Pest Megyi Hírlap, 1979. június (23. évfolyam, 126-151. szám)

1979-06-05 / 129. szám

1979. JÚNIUS 5., KEDD ftp Tartósabb bevonat Azt, hogy meddig véd az Időjárás viszontagságaitól a vasúti kocsikra felvitt festék­réteg, nagyrészt a felület elő­készítése, tisztasága határozza meg. A MÁV Dunakeszi Jár­műjavító Üzemben a közel­múltban helyezték üzembe azt a svéd gyártmányú sörétező berendezést, amely egy va- gonnyi mérétű kamrában nagy nyomású levegő segítsé­gével acélszemcséket, műko- rundot fúj a festésre váró vasúti kocsikra. Ily módon el­érhető, hogy a szerkezeti ele­mek, oldal- és tetőlemezek teljesen fémtisztán kapják meg a védő festékréteget A több mint egy hónapja üzemelő berendezés az eddigi tapasztalatok szerint beváltot­ta a hozzáfűzött reményeket. A közelmúltban ismerkedtek meg az új módszer előnyeivel a KGST egyik legnagyobb va­gongyárának, az NDK-beli bautzeni üzemnek munkatár­sai is. Új címszó: TŰIT Ki, mennyit, hogyan? Oj címszóval gyarapodott a mezőgazdasági szakzsargon, így hangzik: TŰIT. Rövidítés­ről van szó. azt jelenti: Ta­karmánykeverő Üzemek Ipar­ági Tanácsa. A múlt év augusztusában hívta életre az Országos Gabona Tröszt, az Országos Takarmányozási és Állattenyésztési Felügyelőség, valamint a 19 megyei tanács mezőgazdasági osztálya. Ez év tavaszán sorra megalakultak — Pest megyében elsőként — a fiókbizottságok, azaz a me­gyei szintű iparági tanácsok is. Jelez a szeizmográf Tekintsük a takarmányozási ágazat jelenségeit geológiai természetűnek, s képzeljük el, a mélyben zajló mozgásokat rögzítő, érzékeny műszer, a Épül a Testvériség gázvezeték magyar fogadóállomása Megfelelő ütemben halad a Testvériség gázvezeték foga­dóállomásán, Beregdarócon a kompresszortelep építése. Az idén júliusban már üzemelő állomás a szállított energiával működik, hűti és 64 atmoszférával továbbítja a gázt az or­szágba. Képünkön: Szerelik a gázhűtő tornyokat. Útfelújítás, szemétszállítás A Lupa-szigeti üdülők gondjai Budakalász üdülőövezete a község központjától több kilo­méterre fekvő terület: a szent­endrei Duna-ágban elhelyez­kedő Lupa-sziget, ahol az első üdülők, hétvégi házak hosszú évtizedekkel ezelőtt felépül­tek. A sziget területe teljes egészében beépített, a zsúfolt­ság, az üdülőterületeken ma már egyébként megszokottá vált zajártalom nem fenyege­ti a szigetieket: a gépkocsit mindenki a túlsó parton kény­telen hagyni, sétálóutak biz­tosítják a helyi közlekedési lehetőségeket. A sziget — ahová a Pest megyei Kishajózási Vállalat révvel szállítja a nyaralókat — alapellátása megfelelőnek mondható. Villanyhálózata ki­épített, nem egy hétvégi házat bekapcsoltak a fővárosi tele­fonhálózatba. Az élelmiszerel­látást a Nyugat-Pest megyei Élelmiszer Kiskereskedelmi Vállalat boltja biztosítja — annak ellenére, hogy a lét­számhiány évente gondot okoz, A budakalászi Duna-parton működik — magánkézben, idényjelleggel — egy cukrász­da és a Lupa-csárda is. Gondot okoz viszont a szi­geti nyaralóknak — így a tag­jaik sorából megalakult üdü­lőhelyi bizottságnak is — a szemétszállítás. A feladatot kaoacitás hiányában a buda­kalászi nagyközségi tanács költségvetési üzeme jelenleg nem tudja elvégezni — amíg a szolgáltatás be nem indul, a nyaralóknak természetesen nem kell szemétszállítási dí­jat fizetniük. A sziget ideig­lenes lakóinak másik problé­mája, amely a több mint más­fél kilométeres bekötőúttal kapcsolatos, hamarosan meg­oldódik. A budakalászi tanács — a többi úthasználó: az Óbuda Tsz, a Munkaterápiás Intézet, a Gyógynövénykutató Intézet bevonásával — ebben az évben kívánja korszerűsí­teni. felújítani az utat, mint­egy 1,8 millió forintos ráfor­dítással. A munkálatok terved elkészültek, az útépítés be­fejezése csupán attól függ, hogy a Pest megyei Üt- és Hídépítő Vállalat, a kivitele­ző. mikor tudja biztosítani a szükséges kapacitást. Az útfelújítást, az ellátás további fejlesztését a Lupa­szigetiek igényein túl az is fontossá teszi, hogy — bár ez a rész hivatalosan külterület­nek számít — hétvégi házak­kal, üdülőkkel szinte teljes egészében beépült a Békásme­gyerig húzódó budakalászi Duna-part is. A közeljövőben nem nyilvánítják belterületté ezt a szakaszt, de a fejlesztés­nél számítani kell a tényleges igényekre — és arra. hogy az agglomerációs tervben üdülő­helyként szerepel a terület. szeizmográf jelezni kezd. Mit mutat? Sokféle bajt! A kelle­ténél magasabb a fajlagos ta­karmányfelhasználás, tetemes az önköltség, ezért nem ritkán ráfizetéses az állattartás. A hizlalótápokhoz nagy mennyi­ségű import alapanyagot hasz­nálunk fel, s ez tovább növeli a kiadásokat. Mindebből kö­vetkezik, hogy bár Magyaror­szág hústermelése versenyké­pes hozamokban és minőség­ben, egy tényező, nevezetesen az önköltség miatt, mégis elég­gé hátul kullogunk a sorban. Nem véletlenül fogalmazott az alakuló ülésen a TŰIT el­nöke, Keserű János, a Herceg­halmi Állattenyésztési Kutató- intézet igazgatója ekképpen: muszáj rászorítani a hazai ál­lattenyésztést a devizaigényes fehérjeimport mérséklésére, a belföldi gyártás és ellátás megszervezésére, a takaréko­sabb takarmányfelhasználásra. Három kérdés Hogyan tovább? Három kérdésre kell megadni a pon­tos választ: Ki, mennyit, ho­gyan gyártson? Az első kérdés roppant fö­löslegesnek tűnik, ha belela­pozunk a statisztikai kiad­ványba. miszerint a hazai for­galmazásra kerülő tápok 81,7 százalékát az Országos Gabo­na Tröszt készíti. Egészen pon­tosan 18,23 százalék származik a három mammutgazdaság. Agárd, Bábolna és Környe kooperációjában működő, úgy­nevezett ÁBK-üzemekből. A fölhalmozódott, korszerű mű­szaki bázis és szellemi kapaci­tás igazolja létjogosultságu­kat. Folytassuk hát a sort azzal: mennyit? A TŰIT anyagában olvasható, a jelenlegi terme­lési arányok módosításra szo­rulnak. Áz OGT alig győzi a npvekyő,. igények kielégítését, siívésert VéúM.' háv,teh‘éftri,én-. tesítenék a mezőgazdasági uze-' mek, annál is inkább, mert sokhelyütt kihasználatlan a kapacitás. Modem, komoly teljesítményre képes berende­zések egy-másfél műszakban dolgoznak. Legcélszerűbb a kooperációs együttműködés, amelyre éppen Pest megyében vannak jó példák. Ha már legyártották, el kell juttatni a felhasználókhoz. Ügy tűnik, ez nehezebb feladat az előbbinél. Gyakori a ke- resztül-kasul szállítás, a táp­pal rakott vagonok hét hatá­ron túlra vándorolnak, nem­egyszer késve érkeznek meg. Nem kétséges, hogy a TŰIT koncepciója az ésszerű: a gyártók elsősorban a körze­tükhöz tartozó mezőgazdasági üzemeket lássák el táppal. Vagyis a megyék lehetőségeik­hez képest önellátásra rendez­kedjenek be. A keverőüzemekben Következik a hogyan gyárt­sunk? Nyilvánvaló, hogy jó minőségben. Node ehhez meg­felelő alapanyagokra, felszere­lésre és sok más egyébre van szükség. A keverőüzemek vegykonyháiban jelenleg 200 receptúra szerint elegyítik ösz- sze az alkotórészeket, az állat- tartási gasztronómia tehát ko­rántsem vádolható egyhangú­sággal, sőt változatosabb a kel­leténél. A késztermékek jelle­ge más és más. Az ABK-üzemekben például Franciaországból importált premixeket kevernek be, s bár nem olcsók a tápjaik, mégis szívesen vásárolják, mert kiállják a puding pró­báját: jóízűen eszi az állat, s szépen gömbölyödik tőle. Az OGT-nél a hazai Phylaxia Vállalat premixei kerülnek a tápokba. Rossznyelvek azt mondják, nem igaziak ... Szakértők szerint azonban tudnak annyit, mint a külho­niak. a Phylaxia képes a ha­zai ellátás fölvállalására. Az OGT ellen gyakran el­hangzanak vádak. Jogosak-e vagy sem. az ellenőrzés de­rítheti fel. Sajnos, a vizsgá­lat olykor elmarad. Dr. Báró- csai György, az OTÁF főigaz­gató-helyettese számolt be ar­ról. hogy például 1978-ban 6,8 millió tonna tápból 3 millió tonna alapanyag, illetve kész­termék vizsgálat híján került forgalmazásra. Ez év május 1-től intézked­tek. Ezentúl a keverőüzemek hatósági ellenőrzését a megyei takarmányozási és állatte­nyésztési felügyelőségek veszik át, s a vizsgálatokat főfoglal­kozású ellenőrök végzik majd havonta 2 alkalommal. Pest megyében dr. Katona Zoltánt bízták meg. összesen 14 egye­temi, szakszolgálati és társulá­sos formában működő labora­tóriumban elemzik a mintá­kat. Tartalékok a megyében Pest megye elsőként csatla­kozott a TÜIT-hez, nemrég volt a megyei szintű tanács ülése. Karsai István, a me­gyei Gabonaforgalmi és Ma­lomipari Vállalat keres­kedelmi igazgatóhelyettese említi, hogy sürgető gondokat tárgyaltak meg. Egy fölmérés szerint 1985-ben már 758 ezer tonna keveréktakarmányra lesz szüksége a megyei állat- állománynak. Jelenleg 400 ezer tonnát etetnek fel, ennek felét a megyei GMV készíti, egy ré­szét a kooperációs mezőgazda- sági üzemekben állítják elő, kis hányadát elavult STK-be- rendezésekkel gyártják. Éven­te 65 ezer tonna társmsgyei behozatalból származik, ezzel Bács-Kiskun után a második legnagyobb tápimportőr a me­gye. Máról holnapra lehetetlen a behozatalt csökkenteni, hosz- szabb távon viszont megold­ható. Egyrészt a megyei keve­rőbázis bővítésével, a műszak­számok növelésével, másrészt rekonstrukció révén. Számí­tások igazolják: a meglevő s az újonnan belépő üzemek már összesen 641 ezer tonna tápot lfészítl^etjjek... , oM Kahutek Magda A család segítségével Eltűnődöm az életén. Azt hi­szem. irigylésre méltó asszony Háfra Istvánná. Erre nemcsak abból következtetek, hogy be­szélgetésünk alatt többször kezdi így a mondandóját: sze­rencsém volt, szerencsém van... A szerencse kevés lett volna ahhoz, hogy huszonöt évesen felelősségteljes mun­kával bízzák meg, s ahhoz még kevésbé, hogy feladatát teljesí­teni is tudja, ö pedig az el­múlt öt esztendő alatt bizo­nyított. Felettesei és beosztot­tai egyaránt elismerik. Ezért lenne irigylésre méltó? Igaz, ennyit sem könnyű elérni, ám neki több sikerült: élete min­den területén megvalósította a harmóniát. Azt, hogy vezető lett, nem sínylette meg a csa­ládi élete, és a családja nem gátolta szakmai előbbre jutá­sát. Hogyan is volt? 1967-ben, érettségi után betanított mun­kás lett az Állami Pénzverő­ben. Ekkor („szerencséjére” — mondja), minden olyan érem­gyártási munkafázist elsajátí­tott, aminek később hasznát látta. 1968-ban, amikor meg­kezdte működését az Állami Pénzverő tápiószelei részlege, a Jelvényüzem, örömmel ment haza dolgozni. Egy év múlva már csoportvezető. 1969 válto­zást hoz a magánéletében is: férjhez megy. Amikor gyerme­ket vár, elhatározza, hogy nem marad otthon három évig, de még kettőig sem — rosszul érezné magát az üzem nél­kül. 1972-ben megszületik a kisfia, s Háfráné megpróbálja összeegyeztetni az anyaságot a hivatással. Két év sem telik bele, s Háfra Istvánnét hivatalosan is megbízzák a részleg irányítá­sával. ö veszi át a művezetői munkakört, ami a Jelvény­üzemben jókora felelősséggel jár. Tápiószelén gyártják az összes magyar jelvényt, a leg­magasabb kitüntetések érméi­től a sportegyesületek kabát- bgjtókára tűzhető jelvényeiig — évi 65 millió TieFim® értéké ben. A műhelyekben száztízen dolgoznak, s hetvenen otthon készítik el a vállalt munkát. A dolgozók 99 százaléka nő. A részleg két műszakban üze­mel. reggel 6-tól este 10-ig. ★ — Sokat tépelődtem akko­riban, hogy vállalhatom-e? Hi­szen gondolnom kellett a két­éves gyerekre is, a háztartás­ra is. A munkaidőm eztán nem nyolc óra lesz, hanem több, s tanulnom is kell. Mindezt el­mondtam a férjemnek. Rajta nem múlik — válaszolta — amit csak tud, átvesz az ott­honi teendőkből. És biztatott, hogy ne riadjak vissza a fe­lelősségtől. Szerencsém van, hogy ő ilyen ember... Háfra István hegesztő szak­munkás a Kohászati Gyárépí­tő Vállalatnál. Keresete meg­egyezik a feleségéével. Ennek is tulajdonítja a fiatalasszony, hogy elismeri az ő munkáját. Tudja, hogy 1974-ben 2900 fo­rintos fizetéssel vette át a mű­vezetést — tehát nem a maga­sabb jövedelemért vállalta a magasabb beosztást. — Lassan elértem azt a szin­tet, amit keresetben egy jó csiszoló elérhet, sőt, a mai na­pig valamivel túl is léptem. De nem vagyok anyagias. Olyan a természetem, hogy lelkesít a sok feladat. És a változatos­j ság. Itt egyikre sem panasz- kodhatom ... Azért ne higgye, hogy meg vagyok elégedve magammal! A mindennapi munkám során érzem, hogy . nem szabad abbahagynom a I tanulást. Most az a tervem, ! hogy jelentkezem a marxizmus —leninizmus esti egyetemre. Búcsúznék már, amikor azt mondja: — Tudom, ebben is segíteni fog a férjem, és az egész csa­lád. Enélkiil eddig sem boldo­gultam volna. Szerintem csalc az az asszony érhet el ered­ményeket a munkájában, aki otthon is kiharcolta az egyen­jogúságot. Nekem az a szeren­csém, ,hpgy nálunk,, ez a termé­W Tófalvi Éva Az ellátás perifériáján A mindennapi bevásárlás, a tej és a legszükségesebb élel­miszerek beszerzése akkor is tehertétel számunkra a munka végeztével, ha a boltban ácsor- gásra, a sorban állásra elegen­dő időnk van, és az eladót nem sürgeti a néhány percen belül induló autóbura. További záróra A pilisszentlászlóiak úgy lát­szik mégis hozzászoktak az expressz szolgáltatáshoz. A fa­lu egyetlen üzlete ugyanis évek óta öt órakor zárja be ajtaját. Mindezt rendben levő­nek is találták ez idáig a köz­ségben élők, amíg egy április végi napon délután 3 órára módosították az amúgy sem hosszú nyitva tartási időt. Utóbbiról egy helyi lakos leve­léből szereztünk tudomást, aki a kellemetlenségeket elkerü­lendő, titokban tartotta sze­mélyét. A lényeg most az, hogy az írott szó valós tényeken ala­pult, ebben Winkler András- né, a községi pártalapraervezet titkára is megerősített ben­nünket., — A bolt záróráját az Áfész azért tette korábbra, mert a három eladóból csupán egy maradt a helyén, a többiek felmondtak. Azóta ismét teljes a létszám, és visszaállt az ere­deti műszakbeosztás is. Igaz, három hétig nehézségeink vol­tak az ellátást illetően, s az emberek joggal zúgolódtak emiatt — mondja Winkler Andrásmé. De azt is tőle tudtuk meg, hogy a településen élők több­sége ingázik, a Buda-vidéki Erdőgazdaságban és az Óbuda Tsz-ben dolgozik. A tsz-asz- szonyok gyakorta érkeznek közvetlenül a zárás előtt. Uj ABC terve — Miért nem gondolnak rá­juk is? — ezt már Thaly Ben­cétől, a szentendrei Áfész ke­reskedelmi osztályvezetőjétől kérdezzük. — Hosszú ideje okoz gondot számunkra Pilisszentiván. A falu több mint 13 kilométerre fekszik a várostól, a szállítók nem szívesen vállalják vissza­felé a potyautat. Erre azért kényszerülnek, mert a község afféle zsákutca, csak Szent­endrével van összeköttetése. Ez is oka annak, hogy nehe­zen találunk embert, aki haj­landó lenne az apró település­re’*: járni. Tavaly augusztus óta szince kéthavonta váltogatták egymást a kereskedők, és saj­nos, a mostaniak sem marad­nak huzamosabb ideig. — Mi tehát a megoldás? — Ha a központi alapokból jut, még az idén megkezdjük az új ÁBC építését, ide a sze­mélyzet akár helybeliekből is könnyen verbuválható. Érthe­tő, hiszen az önkiszolgálóban kevesebbet kell talpalni. A SZÖVOSZ, illetve a MÉSZÖV segítsége azonban kétséges. Saját fejlesztési lehetőségeink viszont csak jövőre engedik meg a beruházás megkezdését. Tudunk a várható munkaerő problémáról is. Megállapod­tunk egy házaspárral, ponto­sabban három eladóval, hogy két hónapon belül átveszik az üzletet. Minden reményünk megvan arra, hogy beállítá­sukkal megszűnik a jelenlegi átjáróház. A kocsma nyitva Ennyi is elegendő lenne an­nak bizonyítására, nincs ked­vező helyzetben a szentendrei Áfész, de a pilisszentiváni be­járókat még kevésbé irigyel­hetjük. Hivatalos helyen hang­zott el, ők sem egészen vétle­nek abban, hogy az ellátás áp­rilisban kritikussá vált. Akko­riban sokan úgy gondolták, a kocsma nyitva tartása ugyan­olyan fontos ügy, mint azé a helyiségé, ahol a létfontosságú élelmiszereket árusítják. Vala­mi lehet a dologban, mert tény, a vendéglő este fél kilen­cig hangos, és a jelek szerint kiszolgálóból sincs hiány: hár­man is állnak a pult mögött. Anélkül, hogy bűnbakot ke­resnénk, megállapíthatjuk, az illetékes járási Áfész több fi­gyelmet is fordíthatott volna a mini-településre, s amikor az eladók áthelyezését elhatároz­ta, elsősorban az alapvető el­látás megoldására kellett vol­na törekednie. Akkor is, ha ennek Pilisszentivánon az adott időben csak kevesen, s a ta­pasztalatok szerint csak névte­len levélben mertek hangot adni. Valkó Béla Fémmegmunkálók Ecseren A Rákosmezeje Termelőszö­vetkezet ecsieri telepén tevé­kenykedik a gazdaság fém- megmunkáló ágazata. Több fővállalkozó megbízá­sából alkatrészeket, illetve azok részegységeit készítik. A Keripar számára a cukrász­dákban használatos kávéfő­zőkhöz rugós csaptelepeket, a Szovjetunióba exportra kerü­lő kávéfőző masinákhoz bille­nőkaros csaptelepeket gyárta­nak. A kávéfőzőkhöz elektro­mos hőkioldókat is készítenek az ecseriek. A Fémmunkás Vállalatnak orsós távirányító készülékeket készítenek, amelyeket a magas ablakok nyitásánál alkalmaz­hatnak. A benzinkutaknál hasznosítják a töltőcsapok pil­lanatzárjait és áramlásjelzőit, amelyek ugyancsak az ecseri telep termékei. Ezeket épp­úgy a Klíma Ipari Szövetke­zet megbízásából állítják elő, miként az autóbuszok tíz lég- köbméteres légszűrő alkatré­szeinek fémnyomását. Űj feladatokra is vállalkoz­nak. Az Élgép Vállalattól főző- és pirítósüstök gyártásá­ra kaptak megbízatást. A nullszériával a közelmúltban készültek el.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom