenkor a Dunakanyarban is megállásra csábít az utak mentén levő bisztró vagy cukrászda. No meg egy-egy pohárnyi hideg’ ital. Mások sört isznak. A hű. sítő nem valami férfias ital. Sokan hiszik azt, hogy egy pohár sör még nem árthat meg... Az utazó ritkán van egyedül. A barátok" ismerősök könnyelmű meghívását nem illik visszautasítani — még az autósnak sem. Akarat kérdése! Másoktól hallott történet. A gyengébb nem egyik képviselője, aki általában csak nagy | mennyiségű szeszes ital elfogyasztása után érezte magát igazán „vidámnak”, kocsi- kázni indult a gödi Zöldfa vendéglő elől, egy hosszúra nyúlt hétvégi mulatság után. Négy „vidám” követője is akadt. Igaz, a „bátor” asszonyt csak hosszan tartó próbálkozás után sikerült elhelyezni a volán mögött, mégis elindultak. Öt felelőtlen ember ült abban az autóban, amely végül egy fának ütközve várta meg a másnapot... Főt és Dunakeszi között az egyik vasárnap délután két autó vezetője új „trükkel” próbálkozott. Hol száz fölött, hol meg alig negyvennel haladtak egymás mellett, vagy egymást előzve. Csak arra vigyáztak különös gonddal, hogy senki se tudja hátulról megelőzni őket. Közben a gyors ritmusváltás elérte a „kívánt” hatást. A felgyülemlett kocsisorban két autó egymásba rohant. A bűnösök, látva, hogy baj van, gyorsan gázt. adtak és elszáguldottak . .. Sokan önbizalmat kapnak a volánnál. Akár az italtól, akár valami mástól. Mitől függ, hogy történik-e baleset? Egy szabálytalan autóstól, egy figyelmetlen gyalogostól... ? Bizonyára at. tói is. Meleg van. Tompul- tabbak az emberi reflexek, gyakoribb a figyelmetlenség. Meg aztán vannak a Dunakanyarban is kimondottan veszélyes helyek. Például Gödön az Autópihenő előtti útszakasz, vagy a sződligeti erdő környéke, a váci Lenin út. A nagymarosi „halálkanyarra” is sokan emlékeznek még Persze az életveszély mindenütt ott leselkedik az utak mentén. De van amit ki lehet védeni. Nagyobb figyelemmel, lassúbb irammal, egy megtorpanó lépéssel. Érdemes. Cs. J. Miről tájékoztat a Váci Műsorfüzet A Váci Műsorfüzet júniusi száma folytatja a Tanácsköztársaság váci eseményeinek ismertetését, tartalmazza az ünnepi könyvhét és a Humorfeszti vál teljes programját. Bemutatja a hónap vendég- szereplőit és tájékoztatást ad a moziműsorról a múzeum és a városi-járási könyvtár nyit-’ vatar fásáról.
